Tizenegyedik fejezet

Frissen főzött kávé csábító illatára ébredtem. Kinyitottam a szemem.

A mennyezet nem volt ismerős. Nem a saját házamban ébredtem. Ez azt jelentette, hogy én...

Egyenesen felültem. Rogan főhadiszállásán voltam, az egyik fekete bőrkanapéján. Valaki tett a fejem alá egy párnát, és rám terített egy takarót. A szoba túlsó végén Rogan kávét töltött egy fekete bögrébe. Egy fehér pólót és egy fekete nadrágot viselt. A póló ráfeszült a bicepszére. Úgy nézett ki, mint aki nemrég edzett és tusolt.

Rám nézett és elvigyorodott. Ez egy gonosz vigyor volt, amitől az összes riasztó megszólalt a fejemben.

- Mennyi az idő?

- Tíz perccel múlt kilenc.

Félelem futott át rajtam.

- Reggel? - Kérlek, ne mondd azt, hogy reggel!

- Igen.

- Ó, ne. Elmondtad a családomnak hol vagyok?

- Nem.

Fellélegeztem.

- De gondolom, Cornelius megtette, amikor visszament a raktárba.

Uh. Visszazuhantam a kanapéra, és a fejemre húztam a takarót. Ezt soha nem tudom kimagyarázni. Frida nagyi és a húgaim irgalmatlanok lesznek. „Tehát az éjszakát Veszett Rogannal töltötted? Milyen volt? Mikor lesz az esküvő?”

A takaró lecsúszott rólam, felfedve Rogant, aki túl közel állt hozzám ahhoz, hogy kényelmes lett volna. Ebből a szögből még nagyobbnak tűnt, ami egy ügyes trükk volt, tekintve, hogy már eleve hatalmas volt. Borotvált álla teljesen sima lett. Jobban szeretem, amikor borostás. Attól egy kicsit... emberibbnek tűnt. Most úgy nézett ki - eltekintve egy vékony vörös vágástól az arcán - mint egy Elsőrendű.

„Látok egy Elsőrendűt...” Elsőrendű, vagy sem, Rogan és én nem vagyunk egy szinten. Valószínűleg soha nem is leszünk.

- Hol vannak a többiek? - kérdeztem.

- Cornelius nővérének a válaszára várunk. Nem volt értelme itt várakozni, ezért mindenki haza ment - gonoszul elmosolyodott, amitől úgy éreztem magam, mint egy finom bárány, aki besétált a farkas barlangjába. - Kivéve téged.

Felsóhajtottam.

- Lehet, hogy nem kellene számítanod a Harrison Ház beleegyezésére.

- Tudom, hogy nem állnak közel egymáshoz.

- A nővére nem látta Matilda-t egy éves kora óta.

- Félsz attól, hogy mit fog gondolni a családod? - kérdezte, miközben a kávéját itta.

- Nem félek. Erős védelemre készítem fel magam szellemileg. Fel kellett volna ébresztened.

- Teljesen kimerítetted magad - mondta. - A testednek pihenésre volt szüksége.

- Csak egy pillanatra csuktam be a szemem.

- Elájultál - mondta vigyorogva. Egy férfinak sem lenne szabad ennyire jóképűnek lennie kora reggel.

- Semmi ilyesmit nem csináltam.

- Tudtad, hogy horkolsz? - kérdezte.

- Nem horkolok.

- De igen. És imádnivaló - kacsintott rám.

Hozzá vágtam egy párnát. De a párna megállt néhány hüvelyknyire az arcától és visszaereszkedett a helyére, a kanapéra. Leguggolt mellém. A távolság közöttünk hirtelen összezsugorodott. A kávés bögréje az asztalra mozdult.

- Tudod, mire gondolok? - kérdezte. A tekintete végig siklott a hajamon. - Azt gondolom, hogy a családod arra fog számítani, hogy itt maradtál, és nekünk, kettőnknek egy felejthetetlen piszkos éjszakában volt részünk.

Az agyam szinte lefagyott.

- Különösen, ha meglátják a hajadat.

- Mi baja a hajamnak? - húztam végig az ujjaimat a hajamon.

- Ez egy különleges stílus, amit másnap reggelinek hívnak.

Megérintettem a fejemet. Az elmúlt éjszakai hajlakk, az eső és a párnám mind összejátszottak abban, hogy egy életre szóló kuszaságot csináljanak a fejemen. A hajam összeállt, mint a nemez, és szerte-széjjel állt.

Rogan rám nézett, és kék szemeiben ugyanazt a jeges sötétséget láttam. Már megint.

- Már hívtad a Howling Házat?

- Még nem - mondta. - Miért? Szeretnéd hallani?

- Lehet.

- Lökött.

- Rogan!

Rám mosolygott. Ez egy olyan mosoly volt, ami a szívedtől az elmédig hatol, de legközelebb már azon tűnődsz, miért viselsz el egy olyan embert, aki miatt szeretnél a falba öklözni.

- Reggel nagyon szexinek nézel ki, Nevada. - A hangja simogatott, a mágiája végigtáncolt a bőrömön, és a vágy apró robbanásait idézte elő.

- Állj meg! - figyelmeztettem. A mágikus simogatás eltűnt.

- Szégyen lenne, ha csalódást okoznék a rokonaidnak.

