Egy kis bicegéstől eltekintve Brutus Hellman másnap már javában járkált és megjelent a házban, hogy felvegye a munkát. Aprólékos kikérdezésemre is csak annyit válaszolt, elismételve részletesen a lövöldözés történetét, amennyit azon a kora hajnali órán mondott. Sőt hozzátett még egy részletet, ami csak megerősítette azt a feltételezést, hogy a kúszónövény szolgált a behatolás eszközéül. Az a valami, mondta, felülről huppant le az ablakpárkányra, mikor két szunyókálás közben éppen felriadt, aztán benyúlt a párnája alá, hogy elővegye a pisztolyt és lőjön.
Aznap nem történt semmi különös, s ahogy elkereszteltem: a Rémület Uralma idején nappal semmiféle kellemetlenség nem történt, kizárólag éjnek idején. Aznap este, nem sokkal nyolc óra után, Brutus visszavonult, és Stephen Penn, aki elkísérte a házikójába, azt jelentette, hogy javaslatomnak megfelelően mindketten alaposan átvizsgálták a helyiségeket, keresve azt a „Valamit", ami esetleg megint elbújhatott Brutus lakában. Semmit nem találtak, és Brutus még Penn távozása előtt elaludt a nyitott ablak mellett, melyre azonban a nap folyamán egy tökéletesen záródó szúnyoghálót szereltek. Penn gondosan bezárta a házikó ajtaját maga mögött, s leellenőrizte, hogy a retesz megfelelően rá van-e tolva.
Aznap éjjel – én csupán „fél szemmel" aludtam – a támadás csak hajnali kettőkor kezdődött. Ez alkalommal Brutusnak nem volt lehetősége használni a fegyvert, úgyhogy fel sem ébredtem, csak mikor már minden lezajlott. Valójában az ébresztett fel, mikor Brutus meglehetősen halkan szólongatott kintről hajnali negyed háromkor, s erre felkeltem és odamentem az ablakhoz.
– Igen – mondtam neki –, mi az, Brutus?
– Azt kérte tőlem, uram, hogy szóljak, ha bármi is történne – magyarázta Brutus az udvarról.
– Így van! Mi történt? Várjon, Brutus, lemegyek – s gyorsan magamra kaptam a hálóköntösöm meg a papucsomat.
Brutus a konyhaajtóban várt rám, egyik keze a bal arcához szorítva, benne egy gombolyagra gyűrt zsebkendő. Még holdfénynél is láthattam, hogy a hevenyészett kötés vérben ázik. Úgy tűnt, Brutus újabb támadást volt kénytelen elszenvedni. Bevezettem őt a házba, fel az emeletre, s a fürdőszobában elláttam a három sebet a bal arcán. Negyedórával ezelőtt ébredt fel, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, egy hirtelen fájdalomra, s felugrott, de addigra már két újabb sérülést szerzett, amik egyenesen átdöfték az orcáját. Ahogy a fájdalomtól magához tért, épp csak annyit látott, hogy az a Valami lerohan az ágy lábán, aztán a betolakodó utáni rövid kutatást követően volt annyi józan meggondolás benne, hogy inkább vérző arcának az ellátására figyeljen. Végül minden ízében remegve kiment az udvarra és odajött az ablakom alá, hogy szóljon nekem.
A három lyuk a férfi arcán hasonló volt egymáshoz, méretre is ugyanakkorák, s minden bizonnyal ugyanazzal a körülbelül negyedhüvelyk átmérőjű hegyes szerszámmal ejtették valamennyit. Brutus szerint az első szúrás a legfelső volt, s ez nemcsak átdöfte egészen a szájüregig, de a felső állkapcsának az ínyét is erősen megsértette a szemfoga felett. Miközben elláttam a három sebet, folyamatosan beszéltem hozzá.
– Tehát az a valami elrejtőzött a szobájában, úgy gondolja, Brutus?
– Minden bizonnyal, uram! – felelte. – Máskülönben nem juthatott volna oda hozzám... mert az ajtó szorosan be volt zárva, a szúnyogháló meg sértetlenül áll a helyén.
Szerencsétlen fickó a fejétől a talpáig remegett a megrázkódtatástól meg az ijedtségtől, úgyhogy visszakísértem a házikójába. Nem égett a lámpája. Csak a holdvilágnál látta elrohanni a támadóját az ágy lába felé. Ezután fogta zsebkendőjét és pizsamában ment ki az udvarra.
Meggyújtottam a lámpást, s elhatároztam, hogy másnap bevezetjük az áramot a kisházba, majd Brutus közreműködésével gondosan átkutattam a szobát. Szemmel láthatólag semmi sem bújt el ott, s különben is kevés kutatnivalónk akadt: Brutusnak alig volt pár holmija, s a házikó berendezése, bár elégséges volt, de elég gyér. Nem voltak felesleges tárgyak, más szóval nem nagyon akadt semmiféle olyan, amiben az a Valami elbújhatott volna.
Akármi is támadta meg Brutust, igencsak ravasz és alattomos módon hajtotta végre.