Negyvenharmadik fejezet – Kaldani-torony

– Gyanítom, ez azt jelenti, hogy gratulálhatsz a tanítványodnak a jól végzett munkáért – tett megjegyzést Darth Plagueis. Az imént fordult el a holo-készüléktől, hogy a Kaldani-torony tetején lévő lakosztályából lepillantson az odalent az Emlékmű téren összezsúfolódott gyanútlan tömegre. A helyiség túloldalán Sidious állt dühtől fortyogva, keze ökölbe szorult és akaratlanul is összeszorította a fogait. Plagueis tükörképén nem látszott jól az arckifejezése, és a hangsúly sem árulta el a mester gondolatait. Csend telepedett a pazarul berendezett lakosztályra. A nemesfém szálakkal gazdagon átszőtt szőnyegek felett, a díszes bútorok, ősi ereklyék és drága kárpitok között még a levegő is tiszteletteljes mozdulatlanságba dermedt. Sidious meg a saját dühödten verő szívét is hallotta.

Az imént fejeződött be a holo-felvétel Maul legutóbbi párviadaláról. Sidious figyelemmel kísérte tanítványa küzdelmeit a Hetes Kaptárban, de ezúttal minden előzetes megbeszélés nélkül Plagueis felhívta őt a lakosztályába, hogy együtt nézzék végig felvételt. Mintha tudta volna, hogy mi fog történni. 

– A küldetése Radique megölése volt az Erő használata nélkül. – mondta Plagueis hangosan tűnődve, mielőtt ismét Sidius felé fordult. – Talán rosszul tudom? – Ahogyan oly sokszor, a légzőmaszk mögött a szürkéskék arc ezúttal sem kísérte gesztusokkal a szavakat. Damask tekintete mintha elrévedt volna, ami egyáltalán nem volt szokatlan egy, a saját gondolataiba mélyedt, fejlett intellektustól. – Ami azt jelenti, hogy befejezte, és ideje kihozni onnan, ha jól sejtem. – Sidious csak bólintott. Dühe majd szétfeszítette a mellkasát, és nem bízott benne, hogy képes lesz uralkodni a hangján. – Mégis – folytatta Plagueis a tanítványát méregetve –, nem tűnsz elégedettnek.

Sidiousnak össze kellett szednie az akaraterejét, hogy elernyessze ökölbe szorított kezét. Próbára tesz, gondolta, vizsgálgat. Erről ismét eszébe jutott a kérdés: mennyit tudhat? 

– Természetesen, elégedett vagyok – válaszolta, és közben gondosan ügyelt, hogy megtartsa a szemkontaktust a mesterével. Egyetlen apró jelét sem adhatta az árulásnak, nem utalhatott tanítványa küldetésének valódi céljára. – Maul pontosan teljesítette a parancsaimat.

– Nem mintha kérdőre akarnálak vonni – mondta Plagueis. – Mint azt már említettem, a zabrakkal kapcsolatos ügyeid, főleg, amikor ilyesmi történik, egyedül rád és a kis védencedre tartoznak. – Elég hosszú szünetet tartott ahhoz, hogy Sidious eltűnődjön a szavai megjegyzés jellegén. Mintha a muun csupán hangot adott volna egy mindentől független gondolatnak, amely elillanó árnyként bukkant fel tudata hatalmas tengerének felszínén. – Ellenben némi találgatásra ad okot, hogy mi történhetett volna, ha Maul felfedi kilétét. A tervünkre vonatkoztatott következmények… jelentősek lehettek volna.

– Maul hűsége megkérdőjelezhetetlen – ellenkezett Sidious. – Inkább adná az életét, mintsem felfedje a titkait.

– Hát persze – válaszolta Plagueis, és megrázta a fejét. – Csak emlékeztetni szeretnélek, hogy vannak ennek a műveletnek olyan aspektusai, amelyek nem állnak az irányításod alatt. Vagy akár az én irányításom alatt. – Egy pillanatra mintha rokonszenv jelent volna meg a tekintetében, talán engedékenység is, aminek fiatalabb korában Sidious örült volna, ám ezúttal inkább leereszkedőnek találta. – Fájdalmas, de szükséges emlékeztető ez, Darth Sidius. Mi, akik a szinte korlátlan hatalom ígéretét élvezzük, önellentmondásos módon együtt kell éljünk a kockázattal, hogy azt hisszük, mindent uralhatunk a Galaxisban.