- Megvan az a rossz szokásom, hogy rendszeresen csalódást okozok nekik - kinyúltam és finoman megérintettem a bőrt a vágás alatt. - Ezt hogy szerezted?

- Tegnap a tömegben - a hangja egy kissé elmélyült.

Még mindig megérintettem, a bőre meleg volt az ujjaim alatt. Szantálfa halvány illata lengte körül. Teljesen mozdulatlan maradt, mintha azon aggódott volna, hogy elveszem a kezem.

- Azt hittem Olívia karmolt meg. Szerintem nem ő a legnagyobb rajongód.

- Észrevetted? - mosolygott.

- Úgy tűnt szereted Ryndát. Miért nem vetted el feleségül?

- Mert túlságosan szeretem őt.

Ez fájt. Lassan visszahúztam a kezem. Nem kellett volna elkezdenem ezt a beszélgetést.

Rogan leült mellém a padlóra, a karjait behajlított térdén pihentette.

- Amikor hároméves voltam, apám a hatodik gyilkossági kísérletet élte túl. Egy manipulátor támadta meg. Anyám megölte a merénylőt, de ez csak táplálta a megszállottságát, hogy kompenzálja a gyengeségünket. Nem tudod megölni azt, amit nem látsz, hacsak nem lehetsz telepatikus és telekinetikus is egyben. Akkor megéreznénk, amikor jönnek a gyilkosok. Velem megpróbált létrehozni egy telepatikus-telekinetikus hibridet, de nem járt sikerrel. Elhatározta, hogy majd a gyerekeimmel sikerrel jár, ezért elkezdett nekem menyasszonyt keresni.

- Csak hároméves voltál.

- Ő hosszú távra tervezett. Rynda erőteljes telekinetikus és empatikus. Az apám jobban szeretett volna egy telepatikust, de a telekinézis és a gondolati manipuláció egy Elsőrendűben nagyon ritka. Szinte soha nem fordulnak elő együtt. Attól tartott, ha elveszek egy telepatikus Elsőrendűt, a gyermekünk elveszíti a telekinézist. Rynda apja telekinetikus, az anyja telepatikus, a génjei tökéletesek voltak az apám céljaira. A családjaink között létrejött egy házassági megállapodás, amikor én három, Rynda pedig kétéves volt. Már az első alkalommal, amikor megpróbált lebegtetni egy tárgyat sikerrel járt.

- Milyen tárgyat lebegtetett? - kérdeztem, bár magam ellen beszéltem.

- A szülei vitatkoztak, ő pedig megpróbált egy cumit az anyja szájába tenni, hogy az csendbe legyen.

Magam előtt láttam Olíviát egy cumival a szájában, és felkuncogtam.

- Rynda mindig béketeremtő volt, azt szereti, ha a dolgok nyugodtak.

- Tehát egész életedben tudtad, hogy őt fogod elvenni?

- Igen - bólintott. - De gyermek- és kamasz koromban nem is volt ezzel semmi gondom. A házasság olyasmi volt, ami a távoli jövőt érinti, és Rynda is tetszett. Különösen pubertás után.

A féltékenység apró tüskéi szúrtak belém.

- Rynda gyönyörű.

- Gyönyörű - mondta. - Elegáns, kifinomult, kitűnő, elragadó...

Most épp megpróbált felbosszantani. Úgy tettem, mintha a körmeimet tanulmányoznám.

- Megértem, hogy vigasztalhatatlan vagy, hogy egy másik férfitól lettek gyermekei. Értem, Rogan. Ne érezd rosszul magad miatta. Biztos vagyok benne, hogy találsz majd valakit, aki kárpótol... végül.

Halkan felnevetett.

- Elég tüskés vagy reggelente. De hozzá tudnék szokni.

- Elmondod a történet többi részét is nekem, vagy inkább menjek haza?

- Rendben. Amikor tizenhat éves voltam, Rynda eljött egy partira a házunkba. Már nem emlékszem rá, hogy mi volt az alkalom, de az tudom, hogy az anyámnak okoztam egy kis bánatot, és még nem tette túl magát rajta. Nehéz tinédzser voltam.

- Ne mond.

- Tizenhat éves voltam - vonta meg a vállát Rogan.

- Mit csináltál, hogy az anyád megharagudott rád?

Felsóhajtott.

- Azon a nyáron apám és én összevitatkoztunk, és azt mondta, ha nem tetszenek a ház szabályai, éljek az utcán egy kartondobozban. Megtettem. Csak azt a ruhát vittem magammal, ami rajtam volt, és semmi mást. Majdnem három hétig tartott, hogy megtaláljanak.

- Hova mentél?

- A belvárosba - mondta. - Nem gondoltam, hogy bármi rossz történhet velem. Az utcán aludtam, az ingyen konyhán ettem, és harcoltam más hajléktalan srácokkal. Azután észrevettem, hogy egy aluljáró alatt páran pénzért harcolnak, a többiek pedig fogadnak rájuk. Megvertem pár fickót, és kerestem ötven dollárt. De egy fickótól én is kikaptam, aki mágikusan meg tudta keményíteni az öklét. Egy fickó megpróbált pizza és vodka ígéretével felszedni. Nem tetszett a tekintete, ezért beszálltam az autójába, hogy lássam mi fog történni. Megpróbált megfojtani, de pórul járt. Soha nem sikerült egy kartondobozban aludnom. Általában egy parkban aludtam a bokrok alatt, mindaddig amíg apám biztonsági emberei meg nem találtak, akkor telenyomtak nyugtatóval és visszavittek a házunkba.

