Harmadik fejezet

A Houstoni Házak többségének volt egy birtoka a Hurokban, ez egy hosszú út, amely körbe vette a belvárost, és a drága környékeket, mint például a River Oaks. Egy ház a Hurok belsejében ugyanolyan státusz szimbólum volt, mint luxusautókkal száguldozni vagy magánjachtokkal csónakázni.

Ugyanakkor Rogan negyedik generációs Elsőrendű volt. Nem érdekelte, hogy bárkit is lenyűgöz-e. Észak-nyugatra tartottunk, elhagytuk a várost, majd a főutat is. Az Old Texas tölgyek szétterjesztették az ágaikat a zöld fű felett, és sztoikusan eltűrték a houstoni decemberi esőt.

A telefonom felcsörgött. Bern.

- Igen?

- Hé, az internet szerint volt némi zűrzavar a Közgyűlésen.

Hát ez nem tartott sokáig.

- Te tudod, hogy mi folyik ott?

- Forsberg meghalt. Nem én öltem meg.

- Veled minden rendben?

- Igen.

- Úgy látom, hogy észak-nyugat felé tartasz.

Követte a telefonomat.

- Jól látod.

- Hova mégy?

- Veszett Rogan házába megyek.

Csend.

- Ne mond el anyának. - kértem.

Rogan elvigyorodott mellettem, csak egy pillanatra rándultak meg az ajkai.

- Nem mondom el - ígérte Bern.

Letettem a telefont.

- Megpróbáltad megölni Forsberget? - kérdeztem.

- Ha meg akartam volna ölni, nem hagyja el az emeletet.

- Úgy néztél ki, mint aki ölni akar.

- Válaszokat akartam, de ő nem akart segíteni. És ha nem válaszolt volna, valószínűleg meg is teszem.

Nem volt szükségem a mágiámra, hogy tudjam, hogy értette ezt.

- Meg fogod tudni szerezni a boncolási jelentéseket?

Rogan egy pillantást vetett rám. Igen, hát persze. Hogyan is kételkedhettem a nagy Veszett Rogan-ben?

- Hogy volt képes ugrani, amikor már halott volt? - kérdeztem.

- Az ugrás egy kétlépéses eljárás - mondta Rogan.

- Hasonló a légzéshez - magyarázta Cornelius a hátsó ülésről. - Forsberg magához húzta a mágiáját, mint a belégzés, majd kiengedte, mint a kilégzés, és az átvitte az előcsarnokba. Ha valaki, akkor ölte meg, amikor kilélegzett, az ugrás már befejeződik.

Most már igazán szükségem lenne hozzáférésre a Házak rendszeréhez, és arra is szükségem van, hogy tudjam hogyan működnek a magasabb szintű mágikus tehetségek. Szerencsétlenségemre nem voltam tag és nem is leszek az soha.

Elértünk egy kovácsoltvas kapuhoz, ami kinyílt a közeledtünkre, és Rogan végigvezetett a hosszú, íves felhajtón, a festői növények mellett. Az út elkanyarodott, és egy hatalmas spanyol gyarmati stílusban épült ház vált láthatóvá a dombon. Kétszintes, vastag stukkófalakkal, vörös cseréptetővel, és ívelt ablakokkal nézett a világra. Egy nagy kerek tornya volt a jobb oldalon, és egy fedett erkély nyújtott kilátást a baloldal második emeletéről.

Virágkosarakból vörös és lila virágok lógtak az erkély sötét fából készített tartófáin. Középen egy lekerekített nehéz faajtó állt, kovácsoltvas díszítéssel, ez biztosította a bejutást az otthonba. Az egész hihetetlenül romantikus volt. Ha még egyszer valaki készítene egy Zorro filmet, én tudnám, hogy hol legyen a helyszíne. Egy kicsit vártam, hogy egy fekete maszkos férfi karddal harcoljon az erkélyen, majd leugorjon a mélyfekete andalúz lovára és végig vágtasson a felhajtón.

Észrevettem, hogy Rogan közelhajolt hozzám.

- Tetszik? - kérdezte halkan.

Jó vagy rossz szándékkal, de az emberek minden nap hazudtak nekem. Ha lehetett én igyekeztem elkerülni.

- Igen.

Önelégült mosoly villant fel az arcán. Pont olyan volt, mintha ő maga építette volna fel a két kezével... De miért fontos neki, hogy tetszik-e nekem?

Utána mentünk a hideg mészkőlapokon és a hatalmas oszlopok között a bejáratig. Jobbra egy kovácsoltvas korlátos, íves lépcső vezetett az emeletre. Balra egy hatalmas nappali volt, magas mennyezetét durva fagerendákból építették, melyekről három rusztikus csillár lógott fémláncokon, gyertya alakú izzókkal, mintha egy középkori várból hozták volna. Kőoszlopokkal támogatott széles íves ablakok szakították meg a bal oldali falat, és beengedték a szobába a késő reggeli fényt. A padlón vörös-fehér színű keleti szőnyegek feküdtek. A bútorok régiek és nehezek voltak, a kanapé túlméretezett párnáit plüssből varrták. Egy hatalmas kandalló állt a túlsó falon. Az egész szoba könnyen válhatott volna egy sötét fülledt térré, de helyette világos, tágas, barátságos és tiszta volt. Itt-ott növények álltak nagy edényekben, zöld színt adva a kőfalakhoz.

Örült Rogané volt az én álomházam. Az élet nem igazságos. És ezzel nincs is baj. Ha igazán keményen dolgozok, egy napon megvehetem a saját házamat - talán nem lesz ilyen nagy, vagy ilyen ízlésesen berendezve, de az enyém lesz.

Rogan felment a lépcsőn az emeletre és mi követtük, átmentünk egy fedett balkonon, amely a folyosóról egy előszobába vezetett. Rogan jobbra fordult és egy rövid lépcsőn egy fémajtóhoz értünk. Rogan kinyitotta előttem az ajtót.

Beléptem a szögletes szobába. A bal oldali és a közvetlen előttem lévő fal vastag színezett üvegből volt, egy fedett erkélyre és több falra nyíltak - amelyen a belső udvarra néző ablakok voltak. A másik két falon képernyők és számítógépek sorakoztak, két férfi fejhallgatóval dolgozott a számítógépek előtt.

- Hagyjatok minket magunkra - mondta Rogan.

A férfiak felálltak és szó nélkül távoztak. Rogan intett, hogy foglaljunk helyet egy U alakú, kék színű kanapén, egy dohányzóasztal mellett. Leültünk.

- Bogár! - kiáltott Rogan.

- Jövök, őrnagy! - felelte egy hang a hangszóróból.

Rogan Corneliusra nézett.

- Összekötötte magát a feleségével Mr. Harrison?

Cornelius habozott.

- Igen.

Hát ez milyen kérdés?

- Hiteles házassági szerződés is volt?

