4301. csillagév, 247. nap

Korábban soha nem érdekelt, hogy mi történt a Földdel és az emberekkel. Amikor én megszülettem, már nem volt lakott bolygó, még csak túl közel sem jártam hozzá soha. Egy ideig a Neptunusz körül keringő LL11MN űrállomáson dolgoztam, ekkor voltam a legközelebb. Még kirándulásokat is szerveztek a körzetbe, de nem akartam erre időt pazarolni. Most minden megváltozott, hogy Lydia ide került. Természetesen nem volt merszem megkérni Groxxot, hogy egymás mellé osszon be minket. Mégis miről tudnánk beszélni egyáltalán? Ezért elhatároztam, hogy végzek egy kis kutatást arról, hogy mi történt a Földdel, hogy áthidaljam ezt a problémát.

Szóval, kb. ezerötszáz csillagévvel ezelőtt a Föld rettentően túlnépesedett. Az óceánok kiterjedése minden addiginál nagyobb volt, miután elolvadtak a sarki jégsapkák, így aztán városok, országok, földrészek tűntek el a víz alatt. Ennek ellenére az emberek egyre csak szaporodtak. Végül se hely, se táplálék, se áruba bocsájtható nyersanyag nem maradt.

Az űrtechnológiájuk ugyan kezdetleges volt, de fel tudták venni a kapcsolatot néhány arra járó űrhajóval. Pechjükre nem éppen békés lényekkel, hanem űrkalózokkal. A kalózoknak pedig egyetlen dolog számít, hogy minden az övék legyen, amire csak rá tudják tenni a kezüket. Ezt van, amikor erőszakkal, van, amikor ügyes trükkökkel érik el. Itt az utóbbit alkalmazták. Megegyeztek a földiekkel, hogy ellátják őket mindennel, amire szükségük lehet, nekik csak annyit kell tenniük, hogy elkezdik kibányászni a Föld magját, mert rendkívül értékes ásványok találhatók ott. A földiek szinte gondolkodás nélkül belementek. Alig egy évvel azután, hogy elkezdték a kitermelést, a Föld magja instabillá vált. A felszín szinte folyamatosan rengett, új vulkánok jelentek meg szinte a semmiből, az óceánok, tengerek, tavak és folyók vize gyakorlatilag felforrt, megölve azt a kevés állatot, ami még volt bennük. Az emberek egy kis részét sikerült kimenekíteni a bolygóról, de a nagy többség ott maradt, és végül meghalt. A kalózok egy vagyont kerestek az addig kibányászott ásványokkal, a Föld pedig egy élettelen, kopár, forrongó bolygóvá vált, amit ma látványosságként mutogatnak. A megmenekült emberek szétszóródtak a galaxisok közt, reménytelenül kihalásra ítélve ezzel a fajt.

Ennyit találtam a Földről, pontosabban a Föld pusztulásáról a digikönyvtárban. Nem valami sok, de talán elég arra, hogy elkezdjek Lydiával beszélgetni. Szeretném tudni, hogy Ő hol született, látta-e már a Földet és hogy miért jött pont ide. Közben persze ez a nap sem telhetett el a Ramarok nélkül, de már vége, elmentek. Miután felszálltak az űrhajóikra, nekiálltam kitakarítani utánuk a kabinokat. Ez a leggusztustalanabb dolog, amit ezen az űrállomáson eddig csinálnom kellett, pedig volt pár nem egyszerű esetem. Most néhány napig nyugalom lesz, de állítólag egy királyi család érkezik ide hamarosan. Remélem, őket is én kapom.