Csak bámultam rá. Nem hazudott.

- Amikor felébredtem a szobámban, az anyám ült mellettem. Elmondta mennyire aggódott. Azt mondta, nem volt jogom ahhoz, hogy így megijesszem. Ez végtelenül rosszabb volt, mint az utcán aludni. Mire a parti elkezdődött, majdnem megoldottuk a családi konfliktust. Így amikor Rynda megkérdezte anyámtól, hol voltam az elmúlt három hétben, anyám elmondta neki. Rynda ekkor sírni kezdett.

- Miért?

- Megérezte az anyámban a félelem és a feszültség maradványait. Ez megzavarta. Ott ült, könnyek folytak végig az arcán, és megkérdezte az anyámtól, hogy hogyan tudna elviselni engem. Az anyám azt mondta neki, hogy én egy tehetséges gyerek vagyok, és a tehetséges gyerekek olykor rendkívüli dolgokat tesznek. Rynda erre azt mondta, hogy akkor nem akar tehetséges gyerekeket. Ekkor tudtam, hogy nem vehetem el.

- Azért mert nem akart tehetséges gyerekeket?

Connor közelebb hajolt és ismét elmosolyodott, de ez a mosoly nem tükröződött a szemében.

- Nem. Hanem azért mert nem szerettem őt. A házasságok az Elsőrendűek között ritkán alapulnak szerelmen, de Rynda tudná, hogy nem szeretem. Ez mindig fájna neki. Ryndával maradni azt jelentené, hogy egyedül maradnánk. Ő családot akart, gyerekeket és stabilitást. Biztonságot. Én nem tudtam pontosan, hogy mit akarok, csak azt, hogy nem ezt. Én kockázatot vállalnék, és ez összetörné. De ha mégis elfojtanám a saját akaratomat és elvenném, hidegnek kellene hozzá lennem. Soha nem engedhetném meg, hogy érezze a haragomat, hogy féljen, vagy aggódjon, mert az kegyetlenség lenne vele szemben.

Rogan személyisége olyan volt, mint a mágiája, elsöpört mindent, ami az útjában állt. Láttam már a dühének mértékét, és a vágya intenzitását. Amikor rád figyelt, azt teljes erővel csinálta, és kiváltságosnak érezted magad, hogy figyelmének tárgya lehetsz. A valódi kapcsolat tisztességet igényel. Amikor megijedt, tombolt, vagy tehetetlen volt, le kellett nyugodnia és elzárni az érzelmeit, mielőtt hazament. Hazudnia kellett volna.

Rogan soha nem hazudott nekem. És ez úgy megrázott, mint az áram. Néha óvatosan fogalmazta meg a válaszait, de soha nem hazudott nekem, azt az egy alkalmat kivéve az erkélyen, amikor végignéztük az emberei megölését. Szándékosan hazudott, tudva hogy reagálok rá. Megtagadhatta volna, hogy válaszoljon a kérdéseimre. Helyette mindig elmondta nekem az igazságot, még akkor is, amikor tudta, hogy nem fog nekem tetszeni a válasz.

- Valami baj van? - kérdezte.

- Nem - hazudtam. - Folytasd a történetet.

- Már nem sok maradt. Hivatalosan tizennyolc évesen bontottam fel az eljegyzést. Még egy évig reménykedtek, de amikor beléptem a hadseregbe, mindenki számára világos lett, hogy nem gondolom meg magam. Rynda hat hónapon belül férjhez ment. Őt nem érdekli sem a politika, sem a kockázatos játékok, és minden jel szerint szereti a férjét.

- Megbántad?

- Nem. Rynda boldog, és nekem valaki másra van szükségem. Valakire, aki nem törik össze a nyomás alatt.

Igaz.

- Ez egy nagy feladat.

Az arca elgondolkodó lett.

- Emlékszel még arra a nagy beszédemre, amit a garázsban mondtam?

- Melyikre? - sóhajtottam. - Többet is előadtál? Azon töprengtem, hogy összegyűjtöm őket egy adathordozóra.

- Amikor azt mondtam, hogy könyörögni fogsz, vigyelek ágyba.

- Ah. Hogy azt. Hogy is felejthetném el. Állandóan azt vártam, hogy döngetni fogod a mellkasodat, mint egy ezüsthátú gorilla.

- Felejtsd el, amit mondtam.

A hangszóróból Bogár hangja rezonált keresztül a szobán.

- Nevada ébredj fel. Bern azt mondja sürgősen hívd vissza.

Felvettem a telefonomat az asztalról. Valaki lekapcsolta rajta a hangjelzést. Tárcsáztam Bernardot.

- Igen?

- Montgomery videó hívással keres az irodádban - mondta. - Nagyon ideges. Próbáltam meggyőzni, hogy visszahívod, de azt mondja, tartja a vonalat.

Valami rossz történt.

Felugrottam a kanapéról, megláttam a cipőimet. Felvettem őket. Rogan engem nézett.