- Igen.

Rogan rám nézett.

- Igazat mond?

- Ugye tudod, hogy neki dolgozom és nem neked?

- Ha hazudik nekem, és ezt megmutatom neki, akkor meg kell, hogy öljem.

Corneliusra néztem.

- Megengeded, hogy elmondjam neki?

- Igen.

- Az igazat mondja.

Rogan a falhoz lépett, elcsúsztatott egy panelt, majd kivett egy poharat és egy üveg Jack Daniels-t és visszatért hozzánk. A poharat és a palackot Cornelius elé helyezte.

- Nem iszom - mondta Cornelius. - Józanul akarom ezt végig nézni.

- Mi fog történni, miután megtalálja a felesége gyilkosát? - ült le Rogan a bal oldalamon.

- Kirúgom Ms. Baylort - felelte Cornelius.

- Azért, mert Ms. Baylor makacsul képtelen arra, hogy jogi kérdésekben kompromisszumokat kössön? - kérdezte Rogan.

- Teljesen világossá tette, hogy nem akar részt venni abban, ami utána következik.

Feléjük integettem arra az esetre, ha elfeledkeztek volna róla, hogy én is ott ülök.

- Mennyire elkötelezett ebben az ügyben? - kérdezte Rogan.

- Már tettem bizonyos intézkedéseket - válaszolta Cornelius.

Rogan számító tekintettel hátra dőlt.

- Megosztok önnel néhány bizalmas információt. Ennek az információnak nagyon messzire mutató következményei vannak. Ha nem akar részt venni benne, akkor inkább most mondja meg. Az embereim élete függ a diszkréciójától, ha elárulja a bizalmamat, ki kell, hogy iktassam önt.

- Érthető - felelte Cornelius. - Hasonlóképpen, ha rájövök, hogy bármi köze van Nari halálához, megteszem a megfelelő intézkedéseket.

Ez nem a normális emberek világa volt. De valahogy mindig belekeveredtem.

- Egy információért nem egyeznék bele abba, hogy megöljenek - mondtam.

Mindketten rám néztek.

- Csak mondom, mielőtt bárki kérdezné.

Egy óvatos kopogás hallatszott, majd Bogár belépett a szobába. Az anyám egyik barátjának volt egy Magnus nevű Cairn terrierje. A Cairn terriereket a skót Felföldön tenyésztették, hogy kártevőket fogjanak, és Magnus fizikailag képtelen volt arra, hogy egy helyben üljön. Magnus a hátsó udvarban rohangált, a sétákon futott, játékokat üldözött, és ha buborékokat fújtál, szőrös fekete villámként viselkedett, mindaddig, amíg valamennyit el nem kapta. A mozgás volt a lételeme, és ő ennek szentelte magát.

Bogár olyan volt, mint Magnus, csak emberi alakban. Folyamatosan mozgott, gépelés, beszéd, nyomozás közben... Bár gyakran ült, a nap nagyobb részében nem tudott egyhelyben maradni. Soha nem volt feladat vagy cél nélkül, és volt egy olyan érzésem, hogy ha megállna egy kicsit és időnként enne egy szendvicset, felszedné azt a huszonöt fontot, ami vézna testéről hiányzott.

Bogár rajzó volt. Az U.S. Air Force összekötötte valamivel, amit az arkánum birodalomból húztak át. Rajnak nevezték el, mivel nem volt rá jobb nevük. A rajnak nem volt fizikai formája. Valahogy Bogárban élt, és lehetővé tette, hogy megossza a figyelmét és gyorsabban dolgozza fel az információt, mint bárki, kiváló felderítő specialista lett belőle. A legtöbb rajzó két éven belül meghalt, de Bogár valahogy túlélte, és a közelmúltig rejtőzködve élt, utált minden hatóságot, különösen a katonai változatát. Néha fizettem a szolgáltatásaiért egy kis Equzol-al, egy katonai minőségű kábítószerrel, amit arra terveztek, hogy a hozzá hasonlókat lenyugtassák. Aztán Rogan az Equzol ígéretével és fejlett számítógépes eszközökkel elcsábította őt a rejtekhelyéről, és most már ő is ördögi tevékenységének részévé vált.

Az hogy Rogan elcsábította és a karmai közé került, jót tett Bogárnak. A bőre elvesztette sárgás árnyalatát, a szemei még mindig tele voltak ideges energiával, de nem vonaglott, és nem borult ki. Bogár lehuppant a kanapéra és az asztalra tett egy laptopot.

- Hello, Nevada.

- Hello.

Egy kövérkés kutya, javarészt Francia bulldog és még valami keveréke, amit nem lehetett beazonosítani, szaladt be a szobába, és a nadrágom szárába dörzsölte a pofáját.

- Szia Napóleon - lenyúltam és megveregettem a fejét. Bogár kutyája átugrott Roganra és fesztelenül csüngött a lábain. Rogan lenyúlt, anélkül hogy ránézett volna, és automatikusan felvette és maga mellé helyezte a kanapéra. A francia bulldog felsóhajtott, mélyebbre fészkelte magát a kanapéba, és becsukta a szemét.

Rogan hátra dőlt.

- Az ősszel Ms. Baylor és én részt vettünk Adam Pierce elfogásában.

- Tudom - felelte Cornelius. - Akkor találkoztunk.

Bogár előhúzott egy tabletet a pólója alól, és valamit begépelt. Egy képernyő csúszott a falra.

- Adam Pierce nem egyedül játszott - mondta Rogan. - Valaki irányította, mint egy fegyvert, célzott, és meghúzta a ravaszt.

- Kicsoda? - kérdezte Cornelius.

- Nem tudjuk - mondta Bogár.

- Tudtuk, hogy egy összeesküvés állhat Pierce mögött, amikor azt tapasztaltuk, hogy észrevétlenül mozog a városban - mondtam. - Nem csak egyetlen mágus álcázta őt, egy egész csapat védte. Azt tudjuk, hogy egy animátor Elsőrendű is részt vett benne.

A fejemben pillanatok alatt felvillant a parkoló, ahol Rogan fémek és csövek forgószelével harcolt, amelyek megpróbálták összetörni őt. Soha nem sikerült megtudnunk, ki volt az animátor.

- Pierce egy tinédzsert használt arra, hogy elvégezze a piszkos munka nagy részét - magyarázta Rogan. - A neve Gavin Waller. Gavin anyja az unokatestvérem. Rájöttem, hogy ő is részese volt annak az összeesküvésnek, ami Adam-et manipulálta.

Ez újdonság volt a számomra. Tehát Rogant a saját unokatestvére árulta el. Törődött ezzel? Számított neki? Nem mutatott semmilyen érdeklődést Kelly Waller vagy a fia iránt, amíg Adam Pierce bele nem rángatta Gavint a gyújtogatásba és a gyilkosságba.

