3 Tenyérgesztusok

Nyíltság és becsületesség

A történelem folyamán a nyitott tenyérhez az igazság, a becsületesség, a hűség és az engedelmesség társult. Sok-sok esküt tettek az emberek tenyerüket szívükre téve és a tenyerüket tartják a magasba, ha tanúvallomást tesznek a bíróságon: bal kezükben fogják a bibliát, jobb tenyerüket meg feltartják, hogy a bírósági tagok is láthassák.

Hétköznapi találkozások alkalmával két alapvető tenyérhelyzet használatos. Az elsőnél felfelé néz a tenyér, e gesztus a pénzt vagy élelmet koldulók sajátos mozdulata. A másodiknál lefelé fordul a tenyér, mintha lefogna vagy visszatartana valamit.

Az egyik legcélravezetőbb módszer annak kiderítésére, hogy őszinte, becsületes-e valaki vagy sem, ha tenyerének helyzetét, mozdulatait figyeljük. Ahogy a kutya hasa feltárásával mutatja ki behódolását vagy megadását a győztesnek, az emberállat is hasonló magatartást vagy érzelmet nyilvánít ki tenyere segítségével. Amikor például teljesen őszintének, tisztességesnek mutatkozik, egyik vagy mindkét tenyerét a másik ember felé nyújtja és ilyesféleképp szól: „Hadd mondjam meg teljesen őszintén...” (16. ábra). Amikor valaki kitárulkozik vagy szavahihetően beszél, egészben vagy részben felfedi tenyerét a másik ember előtt. Mint a testbeszéd jó része, ez is teljesen öntudatlan gesztus, amitől az az érzésünk támad, hogy az illető igazat mond. Amikor a gyerek eltitkol valamit, háta mögé dogja a tenyerét. A férj, aki a cimboráival átmulatott éjszaka után el akarja titkolni felesége elől, hogy hol járt, gyakran zsebre dugott kézzel vagy összefont karral magyarázkodik. Ilyenkor éppen az elrejtett tenyér kelti fel az asszony gyanúját.

A kereskedelmi ügynökök figyelik, hogy széttárt tenyérrel indokolja-e az ügyfél, miért nem vásárolja meg a kívánt árut, mivel jogos érveket felhozni csupán felfedett tenyérrel lehet.

16. ábra: „Hadd mondjam meg teljesen őszintén...”

A tenyér mint a szándékos megtévesztés eszköze

„Ezzel azt akarja mondani, hogy ha nyitott tenyérrel hazudok, hinni fognak nekem?” - kérdezheti az olvasó. A válasz: igen is, nem is. Ha nyitott tenyérrel hazudik valaki, továbbra sem tűnik igazmondónak hallgatói előtt, mert a becsületességet bizonyító számos egyéb gesztus elmarad, a hazudozásnál alkalmazott negatív - s a nyitott tenyérrel épp ezért összeegyeztethetetlen - gesztusok viszont jelen vannak. Mint ahogy megjegyeztük már, a szélhámosok és a hivatásukból eredően hazudozók kifejlesztették magukban azt a különleges tehetséget, hogy nem verbális jelzéseikkel egészítik ki verbális hazugságaikat. Minél hatékonyabban tudja a profi szélhámos hazudozás közben a színtiszta becsületesség nem verbális gesztusait használni, annál sikeresebben űzi foglalkozását.

Lehetséges persze, hogy megbízhatóbb színben tüntetheti fel magát az, aki másokkal való kapcsolatában gyakran alkalmaz nyitott tenyér gesztusokat, és fordítva: amint a nyitott tenyér gesztusok megszokott mozdulatokká válnak, a hazudozási hajlam csökken. Érdekes módon a legtöbb ember számára nem könnyű kitárt tenyérrel hazudni, sőt a tenyérjelek használata mások valótlan közléseinek egyikét-másikát is visszafojthatja, tehát őket is őszinteségre buzdítja.