- Valami baj van?

- Valószínűleg.

- Szükséged van segítségre?

- Nem. Augustine tudja hol voltam, de nem itt hívott, ami azt jelenti, hogy a vészhelyzet egyedül engem érint. Kezelem a saját ügyeimet.

Felnéztem rá. Visszatért az ismerős hideg Elsőrendű, intenzív, kemény és halálos.

- Ha Elsőrendűvé válok, az ellenségem leszel Rogan?

- Nem - mondta. – Soha nem kell félned tőlem.

- Emlékeztetni foglak rá.

 

Elszáguldottam a raktárhoz. Egy kék Honda CRV állt a parkolóhelyemen. Bern az ajtóban várt.

- Van egy új ügyfelünk? - mutattam a Hondára.

- Nem. - Bern arcán feltűnt az a kifejezés, ami azt jelentette, hogy módszeresen felvezeti azokat az eseményeket, melyek eredményeképpen a Honda a parkolóba került, és a történetet a nagy árvíztől fogja kezdeni.

Feltartottam a kezem, remélve, hogy megakadályozom az információáramlást.

- Majd később. Mi ütött Augustine-ba?

- Lehet, hogy ez - emelte fel Bern a tabletjét. Egy főcím látszott rajta: „A Zöld Hölgy kérdése: Az Elsőrendűeknek többet kellene tenniük?”

Csak erre volt szükségem. Leültem az irodai székemre, összefogtam a hajam, amennyire tudtam, és megnyomtam a billentyűzetet.

- Igen?

Augustine tökéletes arca annyira hideg volt, mintha gleccserből faragták volna.

- Gratulálok Zöld Hölgyem.

A fenébe.

- Az önzetlenséged rosszul sült el. Én előre megmondtam neked.

- Ez egy pocsék cikk Augustine.

- Nem a cikkről beszélek.

Hátradőltem és keresztbe fontam a karjaimat.

- Akkor miről van szó?

- Victoria Tremaine emberei kapcsolatba léptek az irodámmal. Houstonba tart, hogy találkozzon velem. A Zöld Hölgy személyére kíváncsi.

Kiegyenesedtem ültömben. Évekkel ezelőtt, amikor rájöttem, hogy inkvizítor vagyok, rákerestem az igazságérzékelő Házakra. Három volt az Egyesült Államokban, és ezek közül a Termaine Ház volt a legkisebb és a legfélelmetesebb. Csak egy Elsőrendűvel rendelkezett: Victoria Tremaine. Victoria közel hetvenéves, és az emberek elbújtak előle, ha meghallották, hogy jön. Nem csak az igazságot tudta kihúzni az áldozataiból, de el is tudott feledtetni velük dolgokat, amit gyakran meg is tett. Gazdag, félelmetes, és rettenetes hatalma volt. Emlékszem, láttam róla egyszer egy képet - magas, arisztokratikus nő, gonosz szemekkel - úgy nézett ki, mint egy gonosz boszorkány. Az a fajta, akinek nemesi címe van, és már azért élve megnyúz, ha kiöntesz egy pohár italt.

- Én nem akarom felidegesíteni Tremaine-t - mondta Augustine. - Még azt sem szeretném, ha az irodám közelébe jönne, de nem tehetem meg, hogy nem találkozok vele. Egy lehetőséged van, hogy elmond nekem, miért érdekelheted őt.

- Fogalmam sincs.

- Akkor találd ki. Ha védelemre van szükséged Tremaine-tól, akkor alá kell írnod azt a szerződést, amit felajánlottam neked. A Házam megvédi a sajátjait. Van... - ránézett a számítógép képernyőjére - ...huszonkét órád.

A képernyő elfeketedett. Bern-re néztem, de ő csak széttárta a karját.

Ha Augustine találkozik Victoria Tremaine-al, az nő kihúzza a személyazonosságomat a fejéből. Én még csak egy kezdő Elsőrendű voltam, és sikerült Baranovszky-t rávennem arra, hogy valljon be nekem dolgokat. Victoria-nak egy élet gyakorlata volt, neki ez nem tartana semeddig.

Szörnyű gyanú gyulladt a fejembe. Ha Rogan-nek igaza van, és én egy Elsőrendű vagyok, a tehetségemnek valahonnan jönnie kellett. Az Elsőrendűek spontán megnyilvánulása anélkül, hogy bármelyik nagy családhoz tartoznának, rendkívül ritka volt.

- Anya itthon van?

Bern bólintott.

- Nevada, az autó...

- Majd később.

Felálltam és végigmentem a folyosón, át a házunkba, be a konyhába. Anyám a mosogatónál öblített el egy tányért. Arabella az asztalnál játszott a telefonjával.

Az anyám végig mérte a hajamat.

- Eseménydús éjszaka?

- Van bármilyen oka annak, hogy Victoria Tremaine érdeklődik irántam?

Anyám arca elfehéredett, a tányér kicsúszott a kezéből és összetört a padlón.

- Anya! - ugrott fel Arabella.

- Menj ki a konyhából! - anyám hangja hideg és kemény volt.

- Anya! Mi a baj...

- Most!

A húgom szemei tágra nyíltak, de felállt. Anyám szikrázó tekintettel meredt Bern-re, aki szó nélkül kiment.

