Claude Manet, Mussard úr inasának utóirata

Ma, 1753. augusztus 30-án, hatvanhat éves korában elhunyt derék gazdám, Mussard mester. Kora reggel szokott tartásában találtam az ágyában ülve. Szemét nem tudtam lezárni, mivel a szemhéját nem lehetett megmozdítani. Amikor ki akartam venni kezéből a pennát, gazdám jobb mutatóujja eltört, akár az üveg. A hullamosó csak üggyel-bajjal tudta felöltöztetni, mert gazdámat a szokásos hullamerevség elmúlta után sem lehetett megszabadítani merev ülő helyzetétől. Dr. Procope, gazdám orvosa és barátja nem tudott jobbat kitalálni, mint azt, hogy derékszögű koporsót ácsoltatott. Így aztán szeptember első napján gazdámat Passy temetőjében, a gyászolók megrökönyödésére, egy derékszögűre megásott sírban helyezték végső nyugalomra, amelyet azonban a temetés után rózsák ezrei borítottak be. Isten nyugosztalja!