Egyszer a jobb, egyszer a bal vállam felett,

bujkáltok szörnyék, éji lidércek, árnyak rémei, ólálkodó kísértetek.

De nem tudtok megkísérteni. Jöhettek!

Én édes Istenem, nem érdekeltek!

Már ismertek benneteket, és nem bánom, mit akar a végzet,

Mert erőm, akár a sziklafal, s konok vagyok, akár a hegyek.

Kihúzom meztelen szablyámat; utat nyit nekem,

S csüggedten válik kétfelé a dárdák erdeje énelőttem.

Mert az én szablyám varázs: acélkék fény forog a hegyén,

nem sújt le, de mégis koponyák fehérednek ösvényem szélén.

Harcom örök; nem adhatom fel, míg élek,

mert ormok, gádorok, sziklák és kövek alól újra előbúnak a lidércek.

Antara Bel Saddad;

az Éj Lovagja: Harcom

Van egy asszony, néki három fia, s mind más apától.

A neve Sors.

Ki tudhatja előre, ki nemzi majd negyedik gyermekét?

Li Tai-szan:

Haiku