- Bárki állt is Adam mögött, erős és dugig van pénzzel - folytatta Rogan. - Szerencsére találtam egy rést a pajzsukon.

Bogár a laptopot nyomkodta. A képernyőn egy nő jelent meg testhezálló fekete ruhában, a nő egy magas széken térdelt, a karjait a szék háttámlájára hajtotta, a fenekét kitolta. Egy magas sarkú cipő lógott a bal keze mutatóujjáról. Fényes szürke szemeivel egyenesen a kamrába nézett, sminkje friss és hibátlan volt. Eper szőke hajának tökéletes csillogó függönye keretezte az arcát. Az arckifejezése üres volt. Az alsó ajkát beharapta.

Uh.

- Harper Larvo - morogtam.

- Ő kicsoda? - kérdezte Cornelius.

- Egy társasági pillangó - mondtam. - Ő is kapcsolatban állt az Adam Pierce mögött álló emberekkel.

- Megfigyelés alatt áll - mondta Rogan.

- Megfigyeljük a lakását, a telefonját, az autóját - mondta Bogár. - Bepoloskáztunk mindent.

- Egy hónappal ezelőtt Harper kapcsolatba kezdet Jaroslav Fenley-vel - mondta Rogan.

Cornelius előredőlt. Jaroslav együtt dolgozott Narival. Ő volt a másik a három ügyvéd közül az egyik, aki meghalt.

- Ezt a múlt pénteken kaptuk. - Rogan Bogár felé bólintott, aki megnyomott valamit a laptopon.

- Megtörténik. - hallatszott Harper hangja. - Át fogják adni. Nem akarják, hogy visszavezethető legyen hozzájuk, ezért keresik a módját egy biztonságos találkozónak.

- Meg kell tudnunk a helyet és az időpontot - mondta egy idősebb női hang.

Egy izom rángatózott Rogan arcán.

- Fáradt vagyok. Nem fejezhetném be? Az a férfi unalmas és büdös. Az üzletet már tető alá hozták.

- Szükséges, hogy emlékeztesselek rá, ki tartja a pórázodat?

- Rendben. Hívlak, amint megtudok valamit.

- A másik nő a felvételen Kelly Waller - mondta Rogan. Kék szemei gleccser hidegek voltak. Számított neki Kelly Waller árulása, nagyon is. Ha én lennék Kelly Waller meg sem állnék egy másik kontinensig.

Bogár grimaszolt.

- Egy külső telefont használt. Ha akkor nincs vele Sassy, nem vesszük fel ezt a beszélgetést.

- Sassy? - kérdeztem.

- A pudlija - magyarázta Bogár.

- Bepoloskáztál egy kutyát?

Bogár felháborodott.

- A nyakörvébe tettem a poloskát! Miért gondolod, hogy egy seggfej vagyok? Annak a nőnek egyébként sem szabadna kutyát tartania. Úgy bánik vele, mint egy darab szarral. Nem érdemli meg Sassyt. - Bogár megérintette a képernyőt. - A hálószobát és a szokásos helyeket is bekameráztuk...

Veszett Rogan rám nézett.

- ... az olyan ember, aki nem tudja, hogy mi a fenét kell keresnie, felfogad egy biztonsági céget. Mi elfogadtuk Fenley ajánlatát, és megkötöttük vele a szerződést.

- Hogyan?

- Van egy biztonsági cégem - mondta Rogan.

Hát persze.

- Fenley jelezte, hogy találkoznak egy üzletfelükkel, és információkat cserélnek - mondta Rogan.

- A Sha Sha szállodában - mondta Cornelius.

Rogan bólintott.

- Az idő és a helyszín nem volt ideális, de vállaltam a kockázatot. Ha az unokatestvérem akarja ezt az információt, akkor én is.

Vállalta a kockázatot, és meghaltak az emberei. Rogan magát hibáztatta. Az arcán nem látszódott, de egy pillanatra láttam kék szemeinek jeges villanását. Amikor legutoljára beszéltünk, majdnem teljesen meggyőztem magam, hogy egy szociopata. Sérthetetlennek látszott, mintha soha semmi nem zaklatná fel.

Bogár tovább nyomkodta a képernyőt.

Egy harmincöt év körüli nő tűnt fel a képernyőn, szürke nadrágot, fekete inget, és egy furcsa golyóálló mellényt viselt. Egy fém és műanyag csík tapad a homloka bal oldalára, és eltűnt a haja alatt. A nő megérintette a csíkot, és egy kicsit elmozdította. Belenézett a tükörbe.

- Ne mozgasd. - hallatszott Bogár hangja.

- De zavar - a nő hangján hallatszott a louisianai akcentus. - Idegesít.

- Ez a legjobb technológia a piacon. - mondta Bogár. - És te már eltörted az utolsó kettőt, Luanne.

- Mert azok is idegesítettek.

- Látod a szememben, hogy mit gondolok?

Luanne sportosnak és erősnek látszott, és szenvtelen nyugalmat árasztott magából. Nem egyszerűen nyugodtnak tűnt, hanem hozzáértő éberség látszott rajta, mentes minden érzelemtől. Korábban már találkoztam ezzel a típussal. Professzionális katona volt. Belenézel a szemébe, és nem látnál semmit, azután arcon lőne, és miközben a golyók repülnek feléd, akkor sem látnál rajta semmit. Az érzelmek nem érintették meg, talán a tapasztalatai miatt, vagy talán soha nem is voltak. A mindennapi életben teljesen normálisnak tűnne. Ha látnád egy szupermarketben, soha nem gondolnád, hogy embereket öl a megélhetéséért.

Mögötte férfiak és nők, ugyanolyan öltözetben a fegyvereiket ellenőrizték.

- Ez milyen mellény? - kérdeztem. A mellény a szürke szövet alatt szegmentáltnak tűnt, mintha kis hatszögű részekből illesztették volna össze. Rugalmas volt, a hatszögek eltolódtak, ahogy Luanne mozgott.

- Ez egy Scorpion V - mondta Bogár. - A legújabb, a legjobb technológia, és titkos, tehát a civilek nem tudhatnak róla, így lehet, hogy meg kell vakítanunk.

- Ne hősködj, Luanne. - mondta a háttérben Rogan. - Csak azt akarom tudni, hogy mivel kereskednek. Menj be, maradj életben, és gyere ki.

- Teljes tisztelettel őrnagy, nem ez az első bulim - mondta Luanne.

- Az őrnagy aggódik - mondta egy szeplős fiatalabb férfi, akinek egy Heckler & Koch MP7 lőfegyver pihent az ölében.

Rogan-ra néztem, a tekintete üres volt.

- Az őrnagy mindig aggódik - mondta egy idősebb férfi.

- A mi feladatunk bebizonyítani, hogy nincs miért aggódnia, Watkins. - Luanne megfordult és odaintett a magántestőrség tagjainak. - Ideje, hogy megkeressük a nagy lóvét.

