I.

München után felgyorsultak az események. Csupán a reménytelenül naiv, gyógyíthatatlan optimisták, vagy a menthetetlenül ostobák képzelhették azt, hogy a Szudétaföld a német terjeszkedési törekvések határát jelzi. Az biztos, hogy se a brit, se a francia kormánynak nem ez volt a véleménye. Chamberlain hamarosan kiábrándult abból a kezdeti, a német diktátorral történt első találkozója után táplált naiv illúziójából, hogy Hitler tartja a szavát, és abból is, hogy a müncheni szerződés tartós békét fog eredményezni. Ő és a brit kormány beletörődött Németország további, Délkelet-Európa irányába történő terjeszkedésébe, de arra számított, hogy ez két évig, vagy még talán hosszabb ideig is visszafogja Hitlert.⁹²⁰ Mind Franciaország, mind Nagy-Britannia bőszen fegyverkezni kezdett. A küszöbön álló, Anglia elleni csapástól való félelem – melyet minden valószínűség szerint Hans Oster ezredes, a müncheni szerződés aláírásával értelmét vesztő Hitler-ellenes összeesküvés egyik kulcsfigurája, az Abwehr törzsfőnöke a német kémelhárítás központjából szivárogtatott ki – alaptalannak bizonyult.⁹²¹ Londonban ezzel együtt komoly és egyre növekvő aggodalommal számítottak Hitler közeljövőben várható, újabb „veszettkutya-lépésére”. Hogy hol és mikor csap le ismét, azt csak találgatni lehetett.⁹²²

A Közép-Európában uralkodó diplomáciai zűrzavar is újabb lehetőséget teremtett a – nem csupán Németország részéről jelentkező – revizionizmus számára. Még szinte meg se száradt a tinta a müncheni szerződésen, amikor – egy kelet-európai államokból álló, Németország és a Szovjetunió között húzódó masszív kordon kialakulásában erőteljesen érdekelt – Lengyelország biztatására Magyarország kiszemelte magának a Csehszlovákia keleti csücskében lévő Ruténföldet (vagy Kárpát-Ukrajnát), azt a hegyes és igen elmaradott körzetet, ahol a lakosság túlnyomó részét alkotó parasztok közül sokan még csak nem is hallottak Hitlerről.⁹²³ Habozásával Magyarország csalódást okozott Hitlernek a szudéta válság idején. Németországnak így kapóra jött, hogy bátorítsa az ukrán nacionalistákat az etnikailag megosztott Ruténföldön.⁹²⁴ A Ruténföld megszerzésére irányuló magyar reményeket ezzel határozottan megvétózta.⁹²⁵ Hitler Csehszlovákia teljes megsemmisítésére irányuló törekvéseit, mint láthattuk, a müncheni szerződés csak egy időre szakította félbe, de meg nem állította.⁹²⁶ A megcsonkított, barátok nélkül maradt, határmenti erődrendszerének elvesztésével védtelenné vált, és Németország kényének-kedvének kiszolgáltatott Csehszlovákia likvidálására még 1938-ban kidolgozott terv végrehajtása már csak idő kérdése volt. Mint ahogy már tanúi lehettünk, Hitlernek már a müncheni szerződés aláírása előtt is ez volt a szándéka.

A maradék Csehszlovákián túl a német figyelem most azonnal Lengyelország felé fordult. Megszállására és meghódítására ekkor még nem voltak tervek. A szándék, mely hamarosan illuzórikusnak bizonyult, az volt, hogy Lengyelországot Oroszország ellenében Németországhoz kössék (amivel egyben meg lehetett volna gátolni egy Franciaországgal kötendő szövetség kialakulását is). Mindemellett megállapodást szerettek volna elérni Danzig és a Korridor kérdésében is (annak a területnek a kérdésében, melyet az 1919-es versailles-i szerződés értelmében Németország kénytelen volt átengedni Lengyelországnak, mellyel a lengyeleknek kijárást biztosítottak a tengerhez, de Kelet-Poroszországot elszakították a Birodalom többi részétől.)⁹²⁷ Ribbentrop már október végén javasolta, hogy a Németország és Lengyelország közötti problémákat szerződés útján rendezzék, melynek értelmében Danzig a Korridoron keresztülvezető vasútvonallal és úttal együtt visszakerült volna Németországhoz – az ötlet önmagában nem számított újdonságnak –, Németország pedig cserébe szabad kikötőt biztosított volna Lengyelország számára Danzig körzetében, és a határok kölcsönös garanciájával huszonöt évre meghosszabbította volna a két ország közötti megnemtámadási szerződést.⁹²⁸

A javaslat előre megjósolható, jeges fogadtatásra talált a lengyel kormánynál.⁹²⁹ A leghevesebben az antikomintern paktumhoz történő csatlakozásra vonatkozó javaslat ellen tiltakoztak, mivel ez egyenértékű lett volna annak beismerésével, hogy Lengyelország Németország csatlósállamává változott.⁹³⁰ A lengyelek makacssága, különösen Danzig kérdésében, hamarosan Hitler türelmetlenségének első megnyilvánulásaihoz vezetett, s előkészületek jelei mutatkoztak arra, hogy Danzigot erővel vegyék birtokukba.⁹³¹ Ezzel együtt ebben az időszakban Hitler inkább a tárgyalásos megegyezést szorgalmazta a lengyelekkel. Ribbentrop félrevezető módon olyan információkkal látta el, hogy a lengyelek elvileg hajlandók újra rendezni Danzig és a Korridor kérdését, ezért a Reichstagban 1939. január 30-án mondott beszédében még a német–lengyel barátságot hangsúlyozta.⁹³² Néhány katonai vezető napokkal korábban már harciasabb hangot ütött meg. A szudéta válság idején a nyugati beavatkozástól való félelmükkel ellentétben számos tábornok – a nyugati hatalmak Münchenben nyilvánvalóvá vált gyengesége következtében – most azt tartotta, hogy Nagy-Britannia és Franciaország továbbra is tétlen marad, és azon az állásponton volt, hogy abba kell hagyni a tárgyalást a lengyelekkel, s katonai megoldást kell választani. Állításuk szerint egy Lengyelország elleni háború gondolata népszerű lenne mind a csapatok, mind pedig a nép körében.⁹³³

A Göring által segített Ribbentrop – stratégiai meggondolásokból – most mérsékelt szerepet játszott. Számára nem Lengyelország, hanem Nagy-Britannia volt a fő ellenség. Azzal érvelt, hogy 1939-ben egy idő előtti, Lengyelország és Oroszország elleni támadás esetén Németország elszigetelődne, elveszítené a fegyverkezés terén szerzett előnyeit, és a nyugati erők minden bizonnyal úgyis arra kényszerítenek, hogy feladja a megszerzett területeket. Ehelyett Németországnak inkább Olaszországgal és Japánnal kell együttműködnie, meg kell őriznie a lengyel semlegességét legalább addig, amíg Franciaországgal sikerül elbánni, Nagy-Britanniát pedig, ha nem lehet rá vereséget mérni, akkor sikerül legalább elszigetelni és minden kontinentális hatalmától megfosztani.⁹³⁴ Hitler 1938. novemberi instrukcióinak megfelelően Keitel dolgozta ki azokat a direktívákat, melyek értelmében Németország és Olaszország vereséget mér Franciaországra, Nagy-Britanniát pedig elszigeteli a kontinenstől.⁹³⁵ A haditengerészet hatalmas hadiflotta felépítését célzó, és a Z-tervben megfogalmazott prioritásai, melyeket Hitler 1939 januárjában jóváhagyott, egyértelműen a brit haditengerészeti erő ellen irányultak, s arra mutattak, hogy ebben az időszakban első számú katonai célkitűzésnek a nyugati hatalmakkal történő leszámolást tekintette. A Lengyelországgal Danzig miatt lehetséges konfliktus esetén korlátozott védelmi funkciókat betöltő Keleti fal (Ostwall) ugyancsak ebben az időszakban zajló építése is ugyanebbe az irányba mutatott.⁹³⁶ Oroszország és a bolsevizmus megsemmisítése még várhat. Arra viszont se Hitler, se környezete nem számított, hogy Nagy-Britanniával és Franciaországgal olyan körülmények között tör ki a háború, mint ahogy az még annak az évnek az őszén megtörtént. 1938 októberében Hitler azt mondta Göbbelsnek, hogy „a távoli jövőben egy nagyon súlyos konfliktust lát kirajzolódni”, melynek során eldől az európai hegemónia kérdése. Ez „minden valószínűség szerint Angliával fog bekövetkezni”.⁹³⁷ Göring – aki elvesztette hitelét Hitler előtt, amikor segített tető alá hozni a müncheni szerződést, meghiúsítotva ezzel Csehszlovákia erővel történő meghódítására irányuló terveit, és Hitler most már nem is vonta bele külpolitikai elképzeléseibe – 1942 előtt nem is számított egy általános háborúra.⁹³⁸ Keitel közben gondoskodott arról, hogy Jodl tábornokot, jobbkezét a Wehrmacht főparancsnokságánál, 1938 októberében Bécsbe helyezzék át, amit – mint ahogy később állította – semmiképpen se szorgalmazott volna, ha bármi jelét látja egy küszöbönálló háborúnak.⁹³⁹

