A 20. SZÁZADOT BUDAPESTEN CSINÁLTÁK

A világ egyik vezető természettudományi szaklapja, az angol Nature 2001. januári első számában figyelemre méltó cikket közölt A huszadik századot Budapesten csinálták címmel. A tekintélyes folyóiratnak a harmadik évezredet köszöntő tanulmánya azoknak a kimagasló magyar tudósoknak a munkásságát eleveníti fel, akik tudományos felfedezéseikkel nemcsak a technikai civilizáció fejlődését segítették elő, hanem eredményeikkel nem kis mértékben a történelem alakulását is befolyásolták.

A cikkben értelemszerűen hangsúlyos szerepet kaptak az atomban rejlő energiák felszabadításán fáradozó tudósaink, elsősorban Szilárd Leó (1898-1964), aki már 1933-ban felismerte, hogy a neutronok által kiváltott atommagok hasadása kedvező esetben láncreakciót indíthat el. Felismerve annak veszélyét, hogy a palackból kiszabadult szellem pusztító fegyverré válhat az Európában már háborúban álló németek kezében, levélben sürgeti Roosevelt elnöknél az amerikai atombomba kifejlesztését. Szilárd ekkor még magyar állampolgár volt, ezért közvetítőnek magát Einsteint kérte fel. Az atomfegyver a háború végére el is készült. Amikor pedig Szilárdék tudomására jutott, hogy a németek kapitulációja ellenére az amerikai hadvezetésnek föltett szándéka az atombomba távol-keleti bevetése - a katonai elhárítás minden fenyegetése ellenére -, a legjelesebb tudósok aláírásával tiltakozó petíciót nyújtottak be. Szilárd az atomreaktorra vonatkozó szabadalmát jelképes egy dollárért adta el az Egyesült Államoknak. Szilárd Leó Az Atom Békés Felhasználásáért Díjat 1959-ben honfitársával, a szintén magyar és később Nobel-díjjal is kitüntetett Wigner Jenővel vette át, aki a világ legelső atomreaktorának volt a tervezője és beindítója. Kortársuk, a budapesti Mintagimnázium eminens diákja, Teller Ede, a csillagok energiatermelését utánzó magfúziós (atommagegyesítési) folyamatának megvalósítója és a hidrogénbomba atyja, döntő mértékben járult hozzá, hogy Amerika mindvégig megtartotta elsőbbségét a világ katonai nagyhatalmai között. Reagan elnök tudományos tanácsadójaként a nevével fémjelzett „csillagháborús” (Stratégiai Védelmi Kezdeményezés) programja eredményezte, hogy a technikai fejlesztéssel lépést tartani képtelen Szovjetunió feladta a fegyverkezési versenyt. Ma már a tudósok és a politikusok egyre nagyobb tábora ismeri el,

hogy az atombomba és a fegyverkezési verseny mentette meg a békét. Teller Edét 1994-ben Göncz Árpád a Magyar Köztársasági Érdemrenddel tüntette ki, 2001-ben pedig elsőként vehette át az újonnan kiosztásra kerülő Corvin-lánc kitüntetést a magyar kormány képviselőjétől.

Ha figyelmünk előterébe csupán az emberiség tudományos-műszaki fejlődését helyezzük, könnyűszerrel megállapítható, hogy a 20. század és egyáltalán a civilizáció formálásában az atomban rejlő energiák felszabadításán túl döntő szerepet játszott a repülés és az űrhajózás, a távközlés és a számítástechnika megszületése. Mindezek a legutolsó század újszülöttei, melyek világrajötténél ott bábáskodtak igen szép számban a magyarok is. Bár a szóban forgó cikkben róluk nem esik szó, mi most elevenítsük fel az ő emléküket is.

AKIK GONDOLKODNI TANÍTOTTÁK A GÉPEKET

Azt ma már szinte mindenki tudja, hogy a modern számítógépek elvi alapjait a 20. század legzseniálisabb matematikusának tartott Neumann János (1903-1957) fektette le. Neumann programvezérlésű, EDVAC-nak keresztelt

elektronikus számítógépének logikai felépítése alapvetően meghatározónak bizonyult a „számszövőgépek” további fejlődésében. Azt már kevesebben tudják, hogy a szintén Budapestről emigrált Kemény János (19261992), Carter elnök tudományos tanácsadója alkotta meg a modern kor latinjának számító Basic programnyelvet. Úgyszintén az ő nevéhez fűződik a számítógépek e-mail kommunikációs rendszerének a kimunkálása is.

A számítógépes programok előállításában a világ legnagyobb vállalatának számító Microsoft 1980-ban még csak harminckét alkalmazottat foglalkoztatott (ma ez a szám több tízezerre rúg). A cég tulajdonosa, Bill Gates akkor találkozott az Amerikába 1966-ban kivándorolt ifj. Simonyi Károllyal (1948), akinek a megismerkedés után főmérnöki állást ajánlott. Bill Gates aligha gondolhatta, hogy megütötte a főnyereményt, pedig azt, hogy ma a világ egyik leggazdagabb emberének számít, többek között ennek a szerencsés találkozásnak is köszönheti. Ifj. Simonyi Károly fejlesztette ki a Word szövegszerkesztő programot. Jabe Blumentallal az Excel,

McGregorral pedig a Windows programokat. Az 1980-as években az Apple-Microsoft együttműködésben alkotta meg Simonyi,

Gates és Steve Jobs a Macinthos színes grafikájú számítógépet.

A matematikai Nobel-díjnak számító Wolf-díjat 1999-ben elnyerő Lovász László, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem és az amerikai Yale Egyetem matematikaprofesszora 2000-ben csatlakozott a Microsoft fejlesztőgárdájához...

A szoftverfejlesztés világszerte elismert alakja Bélády László Antal. A budapesti Műegyetemen végzett repülőmérnöki szakon, majd huszonhárom éven át volt vezetője az IBM szoftverfejlesztésének. Alel-nöke volt a Microelectronic and Computer Technology Corporationnak, és egy ideig ő volt az IEEE Transactions on Software En-gineering főszerkesztője is. A virtuális rendszerekről szóló, 1983-ban írt tanulmánya két évtizede a legtöbbet hivatkozott munkának számít ebben a témakörben.

1997-ben az USA-ban az év emberének választották Gróf ANDRÁst, az 1956-ban Nyugatra emigrált magyart, akiben az informatikai forradalom kétségkívül egyik legnagyobb alakját tisztelhetjük. Gróf András, alias Andrew Grove 1968-ban alapította vállalatát, az Intelt, amely kifejlesztette a 286-os, 386-os, 486-os és a Pentium mikroprocesszorokat, amelyek lehetővé tették a személyi számítógépek robba-násszeru elterjedését.

a repülés és az űrhajózás magyar nagyjai

E fejezetet illő Schwarz Dávid (1850-1897) feltalálónkkal kezdenünk, akinek a nevéhez a szilárd burkolatú léghajó találmánya fűződik. Annak első próbarepülését már nem érhette meg, ugyanis pár héttel korábban elhunyt. A tervrajzokat özvegye egy másik kísérletezőnek, a német Zeppelin Ferdi-nándnak adta el... Máig ezen a néven ismertek e légi járművek.

Fonó Albert (1881-1972) az első világháború alatt dolgozta ki a torpedó és a sugárhajtás elvét. Munkássága 1928-ban jutott el csúcspontjára, amikor a világon mindenkit megelőzve feltalálta a repülőgépek sugárhajtóművét.

Ugyancsak az első világháború alatt fejlesztette ki Kármán Tódor (18811972) a világ első helikopterét, amely képes volt felemelkedni és helyben lebegni. Helyváltoztatásra alkalmas helikoptert honfitársa és munkatársa, As-bóth Oszkár (1891-1960) konstruált 1928-ban. Kármán Tódor Pasadená-ban létrehozta a világ máig legnagyobb sugárhajtású laboratóriumát, a Jet Propulsion Laboratoryt. Kulcsszerepe volt a lökhajtásos repülőgépek kifejlesztésében. Az USA legelsőként kiosztott Nemzeti Tudományos Díját (National Medal of Science) Kennedy elnöktől vehette át 1959-ben. Róla nevezték el a NATO tudományos kutatási-fejlesztési díját.

