43.

Luthien

Pesth Katonai Körzet, Drakónis Szövetség

3027. május 23.

 

Subhash Indrahar mélyen meghajolt Takashi Kurita előtt. Az Indrahar széles vállán és izmos mellkasán feszülő fekete kimonó túlzottan komor ruhadarabnak tűnt egy olyan embernek, akit nyájas modora miatt csak „Mosolygó Ember”-ként ismert mindenki. A komorság azonban (tekintve Indrahar küldetésének kritikus voltát) ezúttal helyénvalónak tűnt.

Takashi Kurita, a Drakónis Szövetség koordinátora viszonozta a Belbiztonsági Erő igazgatójának köszöntését. Elegáns mozdulattal jelezte Indraharnak, hogy foglaljon helyet a jobbján elhelyezett párnán – ez a megbecsülés egyik jelének számított. Miközben a BBE igazgatója a párnához lépett, Kurita összeszedegette és félrerakta az előtte heverő, kalligráfiákkal telerótt rizspapír lapokat.

Indrahar térdre ereszkedett a párnán.

– Domo arigato, Kurita Takashi-sama. – Indrahar ajka egy pillanatra feszült mosolyra húzódott, de feladatának súlyára gondolva gyorsan visszarendezte arcvonásait. – Olyan információk birtokába jutottam, amelyeket legjobban talán egy Liao átokkal lehetne jellemezni: „Bárcsak élnél mozgalmasabb korban.”

Kurita lassan bólintott.

– Hai?

Indrahar kisimította kimonóját, és a koordinátorra nézett.

– Markunkban tartjuk a lehetőséget, hogy hihetetlen engedményeket csikarjunk ki a Lyrán Nemzetközösség kormányából. Minden okom megvan annak feltételezésére, hogy Melissa Steiner arkónjelölt e pillanatban a Drakónis Szövetség területén tartózkodik.

Kurita felkapta a fejét, Indrahar érezte a koordinátor meglepődését.

– Honnan tudja?

Indrahar higgadt arckifejezést erőltetett magára.

– Az eredeti információ Myndo Waterly püspöktől származik, aki véletlenül elszólta magát egyik emberünk előtt Dieron világán. Azóta már lenyomoztuk a szóbeszédet.

A koordinátor biccentett.

– Hol?

Indrahar engedélyezett magának egy apró mosolyt.

– A forrásaim szerint a Styx nevű rendszerben tartják fogva.

Kurita szeme összeszűkült.

– Robert Monahan vikomt egykori birtokán?

Mielőtt válaszolt volna, Indrahar néhány pillanatig habozott, hogy a koordinátor tudomására hozza, nem teljesen pontosak az emlékei.

– A Styx Bányászati Társaság Monahan birtokában volt, de 3025 végén eladta Wayland Smith-nek. Mint azt ön is tudja, Styx rengeteg befektetőt csábított a megújult Styx Bányászati Társasághoz, mert elhitette velük, hogy a kémeiknek sikerült bejutniuk a számítógépes rendszerébe. A befektetők hitelesnek tűnő geológiai jelentések birtokába jutottak, melyek azt bizonyították, hogy a Styx rendszer még nem merült ki, dacára a négyszáz éves folyamatos kitermelésnek.

Kurita bosszúsan ráncolta a homlokát. Festőecsetét belemártotta a fekete tintával töltött edénybe, és gyors mozdulattal végighúzta az egyik rizspapír lapon. Kék szemében ingerült fény villant, de hamar úrrá lett indulatán.

– Még nem kapták el azt a Wayland Smith-t?

– Nem – csóválta a fejét Indrahar –, de Monahant és igazgatótanácsát az utasításainak megfelelően kivégeztük. Szerintünk Smith valahol a Lyrán Nemzetközösségben rejtőzködik. Amióta lelépett huszonötmillió C-jeggyel a zsebében, a Styx rendszer lázadók és elégedetlenkedők menedékhelyéül szolgál.

– Jobb, ha elrejtőznek, mint ha arra kényszerítenének, hogy energiát fecséreljünk az elpusztításukra – bólintott Kurita.

A Mosolygó Ember elgondolkodva rágcsálta alsó ajkát.

– Tudomásunkra jutott, hogy a jelenlegi társaság szerződést kötött Frederick Steinerrel. A megállapodást Gray Noton ütötte nyélbe a Solarison. Az alku értelmében elrabolják a Monopole egyik űrjáróját, az Ezüst Sast. A Bifrosthoz kapcsolt Ezüst Sas már tovább is ugrott a Fomalhautról, a Styx pedig éppen hatótávon belül van.

Kurita szeme azúrkék hasítékká szűkült, ahogy a híreket hallgatta.

– Miből gondolja, hogy Melissa Steiner a fedélzeten tartózkodik?

Indrahar jobb kezével végigsimított részben leborotvált koponyáján.

– Ügynökeink lefuttattak minden szokásos programot a Lyrán utaslistán. Néhány Davion háborús hőstől és egy tucatnyi holovid sztártól eltekintve mindenki teljesen normálisnak bizonyult. Azaz néhány név és személyleírás talán túlságosan is normálisnak.

A BBE igazgatója behunyta a szemét. Érezte magán a koordinátor pillantását, de nem törődött vele. Indrahar egy pillanatig mélyen önmagába merült és megérintette a gerince mentén pulzáló, képzeletbeli ezüst energiaoszlopot. Gondolatban végigcirógatta kijét és erőt merített belőle.

– Az egyik utas – bizonyos Joana Barker – számos fizikai jellemzőjében hasonlít Melissa Steinerre, mint például magasság, súly, végtagok aránya és így tovább. Az orvosi lapja is tartalmaz érdekes egyezéseket a gyógyszerallergiák terén. – Indrahar kinyitotta a szemét, és Kuritára nézett. – Ezenkívül biztosan tudom, hogy Joana Barker azonos Melissa Steinerrel.

Kurita elkapta Indrahar pillantását, és a BBE igazgatója azonnal felismerte ezt a nézést. Számos alkalommal látta már ezelőtt is, amikor a kendó párbajok alkalmával percekig álltak türelmesen egymással szemben. Kurita tekintete a legkisebb gyengeség, támadható felület vagy hazugság után kutatott.

A koordinátor végül bólintott.

– Megbízom az ítéletében, Subhash. Biztos vagyok benne, hogy már van is egy terve.

Indrahar most már nyíltabban mosolygott.

– A Dieronon tartózkodik az egyik elit BBE ugrógyalogsági egységünk. Sokan közülük részt vettek a sikertelen styxi rajtaütésben, amikor megpróbáltuk elkapni Smith-t. Ők elhozzák nekünk Joana Barkert.

Subhash Indrahar már várta, hogy Kurita elbocsássa, de a koordinátor az előtte fekvő üres papírlapra meredt. Óvatosan belemártotta az ecsetet a tintatartóba, és néhány gyors vonással egy szemet festett a lapra, a szem közepébe pedig egy különös kinézetű madarat. A koordinátor elmosolyodott, és vendégére nézett.

– Styx ugrástávolságon belül fekszik a Nashirától, ugye?

– Hai!

– Pompás – mondta Kurita a befejezett rajzot nézegetve. – Riassza az egységét, és küldje őket a Styxre, de irányítsa oda a Genyoshát is. Ők biztosan elhozzák nekem az arkón lányát, ha a maga emberei kudarcot vallanának.

44.

Solaris VII (A Játékok Világa)

Rahneshire, Lyrán Nemzetközösség

3027. május 22.

 

Philip Capet mozdulatlanná dermedt, amikor Justin Xiang éles hangja váratlanul lecsapott rá. A Valhalla többi mech-harcosa lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy Tsen társaságában Justin belép a terembe és szembeszáll Capet-val. A kapellán harcos mögött a Viadal Bizottság hivatalnokai tolongtak.

Justin Noton alkóvjára bökött.

– El a kezekkel attól a pajzstól, Capet. Az a boksz nem a tiéd.

Capet lassan megfordult. A magabiztosság és tekintély, melyet könnyed, hanyag mozdulataival igyekezett alátámasztani, éles ellentétben állt zavart, vörös ábrázatával.

– Ki vagy te, Justin Xiang, hogy megmondhatod nekem, kié ez a fülke? – kérdezte harsányan Capet. – Milyen igény támaszthatsz rá? Azért jöttél, hogy kisajátítsd magadnak?

Nagyon jó, Philip. Támadj csak. Játssz a kezemre…

Justin lassan megcsóválta a fejét.

– Egyáltalán nem. Azért hívtam ide a hivatalos képviselőket, hogy a hozzád hasonló gyáva férgek ne gyalázhassák meg a barátom emlékét. Senki sem birtokolhatja a fülkét, mert egyikünk sem győzte le Notont, hogy igényt formálhasson rá. – Justin tekintete végigsöpört a többi mech-harcoson, akik közül többen is egyetértően bólintottak.

Justin a „Legendapusztító” pajzsra mutatott.

– Noton nem veszítette el harcosi képességeit. Egy küzdelemben bármelyikünket képes lett volna darabokra szedni, és ezt mindnyájan jól tudjuk. Csak azért, mert egy másik arénában vereséget szenvedett, nincs okunk rá, hogy eláruljuk dicsőséges emlékét. – Justin néhány másodpercnyi szünetet tartott. – Talán nem volt elég bátorságod, hogy megküzdjél vele a fülke birtoklásáért.

Capet megmerevedett.

– Ne próbáld a nyakamba varrni a gyilkosságot, Xiang… – vicsorgott dühösen.

– És miért ne, Capet? Elég gyilkosság van már így is a számládon. Megaláztad Wolfsont, mert az első összecsapásunk során katapultált a gépéből. Neki és a „Kapellán Maffiád” többi tagjának is bemagyaráztad, hogy egy igazi férfi nem harcol bekötött katapultüléssel. Hittek neked, bíztak benned, és cserébe mindegyiküket megölted, mintha csak te nyitottál volna tüzet rájuk a fegyvereimből. – Justin Capet lába elé köpött.

Capet Justinra szegezte mutatóujját.

– Elég a dumából, Xiang! Kettőnk közül nem én árultam el a hazámat!

– Bravó, Philip – nevetett Capet arcába Justin. – Mindezt egy olyan ember szájából kell hallanom, aki elpusztította saját egységét az Uravanon. Aki badarságokat hitet el olyan mech-harcosokkal, akik elég bolondok hozzá, hogy higgyenek neki. Ismerd be, Capet: ha nem hozod meg azt az elhamarkodott döntést, hogy megvéded a falut – és így válhass a háború egyik hősévé –, a kapellán erők nem lőtték volna rommá a települést. Ha nem sietsz a védelmére, még csak észre sem vették volna. Miközben saját megdicsőülésed útját kerested, Philip Capet, legyilkoltad saját családodat!

Capet torkát artikulátlan üvöltés hagyta el. Letépte a pajzsot Noton fülkéjének faláról, és elfehéredett ujjakkal szorítva a dísztárgyat, Justinra sújtott vele. A gyilkos indulattól fűtött mech-harcos függőlegesen csapott le a fémkoronggal.

Justin kitért balra és jobb öklét Capet szabadon maradt bordái közé mélyesztette. Bár nem tudta minden lendületét beleadni, az erős, jól helyezett ütés így is elsodorta Capet-t. A harcos bal oldalával keményen a hosszú asztalnak csapódott, és felhördült fájdalmában. Miközben a lendülettől átbukott az egyik padon, és a földre zuhant, a pajzs is kihullott a kezéből.

