Windsori
park.
Pázsi, Silány, Nyurga jőnek.
PÁZSI.
Jerünk, jerünk, rejtőzzünk a vár árkába, míg meg nem látjuk
tündérink fényét. Nyurga fiam, ne feledd leányomat.
NYURGA.
Nem biz én! Beszéltem vele s jelszót állapitottunk meg, hogy
megismerjük egymást. Én majd a fehérruháshoz megyek s kiáltom:
„Lim” s ő visszakiáltja: „Lom”, s ezen megismerjük egymást.
SILÁNY.
Ez sem rossz: de mi szükségtek van a te lim-edre s az ő lom-jára? A
fehér ruha eléggé elárulja őt. Tizet ütött az óra.
PÁZSI.
Az éj sötét. A gyertyáknak ez jó lesz. Az ég kedvezzen csinyünknek.
Szándékban senki sem rossz, egyéb a gonosz, s ezt majd megismerjük
szarvain. Jerünk innen, kövessetek. (Elmennek.)