39.
Ash

A TÁRGYALÓTERMET ZSÚFOLÁSIG megtöltötte a nézőközönség. Odakint tüntetők ezrei várakoznak. A boltíves ablakokon át látni a sokaság fölé emelt transzparenseket. Úgy inganak-himbálóznak a magasban, mint a keljfeljancsik. Kétféle felirat látható rajtuk: NATALIE BUCHANAN A BŰNÖS! vagy ASH FISHER A BŰNÖS! Ugyancsak megoszlik a közvélemény azt illetően, hogy melyikünk lakoljon Gregory haláláért. Cékla, Roach és Day az erkélyről szemlélik az eseményeket. Felmutatják az ujjukat, jelezve, hogy szorítanak nekünk.

Körbenézek a teremben, Natalie-t keresem. Két hete tartóztattak le bennünket. Ez volt életem legkeservesebb két hete. Egyedül az tartja bennem a lelket, hogy újra láthatom őt. Nagyot ugrik a szívem, amikor megpillantom egy asztal mögött, a bírói pulpitustól jobbra. Sápadtnak és soványnak tűnik bő, szürke rabruhájában. Keze-lába ugyanúgy bilincsben, mint az enyém.

Tekintetünk egymásba kulcsolódik a terem két végéből. Nagyot sóhajtok. Mintha hetek óta belém szorult volna a levegő. Natalie ajkán halvány mosoly játszik. Nem szabad látványosan megörülnünk egymásnak. Legközelebbi barátainkon és családtagjainkon kívül senki nem sejti a kapcsolatunkat, és jobb is ez így. Nem akarjuk a „fajgyalázás” kitételt hozzátenni a bűnlajstromunkhoz, mert akkor mindkettőnket kivégeznének, ehhez nem fér kétség. Pillanatnyilag legalább megvan az esélye annak, hogy Natalie-t szabadon engedik.

Kérlek, Uram! Ne engedd, hogy meghaljon! Miattam semmiképpen ne.

Rossz érzés látnom, hogy senki nem kíséri. De hát hallottam, hogy az anyját elküldték a Centrumba, valami átnevelő táborba. Eggyel több ok, hogy tisztára mossam a nevét. Ha kiszabadul, gondját viselheti Pollynak.

Kezemet futólag a szívemre helyezem. Tudja, mit jelent ez a gesztus: Szeretlek, hiányzol, veled vagyok.

A foglár karon ragad, és a nekem kijelölt asztalhoz vonszol, amely jobbra esik a bírói pulpitustól, Natalie-val szemben. Apu már vár. Sietve átölel, és iparkodik nem meglepődni azon, hogy mennyire lesoványodtam.

– Hol van Sigur? – kérdem tőle.

– Nem jöhetett el – feleli. – Megpróbálta, de…– Rendben. A lényeg, hogy te itt vagy.

A teremszolga belép a helyiségbe.

– Mindenki álljon fel!

A rosszullét kerülget. Ez a véres valóság, nem holmi borzalmas rémálom. Vádlott vagyok Gregory Thompson gyilkossági perében.

Kinyílik egy mellékajtó, és vörös talárban belép a háromtagú bírói testület. A hallgatóság elnémul, miközben a bírák elfoglalják helyüket a terem közepén. Az első egy hosszúkás arcú, komoly tekintetű sötétfajzat nő. Homályosan emlékszem rá első Légióbeli látogatásomból. Azt hiszem, Logan Henrikk a neve. Miattam van itt; mivel keverék vér vagyok, egy sötétfajzatnak is jelen kell lennie a bírói testületben a törvény előírása szerint.

A második bíró kopaszodó, horgas orrú nyakigláb fickó, aki vastag keretes szemüveget visel – a jobb oldali széket foglalja el. Harmadik társuk az ötvenes évei végén járhat, sötétbarna haja és erős álla van. Középre ül, jelezve, hogy ő a rangidős. Láttam már az arcát az újságokban. Benedict Knoxnak hívják. Ő vezette a Parancsnok tárgyalását is.