Az ökölbe szorított kézzel, harcra készen álló Justin lenézett ellenfelére.

– Ha nem vagy gyáva, akkor elfogadod a kihívásom. – Justin végigtekintett a köréjük gyűlt mech-harcosokon, akik végignézték az eseményeket. – Ha a többiek is jónak látják, megküzdhetünk Noton fülkéjének birtoklásáért.

Capet gúnyosan elvigyorodott, és talpra küzdötte magát.

– Mindössze ennyit akarsz, Justin Xiang? Becsületes küzdelmet? A Centurionoddal akarsz kiállni az én Riflemanem ellen? Biztosíthatlak, hogy nem fogom ugyanazt a hibát elkövetni, amit Billy Wolfson.

– Melyik hibára gondolsz, Capet? – mosolygott könyörtelenül Justin. – Hogy hátat fordított nekem, vagy hogy hallgatott a tanácsodra? Tudom, most azt gondolod, hogy nem kelhetek versenyre a Riflemaneddel, de azt tanácsolom, ne légy olyan biztos a dolgodban.

Justin sarkon fordult és kifelé indult, de néhány lépés után megtorpant. Egyik kezét a Maskirovka ügynök vállára fektetve megfordult, és újra Capet-ra mosolygott.

– Ó, és ne is számíts arra a mech ezredre, amelyiket Hanse Davion a fejemért ígért. Lehet, hogy gyűlöl, de annyira nem hülye, hogy rád bízzon egy egész alakulatot. Ha meg kell halnod, akkor az itt fog bekövetkezni… itt, a Solarison.

45.

Styx

Dieron Katonai Körzet, Drakónis Szövetség

3027. május. 23.

 

Stefan von Bruenig kapitány megfordult, amikor Andrew Redburn hadnagy és Joana Barker beléptek a bányakomplexum parancsnoki központjába. Hátuk mögött, az átlátszó üvegfal túloldalán, a sziklába vájt dokkállásban a Bifrost és az Ezüst Sas lebegett láthatatlan mágneses mezők fogságában. A távolból mindössze vékony fonalaknak látszó ezüstszínű kábeleken keresztül a bázis generátoraiból energia áramlott a Bifrost ugróáramköreibe. Melissa lenyűgözve bámulta a csodálatos látványt, de a közelgő veszély gondolatára megremegett.

– Bemutatom Andrew Redburn hadnagyot és Miss Joana Barkert. Ahogy kívánták, idehívattam számos utast, hogy megtárgyalhassuk az önök által korábban körvonalazott problémát. – A kapitány folyamatosan mosolygott az utolsó két érkező bemutatása során, de Melissa könnyen észrevehette kimerültségét és idegességét a szeme alatti sötét árkokból. Fogadni mernék, hogy két napja – mióta elkaptak minket – egy szemhunyásnyit sem aludt.

Melissa biccentett a szoba átellenes végében álló gesztenyebarna hajú nő felé, és úgy mérte fel, ahogy azt katonai kiképzésének napjaiban megtanulta. A nő alacsonyabb és zömökebb testalkatú volt Melissánál, de kifejezetten frissnek és jó kondícióban lévőnek tűnt. Ahogy tekintetük találkozott, és Melissa belenézett a barna szemekbe, felismerte, hogy a másik is éppen ugyanúgy méregeti őt.

– Danica Holstein vagyok – mutatkozott be mosolyogva a nő, de hangjában türelmetlenség csengett. – Én vagyok a vezetője ennek a kis helyőrségnek, amelyet a Drakónis Szövetségtől hódítottunk el. – Megfordult és a mögötte álló fiatalemberre mutatott. – Ő pedig a fiam, Clovis.

Melissa tudta, hogy udvariatlanul viselkedik, mégsem volt képes megállni, hogy ne vizsgálja meg tüzetesebben a férfit. A törpének született Clovis most egy méter magas gólyalábakat viselt, hogy el tudja érni a számítógép konzolját. Minden jel szerint hozzászokhatott a Styx aszteroidájának alacsony gravitációjához, mert termetéhez képest meglepő fürgeséggel mozgott. Zömök ujjai úgy táncoltak a féltucatnyi billentyűzet gombjain, mint egy koncertet adó zenészé. Csak annyi időre fordult feléjük, hogy féloldalasan biccentsen, azután hátrasimította arcából hosszú, fekete haját, és újból nekiesett a számítógépeknek.

Danica az Ezüst Sas utasainak csoportja felé fordult, és belekezdett a mondandójába.

– Clovis a nap folyamán értesített, hogy egy szövetségi hajó jelent meg a nadír ugrópontnál, és máris egy űrjárót indított felénk. A közeledési vektora alapján úgy számítjuk, a várható érkezési ideje huszonötödike, azaz mostantól számítva negyvennyolc óra. Azért hívtam össze önöket, hogy számba vegyük a lehetőségeinket.

– Azt gondolja, többről van szó egyszerű rutin őrjáratnál? – lépett előre Erik Mahler.

Clovis olyan mély hangon válaszolt, amelyet ilyen apró mellkas látszólag nem is lett volna képes kibocsátani.

– A járőrök Scout osztályú hajókat használnak. Ez viszont egy Invader osztályú űrugró, amelyik egy Fury osztályú űrjárót indított felénk. – Ahogy oldalra fordította a fejét, egy pillanatra láthatóvá vált kéken villogó szeme. – A gyorsulási vektor azt sugallja, hogy valószínűleg harminc-ötven ugrókatonát hordoz.

Melissa hallgatta a szavakat, miközben lassan átvágott a csoporton. Egy ekkora méretű bázis elfoglalásához legalább egy századnyi könnyű mechre volna szükség. Lenézett az ujjaira és gyorsan felidézte magában a főbb pontokat a tanultakból a hasonló típusú bázisok elleni támadásokról. Igen, tényleg egy századnyi könnyű mech kellene a bázis védelmének leküzdéséhez. De akkor miért küldenek ugrókatonákat?

Melissa a tömegen átfurakodva végre megtalálta Andrew-t. Hátrébb húzta a hadnagyot, és egyik kezét a férfi szájára tapasztotta.

– Andrew, azok az ugrókatonák a hajón elit BBE csapatok.

Andrew szemöldöke megemelkedett, de meglepett kiáltását elfojtotta Melissa keze. Rövid ideig gondolkodott, majd elvette a szája elől a lány kezét, és közelebb hajolt hozzá.

– Honnan tudja?

Melissa vállat vont.

– A Furyt kizárólag gyalogság szállítására használják. Akár egy teljes század is elfér rajtuk, akkor miért küldenének kevesebbet? Az egyedüli logikus magyarázat, ha olyan egységet küldenek, akik biztosan képesek teljesíteni a feladatot. Ez pedig BBE csapatokat jelent.

– A fenébe? –dühöngött Andrew. – Akkor viszont van itt valami más is. Clovis azt mondta, a Kurita őrjáratok Scout hajókat használnak, ami azt jelenti, hogy tudnak erről a kolóniáról. Kissé gyanús, hogy a megtisztításához ilyen kis létszámú erőt vetnek be.

Melissa érezte, hogy összeszorul a gyomra. Valahogy, valamilyen módon rájöttek, ki vagyok valójában! Ránézett Andrewra és a hadnagy kurta bólintása csak megerősítette félelmében. Aggodalommal és szorongással telve a falnak vetette hátát, de agya eközben – ha csak halványan is – figyelemmel kísérte a tanácskozást.

Andrew Redburn a csoportosulás elejére furakodott.

– Bocsásson meg, de nem tűnik kissé őrült ötletnek a Szövetségtől ötven katona feláldozása, miközben megpróbálják bevenni a bázist?

Danica Holstein figyelme a hadnagy felé fordult.

– Talán igen, de a kormányzatok mindig is követnek el baklövéseket. Annak idején pontosan ezért hagytuk el a fiammal a Summert. Mire akar kilyukadni?

– Észrevételem a következő. Amit eddig a bázisból láttam, annak alapján egy századnyi mech szükséges az elfoglalásához. – A csoport néhány másik mech-harcosa megfontoltan bólintott. – Ezért úgy gondolom, hogy a Kurita hajó fedélzetén közeledő katonák elég jók ahhoz, hogy egyedül is képesek legyenek elvégezni a feladatot.

Danica némán mérlegelte az elhangzottakat, de Clovis azonnal rájött az összefüggésre.

– Tehát a BBE. Túl sok a véletlen egybeesés ahhoz, hogy elhiggyem, csak ki akarnak füstölni innen minket. Ha ez lenne a céljuk, mindössze egy bombára lenne szükségük. Nem… ezek valakit keresnek.

– Lehetséges – folytatta Andrew. – Ki kell dolgoznunk egy tervet a semlegesítésükre. Ha nem sikerül, rengeteg ember fog meghalni.

A hátát a hűs falnak vetve álló Melissa szorosan átkarolta magát, és reszketett a torkát kaparó félelemtől. A rosszindulatú hang ismét előmerészkedett kételyeinek sötét verméből, hogy újabb gonoszságokat suttogjon a fülébe. A BBE téged akar. A Kurita különleges erők érted jöttek, kicsi hercegnő. Talán ez az, amit kiérdemeltél…

Melissa felnézett a bázis sematikus rajzára, melyet Clovis jelenített meg a távolabbi fal egyik magasan elhelyezett holoképernyőjén. Ez az egész aszteroida egy halálcsapda, Melissa. Itt fogsz meghalni.

Danica szembefordult a képernyővel.

– Amint látja, Redburn hadnagy, különösen nehéz feladat – ha nem lehetetlen – lenne megvédeni a bányajáratok útvesztőjét és a társasági városkomplexumot. Elismerem, vannak kulcsfontosságú pontok, de azok arra szolgálnak, hogy a burkolat sérülése esetén el lehessen szigetelni a kolóniát. Ez nem egy katonai objektum, és biztosak lehetünk benne, hogy a BBE csapatok vadonatúj térképekkel rendelkeznek minden átalakításunkról.

– Akkor is tennünk kell valamit – mondta gondterhelten von Breunig kapitány. – Egyetlen utasomat sem szándékozom átadni a Drakónis Szövetségnek.

– És miért nem, kapitány? – nevetett hűvösen Danica. – A BBE talán kegyetlenebb, mint az önök Lokija? Nézzük gyakorlatias szemmel a helyzetet, és hagyjuk a morális szócséplést a filozófusokra. Akik közülünk nem a Szövetségből menekültek, azok a Nemzetközösségből valók, és mindannyian tisztában vagyunk az ellenfél túlerejével. – Danica szinte oda sem figyelve oldalra nyúlt, és Clovis vállára helyezte a kezét. Amikor Clovis a válla és arca közé szorította anyja kézfejét, a nő arckifejezése egy pillanatra megenyhült.

– Vizsgáljuk meg a tényeket, kapitány. – Danica leengedte a karját. – Ha a BBE vadászik valakire, mindössze rá kell jönnünk, ki az, és elkezdhetünk alkudozni. Ha támadást indítanak, biztosan sokan meghalnak, köztük néhányan a maga utasai közül is. Viszont ha egyetlen ember feláldozásával megmenthetjük a többieket, ki mondaná, hogy rosszul döntöttünk?

Hallod, Melissa? – visszhangzott a hang gondolatai között. Emberek fognak meghalni miattad. Nem egyedül fogsz elmenni. Hányan tartanak veled, kicsi hercegnő? Hány embernek fogod a halálát okozni?

– Várjunk csak egy percet! – Andrew mindkét karját felemelte, és a Bifrostra mutatott. – Miért nem ugrunk ki a rendszerből?