Az 1956-ban emigrált Izsák Imre (19291965) a NASA égimechanikai osztályának lett a vezetője. O volt az, aki a mesterséges holdak pályáinak elemzéséből elsőként következtetett arra, hogy a Föld egyenlítője nem kör alakú, hanem felszíne hullámos (ma úgy mondjuk, geoid alakú). Fájdalmasan korán, mindössze harminchat éves korában távozott az élők sorából.

Pályatársa, a budapesti Műegyetemen doktorátust szerzett Szebehelyi Győző

(1921-1997) 1947-ben vándorolt ki Amerikába. Az égimechanika világszerte elismert képviselője 1968-ban lett a Texasi Egyetem Úrmérnöki Intézetének a vezetője. Szebehelyi Győzőnek döntő szerepe volt a Föld-Hold gravitációs erőtérben repülő Apollo űrhajók nyolcas alakú (a Holdat megkerülő) pályáinak megtervezésében. Az utókor korántsem túlzó értékelése szerint ő juttatta el az amerikaiakat a Holdra (The New York Times, 1997. szept. 28.).

Az amerikai Nemzeti Repülésügyi és Úrhajózási Hivatal (NASA) megalakulása óta előszeretettel alkalmazza a tehetséges magyar mérnököket az űrhajók és a hordozórakéták tervezésében. Közülük Springer Györgyöt (1933) az űreszközök szilárdságtani kutatásában elért eredményeiért a NASA

1955-ben az év mérnöke címmel tüntette ki. Springer György a budapesti Műegyetem negyedéves hallgatója volt, amikor 1956-ban emigrált Magyarországról. Kutatási területe a szálakkal megerősített műanyagok, ún. kom-pozit anyagok kifejlesztése. Ezek a könnyű, ám nagy szilárdságú anyagok kiválóan alkalmazhatók a repülésben és az űrhajózásban. Az ő eredményeinek köszönhetően már az 1980-as évektől számos repülőgép-konstrukció készült ilyen kompozitokból, valamint az ő tervei alapján az új űrsiklók is ilyen anyagokból kerülnek megépítésre.

Hoff Miklós (1905-1997), a híres Fasori Evangélikus Gimnázium egykori diákja, a Stanfordi Egyetem Aeronautikai és Asztronautikai Intézetének vezetője, az Amerikai Mechanikai Akadémia elnöke, az Amerikai Légierő Vezérkarának és a NATO-nak tudományos tanácsadója többek között az Apollo urhajók és a Saturn hordozórakéták szerkezeti fejlesztésében alkotott maradandót.

Sajnos e fenti mérnök-kutatók munkásságáról még ma sem tudunk teljes képet alkotni, ugyanis eredményeik a legtöbb esetben ipari, ill. a katonai titoknak számítanak. Csak a kilencvenes évek elején vált például ismertté, hogy a NASA-díjjal kitüntetett Pavlics Ferenc készítette az Apollo-programban nagy sikerrel használt holdjárót. Az 1997-ben a Pathfinder (cserkész) űrszonda által a Marsra juttatott Sojourner (jövevény) marsjáró ugyancsak kivívta a tudományos közvélemény elismerését. Ennek tervezője az 1956-ban emigrált Bejczy Antal volt.

Az Aradon 1927-ben született Ory Huba 1949 -57 között a budapesti Műegyetem Repülőgépek Tanszékén volt tanársegéd, majd docens. 1957-től 1977-ig Franciaországban és a Német Szövetségi Köztársaságban szerke-zettani tervezőmérnökként dolgozott, ezt követően az Aacheni Műszaki Egyetem Könnyűszerkezetek Intézetének lett az igazgatója. Repülőgépek és űrhajók szerkezetének statikai és dinamikai számításai, vékony falú héjszerkezetek stabilitására vonatkozó kutatásai, valamint rakéták és szatellitek számára végzett szimulációs kísérletei kapcsán tartják világszerte a szakma élenjáró alakjának.

Nagy F. András (1932) Budapestről 1949-ben emigrált Nyugatra; az amerikai bolygóközi űrkutatás nagy alakja. O tervezte a Pioneer-Venus-program űrkísérleteit, űrszondákon elhelyezett műszereket szerkesztett, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz bolygók vizsgálatára alkalmas kutatási programokat állított össze. A CASSINI bolygóközi szonda kutatási programjának is az egyik kidolgozója. A CASSINI űrszondát 1997. október 15-én bocsátották fel a floridai Cape Canaverel kilövőállomásról, mely csaknem hét évig tartó út után, 2004 júliusában jut a Szaturnusz bolygó közelébe. Magyar kutatók, az RMKI (Részecske és Magfizikai Kutatóintézet) munkatársai SzegO Károly vezetésével két műszer elkészítésében vettek részt. Az egyik a fedélzeti magnetométer, a másik a CAPS részecskedetektor, amely a magnetoszféra ionösszetételét, az elektronok és protonok sűrűségét,

áramlási sebességét, valamint hőmérsékletét lesz hivatott regisztrálni. Szegő Károlyt és négy munkatársát az amerikai űrügynökség vezetője 1998-ban NASA-díjban részesítette.

Az 1990 októberében a Discovery űrrepülőgép fedélzetéről útjára indított Ulysses űrszondának a Nap beható vizsgálata volt a feladata. Az Ulysses az űrkutatás történetének első mesterséges égitestje, amely nem a Naprendszer síkjában, hanem arra csaknem merőleges pályán kering, így annak módjában áll a Nap-pólusok környékének a vizsgálata is. A rendkívül sikeresnek mondható program igen sok új ismerettel gazdagította eddigi tudásunkat központi égitestünkről. Az űrvállalkozás irányítója a londoni Imperial Collegium űrkutatási csoportjának vezetője, a Magyarországot 1956-ban elhagyó Balogh András. A beérkező adatok feldolgozásában komoly szerepet vállalt a budapesti RMKI tudományos munkatársa, Erdős Géza, és az Arizonai Egyetem Űrkutatási Intézetének főmunkatársa, a magyar Kóta József. Kóta József modellszámítások alapján már évekkel a szonda felbocsátása előtt jelezte a mágneses tér egyes tu-

lajdonságainak eltérő viselkedését a Nap pólusainak környezetében. Az Ulysses mérései igazolták állításait. Gombosi Tamás (1947), a Michigani Egyetem Űrkutatási Intézetének professzora 1979-ben került az Egyesült Államokba. Számos tudományos társaság és intézmény tagja. Nap-szél, üstökös és boly-gó-ionoszférák kutatásában elért eredményeiért 1998-ban NASA-díjat kapott.

A TÁVKÖZLÉS MAGYAR ÚTTÖRŐI

A 20. századot formáló találmányok közé joggal sorolható a rádió és a televízió. Az ezen a téren kimagasló magyarokat már csak címszavakban soroljuk fel.

1929. március 8-án éjjel 11 órakor a berlini Witzleben rádióállomásról sugároztak először a világban kísérleti mozgóképes televíziós adást egy rendkívüli tehetséggel megáldott magyar mérnök, Mihály Dénes (1894-1953) szabadalma alapján elkészített berendezéssel. Mihály Dénes egyébként a hangosfilm feltalálója is.

Goldmark Péter Károly (1906-1977) korszakalkotó találmányát, a színes televíziót, 1940-ben mutatta be az amerikai Columbia Broadcasting System. Az ő neve alatt jegyzik még a mikrobarázdás hanglemezt és a televíziós kép „konzerválására” alkalmas videoké-szülék találmányokat is.

A televízió lelkének számító töltéstároló elektródát és a tárolócsövet, a korszerű képcsövek előfutárát Tihanyi Kálmán (18971947) találta fel. A találmány, amelyre tizenkét országban kapott szabadalmat, új irányt szabott a televízió fejlődésének.