A tenyér mint hatalmi eszköz

Az ember tenyere adja le az egyik legkevésbé megfigyelt, ám leghatékonyabb nem verbális jelzést. A tenyér helyes használata némi tekintéllyel és mások irányításának képességével ruház fel.

A tenyérnek három lényeges irányító mozdulata van: a felfelé fordított tenyérhelyzet, a lefelé fordított tenyérhelyzet, és az összezárt tenyér, előreálló mutatóujj helyzet. A három helyzet közti különbséget a következő példa szemlélteti: megkérünk valakit, emeljen fel egy dobozt és tegye odébb. Ugyanazt a hangsúlyt, ugyanazokat a szavakat és arckifejezést használjuk, csupán a tenyérhelyzetünket változtatjuk.

A fölfelé fordított és az utcai koldus mozdulatát idéző tenyér alázatos, nem fenyegető gesztusként használatos. Az egyén, akit megkértünk, hogy vigye arrább a dobozt, nem érzi nyomatékosnak a kérést, és a szokásos alá-fölé rendelt viszonyban fenyegetettséget sem érez miatta.

17. ábra: Behódoló tenyérhelyzet

A lefelé fordított tenyér azonnali hatalmat biztosít. Az illető, akihez kéréssel fordulunk, úgy érzi, parancsot kapott a doboz elvitelére, és hozzánk fűződő kapcsolatától függően, ellentmondó érzések keletkezhetnek benne. Ha például azonos rangú munkatársat kérünk meg, elutasíthatja a lefordított tenyér kérelmünket, míg ha felfelé fordított tenyérrel kapja az utasítást, szívesen teljesíti kérésünket. Ha alárendeltünket kérjük meg, a lefelé fordított tenyérhelyzet megfelel, mivel megvan a hatalmunk az alkalmazására.

18. ábra: Domináns tenyérhelyzet

A 19. ábrán ökölbe zárul a tenyér, és a kinyújtott mutatóujj jelképes bunkóvá válik, amellyel a beszélő képletes veréssel kényszeríti engedelmességre hallgatóját. A kinyújtott ujj a legidegesítőbb gesztusok közül való, amit beszéd közben használni lehet, különösen ha még taktust is üt a beszélő a szavaihoz. A megrögzött ujjal mutogatók próbálkozzanak meg a felfelé és a lefelé fordított tenyér használatával, és tapasztalni fogják, hogy oldottabb magatartást váltanak ki és pozitívabb hatást gyakorolnak másokra.

19. ábra: Agresszív tenyérhelyzet

KÉZFOGÁS

A kézfogás az ősember korából maradt ránk. Amikor a barlanglakók találkoztak, magasra tartott karral, nyitott tenyérrel jelezték, hogy semmiféle fegyvert nem rejtegetnek. Ez a magasra emelt tenyérgesztus a századok folyamán módosult, és olyasféle mozdulatok fejlődtek ki belőle, amilyen a levegőbe emelt tenyér, a szívre szorított tenyér, és számos egyéb változat. Ennek az ősi üdvözlési szertartásnak a modern formája a tenyerek összefonódása és megrázása, amit találkozásnál és búcsúzásnál egyaránt alkalmazunk.

Uralkodó és behódoló jellegű kézfogás

Figyelembe véve mindazt, amit már elmondtunk a felfelé és a lefelé fordított tenyérhelyzetben adott parancsok hatásáról, vizsgáljuk most meg e két tenyérhelyzet jelentőségét a kézfogásnál.

Tegyük fel, hogy ketten most ismerkednek össze, s a szokásos kézfogással üdvözlik egymást. Kézfogásuk a három alábbi magatartás egyikét közvetíti:

uralkodás: „Ez az ember uralkodni akar rajtam. Jó lesz vigyázni!”

behódolás: „Uralkodhatok fölötte. Azt teszi majd, amit akarok”;

egyenlőség: „Kedvelem ezt az embert. Jól ki fogunk jönni egymással.”

