3. fejezet

{15} A légies természetet követően a föld és a tenger áll a helyén szilárdan, mely

növényeket meg állatokat ont, és forrásokat meg folyamokat, közülük egyeseket a föld

nyel el, mások viszont a tengerbe ömlenek. Egyúttal sok ezernyi zöld növény, magas

hegyek, dús erdők és városok – melyeket [182] a bölcs állat: az ember alapított - meg a

tenger szigetei és szárazföldek tarkítják. A lakott földet az elterjedt nézet szigetekre és

22 A megnevezett bolygók sorrendben: Szaturnusz, Jupiter, Mars, Merkúr, Vénusz. A nevekhez vö. F.

Cumont: „Les noms des planètes et l'astrolatrie Greque", L'Antiquité Classique 4 (1935), 5-43.

23 Az arisztotelészi iratokban nem találunk utalást az alternatív bolygóelnevezésekre. Az itt adott

bolygósorrend Khrüszipposz sorrendjével egyezik meg (Areiosz Didümosz fr. 31), Poszeidónioszétól

viszont eltér (lásd A. P. Bos: „Supplementary Notes on the De mundo", Hermes 119 [1991], 312-332; 317-318.).

24 Ez az éles elválasztás az arisztotelizmus ismertetőjele az ókori doxográfiai irodalom szerint (Aetiosz II 3,4; 4,12; 7,5; Areiosz Didümosz fr. 9, Diels; Epiphaniosz: Panarion III 2,9; [Galénosz], De historia philosophica 46; Hermeiász: Irrisio gentilium I 1; Attikosz, fr. 5.)

25 Meteorológia I 3-4 (vö. Az égbolt II 7, 289al9-35). Arisztotelész e réteg anyagát „tüzelő"-nek (hüpekkauma) nevezi, amely egy potenciálisan hideg és meleg, nedves és száraz szubsztancia, de az aithér mozgásának gyorsasága és közelsége (341a19-23) miatt áttüzesedik. Szerzőnk a „közelség" helyett a nagy

tömeget nevezi meg okként, talán a Meteorológia I 3, 39b6-9, 34-36-ra emlékezve, ahol is Arisztotelész beszél az aithér szférájának hatalmas tömegéről, de nem ebben az összefüggésben.

26 Arisztotelész felsorolása a Meteorológiában némileg különbözik az ittenitől. Ő is foglalkozik a

„tűzgödrökkel" (bothünoi) (I 5) és az üstökösökkel (kométai) (I 6-7), de „fáklyák" (szela) helyett

„parazsak"-ról (daloi), „tűzdeszkák" (dokidesz) helyett „tűzcikázások"-ről (aigesz) beszél (I 4, 341b3; 28; stb.), és külön említi a csillaghullásokat, valamint a Tejutat.

27 A levegőnek ez a jellemzése alapvetően nem arisztotelészi, hanem inkább sztoikus színezetű (Seneca:

Quaestiones naturales II 10, 1-4. (szinte szó szerint!); Khrüszipposz, SVF II 429-30: „homályos" [ zopheron] , ezért hideg). Arisztotelész szerint a levegő természete meleg és nyirkos (A keletkezés és a pusztulás II 3), bizonyos kijelentéseiből azonban többé-kevésbé magyarázható az itt kifejtett tanítás: a szomszédos réteg

hatására a levegőréteg felül melegebb, alul hidegebb (Meteorológia I 4, 342a25-30), továbbá a föld melegétől kipárolgó gőz a hideg levegőben kicsapódik és visszahull (Meteorológia I 9, 346b23-31; Az állatok részei II 7, 6534a4-8). Moraux A lélek fejtegetéseit is említi (II 7), mely szerint a levegő a tüzes vagy az aithérból való természet hatására lesz aktuálisan átlátszó, enélkül sötét. Ugyanakkor meg kell

jegyeznünk, hogy Theophrasztosz, úgy tűnik, feladta a levegő melegségének tanát (De igne 26; De ventis 22-23), és hidegnek tartotta.