Von Breunig elkeseredetten csóválta a fejét.

– Még ha sikerülne is a Bifrostot elvinni egy másodlagos ugróponthoz, a Kuriták mindössze tizenkét órányira vannak tőlünk, és nem vagyunk eléggé feltöltődve az ugráshoz. A BBE csapatok, még az űrben rajtunk ütnének.

– De a generátorok feltöltik az ugróhajtóművet – érvelt Andrew. – Biztosan gyorsabban végzünk, mint a napelemekkel.

– Nem érti, hadnagy – rázta meg a fejét ismét a kapitány. – A tekercsek feltöltésénél nem az energia mennyisége számít; egyszerűen el kell telnie egy bizonyos időnek. A túl gyors energiaáramlás megrongálhatja a K-F hajtóművet. Gyorsabb feltöltés esetén valószínűleg megrepednének a tárolócellák, vagy elégnének a folyékony héliumot tartalmazó tartályok tömítései. Ez utóbbi pedig teljesen használhatatlanná tenné a hajót. Az előbbi lehetőség viszont még rosszabb, mert hibás ugrás lenne az eredménye. – Von Breunig a földre szegezte tekintetét. – Csak egy őrült vagy egy végsőkig elkeseredett ember lenne rá képes, hogy egy hétnél kevesebb feltöltési idő előtt útra keljen.

– Kapitány, így viszont a másik logikus választási lehetőségünket is kilőtte – mutatott rá Danica. – Vagy átadja a drakónoknak az utast, akiért jönnek, vagy mindannyian meghalunk.

Látod, Melissa? Mindenki meg fog halni. Valamennyiüket a végzetükbe hajszolod, és végül te is megkapod, amire rászolgáltál…

– Akkor tárgyaljunk velük – bólintott némi gondolkodás után Andrew. – Ha engem akarnak, részemről áll az alku.

Danica elmosolyodott, von Breunig kapitány viszont elkeseredetten vicsorgott.

– Szó sem lehet róla, hadnagy. Az Ezüst Sas utasainak biztonsága az én felelősségem. – Fáradtan csóválta a fejét. – Kizárt dolog, hogy egyetlen utast is átadjunk nekik. Soha.

– Felmentem önt ez alól a felelősség alól, von Breunig kapitány. – A határozott és tiszta női hang a helyiség hátsó részéből hangzott fel, és azonnal minden jelenlévő figyelmét magára vonta. A tömeg kettévált, és az eddig csak Joana Barkerként ismert fiatal nő lassan előrejött. Levette barna parókáját, és fejét rázva kiszabadította a jól ismert aranyszínű fürtöket.

Leküzdötte kibuggyanni készülő könnyeit, és rezzenetlen hangon megszólalt:

– Értem jöttek. Melissa Arthur Steiner vagyok, és senkinek sem kell meghalnia miattam. – Felemelte fejét, miközben a teremben mindenki, még Danica Holstein és Andrew Redburn is fél térdre ereszkedett.

Csak Clovis, a törpe maradt talpon, és merészelte megtörni a tiszteletteljes némaságot.

– Ó, ez aztán igazán figyelemre méltó. – Megfordult, és összedörzsölte tenyerét. – Most már van egy hercegnőnk is, a Kuritáknak pedig egy második Invaderük, amely egy Overlordot szállít, és éppen most érkezett a rendszerbe.

46.

Pacifica (Chara III)

Skye Szigete, Lyrán Nemzetközösség

3027. május 24.

 

Nicholas Jones főtörzsőrmester majdnem kiugrott a bőréből ijedtében, amikor a pihenőszoba fényei egyszerre felgyulladtak. A Kell Kopók körbeállták, és harsányan köszöntötték a Lyrán Nemzeközösség tech összekötőjét. Jones a szobában nyüzsgő tömeg láttán hátratántorodott az ajtó felé, kezét a mellkasára szorította, mintha szívrohamtól tartana, de Rob Kirk résen volt, és elkapta, mielőtt még elmenekülhetett volna.

Patrick Kell alezredes előrelépett.

– Nicholas Jones főtörzsőrmester? – Kell arcvonásai megkeményedtek, a főtörzsőrmester pedig vigyázzba vágta magát. Feszesen tisztelgését Kell előírás szerint viszonozta. – Pihenj, főtörzs. Barátokként vagyunk jelen.

Újabb éljenzés tört ki, amikor Jones arcán lassan megjelent egy halvány mosoly. Kell felemelte a kezét, mire emberei kissé elcsendesedtek.

– Főtörzs, harminc évig tartó hűséges szolgálatáért szeretnénk kifejezni önnek nagyrabecsülésünket.

Cat Wilson kilépett a tömegből, és egy barna bőrdzsekit terített Jones vállára. A főtörzs lenézett, és meglátta a ruhadarab bal mellét díszítő Kell Kopó emblémát és a vállakra varrt századosi csíkokat.

– Uram? Nem egészen értem…

Kell elmosolyodott, és nevetés hullámzott végig az egybegyűlteken.

– Pedig egyszerű, Jones százados. Előléptettük, és kapott egy tiszteletbeli rangot. Bejegyezzük a számítógépbe, így el fogja kísérni magát az utazása során. Remélem, senkinek sem fog feltűnni az apró csalás, és ennek segítségével egy kicsit magasabb nyugdíjat vehet majd fel. De még a legrosszabb esetben is luxusosztályon fog utazni Tharkadig.

– De uram, én további hat hónapig még nem távozhatok, mert a Rettenthetetlen holnap felszáll, én pedig még nem leszek leszerelve, hogy a fedélzetére léphessek. – Jones-ban kemény harcot vívott az ajándék miatti meghatottság és annak vágya, hogy ne kelljen visszaélnie a belőle származó előnyökkel.

Kell felnevetett, Salome Ward pedig egy korsó barna sört nyomott a főtörzs kezébe.

– Ugyan már, százados: Gondolja hogy hagynánk ennek a szörnyűségnek a megtörténtét? – Egy intéssel a pihenőszoba egyik hátsó asztalához invitálta Jonest. – Higgyen nekünk, kezünkben tartjuk az események irányítását.

Két emelettel feljebb Meg Lang ujjai sebes táncot jártak a Pacifica központi számítógépek klaviatúráján. Háta mögött, a nő vállára tett kézzel Austin Brand álldogált, éppen csak belül a Dan zseblámpájának sugara által vetett fénykörön. A férfi Danre pillantott, miközben jókedvűen elvigyorodott.

A számítógépnek támaszkodó Dan bíztató mosolyt küldött társa felé, de közben vigyázott, hogy fénynyaláb ne mozduljon el Megről. – Örülök, hogy megoldottad a problémádat, Meg. A nő aprót sóhajtott, mire Dan közelebb hajolt hozzá.

– Megvan? – kérdezte.

Az őrmester bólintott, miközben Brand gyengéden masszírozta elmerevedett nyakizmait. Meg felnézett Danre.

– Készen állok, százados. Mindössze annyi a dolgom, hogy egy nappal előreállítsam az órát?

– Igen, mégpedig pontosan éjfélkor. A Pacificán huszonhatodika fogja felváltani huszonötödikét. Néhányan ugyan össze fognak zavarodni, de a lényeg, hogy Jones elmehet innen a Rettenthetetlennel. – Dan halkan elnevette magát. – Az ugrócsapatoknak is lesz belőle egy kis problémájuk, de biztos vagyok benne, hogy O'Cieran nem fog mérgelődni miatta.

Chu-i Oguchi képtelen volt leplezni zavarát. Sho-sa Kamekura összevont szemöldökkel nézett alárendeltjére. Nem tudnál egy kicsit katonásabban viselkedni, Oguchi? A helyiség félhomályában a beosztottját fürkésző Kamekura kurtán biccentett.

– Hai, mi a probléma?

Oguchi kínjában nagyot nyelt.

– Huszonhatodika van, Kamekura-san!

– Mit beszél?! – Kamekura üvöltése betöltötte a barlangot, és a közelben tartózkodó katonák egy pillanatra mozdulatlanná merevedtek, mielőtt sietve odébbálltak volna. – Hogyan lehetséges ez?

– Nem tudom, Kamekura-san. Beállítottam a számítógépet, hogy huszonhatodikán, éjfél után pontosan öt perccel riasszon, és éppen az imént kezdett el jelezni. Ellenőriztem, és valóban huszonhatodika van! – A Chu-i zavarodott arccal nézett felettesére. – Mit tegyünk?

Kamekura olyan hirtelen pattant fel, hogy lefejelte a barlang alacsony mennyezetét. Elnyomott egy káromkodást, és esetleges sérülések után kutatva végigsimított fejbőrén, de amikor visszahúzta a kezét, nem látott rajta vérnyomokat.

– Nem lehet kérdéses, Oguchi-kun. Támadunk. Nindzsáink hajnali négy órára a helyszínre érnek, és felrobbantják az ugrócsapatok szállását. A többiek beosonnak a főépületbe, majd megölik a tiszteket. A maradék végez annyi mech-harcossal, amennyit csak talál, a Panthereink pedig felszámolják a maradék ellenállást is.

Dan Allard megmarkolta automata puskáját, és a parancsnoki központ ablakához lépett. A függönyt félrehúzva elnevette magát a szeme elé táruló látványtól.

– Gyere Cat, ezt neked is látnod kell. O'Cieran legényeinek a fele be van rúgva, a másik fele még alszik.

Cat felemelkedett az asztal mellől.

– Hajnali fél négy van. Elméletileg mindannyiuknak aludniuk kéne. – A kezében tartott rongyot az asztalon fekvő, darabjaira szedett rohampuskára dobta, amelynek tisztításával éppen az imént végzett. Csatlakozott az ablak előtt álló Danielhez és öblös hangon felnevetett. – Rick perceken belül teljes gőzre kapcsol, és elkezdik a gyakorlatot.

Dan bólintott, majd visszatért saját székéhez. Végignézett a hét monitoron, amelyek a bázis köré telepített peremvonali riasztóberendezések jeleit közvetítették. Néhány utasítást ütött be a billentyűzeten, és gondterhelten figyelte a képernyőkön megjelenő adatokat.

– A fenébe! Úgy tűnik, van egy meghibásodott infravörös szenzorunk az északi oldalon.

Cat eközben nekiállt összerakni a fegyvert.

– Az ugrós srácok nem arra mentek ki az imént? Talán ki akarnak minket csalogatni, bosszúból a Jones kimenekítésére rendezett kis akciónkért.

– Nem – csóválta a fejét Dan. – O'Cieran délre vezette őket, minél távolabb a Branson-mocsártól. Azt mondta, az emberei annyira jól ismerik, hogy kezdenek figyelmetlenek lenni. – Dan sebesen mozgó ujjakkal gépelt. – Nem, ez képtelenség. A mocsár felől fújó szél leverhette az érzékelőt, vagy betemette nedves levelekkel, mert semmilyen jelet sem veszek.

Cat a puskacső felcsavarásával befejezte a fegyver összerakását, és helyére csattintott egy tárat.

– Kimenjünk ellenőrizni?

– Egységben az erő, emlékszel? – idézte Dan. – Szólok Salome-nak, hogy innen biztosítson, amíg mi megvizsgáljuk az érzékelőt. Néhány perc alatt ideérhet.

Mire Cat és Dan az ajtó melletti páncélszekrényből magukra vették a testpáncéljukat, Salome is befutott. Dan felhúzta golyóálló mellényének villámzárját, azután a monitorra mutatott.

