Mező Frogmorehoz
közel.
Evans Hugo és Simplicius jőnek.
EVANS.
Kérlek hát, te jó Nyurka urat szolkáló etyéniség, név szerint
Simblicius parádom, merre felé néztél Cajus úr után, a ki magát
orvos tutornak nevezi?
SIMPLICIUS.
Igazán, uram merre Pitty felé, a park felé, minden felé; az
ó-windsori út felé, minden út felé, csak a városba menő út felé
nem.
EVANS.
Kérlek tehátlan nagyon pensőleg, nézz arra felé is.
SIMPLICIUS.
Elnézek, uram. (Visszavonul.)
EVANS.
Uram ne hatyj el, hogy tele fagyok harakkal, és hogyan hányattadik
a kedélyem. Örülni fogok, ha rászedett. Minő puskomoly vagyok.
Hozzá fágom hugy-poharát furfankos kopakjához, ha jó alkalom
kinálkozik a tologhoz. Uram ne hagyj el!
(Dalol.)
„Hol kis padak hulláminál
Talos matár zeng matrigált,
Ágyat vetünk rózsápul ott
S ezernyi illados csokort.
Hol kis padak –”
Irkalmas ék, mennyire tisbonálva vagyok a pőgésre.
„Talos madár zeng matrigált,
Mikor ültem Pabylonban, –
S ezernyi illados firág.
Hol kis padag –”
SIMPLICIUS.
(Előre jőve).
Jön, erre jön, tisztelendő Hugó uram!
EVANS.
Isten hozza.
„Hol kis padak hulláminál –”
Ekek, segitsétek az ikazságost. Minő fegyverzetben vagyon?
SIMPLICIUS.
Semminőben sincs, uram. Az én gazdám jön, és Silány úr és egy másik
uri ember. Frogmoreból a hágcsónak, erre.
EVANS.
Kérlek, add ite a referendámat, fagy hogy tartsd a hónat alatt.
Pázsi, Silány és Nyurga jőnek.
SILÁNY.
Nos, tisztelendő uram; jó reggelt, jó Hugo uram. Csald el a
játékost a koczkától, és a jó diákot könyvétől, az aztán csoda
lesz.
NYURGA.
Oh édes Pázsi Anna!
PÁZSI.
Fogadj Isten, jó tisztelendő Hugo uram.
EVANS.
Áltjon az ég az ő irkalmassákának okájáért téketet és
falamennyiteket.
SILÁNY.
Hogyan? fegyver és kegyszer? Mindkettőt tanulányozza tisztelendő
Hugo uram?
PÁZSI.
S mindig csak ily legényes egy szál kaput- és nadrágban e zord,
csuros időben?
EVANS.
Fagyon ám ennek is okája és fokája.
PÁZSI.
Azért kerestünk fel, tisztelendő úr, hogy cselekedetet tegyünk.
EVANS.
Iken helyes; és mipül áll?
PÁZSI.
Amott van egy igen tisztességes uri ember, ki alkalmasint
megsértetvén valaki által, ugy hajba kapott saját méltóságával és
türelmével, hogy aligha láttad párját.
SILÁNY.
Nyolczvan évet értem s többet is, de soha hirét sem hallottam, hogy
az ily állásu, méltóságu és tudományu ember ennyire megfelejtkezett
volna saját tiszteletéről.
EVANS.
Mi hát ő?
PÁZSI.
Azt hiszem, ismered: doctor Cajus úr, a hires franczia orvos.
EVANS.
Az Istenre és iránta szivemben táblált szeretetére! ép oly örömest
hallkatném, ha egy dál levesről peszélnétek.
PÁZSI.
Hogyan?
EVANS.
Nem ismeri joppan Hibbokratest és Galenust – és a mellett egy
kölyök, oly gyáva egy kölyök, a milyennel csak kifánhattok
dalálkozni.
PÁZSI.
Fogadom, ő az, kivel vivnia kellene.
NYURGA.
Oh édes Pázsi Anna!
SILÁNY.
Fegyverzete után itélve annak látszik. Tartsátok távol egymástól;
itt jő Cajus doctor.
Vendéglős, Cajus és Kóficz jőnek.
PÁZSI.
Na, tisztelendő uram, hagyja csak hüvelyében kardját!
SILÁNY.
S kegyed is, doctor úr!
VENDÉGLŐS.
Szedjétek el fegyvereiket és hadd disputáljanak: hagyják épen
egymás csontjait; tördeljék inkább a nyelvet.
CAJUS.
Kérlek, ’add mondzsak hedzs szót a tied fülbe: mért nem zsöttél a
találkozóra?
EVANS.
Kérlek, fedd hasznát türelmednek: még jókor.
CAJUS.
’arcz és ’áboru, te dzsáva vadzs! pap Jack vadzs, fazsankó
vadzs.
EVANS.
Kérlek, ne legyünk mások kunyának nevetsége tárgyává; ohajtom a
kegyed parádságát s kész vagyok egy fagy más módon ketyednek
elégdételt szolgáltatni. Hozzáverem bimasz tarajodhoz
hugy-boharadat, hogy nem tartottad pe a találkozót és a mit
mekállabitottál.
CAJUS.
Diable! Jack Kófisz! – Enyim vendéglős de la jarretiére! Nem vártam
hőrá? ’adzs megölök őtetet. Nem vártam én azon a ’elyen, a melyik
én kitüzte?
EVANS.
Falamint ikazi geresztyén lélek fagyok, ime, lássa kegyed, ez itt a
kitüzött hely. Legyen piránk a térdszalagpeli fendéglős.
VENDÉGLŐS.
Azt mondom, hogy csend Gallia és Guallia, salisi és walisi,
lélekorvos és testorvos!
CAJUS.
Ez igazán zsó! Excellent!
VENDÉGLŐS.
Azt mondom, hogy csend! Halljátok a térdszalagbeli vendéglőst. No,
nem vagyok politikus? vagyok hát róka? nem vagyok Machiavelli?
Veszni hagyjam doctoromot? Nem: ő ad nekem potiot s motiot. Veszni
hagyjam tisztelendőmet? papomat? Nem: ő ad nekem szent igét és fent
igét. – Adsza kezedet, földi: igy; – adsza kezedet, égi: igy. Fiai
a tudománynak, én rászedtem mindkettőtöket; más-más helyre
küldtelek bennetek: sziveitek bátrak, csontjaitok épek: legyen a
vége égett bor. Jertek! kardjaitok adjátok zálogul. Kövessetek,
béke gyermekei, kövessetek, kövessetek, kövessetek!
SILÁNY.
Hitemre, bolondos egy kocsmáros. Menjünk, urak, menjünk.
NYURGA.
Oh édes Pázsi Anna!
(Silány, Nyurga, Pázsi és Vendéglős
el.)
CAJUS.
Há, kezdek érteni eztet! Te minket dupírozta? Ha! ha!
EVANS.
Ez bombás, ez minket lófá dett! Kérlek, legyünk parádok és tugjuk
össze a fejünket, hogy poszút álljunk azon a rühes, biszkos,
semmirefaló kóbén, a térdszalagpeli vendéglősőn.
CAJUS.
’arcz és ’áboru! tiszta szívemből. Azt igérte, ’odzs Pázsi Anná’-oz
vezett engemet; ’itemre, engem is megsalta.
EVANS.
Uty fan, majt én peszuszom a kopakját. Kérlek, gövess! (Elemennek.)