1938–39 őszén és telén a külpolitikai célokat és módszereket illetően különböző nézetek uralkodtak a német vezetésen belül. A hadsereg sokkal nagyobb készséget mutatott egy Lengyelország ellen irányuló katonai akcióra, mint annak idején Csehszlovákia esetében. A életbe léptetett különleges intézkedések, különösen a keleti erődrendszer megépítése, még mindig védelmi jellegűek voltak. A Hitler által csekély tűzereje és egészségtelen körülményei miatt erőteljesen bírált Ostwall lényegében alig volt több néhány megerősített állásnál mintegy száz kilométernyire Berlintől, az Odera kanyarulatánál.⁹⁴⁰ A hosszú távú katonai felkészülés a Nyugattal történő esetleges konfrontációra irányult, de azt mindenki fenntartás nélkül elismerte, hogy a fegyveres erőknek még évekre van szükségük, hogy készen álljanak egy Franciaországgal és Nagy-Britanniával történő összecsapásra.⁹⁴¹ Mint 1938-ban is, a katonai vezetők legjobban attól tartottak, hogy valamilyen meggondolatlan lépés, vagy a túlzottan kockázatos külpolitikai vonalvezetés miatt Németország konfrontációra kényszerül. Göring és Ribbentrop egymásnak homlokegyenest ellentmondó politikát hirdetett Nagy-Britanniával szemben.⁹⁴² A féktelenül angolellenes Ribbentrop, mint ahogy már láthattuk, abban bízott, hogy a keleti fronton sikerül elsimítani a dolgokat, szorosabbra fűzik a kapcsolatokat Olaszországgal és Japánnal, aztán elkezdődhet a talaj előkészítése, hogy az első adandó alkalommal megindulhassanak Nagy-Britannia ellen. Ebben az időszakban Göring csillaga ideiglenesen leáldozóban volt, Ribbentrop szokásos, kétbalkezes diplomáciája pedig az esetek többségében vajmi kevés sikert hozott.⁹⁴³ Hitler viszont, akár befolyásolta Ribbentrop érvelése, akár nem, nagy vonalakban egyetértett külügyminiszterével. A bolsevizmussal való leszámolás gondolata, mely 1936-ban annyira előtérbe került, most ismét a háttérbe húzódott, bár azt Hitler egész biztosan nem adta fel, és úgy tekintette, hogy erre a döntő összecsapásra majd valamikor a jövőben úgyis sor fog kerülni. Hitler ebben az időszakban a lengyelekkel való megbékélést szorgalmazta, be akarta vonni őket a német érdekszférába, és folytatni akarta a felkészülést a Nyugattal való összecsapásra (melyről továbbra is azt állítgatta, hogy 1943 vagy 1944 előtt nem fog bekövetkezni).⁹⁴⁴ Mint mindig, most is szerette nyitva tartani maga előtt a lehetőségeket, és várni a fejleményeket.

Az biztos volt, hogy fejlemények mindenképpen bekövetkeznek, s ezzel Németországnak további lehetőségei nyílnak a terjeszkedésre. A Harmadik Birodalomban nem volt egyetlen hatalmi ágazat vagy befolyásos réteg, mely azon a véleményen lett volna, hogy meg kell húzni a vonalat az eddig elért területi nyereségek alatt. Minden hatalmi csoport – háborúval vagy háború nélkül – további terjeszkedésre számított.

A terjeszkedés mellett szóló katonai, stratégiai és hatalompolitikai érveket még gazdasági meggondolások is erősítették. 1938 végére a feszített ütemű fegyverkezési programból származó problémák már erőteljesen éreztették hatásukat. A „fegyverkezés, bármi áron” politikájáról egyértelműen bebizonyosodott, hogy az már csak rövid távon folytatható. A gazdaság kritikus pontjain szűk keresztmetszetek alakultak ki.⁹⁴⁵ Az összefüggő és átfogó gazdasági tervezés hiánya mindezt még csak tovább súlyosbította. A Bécs és Linz környékén fejlett iparral rendelkező Ausztria, valamint a Csehszlovákia viszonylag jól iparosított körzetének számító Szudétaföld felé történt terjeszkedés némileg enyhített ezen a helyzeten. Ezekből a Birodalomhoz csatolt körzetekből érkező munkanélkülieket gyorsan munkába állították. Sikerült a szakképzett munkaerő újabb forrásait megtalálni. A meglévő ipari üzemek fegyvergyárakká alakulhattak át, mint ahogy az állami irányítás alatt álló Reichswerke; Hermann Göring is hatalmas acélipari komplexumot hozott létre Linz körzetében. Az osztrák vasérc és a kitűnő minőségű szudétaföldi lignit rendkívül fontos volt a szintetikus üzemanyagot előállító iparág számára. A Szudétaföld szállította a wolframot és az urániumot is, mellyel Németország korábban nem rendelkezett.⁹⁴⁶ Gazdasági vonatkozásban az 1938-as terjeszkedés jelentős ipari fellendülést eredményezett Németországban. Ha viszont el akarták kerülni, hogy a túlfeszített, fegyverkezési program által vezérelt gazdaság ne jusson el az elkerülhetetlen robbanáspontig, akkor újabb terjeszkedésre volt szükség. A négyéves terv hallgatólagosan arra irányult, hogy levegye Németország vállairól a fegyverkezés terheit, s áthárítsa Európának azokra a körzeteire, melyek kincseit egy háború sikeres megvívása után ki lehet majd aknázni.⁹⁴⁷ 1938–39-re teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ha a gazdasági problémákon felül kívánnak kerekedni, akkor a terjeszkedést nem lehet a végtelenségig halogatni.

Göring 1938. november 18-án, a Birodalmi Védelmi Tanács (Reichsverteidigunsrat) első ülésén kijelentette: „Uraim! A pénzügyi helyzet nagyon kritikusnak tűnik.”⁹⁴⁸ Egy hónappal később Göbbels a következőket jegyezte fel naplójába: „A Birodalom pénzügyi helyzete katasztrofális. Új utakat kell keresnünk. Ez így nem mehet tovább. Különben szembe kell néznünk az inflációval.”⁹⁴⁹ A teljes foglalkoztatottságból eredő kereslet növekedését fokozó masszív fegyverkezési program nem járt együtt a fogyasztási cikkek kínálatának növekedésével, s ez valóban inflációs hatást gerjesztett.⁹⁵⁰ Az árellenőrzés és a drákói büntetések kilátásba helyezése egyelőre visszafogta az inflációs nyomást. Ezt viszont nem lehetett a végtelenségig fedő alatt tartani. 1939 januárjában a Reichsbank igazgatósága nyolc aláírással ellátott beadványt terjesztett Hitler elé, melyben nagyobb pénzügyi fegyelmet követelt, hogy el lehessen kerülni „az infláció fenyegető veszélyét”.⁹⁵¹ „Ez lázadás!” – minősítette Hitler a kezdeményezést. Tizenkét nappal később Schachtot leváltották a Reichsbank elnöki tisztéről.⁹⁵²

A Cassandra-hangok nem túlozták el a helyzetet. A probléma Schacht eltávolításával se oldódott meg. A kielégíthetetlen nyersanyagigény, és a feszített ütemű fegyverkezést követő, fogyasztási cikkek iránti kereslet növekedése vigasztalan költségvetési helyzetet eredményezett. Schacht leváltásának idejére az államadósság – Hitler hatalomra jutásától számítva – megháromszorozódott. A Gazdasági Minisztérium arra a megoldásra jutott, hogy a háború után ezeket az adósságokat egyszerűen le kell írni. Hitler, még ha a pénzügytechnikai kérdéseket nem is értette, tudatában volt ezeknek a problémáknak. 1939. első negyedévében elrendelte a Wehrmacht kiadásainak csökkentését, de ezt az utasítást a hadsereg egyszerűen nem vette tudomásul.⁹⁵³ Arról természetesen szó sem lehetett, hogy a problémát a hagyományos fiskális politikával oldják meg, és egy export vezérelte gazdaságpolitikával visszatérjenek a nemzetközi gazdasági életbe. Ennek az irányvonalnak az elutasításáról a döntés már 1936-ban megszületett. Nem volt visszaút.

A költségvetési válságon túlmenően az 1937 óta gyorsan növekvő munkaerőhiány komoly veszéllyel fenyegette mind a mezőgazdasági, mind az ipari termelést. Richard Walther Darré birodalmi élelmiszeripari és mezőgazdasági miniszter egymást követő, a gyászos helyzetről beszámoló jelentései semmi kétséget se hagytak a mezőgazdaság problémáinak súlyosságát illetően.⁹⁵⁴ Az 1933 és 1938 közötti időszakban a földekről a jobban fizető iparba történő „menekülés” következtében a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 16 százalékkal csökkent.⁹⁵⁵ Semmiféle kényszer és propaganda nem tudta megakadályozni a munkaerő elvándorlását. A gépesítés se jelentett megoldást a problémára: a rendelkezésre álló szűkös valutakészletek harckocsikra, lövegekre és repülőgépekre, nem pedig traktorokra és kombájnokra kellettek. A termeléscsökkenés érezhetővé vált. Ez viszont az erősen korlátozott import iránti igényeket növelte.⁹⁵⁶ A paraszti háztartásokban élő nők jelentős része már szintén a mezőgazdaságban dolgozott. A lányok mezőgazdaságban teljesített munkaszolgálata, és a Hitlerjugend közreműködése a termés betakarításánál csupán apró segítséget jelentett.⁹⁵⁷ A belátható időn belüli egyetlen megoldást a háború eredményeként rendelkezésre álló „külföldi munkavállalók” munkába állítása jelentette. Nem csoda hát, hogy amikor a lengyelországi hadjáratot követően az első „külföldi munkásokat” főként mezőgazdasági munkára irányították, akkor kezdetben a „szükség idején érkező mentőangyaloknak” („Retter in der Not”) tekintették őket.⁹⁵⁸

A mezőgazdaságból átáramló munkaerő ellenére az ipar se volt rózsásabb helyzetben. 1938-ban még a legfontosabbnak tekintett, fegyverkezéssel kapcsolatos iparágakból is egymás után érkeztek a termelési kapacitásokra erőteljes negatív hatást gyakorló, egyre fokozódó munkaerőhiányról szóló jelentések.⁹⁵⁹ Mindez az államilag támogatott, fokozott ellenőrzés dacára kedvetlen, kizsigerelt és nehezen kezelhető munkaerőbázis kialakulását eredményezte.⁹⁶⁰ 1939-ben a munkaerőhiány rezsim számára veszélyes következményeinek egyike a szénexport és a vasút számára történő szállítások leállása volt, ami azért következhetett be, mert a Ruhr-vidéken 30 000 bányász hiányzott a termelésből. A becslések szerint Németországban ekkor már egymillió munkavállalóval volt kevesebb a szükségesnél. A háború kitörésekor ez a szám még magasabb volt.⁹⁶¹

Hitlert azonban nem a gazdasági nehézségek kényszerítették a háborúba. Még csak a háború időzítését se ezek határozták meg.⁹⁶² Mindez, mint láthattuk, a korábbi évek politikai döntéseinek elkerülhetetlen következménye volt: először, Hitler kancellárrá történt kinevezése után – természetesen a fegyveres erők lelkes támogatása mellett – a fegyverkezésre történő ráfordítások abszolút prioritást élveztek; másodszor, a helyzet még súlyosabbá vált, amikor 1936-ban kisebbségbe kerültek azok, akik a kiegyensúlyozottabb gazdasághoz történő visszatérést és a nemzetközi piacokba történő ismételt bekapcsolódást sürgették, és helyettük azok az erők kerültek túlsúlyba, melyek a háborús előkészületekre irányuló fegyverkezés által meghatározott gazdaságban inkább az önellátást szorgalmazták. A fokozódó gazdasági problémák tovább növelték a terjeszkedést sürgető katonai és stratégiai nyomást. Ezt viszont nem elsősorban a gazdasági problémák idézték elő. Ezek Hitlerben csak megerősítették saját diagnózisát, mely szerint területi hódítások nélkül soha nem lehet Németország helyzetét megszilárdítani.