– Arra utalsz, hogy a küldetés kezdettől fogva tévedés volt?

– Már jelentőségét veszítette az efféle spekuláció – válaszolta Plagueis, azután ismét hosszan kivárt. Sidious érezte, hogy közel járnak a beszélgetés végéhez. – Nem. Visszatekintve a történtekre, a célom csupán annyi, hogy megkérdezzem, miért érezted szükségesnek ennyire messzire menni és a terveinkre nézve rendkívüli kockázatokat vállalni, csak hogy felleld ezt a fegyver-kereskedőt? – Sidious nem felelt. – Hacsak nem volt valami más célod azzal, hogy megkerested – fejezte be mestere.

– Ahogyan azt már elmondtam – válaszolta Sidious lassan – az Iram Radique elleni sikeres merénylet szükségszerű volt annak érdekében, hogy továbbléphessünk a Nagy Terv megvalósítása felé vezető úton. – Szándékosan nem ment bele a részletekbe, hogy kiderítse: Damask mennyire érdeklődik a fedőtörténete iránt, amelyet olyan gondosan tervelt ki, hogy szükség esetén a legalaposabb vizsgálattal szemben is megállja a helyét. A művelet során Plagueis nem jöhetett rá, hogy valójában annak a nukleáris eszköznek a megszerzéséért küldte Mault a Hetes Kaptárba, amelyet a Bando Gora végül ellene kívánt felhasználni. Ez a lehetőség elképzelhetetlennek tűnt. De mestere leintette, nem volt kíváncsi a magyarázatra. Társalgási stílusát is eldobta, a holo-vetítőre nézve tekintete elsötétedett, hangja elkomorodott.

– Büszke lény ez a zabrak – mondta. – Amilyen kiváló harcos, ugyanolyan hihetetlenül nehéz lehet számára megállni, hogy ne használja az Erőt.

– Van már tapasztalata az effajta önmegtartóztatás terén – emlékeztette a mesterét Sidious, bár már sejtette, hogy hová tart a beszélgetés, és nem sok értelmét látta Maul védelmezésének.

– Ebben nem kételkedem. Ugyanakkor igen nagy szégyen lenne, ha pusztán a fegyverkereskedő kiiktatása helyett Maul akaratlanul felfedné a kilétét, azoknak a kilétével együtt, akiktől a megbízatását kapta – mondta Plagueis a tanítványa szemébe nézve. – Mi több, odáig is hajlandó vagyok elmenni, hogy a tervezők számára kifejezetten megalázónak nevezzem az eseményeknek ezt az esetlegesen szerencsétlen fordulatát.

Megalázó. A szó lesüllyedt Sidious gyomrába és ott nehéz kődarabhoz hasonlóan megült.

– Személyesen gondoskodom a megfelelő lépésekről, hogy ez ne történhessen meg – ígérte mereven.

Plagueis sokáig hallgatott. Amikor ismét megszólalt, hangja halk volt és parancsoló:

– Vedd fel a kapcsolatot a zabrakkal! A feladata a Hetes Kaptár megsemmisítése. El kell törölnie minden lehetséges bizonyítékot, ami utalhat a terveinkre – adta ki a parancsokat. Rövid szünetet követően hozzátette: – Ha akarod, elhitetheted vele, hogy lesz alkalma megszökni.

Sidious mély levegőt vett és lent tartotta. Az izmai lassan begörcsöltek a feszültségtől, amely fullasztóan sűrűvé vált a lakosztályban, mintha az utóbbi percek során lassan kiszivattyúzták volna a levegőt a helyiségből.

– Értettem. Van még valami?

– Semmi sürgős – válaszolta Plagueis. – Élvezem a beszélgetéseinket, Darth Sidious. Nem ismerek senki mást, akivel ilyen teljes mértékben és kimerítően őszinte lehetek. Minél előbb kerítsünk sort a következő találkozásra!

– Minél előbb – ismételte Sidious bólintva, ezután elköszönt és távozott. Feszültsége és haragja cseppet sem enyhült, amikor az ajtó kattanva bezáródott mögötte. Megalázó. A szó még mindig ott lebegett, és gyilkos méreg szivárgott belőle. Csak akkor sikerült ismét egyenletesen lélegeznie, amikor a turbólifttel elérte a magas épület nagy előterét. Kezének és mellkasának reszketése is elmúlt.