Anyám lassan megtörölte a kezeit egy törölközővel. Az arca merev és számító lett. Csak egyszer láttam rajta ezt a kifejezést, amikor otthagyta a katonai karrierjét. Félelem futott rajtam át.

- Mit csináltál? - kérdezte hátborzongatóan nyugodt hangon.

- Megmentettem egy kislányt. Amy Madrid-ot.

- Ki tud róla?

- Augustine és a titkára. Anyu, megijesztesz.

- Victoria a városba tart?

- Igen.

- Mikor érkezik meg?

- Holnap.

Anyám módszeres pontossággal felakasztotta a törölközőt az állványra.

- Most nagyon figyelj rám! Ki kell törölnöd Augustine elméjét.

- Miért?

- Ki kell törölnöd Augustine elméjét. Ha kell, süsd meg.

Visszahőköltem.

- Van róla fogalmad, hogy mit kérsz tőlem? Még akkor is, ha tudnám, hogy kell csinálni, nem akarom, hogy zöldség legyen belőle.

- Meg tudod csinálni - mondta az anyám teljes bizalommal.

Az anyám átalakult valakivé, akit nem ismertem.

- Ismerem Augustine-t. Emberi lény. Nem fogom összezúzni az elméjét.

- Akkor én ölöm meg.

- Elment az eszed? - vinnyogtam.

- Vagy törlöd az elméjét, vagy én ölöm meg.

- Anya! Mi ilyet nem teszünk! Ez nem mi vagyunk! Apa nem...

- Ez nem csak rólad szól - egy kevés érzelem futott át az arcán. - Felelős vagy a húgaidért is. Ha a Tremaine kurva megtalál téged, akkor megöl engem és a nagyanyádat. Arabella egy ketrecbe kerül, te és Catalina pedig élete végéig őt szolgáljátok. Ezt szeretnéd? Meg kell védened a családodat.

Kinyitottam a szám, de nem jött ki rajta hang.

Anya szája megremegett. Keresztül ment a konyhán és vadul megölelt.

- Tudom. Tudom, hogy ez nehéz. Rendben van. Túl sokat kérek. De ne aggódj kicsim. Majd én gondoskodom róla. Felejtsd el, hogy ez történt.

Kibontakoztam az ölelésből.

- Mit akar tőlünk?

- Ő az apai nagyanyád.

A hátamon végigfutott a hideg. Belezuhantam egy székbe.

- Nem tudott kihordani egy gyereket sem, így ő... csinált dolgokat, és megszületett az apád. Egy olyan fiút akart, aki Elsőrendű lesz. Az apádnak viszont nem volt mágiája. Semennyi. Mindig elhanyagolta őt, de amíg arra várt, hogy a tehetsége megmutatkozzon, minden nap szétszedte az elméjét, hogy bizonyítékot keressen a mágiára. Amikor rájött, hogy az apád teljesen normális, a közömbössége gyűlöletbe fordult. Amint tudott az apád elmenekült tőle. Victoriának kétségbeesetten szüksége van rád, mert a Háza vele együtt ki fog halni.

Ó, Istenem!

- De ne aggódj - mondta anyám. - Majd én...

Nem, nem ő intézi. Ahogy Rogan mondta, ez Házak közötti háború. Én voltam a legidősebb Elsőrendű a családomban. Ezt a felfordulást én csináltam, az én felelősségem. Felemeltem a kezem, és nyugodt hangon mondtam.

- Nem. Majd én megoldom.

- Nevada...

- Majd én gondoskodom róla anya. Ma este megoldom. De ígérd meg, hogy várni fogsz. Ígérd meg.

- Nem teszek semmit, amíg meg nem kérsz rá - mondta az anyám.

Felálltam és magasra tartott fejjel elvonultam a szobába, hogy lezuhanyozzak.

 

Letusoltam, kimostam és megszárítottam a hajamat, munkaruhát vettem, mindezt robotpilóta üzemmódban. Ki kellett volna borulnom, de valahogy eltűntek az érzelmeim. Minden, ami megmaradt, a hideg, módszeres értelem. Erre volt most szükségem.

Victoria Tremaine volt a nagyanyám. Visszatekintve, mindennek meg lett az értelme. Az apám nem szívesen beszélt a családjáról, ragaszkodott hozzá, hogy nagyon óvatos legyek a mágiámmal, az anyám bizalmatlansága az Elsőrendűekkel szemben. Ha Victoria Tremaine az én anyósom lenne, és sem bíznék egyetlen Elsőrendűben sem.

Victoria Tremaine-nak nincsenek örökösei. Elsőrendű örökösei meg főleg nincsenek. Ez tény. Ha rájönne, hogy létezem, eget-földet megmozgatna, csakhogy a Tremaine Ház részévé tegyen. Ennek a legegyszerűbb módja, ha túszul ejti a húgaimat. Hármunk közül én voltam az egyetlen inkvizítor, de ez mindhármunk számára rabszolgaság lenne.

Nem hagyhatom, hogy találkozzon Augusitne-nal. Feltörné az agyát, mint egy diót.

Ettől függetlenül nem tudnám törölni Augustine elméjét. Ezt én csinálom. Ez... ellenkezett mindennel, amit képviseltem. De mégis meg kell tennem, hogy megmentsem a családom. Vagy ez, vagy anyám öli meg.

