14 A testmagasság és a társadalmi rang

137. ábra: „Fenséges uram!”

A királyi család tagjait „Fenséged”-nek* szólítjuk, míg a visszataszító cselekedetek elkövetőit „aljasoknak” nevezzük. A szónok hordóra áll, hogy mindenkinél magasabb legyen, a bíró magasabban ül, mint a törvényszék többi tagja, a felhőkarcoló tetején épült lakás tulajdonosai nagyobb tekintélynek örvendenek, mint a földszintjén élők, és egyes kultúrák „magasabb” és „alacsonyabb” társadalmi osztályokat különböztetnek meg.

* Eredetiben: Your Highness. A szótövet alkotó high (magas) melléknév ebben az összefüggésben visszaadhatatlan magyarul. (A fordító)

Ellentétben azzal, amit sokan szeretnének hinni, a magas embereknek többnyire nagyobb tekintélyük van, mint az alacsonyaknak, noha a magasság bizonyos tekintetben akadályozhat négyszemközti kapcsolatot, ahol „azonos szinten” kell beszélnünk, vagy „szemtől szembe” vitatnunk meg egy kérdést valakivel.

A legtöbb nő mélyen bókol, ha a királyi család tagjaival találkozik, a férfiak fejet hajtanak vagy kalapot emelnek, ily módon alacsonyabbnak tüntetve fel magukat. A mai üdvözlésmód a testmagasság csökkentésének maradványa. Minél alsóbbrendűnek, minél alárendeltebbnek érzi magát az ember valakinél, annál mélyebben hajol meg előtte. Akik állandóan „hajlonganak” a vezetők előtt, azokat becsmérlő nevekkel illetik az üzleti életben: „talpnyalóknak”, „csúszómászóknak” nevezik őket.

Az embereket sajnos nemigen lehet magasabbá vagy alacsonyabbá tenni, így hát próbáljuk meg felderíteni, miként lehet hatékonyan felhasználni a magasságot.

Ha nem akarunk megfélemlíteni valakit, igyekezzünk tudatosan kisebbnek látszani. Vizsgáljunk meg most egy olyan helyzetet nem verbális megjelenési formájában, amikor gyorshajtás miatt a rendőr megállítja valakinek a kocsiját. Ebben a szituációban a rendőr ellenséges pillantással méregeti az illetőt, miközben a kocsija felé tart. A vezető megszokott reakciója, hogy a kocsijában marad, lehúzza az ablakot és magyarázni kezdi, miért lépte túl a megengedett sebességet. E viselkedés nem verbális negatívumai a következők:

1. A rendőr kénytelen elhagyni a saját területét (az URH-ko-csit), és az elkövető területére (kocsijához) kell mennie.

2. Feltételezi, hogy az autós valóban túllépte az engedélyezett sebességet, ezért a vezető érvei fölösleges hepciáskodásnak tűnhetnek.

3. A vezető a kocsiban maradva korlátot emel saját maga és a rendőr között.

Tekintve, hogy az adott körülmények között a rendőr nyilvánvalóan előnyösebb helyzetben van az autósnál, az effajta viselkedés csak ront a helyzeten, és a bírságolás veszélye egyre nő. Ehelyett jobb lesz, ha a vezető a következőkkel próbálkozik:

1. Szálljon ki azonnal a kocsijából (a területéről), és menjen át a rendőr kocsijához (az ő területére), aki ennélfogva nem kényszerül saját területe elhagyására.

2. Hajoljon olyan mélyen előre, hogy kisebb legyen a rendőrnél.

3. Kisebbítse önmagát a rendőr előtt, mondván, milyen ostoba és felelőtlen volt, és emelje a rendőr presztízsét, megköszönve, hogy rámutatott a hibájára, majd tegye hozzá, hogy nyilván nagyon nehéz munka lehet ilyen hozzá hasonló ostoba fickókkal bajlódni.

4. Kifelé fordított tenyérrel, remegő hangon kérje, hogy ne büntesse meg. Ebből a magatartásból a rendőr megérti, hogy az illető nem jelent fenyegetést a számára, ami nemegyszer arra készteti, hogy felvegye a haragos szülő szerepét és szigorúan figyelmeztesse, majd intsen, hogy álljon tovább - bírság nélkül! Ha ezt a módszert az utasításnak megfelelően alkalmazza az autós, az esetek 50 százalékában megmenekül a büntetéstől.

Ugyanilyen módon lehet egy ingerült vevőt is megnyugtatni, aki hibás árut hoz vissza a boltba. Ebben az esetben a pult képez korlátot a kereskedő és a vevő között. A dühös vevő megfékezése nem menne könnyen, ha a boltos a pult túlsó oldalán maradna, arról nem is beszélve, hogy e határokkal megjelölt terület miatt még ingerültebbé válna a vevő. A legmegfelelőbb eljárása kereskedő számára az, ha megkerüli a pultot, a vevő oldalára megy, és előrehajolva, széttárt tenyérrel ugyanazt az eljárást alkalmazza, amit a rendőrrel való találkozásból már ismerünk.

138. ábra: „Kérem, ne büntessen meg!”

Érdekes módon léteznek olyan körülmények, amelyek közt a testmagasság csökkentése domináns magatartás jelzése lehet. Ez az az eset, amikor mélyen belesüppedve egy fotelbe, kényelmesen elhelyezkedünk valaki másnak a lakásán, miközben a házigazda állva marad. A másvalaki területén kinyilvánított abszolút fesztelenség az, ami domináns vagy agresszív magatartásról árulkodik.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az egyén a saját területén, elsősorban a saját otthonában mindig fölényes helyzetben van, de behódoló gesztusokkal, alázatosan szerény viselkedéssel a magunk oldalára állíthatjuk.