– Az északi négyes szenzor tizenöt perce kissé furcsán viselkedik. A többi érzékelő semmi különöset nem mutat, de…

Salome bólintott, és az asztalra helyezte géppisztolyát.

– Menjetek, gereblyézzétek el a leveleket. Mire visszaértek, forró kávéval várlak titeket.

– Kitűnő. – Cat nevetve veregette meg a vörös hajú nő vállát. – Nem hangzik rosszul.

Itt valami bűzlik – gondolta Dan, ahogy a folyosókon átvágva a lépcső felé haladtak. Amikor odaértek, elővigyázatosan felemelte puskája csövét és végigpásztázta a lépcsőházat. Bólintott Catnek, mire a megtermett férfi oldalra lépett, és fedezte az utat, amíg ő halkan elindult lefelé. Amint leért, biztosította a lenti átjárót, és jelzett Catnek, hogy követheti.

A két férfi óvatosan haladt végig a mech-hangárba vezető folyosón. Semmi különöset nem észleltek, de Dan még a legkisebb neszre is idegesen rezzent össze. Cat – mint mindig – rendületlen nyugalmat árasztott magából, de Dan észrevette a fekete bőrű férfi fürkésző pillantásait, amelyeket a sötét árnyékok felé vetett.

Dan zavartalanul érte el az ajtót, és lábujjhegyre állva benézett a keskeny kémlelőablakon. Azonnal visszakuporodott, majd óvatosan újból betekintett.

– Valaki van bent, pont a Valom mögött.

Cat is vetett egy pillantást az üveg túloldalára, és egyetértően bólintott. Bal kezével Danre mutatott, és körkörös mozdulatot tett balra. Azután magára mutatva megismételte a mutatványt, de ezúttal az ellenkező irányban. Dan bólintott, kezét a nyílászáró gombjára helyezte, és lassan csavarni kezdte, majd bólintott Catnek, és betaszította az ajtót.

Cat berobbant a hangárba, de azonnal jobbra vetette magát, Dan pedig ugyanígy tett balra. Vak vágtáját két, alkatrészekkel teli láda fékezte meg. Felpattan és áthajolt a nagyobbik ládán, hogy biztosabban tudjon célozni. Ujja ráfeszült az elsütőbillentyűre.

Dan váratlanul ellazította izmait, és a hangár mennyezete felé irányította fegyvere csövét.

– Te jó Isten, Jones, mi a fenét művel maga itt? – Dan elszorult torokkal meredt az előtte .álló, elkerekedett szemmel bámuló férfira.

Jones főtörzs még meglepettebbnek tűnt, mint az este korábbi részében.

– Sajnálom uram, de nem tudtam aludni. Lejöttem, hogy… szóval idejöttem… – szégyenlősen nézett a föléjük tornyosuló mechekre.

Cat is kilépett Marauderének lábai közül.

– Hogy búcsút vegyen tőlük. – Cat rezzenéstelen vonásai semmit nem árultak el, de szavaiból őszinte megértés sugárzott.

Jones lassan bólintott.

– A pokolba is, ha ennyi ideig dolgozik az ember ezekkel a masinákkal, lassan szinte már a barátjuknak érzi őket. – Mosolyogva Eddie Baker Jennerére mutatott. – Egykor „Özvegycsinálónak” kereszteltem el, annyi pilótának okozta a halálát. Azután Eddie-hez került, aki az én tanítványom volt és azóta „Legyőzhetetlen” a neve.

A két harcos mosolygó tekintete összevillant.

– Az ördögbe, Jones, kis híján sikerült véglegesen elbúcsúznia. –Dan Catre és magára mutatott. – Azért jöttünk, hogy ellenőrizzük az északi szenzort. Újabb elázott levelek.

– Az nem lehet – csóválta a fejét Jones. – Felszereltem rá egy védőlapot, hogy megóvjam a levelektől.

Dan Cathez fordult, de már nem volt ideje megszólalni. A kívülről felhangzó robbanás vörös lángnyelvekbe öltöztette az ugrócsapatok szállását, és olyan erővel roppantotta össze az épületet, mint egy poulsbói piton az áldozatát. A lökéshullám másodpercekkel később érte el az ablakot, amelyen keresztül az imént felvillanni látták a vakítóan fehér fényt. Üvegszilánkok zápora söpört végig a csarnokon, és éles porfelhővé robbant szét a mechek lábain. A talaj rázkódása a három férfit a hangár betonpadlójára kényszerítette.

Az óriási mech-hangáron átdübörgő robaj csaknem magába olvasztotta a második detonáció hangját, amely kiszakította az ajtót a keretéből, és pörögve repítette keresztül a csarnok légterén. Feketébe öltözött, fürge mozgású alakok hatoltak be a főbejáratot övező tűz és füst közepette, és rögtön beleolvadtak az egyenetlen szélű, hullámzó árnyékokba.

Catnek sikerült elsőként felpattannia, és azonnal hosszú, gyilkos erejű sorozatot eresztett meg a betóduló drakónok felé. A lövedékek ereje szinte felrobbantotta és a szabadba hajította az egyik nindzsát, aki az ajtónyílásban rekedt. Tőle jobbra álló két társát a hangár falához kente a sorozat Tehetetlen rongybabaként roskadtak a földre, vérük végigkenődött a hátuk mögötti falon.

Jones előhúzott egy pisztolyt, de Dan megrázta a fejét és a hátsó kijárat felé taszigálta a főtörzsőrmestert.

– Rohanjon a központba és szóljon Wardnak! – Miközben a főtörzs az ajtó felé igyekezett, ahol Danék megérkeztek, Dan saját Valkyrie-je felé indult. Az egyik nindzsa megkerülte Kell Thunderboltjának lábát, és géppisztolyával célba vette Catet, de mielőtt meghúzhatta volna a ravaszt, Dan puskájának lövése szinte kettészelte.

A mecheken gellert kapott golyók hangos fütyüléssel süvítettek minden irányban. Egy jól célzott lövés Dan gyomrába csapódott, és megperdítette a harcost. A százados összegörnyedt a fájdalomtól, levegő után kapkodva az egyik faládának zuhant. Valahogy sikerült letámasztani az egyik térdét, mielőtt a földre rogyott volna. Visszafojtotta fájdalomkiáltását, és észrevette, hogy támadója vigyázatlanul előbújt fedezékéből. Dan fél kézzel célzásra emelte puskáját, aztán két lövedékfelhőt bocsátott útjára. Az első, jobb vállába kapott lövéstől a férfi hátratántorodott, a második pedig elkaszálta a lábát, és a földre terítette.

Dan kitapogatta a lövedék becsapódásának helyét és kikapargatta testpáncéljából a beékelődött golyót. Ezután gyorsan visszatért Cat mellé, aki folyamatosan tűz alatt tartotta az egyre közeledő nindzsákat.

– Legalább egy tucatnyian lehetnek, és mindegyik azt az átkozott háromszázhatvan fokos érzékelőt viseli.

Cat köhintett.

– Tizenegyen. – Az őrmester kezében ismét felugatott a fegyver. A válaszként felhangzó fojtott fájdalomüvöltést egy elejtett fegyver csattanása kísérte. – Eltaláltak?

– Csak zúzódás. – Dan megtapogatta a golyóálló mellényt. – Megállította a golyót, de úgy érzem magam, mintha egy Rifleman rúgott volna belém.

Cat feleletképpen felhorkant, majd Ward Wolverine-je felé intett.

– Nézz csak oda, az újjáépített Pantherek mögé.

– Aha, lassanként felzárkóznak. – Dan homlokráncolva töprengett. – Öngyilkos rohamra készülnének?

Cat vállat vont.

– Nem jellemző a Kuritákra. A fenébe! Már jönnek is.

A Kurita gyalogság árnyéktól árnyékig lopózva, kivont karddal közeledett. Dan felemelkedett, puskájával célba vette az egyik nindzsa mellkasát, és tüzelt. A fegyver tűzforró acélfelhőt okádott ki magából, amely összegabalyodott végtagokkal lökte hátra a feketébe öltözött figurát.

A többi Kurita kommandós viszont túl gyorsan közeledett ahhoz, hogy Dan új célpontot kereshessen. A harcos ezért megfordította a fegyvert, és azzal fogta fel a következő nindzsa kardcsapását. A penge mélyen a fémbe hatolt, így Dan egyetlen sima csavarintással kitéphette ellenfele kezéből a kardot, majd a puskatussal összezúzta annak látókészülékét. Az érzékeny műszer darabokra tört, éles fém- és üvegszilánkokkal borítva el a nindzsa arcát. A Kurita saját nyelvén sikoltozva a szeméhez kapott, és hátratántorodott a fájdalomtól.

Cat is felállt, és automata fegyverével csípőből tüzet nyitott. Sorozata egyenetlen vonalban átlyuggatta az egyik közeledő mellkasát, aki Dan Valkyrie-jének csapódott. Egy másik nindzsa rángatózva gurult vissza az árnyékok közé, ahogy a lövedékek csípőtől vállig végigsöpörtek rajta, a harmadikat pedig hanyatt vágták a mellén és nyakán áthatoló golyók.

Dan mozgást észlelt a jobb oldalán, és a következő másodpercben valaki elkiáltotta magát:

– Kell Kopók, földre!

Használhatatlanná vált puskáját gondolkodás nélkül a legközelebbi nindzsához vágta, megragadta Catet, és lerántotta magával a hangár kemény talajára.

Újabb robbanás hangja morajlott végig a csarnokon, ahogy Nicholas Jones tiszteletbeli százados működésbe hozta a vállán egyensúlyozott infernó rakétavetőt. A két rakéta skarlátszín lángcsíkot húzott maga után, mihelyt elhagyta a csöveket, majd néhány pillanattal később vakító arany tűzfelhő közepette robbant szét. A rakéták detonációja tűzszőnyeget vont a mech-hangár talajára, és sűrű, fekete füsttel töltötte meg a levegőt.

Az infernó tipikusan mechek ellen bevethető fegyvernek számított, a megmaradt Kurita harcosok elintézéséhez azonban tökéletesen elegendőnek bizonyult. A robbanás azonnal végzett a csapat felével, de a többiek sem úszták meg súlyos égési sérülések nélkül. Az égő kommandósok sikoltozva rohangáltak a hangárban, amíg vakon neki nem ütköztek a falnak vagy valamelyik mechnek, ahol összeestek és meghaltak.

Dan talpra küzdötte magát és kinézett az égő ládák mögül, amelyek megvédték őt és Catet az infernó erejétől. A föléjük magasodó mechek mintha gúnyosan tekintettek volna az odalent tomboló pokolra, amely elég fény szolgáltatott ahhoz, hogy láthatóvá váljon az óriási csatagépek feje. A gépek nem félnek a lángoktól, csak az őket vezető pilóták. Dan saját Valkyrie-jére pillantott, és megvonta a vállát. Ha bekapnék egy infernót, én is biztosan katapultálnék.

Mindketten elkezdtek visszavonulni a hátsó ajtó felé. Jones mögött Salome Ward közeledett futva a folyosón.

– Rossz hírem van, uraim. Orgyilkosokat küldtek ránk. Mindegyiket sikerült elkapnunk, de egyikük megsebesítette Patricket. – A nő jobb melle alá szorította bal kezét. – Tüdősérülés.

– Orgyilkosok? – hitetlenkedett Cathez fordulva Dan. – Mi az ördög, folyik itt?

Cat tekintete sötéten megvillant.

– Visszavágó. A Sárkány sosem felejt.

Danbe belevágott a felismerés, szája tátva maradt döbbenetében.

