7 A láb mint védőkorlát

A lábkeresztezés gesztusai

A karral képzett védőkorláthoz hasonlóan, a keresztbe vetett láb is negatív vagy védekező magatartást jelez. A mellkason összefont kar célja eredetileg a szív és a felsőtesttájék védelme volt, a lábkeresztezés pedig a nemi szerveket igyekezett óvni. Az összefont kar negatívabb magatartást jelez a lábkeresztezésnél, s szembeötlőbb is nála. Nők esetében óvatosan kell a lábkeresztezés-gesztust értelmezni, mivel sokukat arra tanították: „így ül egy úrinő”. Ám ez a gesztus sajnálatos módon védekező magatartás látszatát kölcsönözheti nekik.

A keresztbe vetett láb számára két alapvető ülésmód létezik: a szabályszerű lábkeresztezés és a térden keresztben átvetett láb (lábkulcs).

Szabályszerű lábkeresztezés

79. ábra: Szabályszerű lábkeresztezés

Az egyik láb szabályosan átvetődik a másikon, többnyire a jobb a balon. Ez megszokott lábkeresztezés-fajta az európai, brit, ausztrál és új-zélandi kultúrákban; ideges, tartózkodó vagy védekező magatartást jelez. Többnyire más gesztusokkal jár együtt, nem szabad összefüggései nélkül, önmagában értelmezni. Eladások alatt például gyakran ülnek így a hallgatók, ha hosszú időn át kényelmetlen széken kell feszengeniük Hideg időben is gyakran látható ez a gesztus.

Amikor a lábkeresztezés karkeresztezéssel párosul (80. ábra), azt jelenti, hogy az illet kivonta magát a beszélgetésből. A kereskedelmi ügynök fölöttébb ostoba módon járna el, ha elhatározásra próbálna bírni egy ilyen testhelyzetben ülő vevőt; sokkal helyesebb, ha puhatolózó kérdésekkel próbálja kideríteni a vásárló kifogásainak okát. Nőknél világszerte használatos pozitúra ez, különösen, ha elégedetlenségüket nyilvánítják ki férjükkel vagy barátjukkal szemben,

80. ábra: Elégedetlenséget kinyilvánító nő

Térden keresztben átvetett - ún. amerikai - lábtartás („lábkulcs”)

Ez a fajta lábkeresztezés vitatkozó vagy versengő magatartást jelez. Számos versengésre hajlamos amerikai férfi állandó ülőhelyzete ez. Emiatt aztán nehéz egy amerikainak a beszélgetés során tanúsított magatartását értelmezni, viszont teljesen nyilvánvaló jelenséggel van dolgunk, ha brit állampolgár használja ugyanezt a gesztust.

81. ábra: „Amerikai lábtartás”

Nemrégiben egy új-zélandi üléssorozaton tartottam eladásokat mintegy száz igazgató és ötszáz üzletszerző előtt. Egy módfelett vitatható kérdés - a vállalatok és az üzletszerzők viszonya - került napirendre. Egy lázító hírében álló, és a hallgatóság által jól ismert üzletszerzőt kértek fel hozzászólásra. Amint az emelvényre lépett, az igazgatók szinte kivétel nélkül a 80. ábrán látható „elégedetlen” testtartást öltötték fel, ami azt mutatta, hogy nem sok jót várnak az üzletszerző szavaitól. Aggályuk beigazolódott. A hozzászóló kikelt az iparág legtöbb vállalatának vezetésében tapasztalható fogyatékosságok ellen, kijelentve, hogy ez a tényező tovább növeli az iparban mutatkozó foglalkoztatási problémákat. A hallgatóságban ülő üzletszerzők az egész beszéd alatt érdeklődve hajoltak előre, sokuknál az értékelés gesztusai voltak megfigyelhetők, az igazgatók viszont elégedetlen testhelyzetben maradtak. Az előadó ezután témát váltva arról kezdett beszélni, hogy véleménye szerint milyen szerepe van a vezetőségnek az üzletszerzőkkel szemben, s mint a karmester beintésére nyomban reagáló zenekari tagok, a vezetők egymás utón versengő-vitatkozó testhelyzetet vettek fel (81. ábra). Nyilvánvaló volt, hogy gondolatban vitába szállnak a hozzászóló nézetével, s később sokan meg is erősítették e feltételezést. Észrevettem azonban, hogy több vezető nem ilyen testhelyzetben ül. A gyűlés után megérdeklődtem ennek okát, mire legtöbben azt felelték, hogy nem értettek ugyan egyet az előadó álláspontjával, de elhízottságuk vagy ízületi gyulladásuk miatt nem tudnak átvetett lábbal ülni.