A képernyő négy részre oszlott, mindegyik rész, egy-egy katonához kapcsolódott.

- Gyorsan, előre - mondta csendesen Rogan.

A felvétel felgyorsult. Négy fekete Tahoe-ba szálltak be, majd felvették az ügyvédeket - akiket csak két autóba ültettek - majd külön útvonalon a szállodához hajtottak. A videó lelassult a szokásos sebességre. Figyeltük őket, ahogy a szállodához kísértek két férfit és két nőt, mindegyik Scorpion golyóálló mellényt viselt, majd ott csatlakozott hozzájuk még egy katona. Rogan csapata előzetesen felderítette a helyszínt.

Ahogy az ügyvédek a szállodához sétáltak, a felvételen világosan látszott a magasabb nő arca.

Cornelius élesen beszívta a levegőt.

A nő körülbelül huszonnyolc éves lehetett, ázsiai, esetleg koreai, kerek arccal, nagy okos szemekkel, melyek olyanok voltak, mint a lányáé. Aggodalom látszott az arcán. A felvételen olyan élettel teli volt.

De egy halott embert figyeltem.

Az ügyvédek és a biztonsági emberek beléptek az épületbe. Négyen előre mentek, ők derítették fel a szálloda folyosóit, őket követte, a közvetlenül az ügyvédekért felelős csoport: elől egy őr, tőle balra egy lépéssel lemaradva egy másik, utánuk az ügyvédek, a harmadik őr a jobb oldalon, a negyedik a balon. Még négy őr zárta az alakzatot. Gyorsan mozogtak, a lift helyett a lépcsőt használták, és a második emeleten egy lakosztályba mentek be, melynek az ajtajában, szintén egy biztonsági ember állt.

- Kívülről fedezték őket? - kérdeztem.

- Két ember - mondta Rogan. - Az egyik egy észak-nyugati épületben és a bejáratot figyelte, a másik északon, a múzeum tetején, az ablakokat figyelte.

Alapos. Lefedte a kijáratokat, úgyhogy, ha valaki, vagy valami, ami fenyegetést jelentett, megpróbált bejutni az épületbe, az emberei azonnal megtudták, és semlegesíthették. Soha nem végeztem semmilyen magán védelmi munkát, de amíg az apám életben volt, ő és az anyám ragaszkodott hozzá, hogy elvégezzek egy ilyen kurzust Virginiában. Abból, amit láttam Rogan emberei minden pontot lefedtek.

Az ügyvédek és a testőreik bevonultak egy tágas lakosztályba. Egy sötét dohányzóasztal - fából készült, majdnem fekete színű, fényes asztallappal - állt a szoba közepén, egy sötétszürke kanapé ölelte körbe, valamint még két szék, egy király lila, és egy zebra mintás. Az ügyvédek leültek, Rogan emberei szétszóródtak a szobában. Az egyik a sötét vörös függönyök előtt állt meg, a másik a fürdőszobába vezető ajtó előtt, a többiek sorfalat álltak az ajtó előtt, négyen pedig egy-egy ügyvéd mellett állt meg.

Az osztott képernyő négy része, megmutatta a szoba minden szegletét. Közülük kettőn világosan látszott Luanne arca, aki a szemöldökét ráncolta. Az ablakot nézte. Mit láthatott...?

Páralecsapódás. Vékony ködréteg színezte meg az üveget.

- Bogár! - mondta Luanne. - Milyen idebent a páratartalom?

- Kilencvenkét százalék.

- És milyen a páratartalom Cole mellett a tetőn?

- Hetvennyolc.

- Azonnal leállni. - kiáltotta Luanne. - Kivinni őket, most!

A szoba befagyott. Egy pillanat alatt jégréteg borította a falakat, a fegyvereket és a bútorokat.

- Hőmérsékletcsökkenést észlelek. - hallatszott Bogár hangja.

Aztán minden egyszerre történt.

Egy alacsony afro-amerikai katona állt az ügyvédek között és ökölbe szorította a kezét. Egy halk hang hallatszott, majd a levegőt egy kék fény ölelte körül. Egy égisz, egy emberi golyóálló pajzs.

A másik három katona lábra rántotta az ügyvédeket, és a kék gömbbe lökte őket.

Az ajtónál álló egyik katona megragadta a kilincset, de elrántotta a kezét, mert az ajtó megégette. A jégréteg tovább nőtt, legalább még egy hüvelykkel.

- Csináljatok egy lyukat! - kiáltotta Luanne.

Két férfi az ajtó előtt mágus pózt vett fel, a karjaikat megemelték, a tenyerüket úgy tartották, mintha kosárlabdát tartanának benne. Karmazsinvörös villám lobogott az ujjaik körül. Enerkinetikusok, maga a nyers mágia. A fal hamarosan felrobban.

Luanne arca hirtelen kiüresedett, felkapta az MP7-est és fejbe lőtte mindkét enerkinetikust.

A szoba másik végén egy középkorú afro-amerikai férfi felemelte a fegyverét és Luanne-ra lőtt. A golyók a nőbe csapódtak, és minden egyes lövéstől megrázkódott a teste. A kamera látószöge megremegett minden egyes alkalommal, amikor egy-egy lövedék belecsapódott a testébe. Egy apró robbanás lobbant fel a kamera előtt, majd vérpermet szóródott széjjel. Egy golyó csapódott Luanne koponyájába.

Luanne megfordult, mintha tudomást sem vett volna a golyók áradatáról. Pedig halottnak kellett volna lennie. Halottnak kellett volna lennie, de a teste elfordult, vele együtt elfordult az MP7-es és a teljes tárat az égisz kék gömbjébe lőtte. A golyók száguldottak, belecsapódtak az akadályba, majd ártalmatlanul a földre hullottak. A középkorú férfi, aki lelőtte Luanne-t, ugyanolyan üres arckifejezéssel szintén az égisz felé fordult, és golyókkal szórta meg a pajzsot.

Mi a pokol történt?

Belenéztem Rogan szemeibe. Haragra és fájdalomra számítottam, de attól, amit a szemeibe láttam zavarba jöttem. A szemei tele voltak sötétséggel, mint egy jégréteg, a feneketlen fekete víz felett. Szörnyetegek voltak abban a vízben.

- Csináljatok egy kijáratot! - kiáltotta az égisz.

A Luanne közelében lévő katonák visszalőttek. Luanne eldőlt és a földre zuhant, a feje a padlón pattogott, és a kamerája még mindig működött.

Két katona, az egyik az ajtónál állt, a másik az ablak mellett, összhangban fordult a szoba közepe felé, és tüzet nyitott a többiekre, az ügyvédek őrei eldőltek, mint a szalmabábúk, azután a fegyvereiket a pajzsra irányították. Az égisz sikított a többszörös becsapódástól, vér ömlött az orrából, a kezei remegtek.

