39. BAY CITY, NEMZETI JÁRVÁNYÜGYI HIVATAL, KALIFORNIAI KÖZPONT, 280:43

Valera pisztolyát előreszegezve kióvakodott a lépcsőházból, és a hátával tartotta az ajtót, amíg a kommandósok is kisorjáztak rajta. Glockját a földre szegezve Wilbert jött leghátul.

Valera kérdőn ránézett, mire a biztonsági őr bal felé mutatott.

A nyomozó a túlsó falhoz rendelte a kommandósokat. Maga is átlépett két hangtalan lépéssel, és elégedetten látta, hogy az őr vigyázva, zajtalanul becsukja az ajtót.

Valera előrelopakodott, a saroknál megtorpant, egy pillanatra végigfuttatta a tekintetét a folyosón, aztán visszahúzódott.

A folyosó üresnek látszott, de valahol középtájt valami gyanús dolog hevert a padlón.

Kinézett még egyszer.

Igen.

Középen, ahol a folyosó valamiért kiszélesedett, az öblösödésből kél láb lógott ki a folyosóra.

Valera némi tétovázás után félútig előrerendelte a kommandósokat.

Nekik végül is golyóálló mellényük van, meg sisakjuk, géppisztolyuk.

Ez utóbbi aggasztotta igazán a nyomozót. Azért engedte őket csak félútig.

Még lövöldözni kezdenének itt...

Utánuk eredt, lekuporodott a legelső páncélos alak mögé.

Onnan tisztán látszott, hogy egy civil ruhás alak ül a padlón, a folyosóra lógatja a lábát, a hátát valami rozsdamentes acélajtónak veti. Az alak feje a mellére bukott, hosszú, szőke haja egészen az ölébe hullott, teljesen eltakarva az arcát. Élettelennek tűnt.

De Valera látott már cifrább csapdákat is életében. Magához intette az őrt.

Kérdőn az ülő alak felé intett. Wilbert bólintott.

Szóval az ott Lora Banks.

Legalábbis annak látszik.

De látott már cifrább csapdákat is. A dél-amerikai gerillák például...

No jó! Az lezárult. Most ez van.

Megköszörülte a torkát. Az alak összerezzent.

Felemelte a fejét.

Kissé viharvert, de így is kifejezetten szép női arc meredt Valerára.

„Miért nem áll fel?”

Lehet, hogy bombát kötöttek rá... Látott már olyat.

Ez most szexbomba lenne... Hehehe.

– Ms. Banks?

A lány mégiscsak felállt. Nehézkesen, mintha mázsás súly nyomná lefelé, de lassan felállt.

Valera megindult felé.

– Valera nyomozó? – kérdezte a lány.

– Az vagyok.

– Elkésett, nyomozó. Kibaszottul elkésett...

Valera abban a pillanatban megfogadta, hogy ezt a szót törli a szótárából. Aztán rögtön meg is szegte a fogadalmát.

„Miről késtem el már megint?”

– Ms. Banks, jól van?

– Nem vagyok jól. Kibaszottul nem vagyok jól...

– Úgy értem, megsebesült?

– A szívem – morogta a lány –, teljesen összetört.

– Nem értem...

– Majd megérti...

– A támadója elmenekült?

– A támadóm?

– Az az Asram.

– Kicsoda?

– Az az arab, akivel idejött. Merre menekült?

– Miért menekült volna el?

– Hogyan?

– Miért menekült volna el? Ott van a négyfokosban. De már nem él...

– Micsoda?

Intett a kommandósoknak; azok persze szükségtelen hévvel lökték be az ajtót. Pára dőlt ki a nyomukban. Valera belépett a kis helyiségbe. Egy öltönyös alak hevert a gumipadlón. Valami nagyon különös volt rajta, a nyomozó először nem látta tisztán az alacsonyan gomolygó párában, aztán rájött, hogy az alak mindkét keze véres csonkban végződik, hogy a bal arca teljesen hiányzik, beleértve a szemét is, és valami a teste vonalával sem stimmelt. Az egyik kommandós öklendezni kezdett, és Valera is úgy érezte, jobb, ha kívül kerül azon a kamrán.