Kereskedelmi ügynök részéről esztelenség lenne a vevővel folytatott tárgyalás befejezésére és a rendelés azonnali felvételére törekedni, ha az ügyfél ezt a testhelyzetet veszi fel. Célszerűbb nyíltan a vevőhöz fordulni, s odahajolva hozzá, felfedett tenyérrel ilyesmit mondani: „Látom, van valamilyen elgondolása az üggyel kapcsolatban. Érdekelne a véleménye”, s ezután kényelmes hátradőléssel jelezni, hogy most már a vevőnek kell nyilatkoznia. Ez alkalmat ad a vevő számára, hogy közölje álláspontját az ügynökkel. Hosszú nadrágot, farmert viselő nők is szeretnek időnként térden átvetett lábbal ülni.

Kézzel leszorított lábtartás

Kemény, hajthatatlan vitapartnerek gyakran fogják át kezükkel keresztben átvetett lábukat (82. ábra). Ez a határozott, makacs egyéniség ismertetőjele, akinek az ellenállását csak különleges eljárással lehet megtörni.

82. ábra: Mindkét kéz átkulcsolja a lábat

Lábkeresztezés álló helyzetben

83. ábra: Védekező állóhelyzet

Összejöveteleken gyakran megfigyelhetünk kisebb csoportokat, melyeknek tagjai kivétel nélkül keresztbe tett karral és lábbal állnak (83. ábra). Az is észlelhető, hogy a szokásosnál nagyobb távolságra állnak egymástól, és zakójuk vagy kiskabátjuk rendszerint be van gombolva.

Ha megkérdeznénk ezeket az embereket, kiderülne, hogy a társaság egésze vagy egy része nem ismeri egymást. A legtöbb ember ebben a testhelyzetben áll, ha ismeretlen vagy alig ismert egyének közé kerül.

Ezután felfedezhetünk egy másik kis csoportot, amelynek tagjai szétnyitott karral, feltárt tenyérrel, kigombolt kabátban, fesztelenül álldogálnak, testsúlyukat egyik lábukra helyezik, míg másik lábuk a többiek felé fordul, ők maguk pedig be-belépnek egymás intim zónájába vagy visszavonulnak onnan. Közelebbi vizsgálódás kideríti, hogy ezek az emberek barátai vagy jó ismerősei egymásnak. Érdekes módon, a szorosan rögzített kar- és lábpozitúrát használók arckifejezése lehet ugyan teljesen feszültségmentes, csenghet a hangjuk könnyedén, elfogulatlanul, ám az összefont kar, keresztbe vetett láb elárulja, hogy nem tudnak feloldódni, nincs önbizalmuk.

Ha mi magunk legközelebb egy olyan csoporthoz csatlakozunk, amelynek tagjai közvetlen, barátságos hangulatban álldogálnak, mi viszont senkit sem ismerünk közülük, álljunk oda szorosan összefont karral és lábbal. A többiek egymás után keresztbe fogják tenni karjukat-lábukat, és mindaddig ebben a testhelyzetben maradnak, amíg el nem távolodunk tőlük. Ekkor menjünk arrébb és ügyeljük, hogyan veszik fel egymás után újra eredeti, közvetlen pozitúrájukat.

A feszültség feloldódásának folyamata

Mihelyt az emberek kellemesen kezdik érezni magukat egy csoportban és megismerkednek annak tagjaival, a mozdulatok íratlan szabálygyűjteményének teljes tárházát bemutatják, a keresztbe tett kar és láb védekező pozitúrájától az elégedettség nyílt gesztusáig. Ausztráliaiak, új-zélandiak, kanadaiak és amerikaiak tanulmányozása bizonyítja, hogy álló helyzetben a feszültség feloldása ugyanazokkal a gesztusokkal történik.

1. szakasz: Védekező helyzet, keresztbe tett kar és láb (84. ábra).

2. szakasz. A lábkeresztezés megszűnik, a két lábfej semleges helyzetben egymás mellé kerül.