A pajzs mögött álló ügyvédek arcára kiült a rémület - pánik és tehetetlenség uralkodott el rajtuk.

Egy golyó áthatolt a pajzson, és a torkon találta a fiatal szőke ügyvédet. Nari Harrison arcára vér fröccsent, és észrevettem az arcán a pillanatot, amikor rájött, hogy nem megy haza.

A kék gömb eltűnt, ahogy a pajzs összeomlott. Az égisz térdre esett, a szájából vér folyt. Golyók csapódtak a fegyvertelen ügyvédekbe. Néhány pillanatra megrándultak, ahogy a golyók lyukat ütve a testükön becsapódtak, majd összeestek. Nari mintegy négy lábra feküdt a kamerától, tágra nyílt szemei bennünket bámultak.

Corneliusból feltört egy elfojtott nyögés.

Egy csizma takarta el Luanne kameráját. Két lövés pukkant, mint a száraz petárdák. A csizmák megmozdultak és Nari mellé léptek. Golyók csapódtak a fejébe, áttörve a homlokát, vér terítette be az arcát. A katona ügyvédtől ügyvédig haladt, és mindegyiknek golyót lőtt a fejébe. Majd megállt a szőke ügyvédnő mellett, akinek vér áztatta a haját. A katona leguggolt, kihúzott valamit az ügyvédnő kezéből, majd hátra lépett. Üveg tört össze, majd a katona visszalépett és két golyót lőtt a nő fejébe.

A kamera bal felső sarkában feltűnt a fiatal szeplős katona arca. Szemei fájdalommal és félelemmel teltek meg. Lassan feltartotta a középső ujját, és megtartotta. Egy kis üzenet Rogannak. Baszd meg.

A katona kinyújtotta a karját, a keze remegett, mintha megpróbálna ellenállni a mozgatásnak. Az ajkai remegtek, a szemei tágra nyíltak, kétségbeesett félelemmel telve nézett ránk. Majd a Smith and Wesson fekete testét a halántékához szorította és meghúzta a ravaszt.

A kamera a padlóra zuhant.

Fájt a levegővétel. Sírni akartam, toporzékolni, tenni akartam bármit, csakhogy kiűzzem a fejemből, amit az előbb láttam, de ehelyett csak ültem és forró, fájdalmas zsibbadtság telepedett rám. Roganra pillantottam és egyszerre láttam rajta mindent: az arca közömbös volt, de a kezei ökölbe záródtak, a szemeiben harag és sötét bánat ült.

- Magamra hagynátok? - kérdezte Cornelius rekedt hangon.

Rogan és én egyszerre emelkedtünk fel.

Rogan átvezetett a szobán és kimentünk az erkélyre. Kényelmes székek, és kék párnákkal rendelkező ülőgarnitúra fogta körül a dohányzóasztalt. Leültem.

Rogan levette a köpenyét. A fekete nadrág és ing kiemelték lapos, kemény hasát, mellkasát, széles vállait. Máskor megbámultam volna, de most túl zsibbadt voltam.

Az a fenyegető elemi erő, ami megrémítette Forsberget, most eltűnt belőle. Helyette Rogan most komor volt és elszánt, a mágia úgy tekeredett köré, mint egy sérült farkas vad agyarakkal, ami készen áll a bosszúra.

- Sört? - kérdezte sötét szemekkel.

- Nem kérek.

Oda sétált a hűtőszekrényhez, ami be volt építve az erkély kőfalába, és hozott nekem egy palack ásványvizet.

- Köszönöm.

Elvettem az üveget és rábámultam, megpróbáltam kitisztítani a fejemből a vért, Nari Harrison halott szemét, és a fiatal katona kétségbeesését. Cornelius ott volt a szobában és próbált megküzdeni a felesége halálának képeivel. A sötétített üvegfal átlátszatlan volt kívülről, így elrejtette előlünk, de Bogár a tabletjén keresztül valószínűleg megfigyeli Corneliust. A rajzó is kiment a szobából, ahogy én és Rogan az erkélyre mentünk, de kételkedtem benne, hogy Rogan teljesen magára hagyná Corneliust.

- Cornelius hall minket? - kérdeztem.

- Nem. Lát bennünket, de azt hiszem, jelenleg más dolgok foglalkoztatják.

- Miért kérdezted meg tőle, hogy összekötötte-e magát a feleségével?

- Pretium talent. - mondta Rogan.

- A tehetség ára? Nem értem.

- Az animágusok nagyon fiatal korban hozzákötődnek állatokhoz, szinte már csecsemőkorban. Túl fiatalok ahhoz, hogy irányítani tudják a mágiájukat, és ráhangolódnak kutyákra, macskákra, vad madarakra, mókusokra, vagy bármilyen más vad teremtményre, amit elér a tehetségük. Ennek az erőnek az az ára, hogy nem fejlődnek rendesen a kognitív képességeik, és az emberi kapcsolataik. Néhányuk soha nem tanul meg beszélni. A legtöbbjük nem tud érzelmeket kifejezni más emberek felé, kivéve a szüleikhez való kötődést, de ha a szülők maguk is animágusok, ők nem kötődnek az utódhoz. Ez olyasmi, amit nyilvánvaló okok miatt nem hirdetnek. A felnőttkori kapcsolatok nagyon ritkák.

- De Cornelius szerette a feleségét.

Rogan bólintott. A szomorúság egy rövid pillanatra meglágyította kemény arckifejezését.

- Igen. Narinak valahogy sikerült ezt elérnie. Adott valamit Corneliusnak, amiről ő azt hitte, hogy nem lehetséges, és most halott a felesége. Cornelius tudja, hogy valószínűleg soha többé nem fogja ezt újra megtapasztalni.

Ez megmagyaráz mindent, és még szörnyűbb lesz az egész.

Feszült, nehéz csendben ültünk. Harag forrt bennem, önvédelem a sokk és az erőszak ellen. Meg akartam ütni valamit. A könyökömet a térdemen pihentettem, az arcomat a tenyerembe fektettem, próbáltam megnyugodni. Tégy rendet a fejedben. Összpontosíts a munkára. Koncentrálj, hogy cselekedni tudj.

- Gondolod, hogy egy jégmágus a felelős? - kérdeztem.

- Igen. A hőmérséklet gyors lecsökkenése miatt, legalább Kiemelkedőnek kellett lennie, de valószínűbb, hogy egy Elsőrendű volt - mondta Rogan hűvös nyugodt hangon. - És egy manipulátor.

- Egy manipulátor?

Ismét bólintott, a hangja határozottan jeges volt.

- És kétségkívül Elsőrendű.