II.

Az 1938-as év utolsó hónapjaiban Hitler müncheni szerződés fölött érzett bánata nem csökkent, sőt fokozódott, mivel elszalasztotta a lehetőséget és nem sikerült neki az egész Csehszlovákiát egy csapásra bekebeleznie.⁹⁶³ Ennek megfelelően türelmetlensége is egyre nőtt. Feltett szándéka volt, hogy nem hagyja magát korlátozni a nyugati hatalmaktól. A korábbinál is szilárdabb meggyőződése volt, hogy azok nem fognak Csehszlovákia miatt háborúskodni, és nem tesznek semmit az ellen, hogy megakadályozzák Németország dominanciájának kiterjesztését Közép- és Kelet-Európára. Másrészt viszont, mint ahogy ezt Göbbelsnek is mondta októberben, abban is biztos volt, hogy Nagy-Britannia egy később sorra kerülő összecsapás nélkül nem engedi meg Európában a német hegemónia kialakulását.⁹⁶⁴ A Münchenben történt – szerinte – visszalépés megerősítette benne azt a véleményt, hogy közeledik a Nyugat elleni háború, és erre talán hamarabb sor kerül, mint azt korábban képzelte, és Németországnak – ha előnyét meg akarja őrizni – nincs vesztegetni való ideje.⁹⁶⁵

Hitler már 1938. október 21-én, mindössze három héttel a müncheni szerződés megkötése után újabb direktívákat adott ki a Wehrmachtnak, melyek értelmében a fegyveres erőknek a „következő eshetőségekre” kellett felkészülniük: „1. a Német Birodalom határainak biztonságossá tétele, és védelem egy meglepetésszerű légitámadás ellen; 2. a cseh állam maradványainak megsemmisítése; 3. A Memel-vidék megszállása.” A harmadik pont a Balti-tengeren lévő, túlnyomórészt németek lakta Memel kikötőjére vonatkozott, melyet a versailles-i szerződéssel elcsatoltak Németországtól. A kulcsfontosságú második ponttal kapcsolatosan a direktíva még hozzáteszi, hogy „készen kell állni minden pillanatban a cseh állam maradványainak szétzúzására, ha az németellenes politikát követ”.⁹⁶⁶ Veszélyes helyzetüket felismerve a csehek gyakorlatilag mindent megtettek, hogy megfeleljenek a német elvárásoknak és érdekeknek. Végső esetben önálló állami létük megőrzése érdekében még arra is hajlandóak lettek volna, hogy Németország csatlós államává váljanak.⁹⁶⁷ Hitler miért ragaszkodott mégis a cseh állam maradványainak a megsemmisítéséhez? Politikailag ezt semmi se indokolta. A német vezetésnek tisztában kellett lennie azzal, hogy Csehszlovákia megszállása, a müncheni szerződés felrúgása és a nemrégiben tett ünnepélyes ígéretek megszegése óhatatlanul a legsúlyosabb külpolitikai következményekkel fog járni.

A kérdés kétségkívül részben Hitler személyiségével és pszichológiájával válaszolható meg. Ausztriai indíttatása és a csehek iránt gyermekkora óta érzett ellenszenve minden bizonnyal lényeges szerepet játszott. Az ország megszállása után viszont a csehek üldöztetése korántsem volt olyan erőteljes, mint amilyenben később a leigázott lengyeleket részesítették. „Mindig kell, hogy legyen vesztenivalónk”, jegyezte meg Göbbels.⁹⁶⁸ Győzedelmes prágai bevonulása után Hitler feltűnően csekély érdeklődést mutatott a csehek iránt.

Minden bizonnyal fontosabb szerepe volt annak az érzésének, hogy a nyugati politikusok „elcsalták” tőle a győzelmet, és meghiúsították „megmásíthatatlan akaratát”. „Ez a fickó, ez a Chamberlain, tönkretette a prágai bevonulásomat,”, hallotta valaki a megjegyzését, mikor az előző ősszel, a müncheni szerződés aláírása után visszatért Berlinbe.⁹⁶⁹

Egyszerű makacssága, elszántsága, hogy nem hagyja magát Prágától megfosztani szintén a magyarázat részéül szolgálhat.⁹⁷⁰ Göbbels naplójegyzetei – mint ahogy már láthattuk – egyértelműen arra mutatnak, hogy Hitler még München előtt eldöntötte, hogy ezúttal engedményt tesz a nyugati hatalmaknak, hogy aztán megfelelő időben bekebelezhesse Csehszlovákia maradékát is, hiszen a Szudétaföld megszerzése ezt a második szakaszt jelentősen megkönnyítette.⁹⁷¹ Ebben az időszakban Hitler így egyszerűsíthette azt a helyzetet, melybe belemanőverezte magát. Ez arra is utal, hogy ekkor már megbékélt Csehszlovákia megszerzésének kétlépcsős tervével, és nem arra mutat, hogy a bosszú motiválta volna lépéseit.

Hitler személyes motivációin túl egyéb meggondolások is Csehszlovákia maradványának bekebelezése mellett szóltak. A gazdasági tényezők nyilvánvalóak voltak. A csehek bármilyen engedékenységet lettek volna készek tanúsítani, az nem változtatott volna a tényen, hogy az 1938-as, a Birodalomnak jelentős nyersanyagkészleteket biztosító területi engedmény után még mindig hatalmas nyersanyagforrások maradtak Cseh-Szlovákiának (ahogy az országot most már, a sokatmondó kötőjel beiktatásával, hivatalosan is nevezték) a német ellenőrzésen kívül eső területein.⁹⁷² Az ország iparának és nyersanyagforrásainak jelentős tömege a cseh belső területeken, Csehországban és Morvaországban, nem pedig a főként mezőgazdasági jellegű Szlovákiában volt megtalálható. A műszaki cikkeket előállító ipar, a szerszámgépipar és a villamosipar négyötöde még mindig a csehek kezében maradt. A textilipar, vegyipar és üvegipar is nagy vonzerőt jelentett a németek számára. A Skoda művek mozdonyok, gépi berendezések mellett fegyvereket is gyártott. Cseh-Szlovákia jelentős mennyiségű külföldi fizetőeszközzel és aranykészlettel is rendelkezett, melynek segítségével kétségkívül enyhíteni lehetett volna a négyéves terv során jelentkező hiányok súlyosságán.⁹⁷³ Hatalmas mennyiségű felszerelést lehetett volna megszerezni és a német hadsereg rendelkezésére bocsátani. A cseh fegyverkészletek egyértelműen a legjelentősebbek voltak a kisebb közép-európai országok fegyverkészleteinek sorában.⁹⁷⁴ A cseh géppuskák, tábori lövegek és légvédelmi ágyúk mind jobbnak számítottak német megfelelőiknél. Ezek a Skoda művekben gyártott nehéztüzérségi ütegekkel együtt mind a Birodalomhoz kerültek.⁹⁷⁵ Későbbi becslések szerint olyan mennyiségű fegyverzet került Hitler birtokába, mellyel húsz újabb hadosztályt tudott felszerelni.⁹⁷⁶ Hitler az előző ősszel nem engedte a lengyeleknek, hogy elfoglalják az ipara és nyersanyagforrásai miatt fontosnak számító Moravská-Ostrava körzetét. Ez volt az első körzet, melyet a németek 1939 márciusában kézre kerítettek.⁹⁷⁷

Cseh-Szlovákia maradványainak katonai-stratégiai helyzete viszont még a közvetlen gazdasági haszonnál és a nyersanyagkincsek kiaknázásának lehetőségénél is nagyobb súllyal esett a latba. Amíg a cseheknek sikerült valamit megőrizni autonómiájukból, jelentős mennyiségű fegyverzettel és nyersanyagforrással rendelkeztek, addig Németország fegyveres konfliktusba keveredése esetén potenciálisan mindig problémákat okozhattak. Ami még ennél is fontosabb: Csehország és Morvaország hegyektől övezett, háromszög alakú területe a Birodalom délkeleti csücskében a későbbi terjeszkedés és a katonai dominancia szempontjából elismerten jó platformot jelentett. Megnyílt az út a Balkán felé. Németország Lengyelországgal szemben elfoglalt pozíciói megerősödtek. Egy Nyugattal szemben kialakuló konfliktus esetén a keleti területek védelme biztosítottnak volt tekinthető.⁹⁷⁸

1938–39 telére az egyre nagyobb fontossággal bíró lengyel kérdés közvetlen összefüggésbe került a Cseh-Szlovákiával kapcsolatos politikai meggondolásokkal. Below szerint Hitler már nagyon bánta, hogy az előző ősszel nem szállta meg egész Csehszlovákiát, mivel – ha ez megtörténik – akkor sokkal kedvezőbb kiindulópontról kezdhették volna el a lengyelekkel Danzigról és a Korridoron keresztül vezető, területenkívüliséget élvező tranzitútról folytatott tárgyalásokat.⁹⁷⁹ A Danzig és a Korridor tárgyalások útján történő, békés megszerzése, és ezzel együtt Lengyelország német érdekszférához láncolása iránt táplált német remények kezdtek szertefoszlani. A megcsonkított Cseh-Szlovákia jövője a diplomáciai manőverek tárgyát képezte. A lengyelek lehetőséget láttak arra, hogy megakadályozzák a Ruténföld Magyarország javára történő elcsatolását a csehektől (ami a lengyelek megítélése szerint aláásta volna Ruténföldön belül az ukrán nacionalista mozgalmat, és nyilvánvaló veszélyt jelentett volna, ha zavart kelt a Lengyelországban élő, jelentős számú ukrán kisebbség körében). Következetes figyelemmel kezelték viszont Szlovákia kérdését. A szlovákok függetlenné válása Prágától, a lengyelek szerint, elszigetelte volna Ruténföldet Csehországtól, és ezzel ugyanazt a hatást lehetett volna elérni, mint a magyar hatalomátvétellel.⁹⁸⁰