Arisztote lé sz: A vilá g rend

Oldal: 5

szárazföldre {20} osztotta, nem tudván arról, hogy az egész egyetlen sziget, amelyet az

Atlantinak nevezett tenger vesz körül folyásával. Valószínű, hogy még több túlpart is

létezik emettől távol, és egyesek nagyobbak, mások kisebbek nála, ám ennek az egynek a

kivételével számunkra nem láthatók.28 Amilyen {25} ugyanis a nálunk lévő szigetek

helyzete itt, ehhez a tengerhez viszonyítva, ugyanúgy viszonylik a lakott föld az Atlanti-

tengerhez, és sok más szárazföld a tenger egészéhez, mert hiszen ezek is egyfajta nagy

szigetek, melyek partjait körös-körül nagy tengerek mossák.

A folyékony természet - mely beborítja a földfelszínt, és úgy engedi a {30} föld szirtjei

közül az úgynevezett lakott területeket felbukkanni - egészében véve leginkább a légies

természet után helyezhető el. Ezt követően pedig a mélyben, a világrend kellős közepén

a föld egészen szilárd és tömör alakot nyerve áll egyben, mozdulatlanul és

megingathatatlanul.29 Egészében véve ez az a része a világrendnek, amire a „lent"

megjelölést {35} használjuk.30 Egyszóval ez az öt elem öt különböző szinten

gömbszerűen {393a} elhelyezkedve úgy, hogy mindig a nagyobb a kisebbet tartalmazza

- úgy értem a földet a víz, a vizet a levegő, a levegőt a tűz, a tüzet az aithér - alkotja az

egész világrendet, melynek a felső része egészében véve az istenek, az alsó pedig az

egynapélő lények lakhelyéül szolgál.31 Emennek {5} aztán egy része nedves, amit szokás

szerint folyóknak, folyamoknak és tengereknek hívunk, míg más része száraz, amit

földnek, szárazföldnek, illetve szigeteknek nevezünk.

A szigetek közül pedig egyesek nagyok - így kapta „a lakott föld"32 {10} elnevezést ez az

egész sziget is, meg még sok másik, melyeket nagy tengerek folyamai öveznek - mások

viszont kisebbek: sziget voltuk számunkra szembeszökő, és a belső tengerben

helyezkednek el. Közülük pedig némelyik említésre méltó, mint Szicília, Szardínia és

Korzika, Kréta, [183] Euboia, Ciprus és Leszbosz, míg mások silányabbak, melyek közül

egy {15} csoportnak Szporaszok a neve, egy másiknak Küklaszok, és vannak még más

hasonlók.

A lakott föld külső tengerét, amely körülöttünk folyik, Atlantinak, vagy Óceánnak hívják.

Nyugat vidékén viszont ez a tenger keskenyre nyitott szájjal a lakott föld belseje fele

nyílik, és az úgynevezett Héraklész {20} oszlopainál beömlik a belső tengerbe, akárcsak

egy kikötőbe, aztán apránként kiszélesedve szétterül, egymással összefüggő öblöket fog

át, s helyenként szűk nyílású torkolatokba szorul össze, majd ismét kiszélesedik. Azt

mondják, a Héraklész oszlopain behajózónak jobb keze felől először az {25} úgynevezett

Szürtiszek fogadják kettős ölükbe, melyek közül az egyiket a „Kis", a másikat a „Nagy"

megjelöléssel illetik. A másik oldalon viszont már nem fogják közre öblök, hanem három

tengert alkot, a Szardíniait, a Galatát és az Adriait, ezeket követően rézsútosan a

Szicíliait, utána a {30} Krétait, majd folytatva egyik irányba az Egyiptomi-, Szír- és

Pamphüliai-, a másik irányba az Égei- és Mürtói-tengereket. Az említettekkel szemközt

terül el a Pontosz, amely a legtagoltabb. Ennek legbelső részét {393b} Maiótisznak

hívják, a külső pedig a Hellészpontosz felé az úgynevezett Propontisszal közös szorosba

torkollik. Napkelet felé aztán ismét befolyik az Óceán, az Indiai- és a Perzsa-öblöt

egybenyitja, és ezáltal a {5} Vörös-tengert33 egybefogván34 összefüggőnek tünteti fel. A

28 Vö. Platón: Timaiosz 25A. Arisztotelész azonban úgy sejti, Héraklész oszlopaitól (Gibraltár) nem esik messze India.

29 Arisztotelésznél (Meteorológia I 3, 339b9-13) - ahogy fentebb szerzőnknél is - a víz és a föld közösen alkotnak egy réteget.