Natalie rám pillant. Szintén felismerte Knoxot. Elszorul a szívem a gondolatra, hogy ha ez az ember elítélte a Parancsnokot, talán elfogult a lányával szemben, és Natalie nem sok jóra számíthat.

– Üljenek le! – szólít fel minket a teremszolga.

Nem igazán tudok odafigyelni, mialatt hosszasan sorolja a napirendet, de ez rendben is volna. Apu már úgyis elmagyarázta az eljárás mikéntjét. A dolog menete az, hogy a Bűnügyi Hivatal, a BH tanúk sorát idézte be a tárgyalásra. A bírák egymásután behívják őket, hogy meghallgassák a tanúvallomásukat. A bírói testület egyszerre tölti be a vád és a védelem szerepét. Ugyanők tesznek fel keresztkérdéseket a tanúknak is. Az összes tanú meghallgatása és a bizonyítékok megtekintése után a három bíró szavaz, és a testület meghozza ítéletét.

A rendszer eleve kaput nyit a korrupciónak, hisz minden azon múlik, kiket idéz be tanúként a BH. Ők rendszerint azok mellett állnak ki, aki többet fizet nekik; lehetnek akár a vádlott, akár a sértett családtagjai. Bármely más esetben nem volna kétséges, hogy engem ítélnek el. Mivel azonban Natalie a Parancsnok lánya, aki per pillanat nincs a legjobb viszonyban Tiszta Rózsával, nem lehetetlen, hogy odáig jutunk, a tanúk nekem kedvezzenek. Csak remélni tudom, hogy inkább engem kíván a vérpadra, mint Natalie-t.

Most a főbíró, Benedict Knox beszél; mély, zengő hangja betölti a termet.

– A bírói testület Natalie Buchanan tanúvallomását óhajtja meghallgatni.

Natalie fellép a tanúk padjára a bírói pulpitus mellett. Kecses kezét ökölbe szorítja. Egész testében reszket. A legszívesebben ölelném és csókolnám, és megnyugtatnám, hogy ne féljen, minden a legnagyobb rendben lesz. Mindössze azt kell vallania, hogy én öltem meg Gregory Thompsont, és máris szabad. Leül, a tekintetét felém küldi.

Mondd azt, hogy én tettem! – kérlelem magamban.

– Kérem, mondja el, mit tud az eseményekről! – szólítja fel Logan Henrikk. A hangjameglepően dallamos és könnyed egy ilyen szigorúnak látszó nőnél.

Natalie megnyalja az ajkát. Röviden beszámol arról, hogyan mentem ölre Sebastiannal, hogyan ejtette el ő a kardját közben, majd hogyan szegezte Gregory a torkának a kardja hegyét.

– És mi történt azután? – kérdezi Logan.

– Gregory a földre lökött, Ash mellé. Felemelte a kardját. Félreérthetetlen volt, hogy leakar szúrni minket. Ezért felkaptam Sebastian földön heverő kardját, és Gregory mellébe döftem. – Natalie most rám néz. – Én tettem. Én öltem meg Gregory Thompsont.

Az erkélyről, a hallgatóság soraiból izgatott moraj hallatszik.

Day Cékla mellkasába fúrja az arcát.

A fejem csóválom. Natalie-nak tudnia kell, hogy nem ezt akarom.

Most lelép a tanúk padjáról, és miközben visszamegy a helyére, nem néz rám.

Ezután engem szólítanak.

A bírák felém fordulnak, ahogy elfoglalom a helyemet a tanúk padján. A teremben akkora csönd lesz, hogy hallom a szívem dobogását. Fura, ha azt vesszük, hogy egy hónappal ezelőtt még nem is vert. Apura pillantok, aki a tekintetével esdekel, valljam Natalie-t bűnösnek.

– Mondja el a saját szavaival, mi történt! – utasít a nyakigláb bíró.

Felidézem az eseményeket. A részletek megegyeznek Natalie verziójával, egészen addig a pillanatig, hogy ki ölte meg Gregoryt.

– A feje fölé emelte a kardját – mondom. – Tudtam, hogy a következő pillanatbanleterít. Gyűlölt engem, ahogyan én is őt. Ő ölte meg az anyámat!