E magatartásformákat öntudatlanul vesszük át, és némi gyakorlással, valamint tudatos alkalmazással az itt következő kézfogási módozatok azonnali hatással lehetnek egy másik emberrel való találkozás kimenetelére. E fejezetben közölt tájékoztatás azon kevés dokumentált tanulmányok egyike, amelyek a kézfogást irányító módszerekről készültek.

Uralkodó magatartást úgy lehet éreztetni, hogy kézfogás során kezünket tenyérrel lefelé fordítjuk (lásd a sötét ingujjú kezet a 20. ábrán). A tenyérnek nem kell teljesen a föld felé fordulnia, de lefelé kell néznie; így tudjuk közölni, hogy a kapcsolatban át akarjuk venni az irányító szerepet. Megvizsgálva 54 eredményesen működő, vezető beosztású üzletember kézfogását, kiderült, hogy közülük 42 nemcsak kezdeményezte a gesztust, hanem mindjárt domináns módon fogott kezet.

Ahogyan a kutya behódolást mutat, amikor hátára hemperedik és feltárja torkát a legyőzőjének, az ember is a felfelé fordított tenyér gesztusával nyilvánítja ki behódolását. A domináns kézfogás ellentéte, ha felfelé fordított tenyerünket nyújtjuk valaki felé (21. ábra). Különösen akkor eredményes ez a gesztus, ha a másik félre akarjuk bízni az irányítást vagy azt szeretnénk, hogy a helyzet urának érezze magát.

Behódoló magatartásra utal, ha valaki felfelé fordított tenyérrel fog kezet, néhány körülményt azonban figyelembe kell venni: aki például kézízületi bántalmaktól szenved, petyhüdt kézfogásra kényszerül, könnyen fordulhat tehát a tenyere behódoló tartásba. Sebészek, művészek, muzsikusok, és mindazok, akik hivatásuk gyakorlásánál kezüket használják, kímélni szeretnék minden bántódástól, s esetleg ezért fognak erőtlenül kezet. A kézfogást követ gesztusok további támpontot nyújtanak az illető értékeléséhez: engedékeny ember behódoló gesztusokat használ, a domináns természet mozdulatai agresszívabbak.

Amikor két domináns egyén fog kezet, jelképes küzdelem zajlik, mivel mindegyikük igyekszik behódoló kéztartásba fordítani a másik ember tenyerét. Az eredmény egy satuszerű kézfogás, amelynél mindkét tenyér függőleges helyzetet vesz fel, és a kezet fogók tiszteletet és alárendeltséget éreznek egymás iránt (22. ábra). Ezzel a satuszerű, függőleges irányú tenyérszorítással tanítja az apa „férfias” kézfogásra a fiát.

Amikor domináns módon fog valaki kezet, nehéz s egyben túl szembeszökő is behódoló helyzetbe kényszeríteni a tenyerét. A domináns kézfogó leszerelésére van egy egyszerű eljárás, amely nemcsak visszaadja nekünk az irányítást, hanem arra is képessé tesz, hogy a másik felet személyes zónája átlépésével meghunyászkodásra kényszerítsük. A lefegyverzési technikát gyakorlással elsajátíthatjuk: bal lábunkkal előrelépünk, miközben kezünket a felénk kínált kéz felé nyújtjuk (24. ábra).

23. ábra: A jobb oldalon állónak domináns módon nyújtanak kezet
24. ábra: Kezet nyújt, közbenbal lábával előrelép

Ezután jobb lábunkkal előrelépünk, a másik fél előtt kissé balra fordulunk, s máris benn vagyunk a zónájában (25. ábra). A hadmozdulat befejezéseként tegyük bal lábunkat a jobb mellé, és rázzuk meg az illető kezét. Ez a taktika lehetővé teszi, hogy módosítsuk a kézfogás irányát, vagyis, hogy behódoló pozitúrába fordítsuk a másik ember kezét. Mód nyílik arra is, hogy átvegyük az irányító szerepet.