– Akkor ez azt jelenti, hogy…

Salome bólintott.

– A Pantherek három kilométerre járnak, és gyorsan közelednek.

47.

Styx

Dieron Katonai Körzet, Drakónis Szövetség

3027. május 25.

 

Melissa felhelyezte a fejhallgatót, és szája elé húzta a készülék mikrofonját. Odanyúlt a bányakomplexum számítógép által kivetített hologramjához és megérintett egy fénylő pontot a harmadik szint északi oldalán.

– Able három, jelentést.

– A szeizmikus jelek állandósultak, valamilyen fúrócsalit használhatnak. Ha bármi változik, jelentkezünk. Able három kilép.

Melissa bólintott, és Clovisra pillantott.

– Able három negatív. – Amikor elfordult, hogy Andrewra nézzen, aranyszőke hajának néhány tincse belelógott a bázis lézeres alaprajzába. – Mit gondol?

Andrew a holografikus modellt bámulta. A bázis tengelye teljes keresztmetszetében, az aljától a tetejéig végighúzódott az aszteroidán. A központi csatorna mind a hat szintjén folyosók ágaztak ki belőle, akár egy kerék küllői, ezek a folyosók pedig a modellen zölddel kihúzott kisebb alagutakká bomlottak szét.

Andrew a zöld útvesztőre bökött.

– Ennek itt semmi értelme.

Clovis a hadnagyhoz fordulva felmordult.

– Meglátná az értelmét, ha maga is érctelérek után kutakodna.

– Engem leginkább egy medúzafejre emlékeztet – sóhajtott Andrew. – Tudjuk, hová telepítették a csalikat, ami azt jelenti, hogy két vagy három helyen is fognak próbálkozni, például az Echo szint hátsó dokkolóállásánál. – A hadnagy összeráncolt homlokkal töprengett. – Ha mechekkel jönnének, azok a központi dokknál hatolnának be, és meg sem állnának idáig. Nem tudom, mi mást mondhatnék még.

Melissa öklével az asztalra csapott.

– A fenébe is, Andrew, ne akarja beadni nekem ezt a maszlagot! Igaz, hogy maga nem egy ugrócsapat parancsnoka, de mégiscsak elvégzett egy istenverte katonai akadémiát! Még én is tudom, hogyan képzik ki az embereinket a Nemzetközösségben. Most itt az alkalom, hogy kamatoztassa a Harcosok Csarnokában tanultakat!

Andrew megpördült, arckifejezése dühöt és zavarodottságot tükrözött.

– Pontosan ez itt a probléma, Fenség. Én ugyanis mech-harcos vagyok, ezért harcosként is gondolkodom. Adjon alám egy mechet, akár csak egy Locustot és magam bánok el azokkal a BBE katonákkal. Eh… – Andrew keze ökölbe szorult, és a férfi körbenézett, hátha talál valamit, amin levezethetné indulatát.

Melissa reszketett a magába fojtott haragtól.

– Andrew, márpedig maga harcos, a gépével együtt vagy anélkül. Bízzon magában, és ossza meg velem a gondolatait.

Andrew lehunyta a szemét, és kényszerítette magát, hogy kinyújtsa görcsösen behajlított ujjait.

– Bocsánatot kérek. Igaza van. – Váratlanul kuncogni kezdett. – Azt hiszem, a mech-harcosok és az ugrófiúk közötti különbség mindössze a játékszereik méretében rejlik.

Visszatért az alaprajzhoz, és megjelölt még két pontot.

– Itt, a Baker szint hajókonyhájánál és itt, ezen a szinten, pontosan a szabadidőközpont előcsarnoka alatt.

Melissa visszafordult, és türelmesen várt, hogy Clovis előkeressen valami információt a számítógéprendszerből, amellyel alátámaszthatná vagy megcáfolhatná Andrew találgatásait. Az ajtónál őrködő von Breunig kapitány és Erik Mahler láttán gondolkodóba esett. Hogyan bízhatnak ennyire bennem ezek az emberek? Kéretlenül is a személyi testőreimmé váltak, amint lelepleztem magam előttük.

Amikor Melissa felfedte valódi személyazonosságát, azt várta, hogy elrablóik rögtön kapcsolatba lépnek a közeledő BBE egységekkel, hogy az életéért alkudozzanak a sajátjukért cserébe. A kialakult beszélgetést figyelve már belenyugodott, hogy mindenképpen meg kell halnia. Csak abban reménykedett, hogy önfeláldozása megmenti a többiek életét.

Danica Holstein viszont gondolkodás nélkül a bocsánatát kérte azért, amit majdnem elkövetett.

– Mi a Heimdall vagyunk, Fenség. Soha nem lennénk képesek ártani önnek.

Ezzel a bevezetővel és az adatzuhataggal, melyet Clovis ömlesztett rájuk számítógépe segítségével, Danica, Andrew, von Breunig kapitány és Melissa hozzákezdhettek az elrablásuk mögött húzódó rejtély darabkáinak összerakásához.

– Egy Davion világon veszett nyoma. Ez bizonyosan megmérgezi a birodalmaink közötti jó kapcsolatot – vonta le a következtetést Andrew. – Feltételezem, hogy mindkét oldalon vannak olyan csoportosulások, melyek hasznot húznának az események ilyetén alakulásából.

Danica Holstein kurta bólintással jelezte egyetértését.

– Lestrade – suttogta pengeéles hangon. – Aldo Lestrade.

Akik jelen voltak Melissa színre lépésekor, mindannyian titoktartási fogadalmat tettek. A többi utashoz csak rejtélyes szóbeszéd jutott el, miszerint egy magas rangú Steiner küldött rejtőzik a soraik között. Az aszteroidán élő Heimdall tagoknak azonban elárulták az igazságot, s ez nagyban megnövelte harci kedvüket. Clovis egy mondatban összefoglalta a helyzetet:

– Az apja a Heimdall tagja volt, tehát ön is közénk tartozik.

A fülében felzümmögő hang visszarántotta Melissát a valóságba.

– Igen, Echo Egyes – mondta. – Hallgatom.

– Az érzékelők lassú légköri szivárgást észlelnek a hátsó dokknál. Lezárjuk az alagutat?

Melissa az előtte világító alaprajzra nézett.

– Ne robbantsák be. Húzódjanak vissza Echo Kettesig és tartsák készenlétben a csapdát. Ha tűzharcba keverednek, vessék be a robbanóanyagot, és zárják le az átjárót.

– Roger, Echo Egyes kilép.

Melissa a törpére mosolygott.

– Akik nem harcolnak, azokat menekítsék az Ezüst Sas fedélzetére. – Clovis bólintott, és kiadta a szükséges utasításokat. Minden jelenlévő tisztában volt vele, hogy a Kurita csapatok szándékosan biztosan nem fognak kárt okozni az űrugróban és az űrjáróban, ezért az ártatlan kívülállókat a hajókra terelték. A gépek fontosabbak az embereknél – döbbent rá hirtelen Melissa. Ennek semmi értelme.

Arra tért magához, hogy Andrew és Mahler éppen egy fegyverövet próbálnak a derekára csatolni.

– Erre nem lesz szükség – védekezett.

– Ja, de igen. – Mahler szorosabbra húzta és megigazította az övet. – Minden parancsnoknak kötelező fegyvert viselnie. Ez az eljárás.

Andrew is felkapott egy automata fegyvert és egy tárakkal teli hátizsákot.

– Később találkozunk, hercegnő.

Melissa jeges, szürke pillantása azonban mozdulatlanná dermesztette.

– Hová megy?

Andrew vállat vont.

– Nemsokára a helyükre kell küldenie a lövészrajokat. Ön mondta az imént: harcos vagyok; nem szeretnék szégyent hozni a nevemre. Arra gondoltam, lenézek, és megtámogatom valamelyik rajt. A Tigris rajnak pont szüksége van még egy lövészre.

– Nem hagyhat itt… – Az ördögbe, Andrew, szükségem van rád. A hadnagyra nézett, közben összeszorult a torka. – Szükségem van az eszére.

Andrew megrázta a fejét és beletúrt rövidre vágott barna hajába.

– Ön, Clovis és Erik képesek kézben tartani a dolgokat.

Melissa tiltakozni akart. Hogyan hagyhatsz itt engem parancsnokként? Még soha nem irányítottam semmilyen egységet. Felelőssé teszel hétszázötven ember életéért ezen a kietlen sziklán, egy ellenséges birodalom belsejében. Az arkónjelölt esdeklő pillantást vetett a férfire.

Andrew letámasztotta a fegyvert, és Melissához lépett. Kezét a nő vállára tette, majd gyengéden, de határozottan megsimogatta.

– Emlékszik, miről beszélgettünk azon az éjszakán a tharkadi fogadáson? Hát ilyen érzés a felelősség. Ezek az emberek hisznek önben, és készek akár az életüket is feláldozni magáért. Ne is kérdezze, miért teszik, csak fogadja el az önzetlenségüket.

Andrew a hologramra mutatott.

– Használja a képességeit, hogy az áldozatuk ne legyen hiábavaló. Ha semmit sem tesz, ha összeomlik, a semmiért fognak meghalni, – Jobb kezével felemelte a lány fejét. – Tudom, hogy képes rá. Már a védelem megszervezése is remek munka volt.

– De az csak szellemi gyakorlat volt – nem több egy játéknál.

– Akárcsak ez – bólintott Andrew. – Méghozzá ön és a BBE csapatokat irányító parancsnok között.

Melissa megragadta Andrew sötét kabátjának hajtókáját.

– De itt emberek fognak meghalni…

Andrew kiszabadította magát, és újból felkapta a puskát.

– Csak arra ügyeljen, hogy többen hulljanak el közülük, mint a mieink közül. – Redburn mosolyogva biccentett Mahler és von Breunig felé. – Ők majd vigyáznak magára, nem hagyják, hogy baja essen. Ön született vezető, Melissa Arthur Steiner. Most elérkezett az ideje, hogy ezt magának is bebizonyítsa. Sok szerencsét! – Kilépett az ajtón, és eltűnt a bentiek szeme elől.

Clovis tapintatosan elfordult, amikor Melissa kézhátával letörölte az arcán csillogó könnyeket.

– Fenség – szólalt meg végül –, kapcsolatban vagyunk az Echo szinttel.

Melissa a fülhallgatóra szorította a kezét.

– Hallgatom, Echo Kettes.

– Látom őket az ablakból. Most lecsaphatnánk rájuk!

– Vettem, Echo Kettes. – Melissa a hologramon figyelte, ahogy néhány számítógép generálta figura az Echo Kettes pozíciója felé halad a folyosón. – Tűz!

Melissa hallotta egy felugató rohampuska hangját, de az rögtön el is hallgatott, mielőtt még kitalálhatta volna, mi történt. Hirtelen újabb izgatott hang kapcsolódott a vonalba.

– Baker Négyes a Delta Bázisnak.

Melissa a két emelettel feljebb lévő konyha felé irányította a figyelmét.

– Mondja, Baker Négyes.

– Hatalmas rést ütöttek, csak úgy özönlenek befelé. Baker egyes is BBE katonákat jelentett. Erősítést kérünk.

– Roger. – Melissa az övére akasztott kapcsolóhoz nyúlt, és másik frekvenciára váltott. – Párduc és Leopárd rajok, segítsék ki Baker Négyest. – Figyelte, ahogy Clovis mozdulatai nyomán a Párducot és Leopárdot jelképező ikonok a hologramtérkép megfelelő, helyére vándorolnak.

Ismét visszaváltott a taktikai csatornára.

