4303. csillagév, 51. nap

Igent mondott. Megmondom őszintén, nagyon izgultam. Még reggel elmentem megvenni az eljegyzési ajándékot. Régen, a földön gyémántgyűrűt használtak erre a célra. Láttam képeket róla a BB65XQ könyvtárjában, de nem voltam benne biztos, hogy tudok-e, egyáltalán akarok-e ilyesmit szerezni. A gyémánt ismeretlen itt a Lemrón, ahogy a nemesfémek is. Sőt, ha őszinte akarok lenni magamhoz, nem tudom, hogy létezik-e kristály gyémánt néven bárhol. Ez földi elnevezés volt, nem tudom, hogy mi lehet az általános neve. Na mindegy, nem ez volt a lényeg. Végül több darabból állt az eljegyzési ajándék. Egy nyakék és egy gyűrű. Úgy gondolom, sikerült meglehetősen szép darabokat választanom. Legalábbis, Tria örült nekik.

A boltból hazaérve kissé kétségbe estem. Nem tudtam, hogy miként tegyem fel a kérdés. Erre csak egy esélyem volt, tökéletesnek kellett lennie. Olvastam már sokféle megoldásról, térdelés, kajába rejtés, ilyesmik, de nekem egyik sem volt túlzottan szimpatikus. Romantikus és veszélytelen módszerre volt szükségem. Végül úgy döntöttem, nem bonyolítom túl a dolgot. Este elmentünk a környék egyetlen éttermébe egy romantikus vacsorára. Ennek az étteremnek van egy különlegessége. Bár megvan a négy fala, a tetőt azt kihagyták. Ezen a bolygón nincs szükség rá. Ennek köszönhetően szó szerint a csillagok alatt vacsoráztunk. Gyönyörű és romantikus. Nem tudtam volna jobb alkalmat találni. Azt nem írom le, hogy milyen szavakat használtam. Béna voltam. Megterveztem előre egy szép, romantikus beszédet, de csak dadogtam, belezavarodtam a mondanivalómba. Teljesen hülyét csináltam volna magamból, ha Tria nem unja meg a makogásomat és szakít félbe.

– Igen – mondta.

– Mi igen?

– Meg akartad kérni a kezem, vagy tévedek?

– Neked sikerült ebből kihámozni, hogy mit akarok?

– Hát, nem volt egyszerű – nevetett rám Tria. – De sikerült. És a válasz igen.

– Most már még jobban el akarlak venni, mint eddig. Szeretlek Tria.

– Én is szeretlek.

Ekkor jöttem rá, hogy esetleg igazán az ujjára húzhatnám a gyűrűt és átadhatnám a nyakéket. Szerencsére jól választottam. Triának még a szava is elakadt. Pedig ez tőle nagy szó, irgalmatlanul sokat tud beszélni. Most persze rendkívül izgatott. Amióta hazaértünk, csak az esküvőről tud beszélni. Azt szeretné, ha néhány földi hagyományt is felelevenítenénk, ezért sorra veszi fel a kapcsolatot a barátnőivel, hogy lánybúcsút szervezzenek, koszorúslányokat toboroz meg minden. Engem is bíztat, hogy próbáljam felvenni a kapcsolatot a csapattal, vagy legalább Felpel. Nem tudom még. Örülnék, ha újra látnám őket, persze. Viszont félek kicsit, hogy túlságosan is erős lenne a vágy, hogy újra velük legyek egy ideig, hogy új kalandokat éljek át. Jól át kell ezt gondolnom.