Nem láttam kiutat. A családomat pedig meg kell védenem.

Lementem a lépcsőn. Catalina lépett ki a média-szobából, hogy elkapjon. Matilda követte őt, utánozva a húgom minden mozdulatát. Ezt máskor mulatságosnak találtam volna.

- Mi történt? Arabella azt mondta, hogy a mama megőrült.

- Anya most egy nagyon nehéz időszakon megy keresztül. Ne aggódj. Holnapra minden elsimul.

- Milyen durva dolgok? Miért? Úgy nézel ki, mint aki legszívesebben megölne valakit.

- Senkit nem akarok megölni.

- Utálom, amikor úgy kezelsz, mint egy gyereket.

Ránéztem, hogy megbizonyosodjak érti-e.

- Emberek próbálnak megölni bennünket. Anya kiborult. Augustine kiborult. Megpróbálom helyre hozni. De segítene, ha nem borulnál ki te is.

Elhallgatott. Tovább sétáltam.

- Hova mész?

- Megpróbálok tervet készíteni.

Kiléptem a raktárból és megálltam a Honda mellett. Legalább hároméves volt, és tökéletesen átlagosnak tűnt. Majd megkérdezem Bernt, ha visszaértem. Elhajtottam két háztömböt, és megálltam Rogan főhadiszállása előtti utcában. Nem ez volt a legbölcsebb lépésem, de valahonnan tanácsot kell kérnem. Beütöttem a számát.

- Igen?

- A tanácsodra van szükségem - mondtam. - Itt vagyok a főhadiszállásod előtt. Bemehetek?

- Igen.

Elmentem a katonák mellett, akik mindannyian abbahagyták a beszélgetést, amikor elvonultam mellettük, és felsétáltam az emeletre.

Rogan várt rám. Ismerős tekintettel mérte végig a munkaruhámat.

- Nem szeretném, ha Bogár hallana bennünket, ha lehetséges.

- Lehetséges.

Rogan elvezetett egy távoli ajtóhoz, és nyitva tartotta. Beléptem egy kis irodába. Egy íróasztal, néhány szék, könyvespolc, notebook és kézikönyvek, ennyi volt a berendezés. Rogan bezárta az ajtót, és az asztal sarkára ült.

Nagyot nyeltem. Minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy megosszam vele az információt, de nem volt más választásom. Már tudta, hogy Elsőrendű vagyok. Azt mondta, nem akar velem harcolni.

- Victoria Tremaine a nagyanyám.

Rogan összehúzta a szemöldökét.

- A Shaffer Házra gondoltam. A Tremaine meglepetés.

- Holnap találkozni fog Augustine-nal. Ha rájön, hogy létezem, elpusztítja a családomat. Az anyám megöli Augustine-t, hacsak nem törlöm az elméjét.

- Kínos a helyzet. - Rogan arckifejezése olyan volt, mintha egy roppant összetett sakkjátszmát játszana. - Azt szeretnéd, hogy megmentselek?

Csábító ajánlat volt, annyira csábító.

- Nem, csak tanácsot szeretnék.

Büszkeség villant a szemében.

- Nincs más választásom. Ez az én dolgom. Még ha anyám meg is próbálja, nem hiszem, hogy ki tudja lőni Augustine-t.

- Egyetértek - dőlt hátra. - Victoria Tremaine-t megvetik, de félnek is tőle, és ezt ő is tudja. Egy védelmezővel, egy álcázóval, és egy égisszel, egy telepatikus pajzzsal utazik. A teste és az elméje, minden alkalommal kiválóan védett, de ha mégis támadás éri, az álcázó egy másodperc alatt eltűnteti. Rendkívül nehéz célpont. Az anyád ezt tudja, és ezért koncentrál Augustine-ra.

Bólintottam és hátra dőltem.

- Augustine közel áll ahhoz, hogy a barátomnak nevezzem a Házak tagjai közül. Van egy sokkal fiatalabb húga és egy öccse. Az apjuk meghalt, és ő a gondviselőjük. Ne téveszd össze az irántad való érdeklődését a barátsággal vagy a bajtársiassággal. Ha úgy gondolja, hogy egy kicsit is veszélyt jelentesz a testvéreire, meg fog ölni téged. Egy Elsőrendű szempontjából nem tartozol neki semmivel.

- Rogan, nem tudom csak úgy törölni az elméjét.

- Nem tudod, vagy nem akarod?

- Nem vagyok benne biztos - sóhajtottam.

- Igen. Ez vagy te - a tekintete kegyetlen volt.

- Meg tudnám csinálni. - Összetörhetném Augustine elméjét. Már töröltem egy elmét ezelőtt, mikor kikérdeztem a zsoldosokat, és gyakoroltam a húgaimon. Pontosan tudom, hogy hol van a határ, és eddig nagyon keményen dolgoztam rajta, hogy ne lépjem át.

- Augustine erős akarattal rendelkezik. Ha megtámadom az elméjét, megpróbál majd harcolni velem, és megnyomorítja saját magát. Ez időt fog igényelni, perceket, esetleg egy órát, ez nem igazán harcos hatalom, de összezúzza az elméjét. Meg tudnám csinálni, de nem akarom.

- De meg kell védened a családodat.

- Igen.

