Guy de Maupassant

Maupassant kedvese.
(Malonyay beszélte.)

Egy nyári estén szoarén voltam Daudetnál. Maupassant is ott volt. Együtt mentünk hazafelé.

Az úton egy rút fiatal asszony válik elő két cilinderes férfinak a társaságából. Lámpafénynél is rút, afféle utcalány arc. Elnyűtt test, szemtelen arc, kellemetlen lúdhang. Int Maupassantnak.

Maupassant néhány szót vált vele.

De feltűnően bizalmas volt a mozdulatuk, hangjuk. Kezet szorítottak. A nő tovább haladt a két cilinderes úrral. Mink is tovább sétáltunk a Szajna partján.

– Szabad talán kérdeznem, hogy ki volt ez a hölgy?

Maupassant rámtekint:

– A szeretőm.

– Lehetetlen!

– Miért volna lehetetlen?

– Bocsásson meg, de ez a hölgy... Nem értem... Őszintén szólva: azt kell kérdeznem, hogy mit szeret benne?

Maupassant vállat vont:

– A bűnt.