69. FEJEZET

− Megbolondultál − dühöngött Chance. − Sosem veszlek el feleségül. Ezek után biztos nem. Nem érdekel az apám véleménye.

− Pontosan azt fogod tenni, amit mondunk!

Chance láthatólag megdöbbent a kirohanástól.

Hannah kezdte elveszíteni az önuralmát. Bármelyik másodpercben lelőhetett volna minket.

Végre elértem a hordót, és sikerült megérintenem a feszítővasat.

− Ne aggódj, bébi. − Hannah hangja lágyabbá vált. − Túl leszünk rajta, ígérem. Amint eltűnnek ezek a minden lében kanál arcok, elfelejthetjük ezt az egész ügyet. − Elővette legbűbájosabb mosolyát. − Tökéletes feleség leszek, majd meglátod.

Hannah várakozóan bámulta Chance-t. Egy pillanatra nem is léteztünk. Ideje volt tenni valamit.

Találd meg az erődet.

Becsuktam a szemem, és kívülről kémleltem magam.

Tory Brennan, tizennégy éves. Magas. Vékony. Szeplős bőr. Vörös haj. Smaragdzöld szemek.

A kép nem volt teljes.

Hiányoztak a személyes jellemvonásaim. Makacs. Intelligens. Vakmerő. Hűséges.

Emlékképek villantak fel. Mozi és pattogatott kukorica anyával. Első kínos találkozásom Kittel. Tempe néni könyvét olvasom a parton.

Álom Tory befészkelte magát az agyamba. Felismertem. Ismertem.

Elhessegettem a képét, és megkerestem a lelkem másik részét. Az ősi ösztönök által hajtott közönségesebb énem emelkedett ki a génjeim közül.

Megláttam a bennem lakozó farkast.

A fejem kavargott.

Hívott az alagút.

A végénél egy alak várt rám. Ordas, izgatottan ugrándozva.

Az elmém eggyé vált a farkaskutyával.

Ordas ugatott egyet, majd megfordult és elszaladt. Követtem az elmém mélyébe.

Az idő és a tér elhomályosodott. Különös benyomások távoztak a szürkeállományomból. Nyelvem megízlelte egy erdei patak vizét. Fogaim húst téptek ki egy meleg és mozdulatlan tetemből. Torkom vonyítva üdvözölte a holdfényes égboltot.

KATT.

Elektromosság járta át a testemet. A világ felélénkült. A szemem aranyban izzott.

Egy újabb kitörés.

Belül ordítottam.

Fertőzöttek! Kitörés! Most!

A fiúk összerezzentek az üzenetem hallatán. Hallottam a gondolataikat, mintha egy hangosbemondóból szóltak volna.

Újra megpróbáltam.

KITÖRÉS MOST!

Ben a fejéhez kapott. Shelton térdre esett. Hi levegő után kapkodott.

Mindhárman rám meredtek.

A szemük izzott.

Ne kérdezd, hogyan, de kényszerítettem őket a kitörésre.

Most már erősek voltunk. Harcra készek.

Hannah felénk fordult a pisztolyával együtt.

Mély levegőt vett.

− Mi történt a szemetekkel? − kérdezte zavartan. − Halljátok? Mit csináltok?

Megsemmisíteni!

Hi felborította a legközelebbi boros polcot, majd eltűnt.

− Állj!

Hannah utánaszaladt, aztán vadul lövöldözni kezdett a rekeszek között.

Bumm! Bumm! Bumm!

Hi körül üvegek robbantak a levegőbe. Lőpor szaga töltötte meg a helyiséget.

Hi a földre zuhant, és nem mozdult. A hasán vörös folt terjedt szét.

Chance dermedten állt.

− Hi! − ordította Shelton.

Felkaptam a feszítővasat, mely olyan könnyű volt, akár a pehely. A lasszóhoz hasonlóan megpörgettem a fejem fölött, és Hannah irányába hajítottam.

Hannah sikoltva tért ki előle. A rúd a mögötte lévő polcban landolt. Üvegek törtek szilánkokra. A borszag kénnel és füsttel keveredett.