25. ábra: Előrelép a jobb lábával, behatol a másik fél személyes zónájába, és függőleges irányúvá teszi a kézfogást

Gondoljuk végig, hogy vajon bal vagy jobb lábbal lépünk-e ki, amikor kézfogásra nyújtjuk kezünket. A legtöbb ember „jobblábas”, s ezért hátrányos helyzetbe kerül, amikor domináns módon paroláznak vele, mivel az effajta kézfogás korlátozza saját keze hajlékonyságát és mozgásterét, s ily módon lehetővé teszi, hogy a másik, személy vegye át az irányítást. Gyakorolnunk kell, hogy a kézfogás pillanatában bal lábbal lépjünk előre, és tapasztalni fogjuk, milyen egyszerűen lehet hatástalanítani egy domináns kézfogást és átvenni az irányítást.

Ki nyújtja először a kezét?

Noha megismerkedés alkalmával általánosan bevett szabály, hogy kezet fogunk, vannak bizonyos körülmények, amikor oktalanság lenne kezdeményezni. Figyelembe véve, hogy a kézfogás a szíves fogadtatás jele, mielőtt elsőként nyújtanánk kezet, fel kell tennünk magunknak néhány kérdést: Szívesen látnak-e? Örül-e ez az ember, hogy találkozik velem?

Az üzletszerzők tudják, hogy ha kézfogást kezdeményeznek olyan vevővel, akihez bejelentés nélkül és hívatlanul állítottak be, akciójuk rosszul sülhet el, mivel a vevő esetleg nem látja szívesen őket, és most kénytelen akarata ellenére cselekedni. Beteg ízületű emberek, és azok, akiknek kezükhöz kötődik a hivatásuk, védekező magatartást vehetnek fel, ha kézfogásra kényszerülnek. Az üzletszerzőket tehát arra tanítják, hogy inkább várjanak, amíg a másik fél nyújtja a kezét, ha pedig ez nem történik meg, fejbólintással üdvözöljék partnereiket.

A kézfogás módjai

A lefelé fordított tenyér előrelendítése bizonyára a legagresszívabb kézfogási mód, mivel kevés lehetőséget nyújt a másik félnek egyenrangú kapcsolat létesítésére. Rámenős, uralkodni vágyó férfi jellegzetes kézfogása, aki mindig elsőnek nyújtja a kezét. A merev kar, a teljesen lefelé forduló tenyér behódoló kéztartásra kényszeríti a másik felet, akinek felfelé fordított tenyérrel kell reagálnia partnere kézfogására.

26. ábra: Lefelé fordított tenyér előrelendítése

27. ábra: Lefelé fordított tenyér lendületének megfékezése

Többféle módszer alakult ki a lefelé fordított tenyér előrelendítésének kivédésére. Használható a jobbra lépés technikája (23-25. ábrák), de nem mindig könnyű alkalmazni, mert a kezdeményező karja gyakran feszes és merev, ami megakadályozza az efféle taktikát. Egyszerű mozdulat a másik fél kezefejét megfogni és megrázni (27. ábra). E megoldás alkalmazója domináns szerephez jut, mert egyrészt irányítója lesz a másik fél kezének, másrészt a saját lefelé forduló tenyere fölébe kerül partnere kezének. Ez viszont kényelmetlenül érintheti az agresszort, javasoljuk tehát, hogy körültekintőn és tapintatosan éljenek e módszerrel.

28. ábra: A „kesztyű”

A „kesztyűs” kézfogást olykor politikus kézszorításnak is nevezik. A kezét nyújtó fél a megbízhatóság, tisztesség benyomását próbálja kelteni partnerében, de első találkozás esetében ellenkező hatást ér el e módszerrel. A másik fél bizalmatlanul, gyanakodva fogadja a kezdeményező szándékait. A kesztyűtechnikát csak abban az esetben érdemes használni, ha jól ismerjük a másikat. (28 ábra).

Kevés olyan ellenszenves üdvözlő gesztus létezik, amilyen a „döglött hal”-kézfogás, különösen ha a kéz nyirkos, hideg. A petyhüdt, mozdulatlan, döglött hal jelleg alkalmazóját népszerűtlenné teszi, és - főként a könnyen felfordítható tenyér miatt - általában jellemgyengeség hírébe hozza. Nem egy olyan ember akad, aki így fog kezet, és meglepő módon még csak nem is tud róla. Épp ezért érdemes megkérni barátainkat, mondjanak véleményt kézfogásunk módjáról, mielőtt döntenénk, melyik formáját használjuk a jövőben.