A hazájából 1955-ben emigrált Csicsátka Antal (1911-1976) a sztereorögzítés és a sztereoátvitel feltalálója. Kétcsatornás sztereo-rádiója elvét ma is világszerte alkalmazzák.

Ezzel a távolról sem teljes tudománytörténeti tabló berekesztésével csak annak a reményünknek adhatunk hangot, hogy végre-valahára a sok magyar sikertörténet eljut a sajtó, a könyvkiadás és az iskolák tanárai által a feltörekvő ifjúság látóterébe. Szellemikulturális örökségünket megőrizni és továbbadni nemcsak kegyelet dolga, hanem kötelesség is.

................................................................................................................................................................. U5|

WOLF-DÍJAS MAGYAROK

Vitán fölül áll, hogy a világon évente kiosztásra kerülő tudományos díjak közül a Nobel-díj a legrangosabb. Tekintélyét általános elismertségének, tradíciójának (kereken száz évvel ezelőtt osztották ki legelőször), de nem utolsósorban a már díjazott, világhírű tudósok páratlan galériájának is köszönheti. Persze, egy adott évben még egyazon tudományon belül is akár több tucat felfedezés, fundamentális felismerés láthat napvilágot, emiatt számos, a No-bel-díjjal egyenértékű díjjal tüntetnek ki egy-egy kimagasló szellemi teljesítményt.

1978 óta kerül kiosztásra a Wolf-díj, amellyel évente a matematika, fizika, kémia, orvosi, agrártudományi, valamint a művészetek kiemelkedő eredményeit jutalmazzák. A díjjal járó pénzösszeg százezer dollár. Mivel matematikai Nobel-díj nincs, a szakma egyre inkább a Wolf-díjat tekinti a legmagasabb matematikai elismerésnek. Az eltelt huszonhárom év alatt összesen nyolc magyar kapta meg a Wolf-díjat: matematikában Erdős Pál, Lax Péter, Lovász László és Bott Raoul, a kémiában Polányi János és Somorjai Gábor, a fizikában Telegdi Bálint, a művészetek területén pedig a világhírű karnagy, Solti György.

A németországi születésű Ricardo Wolf (1887-1981) az első világháború előtt vándorolt ki Kubába. Diplomataként a Kubai Köztársaság első izraeli nagyköveti tisztségét töltötte be egészen 1973-ig, amikor Fidel Castro megszakította diplomáciai kapcsolatait Izraellel. Wolf nem tért vissza Kubába, hanem e közel-keleti országban telepedett le. Magánvagyonából 1976-ban hozta létre alapítványát, amelyből minden évben a már felsorolt kategóriákban osztanak ki díjakat. A művészetek terén váltakozva a zene, a festészet, a szobrászat és az építészet kategóriákban.

A nagy múlttal ugyan nem rendelkező, ám tudományos berkekben igen nagyra becsült Wolf-díj magyar kitüntetettjei méltó követői a múlt századi nagy tudósgenerációnak. Egyben ékes bizonyítékot szolgáltatnak arra is, hogy a „marslakók” - ahogyan az amerikaiak nevezték a zseniális magyar tudósokat - jelenléte a világ tudományos vérkeringésében napjainkban is számottevő.

Polányi János, a Nobel-díjas magyar kémikus, szociológus és filozófus Polányi Mihály és Kemény Magda fia. Polányi Mihály feleségével 1922-ben

hagyta el Magyarországot, s fiuk, Polányi János már Berlinben születik, 1929. január 23-án. A család a nácizmus előretörésekor,

1933-ban az angliai Manchesterbe költözött.

Polányi János a manchesteri egyetem elvégzése után a kanadai Torontóban telepedett le, ahol az egyetem kémiai tanszékén kezdett el tanítani. Apja tradícióját követve, aki a reakciókinetika terén ért el jelentős eredményeket, bekapcsolódott a reakciódinamikai kutatásokba. Elsősorban annak a vizsgálatával foglalkozott, hogy miként változnak a molekulák energiaállapotai a reakciók folyamán. E téren tett alapvető megállapításaiért 1982-ben nyerte el a Wolf-díjat, majd négy évvel később „az elemi kémiai folyamatok dinamikájával kapcsolatos felfedezéseiért” vehette át a Nobel-díjat. Gyakran látogat Budapestre.

Erdős Pál (1913-1996) a huszadik század matematikájának egyik meghatározó alakja. A világ legtermékenyebb matematikusaként tartják számon, az 1400 cikket tartalmazó publikációs listáját - melyek közül számos új fejezetet nyitott a matematikában -, azt mondják, csak Euler (1707-1783) munkássága múlja felül. Középfokú tanulmányait a Szent István Gimnáziumban végezte, majd Nyugatra emigrált. 1955-től ideje jelentős részét újból Magyarországon töltötte, magyar állampolgárságát mindvégig megtartotta. Bár a matematika szinte minden ágában jártas volt, különösen a prímszámok érdekelték.

Több tucat egyetem, tudományos társaság választotta tagjai sorába. A Wolf-díjat 1984-ben kapta meg. Budapesten, a Rákoskeresztúri temetőben van eltemetve.

Lax Péter 1926. május 1-jén született Budapesten. Érettségit a híres Mintagimnáziumban szerzett (oda járt Kármán Tódor és Teller Ede is). 1941-ben Neumann Jánosnak szóló ajánlólevéllel emigrált Amerikába. A New York Egyetemen tanult, majd alig tizenkilenc évesen Los Alamosba, az atombomba kifej -lesztésének színhelyére vezénylik, a számítástechnikai osztályra. Főként a differenciál-

egyenletek megoldásának elméletével foglalkozott. A New York Egyetem Courant Matematikai Intézetének professzora, majd igazgatója lett. 1979-80 között az Amerikai Matematikai Társaság elnöki tisztét tölti be. Az Amerikai és a Magyar Tudományos Akadémiának a tagja, az USA egyik legrangosabb tudományos kitüntetését, a National Medal of Science-t 1986-ban kapta meg. A Wolf-díjat egy évvel később, 1987-ben. Gyakran látogat Magyarországra.

Telegdi Bálint 1922-ben született Budapesten, de mindössze néhány hónapos volt, amikor a család Szófiába költözött. 1928-30 között újra visszatértek Magyarországra, az ifjú Telegdi itt járja ki az elemi iskola ötödik-hatodik osztályát. Ezt követően szüleivel Bécsben telepednek le. Az egyetemi évek után Telegdi közel huszonöt éven keresztül a chicagói egyetem fizikaprofesszora, majd Genfben a CERN munkatársa lesz. Ragyogó kísérletekkel mutatta ki az elemi részecskék világában a természet jobb-bal tükrözési aszimmetriáját. Tagja az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának, a Magyar Tudományos Akadémiának, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktora. Kutatásaiért a Wolf-díjat 1991-ben kapta meg.

Solti György 1912-ben született Budapesten. Bartók Béla és Kodály Zoltán tanítványa, majd az Operaház karnagya volt. A második világháború után a Müncheni Opera, a Frankfurti Opera és a Covent Garden (1961-71 között) karnagya volt. Angliában lovaggá ütötték A Wolf-díjat 1996-ban vehette át. Bartók Béla sírja mellett, a Farkasréti temetőben nyugszik.

Lovász László 1948-ban született Budapesten. A híres Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban érettségizett. Már fiatalon sorra nyerte a hazai és a

nemzetközi matematikaversenyeket. Még csak negyedéves egyetemi hallgató, amikor a gráfok faktorairól írott disszertációjával elnyerte a kandidátusi fokozatot. Több matematikai probléma megoldója, közöttük is a legnevezetesebb az információelmélet ún. Shannon-problémája. Princetonban tanított, majd a Yale Egyetem matematikaprofesszora. A matematikai Wolf-díjat 1999-ben nyerte el az ún. matematikai bolyongási problémák terén elért eredményeiért. Az elméleti számítógép-tudomány világszerte elismert alakja. 1999-től a Microsoft kutatásvezetője.