– Echo Kettes, jelentést. – Melissa összevont szemöldökkel babrálta a rádióját. – Echo Egyes, jelentést.

De nem jött válasz.

– Echo Egyes, robbantsa be az alagutat!

Clovis megpördült a székén.

– Elhallgattak a rádiók.

Az Echo Egyest és Kettest jelző fénypontok minden figyelmeztetés nélkül kialudtak. Melissa elkerekedett szemmel figyelte, ahogy a Clovis által létrehozott apró sárkányfigurák továbbhaladnak az alagútban. Egy emelettel felettük, ahogy az ellenséget jelképező ikonok elérték a pozíciójukat, a Baker Négyes és Egyes is elsötétedett. Most a párduc és leopárd figurák álltak szemben a sárkányokkal. Az ikonok pislákolni kezdtek és néhányuk el is tűnt, ahogy Clovis programja a beérkező adatok alapján kiszámolta a veszteségeket.

Fájdalom nyilallt Melissa szívébe.

Mindannyian elpusztulnak. Miattam fognak meghalni.

– Itt Baker Kettes, mi…

A Baker Kettes jelentését elnyomó statikus recsegés velejéig megrázta Melissát, a bűntudat és rémület örvénye elnyeléssel fenyegette józan ítélőképességét. Megrázta fejét, hogy kitisztítsa gondolatait; és nagyot nyelt.

A tartalék lövészrajokat jelképező ikonokra siklott a pillantása.

– Jaguár, Puma és Hiúz a Baker szintre. – A térkép szélén elhelyezett apró ábrájuk kihunyt, hogy a közeledő sárkányokkal szemközt jelenjen meg újra. Alattuk azonban még több sárkány nyomult előre az Echo szint üres folyosóin.

Melissa alsó ajkát rágcsálva méregette a legutolsó ikont,

– Tigris, irány az Echo szint. – Jobban teszed, ha életben maradsz, Andrew Redburn. Hirtelen egy tharkadi kép villant az elméjébe, ahogy Andrew és Misha Auburn együtt táncol a fogadáson. Az emlék szinte fizikai erővel csapott le rá. Istenem, mit tettem?

Redburn oldalra vetődött, és megszórta lövedékekkel a keskeny folyosót. Látta, hogy az egyik BBE nindzsa megpördül a találatok erejétől és az átjáró távolabbi falának vágódik. Két másik ügynök viszont azonnal viszonozta Andrew tüzét. Lövedékeik hatalmas gipsz- és kődarabokat szakítottak ki a falakból, de elhibázták a földön guruló mech-harcost.

A többi Tigris is benyomult Andrew után az alagútba. Egyiküknek sikerült behúzódna az egyik természetes benyílóba, de egy másik férfi hirtelen megdermedt, mintha teljes lendülettel egy téglafalnak rohant volna. Az egyik lövedék becsapódásától hátrabicsaklott a feje, de mielőtt összeeshetett volna, a következő sorozat végigszántott a mellkasán és visszadobta a folyosóból.

A benyílóban rejtőzködő másik férfi Andrew vállába markolt. Ahogy Andrew hátrafordult, meleg vér fröcskölt az arcába a társa nyakában tátongó hatalmas sebből. A hadnagyra meredő férfi szemében hamisítatlan rémület csillogott, de amikor sikolyra nyitotta a száját, vastag sugárban ömlött ki belőle a vér.

Andrew eltaszította magától a katonát, mert két BBE nindzsa előlépett a fedezék takarásából, és villámgyorsan közeledtek rejtekhelye felé. Hason fekve két rövid sorozattal köszöntötte őket. Az első visszalökte a támadót kiindulási helyére, a második viszont mellément, de annyit sikerült elérnie, hogy ellenfele újból fedezékbe kényszerüljön.

A fegyverropogáson és a gellert kapott lövedékek fütyülésén keresztül is tisztán hallatszott a rémült üvöltés.

– Tigrisek, visszavonulni!

Andrew is meghallotta a felszólítást. Megpróbált talpra kecmeregni, de a haldokló belekapaszkodott, és csapdába ejtette. Andrew vadul rugdosódva próbált kiszabadulni halálosan sérült társa szorításából, de a sebesült makacsul kitartott.

– Légy átkozott! Nem hagyhatsz itt megdögleni!

Andrew felnézett, és természetellenesen lassú mozgással egy robbanóanyaggal töltött táskát látott az állásuk felé repülni. Tehát így fog véget érni? Egy hatalmas rúgás után sikerült kiszabadítania az egyik lábát, de a haldokló megkapaszkodott a másikban, és teljes testsúlyával ránehezedett. Tekintélyes súlya a földre terítette Andrew-t.

Esés közben Andrew még a folyosó másik végén rejtőző BBE nindzsákra irányította fegyvere csövét. Görcsösen meghúzta a ravaszt és figyelte az alagút falából porgejzíreket fakasztó lövedékek becsapódásait. Ahogy a világ apró darabkákra robbant szét körülötte, egyetlen gondolat töltötte ki Andrew agyát. Szeretlek, Misha.

Melissát elöntötte a rémület, szíve hevesen dobogott. Clovis a monitorra pillantott, aztán néhány utasítást ütött be a klaviatúrán. Mielőtt megnyomta volna az „Enter” billentyűt, Melissa felé fordult.

– Robbanás az Echo szinten. Sajnálom.

A gomb lenyomásával egy időben a Tigris ikon megszűnt létezni.

48.

Pacifica (Chara III)

Skye Szigete, Lyrán Nemzetközösség

3027. május 25.

 

Sho-sa Akiie Kamekura képtelen volt elrejteni elégedett mosolyát, amikor Panthere a Kell Kopók bázisának látótávolságába ért. A lángokban álló barakkok tüze fényárba borította az egész területet, és mintha még a Pacifica sötét fellegei is mozdulatlanná dermedtek volna. A hosszú, fekete árnyékok úgy lobogtak és lengedeztek, mint a zászlók a szélviharban, miközben a lángtenger megállíthatatlanul tombolt tovább. Az épületek körül heverő holttestek hiánya megerősítette Kamekurát abban a meggyőződésében, hogy az ugrókatonák közül senki sem élte túl a meglepetésszerű támadást.

Mosolya tovább szélesedett, amikor az elöl haladó Ichi szakaszt irányító chu-i Oguchi rádióüzenete megérkezett.

– Sumimasen, sho-sa. – A hadnagy hangjában csak úgy vibrált az izgatottság. – Tüzet észlelek a mech-hangárban. Kérek engedélyt a közelebbi vizsgálatra.

Kamekura lassan bólintott.

– Hai. – Figyelemmel kísérte, ahogy Oguchi négy Pantherből álló szakasza átkel a lebetonozott téren, hogy behatoljon a Kell Kopók hangárjának megrongálódott ajtaján. Még ilyen távolságból is látta az ajtónyíláson kicsapó lángokat. Utasította chu-i Ujisato Gamót, hogy a Ni szakasszal az épülettől nyugatra foglaljon el pozíciót, miközben saját San szakaszával követte Oguchit.

– Használják a vizuális érzékelőket – figyelmeztette embereit Kamekura. – A tűz használhatatlanná teszi az infrát, és a hangárban lévő rengeteg felszerelés miatt a magrezonanciás radar sem működik.

Oguchi Panthere elérte a mech-hangár ajtaját, szakasza pedig minden eshetőségre készen fedező pozícióba húzódott. A mech szabad bal kezével a chu-i megragadta az ajtó egyik szárnyának peremét, és lassan félrehúzta azt.

A kitörni készülő diadalüvöltésből végül csak rémülettel teli sikolyra futotta. Egy Marauder lépett a résbe, és rákollókra emlékeztető karjait a Panther melléhez emelte. A PPC-k villámának ikersugara türkizkék tűzburkot hozott létre a Panther körül. A nyers energia úgy kapta fel a könnyebb mechet, mint forgószél az elszáradt falevelet, és rövid repülés után megvetően a hangár előtti betonozott térre hajította.

Robbanások rázták meg a hangár bejáratát, egyre nagyobb lyukak jelenték meg az ajtószárnyakon, amíg a meggyötört lemezek végül már nem bírták tovább, és kiszakadtak a vezetősínből. Az ajtók egy ideig játékkártyaként ingadoztak az élükön, azután a szétrebbenő Pantherek mögött a földre zuhantak. A pilóták egyike még az ugrórakétáit is beindította, de az ugrási ívet elszámította. A Panther pont abba az ajtószárnyba szállt bele, amelyiket annyira elkeseredetten igyekezett elkerülni. Az ütközés ereje lefejezte a mechet, és a fejetlen torzó pörögve tűnt el az éjszakában.

Sho-sa Akiié Kamekura levegő után kapkodott. A lángok gyűrűjében, a Marauder két oldalán, harcra készen ott sorakozott az egész Kell Kopó zászlóalj. Kamekura egy pillanatra megdermedt a döbbenettől, majd kénytelen volt kiadni a parancsot, amely izzó parázsként égette torkát.

– Az összes egységnek, visszavonulunk.

A hangár pereménél elfoglalt pozíciójából Daniel Allard zavartalanul figyelemmel kísérhette a parancsnoki szakasz visszavonulását, de azt is látta, hogy az Ichi szakasz maradéka tovább erőlteti a támadást. Az egyik Panther felemelte PPC-jét, és azúrkék energiavillámot röpített Brand Commandójának mellébe. A kékes színű tűz hatására a páncél olvadásnak indult, és szikrák csaptak ki a Commando mellkasából, de Brand hadnagy nem esett pánikba, és nem is hátrált meg ellenfele elől.

Dan közvetlen rádiókapcsolatot hozott létre a Commandóval.

– Austin, helyzetjelentést kérek – mondta.

– Minden rendben, uram – hangzott fel a rádióban Brand mély morgása. – Csak egy perc, és még jobban fogom érezni magam.

A Commando két rajnyi RHR-rel válaszolt a Panthernek. Az ellenséges mech fejét két rakéta találta el, melyek lehámozták róla a védőpáncélzatot, és betörték az egyik ablakot. A lövedékek egy része pedig a Panther felsőtestének bal oldalát szórta meg. Robbanásuk lefejtette a mech belső részeit óvó páncélréteget és feltárta a ferrotitánium csontozatot. Brand felemelte Commandójának bal karját, és lézerével is tüzet nyitott. A vakító fénysugár sistergő hang kíséretében tüntette el a másik mech fejét védő páncélzat maradékát.

Eddie Baker suta és félszeg Jennere eközben az Ichi szakasz egy másik, még sértetlen Pantherével keveredett tűzharcba. A Panther PPC-jé-nek lövése elvétette a hangár mögül kilépő madárszerű mechet. A lövést követő RHR-sorozat ugyan robbanásokkal szórta be a Jenner törzsét, de a páncél behorpasztásánál nagyobb kárt nem okozott.

A Jenner pilótája megperdítette gépét, hogy szemtől szembe kerüljön a Pantherrel. Mind a négy közepes lézere koherens fénysugarakat lövellt ellenfele irányába. Két fénydárda villába fogta a Kurita mechet és páncéldarabokat metszett le a mech jobb és bal karjáról, a másik kettő pedig egyenesen a törzs közepébe fúródott. A lövedékek mély árkokat olvasztottak a gép mellébe, olvadt kerámiacseppekkel szórva be a támaszpont aszfaltját. A Jenner négy rakétából álló sorozata is eltalálta a Panthert, de a mech szíve fölött becsapódó okozta közülük a legnagyobb rombolást. Elfojtott robbanás hallatszott a Panther mellkasának belsejéből, majd a folyamatosan rázkódó mech megbotlott, és a földre zuhant.