29. ábra: A „döglött hal” kézfogás

Az ujjízület-ropogtatás az agresszív „kemény vagány”-típus cégére. Szidalmaktól, káromkodástól avagy egy jól irányzott orrba vágástól eltekintve sajnos nincs hatásos ellenszere.

30. ábra: Ujjízület-ropogtatás

A lefelé fordított tenyér előrelendítéséhez hasonlóan a merev karlendítést is jobbára az agresszív emberek alkalmazzák, elsősorban azzal a céllal, hogy a másik felet távol tartsák intim zónájuktól. A nagyobb intim zónával rendelkező vidékiek is használják e gesztust saját területük védelmezésére. A falusiak merev karlendítésük közben előrehajolnak, sőt fél lábon állva ellensúlyozzák is magukat.

31. ábra: Merev karlendítés

Az ujjak megmarkolása a célját tévesztett merev karlendítéshez hasonló. A gesztus végrehajtója tévedésből a másik ember ujjait markolja meg. Noha a kezdeményező magatartása keményen rámenősnek és szenvedélyesnek tűnhet, voltaképpen az önbizalom hiányát tükrözi. Akárcsak a merev kar előrelendítése, az ujj markolás is elsősorban azt a célt szolgálja, hogy kellő távolságban tartsa a másik felet (32. ábra).

32. ábra: Az ujjak megmarkolása

A kezdeményező területére átrántani a partnert kétféle dolgot jelenthet: egyrészt azt, hogy a kezdeményez gyenge fickó, aki csak a személyes térségén belül érzi biztonságban magát; másrészt azt, hogy a kezdeményez olyan kultúrából való, amelynek kicsiny intim zónája van, magatartása tehát szabályszerűnek mondható.

34. ábra: A csukló megszorítása

Két kézzel a másik fél iránti őszinteséget, bizalmat vagy éppen mély érzelmeinket szoktuk kinyilvánítani. Két fontos elemet kell itt megemlíteni. Egyfelől: a bal kezet használjuk annak az érzelemtöbbletnek a kifejezésére, amelyet közölni óhajtunk. Ennek az érzelemtöbbletnek a megnyilvánulása attól a távolságtól függ, amelyet a kezdeményező bal keze partnerének jobb karján felfelé megtesz.

35. ábra: Könyökfogás

36. ábra: Felsőkarfogás

37. ábra: Vállfogás

A könyök fogása (35. ábra) például több érzést közvetít, mint a csukló megszorítása (34. ábra); a vállfogás (37. ábra) a felső kar megfogásánál (36. ábra) többet jelent. Másfelől: a kezdeményező bal kezének mozdulata benyomulást jelent a másik fél intim és „szoros intim” zónájába. Csuklófogás és könyökszorítás többnyire csak közeli barátok és rokonok között fogadható el, és ilyen esetekben a kezdeményező bal keze a másik fél intim zónájába hatol csupán.

A vállfogás (37. ábra), valamint a felső kar szorítása (36. ábra) viszont már a másik ember szoros „intim” zónájába nyomul, és valóságos fizikai kapcsolatot képezhet. Csakis olyan emberek között kívánatos alkalmazni, akik kézfogáskor úgy érzik, hogy szoros érzelmi kötelék fűzi őket össze. Ha az érzelemtöbblet nem kölcsönös, vagy a kezdeményezőnek nincs alapos oka a kétkezes parolára, a másik fél gyanakodni kezd, és nem bízik a kezdeményező szándékában. Megszokott látvány, hogy politikusok választóikat, üzletszerzők új vevőiket kétkezes parolázással üdvözlik, és nem fogják fel, hogy ezzel túllőnek a célon, és egészen más hatást váltanak ki, mint amilyet szerettek volna.