Somorjai Gábor 1934-ben született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán kezdte. Negyedéves hallgató, amikor 1956-ban emigrált az Egyesült Államokba. A kaliforniai egyetemen doktorált fizikai kémiából. Jelenleg a Berkeley Egyetemen tanszékvezető tanár, ezenkívül a Lawrence Laboratórium felülettudomány- és katalízisprogramját is irányítja. Számos szakmai díj és kitüntetés birtokosa, több egyetem - közöttük a Budapesti Műszaki Egyetem - díszdoktora. A Wolf-díjat 1998-ban kapta meg. Alapvetőek az egykristályok katalitikus tulajdonságai területén végzett kutatásai. Felismerte a felületek katalitikus reakció közbeni átrendezését és ennek szerepét a katalízisben.

Bott Raoul 1923-ban született Budapesten. Szülei, Bott Rudolf és Kovács Margit fiukkal előbb Szlovákiába, majd Angliába, Kanadába, végül az Egyesült Államokba költöztek. Az egyetemi évek után Raoul Princetonban, a Felsőbb Tudományok Intézetében, majd a Michigani Egyetemen professzor. 1959 óta a Harvard Egyetem emeritus professzora. Fő kutatási területe a differenciáltopológia. 1970-ben megkapta az USA Nemzeti Tudományos Díját (National Medal of Science), 2000-ben pedig a matematikai Wolf-díjat. Gyakran jár Magyarországra.

AZ AMERIKAI

NATIONAL MEDAL OF SCIENCE MAGYAR KITÜNTETETTJEI

Az Amerikai Egyesült Államokban a legnagyobb tudományos elismerésnek számít a National Medal of Science (Nemzeti Tudományos Érem) odaítélése, amelyet ünnepélyes ceremónia során a hivatalban lévő amerikai elnök ad át a díjazottnak. A kitüntetés létrehozását az Egyesült Államok Kongresszusa hagyta jóvá 1959-ben, az alapító okiratban megfogalmazottak szerint, azon kiemelkedő egyéni teljesítmény elismerése céljából, amelyek a fizikai, biológiai, matematikai és mérnöki tudományokban születtek. Ugyancsak a Kongresszus határozata alapján 1980-tól társadalomtudományokkal is bővült a fenti kategóriák köre. A jelöltek kiválasztását 12 tagú, tudósokból álló bizottság hagyja jóvá. Az egyetlen kritérium, hogy a jelölt csak amerikai állampolgár lehet.

A kitüntetést először 1962-ben adta át Kennedy elnök, mégpedig abban az évben az egyetlen díjazottnak, Kármán Tódornak. Az alábbiakban azokat a magyar származású tudósokat sorakoztatjuk fel, akik tudományos teljesítményeikért kiérdemelték ezt a magas kitüntetést.

1962 - Kármán Tódor

1968 - Wigner Jenő

1975    - György Pál

1976    - Goldmark Péter Károly

1982 - Teller Ede

1986    - Lax Péter

1987    - Bott Raoul

1988    - Milton Friedman

2002 - Somorjai Gábor

A ROYAL SOCIETY MAGYAR TAGJAI

Az „akadémia” olyan tudományos intézményt jelöl, amely célkitűzéseiben a természet- és humán tudományok művelését, terjesztését, az élő- és élettelen világról való ismereteink gyarapítását és a mindezen diszciplínákban történő tudományos kutatást tartja feladatának. Tagjai olyan magasan képzett tudósok és kutatók, akik elmélyült tudásuk és tudományos eredményeik alapján nyernek felvételt e tisztelettel övezett társaság soraiba.

A szó az emberiség feltehetően első akadémiája színhelyének, az ókori Athén városfalán kívül fekvő olajfaligetnek a nevéből ered, amelyet a görög polgárok állítólag Akadémosz ősi attikai héroszról neveztek el. Itt alapította meg Platón görög filozófus Kr. e. 387-ben híres filozófiai iskoláját, az Akadémiát. A püthagoreusz közösségek mintájára létrehozott iskola csaknem kilencszáz esztendőn át működött, mígnem Justinianus császár Kr. u. 529-ben feloszlatta arra hivatkozva, hogy az nem egyéb pogány filozófiai műhelynél.

Platón Akadémiájának megszüntetése után csaknem ezer évnek kellett eltelnie, hogy az első európai tudományos akadémiák életre keljenek. A tudományok e szentélyeinek első alapköveit azonban már az egyetemek megalapításával lerakták, amelyek közül a legelső 1088-ban keletkezett Bolognában. Ezt követte 1200-ban a párizsi, majd 1249-ben az oxfordi egyetem. Magyarországon az első egyetemet Nagy Lajos királyunk alapította Pécsett, 1367-ben.

Annak ellenére, hogy több tudományos társaság megalakításának kísérletéről tudunk, a történészek egyöntetűen vallják, hogy az első természettudományos akadémiát, a Academia Secretorum Naturae-t (A Természet Titkainak Akadémiája) Nápolyban hozta létre Giambattista della Porta (1535-1615) 1560-ban. Ez azonban rövid életűnek bizonyult, ugyanis húsz év után megszűnt.

Ugyancsak Itália földjén, Rómában hozta létre 1603-ban néhány buzgó fiatal természettudós az Accademia dei Lincei-t, azaz a „Hiúzszeműek Akadémiáját”, amelyhez 1610-ben maga Galilei Galileo is csatlakozott. A társaságot, mely támogatójuk, Federico Cesi herceg 1630-ban bekövetkezett halálával feloszlott, a mai Olasz Nemzeti Tudományos Akadémia (Accademia Na-zionale dei Lincei) a jogelődjének tekinti.

Kérészéletű volt a Firenzében 1657-ben alapított Accademia del Cimento is, amely mindössze tíz éven át működött. Rövid fennállása ellenére azzal vált híressé, hogy tagjai az elméleti okfejtések mellett elsőként végeztek kísérleteket némely természeti jelenségek megmagyarázására.

Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy az itáliai humanisták példáját követve Európa más országaiban is meginduljon a tudományos élet önszerveződő folyamata. Németországban 1652-ben alakult meg az Academia Cae-sarea Leopoldina Naturae Curiosorum (Természettudósok Császári Leopol-dina Akadémiája), Londonban 1662-ben a Royal Society (Királyi Társaság), Párizsban pedig Jean-Baptiste Colbert (1619-1683) hívta életre az Académie des Sciences-t (Természettudományok Akadémiája) 1666-ban. Közép-Euró-pában elsőként a Magyar Tudományos Akadémia alakult meg 1825-ben. Ezt követően Ausztriában 1847-ben, Romániában és Horvátországban 1866-ban, Bulgáriában 1869-ben, Szerbiában 1886-ban, Csehországban 1892-ben, Szlovéniában 1921-ben, Lengyelországban 1952-ben és Szlovákiában 1953-ban alakultak meg az első tudományos akadémiák.

A legrégebbi, megszakítások nélkül fennálló tudományos akadémiának a Royal Society-t tartják, amelynek előzményeit a jegyzőkönyvek tanúsága szerint már 1645-ben fellelhetjük. Ebben az évben döntött úgy néhány londoni matematikus és természettudós, hogy üdvös lenne heti egy alkalommal összejönniük, és egymás között megvitatni a filozófia, matematika, csillagászat, fizika, anatómia, kémia és egyéb természettudományok időszerű kérdéseit. Eleinte egyikük lakásán tartották ezeket a találkozókat, de miután töb-büket Oxfordba szólította a kötelesség, oda tették át működésük székhelyét. E csoport tagjai 1651-től Oxfordi Természettudományi Társaságnak nevezték magukat, viszont a Londonban maradt tagok a zűrzavaros politikai helyzet miatt egy idő után már nem tartottak összejöveteleket.

