Livius nagy műve a nagyszerű római gesztusok
gyűjteménye. Emberei mind olyan rómaiak, mint ahogy a rómaiakat
elképzeljük, és hogy így képzeljük el, az nem kis mértékben
Liviusnak köszönhető. Livius hagyományozta az utókorra a rómaiság
sokatmondó helyzeteit: Brutust, a konzult, amint halálra ítéli
fiait, és végignézi kivégzésüket; Horatius Coclest a hídfőnél;
Menenius Agrippát, amint lecsillapítja meséjével a lázongó
köznépet; Mucius Scaevolát, amint jobbját tűzbe tartja, Coriolanust
és az eke mellől diktátornak hívott Cincinnatust; a római követet,
aki háborút és békét hoz tógájában – akárhol ütjük fel, mindenütt
olyan jelenetre találunk, amely fiatal nemzedékek százainak vérét
indította gyorsabb ütemre a római jellem igézetével… Inkább művész
volt, mint tudós, a drámai hatás kedvéért feláldozta az igazságot;
a római előidők nyers egyszerűsége iránt nem volt érzéke…. De
sokkal fontosabb, hogy érzéke volt Róma méltósága iránt. Megírta
azt a történelmet, amelyet kora várt tőle, az augustusi imperium
méltó előtörténetét. Az utókor tőle tanulta meg, hogyan kell a
nemzeti történelmet, amely sokszor csak barbár harcok, kegyetlen
rablókalandok emléke, áthumanizálni, a magasztos pátosz síkjára
felemelni.
Szerb Antal
Livius nagy műve a nagyszerű római gesztusok gyűjteménye.
Emberei mind olyan rómaiak, mint ahogy a rómaiakat elképzeljük, és
hogy így képzeljük el, az nem kis mértékben Liviusnak köszönhető.
Livius hagyományozta az utókorra a rómaiság sokatmondó helyzeteit:
Brutust, a konzult, amint halálra ítéli fiait, és végignézi
kivégzésüket; Horatius Coclest a hídfőnél; Menenius Agrippát, amint
lecsillapítja meséjével a lázongó köznépet; Mucius Scaevolát, amint
jobbját tűzbe tartja, Coriolanust és az eke mellől diktátornak
hívott Cincinnatust; a római követet, aki háborút és békét hoz
tógájában – akárhol ütjük fel, mindenütt olyan jelenetre találunk,
amely fiatal nemzedékek százainak vérét indította gyorsabb ütemre a
római jellem igézetével… Inkább művész volt, mint tudós, a drámai
hatás kedvéért feláldozta az igazságot; a római előidők nyers
egyszerűsége iránt nem volt érzéke…. De sokkal fontosabb, hogy
érzéke volt Róma méltósága iránt. Megírta azt a történelmet,
amelyet kora várt tőle, az augustusi imperium méltó előtörténetét.
Az utókor tőle tanulta meg, hogyan kell a nemzeti történelmet,
amely sokszor csak barbár harcok, kegyetlen rablókalandok emléke,
áthumanizálni, a magasztos pátosz síkjára felemelni.
Livius nagy műve a nagyszerű római gesztusok gyűjteménye. Emberei mind olyan rómaiak, mint ahogy a rómaiakat elképzeljük, és hogy így képzeljük el, az nem kis mértékben Liviusnak köszönhető. Livius hagyományozta az utókorra a rómaiság sokatmondó helyzeteit: Brutust, a konzult, amint halálra ítéli fiait, és végignézi kivégzésüket; Horatius Coclest a hídfőnél; Menenius Agrippát, amint lecsillapítja meséjével a lázongó köznépet; Mucius Scaevolát, amint jobbját tűzbe tartja, Coriolanust és az eke mellől diktátornak hívott Cincinnatust; a római követet, aki háborút és békét hoz tógájában – akárhol ütjük fel, mindenütt olyan jelenetre találunk, amely fiatal nemzedékek százainak vérét indította gyorsabb ütemre a római jellem igézetével… Inkább művész volt, mint tudós, a drámai hatás kedvéért feláldozta az igazságot; a római előidők nyers egyszerűsége iránt nem volt érzéke…. De sokkal fontosabb, hogy érzéke volt Róma méltósága iránt. Megírta azt a történelmet, amelyet kora várt tőle, az augustusi imperium méltó előtörténetét. Az utókor tőle tanulta meg, hogyan kell a nemzeti történelmet, amely sokszor csak barbár harcok, kegyetlen rablókalandok emléke, áthumanizálni, a magasztos pátosz síkjára felemelni.
Szerb Antal
Livius nagy műve a nagyszerű római gesztusok gyűjteménye. Emberei mind olyan rómaiak, mint ahogy a rómaiakat elképzeljük, és hogy így képzeljük el, az nem kis mértékben Liviusnak köszönhető. Livius hagyományozta az utókorra a rómaiság sokatmondó helyzeteit: Brutust, a konzult, amint halálra ítéli fiait, és végignézi kivégzésüket; Horatius Coclest a hídfőnél; Menenius Agrippát, amint lecsillapítja meséjével a lázongó köznépet; Mucius Scaevolát, amint jobbját tűzbe tartja, Coriolanust és az eke mellől diktátornak hívott Cincinnatust; a római követet, aki háborút és békét hoz tógájában – akárhol ütjük fel, mindenütt olyan jelenetre találunk, amely fiatal nemzedékek százainak vérét indította gyorsabb ütemre a római jellem igézetével… Inkább művész volt, mint tudós, a drámai hatás kedvéért feláldozta az igazságot; a római előidők nyers egyszerűsége iránt nem volt érzéke…. De sokkal fontosabb, hogy érzéke volt Róma méltósága iránt. Megírta azt a történelmet, amelyet kora várt tőle, az augustusi imperium méltó előtörténetét. Az utókor tőle tanulta meg, hogyan kell a nemzeti történelmet, amely sokszor csak barbár harcok, kegyetlen rablókalandok emléke, áthumanizálni, a magasztos pátosz síkjára felemelni.