Ben futásnak eredt, és vállával Chance-nek ütközött. A lépcsőhöz érve, öklével rácsapott a villanykapcsolóra. A helyiség teljesen elsötétedett.

Hannah felállt, és két golyót lőtt ki Ben irányába.

Bumm! Bumm!

A visszapattanó lövedékek szikrákat vetettek.

Balra, a pince hátuljába vetettem magam.

Bumm! Bumm!

Golyók repkedtek, amikor Hannah vakon lövöldözött felém.

Levágtam egy polcos részt, majd behúztam a féket. Zsákutcába kerültem.

Ütlegelést és morgást hallottam. Shelton? Ben?

Irányt váltottam. Akárki is volt bajban, segítenem kellett neki.

Tompa hangok hallatszottak a sötétben.

− Ide a pisztolyt! − követelte Chance. − Nem ölhetsz meg senkit!

− Ne! − zihálta Hannah. − Ereszd el!

Valami nekiütközött a falnak. Előremásztam, és beizzítottam a szuperérzékeimet.

Reccs!

Hannah felsikoltott.

Fertőzöttek, hátra, az asztalhoz! Chance-nek segítségre van szüksége!

Odamásztam a dupla sorban sorakozó hordókhoz. Hirtelen világos lett. Megdermedve pillantottam menedék után.

Csak az asztal fölötti izzók égtek. A pince többi részében sötét volt.

Zokogást hallottam.

Kinéztem az egyik hordó fölött. Egy tálalóasztal állt köztem és az asztal között. Kábé hat méterrel a lépcső fölött valami halványan kirajzolódott a sötétben.

Chance az első lépcsőfokon hevert, pólóján lassan terjedt a sötét folt. Hannah hisztérikusan zokogott fölötte.

A kezében még mindig ott szorongatta a pisztolyt.

Chance megérintette az oldalát, és döbbenten kémlelte véres ujjait. A szeme fennakadt, a keze ernyedten a földre esett, és nem mozdult.

− Ne! − kiáltotta Hannah.

Nem hittem el. Chance-t meglőtték, lehet, hogy meghal. És még mindig Hannah-nál van a pisztoly.

Fertőzöttek! Figyelemelterelés!

Újabb másodperc telt el, majd hirtelen Ben tört elő a tőlem balra lévő polcok közül.

Hannah felemelte a fejét. Könnyek csurogtak végig festett arcán.

− Te tetted! − ordította mindkét kezével szorítva a fegyvert.

Bumm! Bumm! Bumm!

Ben bemenekült a polcok közé, Hannah követte.

Amint elhaladt az egyik polc mellett, Shelton jelent meg mögötte.

− Erre, szuka! − Shelton Hannah felé hajított egy üveget.

Hannah leguggolt, az üveg elrepült fölötte, majd hangos csörömpöléssel földet ért.

Shelton gyorsan átvetette magát a helyiségen, és eltűnt a szemközti polcok között.

Hannah felállt, és kétszer tüzelt.

Bumm! Bumm!

Mindkétszer elvétette. A kőpadlón bor csurdogált végig.

− Kis taknyosok! − üvöltötte kétségbeesésében. − Kinyírlak benneteket! − Két lépést tett Shelton irányába.

Egy árnyék lepte el az arcát. Hatalmas árnyék.

Kikerekedett a szeme, de már túl késő volt.

Hi a legközelebbi rekesz tetejéről vetette rá magát, akárcsak egy hasas hőlégballon.

Hannah négykézláb mászott visszafelé, szemei akkorára tágultak, mint a frizbi.

Hi a célpontján landolt, majd a lendülettől nekirohant a falnak.

A pisztoly végigszánkázott a földön.

Hi kábán megrázta a fejét.

Elsőként Hannah szedte össze magát. Felkapta a pisztolyt, és Hira szegezte. Közben hátat fordított az asztalnak. És nekem is.

Hi nem tudott merre menekülni.

Hannah felemelte a pisztolyt.

Átugrottam a hordón, felpattantam a tálalóra, majd onnan az asztalra vetődtem. Leguggoltam és belenyúltam a nyitott hordóba. Ujjaimmal Heaton leghosszabb csontjára tapintottam.

Hannah megfordult és rám nézett. Úgy három méterre állt tőlem.