– Hozzák ki innen!

Egy-egy kommandós megragadta az arab kezét meg a lábát, és vonszolni kezdték.

Az ajtóban elakadtak, mert nem fértek el egymás mellett, aztán a lábat húzó előreengedte a másikat, kijutottak és hányingerrel küszködve, amennyire tudták, egymáshoz illesztették a két felet.

A fagyott szövetek kezdtek felengedni.

– Ms. Banks! Mi történt?

– Folyékony nitrogén. Hogyha szereted az arabot, törj le belőle egy darabot!

Valerát elöntötte a sajnálat. Szegény lány! Nyilvánvalóan megbuggyant. Pedig milyen szép...

– Ms. Banks.

– Meg akart ölni. Kandúrkát meg is ölte. Megfizetett érte.

– Ki az a Kandúrka?

– A barátom. A vőlegényem. Az egyetlen szerelmem, Peter Hathorn. Doktor Peter Hathorn. Maga is ismeri. Megmentette a maga seggét, Valera. És maga elkésett. Nem tudta megmenteni őt!

A lány a zsebébe nyúlt. Valamit előhúzott, Valera felé hajította.

A nyomozó ügyesen elkapta.

A mintacső volt.

– Mi ez?

– Amit kerestek, Valera. Most már a magáé. Dugja fel a seggébe!

– Ms. Banks!

– Ha ilyen fafejű, hogy lehet nemzetbiztonsági ügynök? Lefogadom, hogy Wilbert már régen tudja, hogy miről beszélek... Ja, kösz, Wilbert! Jól csinálta. De minek?

– Uram, esküszöm, fogalmam sincs, miről beszél Ms. Banks...

– Ms. Banks?

– Na jó, fiúkák. Amír valóban elküldte maguknak a Listát. De nem papíron, nem elektronikus adathordozón, neeem, fiúkák. Ez a huszonegyedik századi Amír virológus volt, vírusba csomagolva küldte el maguknak az információt. A vírus egyébként se sokkal több, mint puszta információ. Beachill a testében hozta el maguknak, maguk meg észre se vették. De ezek tudták! – Váratlanul előreugrott, és a padlón heverő emberi roncs felé rúgott.

Két kommandós kellett hozzá, hogy lefogják.

– Engedjetek, hadd tépjem ki a szívét!

– Ms. Banks... – próbálta megnyugtatni Valera.

Abban a pillanatban valami zizegni kezdett az arab ruhájában.

– Bomba! – üvöltötte el magát az egyik kommandós, és Lora kivételével valamennyien a padlóra vetették magukat. A lány nyugodtan a testhez sétált, félrehajtotta az öltönyt, és kiemelte a mobiltelefont.

– Fiúkák, egyiküknek sincs mobilja? – kérdezte ártatlanul és hirtelen az arab maradék arcába taposott.

Felpattintotta a telefont és a fülhez emelte.

– Na végre, Mohamed fattya! – hallotta a telefonból azt a hangot, amelyről egy pillanattal előbb még azt hitte, sohasem fogja hallani többé. – Egy büdös lábú disznót már megpörzsöltem. Ha Lorának egy haja szála is meggörbült, megtalállak, akárhova is rejtőzzél!

– Kandúrka! – sikoltotta a telefonba a lány. – Te élsz?

– Lora, kicsim! Jól vagy?

– Most már igen.

– Biztonságban vagy?

– Persze. A te Valerád a végére csak ideért...

– A végére?

– Hosszú, Kandúrka... Majd elmesélem. És veled mi van? Hallottam, amikor a főtetű kiadta a parancsot, hogy öljenek meg...

– Szóval ezért dugta le a képét...

– Tessék?

– Hosszú. Majd elmesélem. Megpörzsöltem a disznót...

– Megpörzsölted?

– Meg én. Tudod, cikizte a traktoromat... Sose sércsed meg egy kansasi traktorját!