A hallgatóság felmorajlik az utolsó mondatra.

– Folytassa! – szólít fel Benedict Knox.

– Tudtam, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom a bosszúra – mondom. – Ezértfelkaptam Sebastian kardját, és Gregory Thompsonba mártottam.

Natalie behunyja a szemét. Könny gördül végig az arcán.

A helyemre küldenek. Logan Henrikk homlokát ráncolva méreget, ahogy elhaladok mellette. Nem teszek jót a sötétfajzatok ügyének azzal, hogy megöltem egy Nyomkövetőt, de nem érdekel. Egyedül az a fontos, hogy megmentsem Natalie-t.

Több tanút is behívnak, akik a főtéren tartózkodtak a kérdéses időpontban. Ki-ki elmondja a maga változatát az eseményekről. Némelyek azt vallják, hogy én voltam a tettes, mások Natalie-t nevezik meg. Így megy ez egész délelőtt, mígnem már mindenki annyira fáradt, hogy nem is figyelnek oda az újabb tanúvallomásokra. Feszült testtartásukból ítélve a bírák is egyre bosszúsabbak. Vajon hogyan lehet megállapítani valakinek a bűnösségét, ha a megkérdezettek fele hazudik?

Eddig egálban vagyok Natalie-val.

– Hány tanú maradt? – kérdezi a teremszolgát Benedict Knox.

– Kettő, bíró úr.

Mélyet sóhajtok.

Akik most következnek, életről és halálról dönthetnek.

– Hozzák be a következő tanút! – rendelkezik Knox.

A jelenlévők elnémulnak, mert Sebastian lép be. A Nyomkövető egyenruha van rajta. Mellkasán rózsa formájú arany érdemrend csillog. Akkor mégis előléptették.

Jeges tekintettel néz rám, ahogy elmegy mellettem.

Mosolygok, mert még él bennem a remény, hogy Natalie megmenekül.

Az erkély közönsége előrehajol ültében, hogy minden szót halljon. Egy magas rangú tiszt, egy Nyomkövető parancsnok vallomása sokat nyom a latban a bírák előtt. És mivel az eddigi tanúvallomásokkal amúgy se sokra mentek, éppenséggel az ítéletet is eldöntheti.

Sebastian leül. A bírák pár előzetes kérdést intéznek hozzá, mielőtt megtenné a vallomását. Visszafojtott lélegzettel hallgatom.

– Ez a teremtmény – mutat felém – rám támadt. Küzdeni kezdtünk, és a harc soránelvesztettem a fegyveremet. Ash Fisher a halálomat akarta. Gregory Thompsonnak köszönhetem, hogy még életben vagyok. Ő mentette meg az életemet! Egy hős volt!

– És látta, mi történt ezután? – kérdezi Logan Henrikk.

Hisz még csak ott sem volt! Gyáván elfutott.

Sebastian most felém fordul. Arcáról süt a gyűlölet.

Ütött a bosszú órája.

Száját hideg mosolyra húzza, úgy néz vissza a bírákra.

– Láttam, hogy Natalie Buchanan felveszi a kardomat, és Gregory Thompson mellébedöfi – mondja.

– Nem! – kiáltom. – Én tettem! Én!

Meglepett mozgolódás támad az erkélyen.

Natalie-ra nézek. Szinte… boldognak látszik.

Arcomat két kezembe temetem. Nem, nem és nem!

Sebastiant elbocsátják.

Megkapta, amit akart: bosszút állt. Tudta, azzal bánthat meg igazán, ha Natalie-nak árt.

– Csendet! – int rendre a teremszolga, mire a hallgatóság ismét elcsendesedik.

– Hívják be az utolsó tanút! – mondja Benedict Knox.

Magamba roskadok a székemen, látva, hogy mindennek vége. Mintha minden egyszeriben színét veszítené. Kivégzik a lányt, akit szeretek.

Natalie, igazán sajnálom!

Kedvesen rám mosolyog, és fogva tartja a pillantásomat a terem túlsó feléről. Kezét a szívére helyezi, viszonozva korábbi gesztusomat.