Az egyre csökkenő külpolitikai befolyását a lehető legkiterjedtebb kelet-európai kapcsolatok kialakításával megvédeni akaró Göring meg tudta győzni Hitlert egy önálló szlovák állam létrehozásának előnyeiről. Szlovákia területére Göring a Kelet-Európa – és főként a Balkán – felé irányuló hadműveletek esetére német légibázisokat kívánt kialakítani. Véleménye szerint a szlovákiai megoldás a lengyelek ruténföldi ukrán nacionalizmus miatti aggodalma okán ütőkártyaként használható fel a lengyelek ellen, és bizonyos területi engedményekre, a volt német területek Birodalomhoz történő visszacsatolásának elfogadására kényszerítheti őket.⁹⁸¹ Ha viszont a lengyelek megkötik magukat, akkor egy német gyámság alatt lévő és lengyelellenes politikát folytató Szlovákia létezése majd észre téríti őket.⁹⁸²

1938 decemberében még semmi jel se mutatott arra, hogy Hitler hamarosan lecsapni készül a csehekre. Mindazonáltal voltak olyan sejtések, hogy a következő külpolitikai lépés nem sokáig várat magára. December 17-én Hitler közölte Ernst Neumann memeli német vezetővel, hogy az elkövetkező év márciusában vagy áprilisában sor kerül a Memel-vidék bekebelezésére, és nem szeretné, ha addig válsághelyzet alakulna ki azon a területen.⁹⁸³ A Memel-vidék bekebelezését, mint láthattuk, ugyanaz az októberi katonai direktíva említi, mely a Cseh-Szlovákia elleni csapás előkészületeiről is rendelkezik. Január közepén Hitler közölte gróf Csáky István magyar külügyminiszterrel, hogy az előző év októbere és március közt nem volt és nincs lehetőség semmiféle katonai akcióra.⁹⁸⁴ Február 13-án környezetének néhány tagja előtt Hitler azt a szándékát hangoztatta, hogy március közepe táján indítja el a csehek elleni akciót. A német propaganda is ennek megfelelően dolgozott.⁹⁸⁵ A franciák már február közepén olyan értesülések birtokába jutottak, hogy a Prága elleni német akció mintegy hat hét múlva veszi kezdetét.⁹⁸⁶

Hitler számára a lengyel külügyminiszterrel, a kormány erős emberével, Joseph Beckkel a Berghofban január 5-én lezajlott találkozó csalódást eredményezett. Hitler megpróbált előzékenynek mutatkozni, amikor felvetette Danzig Németországhoz való visszacsatolásának és Kelet-Poroszországnak a Korridoron keresztül történő elérhetősége szükségességét. Beck kijelentette, hogy a lengyelországi közvélemény lehetetlenné tesz minden, Danziggal kapcsolatos engedményt.⁹⁸⁷ Mikor január 26-án Ribbentrop üres kézzel tért vissza varsói látogatásáról, és a lengyelek hajthatatlanságáról számolt be, akkor Hitler Lengyelországgal szembeni álláspontja is érezhetően megváltozott.⁹⁸⁸

A baráti hangvételű kezdeményezésről a nyomásgyakorlásra váltott át. Lengyelország nem részesülhetett a cseh állam szétzúzása utáni zsákmányból (és bár az előző ősszel Magyarországtól is megtagadták a részesedést, az most, ebben a helyzetben meg fogja kapni Ruténföldet). Szlovákia német bábállammá változtatása Lengyelország déli határait is fokozottan veszélyeztetné. Ezért a németek arra számítottak, hogy a cseh-szlovák állam szétzúzása után a lengyelek is nagyobb készséget mutatnak az együttműködésre.⁹⁸⁹ A lengyelekkel folytatott tárgyalások kudarca minden bizonnyal felgyorsította a cseh állam szétzúzására irányuló döntés meghozatalát.⁹⁹⁰

1939 januárjában és februárjában Hitler három – nem a nagyközönségnek szánt – beszédet mondott a katonatisztek különböző csoportjai előtt. Egyrészt javítani is kívánt a hadsereggel fenntartott kapcsolatain, melyek a Blomberg–Fritsch ügy óta jelentősen megromlottak, másrészt külön hangsúlyozni kívánta, hogy az eljövendő konfliktusok fényében milyen szellemet vár el a tisztikartól.

Január 18-án a néhány nappal korábban megnyitott, Speer-féle új Birodalmi Kancellária mozaiktermében 3600 frissen előléptetett, alacsonyabb beosztású tiszt előtt elmondott, és a katonák hitét, optimizmusát és hősi erényeit dicsőítő beszédében Hitler „feltétel nélküli hitet” követelt abban, hogy „Németországunk, a mi Német Birodalmunk egy nap majd meghatározó szerepet játszó, uralkodó hatalom lesz Európában”. Ehhez a német népesség számaránya és faji sajátosságai, valamint a nép és az állam 1918-at követő „szétzüllesztésének” leküzdése teremti meg az alapokat. Most új szellem érvényesül Németországban, „a Németországban uralkodó világnézet szelleme… mélyen katonai szellem”. Az új Wehrmacht az állam katonai erejének biztosítékaként jött létre. „Megingathatatlan akarata”, jelentette ki, hogy „a német Wehrmachtnak a világ legerősebb hadseregévé kell válnia”, és a fiatal tisztek feladata az, hogy ennek megteremtésében közreműködjenek.⁹⁹¹ Hallgatóságának fogékonysága – ellentétben a fegyveres erőknél meghonosodott hagyománnyal, mely szerint beszédét csendben hallgatták végig, amit nem kedvelt, most gyakran tapssal szakították félbe – nagyon tetszett neki. A beszédet követően leült a tisztek csoportjaihoz és elbeszélgetett velük. Úgy érezte, hogy a találkozó kitűnően zajlott le. Még akkor se fejezte ki nemtetszését, amikor jelentették neki, hogy a teljesen új épületben a részeg tisztek nem találták a mellékhelyiségeket és a pompás mozaikterem sarkaiba hánytak.⁹⁹²

Egy héttel később, január 25-én 217 tiszt előtt – beleértve a vezető tábornokokat és tengernagyokat is – a most már elérhető közelségben lévő, és a hősi múlt értékeire épülő dicső jövőről szóló látomásait ecsetelgette. Ezek az értékek magukba foglalják „a brutalitást és a kard fenyegetését is, ha a többi módszer nem jár sikerrel”. Ezek kilátásba helyezték a Németország vereségét követő 1918-as katasztrófát és Köztársaságot jellemző „demokratikus, parlamentáris, pacifista és defetista mentalitás alapelveinek” a felszámolását is. Modellként a Brit Birodalmat állította a jelenlévők elé, de példaként hozta fel arra is, hogy a pacifizmus miként semmisíti meg a birodalmakat. Befejezésül vonzó perspektívát villantott fel a fiatal tisztek előtt: amikor majd mintegy 100 év múlva az új társadalom felépítése befejeződik, akkor „a népnek – meggyőződésem szerint – az európai uralom megszerzése felé tett lépés lesz az első dolga.”⁹⁹³

Harmadik, a Kroll Operában összegyűlt magasabb parancsnokok előtt február 10-én megtartott beszédében Hitler ismételten és erőteljesen hangsúlyozta, hogy Németország jövőjét csak az élettér megszerzésével lehet biztosítani. Csalódásának adott hangot néhány tiszt 1938-as válságok idején tanúsított magatartása miatt, s meg akarta győzni hallgatóságát, hogy minden külpolitikai lépése (igaz, nem ezek pontos időzítése) előre gondosan összeállított tervek szerint történt. Az 1938-as események egy 1933-ban kezdődött láncolat részét alkották, és egy hosszú úton csupán egyetlen lépést jelentettek. „Értsék meg, uraim,” – jelentette ki hosszú beszéde végén – „a közelmúlt hatalmas sikereire csak azért kerülhetett sor, mert megéreztem a kínálkozó kedvező lehetőségeket… magamra vállaltam a felelősséget, hogy… megoldom a német élettér kérdését. Jegyezzék meg, hogy amíg csak élek, csupán ez a gondolat uralja majd egész létemet. Legyenek meggyőződve arról is, hogy ha egy adott pillanatban előrehaladásra látok lehetőséget, akkor azonnal a tettek mezejére lépek, és soha nem fogok visszariadni még a legszélsőségesebb intézkedésektől (vor dem Äussersten) sem… Az elkövetkező években ne lepődjenek meg, amikor lépések fognak történni Németország egyik vagy másik céljának megvalósítására, és kérem önöket, hogy akkor megingathatatlan bizalommal viseltessenek irántam.”⁹⁹⁴ Ebben az időszakban Göbbels szerint Hitler gyakorlatilag szinte kizárólag külpolitikai kérdésekről beszélt. „Állandóan új terveken töri a fejét”, jegyezte fel Göbbels. „Napóleoni alkat!”⁹⁹⁵ A propagandaminiszter már sejtette, hogy mi van készülőben, amikor január végén Hitler közölte vele, hogy elmegy a „hegyekbe” – Obersalzbergbe –, és átgondolja legközelebbi külpolitikai lépéseit. „Talán ismét Csehországról (die Tschechei) lehet szó. A probléma végtére is csupán félig van megoldva”, írta naplójába Göbbels.⁹⁹⁶

III.

