PROLÓGUS

Nem minden arab történetíró ért egyet abban, hogy al–Harávi mondta el az idézett beszédet. A damaszkuszi krónikás, Szibt Ibn al–Dzsauzi (lásd a XII. fejezetnél) szerint valóban a kádi szavai ezek, a történetíró Ibn al–Athír (lásd a II. fejezetnél) azonban úgy vélekedik, hogy a szerzőjük a költő al–Abivardi, akit megihlettek al–Harávi panaszai. A lényeget illetően mindenesetre semmi kétség, az idézett mondatok megfelelnek a kádi és küldöttsége által a kalifának és udvartartásának vitt üzenetnek.

Ibn Dzsubair (1144–1217) a muzulmán Spanyolországból, Valenciából indult el 1182–ben a Keletre, utazása 1185–ig tartott. Megfigyeléseit tartalmazó könyve franciául is olvasható (Voyages, Geuthner, Párizs, 1953–1956). Az eredeti szöveget újra kiadták arabul is (Szader, Bejrút, 1980).

Damaszkuszban született és itt is halt meg Ibn al–Qalanissi (1073–1160), magas tisztségeket töltött be városa közigazgatásában. Krónikájának címe Zaül tarik Dimask. Az eredeti szöveg csak egy 1908–as kiadásban hozzáférhető. Létezik egy 1952–es részbeni francia fordítás a Damaszkuszi Francia Intézet és a párizsi Editions Adrien–Maisonneuve kiadásában, a címe: Damas de 1075 á 1154.