Közjáték

Zarak Thuul a kőbe vezette Primust, Hybardin sziklája pedig úgy vált szét előtte, mintha vízbe merült volna. Lángoló szárnyak martak bele a sziklába, füst sziszegett a nyomában, így haladt előre a sárkány Hybardin szíve felé.

Zarak Thuul nevetett, gyönyörködtette a hatalma és a pusztítás. Közben a törpe nőre gondolt, aki ilyen kegyetlen tettekre sarkallta. Kiismerhetetlen volt, furcsa, de vajon mi tette ilyen mássá, ilyen vonzóvá számára? Nem tudta, de kellemes érzések töltötték el, ahogy végrehajtotta az akaratát. Ő volt az egyetlen, aki méltó volt hozzá, akiben megvolt az a különös hatalom, hogy hasson rá. Az ő nevében öröm volt pusztítani.

Ujjongása ellenére ügyelt rá, hogy ne legyen túl meredek az emelkedő, hogy a gyalogosan közlekedő lények követhessék. A törpe nő kívánta így. Fegyverrel a kézben, öblös csatakiáltással iramodott meg a daergar és theiwar horda Zarak Thuul nyomában. Másutt az árnyéklidércek a maguk módján haladtak egyre följebb a romokon, a falak és alagutak mentén.

Nemsokára a démonharcos és sárkánya kitört a sziklából és Hybardin lakott vidékére érkeztek. Az ostobább törpék maradtak, hogy harcoljanak és hamuvá porladtak anélkül, hogy akár megérintették volna Zarak Thuul-t. Mások futásnak eredtek, eltűntek a harmadik emelet labirintusszerű utcáin.

Zarak Thuul és Primus széles utak fölött repült, falakon és épületeken törtek keresztül, nyomukban sűrű, fullasztó füst töltötte meg az utcákat. Ide-oda röpködtek, átégették magukat a labirintuson és élvezték a pusztítás tiszta, fékezhetetlen káoszát. Rengetegen haltak meg a nyomukban, megperzselődtek és elégtek a legyőzhetetlen páros előtt.

Néha a puszta gyönyör kedvéért Zarak Thuul leszállt hátasa nyergéből és gigászi méretűre növelte a testét, félelmetes sárkánycsontváz formájában járta az utcákat. Ebben az alakjában, hústól mentesen, borotvaéles fogaival osztotta a halált.

Aztán a lángoló sárkány és gazdája folytatta útját, ismét belemerültek a sziklába és magasabbra kapaszkodtak az Életfában, ahogy egy féreg rágja bele magát egy fa törzsébe.

És akárcsak egy fanyüvő féreg, a tűzsárkány a gyengeség és rothadás hírnöke volt, ami előbb-utóbb minden fa pusztulását okozza.