Leugrottam az asztalról.

Hannah kétszer lőtt.

Bumm! Bumm!

Felugrottam a levegőbe.

A golyók csak néhány centiméterre repültek el a fejem mellett.

A földre érve gurultam egyet, majd közvetlenül Hannah előtt álltam fel.

Hannah az arcom elé tartotta a pisztolyt, és meghúzta a ravaszt.

Klikk.

− Üres.

Villámgyorsan, lendületből megemeltem Heaton combcsontját, és kivertem Hannah kezéből a pisztolyt. A combfej Hannah halántékát találta el.

A szeme opálossá vált.

Újra meglendítettem a csontot, de ezúttal úgy tartottam, mint egy baseballütőt. Az ütés egy tompa puffanással ért véget. Hannah eszméletlenül hevert a földön.

Ledobtam hátborzongató fegyveremet, és térdre rogytam. Vadul ziháltam, könnyek potyogtak végig az arcomon. Nem hittem el, amit tettem.

ZUTTY.

A kitörés elillant, de túlságosan kimerült voltam ahhoz, hogy foglalkozzak vele.

− Ez klassz volt, Tor! − mondta Hi a falnak dőlve. Az ő szeméből is eltűnt a tűz. − Micsoda király Mátrix-mozdulatok. Bár egy igazi hős három golyót került volna ki egyszerre.

Shelton és Ben is előbújt a polcok mögül. Szemük visszatért a szokásos állapotba.

− Szép munka! − szólt Ben, magasba tartva a combcsontot. − Igazi költői igazságszolgáltatás.

− Hiram! − Shelton fejvesztetten rohant Hihoz. − Nem vérzel? Azt hittem, eltalált!

− Csak vörösbor. Amikor láttam, hogy mindenhol az folyik, halottnak tettettem magam − felelte összerezzenve, miután Shelton megbökte a hasát. − De többet nem vetem le magam semmilyen polcról. Hülye ötlet volt.

− Ugyan, Superman! − paskolta meg Shelton a vállát. − Király voltál!

Hi felnevetett.

− Senki sem győzheti le a repülő Hit!

Ránéztem Chance-re. Lehet, hogy ellenünk dolgozott, ám végül meg akart menteni minket. Akárcsak Karsten.

Ben két ujját Chance torkára tette.

− Van pulzusa.

− Hívok orvost! − Odarohantam az elkobzott mobilokhoz, és kikerestem a sajátomat.

− Nincs térerő − A lépcsőhöz rohantam. − Shelton, Hi, segítsetek Chance-nek, ha tudtok. Ben, kösd össze Hannah lábát, és helyezd biztonságba a bizonyítékot. Hívom a mentőket.

− És a rendőrséget − szólt Shelton.

− És a rendőrséget − ismételtem meg.

Felrohantam a lépcsőn, és végigsprinteltem a szolgálati folyosón.

A konyhába érve egy kar fogta át a nyakam, egy kéz pedig úgy hátrarántotta a fejem, hogy majdnem megfulladtam. Pisztolycső szorult a torkomra, felfelé kényszerítve az állam.

− Sietsz valahová? − A rekedtes suttogás közvetlenül a fülem mellett szólt. − Látom, már megint nekem kell feltakarítanom.

Baravetto az ablaktól egy sarokba vonszolt.

KATT.

A könyököm a bordájába csapódott.

Baravetto szájából meleg lehelet tört elő. Kicsit meglazult a karja.

Behajlítottam az egyik lábam, és a legsebezhetőbb pontját célozva hátrarúgtam.

A sofőr ordítva térdre rogyott.

A mellettem lévő falról lerántottam egy sodrófát.

Puff!

Baravetto elterült a földön. A biztonság kedvéért még egyszer fejbevágtam.

ZUTTY.

Szédültem. Csillagok táncoltak a szemhéjam mögött.

Térerőt keresve kibotladoztam a szabadba.

Pííp!

Tárcsáztam a segélyhívót. Az operátor megkérdezte, hogy vészhelyzet van-e.

− Küldje a mentőket! − ziháltam. − Terroristák támadták meg a Claybourne-kastélyt!

A következő pillanatban elájultam a füvön.