3. szakasz: A kart fölül keresztező kéz kimozdul a helyéről, beszéd közben a tenyér is elővillan, nem is kerül vissza a másik kar alá. Ez a kéz a kar külső részét fogja.

4. szakasz: Az összefont karok szétnyílnak, az egyik gesztikulál, csípőre vagy zsebbe kerül.

5. szakasz: Az ember jobb vagy bal lábára nehezedik, a másikat előretolja, hogy cipőjének orra az általa legérdekesebbnek vélt személyre mutasson (85. ábra).

Alkohol hatására felgyorsul a folyamat vagy kimaradhat egyik-másik szakasz.

84. ábra: Zárt testtartás - zárt magatartás

85. ábra: Nyitott testtartás - nyitott magatartás

Védekezés vagy fázás?

Sokan bizonygatják, hogy gesztusaik nem védekező jellegek, csupán azért teszik keresztbe karjukat vagy lábukat, mert fáznak - így próbálják leplezni az igazságot. Érdekes megfigyelni a különbséget a védekezés és a didergés testhelyzete között. Először is, ha valaki melegíteni akarja a kezét, inkább a hónaljába, mint a könyöke alá dugja, ami viszont a védekező karösszefonás jellemző mozdulata. Másodsorban, amikor valaki fázik, ölelőbb jellegű mozdulattal fonja át a karját a testén, és ha a két láb is keresztezi egymást, rendszerint kiegyenesedve, mereven és szorosan préselődnek egymáshoz (86. ábra), szemben a védekező helyzet vagy testtartás lazább lábtartásával.

86. ábra: Alighanem fázik - de lehet, hogy ki akar menni a mosdóba

A kar- vagy lábkeresztezés pozitúrájának megrögzött hívei szívesebben hangoztatják, hogy fáznak vagy így érzik kényelmesen magukat, mintsem bevallanak, hogy idegesek, félnek vagy védekező gesztust alkalmaznak.

A bokakulcsolás gesztusa

A karösszefonás, lábkeresztezés negatív vagy védekező magatartást érzékeltet, és ugyanez a helyzet a bokakulcsolás gesztusánál is. Férfiaknál a bokakulcsolást gyakran egészíti ki a térden nyugvó, összeszorított ököl vagy a szék karfáját szorosan markoló kéz gesztusa (87. ábra). A női bokakulcsolás valamicskét eltér ettől: a térdek egymáshoz simulnak, a lábfejek kissé oldalra fordulhatnak, és a két kéz egymás mellett vagy egymáson helyezkedik el a combon (88. ábra).

87. ábra: A bokakulcsolás férfi változata

88. ábra: A bokakulcsolás női változata

Több mint egy évtizeden keresztül készítettem állásinterjúkat, és megfigyeléseim azt igazolták, hogy amikor a kérdezett személy összezárja a bokáját, gondolatban az „ajkát harapdálja”. A gesztus negatív magatartás, érzelem, idegesség vagy félelem elfojtását jelenti. Egy ügyvéd barátom elmesélte például, hogy tapasztalata szerint a bírósági tárgyalás megkezdése előtt a gyanúsítottak szinte mindig szorosan átkulcsolt bokával ülnek. Úgy gondolja, talán lesik az alkalmat, hogy mondhassanak valamit vagy igyekeznek leküzdeni izgalmukat.

Felvételre jelentkező munkavállalókkal folytatott beszélgetéseim során észrevettem, hogy az interjú bizonyos pontján a megkérdezettek összezárták a bokájukat, ami valamilyen érzelem vagy magatartás leplezésére engedett következtetni. E gesztus vizsgálatának kezdeti szakaszában úgy találtam, hogy a kérdezett személy érzéseire vonatkozó kérdéseimmel nemigen lehet őt a bokája, illetve a gondolatai szabadon engedésére rábírni. Hamarosan rájöttem azonban, hogy ha a kérdező megkerüli az íróasztalt, vagyis megszünteti annak korlátjellegét, és a túlsó oldalon közvetlenül a kérdezett mellé ül le, a bokakulcsolás gesztusa rendszerint megszűnik, és a beszélgetés nyíltabb, személyesebb jelleget ölt.

