Közjáték

Zarak Thuul mélységes vonzódást érzett, olyan kényszert, ami magához hívta a sötétségen és vízen keresztül. Gondolatok csalogatták. Ismeretlen tudat nyúlt az elméjébe és megérintette úgy, ahogy előtte még senki, még Primus sem.

Döbbenten látta, hogy egy nőstény-törpe az, tudta, hogy az ő akarata szólította. Érezte, hogy a törpe nőt lenyűgözi a megjelenése és sóvárgott hatalmas ereje után. Ez a kettős érzelem kifejezetten kellemesen hatott a démonharcosra.

Hangosan fölnevetett, fölemelte a törpe nőt és magához ölelte. Egybeforrt a lelkük, a vágyaik, az elméjük. Ez a lény méltó volt hozzá, tudta. Annyira más volt, mint a többi szánalmas rovar, a puhány halandók.

Letette a törpe nőt a kőre és leborult előtte, csodálat, szenvedély és fékezhetetlen boldogság töltötte el.