A manipulátorok pokoli veszélyesek voltak. Rá kényszeríthették az akaratukat másokra, és az áldozataik általában tisztában voltak azzal, hogy mit tettek. Luanne tudta, hogy a saját embereire lőtt. Látta magát, ahogy megteszi, és nem tehetett ellene semmit. A szeplős katona golyókat eresztett a barátaiba, de nem volt ereje, hogy ellenálljon.

És Rogan végignézte az egészet. Ismerte őket, és kockáról kockára végignézte a felvételt, hogy rájöjjön, mikor romlott el az egész, és hogy felfedezzen valamit, ki lehet az ellenség. Vajon hányszor nézte végig, ahogy meghalnak az emberei? Az arcát kutattam a válaszért - túl sokszor. Az emberei meggyilkolták egymást, majd a végén küldtek neki egy „baszd meg”-et. Személyessé tették az egészet. Azt akarták, hogy Rogan magát hibáztassa, és tehetetlennek érezze magát. A helyében én tomboltam volna. Nem ismertem ezeket az embereket, nem voltak a barátaim, vagy az alkalmazottaim, de miután végignéztem ezt az egészet, nehéz volt távol tartanom magam. Rogan csak ült mellettem, hidegen és nyugodtan.

Ő egy katonatiszt, ébredtem rá. Úgy viselkedett, mint egy katonatiszt, akinek az egysége súlyos veszteségeket szenvedett el - módszeres és nyugodt volt, közben az elméje lázasan rendszerezte a fenyegetéseket és a stratégiákat. Rogan nem fog szétesni. Ugyanilyen marad mindaddig, amíg el nem pusztította az utolsó személyt is, aki felelős az emberei haláláért.

- Bogár műszerei szerint Luanne szíve három másodperccel azután megállt, ahogy Rook rálőtt - mondta Rogan. - Már klinikailag halott volt. Csak egy Elsőrendű szintű manipulátor tudta még a halála után tíz másodperccel mozgásra bírni. Ha egy jégmágus, és egy ilyen kaliberű manipulátor együtt dolgozik, az azt jelenti, hogy két különböző Ház is érintve van.

Ez összeesküvést és egyben szövetséget is jelentett, ugyanúgy, mint ahogy azt Adam Pierce esetében láttuk. Rogannak igaza volt. Valami nagyobb dolog történt itt, és mi épp csak a vihar szélét éreztük meg.

- Hány ilyen képességű jégmágus van Houston-ban? - kérdeztem.

- Tizenhat, óvatos becslés szerint. Huszonkettő, ha nagylelkűek vagyunk. Négy Ház.

Túl sok.

- És manipulátor?

- Három Ház. De ez nem segít nekünk. Már elmondtam neked, hogy az animágusok nem szeretik reklámozni az erejük mellékhatásait.

- Tehát a manipulátorok sem terjesztik, hogy manipulátorok?

Rogan bólintott.

- Az egyéb telepatikus specialisták közé sorolják őket. Néhány pszionikus meg tudja szállni mások elméjét.

A pszionikusok átmenetileg túlterhelték mások elméjét. Egy pszionikus Elsőrendű létre tud hozni egy mentális mezőt, és bárki, akit befogott vele, vagy vakká vált, vagy összeesett a fájdalomtól, vagy az életéért küzdött.

- És mi volt az az üveg, ami a felvétel végén összetört?

- Valamit kidobtak az ablakon. Bogár szerint egy USB meghajtó lehetett. De bármi is volt az, egy jármű hajtott oda, és az egyik utas felkapta a járdáról. A mesterlövészem nem talált tiszta célt a forgalom miatt.

Ismét csendben ültünk. Az imént látott felvétel újra és újra lejátszódott a fejemben, annyira mélyen megrázott, hogy felkeltette bennem azt a gonosz részt, melyek általában csak akkor lépett működésbe, ha a családomat fenyegették. Meg akartam ölni azokat az embereket, akik ezt tették. Meg akartam gyilkolni őket, és nézni, ahogy meghalnak. Ez így lenne igazságos és tisztességes.

A tekintetem találkozott Rogan szemeivel.

- Van valamilyen elképzelésed?

- És neked? - kérdezett vissza. - Megtudtál valamit Forsbergtől?

- Igen.

- És elmondod nekem?

- Nem.

Rám bámult.

- Nem vagy az ügyfelem - mondtam neki. - Nem neked dolgozom, és nem osztok meg veled bizalmas információkat, hacsak az ügyfelem nem utasít rá. De még akkor is vannak fenntartásaim. Még mindig azzal próbálok megbirkózni, ami a feleségével történt. - a halála állandóan lejátszódott a fejemben, mint egy végtelenített felvétel.

Hátradőlt és engem tanulmányozott. Ahogy ott ült, észrevétlen változások zajlott le rajta, a szemeiben, a tartásán. Látszólag továbbra is a munkáról beszéltünk.

- Mi az?

- Hiányoztál - mondta, és az ajkai egy lassú, lusta mosolyra húzódtak. A szemeiben a jég kezdett megolvadni. - Én is hiányoztam neked Nevada?

A keresztnevemen szólított.

- Nem.

- Még egy kicsit sem?

- Nem. Soha nem gondoltam rád. - csak mert általában nem hazudok, nem jelenti azt, hogy nem is tudok.

Rogan elvigyorodott, és a gondolataim szétcsúsztak. Szinte elviselhetetlenül jóképű volt, amikor mosolygott.

- Hagyd abba. - morogtam.

- Mit hagyjak abba?

- A mosolygást.

Még szélesebben elvigyorodott.

-  Miért vettél részt ebben. Meg akartad büntetni az unokatestvéredet?

- Igen.

És hazudott. Ránéztem.

- Jobban kellene hazudnod.

- Nagyon jó, Ms. Baylor. Ez egy részleges igazság volt, de észrevetted. Gyakoroltál?

-  Nem a te dolgod. - nem csak gyakoroltam, aktívan dolgoztam rajta, hogy jobb legyek. Könyveket tanulmányoztam, misztikus körökön gyakoroltam, és kísérleteztem a mágiámmal. És élveztem. Használni a mágiámat, olyan volt, mint nyújtani egy fájó izmot. Jó érzés volt.

- Mmm. Milyen tüskés vagy.

- Te sem válaszoltál a kérdésemre, nekem miért kellene válaszolnom a tiédre.

Félig lecsukott szemmel nézett engem, mintha csak egy finom falat lennék. A fejemben egy hatalmas sárkány képe jelent meg, aki lassan körbejár, mágiával teli szemekkel figyel, és azt fontolgatja, nem kellene-e ketté harapnia.

- Sárkányok. - szólalt meg hirtelen Rogan.

Ó, basszus.

- Azon töprengtem, miért látok melletted állandóan sárkányokat. - Előredőlt. A szemei felragyogtak, és ismét tiszta kékek voltak. - Azt gondolod rólam, hogy egy sárkány vagyok.

- Ne légy nevetséges. - az arcom forró lett. Valószínűleg elpirultam. A fenébe.

