4301. csillagév, 246. nap

Lydia, így hívják. Véletlen tudtam meg, nem beszéltem még vele, nem volt hozzá bátorságom. Valamit elrontott az egyik luxuskabinban, ami egy újoncnál persze előfordul, de Groxx, a főnök nem azért van itt, hogy ezt figyelembe vegye. Még saját magához képest is rémisztő volt, ahogy ordibált azzal a szegény lánnyal. Ő meg csak állt, még csak a szemét sem sütötte le, végig Groxxot bámulta, amíg az üvöltözött, és fröcsögött a... nyálszerű izé a randa Xeno-pofájából. Végül talán érzékelte, hogy Lydiát nem tudja megtörni, így dühöngve lelépett, közben három-négy személyzeti tagot fellökve. A Xeno egy érdekes faj. Körülbelül két és fél méter magasak, elég robosztus felépítésűek, ráadásul négy karjuk van és vörösen izzó szemük. Nem hangzik bizalomgerjesztően, igaz? Ehhez a képhez társul egy olyan csikorgó hang, ami hasonló érzést kelt bennem, mint amikor a tányéromon megcsúszik a kés vagy a villa. Hátborzongató.

Ma még mindig a Ramarról érkezettekkel foglalkozom, és meg kell mondjam, nem hálás feladat. Amerre csak járnak, nyálkafoltot hagynak, amit rendkívül nehéz feltakarítani. Még szerencse, hogy viszonylag keveset mozognak. Kiderült az is, hogy az űrállomás nem volt felkészülve a Ramarok méretére, súlyára, így tegnap összeszakadt alattuk pár ágy. Ennek köszönhetően a mai napom jelentős része azzal telt, hogy megjavítottam és megerősítettem az ágyakat. És ha már az ágyakkal foglalkoztam, akkor le is cseréltem a matracokat egy víz,-és nyálkaálló típusra, a régieket pedig levittem a hulladék-eliminálóba, mert annyira beléjük ivódott éjjel a Ramar-nyálka, hogy azt lehetetlen eltávolítani. Fújj.

Holnap megkérem Groxxot, hogy Lydiát ossza be mellém, mert sok munka van a Ramarok körül, és nem árt, ha az újonc ilyet is lát. Nekem pedig talán lesz alkalmam beszélni vele, feltéve persze, hogy merek. Mivel én vagyok a rangidős a takarító és karbantartó személyzetben, remélem, Groxx megteszi ezt a kis szívességet nekem, és nem töri porrá a csontjaimat a hangjával. Képes rá. Láttam. Nem sokkal az ideérkezésem után egy Mendoláról származó fickó felbőszítette, mire Groxx megragadta és addig… visított, nem tudok rá jobb szót, míg a fickó úgy nem omlott össze, mint egy üres zsák. Jó, persze, mondhatod, hogy a mendolaiak olyan kis cingár, vézna lények, hogy nem kerül senkinek nagy erőfeszítésébe megölni egyet, és igazad is lenne, de azért jelentős különbség van aközött, hogy valakit kettétörsz, és aközött, hogy képes vagy a hangoddal kivégezni.