Március elején a szlovák nacionalisták (a németek bátorítására) egyre erőteljesebben követelték a Prágától való teljes függetlenséget, és az éles szemű megfigyelők szerint mindannak a széthullása, ami a cseh-szlovák államból megmaradt, már csupán idő kérdése volt. A Prága-ellenes német propaganda felerősödött. A cseh és a szlovák kormányok közötti kapcsolat feszültté vált. A németeknek viszont a legnagyobb erőfeszítéseik ellenére se sikerült kipréselni a szlovák vezetőkből, hogy jelentsék be teljes függetlenné válásukat, és kérjenek sürgős segítséget Németországtól.⁹⁹⁷

Mikor a prágai kormány menesztette a szlovákiai kabinetet, rendőröket küldött a pozsonyi kormányépületek elfoglalására, és a volt miniszterelnököt, Jozef Tiso atyát háziőrizet alá helyezte, akkor Hitler is megérezte az alkalmas pillanatot. Március 10-én közölte Göbbelsszel, Ribbentroppal és Keitellel, hogy szétzúzza a maradék cseh államot, bevonul csapataival, és elfoglalja Prágát. A támadásnak öt nap múlva, március idusán kellett megindulnia. „Határainknak a Kárpátokig kell terjedniük”, jegyezte fel Göbbels. „A Führer ujjong örömében. A játszma halálosan biztos.”⁹⁹⁸

A San Remo luxusát a Riviérán élvező Göringnek üzenetet küldtek, hogy ne utazzon haza mindaddig, amíg a német csapatok be nem vonulnak Cseh-Szlovákiába, mert ezzel se akarják a külföld gyanúját felkelteni.⁹⁹⁹ A szárazföldi hadsereg és a Luftwaffe március 12-én megkapta a parancsot, hogy készüljön fel a Cseh-Szlovákiába március 15-én reggel 6 órakor történő bevonulásra, de addig 10 kilométernél kisebb távolságra ne közelítse meg a határokat.¹⁰⁰⁰ A német csapatmozgások akkorra már annyira nyilvánvalóak voltak, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy a csehek ne tudták volna, mi van készülőben.¹⁰⁰¹ A csehek elleni propagandakampány is hallatlanul felerősödött.¹⁰⁰² Hitler Göbbels és Ribbentrop társaságában késő éjszakáig külpolitikai kérdésekről tárgyalt. Ribbentrop az hangoztatta, hogy megfelelő időben Angliával is elkerülhetetlen a konfliktus. Hitler Göbbels szerint erre szintén fel volt készülve, de a konfliktust nem tartotta elkerülhetetlennek. Göbbels erősen bírálta Ribbentrop merevségét. „De a Führer majd helyre teszi, az biztos!”¹⁰⁰³

Azon az estén, március 12-én Tisót német hivatalos személyek keresték fel, és berlini látogatásra hívták meg. Másnap találkozott is Hitlerrel. Közölték vele, hogy eljött a történelmi óra Szlovákia számára. Ha nem tesznek semmi, akkor Magyarország lenyeli őket.¹⁰⁰⁴ Tiso vette az üzenetet. Másnap, március 14-én délben már ismét Pozsonyban volt, és a szlovák országgyűléssel kihirdettette a függetlenséget. Az annyira áhított „védelem” iránti kérésre viszont csak egy nap elteltével, azután került sor, hogy a Dunán cirkáló német hadihajók ágyúcsöveiket a kormányépületek felé fordították.¹⁰⁰⁵

Göbbels ismételten meghallgatta Hitler részletes elképzeléseit. Az egész akciónak nyolc napon belül véget kell érnie. A németeknek egy napon belül Prágában kell lenniük, a repülőgépeknek pedig két óra múlva a város fölé kell érniük. Vérontásra nem számított. „Ezt követően a Führer hosszabb politikai nyugalmat kíván beiktatni (einlegen)”, írta Göbbels, de hozzátette, hogy ebben nem bízik, bármennyire is vonzó az elképzelés. Véleménye szerint is szükség van egy csendesebb időszakra. „Lassanként az idegek is felmondják a szolgálatot.”¹⁰⁰⁶

Március 14-én reggel a várakozásoknak megfelelően kérés érkezett Prágából, hogy Dr. Emil Hácha cseh államelnök találkozni szeretne Hitlerrel. Az apró termetű, bátortalan, kevés beszédű és elég beteges Hácha az előző év novemberében foglalta el hivatalát, és szívbántalmai miatt nem utazhatott repülőgéppel.¹⁰⁰⁷ Ötórás vonatozás után, az est folyamán érkezett meg Berlinbe Chvalkovsky külügyminiszter, a titkára és a lánya társaságában. Hitler hagyta, hogy éjfélig idegesen várakozzon az Adlon Szállóban, és még nagyobb nyomásnak legyen kitéve. „Rég kipróbált taktikai eszköz a politikában”, fogalmazta meg Göbbels.¹⁰⁰⁸ Míg Hácha reszketett az idegességtől, addig Hitler az Ein hoffnungsloser Fall (Reménytelen eset) című filmet nézte.¹⁰⁰⁹

Az államfői látogatáskor szokásos udvariasság látszatát azért betartották. Éjfélkor megérkezve a Birodalmi Kancellária elé Háchának groteszk módon át kellett esnie a felsorakozott díszőrség tisztelgésének fogadásán. Éjszaka egy óra lehetett, amikor az idegességtől és aggodalomtól kipirult arcú cseh államelnököt bevezették Hitler új Birodalmi Kancellárián lévő, félelmetesnek ható, grandiózus „dolgozószobájába”.¹⁰¹⁰ Népes társaság gyűlt össze. Ribbentrop és titkárságának vezetője, Walther Hewel, Keitel, Weizsäcker, Otto Meissner államtitkár, Otto Dietrich sajtófőnök és Paul Schmidt is részt vett a találkozón. Közben a szabadságáról visszahívott Göring is megérkezett. Hácha csak a jelen lévő Chvalkovsky és Dr. Voytech Mastny, berlini cseh nagykövet segítségére támaszkodhatott.¹⁰¹¹

Hitler a legijesztőbb módon viselkedett. Durva kirohanásokat intézett a csehek és a szerinte még mindig élő „beneši szellem” ellen. A Birodalom biztonsága érdekében, folytatta, Cseh-Szlovákia maradéka fölött protektorátust kell létesíteni. Hácha és Chvalkovsky megkövült arccal és mozdulatlanul ült a helyén. A német csapatok bevonulása „visszafordíthatatlan döntés”, ágált tovább Hitler, és Keitel is bizonyíthatja, hogy már a cseh határ felé menetelnek, és kora reggel hat órakor át is lépik azt.¹⁰¹² Cseh „vendégei” pontosan tudták, hogy néhány előőrs ezt egy helyen már meg is tette.¹⁰¹³ Hácha azonnal telefonáljon Prágába, és közölje, hogy ha a vérontást el akarják kerülni, akkor semmiféle ellenállást ne tanúsítsanak. Hácha azonnal közölte, nem akar vért, és kérte Hitlert, hogy állítsa le a csapatmozgásokat. Hitler a kérést visszautasította: ez lehetetlen; a csapatok már megindultak.¹⁰¹⁴ Göring is közbeszólt, hogy a Luftwaffe gépei hajnalban már Prága fölött lesznek, és a döntés Háchán múlik, hogy a bombák erre a gyönyörű városra hullanak, vagy sem. Valójában az volt a helyzet, hogy a hadműveletre kijelölt 7. légihadosztály a havazás miatt nem tudott felszállni.¹⁰¹⁵ A fenyegetés hallatán a cseh elnök elájult. Ha valami történik Háchával, gondolta Paul Schmidt, akkor az egész világ azt fogja hinni, hogy a Birodalmi Kancellárián gyilkolták meg.¹⁰¹⁶ Hácha közben a Hitler személyes orvosától, Dr. Morelltől kapott injekció hatására magához tért.

Prágát közben nem lehetett telefonon keresztül elérni. A német posta kudarca miatt Ribbentrop magán kívül volt a dühtől (holott később megállapították, hogy Prágában támadtak problémák). Végül aztán sikerült kapcsolatot teremteni Prágával. A megfélemlített elnök azonnal a telefonhoz sietett, és a recsegős vonalon keresztül kiadta a parancsot, hogy a cseh csapatok ne nyissanak tüzet a bevonuló németekre. Nem sokkal hajnali négy óra előtt Hácha aláírta azt a nyilatkozatot, mellyel népe sorsát a Német Birodalom Vezérének kezébe tette le.¹⁰¹⁷

Hitler határtalan boldogságában két, azon az éjszakán szolgálatban lévő titkárnőjéhez, Christa Schröderhez és Gerda Daranowskihoz sietett. „No most, gyerekek”, kiáltott fel boldogan az arca két felére mutatva, „mindketten adtok nekem egy puszit, ide és ide… Ez életem legboldogabb napja. Amire évszázadokon át hiába törekedtünk, azt most volt szerencsém megvalósítani. Létrehoztam Csehország és a Birodalom egyesülését. Hácha aláírta a megállapodást. A legnagyobb németként vonulok be a történelembe!”¹⁰¹⁸

Két órával azután, hogy Hácha aláírta a megállapodást, a német csapatok is átlépték a cseh határt, és az előre kidolgozott terv szerint Prága felé haladtak. Délelőtt kilenc órakor az előőrsök már be is léptek a cseh fővárosba. A havazás és ködszitálás mellett a jéggel borított utakon lassú volt az előrehaladás; a zord, télies időjárás megfelelő hangulatot biztosított Közép-Európa utolsó, elárult demokráciája bukásához. A cseh csapatok a parancsnak megfelelően a kaszárnyáikban maradtak, és letették a fegyvert.¹⁰¹⁹