Szórakozott mosolya hirtelen tele lett szexuális ígérettel, annyi testi vágyat sugárzott, hogy majdnem elmenekültem a székről.

- Egy nagy, erős, ijesztő sárkány.

- Téveszméid vannak.

- Van egy odúm is? Elraboltalak a váradból?

Egyenesen rá bámultam, és megpróbáltam megfagyasztani a hangom.

- Különös dolgokról fantáziálsz Rogan. Lehet, hogy szükséged lenne némi segítségre.

- Szeretnél önként jelentkezni?

- Nem. Ráadásul a sárkányok szüzeket rabolnak, de én nem vagyok az. - És most miért kellett elmondanom neki, hogy nem vagyok szűz. Miért mentem ebbe bele?

- Nem számít, hogy nem én vagyok az első. Csak az számít, hogy én leszek az utolsó.

- Nem vagy sem az első, sem az utolsó, se semmi a kettő között. Még egymillió év múlva sem.

Rogan felnevetett.

- Rogan. – Mondtam fogcsikorgatva. - Dolgozom. Az ügyfelem a másik szobában gyászolja a feleségét. Állj le, ne flörtölj velem.

- Álljak le? Még el sem kezdtem.

Felemeltem az üvegemet.

- Ez mit jelent? - kérdezte.

- Azt jelenti, hogy ha nem állsz le, akkor a fejedhez vágom ezt a palackot, és ezzel valószínűleg elvesztem az ügyfelemet is.

- Szeretném látni, hogy megpróbálod.

Az ajtó kinyílt és Cornelius kilépett az erkélyre. Az arca nyúzott volt, a szeme véreres. Minden önző sértettségem elpárolgott. Rogan érzéki mosolya eltűnt, ismét úgy nézett ki, mint egy Elsőrendű - hideg, kemény, összeszedett, és bosszúszomjas.

Ó. Rogan elérte a célját. Felhúzott és ezzel kirántott abból a rettenetes gödörből, ahova akkor kerültem, miután megnéztem a videót. A halál szörnyű látványa már nem zakatolt az agyamban.

Cornelius leült egy székre és Roganra nézett.

- Mi az ajánlata?

- Önnek van egy kiváló nyomozója - mondta Rogan. - Ms. Baylor hozzáértő, alapos és magas szakmai színvonalat képvisel.

Szinte vártam, hogy áttérjünk a hátrányokra.

- De a cége kicsi. Nincs elég erőforrása és ereje, amelyekkel én viszont bőséggel rendelkezem.

Megpróbálja rávenni Corneliust, hogy rúgjon ki engem?

- Másfelől szükségem van Ms. Baylor képességeire. – mondta Rogan. - A segítsége nagyban felgyorsítaná az embereim gyilkosának felkutatását.

- Mivel ő egy inkvizítor - mondta Cornelius.

Felsóhajtottam.

- Nem vagyok idióta - mondta csendesen Cornelius.

- Mivel ugyanazt keressük - mondta Rogan - azt javaslom, hogy egyesítsük az erőinket.

- Négyszemközt beszélnék Ms. Baylorral pár percet - mondta Cornelius.

- Természetesen - mondta Rogan, majd felállt és kiment.

Cornelius megvárta, amíg az ajtó becsukódik Rogan mögött, majd hátradőlt a kipárnázott ülésen.

- Tudom, hogy ez egy kényelmetlen kérdés, de muszáj megkérdeznem. Milyen kapcsolatban állsz Veszett Rogannal?

- Együtt dolgoztunk Adam Pierce elfogásán.

- Ezt tudom. Érzelmi kapcsolatra gondoltam.

Megérdemelte az őszinte választ.

- Ugyanaz a régi történet. - Elértem, hogy a hangom a lehető legközömbösebb legyen. - Egy milliárdos Elsőrendű találkozik egy csinos kislánnyal, akinek van egy kevés mágiája, a milliárdos tesz a lánynak egy ajánlatot, a lány pedig kiadja az útját.

Azután a milliárdos Elsőrendű tesz néhány forró ígéretet és drámai nyilatkozatot, amitől a lány elhiszi, hogy többet láthat benne, mint egy kellemes közjátékot, de ezek után a férfi két hónapra eltűnik.

- Nehéz lesz vele együtt dolgoznod? - kérdezte Cornelius.

A felesége meghalt, Rogan felajánlotta neki az együttműködését, és Cornelius az én kényelmemre gondolt. Nem tudom, hogy a helyében képes lettem volna-e ilyen nagyfokú együttérzésre.

- Nagyon kedves tőled, hogy figyelembe veszed az érzéseimet.

- Egy csapat vagyunk. A kedvemért veszélybe sodortad az életedet. Szeretném tudni a véleményedet.

- Én profi vagyok és ő is. Képesek vagyunk félre tenni a személyes dolgainkat. Bármilyen kényelmetlenség, amit érezhetek nem lényeges.

- És úgy gondolod, hogy el kellene fogadnom az ajánlatát.

- Rogan egy hidegvérű gazember, de igaza van. Szükségünk lesz izomra, pénzre és tűzerőre. Neki ez mind megvan, nekünk nincs. És a hatalmas arroganciája ellenére megtartja a szavát.

- Honnan tudod?

- Megkímélte Adam Pierce-t. Nekem élve volt rá szükségem, és Rogan nem ölte meg, pedig szerette volna letépni a fejét.

Egy sólyom sikoltott fel. Talon lecsapott ránk, és egy döglött egeret dobott az asztalra. A nagy madár megfordult és leszállt Cornelius vállára. Az animágus felemelte a kezét és finoman megsimogatta a madár tollait, az arca elmélázott.

A sólyom megpróbálta táplálni őt, még a madár is tudta, hogy Cornelius szomorú.

- Úgy gondolj Roganra, mint egy sárkányra - mondtam neki. - Egy erőteljes, ősi, önző sárkány, aki egy pillanat alatt felfal, de ugyanakkor különös érzéke van a becsülethez. Ha üzletet kötsz vele, győződj meg róla, hogy megegyeztetek minden fontos pontban, és hogy ő is elfogadta.

Cornelius felemelte a döglött egeret és Talonnak nyújtotta.

- Köszönöm, nem vagyok éhes. Edd meg.

Talon borostyán színű szemeivel megnézte az egeret, majd kivette Cornelius kezéből és a fák irányába repült vele.

Cornelius az üveghez lépett és bekopogott rajta. Rogan kilépett az erkélyre és csatlakozott hozzánk.

Cornelius elfoglalta a helyét.

- Megfontoltuk a javaslatát, és nekem lenne néhány feltételem. Vagyis pontosabban csak egy.

- Szívesen meghallgatom - mondta Rogan.