A szándék azonban nem halt el véglegesen, ugyanis az 1660. november 28-án tartott tudományos ülésen Christopher Wren csillagász újból felvetette azt a javaslatot, hogy hasznára válna a tudományoknak, ha létrehoznának egy tudós társaságot. A javaslat olyan osztatlan sikert aratott, hogy késlekedés nélkül lefektették a frissiben létrehozott társaság szervezeti felépítésének és működésének alapszabályzatát. A nemes célzatú igyekezetet az uralmon lévő II. Károly király is támogatta, aki őszinte rokonszenvvel figyelte a társaság törkvéseit, s 1662 júliusában királyi szabadalomlevéllel erősítette meg a tudós társulatot jogaiban; ettől kezdve a közösség használhatta a Royal Society, azaz a Királyi Társaság címet.

A Royal Society néhány évtized alatt a világ legrangosabb tudományos intézményévé vált, s bátran állíthatjuk, hogy e pozíciójából mit sem veszített az eltelt háromszázötven év alatt. Tagjai sorában a legnagyobb természettudósokat találjuk, akiknek köszönhetően fokozatosan megnyíltak előttünk a természet titkos kamráinak ajtói. A Királyi Társaságban ismertetett tudományos eredményeknek, kiadott tanulmányoknak, értekezéseknek puszta felsorolása is több kötetetre rúgna; elég, ha megemlítjük, az elnöki tisztséget betöltők között ott volt Sir Isaac Newton (1703-1727), Lord Kelvin (1890-1895), Sir Joseph Thomson (1915-1920), Ernst Rutheford (1925-1930). (A zárójelben az elnöki tisztségben eltöltött időszakot tüntettük fel.) Nem mulaszthatjuk el megemlíteni, hogy a magyar származású Kürti Miklós 1965-1967 között a Royal Society alelnöki tisztségét töltötte be.

A kimagasló tudományos teljesítmények elismerésére a Royal Society tízféle érmét oszt ki, amelyek közül nem kis büszkeségünkre a legutóbbit, a DEN-NIS GABOR Medal-t (Gábor Dénes Érem) 1989-ben alapította a tudós társaság. A Nobel-díjas magyar tudós 1956-tól egészen 1979-ben bekövetkezett haláláig volt tagja a Royal Society-nek. A Gábor-érmét kétévente (páratlan években) ítélik oda az élettudományokban, a genetikában vagy a molekuláris biológiában kiemelkedő eredményeket elért legkíválóbb tudósnak.

COPLEY Medal - A Királyi Társaság legrégebbi alapítású (1709), egyben legnagyobb kitüntetésének számít. Ritkán kerül kiosztásra és csak egészen kimagasló tudományos eredményekért ítélik oda. A díjazottak sorából kiragadott néhány név önmagáért beszél: Benjamin Franklin, Sir William Herschell, Carl Gauss, George Ohm, Albert Einstein, Max Planck,

Niels Bohr, Paul Dirac stb. A legritkább esetben kapja nem angol állampolgár, érthető tehát, hogy a Nobel-díjánál is büszkébb volt Copley-érmére Hevesy György, amit 1949-ben vett át.

RUMFORD Medal - A hő- és fényjelenségek körében elért jeles kutatási eredmények jutalmazására 1800-ban alapított díj. Kétévente (páros években) kerül kiosztásra. Michael Faraday, Humpry Davy, Lord Rayleigh, Conrad Röntgen, Heinrich Hertz, A. Henri Becquerel, G. Robert Kirchhoff, J. Clark Maxwell előkelő társaságában a kitüntetettek között ott találjuk hazánkfiait is, Lénárd FüLöPöt (1896), Gábor DÉNESt (1968) és KELLER ANDRÁSt (1994).

ROYAL Medals - Évente adnak át három Királyiérmet, amelyet még IV. György király alapított, s első alkalommal 1826-ban került kiosztásra. A John Dal-ton, Fox Talbot, William Herschel, Charles Darvin, A. Stanley Eddington, Paul Dirac neveivel fémjelzett lajstromban ott szerepel Nobel-díjas tudósunk, Polányi János (1989) is.

HUGHES Medal - Az 1902-ben alapított díjat évente osztják ki, amellyel a fizika tudományán belül az elektromosság és mágnesesség terén elért felfedezéseket jutalmazzák. A kitüntetettek között Max Born, A. Graham Bell, Stephen Hawking tekintélyt parancsoló nevével találkozunk... s az 1969-es dátumnál Kürti MiKLóséval.

BUCHANAN Medal - 1897-ben alapított díj, amelyet az orvostudományban elért kimagasló eredményért ítélnek oda. Eredetileg csak ötévente osztották ki, napjainkban már kétévente adják át. 1987-ben Sir Radda György Károly magyar származású tudós is átvehette ezt a kitüntetést.

DAVY Medal - 1877-ben alapította John Davy. Évente kerül kiosztásra a legfontosabb kémiai felfedezésért.

DARWIN Medal - Kétévente adják át a biológiai tudományokban elért eredményért. A díjat 1890-ben alapította a Királyi Társaság.

LEVERHULME Medal - 1960-ban alapították, amellyel háromévente díjazzák az alkalmazott kémiában elért kimagasló eredményeket.

SYLVESTER Medal - Az 1901-es alapítású díjat háromévente adják át a matematikában elért eredményekért.

A Royal Society megalakulása óta huszonegy magyar tudóst fogadott tagjai sorába. Az alábbiakban őket mutatjuk be taggá választásuk időrendjében.

Köleséri Sámuel (1729)

Köleséri Sámuel 1663. november 18-án született Szendrőn. Debrecenben kezdte tanulmányait, majd Teleky Mihálynak, Erdély kancellárjának támogatásával a hollandiai Leydenben és Franekerben végezte felsőfokú tanulmányait. Orvosi, filozófiai és teológiai diplomával tért haza, majd az erdélyi Nagyszebenben lett tartományi főorvos. Sokrétű érdeklődése közül leginkább a bányászathoz vonzódott; ezen területen olyan szaktekintéllyé vált, hogy I. Li-pót 1700-ban az erdélyi bányászat felügyelőjévé tette meg. 1717-ben jelentette meg latin nyelven az Auraria Romano-Dacica (A római-dáciai aranybánya) című munkáját, amely a magyar bányászati szakirodalom legkorábbi tudo mányos magalapozottságú művének tekinthető. Köleséri Sámuel a 18. század eleji erdélyi tudományos élet egyik meghatározó alakja, a korai német felvi lágosodás első magyarországi közvetítője. A kartéziánus filozófiát (desacr-tes-i filozófia) képviselte, amelynek egyik terméke az 1681-ben kiadott, a fény természetével foglalkozó Disputatio Mathematico Physica de Lumine című kétrészes értekezése. A Royal Society mellett a német Academia Cae-sarea Leopoldina is tagjai sorába választotta. 1732. december 24-én hunyt el Nagyszebenben.

Segner János András (1737)

Segner János András 1704. október 9-én született Pozsonyban. Iskoláit Pozsonyban, Győrött és Debrecenben kezdte, majd tanulmányait a jénai orvosi egyetemen folytatta, de tanult matematikát és fizikát is. Legjelentősebb eredményeit a fizikában a folyadékok és merev testek dinamikájában érte el. Feltalálta a vízturbina ősét, a róla elnevezett Segner-kereket, amelynek elvi alapját a kiömlő vízáram reakcióereje adja. Göttingen mellett megépített egy malmot, amelyet az ő turbinája hajtott. A matematikában bizonyította a Descartes-féle előszabályt, és őt tekintik a matematikai meteorológia megteremtőjének. Foglalkozott a cukor-, szesz- és puskaporgyártás technológiájával, valamint ő javasolta elsőként a gabonavetőmag fertőtlenítésére a kén-di-oxidot. Tanított a jénai egyetemen, majd 1735-ben meghívták a göttingeni egyetem matematika-fizika és kémia tanszékére, ahol mindezek mellett még orvosi előadásokat is tartott. Több - a belgyógyászat, szülészet és anatómia tárgykörébe tartozó - tudományos értekezést jelentetett meg. O volt a göt-tingeni egyetem csillagvizsgálójának megalapítója, és maga is végzett csillagászati megfigyeléseket. Ez utóbbiak nyomtatásban is megjelentek. Nevének németes hangzása ellenére sohasem mulasztotta el kihangsúlyozni magyar mivoltát, rendszerint „Segner Hungarus”-ként nevezve magát. O eszközölte ki, hogy a hallei magyar diákok eminens előmenetel esetén tandíjmentességet élvezzenek. Segner András 1777. október 5-én hunyt el Halléban. A Holdon krátert neveztek el a tiszteletére.