Hitler délben hagyta el Berlint. Különvonatával a délután folyamán érkezett meg a Prágától mintegy száz kilométernyire északra lévő Leipába. Ott egy Mercedesekből álló konvoj várta, hogy a Prágáig hátra lévő utat kíséretével együtt gépkocsival tegye meg. Erősen havazott, de ő az út túlnyomó részében állva, előrelendített karral üdvözölte a bevonuló német csapatok végeláthatatlan menetoszlopait. Ausztriába és a Szudétaföldre történt diadalmas bevonulásától eltérően ezúttal a lakosságnak csupán elenyésző hányada nézte végig, mogorva arccal és tehetetlenül, a megérkezését. Csupán néhányan merészelték ökölbe szorított kézzel fogadni, amerre elvonult. Prágai megérkezésekor, a koraesti órákban az utcák szinte teljesen elnéptelenedtek, Hitler pedig a cseh királyok székhelyére, a Hradzsinba hajtatott.¹⁰²⁰ Egyáltalán nem készültek fel a fogadására. A hatalmas, kovácsoltvas kapuk zárva voltak. Étel sem volt kéznél az új lakók számára, amikor Hitler Frick birodalmi belügyminiszterrel és Stuckart államtitkárral leült, hogy véglegesítse a német protektorátus létrehozásáról szóló rendeletet. A hajnali órákban a katonai kíséret tagjait küldték ki, hogy szerezzenek egy kis kenyeret, sonkát és pilzenit. Hitlernek is kitöltöttek egy pohár sört. Megkóstolta, vágott egy grimaszt, és letette a poharat. Túl keserűnek találta az italt.¹⁰²¹ Személyesen diktálta le a rendelet bevezetőjét. Kijelentette, hogy „a cseh- és morvaországi térség 1000 éve a német nép életteréhez tartozik”.¹⁰²² A porosz füleknek idegen terminológia osztrák származására utalt; a Protektorátus elnevezés a régi Habsburg koronabirtokokat idézte. Az éjszakát a Hradzsinban töltötte. Másnap reggel, amikor a prágaiak felébredtek, már Hitler zászlaja lengett a palota fölött. Huszonnégy óra múlva már nem is volt a városban.¹⁰²³ Vajmi kevés érdeklődést tanúsított a város és a Protektorátus iránt. A csehek számára kezdetét vette a hat éven át tartó hódoltság.

Hitler március 19-én, Bécsen keresztül tért vissza Berlinbe, hogy részt vegyen a most már elkerülhetetlen és megszokottá vált diadalmeneten. A fagyos időjárás ellenére hatalmas tömeg gyűlt össze a hős fogadására. Mikor Hitler a Görlitzer pályaudvaron leszállt különvonatáról, akkor Göring könnyes szemmel és olyan szónoklattal fogadta, ami még a megszokott talpnyaláson is túltett, és zavaróan hatott. Ezrek ünnepelték lelkesen, ahogy a Birodalmi Kancelláriára hajtatott. Göbbels értő kézzel újabb hatalmas látványosságot szervezett. Az Unter den Lindenen reflektorok alkotta „fényalagútban” haladt végig. Ezután hatalmas tűzijáték kezdődött, majd Hitler is megjelent a Birodalmi Kancellária erkélyén, és integetett az épület előtt összegyűlt imádóinak extázisban lévő tömege felé.¹⁰²⁴

Cseh-Szlovákia megerőszakolásának hiteles fogadtatása a német nép körében ezzel együtt meglehetősen vegyesnek – vagy legalábbis nem túlzottan eufórikusnak – volt mondható, és korántsem volt azonosítható a berlini pártaktivisták által felhergelt tömeg hangulatával. Ezúttal szó sem volt a német nemzetiségűek Birodalom kebelébe történő „hazatéréséről”. Az a minden valós tartalom nélküli megjegyzés, mely szerint Cseh- és Morvaország ezer éve a német élettérhez tartozik, a legtöbb embert hidegen hagyta, főként az ország északi körzeteiben élőket, akiknek eddig is kevés, vagy a nullával egyenlő kapcsolatuk volt a cseh területekkel.¹⁰²⁵ Bármennyire is örült a Führer „nagy tetteinek” és a beléje vetett bizalomnak, az egyik náci körzetvezető sokak véleményét fejezte ki, amikor azt írta, hogy „a szükség és a mindennapi élet gondjai olyan nagyok, hogy a hangulat hamarosan ismét borússá válik”.¹⁰²⁶ Jó adag közömbösség, kétség és bírálat mellett fokozódott a nyugtalanság is, hogy egy nagy lépéssel ismét közelebb került a háború. „Szükség volt erre?”, tették fel sokan a kérdést. Számosan emlékeztek Hitlernek a müncheni szerződés aláírását követő, határozottan megfogalmazott kijelentésére, mely szerint a Szudétaföld volt „az utolsó területi követelése”.¹⁰²⁷ A földalatti szociáldemokrata mozgalom jelentése szerint a Rajna-vidék–Vesztfália ipari övezetben számosan elítélték a megszállást, és a bányákban, a munkások öltözőjében és az utcákon sokan együttérzésüket fejezték ki a csehekkel. Bírálták a náci rezsimet, de megvetően nyilatkoztak Franciaországról és Nagy-Britanniáról is, amiért engedte, hogy Hitler azt tegyen, amit csak akar.¹⁰²⁸ Hasonló hangulat uralkodott azok körében is, akik utálták a nácikat. „Egyetlen lövés se dördült. Senki se tiltakozott”, jegyezte fel egy nő a naplójába, s hozzátette még egyik barátjának a jövendölését is: „Fogadom, hogy Danzigot és Lengyelországot is sikerül háború nélkül megkaparintaniuk… és ha szerencséjük van, akkor még Ukrajnát is”.¹⁰²⁹ „Nem kapott még eleget?”, mormogta egy tizennégy éves kislány anyja Paderbornban. A kislány, aki az előző nyáron még felháborodott a szudétaföldi németek ellen elkövetett „erőszak” miatt, most azon kapta magát, hogy a csehekkel kezd rokonszenvezni, és felteszi a kérdést, hogy mit csinált Németország, amikor megszállta „egy teljesen idegen nép” területét, melyet semmi esetre se lehet „germanizálni”. Csak azzal tudta vigasztalni magát, hogy vér nem folyt, és talán előnyös is lehet egy kis nép számára, ha egy nagyhatalom védnöksége alatt áll, és a német nép „sokkal nagylelkűbb, türelmesebb és tisztességesebb” lesz velük szemben, mint „valamilyen szláv népség”.¹⁰³⁰ Ez is a propaganda hatására a szlávokkal szemben széles körben elterjedt, rejtetten megbúvó ellenséges érzelmeket és Hitler terjeszkedési politikájával kapcsolatban továbbra is meglévő vegyes érzelmeket tükrözte. Azt még Hitler ellenfelei is elismerték, hogy az erkölcsi fenntartások nagyon kis súllyal estek latba egy újabb, még nagyobb presztízsnyereség és siker után. „Most már belső ellenfelei is nagy embernek tartják”, áll a párizsi emigrációban lévő szociáldemokrata vezetésnek küldött egyik jelentésben. Ez rámutat arra a problémára is, hogy milyen nehéz volt vitába szállni azokkal, akik tapsoltak „eredményeinek”. Az ellenérvek, hangoztatja a jelentés, teljesen hatástalanok, többek között az is, hogy „Csehszlovákia megszállás áldozata lett, és Hitler valamit nem jól csinált”.¹⁰³¹

Hitler már Prága megszállása előtt is megvetéssel tekintett a nyugati államokra. Helyesen számított, amikor azt mondta, hogy ismét tiltakozni fognak, de nem tesznek semmit. Ennek ellenére minden jel arra mutat, hogy számítási hibát vétett Nagy-Britannia és Franciaország Cseh-Szlovákia megszállása utáni reakcióját illetően. London első reakcióját a brit kormányhoz érkezett figyelmeztetések ellenére a müncheni szerződés ilyen cinikus felrúgása miatti döbbenet és csalódás jellemezte. A megbékélés politikájának darabjait maguk alá temették a cseh-szlovák állam romjai. Hitler megszegte ígéretét, hogy nem lesznek további területi követelései. Cseh-Szlovákia meghódítása szertefoszlatta azt a képzelgést is, mely szerint Hitler politikája a német nép egy államon belüli egyesítésére irányul. Végül, bár kései felismerés eredményeként, most már teljesen világossá vált, hogy Hitlerben nem lehet megbízni. Semmitől se riad vissza. Chamberlain március 17-én Birminghamban megtartott beszéde már új politika kezdetét jelezte. „Ez lehet az utolsó támadás egy kis ország ellen, vagy újabbak is követik?”, tette fel a kérdést. „Valójában nem egy arra irányuló újabb lépésről van szó, hogy az egész világot erővel az uralma alá hajtsa?”¹⁰³² A brit közvéleménynek nem voltak kétségei. Hitler egyesítette a München kérdésében mélyen megosztott országot. Az emberek most már egyöntetűen azt állították, hogy Németországgal a háború elkerülhetetlen és szükséges. Egyetlen nap alatt ugrásszerűen megnövekedett a fegyveres erőkbe jelentkezők száma.¹⁰³³ Világos volt a köznapi emberek és kormányban ülők számára is, hogy Hitlert meg kell állítani.

Másnap, március 18-án a Romániát fenyegető német veszélyről szóló híresztelések közepette a brit kormány jóváhagyta a miniszterelnök javaslatát a politika gyökeres átalakításáról. A jövőben nem lehet megbízni a náci vezető ígéreteiben, jelentette ki Chamberlain. A jövőben már nem lehet a diktatúrákkal annak a feltételezésnek az alapján megállapodni, hogy korlátozottak a céljaik. Birminghamban elmondott beszédét Chamberlain, mint ahogy kormánya tagjai előtt is kijelentette, „kérdésnek szánta, hogy Németországnak valóban szándékában áll-e Európát erővel az uralma alá hajtani? Ebből az következik, hogy ha Németország egy újabb lépést tesz az európai uralom felé, akkor ez kihívást jelent.” Lord Halifax külügyminiszter hangsúlyozta: „tulajdonképpen az a kérdés, hogy Németország valóban világuralomra tör-e, mert minden országnak az az érdeke, hogy ennek ellenálljon.” Nagy-Britannia egyedül is meg tudja szervezni ezt az ellenállást – bár azt is elismerte, hogy nehezen tudja elképzelni, hogy Anglia miként tudna eredményes támadást indítani Németország ellen –, ha a németek meg akarnák szállni Romániát vagy Hollandiát. A német kormány vagy blöfföl, és ebben az esetben egy nyílt, figyelmeztető üzenettel meg kell állítanunk, vagy nem blöfföl, és akkor mindnyájunknak a lehető leggyorsabban egyesíteni kell erőinket, hogy szembeszálljunk vele. Különben tanúi lehetünk, hogy Németország az egyik országot a másik után kebelezi be.” Az eddig Hitler megbékítésére irányuló politika most már a Hitler elrettentésére irányuló kísérlet politikájává változott. Bármilyen újabb agresszió esetén Németországnak választania kell, hogy vagy visszavonul, vagy háborúba keveredik. A brit külügyminiszter világossá tette, hogy ez a politikai stratégia teljesen független Hitler újabb lépésének földrajzi iránytól. A miniszterelnöknek viszont nem voltak kétségei, hogy a láng hol lobbanhat fel ismét. „Úgy vélte, hogy minden bizonnyal Lengyelország lesz a helyzet kulcsa… Eljött az egyesülés ideje mindazok számára, akiket (akár azonnal, akár később) német agresszió fenyeget. Meg kell tudnunk, hogy Lengyelország meddig kész együttműködni ebben a tekintetben.”¹⁰³⁴ A Lengyelországnak nyújtott brit garancia és az ezúttal már háborúval végződő nyári válsághelyzet kialakulása Chamberlainnek ebben a megjegyzésében már előrevetette árnyékát.

