DÁNIEL CARLETON GAJDUSEK MAGYAR GYÖKEREI
Az 1976. évi orvosi Nobel-díjat megosztva kapta két amerikai víruskutató bizonyos fertőző megbetegedések eredetének és terjedési mechanizmusának a felfedezéséért.
Kettejük közül Daniel Carleton Gajdusek-nek, a National Institute of Neurological Di-seases and Stroke kutatójának még az 1950-es években sikerült a Pápua Új-Guinea területén élő fore emberevő néptörzsön belül előforduló kuru betegség beható vizsgálatával a fertőződés egy addig ismeretlen mechanizmusát felderítenie. Az addig elfogadott nézetek alapján járványszerű betegségeket csak vírusok vagy baktériumok okozhatnak, ellenben a felfedezés szerint fertőzést bizonyos fehérjemolekulák is előidézhetnek.
Az anyai ágon magyar, apai ágon pedig szlovák származású D. C. Gajdu-sek 1923. szeptember 9-én született a New York állambeli Yonkersben. Az anyai nagyszülők, Dobroczki Dániel és Dunowszky Nina mindketten magyarok voltak, Debrecenben születtek, de csak az Államokban ismerték meg egymást. Házasságukból születtett Dobroczki Ottilia, Daniel Gajdusek édesanyja.
Apai nagyapja, Imrich Gajdusek a Senicai járás Smrdaky községében volt gazdálkodó. Fia - Daniel Gajdusek apja -, Karol Gajdusek fiatalon elszökött otthonról, s Bécsben állt be egy hentesüzletbe inasnak. Pár év múlva kölcsönkért pénzen Amerikába hajózott, ahol házasságot kötött Dobroczki Ot-tiliával. Az alábbiakban Gajdusek professzor kora gyermekkoráról és magyar-szlovák gyökereiről a Fizikai Szemlében 1998-ban megjelent emlékező írásából idézünk: „Noha anyai nagyszüleim egymás közt magyarul beszéltek, a vacsoraasztalnál apám és nagyapám magyar-szlovák keverék nyelven vitatta hosszan a politika fejleményeit és a borkészítés titkait... Édesanyám hozzánk
csak szép tiszta angolján beszélt. Önmaga megtanult görögül, latinul, németül, franciául, olaszul, spanyolul, jól beszélt magyarul és szlovákul is. De gyermekeivel egyik nyelvet sem használta. O, akárcsak húga és öccse, Yonkersben született. Anyám New Yorkban végezte főiskolai tanulmányait. Testvérei a Cornell Egyetemen tanultak Ithacában. Nagybátyám villamosmérnök lett, nagynéném entomológiából doktorált...
Édesanyám, Dobroczki Ottilia, szuperromantikus pogány lélek volt, aki tiszteletet érzett minden vallás iránt, amelyikkel találkozott: katolikus módra érzett katolikusokkal beszélve, protestánsként a protestánsokkal, zsidóul a zsidókkal, mohamedánként a mohamedánokkal, hinduként vagy buddhistaként az ázsiaiakkal. Nekem és öcsémnek azonban ókori görög mítoszokat mesélt. Első gyerekkori emlékeim azok az esték, amikor görög regéket olvasott fel. Megtanított arra, hogyan imádkozzam Zeuszhoz, Poszeidónhoz, Artemisz-hez, Afroditéhez, Hermészhez és Pallasz Athénéhez, mielőtt még megismertem volna a bibliai történeteket. Olvasta nekünk Longfellow »Hiawatha« indián meséit, a pueblo, síkvidéki és erdőlakó indiánok történeteit. Később következtek Grimm és Andersen meséi is, az ókori Egyiptom mítoszai, no meg a magyarok, hunok és lappok mondái. Hunor és Magyar regéjét és Attila csatáit előbb hallottam anyámtól, mint írni és olvasni tudtam volna. Talált számunkra sötét gótikus történeteket a Kárpátokból, germán és skandináv ősök vad mítoszait...”
D. C. Gajdusek gyermekkorában nyarakat töltött az apai nagyszülőknél Szlovákiában és a magyarországi rokonoknál. Jól beszélt szlovákul és értett magyarul. Tudományos érdeklődését az élettan iránt leginkább anyai nagy-nénjének, Dobroczki Irénnek köszönheti, aki a rovartan neves kutatójaként Danielt már kisiskolás korában megismertette az élővilág megannyi csodájával. Felsőfokú tanulmányait a rochesteri egyetemen, a Harvard Egyetemen és a kaliforniai műegyetemen végezte. Az USA Nemzeti Egészségügyi Intézetében dolgozva a trópusi betegségeket tanulmányozta, így jutott el Pápua Új-Guineába, ahol nagy jelentőségű felfedezését tette.
A már korábban ismert birkák súrlókórja és a Creutzfeldt-Jakob-beteg-séghez felsorakozozó ún. kuru-kórról kiderült, hogy okozójuk „csak fehérjék” (protein only, azaz prion), amely fehérjemolekulák nem tartalmaznak nukleinsavat, vagyis eltérnek a hagyományos vírusoktól. Az 1980-as években azután beigazolódott, hogy a birkák súrlókórját és napjaink rettegett járványát, a marhák szivacsos agyvelőgyulladását (BSE) ugyanolyan prionok okozzák. Ez utóbbi kór okozója egy olyan prionfehérje, amely a fertőzött szarvasmarhákból nyert hús- és csontliszt formájában került a haszonállatok táplálékába. Gajdusek kutatásai feltárták, hogy a kuru azért terjedt a kannibál bennszülöttek körében, mert a rituális emberevés során a halottaik agyát is elfogyasztották. Ha pedig abban föllelhető volt a betegségkeltő prion, akkor megfertőződtek vele, vagyis a fertőzés táplálkozás útján is terjedhet emberről emberre.
Magát a fertőzőképességet az adja, hogy a mutációval keletkezett prionok térbeli szerkezete eltér az egészséges idegsejtekben találhatóktól, és saját formájukra alakítják át a normális szerkezetű prionokat. Ezek aztán további mintaként szolgálnak újabb és újabb prionok átalakításához, amelyek felhalmozódása végső soron az agyszövet sorvadásához és szivacsos megjelenéséhez vezet.
Daniel Carleton Gajdusek az USA Nemzeti Tudományos Akadémiáján kívül tiszteletbeli tagja még vagy egy tucat tudományos akadémiának. 1988-ban megkapta az angol Királyi Antropológiai Társaság Huxley-érmét. Rendszeresen tart előadásokat a pozsonyi és a magyar egyetemeken. A pozsonyi Komensky Egyetemen díszdoktorrá avatásakor a következőket mondta: „A biokémiai kutatás során régebben vagy mostanában tett egyik fölfedezés sem eredményezett végleges megoldást. Csak az emberi tapasztalatot szélesítik, no meg az alkalmazott technikát is, amellyel sorsát elviselhetőbbé és élvezhetőbbé teheti az ember. Ugyanakkor a kutatás mindig új problémákat hoz a felszínre. Ha a fölfedezés eredményes, ez nem a végső megoldáshoz tár fel ajtót, hanem ahhoz, hogy jobban lássuk: milyen keveset tudunk. Minden fontos fölfedezés fokozhatja - és fokozza is - tudásunkat, de egyben az új kérdések körét bővíti. Szembe kell tehát néznünk a végtelenséggel, ami bennünket körülvesz. Mi szerény kísérleteinkkel megismerni és megérteni próbáljuk ideiglenes jelenlétünket ezen a Földön.”