Dan balján, a mech-hangár távolabbi végénél a Ni szakasz már megkezdte visszavonulását, de a Fitzhugh hadnagy Catapultjából kirajzó gyilkos NHR-sorozat rövid úton pontot tett az egyik mech pályafutásának végére. Az NHR-ek fele térdből kaszálta el a Panther lábát, és a földre kényszerítette a tengelye körül megpördülő mechet, a második raj tizenöt rakétája pedig felnyitotta a gépezet hátsó páncélját. Az egyik lövedék pontosan a Panther RHR-tárolójában detonált, berobbantotta az ott lévő rakétákat, és izzó fémszilánkok felhőjévé változtatta a mechet.

Mary Lasker Trebuchet-ja is halálos lövedékzáporba burkolta az egyik menekülő Panthert. Dan beleremegett a látványba, ahogy az NHR-ek tűzgyűrűt vontak a mech vállai köré és aranyszínű lángtakaróba burkolták a gépezet fejét. A robbanás sűrű, fekete füstfelhő és felcsapó lángnyelvek közepette párologtatta el a fémet, a lefejezett Panther pedig egy ideig még vakon tántorgott a sötét éjszakában.

Dan is kilépett a mech-hangár fedezékéből, és célba vette a Brand Commandójával küzdő Panthert. A rakéták célzórendszerének arany célkeresztjét a Panther védtelen bal oldalára csúsztatta és bal kezének hüvelykujját a kioldógombra szorította.

– Rakéták úton!

A kilőtt NHR-ek enyhe spirálban pontosan a célpontba csapódtak, és falánk ráksejtekként emésztették fel a Panther mellkasát. Megsemmisítették a fúziós hajtóművet védő páncélzatot, és összezúzták a giroszkópot. A fellépő rövidzárlat hatására a Panther ugrórakétái begyulladtak. A mech lángcsóvát húzva maga után száz méteres magasságba emelkedett, majd ott felrobbant; a fúziós hajtómű mesterséges napja eloszlatta a Pacifica éji sötétjét.

Dan kapcsolatba lépett Salome Warddal.

– Menekülnek, őrnagy. Ideje rájuk zárni a hátsó ajtót.

– Roger – válaszolt a nő mély hangon. – O'Cieran, kapd el őket.

A Pantherek mögött húzódó dzsungelben, a csapatával együtt rejtőzködő O'Cieran halkan nyugtázta a parancsot, aztán Infernó rakétavetőjével becélozta Kamekura Pantherének hátát.

– Ezt Patrickért – suttogta, majd tüzet nyitott, és a következő pillanatban lángoló mechek világították be az éjszakát.

A keskeny felhőtakarón átszüremlő hajnali világosság némileg enyhítette az összetört csatamechek és felrobbant épületek rémálomszerű látványát. Az, hogy többet nem látunk, még nem jelenti, hogy nem rejtőzködnek valahol odakint. Ha nincs ez az átkozott trükk…

Dan Valkyrie-jének bal kezével Overlord osztályú űrjárójukra, a Lugh-ra mutatott.

– Jackson, az ugrórakéták nélküli gépek pótalkatrészeit a Lugh-ra rakodják, az ugrósokét pedig a Nuada Argetlanra. Mindent a szokásos harci ledobási eljárásnak megfelelően.

A tech megnyugtatóan intett kezével és az astechek felé fordult. Dan az Union osztályú Nuada Argetlanra nézett, és rádiókapcsolatba lépett a hajóval.

– Mi a helyzet, őrnagy?

Mintha csalódottságot vélt volna kiszűrődni Salome hangjából.

– Janos megerősítette, hogy a nadír ugrópontnál egy űrugró tűnt fel. Beljebb hozza a Cút, így hat órán belül hozzá tudunk kapcsolódni. A Pacificát folyamatosan a közeledő űrjárók és saját kalózpontja között tartja, tehát nem kell félnünk semmilyen közbeavatkozástól. Azt mondta, amint csatlakozunk, rögtön készen áll az ugrásra.

– Helyes. – Dan szeme égett a szemébe csorgó verejtékcseppektől. – Mi lenne, ha a fedélzetre vinnénk néhányat ezek közül a Pantherek közül? O'Brien kiszámolta már, hogyan hatna a Lugh repülési profiljára?

– Egy pillanat, tartsd. – Dan hallotta, hogy Salome megismétli kérdését a Lugh repülésirányító tisztjének. – Azt mondja, kettőt vagy hármat magunkkal vihetünk. Azt ajánlanám, az O'Cieranék által felgyújtottak közül pakoljunk fel hármat, azoknak nincs semmi komolyabb sérülésük.

– Roger. – Dan felnézett, és tekintetével megkereste Brandot, Langot és Bakert, akik éppen a Nuadánál segédkeztek a felszereléssel töltött ládák behajózásában. – A szakaszom majd elintézi. Mik a legújabb hírek Patrickről?

– Fitzpatrick repülős srácai már félúton járnak a Mackel a Cu felé, és eddig semmi akadályba nem ütköztek. Patrick sok vért vesztett, de az orvosok már összefoltozták. Ha nyugton marad, rendbe fog jönni.

– Ez a legjobb hír, amit a nap folyamán kaptam. – Dan bontotta a kapcsolatot, és bekapcsolta a külső hangszórókat. – Austin, vedd magad mellé a szakasztársaid és nézd meg, be tudtok-e vinni három kiégett Panthert a Nuadába. – A mechje ablakának jobb oldalába épített órára pillantott. – De igyekezzetek. Két óra múlva le kell lépnünk erről a szikláról.

A hányingerével viaskodó Dan közvetlen Salome mögött küzdötte át magát az űrugró belsejébe. Keményen ellökte magát a válaszfaltól, és átlebegett a K-F hajtómű mentén végigfutó folyosón. Az ugróhajtóműveket körülölelő, folyékony héliummal töltött tartályok vörös jelzései figyelmeztetően villogtak, ahogy Cattel és Salome-mal a Cucamulus hídja felé úsztak a levegőben. Istenem, mennyire ki nem állhatom a súlytalanságot – morgolódott magában.

A három mech-harcos végül megérkezett a Cucamulus parancsnoki központjába, melyet mélyen a hajó szívében helyeztek el. A sötét, taktikai kijelzőkkel és műszerekkel telezsúfolt, legömbölyített falakon monitorok pislákoltak, és adatkijelzők fényei villogtak folyamatosan. A kör alakú helyiség minden négyzetcentiméterét munkaállomások töltötték ki, melyek mögött a legénység tagjai tevékenykedtek lázas igyekezettel. A harcosok a körkörös tető egyik nyílásán keresztül sodródtak be a központba, éppen csak annyi időre kapaszkodva meg a bejárat peremében, hogy lelassítsák egyenletes zuhanásukat.

Dan elmosolyodott. Ahányszor csak idejövök, mindig úgy érzem magam, mintha lekicsinyítve bedobnának egy számítógép belsejébe.

A helyiség mértani középpontjában lebegő parancsnoki székben Janos Vandermeer kapitány foglalt helyet. A mágneses mezők kötelékeiben függő széket a karfákba épített gombokkal lehetett forgatni és billenteni a kapitány akaratának megfelelően. Jövetelükre kigyulladt egy lámpa a kapitány jobb kezénél, és a szék feléjük fordult.

Dan óvatos mozdulattal utánozta Salome és Cat tisztelgését.

– Engedélyt kérünk a hídra lépni.

– Engedély megadva – mosolygott szívélyesen Vandermeer, de rögtön el is komorodott, és a Chara rendszer taktikai kijelzőjére irányította figyelmét. A képen szaggatott sárga vonal jelölte a Pacifica felé közeledő Kurita űrjárók pályagörbéjét. A szabályos ív hirtelen megtört, és a Cucamulus zöld nyíllal ábrázolt képe felé kanyarodott.

– Társaságot kapunk, barátaim. Valakit nagyon feldühíthettek.

– Pontosan azt tettük – bólintott Dan.

Dan háta mögött Brand hadnagy is megérkezett a parancsnoki központba, és az egyik radarállomáshoz lebegett, közvetlenül Cat mellé. Brand beállította a műszereket, és néhány utasítást táplált a számítógépbe, majd rövid várakozás után valamit Cat fülébe súgott. A megtermett, sötét bőrű férfi bólintott, és Brand gondterhelt arckifejezéssel feléjük fordult.

– Nyolc Slayer közeledik teljes sebességgel.

Vandermeer elfordította parancsnoki székét.

– Branson, egyezik az ön becslésével?

Az apró termetű, hollófekete hajú radartechnikus megfordult és igent intett.

– Pontosan, uram. ETA két óra.

Vandermeer összeérintette ujjhegyeit.

– Esetleg harcba vethetjük a vadászokat, vagy…

– Felejtse el a vadászokat – tiltakozott hevesen Salome. – O'Cieran előbányászott némi információt a Pantherek bázisának számítógépéből, és minden jel szerint az akció kizárólagos célja a Kell Kopók megsemmisítése. Sikerült is volna nekik, ha a Panthereket irányító sho-sa nem sieti el a dolgot.

– Az zavarta meg őket, hogy csaltak egy napot Jones javára? – kérdezte Dantől Vandermeer.

– Sokkal jobban, mint minket – válaszolt Dan, miközben figyelte, ahogy a vadászok pályáját jelző vonal egyre közelebb ér az űrugróhoz. – El akar ugrani, mielőtt ideérnének, igazam van?

A kapitány bólintott, és Salome-ra nézett.

– Ha mindenáron el akarnak minket pusztítani, nem lenne vajon bölcs döntés részünkről azt feltételezni, hogy a szökésünk esetére is kidolgoztak egy tervét? Könnyedén lefedhették a hatótávolságon belül fekvő Steiner világokat.

– Ez bizony logikus feltételezés – ismerte el Salome. – Mi jár a fejében, vén róka?

Vandermeer egyik kezével megigazgatta hajának hófehér tincseit.

– Csak egy apró trükk, kedvesem, amely után talán azt fogják hinni, hogy félresikerült az ugrásunk. – Széke egy pillanat alatt megpördült, és Salome-éknak háttal, arccal lefelé állapodott meg újra.

– Mr. Harker, táplálja be a számítógépbe a Négyes Ugrási Tervet. Ha jelzek, tíz másodperces visszaszámlálást kérek. – Újra elforgatta a széket, és ezúttal egy konzolja fölé hajló szőke óriásnak kiáltott oda. – Mr. Garrison, szabadítson meg minket a tartalék héliumtól, a hármas oxigéntartály tartalmától és az agro-telepek hulladékától.

– Igenis, uram.

Vandermeer Dan-re villantott egy futó mosolyt.

– Most, Mr. Harker. – A kapitány úgy tárta szét karját, mint egy bűvész, aki be akarja bizonyítani közönségének, hogy a kabátujja teljesen üres. – Tíz másodperc múlva meg lesznek győződve róla, hogy a Kell Kopók csapata nem létezik többé.

– Az oxigén, hélium és hulladékfelhő miatt azt fogják gondolni, hogy a hajó megsemmisült?

Vandermeer válaszképpen lelkesen bólogatott, Salome azonban gondterheltnek tűnt.

– De a környező csillagoknál várakozó Kurita hajók …

Az ugrás darabokra szaggatta és megolvasztotta a valóság szövetét. A parancsnoki híd tompított fényei vakító fényerővel villantak fel, a környezet színei pedig tarka árnyalatok és formák örvényévé álltak össze. Dan gyomra a vizuális élménnyel egy ütemben kavarodott fel, de Salome félbeszakadt kérdése sokkal jobban nyugtalanította a fizikai kényelmetlenségnél.