PODMANICZKY JÓZSEF (1780)

Báró Podmaniczky József 1756. július 29-én született. Egyetemi tanulmányait Göttingenben végezte, majd több éven át tartó európai körutazást tett, amelyről 1781-ben tért vissza Magyarországra. A fiumei kormányzóság tanácsosa, majd a budai helytartótanács tagja. Elsősorban politikus, de a természettudományok képviselőivel is szoros barátság fűzte össze. 1790-91-ben vezető szerepet töltött be a nemesi-nemzeti mozgalomban, amelynek felvilágosult reformista szárnyát képviselte.

Az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának tagjaként megírta az osztrák vámrendszer kritikai elemzését, éles hangnemben rámutatva Magyarország alárendelt helyzetére, és javasolva a belső vám eltörlését. A napóleoni háborúkat lezáró békében Ausztria párizsi megbízottja. Házában lépett fel először a hétéves Liszt Ferenc. Pesten halt meg 1823. május 11-én.

Zách Ferenc Xavér (1786)

Zách Ferenc Xavér 1754. június 16-án született Pesten. Iskoláit a jezsuitáknál kezdte, majd a bécsi hadmérnöki akadémián tanult. 1770-től 1880-ig a lembergi egyetem mechanikatanára. Közeli barátságban állt William Her-schell csillagásszal, aki 1781-ben felfedezte az Uránusz bolygót. Zách részt vett ezen bolygó rendszeres megfigyeléseiben, s ő végezte el kezdetben Herschell pozícióméréseinek számításait. 1786-ban beajánlották II. Ernő szász-gothai herceghez, s annak szolgálatába állt. A Gotha melletti Seeberg-ben rendezte be kora legmodernebb csillagászati obszervatóriumát, s 1798-ban megszervezte az első nemzetközi csillagászati találkozót, ahol az európai csillagászok együttműködésével és az egységes időszámítás kérdéseivel foglalkoztak. O indította meg a világ első csillagászati folyóiratát, a Monatliche Correspondenz zur Beförderung Erd- und Himmels-Kunde havilapot, amely gyakran közölt magyarországi híreket is. Amikor 1801. január 1-jén Piazzi felfedezte az első kisbolygót, a Cerest - Zách folyóirata lett a kisbolygókutatás fóruma. Genovai tartózkodása idején, csaknem nyolc éven át jelentette meg folyóiratának francia nyelvű változatát, a Correspondence astronomi-que-t. Zách Ferenc Xavér 1832. március 12-én hunyt el Párizsban, pár hónappal azután, hogy a Magyar Tudós Társaság is soraiba választotta. A Holdon kráter őrzi a nevét.

Vay Miklós (1787)

Báró Vay Miklós 1756. szeptember 6-án született Serkén. A Sárospataki Református Kollégiumban kezdte tanulmányait, majd elvégezte a leingrube-ni hadmérnöki akadémiát. 1786-88 között európai körutazást tett, amely so-

rán Londonban hosszabb ideig a kor híres optikus-műszerészénél, Ramsdennél tanult. Az itteni tartózkodása alatt került szoros kapcsolatba a természettudományokkal, és ezen belül főként a csillagászattal. Az optikai műszerészet terén elért eredményeiért választották a Royal Soci-ety tagjává. Hazatértekor „szekérnyi instrumentumot” adományozott a sárospataki kollégium számára. Amikor II. József Oroszország oldalán hadba lépett a törökök ellen, Vay Miklós tüzérkapitányként került a harctérre. Sabác ostrománál egyik szeme olyannyira megsérült, hogy azt ki kellett operálni. 1804-től a Tisza és Körösvidék folyószabályozási munkálatainak királyi biztosa. Több műszaki találmánya is volt. Vay Miklós 1824. május 11-én halt meg Pesten.

Klein Ede (1785)

Klein Ede Emánuel orvos, bakterológus 1844. október 31-én született Eszéken. A bécsi egyetemen szerzett orvosi diplomát, majd mikroszkópos anatómiával foglalkozott. 1887-ben sikerült izolálnia a skarlátban (vörheny) szenvedő betegek véréből a Streptococcus baktériumot. 1869-ben Angliába utazott, ahol Stickers: Az emberi és állati szövetek kézikönyve című müvét a szerző megbízásából angolra fordította. 1871-ben végleg letelepedett Angliában. Eleinte Burdon-Sanderson hisztológus asszisztense, a későbbiekben kizárólag a bakteriológia tölti ki kutatásait. Ót tekintik az angliai bakteriológiai kutatások előmozdítójának és első számú képviselőjének. A St Bartholo-mew’s Medical School hisztológia-, majd bakteriológiatanára; később önálló bakteriológiai magániskolát nyitott. 1925. február 9-én hunyt el az angliai Hove-ban.

Hevesy György (1939) (Lásd a róla szóló fejezetet!)

Polányi Mihály (1944) (Lásd a róla szóló fejezetet!)

Kármán Tódor (1946) (Lásd a róla szóló fejezetet!)

Orován Egon (1947)

Orován Egon 1902. augusztus 2-án született Budapesten. A IX. kerületi állami gimnáziumban érettségizett, majd a bécsi egyetemen tanult kémiát, matematikát és fizikát. 1928-tól a berlin-charlottenburgi műszaki egyetemen gépészmérnöki és elektromérnöki tanulmányokat folytatott.

Hazatért Budapestre és a Tungsram vállalatnál Bródy Imre munkatársa lett. 1937-ben Angliába távozott, majd a háború után az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a Massachusetts Istitute of Techno-logy (MIT) gépészeti tanszékének lett a

professzora. A diszlokáció mechanizmusával magyarázott plasztikus alakváltozásról, a kristályhibákról és az anyag kifáradásáról írt munkái alapvetőek a szilárdtestfizikában. Ó ismerte fel, hogy a fémek képlékenységére kidolgozott elmélete a kőzetekre is kiterjeszthető, amit egyébként ma is sikerrel alkalmaznak a geológiai folyamatok feltárásában. Gyakran látogatott haza Magyarországra. Orován Egon Bostonban hunyt el 1989. augusztus 4-én.

Kürti Miklós (1956)

Kürti Miklós fizikus 1908. május 14-én született Budapesten. A híres Mintagimnáziumban érettségizett, majd Párizsban és Berlinben folytatta tanulmányait. 1933-ban Oxfordba ment, ahol a Clarendon Laboratóriumban lett professzor. Az alacsony hőmérsékletek fizikája volt a fő kutatási területe, melyben jelentős eredményeket ért el. Az 1950-es években előállított és többször javított legalacsonyabb hőmérsékleti „világcsúcsait“ hosszú ideig nem sikerült megdönteni (a Guiness rekordok könyvében is szerepelt). Az ún. atommagok lemágnesezésére alkalmazott módszer során erős mágneses térben paramágneses sót hűtött le alacsony hőmérsékletre. A sóban az elektronok mágneses nyomatéka a mágneses tér irányában rendeződött, majd a mágneses teret kikapcsolva, a sót termikusan izolálta. Ezáltal a mágneses momentumok újra rendezetlen állapotba jutottak (ami entrópiát igényelt), az ehhez szükséges hőt viszont a kristályrácstól vonta el s ezzel a kristályt sikerült egymilliomod Kelvin-fok (10 a mínusz hatodikon K) alá hűteni. 1955-ben az Institut of Physics Holweck-éremmel tüntette ki, 1956-ban a Ro-yal Society tagjává választotta, 1976-ban átvehette a Királyi Társaság Hughes-érmét és ugyanebben az évben megkapta a Francia Becsületrendet. Gyakran látogatott Magyarországra, ahol 1988-ban magas állami kitüntetésben részesült.