Nemrégiben arról tájékoztattam egy vállalatot, milyen hatékony kapcsolatot lehet telefonon keresztül kiépíteni vevőkkel, s ekkor egy fiatalemberrel kerültem össze, aki azzal a kevéssé irigylésre méltó feladattal volt megbízva, hogy telefonon hívja fel a számlájukat nem fizető ügyfeleket. Jó néhány telefonbeszélgetés közben figyeltem, s bár hangjában a legkisebb feszültség sem volt érezhető, szorosan összezárt bokával ült. „Szereti ezt a munkát?” - tettem fel a kérdést. „Nagyon - felelte -, végtelenül szórakoztató,” Szóbeli megállapítása, bármily meggyőzően hangzott is, ellentmondott nem verbális jelzéseinek. „Biztos benne?” - faggattam tovább. Egy pillanatig tűnődött, keresztbe tett lábfejét kiegyenesítve, nyitott tenyérrel felém fordult, s így szólt: „Hát, ami azt illeti, egyszerűen beleőrülök”. Aztán elmondta, hogy néhány vevő felhívja és gorombáskodik vele, ő pedig kénytelen magába fojtani az érzelmeit, nehogy átvigye azokat a többi vevőre. Megfigyeltem azt az érdekes jelenséget is, hogy a nem szívesen telefonáló üzletszerzők összezárt bokával ülnek telefonbeszélgetés közben.

Nierenberg és Calero, az üzleti tárgyalás módszereinek nagy szakemberei megállapították, hogy ha az egyik fél egyezkedés közben összezárja a bokáját, ez többnyire azt jelenti, hogy valamilyen fontos engedményt tart titokban. Megfelelő kérdezési technikával, úgy tűnik, el lehet érni, hogy a bokakulcsolásukat feloldva, nyíltan beszéljenek az engedményről.

Mindig akadnak olyanok, akik azt bizonygatják, hogy azért ragaszkodnak megrögzötten az összezárt bokapozitúrához - sőt mi több, bármelyik negatív kar- és lábgesztuscsoporthoz -, mert kényelmesnek tartják. Aki hozzájuk tartozik, vésse eszébe, hogy védekező, negatív vagy tartózkodó magatartás esetében bármilyen kar- vagy lábtartás kényelmesnek tűnik. Figyelembe véve, hogy egy negatív gesztus fokozhatja vagy időbelileg elnyújthatja a negatív viselkedést, és hogy védekezésre hajlamos vagy negatív természetűnek tartanak minket az emberek, kívánatos lenne a pozitív, nyílt gesztusokat gyakorolni az önbizalom növelése és a másokkal való jobb kapcsolatok kialakítása érdekében.

Azok a nők, akik a miniszoknya divatja idején voltak serdülők, szükséges és nyilvánvaló okból vetették keresztbe a lábukat, zárták össze a bokájukat. Ezek a nők megszokásból kultiválják még most is ezt a testhelyzetet, amelyet mások esetleg félremagyaráznak. Körültekintően kell reagálni efféle dolgokra: mieltt elhamarkodott következtetéseket vonnánk le, vegyük figyelembe a női divatirányzatokat, s főleg azt, hogy ezek miként befolyásolhatják a nők lábtartását.

89. ábra: Lábkulcsolás álló helyzetben

90. ábra: Lábkulcsolás ülő helyzetben

A láb átkulcsolása

Ez a gesztus szinte kizárólag a nők sajátja. A egyik lábfej elülső része átfonja a másikat, hogy fokozza a védekező magatartást. E gesztus megjelenésével biztosra vehető, hogy a nő elvont értelemben remeteségbe vonult, csiga módjára behúzódott a házába. Meleg, barátságos, tapintatos közelítéssel remélhető a csigaház felnyitása. Bátortalan, félénk nőknél észlelhető általában ez a testhelyzet.

Egy beszélgetés jut eszembe, melynek során egy pályakezdő biztosítási ügynök egy ifjú házaspárnak próbált kötvényt eladni. A dolog nem sikerült, és az újdonsült ügynök nem értette, mi idézte elő a kudarcot, amikor híven követte a szakmailag megszabott utat. Nem vette észre - világosítottam fel -, hogy az asszony egyik lába egész idő alatt átkulcsolva tartotta a másikat. Ha a biztosító érti e gesztus jelentését, bevonhatta volna a nőt a megbeszélésbe, és alkalmasint jobb eredményt ér el.