- Ezt próbáltam meg elkerülni, amikor megpróbáltalak rávenni, hogy ne menj el Baranovszky gálájára - mondta. - Így ez az egész hamarabb megtörtént, mint ahogy szerettük volna. Azt hittem több időnk lesz. A kérdés most nem az, hogy mit kellene tenned. Tudod, hogy mit kell tenned. A kérdés az, hogy mivel tudsz együtt élni.

- Augustine készségesen megnyitná az elméjét Victoria Tremaine-nek?

- Inkább meghalna - mondta Rogan habozás nélkül. - Augustine túlságosan zárkózott. Egy olyan ember, aki soha nem mutatja meg a világnak az igazi arcát, soha nem engedné meg, hogy behatoljanak a belső szentélyébe.

- Nyitott lenne arra az ötletre, hogy védelmet tegyek az elméjére?

- Tőled? Meg kellene győznöd arról, hogy egy inkvizítorral szemben tehetetlen lenne. De legyél nagyon óvatos Nevada. Ha túlságosan személyessé teszed a bemutatót, kiiktat téged. Olyasmit mondj el róla, ami személyes, de nem érzelmi jellegű. Ne érezze úgy, hogy a legmélyebb titkait megsértették.

Ez egy nagyon érzékeny tánc, és még ha meg is kapnám azt, amit szeretnék, nem voltam benne biztos, hogy meg tudnám csinálni.

- Mit tervezel csinálni?

- Azt tervezem, hogy azokat a leckéket alkalmazom, amiket Adam Pierce tanított nekem - ráztam meg a fejem. És ha nem tudom megcsinálni, az életem összeomlik, Augustine-t pedig élete végéig csöveken át etetik, és nem fog emlékezni rá, hogy ki is volt ő. Tényleg nem nagy a nyomás.

- Tegyük fel, hogy ezt a problémát megoldod - mondta. - És utána mi lesz? Victoria Tremaine nem adja fel. Nem fog csak úgy egyszerűen üres kézzel haza menni. Folytatni fogja az üldözést. Ez csak egy fenyegető probléma rövid távú megoldása.

- Először ezt oldom meg - mozdítottam meg nagy nehezen a számat.

- És mi a hosszú távú stratégiád?

- Olyan nincs.

Összeráncolta a szemöldökét.

- A közvetlen családodban több, mint egy Elsőrendű személy van?

A húgaimról kérdezett.

- Igen.

- És van rajtad kívül másik igazságérzékelő?

- Nincs.

Meglepetés tükröződött a szemében.

- Biztos vagy benne, hogy Elsőrendűnek minősülnek?

- Igen.

- Akkor az a legjobb megoldás, ha kérvényezed a saját Házad megalakítását. Ez megkövetelné, hogy te és a többi Elsőrendű nyilvánosan elismerje a mágiádat. A képesítési eljárás és a Ház alakítás nagyon gyorsan, általában kevesebb, mint negyvennyolc óra alatt megtörténik, miután a megfelelő formanyomtatványokat benyújtották, és megtörtént a tárgyalások időpontjának egyeztetése. Ha megalakul a Baylor Ház, három évig mentességet kapsz minden más Ház támadásától. Ez egy kardinális szabály, amit még Victoria Termaine sem törhet meg. Azért van így kialakítva, hogy megvédje az új mágia kialakulását, ami mindenki számára jó, és társadalmunk egyik sarokköve.

Baylor Ház. Saját magamat és a nővéreimet cápákkal teli vízbe dobnám.

- Ez a legjobb lehetőség a számodra - egy izom megrándult az arcán, azután ellazult az arckifejezése, mintha erővel lenyugtatta volna magát. - A tanácsomat kérted. Alakítsd meg a saját Házad.

Kár, hogy erre most nem volt idő. Megoldotta volna az Augustine féle problémát is. Nem, ezt jobban át kell gondolnom. A saját Ház megalapítása, az utolsó lehetőség lesz.

- Még egy dolog. Amint hivatalosan is regisztráltattad a Baylor Házat, ez... bármi is van köztünk, be kell fejeznünk.

Bármi is az? Hátra dőltem és átvetettem egyik lábamat a másikon.

- Miért?

- Mint egy fiatal Ház fejének, a legfontosabb felelősséged, hogy biztosítsd a családod jövőjét. Kapcsolatokat és szövetségeket kell kialakítanod, hogy mire elfogy a három év, meg tudd magad védeni a támadásoktól. A legjobb megoldás, ha házasságon keresztül szilárdítasz meg egy szövetséget. Ez biztosítja a védelmet és a Ház jövőjét. Vannak olyan szolgáltatók, akik feltérképezik a DNS-edet, és a legjobb megoldást javasolják, hogy melyik kombináció eredményezni legnagyobb valószínűséggel egy inkvizítor Elsőrendű gyermek születését. Valaki egy másik igazságérzékelő Házból, vagy pedig a harci képességek kompenzálására, egy kiegészítő képesség, mint például a manipulátor. Te és én nem vagyunk kompatibilisek. A mágiáink teljesen más birodalmakból származnak. Az apám erőfeszítései ellenére nyilvánvaló, hogy a vérvonalunk nem jól illeszkedik az elme-domináns mágusokhoz. Te és én, ha utódot hoznánk létre, nem lehetne Elsőrendű.