Kürti Miklós 1998. november 24-én hunyt el Oxfordban, földi maradványait a Kerepesi úti Nemzeti Sírkertben helyezték örök nyugalomra.

Gábor Dénes (1956)

(Lásd a róla szóló fejezetet!)

Wigner Jenő (1970)

(Lásd a róla szóló fejezetet!)

Polányi János (1971)

(Lásd a róla szóló fejezetet!)

Keller András (1972)

Keller András 1925. augusztus 22-én született Budapesten. A budapesti Tudományegyetemen folytatott tanulmányai után, 1948-ban Angliába ment, ahol hét éven át Manchesterben folytatott kutatásokat. 1955-től a bristoli egyetemen tanársegéd, majd ugyanott 1965-69 között docens. A polimerek kutatóprofesszoraként tevékenykedett 1991-es nyugdíjba vonulásáig. 1994-ben az Európai Akadémia tagjává, 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Keller András 1999. február 7-én hunyt el Angliában.

Erdélyi Artúr (1975)

Erdélyi Artúr matematikus 1908. október 2-án született Budapesten. Elemi és középiskoláit itt végezte, majd a brünni műegyetemen (Brno, Csehország) folytatta tanulmányait a elektromérnöki karon.

Egy év után azonban átlépett a metemati-ka szakra. Az első matematikai értekezését 1930-ban publikálta. 1938-ban szerzete meg a doktorátust, de még ugyanazon év végén a nácik csehországi inváziója elől a skóciai Edinburghba telepedett át. 1947 és 1964 között a Caltech (Kalifornia, USA) professzora volt. Legjelentősebb matematikai munkája a transzcendes függvényekről kiadott háromkötetes és az integráltranszformációkat tárgyaló kétkötetes könyve, amely e témában a legtöbbet idézett művek között szerepel. Erdélyi Artúr 1977. december 12-én hunyt el Edinburghban.

SZENTÁGOTHAI JÁNOS (1978) Szentágothai János orvos, anatómus, agykutató 1912. október 31-én született Budapesten. 1936-ban szerzett orvosi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1963-tól a Budapesti Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetének a vezetője. A Magyar Tudományos Akadémia 1967-ben választotta tagjává, majd annak 1973-76 között alelnöke, 1977-85 között pedig választott elnöke. Tudományos kutatásai igazolták, hogy az idegrendszert önálló, de egymással morfológiailag és funkcionálisan összekapcsolódó idegsejtek alkotják. A kisagy kutatásához kidolgozott kísérleti módszerei, majd az agykéreg szerkezetének vizsgálataiban elért eredményei nevét világszerte ismertté tették. Különösen az idegsejtek közötti kapcsolatok (szinaptológia) kutatása érdekelte. Számos tudományos díj és kitüntetés mellett tagja lett a Leopoldiana Német Természettudományi Akadémiának, a vatikáni Pápai Akadámiának,

a Francia Akadémiának, a Svéd Királyi, az Amerikai és az Orosz Tudományos Akadémiának. Szakkönyveit a világ számos nyelvére lefordították. Szentágothai János 1994. szeptember 8-án hunyt el Budapesten.

Sir Radda György Károly (1980)

Radda György Károly 1936-ban született. Pannonhalmán érettségizett, majd 1955-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem kémiai szakán kezdte meg tanulmányait. 1956-ban elhagyta az országot, s Bé-csen keresztül az angliai Oxfordban kötött ki. Az oxfordi egyetemen szerezte meg vegyészeti diplomáját, majd a doktorálás után az USA-ba ment, ahol Melvin Calvin Nobel-díjas biokémikus mellett képezte magát a biológiai tudományokban. Visszatérve Angliába a szív működésének és a benne végbemenő kémiai reakciók rendellenességeit vizsgáló klinikai kutatásoknak az alapján dolgozta ki azt a diagnosztikai képalkotó eljárást, amelyet ma mágneses rezonanciás módszernek (magnetic resonance imaging, MRI) neveznek. Az MRI óriási előnye, hogy teljesen ártalmatlan a vizsgált szervezetre, nem használ ionizáló sugárzást, ellentétben a hagyományos röntgen- és CT-vizsgálatokkal. Az eljárás elvi alapjait Paul C. Lauterbur és Peter Mansfield még az 1970-es évek elején rakták le, az első kísérleti berendezést pedig Radda György 1980-ban hozta létre. 1961-től közel 800 tudományos értekezést publikált, számtalan kitüntetés és cím birtokosa. 2001-ben lovaggá ütötték, s jogosulttá vált a Sir előnév használatára. 1996-tól a Brit Orvosi Kutatási Tanács elnöke.

Erdős Pál (1989)

Erdős Pál, a magyar és az egyetemes matematika legendás alakja Budapesten született 1913. március 26-án. A matematikusok nemzetközi közössége a 20. század legnagyobb matematikusai között tartja számon. A Pázmány Péter Tudományegyetemen és a Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait s már tizennyolc éves korában megoldott egy gráfelméleti problémát, amit Kőnig Dénes közzé is tett matematikai könyvében. Fejér LiPÓTnál doktorált, majd 1934-től Manchesterben tölt négy évet. Minden idők egyik legtöb-

bet publikáló matematikusa (közel 1500 értekezése jelent meg), nála talán csak Euler volt termékenyebb.

Erdős Pál a szó legteljesebb értelmében csak a matematikának élt. Sohasem birtokolt ingatlant, nem nősült meg, sohasem volt munkahelye, s a matematikán kívül semmi mással nem foglalkozott. Konferenciáról konferenciára utazott, s óriási volt a népszerűsége a matematikusok körében. Kollégái és barátai viselték gondját, adtak neki pénzt, gondoskodtak elszállásolásáról és élelmezéséről, ruhát vásároltak számára, még jövedelmi adóját is befizették. Cserébe bőven kaptak tőle ötleteket, matematikai problémákat, vagy elegáns megoldásokat. Nyolc tudományos akadémiának volt a tagja s tizenöt egyetem díszdoktora, a matematikai Nobel-díjnak számító Wolf-díjjal 1984-ben tüntették ki. Szerteágazó matematikai munkásságát lehetetlen pontosan besorolni, de a számelmélet, a kombinatorika, a diszkrét matematika, a gráfelmélet és a halmazelmélet területein tett a legtöbbet. Legendás volt problémafelvetéseiről, nemkülönben problémamegoldásairól. Népszerűségére jellemző: a szerte a világban élő matematikusok rendkívül büszkék arra, hogy valaha kapcsolatban álltak vele. Létezik közöttük egy ún. Erdős-szám, amely szerint 1-es Erdős-számú az a matematikus, akinek van közös publikációja Erdőssel, 2-es számú az, akinek olyan matematikussal van közös publikációja, aki 1-es Erdős-számú és így tovább... (458 matematikusnak van 1-es Erdős-száma, s kb. 4500-nak 2-es).

Erdős Pál, a modern kor Diogenésze 1996. szeptember 20-án hunyt el Varsóban.

Somogyi Péter (2000)

Somogyi Péter neurobiológus 1968-ban érettségizett a szentendrei Móricz Zsig-mond Gimnáziumban, majd felvételt nyert az ELTE biológia szakára.

1971-ben diákkörösként dolgozott a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Kórbonctani és Rákkutató Intézetének sejttani laboratóriumában, aminek köszönhetően 1973-ban ösztöndíjasként egy évet tölthetett az Oxfordi Egyetem Gyógyszerkutatási Intézetében. Az egyetemi évek után az MTA Neurobiológiai Kutatócsoportjában indult tudományos pályafutása. Neki köszönhető az agykéreg axo-axonikus idegsejttípusának felfedezése, ugyanakkor több, a neuronhálózatok kapcsolódási törvényszerűségeinek feltárásával és az ingerületátvivő anyagok meghatározásával kapcsolatos alapvető felismerés is fűződik a nevéhez. Szakmai tekintélyét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Institute of Sci-entific Information (USA) Somogyi Pétert a „neuroscience” tudományterületén a világ 250 legtöbbet idézett kutatója közé rangsorolta. Az 1980-as évek végén megszületett új tudományos diszciplínában, a molekuláris neuroana-tómiában a „szubcelluláris receptor-lokalizáció” módszerének világszerte legismertebb szakértője lett.