Párizsban is hasonló reakció volt megfigyelhető. Daladier értésére adta Chamberlainnek, hogy a további agresszió megakadályozása érdekében Franciaország felgyorsítja fegyverkezési programját. Az amerikaiakkal is tudatták, hogy Daladier el van szánva a háborúra, ha Németország megtámadja Danzigot vagy Lengyelországot. Most már a megbékítés politikájának legelszántabb hívei is azt mondták, hogy ami elég, az elég: második Münchenre nem kerülhet sor.¹⁰³⁵

IV.

A lengyel válság kibontakozása előtt Hitler még egy győzelmet könyvelhetett el magának, bár ez – a korábbiakhoz képest – kisebb jelentőségű volt. Mint ahogy már említettük, Hitler 1938. október 21-i direktívájában a „Memel-vidék elfoglalására” történő felkészülésről is szó volt.¹⁰³⁶ A Memel vidékének a Német Birodalomba történő bekebelezése az utolsó, vérontás nélküli területfoglalásnak bizonyult. A Németországtól 1919-ben elcsatolt Memel körzet, melyet jelentős létszámú litván kisebbség mellett főként németek laktak, francia közigazgatás alá került. 1923 januárjában a litvánok bevonultak erre a területre, és a megszálló francia csapatokat visszavonulásra kényszerítették. Egy év elteltével nemzetközi szerződés eredményeként Memel körzete függetlenséget kapott, de lényegében továbbra is litván gyámság alatt álló német enkláve maradt. A zavargások 1935-ben rövid időre ismét fellángoltak, amikor 128, Memel-vidékre való nemzetiszocialistát a litvánok bíróság elé állítottak, és négyet közülük halálra ítéltek. A litvánok elleni vad kirohanásokon túl Hitler semmit se csinált. Az ügy olyan gyorsan el is múlt, mint ahogy keletkezett. A Memel-kérdés újabb négy évig fel se merült. 1938 márciusában viszont a német hadsereg már terveket készített Memel elfoglalására abban az esetben, ha Lengyelország és Litvánia között háború törne ki. Októberben Hitler már a memeli körzet visszaszerzését is beépítette a Cseh-Szlovákia megszállását előirányzó direktívákba. A vége felé a Lengyelországgal szerződéses viszony kialakításában érdekelt Hitler utasítást adott a nyughatatlan memeli nácik agitációjának beszüntetésére. 1939 elején a minden német intervenciót kiprovokáló lépést elkerülni igyekvő litvánok Memel túlnyomórészt náci lakosságának minden igényét kielégítették.¹⁰³⁷

A terület visszaadása Németország számára politikai értelemben nem bírt túlzottan nagy jelentőséggel. Még jelképesen is elhanyagolható fontosságú volt. A köznapi német emberek közül nagyon kevesen tanúsítottak még csak futó érdeklődést is egy ilyen távoli, zsebkendőnyi területnek a Birodalomhoz csatolása iránt. Egy balti-tengeri kikötő megszerzése, és esetleg Litvánia német csatlósállammá változtatása már stratégiai fontossággal bírt. A Lengyelország déli határán német alárendeltség alatt álló Szlovákiával együtt ez már újabb lehetőséget teremtett arra, hogy a lengyelekre nehezedő német nyomást fokozni lehessen.¹⁰³⁸

Március 20-án Ribbentrop a szokásos megfélemlítő taktikával lepte meg Joseph Urbsys litván külügyminisztert. Kowno ellen bombatámadás indul, fenyegetőzött, ha nem teljesítik Németország követelését, és Memel körzetét nem szolgáltatják vissza a Birodalomnak.¹⁰³⁹ Másnap, március 21-én Urbsys visszatért Kownóba. A litvánoknak nem volt hangulatuk a háborúskodáshoz. Inkább egy nyilatkozattervezetet küldtek. Azt Berlinben nem találták megfelelőnek, és átszerkesztették. Közben a litván miniszterek már rég lefeküdtek, amikor felébresztette őket a német nagykövet, aki képletesen azt az utasítást kapta, hogy szorítson pisztolyt a homlokuknak. „Vagy-vagy”, jegyezte meg Göbbels.¹⁰⁴⁰ Hajnali három órára sikerült mindenben megállapodni. Az átírt nyilatkozat három órával később érkezett meg. Egy litván delegációt Berlinbe küldtek, hogy állapodjon meg a részletekben. „Ha az ember egy kis nyomást gyakorol, akkor mindjárt mennek a dolgok”, jegyezte fel Göbbels elégedetten.¹⁰⁴¹

Hitler még akkor, március 22-én délután elindult Swinemündébe, ahol Raederrel együtt a Deutschland cirkáló fedélzetére lépett. Késő estére Ribbentrop és Urbsys is megállapodott a Memel-vidék Németországnak történő hivatalos visszaszolgáltatása részleteiben. Hitler dekrétuma másnap reggel, március 23-án került aláírásra. Tilsit közelében a német csapatok átmentek a hídon, és bevonultak Memelbe. A Luftwaffe egy százada is nagyjából ekkor ért földet. Éjszaka fél kettőkor Hitlert már német területen tették partra. A helyi színház erkélyéről feltűnően rövid beszédet tartott. Három óra múlva el is távozott. Másnap délben már ismét Berlinben volt. Ezúttal nem tartott igényt a hősnek kijáró fogadtatásra.¹⁰⁴² A diadalmeneteknek nem szabad olyan gyakoriaknak lenniük, hogy azok megszokottá váljanak. Göbbels tisztában volt vele, hogy „veszélyes, ha a kispolgárság” (Speisser) azt hiszi, hogy ez mindig így fog folytatódni. Már amúgy is sok fantasztikus híresztelés kering a német külpolitikai tervekkel kapcsolatban.”¹⁰⁴³

Göbbels szerint Hitler megismételte néhány nappal korábbi kijelentését. A bizalom megnyerése érdekében egy nyugalmasabb időszakot akar. „Aztán majd felvetjük (aufs Tapet) a gyarmatok kérdését is”, tette hozzá a propagandaminiszter.¹⁰⁴⁴ Arra nem is gondolt, hogy megnyugszanak a kedélyek. Hitler viszont nyilvánvalóan nem számított a nyugati hatalmakkal hónapokon belül meginduló háborúra.

V.

Saját, Lengyelországra gyakorolt nyomása siettette az eseményeket. Az idejét nem vesztegető Ribbentrop március 21-én rávette Lipski nagykövetet, hogy szervezze meg Beck berlini látogatását. Érzékeltette, hogy Hitler kezdi elveszíteni a türelmét, és a német sajtó is pattanásig feszítette a pórázt, s alig várja, hogy a lengyelekre vethesse magát, ami egyértelműen azt a fenyegetést tartalmazta, hogy a német érzelmeket ugyanolyan könnyen fel lehet korbácsolni Lengyelország ellen, mint ahogy ez Cseh-Szlovákia esetében is történt. Danziggal és a Korridorral kapcsolatos kérését is megismételte. Viszonzásként talán csábító lehet Lengyelország számára Szlovákia és Ukrajna kincseinek kiaknázása.¹⁰⁴⁵

A lengyelek viszont nem voltak hajlandók az elkészített forgatókönyv szerint cselekedni. Chamberlain birminghami beszédére felfigyelve Beck puhatolózni kezdett Londonban egy kétoldalú szerződés esetleges megkötése ügyében.¹⁰⁴⁶ Közben a lengyelek is mozgósították csapataikat.¹⁰⁴⁷ Március 25-én Hitler – nem akarván a lengyeleket az angolok karjaiba terelni – még mindig azt hangoztatta, hogy a danzigi kérdést nem erővel kívánja megoldani.¹⁰⁴⁸ Előző este említette Göbbelsnek, reméli, hogy a lengyelek válaszolnak majd a rájuk nehezedő nyomásra, „de nekünk is citromba kell harapnunk, és garantálnunk kell Lengyelország határait”.¹⁰⁴⁹

A várakozással ellentétben március 26-án, nem sokkal déli 12 óra után, Beck áhított látogatása helyett Lipski egyszerűen átadta Ribbentropnak a lengyel külügyminiszter álláspontját tartalmazó emlékeztetőt. Abban mereven elutasította a német ajánlatokat, és hangsúlyozottan emlékeztette Ribbentropot Hitler 1938. február 20-án elmondott beszédére, melyben szóbeli biztosítékokat adott Lengyelország jogainak és érdekeinek tiszteletben tartására. Ribbentrop kikelt magából. Túllépve a Hitlertől kapott felhatalmazáson, közölte Lipskivel, hogy minden, Danzig ellen irányuló akciót (aminek eddig jelei se mutatkoztak) a Birodalom ellen irányuló agresszióként fognak értékelni. A megfélemlítési kísérlet Lipski esetében kudarcot vallott. Válaszul közölte Ribbentroppal, hogy minden, Danzig visszacsatolására irányuló terv német részről történő szorgalmazása háborút jelent Lengyelországgal.¹⁰⁵⁰ Hitler válaszát el lehet képzelni.¹⁰⁵¹ Göbbels a következőket jegyezte fel naplójába: „Lengyelország még mindig nagy nehézségeket okoz. A lengyelek természetesen az ellenségeink, és azok is maradnak, még akkor is, ha saját érdekeikből kiindulva a múltban tettek nekünk néhány szolgálatot.”¹⁰⁵² A lengyelek hajthatatlan álláspontját Varsóban, március 28-án este a német nagykövet előtt Beck is megerősítette: ha Németország megkísérli erővel megváltoztatni Danzig státuszát, akkor ez háborút jelent.¹⁰⁵³