Szeretlek! – ezt mondja vele.

Gombócot érzek a torkomban. Nagyot nyelek.

Az ajtó kitárul, és Juno Jones lép a terembe. Az arckifejezése üres, noha szeme alatt a sötét karikák arról árulkodnak, hogy napok óta nem aludt. Nem néz sem rám, sem Natalie-ra, ahogy elfoglalja helyét a tanúk padján. Szűk, fűzős blúz és bőrnadrág van rajta, lángvörös haját csinos lófarokba fogta össze. Kis fekete retikül van nála.

– Miss Jones, a főtéren tartózkodott a zendülés idején? – teszi fel neki a kérdést LoganHenrikk.

– Igen, riportot készítettem Fekete Város híradója számára – feleli.

– És látta, hogy ki támadta meg Gregory Thompsont? – kérdi Benedict.

Juno a fejét rázza.

– Nem, ahhoz túl messze álltam tőlük, de a kamera rögzítette az esetet.

Megremeg a szívem erre a kijelentésre.

Juno ezzel digitális lemezt vesz elő a táskájából, és átadja a teremszolgának, aki egy DVD-lejátszóba csúsztatja. Leoltják a villanyt, és a képernyő életre kel. Körülöttem a közönség elragadtatott, csillogó szemmel követi az eseményeket.

A képernyőn a zendülés jelenetei peregnek. Sikolyok és kiáltások hangzanak fel. Olyan, mintha újra ott lennék, és orromban érezném a vér és a félelem szagát. A kamera most engem mutat, ahogy Sebastiannal a földön dulakodunk, és egymást öklözzük. Gregory kardot tart Natalie torkához.

Jeges marok szorítja össze a szívemet, ahogy a továbbiakat figyelem.

Elengedem Sebastiant, aki elbotorkál, otthagyva a földön a kardját.

Gregory a kövezetre taszítja Natalie-t.

Felemeli a fegyverét.

Natalie-val egyszerre nyúlunk Sebastian kardjáért.

Az operatőrt közben ledöntik a lábáról.

Gregory kiáltását – „Ezt Chrisért kapod!” – nem kíséri kép.

Egy pillanatra semmi más nem látható, mint a felvevőgép előtt elrohanó lábak.

Aztán megdördül az ég.

A kamera újra felemelkedik, és… engem mutat.

Kezemben ott a véres kard, amit a földre ejtek.

A teremben zsibongás támad: a hallgatóság izgatottan tárgyalja a látottakat. Ez a film cáfolhatatlan bizonyíték: én vagyok a gyilkos.

Gyilkos vagy, visszhangzik a szó tovább a fejemben.

Gyilkos.

Apu két kezébe fogja a fejét.

Én vagyok a tettes.

Logan Henrikk rám se tud nézni.

– Igazán sajnálom, Ash! – szól oda Juno, miközben kivezetik a teremből.

– Nem, nem ő tette! Én voltam az! Én öltem meg Gregoryt, kérem, higgyenek nekem!

– sikoltja Natalie, és könnyek gördülnek végig az arcán.

Alig hiszem el, hogy még akkor is védeni próbál, amikor tudja, hogy minden eldőlt már.

Elkapom a tekintetét.

– Jól van így – súgom felé. – Ezt akartam.

Addig tartom fogva a pillantását, amíg lehet, így próbálom nyugtatgatni őt. Érzem, amint a szíve egy ütemben ver az enyémmel.

Az erkélyről beszélgetésfoszlányok szüremlenek le a terembe.

– Sebastian ott se volt, amikor az egész történt…– Elfutott...

– Hazudott, nem Natalie tette.

A bírói testület hamar meghozza az ítéletét.

– Mindenki álljon fel! – rendelkezik a teremszolga.

Ahogy felállok, hirtelen megtántorodom, és elvesztem az egyensúlyom.

Benedict Knox hozzám fordul.

– Ash Fisher, a bíróság önt találta bűnösnek Gregory Thompson halálában. Ezért ezennel keresztre feszítésre ítéljük.