- Megértem, hogy nagyobb dolgok vannak az egész ügy hátterében - mondta Cornelius. - De nem érdekel. Azt a személyt akarom, aki megölte a feleségemet. Eljöhet egy olyan pillanat, amikor ez a személy nagyon értékessé válik a számodra az információi miatt. Túszként vagy információforrásként életben akarod tartani. De meg kell értened, hogy ez engem nem érdekel.

Cornelius hangja csendes kegyetlen morgásba fordult. Olyan nyers fájdalom ült ki az arcára, hogy már nem tűnt teljesen emberinek.

- Nem számít, mennyire fontos ez az ember, nekem adja. Ez az én fizetségem, Nari gyilkosának élete. Én, és egyedül én vehetem azt el.

Rogan a gondolataiba merült, a szemei számítóak lettek.

Cornelius várt.

- Megegyeztünk. - nyújtotta ki Rogan a kezét.

Cornelius kezet rázott vele.

- Formális megállapodás? - kérdezte Rogan.

- Igen - mondta Cornelius.

Rogan felhívott egy számot a telefonján.

- Hozz nekem kérlek egy üres Ház szerződést.

- Tulajdonképpen, most alá fogtok írni egy olyan szerződést, melyben megadod a jogot Corneliusnak, hogy megölje Nari gyilkosát?

Mindketten rám néztek.

- Igen. - mondták egyszerre.

Csak bámultam rájuk.

- Ő is tagja egy Háznak - mondta Rogan. - Miért ne bánnék vele udvariasan?

Mi még csak nem is egy bolygóról származunk.

Egy nő jelent meg egy üres szerződéssel. Az iraton dolgoztak, közben Cornelius arca egyszerre volt nyúzott és dühös. Ő és Matilda megérdemelte, hogy megtudják mi történt Narival, és Matilda megérdemelte, hogy az apja haza menjen hozzá. Elköteleztem magam, és a szavamat adtam, de ha nem tettem volna, Cornelius akkor sem cselekedett volna másként. Ha itt hagynám és lelépnék, Cornelius Rogan után vetné magát a mély vízbe, és Veszett Rogannal lépést tartani, csökkenti az ember várható élettartamát.

- Szükségem van egy biztonsági csapatra a házamnál - mondtam.

Rogan felemelte a telefont, rövid mondatokkal utasítást adott, majd rám nézett.

- Kész.

- Már készenlétben álltak?

- Igen.

Elővettem a saját telefonomat, és a házunkat hívtam.

- Igen? - a fiatalabb húgom csiripelt a telefonba. Arabella tizenöt éves volt, de most épp azt a fázist élte, amikor úgy viselkedett, mint egy nyolcéves.

- Anya otthon van?

- Igen.

- Keresd meg, és szólj neki, hogy Rogan biztonsági csapata figyeli a házunkat. Kérd meg, hogy ne lője le őket.

- Oké! Nevada?

- Igen? - ha Roganról fog kérdezni esküszöm, hogy...

- Hoznál szusit vacsorára?

- De semmi undorító mayo-mártás!

- Nincs mayo.

- És megmondod Veszett Rogannak, hogy ő ...

Letettem a telefont, és Corneliushoz fordultam.

- Mit szólnál ahhoz, hogy a nyomozás ideje alatt a házunkba költözz?

Cornelius pislogott.

- Ez veszélyes és bonyolult lesz - mondtam. - Azoknak az embereknek, akik ez mögött állnak nincsenek erkölcsi fenntartásai az olyan dolgokkal szemben, mint az emberrablás és gyerekkínzás. A raktárunk kiváló biztonsági rendszerrel rendelkezik, és Rogan emberei védik. Ha áttörnek Rogan emberein, az anyámmal kell szembe nézniük, aki korábban mesterlövész volt, a nagyanyámmal, aki tankokat épít, és négy tinédzserrel, akik nem félnek a haláltól, és akiket megtanítottak lőni. Te és Matilda biztonságba lesztek.

- De vannak állataink - mondta Cornelius.

- Van egy csomó szobánk, és van egy komplett vendéglakásunk is a raktár sarkában. A húgaim kedvelni fogják Matildát.

- Nevadának igaza van - mondta Rogan. - De szívesen látlak, ha jobban szeretnél itt maradni.

Cornelius pislogott. Ott hagyni a lányodat, egy olyan ember házában, aki városokat pusztított el, ha felidegesítették, nem a megnyugtatóbb.

- Köszönöm, de azt hiszem, durva lenne visszautasítani Nevada meghívását.

- Természetesen - mondta Rogan és rám kacsintott.

És sikerült Corneliust manipulálnia. Ez egy pokoli szövetség lesz.

- Van tervünk? - kérdezte Cornelius.

Mindketten rám néztek. Rendben. Én vagyok a nyomozó, és ők arra számítottak, hogy nyomozni fogok.

- Bogár tudta azonosítani azt a személyt, akivel az ügyvédeknek találkozniuk kellett volna?

- Nem - mondta Rogan.

- Neked fogalmad sincs, hogy kivel találkozott Nari, vagy, hogy miért? - fordultam Corneliushoz.

- Nincs - felelte Cornelius.

- Beszélt valaki a többi ügyvéd családtagjaival? - kérdeztem.

- Nem - válaszolta Rogan.

Felálltam.

- Akkor ezzel kezdem.

- Veled megyek - mondta Cornelius.

- De nem most - mondtam gyengéden.

- Miért?

- Mert a te feleséged, és az ő házastársaik társadalmilag ismerték egymást. Lehetnek érzelmi reakcióik a jelenlétedre, és nekünk információra van szükségünk. Megígérem, hogy ma este mindent elmondok, amit sikerül megtudnom. Valamint el kell költöztetned a háztartásodat.

- Intézkedem a kíséretről - vette elő Rogan a telefonját.

- Köszönöm, de már van - mondtam.

- Nem neked, hanem neki. - Rogan rövid utasításokat adott a telefonon. - Én megyek veled. Elfogadtam a partnerséget. Részt veszek a nyomozásban, vagy az egyezségnek itt van vége.

Nemrég biztosítottam Corneliust, hogy Rogan és én együtt tudunk dolgozni. Nem volt ésszerű kifogásom, hogy megakadályozzam, velem jöjjön. Profinak kell maradnom.

- Remek, de van néhány feltételem. Meg kell ígérned, hogy nem ölsz meg olyan embereket, akiket ki akarok kérdezni, és nem félemlíted meg őket, hacsak nem kérlek meg rá. Pontosabban arra kérlek, hogy ne fojts meg senkit a ruhájával.

Cornelius szeme kikerekedett.

Rendben. Bármi más? - kérdezte Rogan száraz hangon.

- Igen. Kérlek, viselkedj kevésbé Elsőrendűként. Nem szeretném, ha bárki is felismerne. Nagyon nehéz az embereknek megnyílni, amikor rájönnek, hogy Mexikó korbácsa áll a küszöbükön.