73 Silencio

– Hol találtad?

– A Kincses Szigeten – füllenti a fiú, és az üvegpulton odacsúsztatja az órát, egy nehéz, barna rozsdaostyát. A nagyítón keresztül Silencio a nyirkos fémpogácsát vizsgálja. Gyémántkarcoló tűvel megkaparja a rozsdát.

– Rozsdamentes – ismeri el, tudván, hogy a fiú ebből érteni fogja, az jó, bár nem annyira, mint az arany. Egy vacsora ára.

– Nézni akarom, ahogy megcsinálod – mondja a fiú.

Silencio leveszi szeméről a nagyítót, és a fiúra néz, mintha most venné csak észre.

– Nézni akarom, ahogy megcsinálod. – A fiú az üveg alatt kirakott órákra mutat.

– A párna – mondja Silencio. Majd a fiúnak: – Itt jártál Sandróval, amikor a Vacheront javítottuk meg.

Silencio kihozza a bolt hátuljából a restauráló párnát. Egy négyzetes párna, minden oldala huszonöt centi. A pultra helyezi, és a fiú közel hajol, hogy jól lássa a milliónyi manipulátorból álló bársonyos, zöld felszínt.

Silencio a párnára helyezi az órát. Mindketten figyelik, ahogy az óra élére áll, akárha saját akarata lenne, majd (hihetetlen látvány) süllyedni kezd, bele a keskeny párnába és alatta az üvegbe. Eltűnik, mint a sárba hajított érme...

Silencio a csuklóján viselt órára pillant: az Ausztrál Királyi Légierőnél használt Jaeger-LeCoultre.

– Kilenc perc – mondja. – Van kávé.

– Nézni akarom – ismétli a fiú.

– Semmit se látni.

A párna belsejében az óra rozsdás korongját műszerek tapogatják le és szerelik szét. Molekulák mozognak. Kilenc perc múltán majd kiemelkedik újra, ragyogva és hibátlanul, mint azon a napon, amikor elhagyta a gyárat Svájcban.

– Nézni akarom – mondja a fiú.

Silencio megérti. Megy és hozza a kávét.

Köszönetnyilvánítás

Mindenkinek, aki még a szokottnál is nagyobb türelemmel kivárta, elsősorban kiadómnak, a csodálatos Susan Allison és Tony Lacey személyében.

Debnek, Graeme-nek és Claire-nek, amiért a szokásos alagsori életnél durvábba is belenyugodtak.

E könyv speciális barátainak: Gordon Begg, Judith Beale, Jessica Eastman, Karl Taro Greenfeld, Mark Halyk, Richard Kadrey, Kevin Kelly, Lueza Jean Lamb, Roger Trilling, Jack Womack. Köszönöm mindnyájatoknak.

És a kiberpunkot túlélő kontingensnek Mexico Cityben, akik, noha elutasítottam átgondolt ajánlatukat a döntő körutazásra, lelkesedésükkel bátorítottak a kritikus fejezet megírása során a Hotel Camino Realban.

Vancouver, 1999. május 10.