Rákosi Jenő

Az 1900-iki párizsi kiállításon találkozom a reggeliző asztalnál Rákosi Jenővel. Kérdezi tőlem, hogy mi hatott rám legjobban?

– A Rodin kiállítása, meg a Danyán képe: az utolsó vacsora.

– Hol van az?

– A szépművészetek csarnokában. Olyan megragadó kép, hogy nem tudok tőle aludni se. Nem volt még ott, szerkesztő uram?

– De voltam. Nem emlékszem arra a képre.

– Hát mi tetszett legjobban?

– A japánok kiállítása. Azon lehetett látni, hogy ha a magyar művészet az ázsiai alapokon fejlődött volna, a mi művészetünk más volna, mint az európai.

Rákosi még a képtárban is a nemzeti politikát nézte.

*

Rákosi Jenő azt írta egyszer, hogy élete legnagyobb gyönyörűségének ismerné, ha most látná először Hamletet.

Fogadni mernék, hogy a színész, aki Hamlet apját szokta játszani, sose látta Hamletet meghalni, és az a színész, aki Fortinbrast szokta játszani benne, sose találkozott Poloniusszal.

A színészeknek nincsenek olyan kívánságaik, mint Rákosi Jenőnek.