30 Szemben Platónnal: Timaiosz 62C-E.

31 Vö. Meteorológia I 3, 340b19 skk.

32 „A lakott föld" (hé oikúmené) a görögök által ismert világ - Európa, Ázsia és Afrika együttese - elterjedt megnevezése; vö. alább, 393b21.

33 Az Indiai-óceánt.

Arisztote lé sz: A vilá g rend

Oldal: 6

másik szarvban egy hosszú és keskeny torkolaton áthaladva ismét kiszélesedik, és a

Hürkániai-, illetve a Kaszpi-tengert alkotja,35 efölött pedig a Maiótisz-tavon túli [184]

nagy mélységű területet foglalja el. Aztán lassacskán a szkíták és Kelta-föld felett

körülzárja a lakott földet a Kelta-öbölhöz, illetve a már említett {10} Héraklész

oszlopaihoz érve: ezeken kívül hömpölygi körbe az Óceán a földet. Az Óceánban aztán

van történetesen két igen nagy sziget, melyeket Brit-szigeteknek neveznek: Albión és

Írföld. Ezek a korábban leírtaknál nagyobbak, és a kelták fölött fekszenek. Nem kisebbek

azonban náluk sem Taprobané, mely az indekkel szemközt, a lakott földhöz képest {15}

rézsútosan fekszik,36 sem az úgynevezett Arábiai-öbölben37 fekvő Febol.38 Britannia és

Ibéria tájékán más egyéb kicsiny szigetek is koszorúzzák nem kis számban e lakott

földet, melyről korábban megállapítottuk, hogy sziget, melynek szélessége a szárazföld

legnagyobb mélységénél kis híján negyvenezer stadion - ahogy azok a földrajztudósok

mondják, akik {20} helyesen mérték fel -, hossza pedig leginkább úgy hetvenezer

sztadion. A lakott föld Európára, Ázsiára és Líbiára oszlik.

Európa határai tehát körben: Héraklész oszlopai, a Pontosz távol eső részei és a

Hürkániai-tenger, amely mentén egy igen keskeny földszoros {25} húzódik a Pontoszig.

Egyesek viszont a földszoros helyett a Don folyót [185] jelölik meg.39 Ázsia pedig a

34 A dialambanó ige a 396b31-ben is hasonló jelentésben áll („át-/egybefog"), itt azonban tárgya nem világos. Forster és Strohm ( Aristoteles: Meteorologie, Über die Welt. Berlin, Akademie Verlag, 1970) szerint azt kell odaérteni, hogy „mindhármat", míg újabban Marcovich az <Ázsiát> kiegészítés mellett érvelt („Ázsiát átfogván a Vörös-tengert egybefüggőnek mutatja"). A fenti fordításban a „Vörös-tenger"-t a határozói igenév és az állítmány közös tárgyaként értelmeztem.

35 Szerzőnk leírásával ellentétben Arisztotelész a Hürkániai- és a Kaszpi-tengert különbözőnek tartotta,

mégpedig beltengernek, amelynek az Óceánnal nincs kapcsolata, és folyóktól táplált vize a föld alatt folyik

tovább a Fekete-tengerbe (Meteorológia II 1,354a2-5). Későbbi szerzők (Sztrabón, II 5, 18, 121; XI 6, 1, 507; Plinius: Naturalis historia VI 36; Plutarkhosz: Alexandrosz 44,690D; Arrianosz: Alexandri anabasis VII 16,2) a kettőt egynek vélték. Ami a Világtengerrel való viszonyát illeti, már a kezdetektől vita tárgya. Míg Hekataiosz szerint összeköttetésben áll vele, addig Hérodotosz szerint (I203) beltenger. Arisztotelész őt

követi, de a vita korántsem volt eldöntött az ő idejében, hiszen Nagy Sándor is csak szerette volna tudni,

mi az igazság (Plutarkhosz: Alexandrosz 44, 690C-D). Patroklész partmenti hajózásai (i. e. 285-2) ugyan fényt derítettek arra, hogy a Maiótisz-tótól elválasztja egy (igen keskeny! - vö. A világrend 393b26) földszoros, másfelől viszont félrevezetően Hekataiosz nézetét támasztották alá az Óceánnal való