Ah. Tehát ezen gondolkodott közben.

- Hmm.

Rogan hangja hátborzongatóan nyugodt volt.

- Most úgy gondolod, hogy ez nem érdekel, de később megbánnád. Gondolj a gyermekeidre, akiknek majd meg kell magyaráznod, hogy a képességeik alárendeltek, mert nem biztosítottad a megfelelő genetikai alapot. Ez számítani fog, Nevada.

- Ha te mondod. De most sokkal jobban aggódom Augustine miatt.

- Ne aggódj. Meg tudod oldani.

Töretlen bizalommal mondta. És Rogan nem volt az az ember, aki a dolgokat a véletlenre bízta. Nyugtalanság tört rám. Lehet, hogy épp valami nagy hülyeséget csináltam.

- Rogan, csak hogy teljesen világos legyen. Csak tanácsért jöttem. Nem akarom, hogy bármit is tégy a nevemben.

Rám mosolygott. Az álarc lehullt, és megláttam a sárkányt, teljes vad dicsőségében, a fogai kivillantak, a szemei hidegek voltak. Ha elbuknék, megölné Augustine-t.

- Nem - figyelmeztettem. - Augustine a barátod. És nincs belőle túl sok.

Rogan mosolygott. Nekem nincs hatalmam. Semmivel nem tudnám ellensúlyozni a gyilkosság ígéretét, amit a szemeiben láttam.

- Megígérted.

- Nem tettem.

A fenébe. Meg kellett volna ígértetnem vele, mielőtt bármit is mondok.

- Soha többet nem beszélek veled.

- Az rettenetes lenne - mondta.

- Nem akarom ezt. Nem akarom Augustine halálát. Megint azt teszed, hogy azt hiszed, jobban tudod, mi a legjobb a számomra, és a kérésem ellenére ragaszkodsz hozzá.

- Mi Elsőrendűek hajlamosak vagyunk rá, hogy seggfejek legyünk.

- Én is Elsőrendű vagyok.

- Igen, én pedig Veszett Rogan.

Az összes hülye, makacs, idióta dolog...

- Ha bármi történne Augustine-nal nem viselnéd el a lelkiismeretfurdalást.

- De te igen.

- Tudom, hogy ki vagyok.

- Connor...

- Rogan - javított ki. - Veszett Rogan.

Az a férfi, aki elmondta nekem, annak a történetét, hogyan szökött el tizenhat évesen, és ez az Elsőrendű itt, nem lehet ugyanaz a személy.

- Megrémítesz.

- Jó - mondta. - Tehát megértetted. Ez az a világ, ahova tartasz. Ez egy olyan világ, ahol olyan emberekre van szükség, mint én, akik képesek gonosz dolgokat cselekedni, így azok az emberek, akiket szeretnek, életben maradnak.

Nem csak ezt mondta.

Szerelmes voltam Connor Rogan-be. És ő is szerelmes volt belém.

Felálltam és felé sétáltam. Egy lépés. Másik lépés. Még egy lépés, és már ott is voltam a személyes terén belül, túl közel hozzá. Felém emelkedett. Alig egy hüvelyknyi tér választott el bennünket egymástól. Felemeltem az állam, és belenézetem a szemeibe. Csak hideg eltökéltséget láttam benne, és semmi mást. Mindent elrejtett.

Akart engem, eléggé ahhoz, hogy meg akarja ölni a barátját, csak hogy megmentsen engem, de azt mondta, hogy egy Elsőrendű vagyok. Azt mondta nekem, hogy alapítsam meg a saját Házam, és úgy gondolja, hogy ezzel megszakít minden kapcsolatot közöttünk, mivel szerinte ez a legjobb a számomra. Az hogy egy Elsőrendű volt, uralta az egész életét, és úgy gondolta, nekem is ezt kell tennem.

- Ha lenne egy gyereked, mondjuk egy olyan, mint Matilda, aki a nem megfelelő genetika miatt nem lehetne Elsőrendű, te szeretnéd azt a gyereket?

- Természetesen.

- Védenéd őt, és gondoskodnál róla? Tanítanád őt és próbálnád meggyőzni arról, hogy boldog élete van?

- Igen.

- Jó tudni.

- Ez mit jelent? - húzta össze Rogan a szemöldökét.

- Ez azt jelenti, hogy nem fogod Augustie-t megölni. És hagyod, hogy én oldjam meg a helyzetet.

A mágiája kitört, mint egy vad tájfun, elég erősen ahhoz, hogy sikításra késztessen. Körénk csavarodott és beleütközött abba a hideg falba, ami az én saját erőm volt. Rogan állkapcsának vonala megkeményedett. Helyes. Ez vagyok én, aki nem roppan össze a nyomás alatt.

A hatalom hangja lassan elcsendesedett. A sárkány egyenesen az arcomba bámult, a szeme tűzzel és megperzselt földdel volt tele.

- És miért tenném ezt?

- Mert a barátod megölése fájna neked, és én ezt nem szeretném.

A mágiája tombolt, de kitartottam. Álltam a tekintetét.

- Tartsd tiszteletben a kívánságaimat Rogan. És én is tiszteletben tartom a tiédet.

Sarkon fordultam és kisétáltam a mágiáján keresztül.