– …látni fogják az érkezésünket, nem? – fejeződött be végül a kérdés:

Vandermeer hangosan felkacagott.

– Biztosan látnák, csakhogy mi nem egy Steiner rendszerbe ugrottunk-mondta széttárt karokkal. – Barátaim, legyenek üdvözölve a Kuriták területén!

49.

Styx

Dieron Katonai Körzet, Drakónis Szövetség

3027. május 25.

 

Yorinaga Kurita bátorító bólintására sho-sa Tarukito Niiro hosszú léptekkel kisétált Overlord osztályú űrjárójuk, a Shori eligazító szobájának emelvényére. A mindössze hűtőmellényt, rövidnadrágot és fejpántot viselő férfi kissé zavarban érezte magát, de a helyiségben összegyűlt többi mech-harcos öltözete sem különbözött az övétől. A sho-sa megköszörülte a torkát, miközben a világítás elhalványodott, és megjelent előttük a Styx bázis holografikus képe.

– Mint bizonyára tudják, ez az a bizonyos aszteroida, amely felé jelenleg is úton vagyunk. – Életre keltette a lézeres mutatófényt, és a felső szint fehér kupolájához érintette. – Az emeleteket szokás szerint a katonai nyelvezet jelöléseivel láttuk el: Ishi, Roji, Hata, Torii, Chi és Wa. A BBE harcosai a Roji szint konyháján és a Chi szint kisebbik dokkján keresztül hatoltak be a bázisra. Ezeken az emeleteken kemény ellenállásba ütköztek, de már visszaszorították a védőket.

Tarukito a fal egyik fényérzékeny panelére villantotta a lézerfényt, mire a Styx bázis számítógépes hologramja hirtelen megnagyobbodott, a Torii és Chi szintek alatti és feletti emeletek pedig kiemelkedtek a képből. Most már a felnagyított emeletek foglalták el azt a helyet – sőt, talán még egy kicsivel nagyobbat is amelyiket az előbb még a teljes bázis. Amikor az alaprajz növekedése megállt, a számítógép a dokkok mellé helyezte a Bifrost és az Ezüst Sas vektorgrafikus képét is.

Tarukito mutatófénye az Ezüst Sasra siklott.

– Információink szerint a keresett személy a hajó fedélzetén tartózkodik. A járműnek nincs fegyverzete, és minden valószínűség szerint harc nélkül meg fogja adni magát. Az űrjáró tulajdonosát, a Monopole céget a Komsztáron keresztül értesítjük, hogy a Szövetség területére végrehajtott, engedély nélküli ugrás tisztázásáig a hajót vesztegzár alá helyezzük.

A fény ezután a Torii szinten lévő parancsnoki központra vándorolt.

– Ez itt az állomás irányítóközpontja – amint az ábrán láthatják, egyenesen a hangárokra néz. Az akcióban részt vevő BBE csapatok véleménye szerint innen koordinálják az aszteroida védelmét.

Az apró fénypont most a Styx távolabbi végén lévő dokkon állapodott meg.

– A Chi szinten, a dokkon keresztül behatoló BBE egységek kapták azt a feladatot, hogy semlegesítsék a parancsnoki központot. A Roji felől érkezőknek kell elszigetelniük az Ezüst Sast, és kihozni a célszemélyt.

Tarukito megfontoltan bólintott az árnyékba borult nézőközönség sorain végigfutó gúnyos nevetés hallatán.

– Tudom, hogy nem szándékoznak tiszteletlenül viselkedni BBE-s felebarátainkkal szemben, de meg kell érteniük, hogy egy ekkora bázis semlegesítését nem bízhatjuk mindössze egy maroknyi ugrókatonára.

Tarukito visszafordult a diagramhoz, és ismét előhívta a legelső ábrát.

– Célunk az egész Ezüst Sas megszerzése, nem csak egyetlen személyé. Ennek mielőbbi elérése érdekében a hangár bejáratánál fogunk landolni. – Ezután az aszteroida felszínén egy pontra mutattott, a hangártól északra, és még hozzátette: – A Shori itt fog ránk várakozni. Hallgatom, tai-i. Van valami kérdése? – A fehér fénypötty megállapodott tai-i Kagetora Asai hűtőmellényén.

– Sumimasen, Tarukito-san. Szeretném megtudni az ellenséges mech-egység körülbelüli nagyságát. – A mech-harcos hangjában egy cseppnyi félelem sem érződött; kérdésével mindössze egy létfontosságú információnak akart a birtokába jutni.

– Jó kérdés – bólintott Tarukito. – Legjobb tudomásunk és a helyszínen tartózkodó BBE egységek elcsípett jelentései szerint az aszteroidán harcoló ellenfél nem rendelkezik mechekkel. A Pantherek bőven elegendők lesznek, hogy bármilyen problémával megbirkózzunk. – Mosolyogva abba az irányba fordult, ahol Yorinaga és Asano üldögélt. – Tai-sa Kurita-sama és chu-sa Asano előkészítik mechjüket – egy Warhammert és egy Crusadert – az ugrásra, hogy velünk tarthassanak a bázisra.

Újabb tai-i, Norihide Kiso emelkedett szólásra Kagetora mögött.

– Bocsásson meg, Tarukito-san, de fel kell tennem ezt a kérdést. Miért vetnek be minket is, ha a BBE már biztosította a bázist? A szóbeszéd szerint csak azért tehettek szert velünk szemben tizenkét órás előnyre, mert a BBE hírközlő csatornái késleltették a riasztásunkat. Nem hozunk szégyent magunkra, ha csak úgy besétálunk, miután ők már teljesítették a feladatunkat?

Tarukito egy pillanatig némán meredt Norihidéra, de Narimasa chu-sa megfosztotta a válaszadás lehetőségétől. Narimasa megkerülte az asztalt, és olyan helyre állt, ahol a hologram kék és zöld vonalai megvilágították arcvonásait. Mosolya ellenére mindenki feszülten várta mondandóját.

– Az ön által hallott pletyka nem teljesen igaz – kezdte. – Igen, a Nashirára küldött üzenetet valóban késleltették; ez tette lehetővé, hogy a BBE kontingens Dieronról előbb érje el a célpontot. Talán nincs joguk a dicsőség learatásához? Nem az ő szervezetük lebbentette fel a megtévesztés fátylát, hogy tudomást szerezhessünk a bázis hollétéről és a keresett személy álcájáról? Önök szerint elvitathatjuk tőlük a jogot, hogy lecsaphassanak az általuk felhajtott prédára?

Narimasa lassan megcsóválta a fejét, Tarukito pedig egyszerre elszégyellte magát a BBE erői iránt érzett haragja miatt. Parancsnoka halkan felnevetett.

– Természetesen mindannyian a taishi égető pillantását érezzük magunkon. Azonban nem azért, mert nem köteleztük el magunkat végsőkig a Sárkány szolgálata iránt, hanem mert a taishi nem ítélte úgy, hogy méltók lennénk a ránk bízott felelősség nagyságára. Nem engedhetjük meg, hogy a néhai Shinzei Abe iránti érzelmeink kihassanak véleményünkre a BBE egészét illetően.

Narimasa a hologram felé intett.

– Emlékezzenek rá, hogy minket személyesen a koordinátor vezényelt csatába. Hiszen igazán nem mondhatta azt Subhash Indraharnak, hogy szerinte a BBE csapatok nem lesznek képesek elfoglalni a bázist, nem igaz? Az lett volna az igazán nagy szégyen. Nem, ő mindössze azt sugallta, hogy szükség esetén képesek leszünk segítséget nyújtani a BBE-nek.

Narimasa megfordult, és bólintott Yorinagának.

– Ezért hát Yorinaga-sama sem engedhette, hogy érkezésünk megszégyenítse a BBE-t. Ha túl gyorsan ideértünk volna, megfosztottuk volna őket jól megérdemelt győzelmüktől. Yorinaga-samának ez járt az eszében, amikor két órával késleltette a Nashiráról való kihajózásunkat, hogy a BBE-nek legyen lehetősége saját erejéből megnyerni ezt a csatát.

Tarukito elfordult, hogy leplezze a szája sarkában bujkáló mosolyt. Mire Narimasa visszatért a helyére, Yorinaga mellé, már teljesen visszanyerte nyugalmát. Szembefordult a Genyosha összegyűlt harcosaival, és újból a bázis hologramja felé irányította figyelmüket.

– Sho-sa Nobuyori Kinoshita és én vezetjük a fő támadást. Saját szakaszainkon kívül velünk tart tai-i Norihide Kiso és tai-i Kagetora Asai szakasza is. Tai-i Masanori Shoni és szakasza részesül abban a megtiszteltetésben, hogy a Chi szint kisebbik dokkján keresztül léphessen a bázis területére. Túlerőben lévő csapatainkkal így csapdába ejtjük és összezúzzuk a védők egységeit.

Tarukito csípőre tett kézzel fürkészte hallgatóságát egy ideig, mielőtt egy utolsó figyelmeztetést intézett volna hozzájuk.

– Mindenképpen el kell kerülnünk azonban, hogy túlságosan elbízzuk magunkat; a támadás nem biztos, hogy ilyen simán fog lezajlani. Ne felejtsék el, hogy a kisbolygó gravitációja csak egy kilencede a Nashiráénak. Tartsák a fejükben, hogy a könnyelmű ember önmaga legnagyobb ellensége. – Tarukito ezután a lézerrel felkapcsolta a helyiség világítását. – Leléphetnek. Ellenőrizzék a mechjeiket és készüljenek fel a harci ledobásra.

Miközben a csapat lassan oszlani kezdett, egy futár nyomakodott át a kivonuló harcosok között, és egy sárgás papírlapot nyújtott át Yorinagá-nak. A Genyosha parancsnoka elolvasta az üzenetet, majd komor bólintással útjára engedte a futárt, és még egyszer átfutotta a szavakat. Miközben Tarukito hozzájuk lépett, továbbadta a papírlapot Narimasának.

Narimasa összeráncolt homlokkal olvasott, végül vonakodva Tarukito-nak nyújtotta az üzenetet.

– Nagyon sajnálom, Tarukito-san. A terve ettől függetlenül hibátlan.

Tarukito remegő ujjakkal fogta kézbe a papírt. Elolvasta egyszer, majd rögtön utána másodszor is. Torka összeszorult a keserűségtől, de nyugalmat erőltetett magára és figyelmen kívül hagyta a mellkasában tomboló tüzet. Az átkozottak. Tönkretették a támadásomat.

Megpördült, és a vörös körvonallal világító Torii szintre meredt, majd újra az üzenetre. Vajon árulásnak számít abban reménykedni, hogy az üzenet tévedés? Tényleg ennyire közel lehetnek a parancsnoki központ elfoglalásához? Visszafordult feletteseihez.

– Önök szerint ez lehetséges?

Narimasa és Yorinaga olyan pillantást váltottak, melytől egy másodpercre mindketten roppant idősnek tűntek. Narimasa bólintott.

– Azt hiszem, a BBE ügynökei nem túloznak.

Tarukito egyik kezével felemelte az üzenetet.

– De önök szerint valóban egy órán belül elfoglalhatják a parancsnoki központot?

– Szerintem induljunk a mechjeinkhez – vonta meg a vállát Narimasa. – Amíg ki nem ugrunk, nem tudhatjuk meg a választ a kérdésére.