összefüggésével kapcsolatban. Eratoszthenész (Sztrabón, I1,17,74) elfogadta ezt az eredményt, és

Ptolemaioszig többé nem is kérdőjelezték meg. Ahogy Sztrabón, aki szintén hangsúlyozza az összekötő

szakasz keskenységét, Eratoszthenészre támaszkodik, úgy szerzőnk esetében is hasonló függőséget

tételezhetünk fel.

36 Ceylon, Asóka király feliratán Tabaparnrzi (szanszkrit: Iámraparni). A szigetet a görögök feltehetően

Nagy Sándor idején ismerték meg először (Sztrabón, II 5, 14; 35; Plinius: Naturalis historia VI 81), aki Onészikritosz vezetésével hajós expedíciót indított Ázsia déli partjaihoz. Onészikritosz feltehetően Nagy

Sándorról annak halála után egy-két évvel írt életrajzában említette (Sztrabón, XVI 1,15,691), de távolság-

és méretadatai Herrmann szerint (s. v. „Taprobane" RE XVIII 1) Ceylonra nem illenek semmiképpen, inkább Szumátrára utalnak. Később Megaszthenész ad leírást a szigetről (Plinius: Naturalis historia VI 79; 81), számadatok említése nélkül. Eratoszthenész (Sztrabón, II 5, 14,119; 35,133; Plinius: Naturalis historia VI 81) 5000*7000 sztadion nagyságúra becsli - a valós méret kb. háromszorosára -, a Brit-szigetekhez

hasonlítja (Sztrabón, II 5, 32,130), és kelet-nyugati fekvésűnek tartja (Sztrabón, II 1, 14,72; Plinius:

Naturalis historia VI 82.). Szerzőnk leírása feltehetően rá támaszkodik.

37 A mai Vörös-tenger.

38 Nem valószínű, hogy Madagaszkárról lenne szó, mint Capelle („Die Schrift von der Welt: Ein Beitrag zur

Geschichte der Griechischen Popularphilosophie", Neue Jahrbücher für das klassische Altertum 15 [1905], 529-568) felételezi. Lorimer szerint az abesszíniai Tana-tóban fekvő Pszebó (Sztrabón, XVII 2, 3) sziget

téves elhelyezéséről van itt szó.

39 A következőkben a kontinensek határával kapcsolatban „folyó-elméletet" és a „földszoros-elméletet"

állítja szembe egymással szerzőnk. Hérodotosz (IV 45) - jóllehet szerinte is nehézségekkel jár a Nílus-delta esetében (II 16) - még nem is ismer alternatívát az előbbire, amelyet Platónnál (Phaidón 190b), illetve később többek közt Polübiosznál (II 37), Arrianosznál (Alexandri Anabasis III 30, 8-9) is megtalálunk.

Arisztote lé sz: A vilá g rend

Oldal: 7

Pontosz és a Hürkániai-tenger említett földszorosától a másik, az Arábiai-öböl és a belső

tenger közt húzódó {30} földszorosig terjedő rész, melyet e tenger és külső Óceán vesz

körül. Egyesek azonban a Dontól a Nílus torkolatáig húzzák meg Ázsia határvonalait.

Líbia aztán az Arábiai-földszorostól Héraklész oszlopaiig húzódó rész. Mások {394a}

viszont azt mondják, hogy a Nílustól tart ugyanaddig. Egyiptomot pedig, melyet a Nílus

deltája vesz körül, egyesek Ázsiához, míg mások Líbiához csatolják; és a szigeteket

egyesek sehova sem sorolják, mások viszont mindig a szomszédos földrésznek juttatják

őket. A hagyományosan {5} lakottnak nevezett föld és tenger természetét, illetve

helyzetét tehát ekképpen tártuk fel.