Közben március 27-én Chamberlain figyelmeztetett, hogy a németek minden pillanatban lecsaphatnak Lengyelországra, és közölte a brit kormánnyal, hogy a lengyelek ellenállásának megerősítése és Hitler elrettentése érdekében kész akár egyoldalú kötelezettségeket is vállalni Lengyelország érdekében.¹⁰⁵⁴ A Cseh-Szlovákia lerohanása óta kibontakozó politikai irányvonal Chamberlainnek a Képviselőház előtt 1939. március 31-én elmondott beszédében nyert megfogalmazást: „Bármilyen, a lengyel függetlenséget nyilvánvalóan veszélyeztető lépés esetén, és olyan helyzetekben, amikor a lengyel kormány létfontosságúnak tartja, hogy nemzeti erőinek bevetésével ellenállást tanúsítson, akkor Őfelsége kormánya kötelességének tartja, hogy minden tőle telhető segítséget azonnal megadjon a lengyel kormánynak.”¹⁰⁵⁵

Ezt követte Beck április 4-e és 6-a között Londonban tett látogatásának végén Chamberlainnek a Képviselőház előtt tett bejelentése, hogy Nagy-Britannia és Lengyelország „egy európai hatalom” támadása esetére kész egymással kölcsönös segélynyújtási szerződést aláírni.¹⁰⁵⁶

A március 31-i brit garanciáról értesülve Hitler dührohamot kapott. A Birodalmi Kancellárián lévő dolgozószobájában álló márványasztal tetején toporzékolt: „Ördögi italt főzök nekik!”, üvöltötte tajtékozva.¹⁰⁵⁷

Pontosan az történt, amit el akart kerülni. Arra számított, hogy a nyomásgyakorlás a lengyelek esetében ugyanúgy működik, mint a csehekkel és a szlovákokkal szemben. Feltételezte, hogy végül a lengyeleknek is megjön az eszük, és átadják Danzigot, s biztosítják a területenkívüliséget a Korridorban vezető utak számára. Biztosra vette, hogy Lengyelország így német csatlóssá és – a Szovjetunió ellen indított támadás esetén – szövetségessé válik. Eltökélt szándéka volt, hogy távol tartja Lengyelországot Nagy-Britannia ölelésétől. Most minden a feje tetejére állt. Danzigot erővel kell birtokba venni. A britek keresztezték útjait, a lengyelektől pedig visszautasításban részesült. Majd megtanítja őket kesztyűbe dudálni!¹⁰⁵⁸

Legalábbis így gondolta. Valójában túlzott magabiztossága, türelmetlensége és a Cseh-Szlovákia elleni német agresszió utóhatásainak félreértelmezése végzetes számítási hibát eredményezett.

Másnap, április 1-jén, Wilhelmshavenben, a Tirpitz (a Bismarck után a második korszerű csatahajó, melynek a támadó ék szerepét szánták, majd amikor Németország az elkövetkező évek során kihívást intéz Nagy-Britannia tengeri hatalma ellen)¹⁰⁵⁹ vízrebocsátása után elmondott beszédében Hitler kihasználta az alkalmat Nagy-Britannia állítólagos „bekerítési politikájának” ostorozására, s alig burkolt fenyegetéseket intézett mind Lengyelországhoz, mind pedig Nagy-Britanniához. Durva filozófiáját egyetlen, rövid mondatban fogalmazta meg: „Akinek nincs hatalma, elveszti az élethez való jogát.”¹⁰⁶⁰

Március végén Hitler arra utal Brauchitsch, a szárazföldi csapatok főparancsnoka előtt, hogy ha a diplomáciai erőfeszítések nem járnak eredménnyel, akkor Lengyelország ellen erőszakot alkalmaz. A fegyveres erők különböző fegyvernemei azonnal hozzáláttak saját hadműveleti terveik kidolgozásához. Az elkészült tervezetet hatalmas betűkkel, „Führer-típusú” írógépen készítették el, hogy Hitler azt szemüveg nélkül is tudja olvasni. A bevezetőben Hitler megfogalmazta a politikai célokat. Április 3-án a Fehér terv (Fall Weiss) direktívái már készen is voltak.¹⁰⁶¹ A direktívákat nyolc nappal később hirdették ki.¹⁰⁶² A Hitler által írt első rész a következőkkel kezdődik: „Németország Lengyelországgal fenntartott kapcsolatai továbbra is a nézeteltérések elkerülésének alapelveire épülnek. Ha viszont Lengyelország megváltoztatja a Németországgal szembeni, mindeddig ugyanezekre az alapelvekre épülő politikáját, és fenyegető magatartást tanúsít Németországgal szemben, akkor a Lengyelországgal életben lévő szerződés ellenére végleges rendezés válik szükségessé. A cél ebben az esetben a lengyel katonai erő szétzúzása, és keleten olyan helyzet kialakítása lesz, mely megfelel a nemzetvédelmi érdekeknek. Legkésőbb az ellenséges cselekmények megindulásakor Danzig Szabad Állam a Birodalom részévé válik. Ebben az esetben a politikai vezetők kötelességüknek tartják Lengyelország elszigetelését és – ha lehetséges – a háború csupán Lengyelország területére történő korlátozását.”¹⁰⁶³ 1939. szeptember 1-jétől a Wehrmachtnak készen kell állnia, hogy bármikor hozzáláthasson a Fall Weiss végrehajtásához.¹⁰⁶⁴

Még néhány hónappal korábban, Cseh-Szlovákia megtámadása előtt, a támadás célszerűségét illetően a hadsereg parancsnokai között megosztottság uralkodott. Most nyoma sem volt a bizonytalanságnak. A Lengyelország szétzúzására irányuló, elkövetkező hadjárat céljait Halder vezérkari főnök két héten belül körvonalazta a vezérkar tábornokai és tisztjei előtt. Az előző ősszel, a szudéta válság kiteljesedése idején, még Halder testesítette meg a Hitler elleni államcsínyt dédelgető ellenzéki reményeket. Akkor még Hitler meggyilkoltatására is fel volt készülve.¹⁰⁶⁵ Most ugyanez a Halder nyilvánvaló élvezettel ízlelgette a lengyelek felett aratandó, könnyű és gyors győzelem reményeit, és már kilátásba helyezte az ezt követően a Szovjetunióval és a nyugati hatalmakkal kialakuló konfliktust. Halder a magasabb parancsnokok előtt kijelentette, hogy „hála a Führer kiemelkedő, mondhatnám ösztönösen helyes politikájának”, Közép-Európában a katonai helyzet alapvetően megváltozott. Ennek következtében Lengyelország pozíciói is jelentős változáson mentek keresztül. Halder – elmondása szerint – abban is biztos volt, hogy hallgatósága számos tagjának a nevében is beszél, amikor azt mondja, hogy a Lengyelországgal fenntartott „baráti kapcsolatok” megszüntetésével „egy nagy kő esett le a szívéről”. Lengyelország most már Németország ellenségeinek sorába lépett. Beszédének további részében Halder Lengyelország „rekordsebességgel” („einen Rekord an Schnelligkeit”) történő szétzúzásának szükségességét taglalta. A britek garanciája mindezt nem gátolja meg. A lengyel hadsereg képességeit illetően megvetően nyilatkozott.”¹⁰⁶⁶ „Nem jelent komoly ellenfelet.” Ezt követően kitért a német támadás menetének néhány részletére, elfogadta az SS-szel való együttműködést, és az ország területének a párt félkatonai alakulatai által történő megszállását. A cél, ismételte meg, annak biztosítása, hogy „ne csupán a lehető leggyorsabban vereséget mérjünk Lengyelországra, hanem az is, hogy megsemmisítsük”, akár beavatkozik Franciaország és Nagy-Britannia nyugaton (amit nem tartott valószínűnek), akár nem. A támadásnak „megsemmisítő erejűnek” („zermalmend”) kell lennie. Beszédét a lengyel konfliktuson túli jövőbe tekintve fejezte be: „Három, de ha lehetséges két hét alatt végeznünk kell Lengyelországgal. Ezekután már csak az oroszoktól függ, hogy Európa sorsa a keleti front lesz, vagy sem. Mindenesetre egy gigantikus győzelmek élményével eltöltött, győztes hadsereg készen áll akár a bolsevizmussal történő szembeszállásra, akár… arra, hogy meginduljon nyugat felé…”¹⁰⁶⁷

Lengyelország kérdésében nem volt ellentét Hitler és a vezérkar főnöke között. Egy korlátozott hadjárat keretein belül, de – ha szükséges – még egy nyugati beavatkozás esetén is (amit valószínűtlennek tartottak) mindketten villámgyorsan szét akarták zúzni Lengyelországot. Lengyelországon túlnézve, a későbbiek során mindketten a konfliktus – keleti vagy nyugati irányba történő – kiszélesedésére számítottak. Hitler elégedett lehetett. Ezúttal a hadsereg vezetése részéről nem kellett problémákkal számolnia.

Az 1939-es nyári válság körvonalai kialakultak. Ez nem egy Lengyelország szétzúzását jelentő, korlátozottnak szánt konfliktussal végződik, hanem azzal, hogy a jelentősebb európai hatalmak ismét egy kontinentális méretű háborúba keverednek. Ez volt Hitler azon a tavaszon vétett számítási hibája következményeinek első állomása. Ezzel együtt – mint ahogy Halder tábornokok előtt elmondott beszéde is bizonyítja – ezt a számítási hibát Hitler nem egyedül követte el.