Hartay Csaba
EGY TEHÉN FÉNYKORA
– Géptehenek, itt vannak, gyere, megmutatom őket.
– Hogy kell elképzelni őket?
– Ne képzelegj, megmutatom élőben. Illetve gépben. De ezek a gépek már élnek is. Nem volt értelme tovább vesződni a régimódi élő állatokkal. Rengeteg trágyát termeltek, megbetegedtek, ettek, ittak. Bőgtek, búgtak. Büdösek voltak. Csak a gond volt velük.
– És ezek a géptehenek?
– Ezek nagyon nyugisak. Van egy alaphangjuk, de ez az emberi fülnek csaknem síri csendet jelent. Kussolnak ezek a gépbocik. És termelnek.
Az egykori istállóban LED-lámpák sűrű szemei villannak ránk. Mindenhol kijelzők és jeladók. A jászlak helyén fényes fémcsövek húzódnak.
– Hol vannak a géptehenek?
– Itt, ezek azok. Ne egytonnás gépdögöket képzelj el! Itt vannak, tessék, adok egyet a kezedbe. Hetyke a neve. Az ENAR-száma pedig 9876 6.
A fehér köpenyes férfi lehajol, majd markomba ad egy testmeleg, puha párnácskát.
– Ne nyomd meg nagyon, mert éreznek is.
– Ez a géptehén? Ez a maroknyi kis dobogó, szőrös szívecske?
– Ez bizony. Ebben van a milliárdnyi tejamplifikátor.
– Micsoda?
– Tejamplifikátor. Japán fejlesztés. Van néhány kínai géptehenünk is, de a dél-koreai és a japán több tejet hoz.
– Milyen tej jön ki ezekből a kis teniszlabdányi akármikből? Meg egyáltalán mennyi?
– Óvatosan, csak óvatosan! Nagyon intelligensek. Ezek a géptehenek értik, amiket mondasz. Éreznek is. Az első szállítmányokban még nem volt magyar nyelvű menü, de külön kértük a japán partnert, így azt is beletették. Azonnal válaszolni nem tudnak, de gyűjtik a mondandójukat, és amikor kezdődik a fejés, akkor le tudjuk tölteni egy mappába az észrevételeiket. Melyik munkás hogyan bánt velük, elég kényelmes e a férőhelyük, megfelelő-e a csarnok hőmérséklete, meg ilyenek.
– ló, oké. Géptehenek. Rendben, próbálom felfogni. De ezekből a kis, izék, na, nem akarom lekicsinyelni őket, de hogy jön ezekből több tízliternyi tej?
– Emlékezőturbulencia.
– Ne szórakozzál már! Ilyen a világon nincs.
– De, nálunk már van, és sok más helyen is. Vonatkoztass már el a nagy szempillájú, búgó hangú bociktól! Nem vagy már gyerek.
– És akkor emlékeznek a tejre, vagy mi?
– Igen. Ezek a géptehenek, vagy ahogy a gyártó hívja őket: cowsubstance. A tehén lényege, ennyit tesz.
– Ez a kis labdacs a tehén lényege, ami emlékszik a tejre. Aha. Sok baromságot bevett már a gyomrom, elég csak a politikusaink vadabbnál vadabb ötleteire gondolnom, de ez eddig a csúcs. Magyarázd már el részletesen!
– Nem értek hozzá. Ha értenék, gépteheneket gyártanék. Annyit tudok, hogy ezek a géptehenek egykori elhullott állatok lényegi darabjaiból lettek átkonvertálva. Egy állatnak is vannak emlékei. A tejleadó reflex itt is megvan.
– Király. Koszi. Már vágom. És akkor ömlik a tej ebből a pamacsból, ami gép is, meg nem is, él is, meg nem is, de persze érti, amiket most beszélünk.
– Igen. Kezded kapiskálni. A tej nem ebből ömlik. Egy csatlakoztatás, a turbulencia után beindulnak az emlékreceptorok. Dimenzión túli tejmirigyek lépnek működésbe. Ez egy elmentett könyvtár. Időben, nem térben. De ahhoz, hogy működésbe lépjen, kell az atmoszféra. Igaz, már nincsenek szalmabálák, silókukorica meg lucernaszéna, de ezeknek az aromáját folyamatosan fecskendezzük az egykori istállók üzemcsarnokaiba. A képletes etetés és inger megvan. A tej pedig mindennap friss, magas fehérje- és zsírtartalommal bír. Minden géptehenünk a legjobb teljesítményére emlékszik vissza legszívesebben. Mint te vagy én. Persze hogy te is a fénykorodról mesélsz társaságban.
– Ezt a bonyolult baromságot, már ne is haragudj! Még akkor sem értem, honnan és hová csurog a tej.
– Mert élő organizmusokban gondolkodsz. Tömegben és térfogatban. Te még mindig azt hiszed, hogy az a jó, ami nagy, szuszog, szarik és bőg.
– Na de bazmeg, józan paraszti ésszel, egy ekkora tűpárnányi kis akármiből honnan a fenéből jön ki ennyi tej?
– Ne káromkodj, mert kedvezőtlenül hat a géptehenekre. Nem szeretik. A gondozónak is mondtam, hogy óvatosan az erős kifejezésekkel. Amit a leírásban olvastam. Tehát. Még egyszer. A tejamplifikátorok kapcsolatba lépnek az egykor elhullott, csúcsgenetikájú állat időben kihelyezett emlékeivel, és létrehozzák a nyers tejet. Ez az emlékezőturbulencia fogalma. Ha tudnám, hogy pontosan hol történik a csoda, lecsapnék rá, és én is ilyeneket gyártanék.
– Nekem ez magas. Menjünk innen, ez teljesen elvesztette a varázsát. Mikor ettél utoljára pacalt vagy marhalábszár-pörköltet?
– Húsz éve. Nagyon hiányzik.
– Tudod, mit ajánlok? Emlékezz a legfinomabb marhából készült kajáidra, aztán valahogy szüljél pörköltet magadnak!
Hartay Csaba
1977-ben, Gyulán született költő, író. Alig húszévesen már önálló versgyűjteményt jelentetett meg tőle a Szarvasi Krónika Kiskönyvtára, Vakuljon meg az árnyék címmel. Azóta is rendszeresen publikál költeményeket különböző irodalmi lapokban, mint a Kalligram, az Élet és Irodalom, a Prae vagy a Tiszatáj. Túl hét könyvön, 2013-ban látott napvilágot első prózakötete, az önéletrajzi elemekből építkező, Lerepül a hülye fejetek című regény.