1985-ben az Angol Orvostudományi Kutatások Tanácsa önálló agykutató részleget állított fel az Oxfordi Egyetem Gyógyszertani Intézete mellé, melynek tudományos igazgatója Somogyi Péter lett.

Telegdi Bálint (2003)

Telegdi Bálint atomfizikus 1922. január 11-én született Budapesten. Egy hónapos múlt, amikor a család kivándorolt Bulgáriába. Iskolaköteles korában Telegdi Bálintot a család néhány évre visszaküldi Magyarországra, hogy megtanuljon magyarul. Középiskolába Bécsben járt, a lausannei műegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát, majd Zürichben doktorált fizikából. Ezt követően az Egyesült Államokban a chicagói egyetem professzora lett. Tudományos munkásságának legjelentősebb eredménye is itt született.

Az 1950-es években a részecskefizikusokat az tartotta lázban, hogy az atommagok gyenge bomlása megsérti a természet addig általánosan elfogadott tükrözési szimmetriáját. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy pl. a radioaktív kobalt atommag gyenge bomláskor az egyik irányba több elektront bocsát ki, mint a másikba. Telegdi a Chicagóhoz közeli Batáviában lévő részecskegyorsító kísérleteiben mezonok bomlásával igazolta az aszimmetria valódi okát. A negatív müon bomláskor „dél felé” bocsátja ki a negatív elektront, antirészecskéje - a pozitív müon - pedig „észak felé” bocsátja ki a pozitív elektront, azaz a tér és a töltés tükrözése együttesen szimmetrikusak. A bizonyító erejű kísérlet világhírűvé tette Telegdit. Nyugalomba vonulása után visszaköltözött Zürichbe, és a CERN munkatársa lett. 1991-ben megkapta a Wolf-díjat.

MAGYAR TUDÓSOKRÓL ELNEVEZETT NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS DÍJAK ÉS KITÜNTETÉSEK

Tagadhatatlan tény, egy tudós nagyságát leginkább jellemzi, ha róla tudományos intézet, társaság, akadémia vagy egyetem kitüntetést, emlékérmet, díjat nevez el, amelyet időről időre valamilyen jelentős felfedezésért, kutatási eredményért, kimagasló munkásságért ítélnek oda. A tudományos díj megtestesítője egyben szimbolikus tartalmat hordoz, amely közvetett módon az elismerés nagyságát kívánja kifejezni, ami által a díjazott megdicsőülése teljesebbé válik, hisz maga a névadó is korábban világraszóló eredményeket ért el a tudományok valamelyikében. Summa summarum az ilyen díj rangot és büszkeséget jelent viselője számára, és álszerénység lenne azt állítani, hogy a tudósok nem iparkodnak ilyenek birtokosává válni.

Az alábbiakban a díjak alapításának kronológiai sorrendjében mutatunk be néhány olyan jelentős nemzetközi díjat és kitüntetést, amelyek magyar tudósokról kapták megnevezésüket.

ROBERT BÁRÁNY Medal (Bárány Róbert-érem)

1948 óta ötévente ítéli oda a Medical Faculty of Uppsala University (Upp-salai Egyetem Orvosi Fakultása) a vesztibuláris rendszer legjobb kutatójának.

GEORGE HEVESY Award (Hevesy György-díj)

1960-ban alapította az amerikai Society of Nuclear Medicine (Nukleáris Orvostudományi Társaság), amellyel az olyan nukleáris, ill. radiokémiai kutatásban elért kiemelkedő munkásságot jutalmazzák, amely segíti az orvostudományt.

THEODORE VON KÁRMÁN Prize (Kármán Tódor-kitüntetés)

Az amerikai Society for Industrial and Applied Mathematics (Ipari és Alkalmazott Matematikai Társaság) hozta létre 1968-ban ezt a tudományos díjat, amelyet öt- vagy csak tízévente osztanak ki. Ebben a kitüntetésben azok részesülhetnek, akik az eltelt öt vagy tíz év alatt kiemelkedő eredményt értek el az alkalmazott matematika terén.

GEORGE PÓLYA Prize (Pólya György-díj)

1969-ben alapította s először 1971-ben adta át az amerikai Society for In-dustrial and Applied Mathematics (Ipari és Alkalmazott Matematikai Társaság). A Pólya György-díjat két alternatív kategóriában osztják ki kétévente. Éspedig annak a matematikusnak, aki a kombinációelmélet alkalmazásában, ill. az aproximációelmélet, a valószínűségszámítás, a komplex analízis vagy a számelmélet terén ért el kimagasló eredményt.

LEO SZILARD Award (Szilárd Leó-díj)

Az American Physical Society (Amerikai Fizikai Társaság) alapította 1974-ben. Évente ítélik oda annak a fizikusnak, aki kiemelkedő módon alkalmazta a fizikát a társadalom javára olyan területen, mint például a környezetvédelem vagy a fegyverzetkorlátozás.

GEORGE PÓLYA Award (Pólya György-díj)

A Mathematical Association of America (Amerikai Matematikai Társaság) alapította 1976-ban, s 1977-től kerül évente kiosztásra a College Mathematics Journal-ban közölt legkiemelkedőbb matematikai tárgyú dolgozatért.

1983- ban a magyar származású Halmos R. Pál matematikus kapta ezt a kitüntetést.

THEODORE VON KARMAN Award (Kármán Tódor-díj)

Az International Academy of Astronautics (Nemzetközi Asztronautikai Akadémia) alapította díjat 1983-tól évente ítélik oda kiemelkedő tudományos életmű elismeréséért.

GEORGE BÉKÉSY Medal (Békésy György-érem)

Az Acoustical Society of America (Amerikai Akusztikai Társaság)

1984- ben alapított díját a fiziológiai akusztika terén elért jelentős munkásságért ítélik oda.

JOHN KEMENY Prize (Kemény János-díj)

A számítástechnikában elért eredményekért ítéli oda 1986-tól a Dart-mouht College.

JOHN POLANYI Prize (Polányi János-díj)

Az Ontario kormánya (Kanada) által 1986-ban alapított díjjal évente jutalmazzák Kanadában a kémiában, a fizikában, az irodalomban, az orvos- és közgazdaságtudományban elért kiemelkedő teljesítményeket.

HANS SELYE Award (Selye János-díj)

Az American Institut of Stress (Amerikai Stresszintézet) 1988-tól adja ki évente a stressz tudományterületén elért legjelentősebb munkásságért.

GABOR Medal (Gábor Dénes-érem)

1989-ben alapította az angol Royal Society (Királyi Társaság). A Gábor-érmet kétévente (páratlan években) ítélik oda az élettudományokban, a genetikában vagy a molekuláris biológiában kiemelkedő eredményeket elért legkiválóbb tudósnak.

JOHN VON NEUMANN Medal (Neumann János-érem)

Az amerikai Institute of Electrical and Electronics Engineers (a Villamos-és Elektronikai Mérnökök Intézete) alapította 1990-ben, amellyel évente a számítógépekkel kapcsolatos kiemelkedő fejlesztést jutalmazzák.

EUGENE WIGNER Award (Wigner Jenő-díj)

A díjat 1990-ben alapította az American Nuclear Society (Amerikai Nukleáris Társaság), amellyel évente jutalmazzák a nukleáris reaktorok fizikája terén elért kiemelkedő tudományos eredményt.

PAUL ERDÖS Award (Erdős Pál-díj)

A World Federation of National Mathematics Competitions által alapított matematikai díj 1992-től kerül kiosztásra.

EDWARD TELLER Award (Teller Ede-díj)

Az American Nuclear Society (Amerikai Nukleáris Társaság) által 1999-ben alapított díj a nukleáris fúziós energia terén elért kiemelkedő tudományos eredmény elismeréséül szolgál.