10. FEJEZET

A Hegy háza

Andent az Ayt-villába vitték.

Ayt Yugontin a Hegy Pilléreként stílszerűen a város legmagasabb pontját választotta ki rezidenciája felépítéséhez, és igyekezett a Wie Lon Templomiskolához hasonló Zöldcsont-képzők hangulatát felidézni saját birtokán. A birtok bejárata erdei erődére emlékeztetett, amikor azonban Gont leengedte a kocsi ablakát és biccentett a két őrnek – kétségkívül a saját Ujjai voltak –, a vastag kapuszárnyak automata irányítással, hangtalanul nyíltak ki.

Anden soha nem látott a Kaul-rezidenciánál fényűzőbb házat, az Ayt-villa azonban éppannyira lenyűgöző volt, bár teljesen más módon. Míg Kaulék otthona nagyratörő volt, és modern, vegyítette a kekoni és a külföldi hatásokat, addig az Ayt-rezidencia klasszikus kekoni stílusban épült. A nagy területet elfoglaló, egyszintes építményt kőhomlokzat és sötét fagerendák jellemezték, meredek tetők, zöld csempék és széles folyosók. Ha nincs tele biztonsági kamerákkal, mozgásérzékelőkkel, és nem állnak drága importautók a bekötőúton, akár egy kekoni földesúr háza is lehetett volna több száz évvel ezelőtt.

A ZT Valor megállt a ház előtt. Gont kiszállt. Mikor a sofőr kinyitotta a másik hátsó ajtót is, Anden idegesen kiszállt a kocsiból, és követte Gontot a ház bejáratán át. Az ajtó két oldalán két Ujj állt. Tisztelegtek Szarvuk előtt, Andenre azonban még csak nem is pillantottak; Érzékelték, hogy nem visel jádét.

Gont egy kipárnázott padra mutatott a bejárati ajtó közelében.

– Itt várj, ne mozdulj, amíg nem szólítanak! – utasította Andent, majd minden további magyarázat nélkül nagy léptekkel elsietett a fapadlós előcsarnokon, és eltűnt egy folyosó mélyén.

Anden leült, ahogy parancsolták. Körülnézett, és bár tenyere izzadt, bensője csomóvá húzódott össze, nehezére esett nem megcsodálni a falakon lévő tájképeket és antik pengéket.

Bizonyára túsznak hozták ide, hogy felhasználhassák a Kaulok ellen valami ügyben, ami a Nincs Csúcs és a Hegy között zajlik – abban a balhéban, amiről Hilo beszélt múlt héten. Ellen kellett volna állnia, meg kellett volna próbálnia elszökni? Nem hitte, hogy bármire is ment volna azzal. Mit fog tenni Lan, ha rájön, mi történt? Mit tesz majd Hilo? A fenyegetés, hogy a Hegy bánthatja vagy fogságban tarthatja Andent, erőszakra adhat okot a klánok között. Ezt akarná a Hegy? Anden körülnézett, azon tűnődve, meg tud-e szökni innen; észrevette, hogy Gam az ajtónál áll az őrökkel, és nem veszi le róla a szemét. Nem ismerte a Hegy minden kulcsfontosságú emberét, de Gamról tudta, hogy ő Gont Második Ökle, és félelmetes harcos hírében áll. Anden maradt, ahol volt.

Jó sok idő telt el, talán egy óra. Épp elég hosszú idő ahhoz, hogy Anden idegessége unalommá, majd türelmetlenséggé váljon. Gont végül visszatért.

– Gyere velem! – mondta, ismét minden magyarázat nélkül, és elindult, vissza a folyosón. Anden szedte a lábát, hogy tartani tudja a lépést a férfi hosszú, határozott lépteivel.

Menet közben elhaladtak két öltönyös férfi mellett, akik az ellenkező irányba tartottak. Anden egy pillantást vetett rájuk, és gyanította, hogy egyikük Ree Turahuo lehet, a Hegy Időjósa, mert hallotta, hogy Ree alacsony termetű. A másik ember valószínűleg egyik alárendeltje lehet, vagy egy nagyra becsült Lámpás. Gont és Ree nem vettek tudomást egymásról. Érdekes. Úgy tűnik, nem a Nincs Csúcs az egyetlen klán, ahol az Időjós és a Szarv fagyosan viszonyul egymáshoz.

Gont megállt egy vastag, zárt ajtó előtt, és széles vállaival Anden felé fordult.

– Ne tűnj ennyire idegesnek! – tanácsolta. – Nem szereti, ha valaki ideges. – Kitárta az ajtót, és intett Andennek, hogy lépjen be.

———

Ayt Yugontin örökös nélkül hunyt el. Felesége és csecsemő fia a háborúban haltak meg, sár és föld könyörtelen tonnái temették őket maguk alá, mikor a shotar bombák földcsuszamlást okoztak, elpusztítva a kis falut, amely Ayt szülőhelye volt.

A háború alatt Aytot Kekon Lándzsájának nevezték az emberek. Ő volt a merész, bosszúálló, vérszomjas Zöldcsont harcos, akit féltek és gyűlöltek a shotarok; aki keveset beszélt, de halálos pusztítást végzett a megszállók között, majd elszökött az árnyak közé, fel, a hegyekbe.

Legközelebbi bajtársa, Kaul Sen volt az idősebb, tapasztaltabb lázadó, a ravasz, mesteri stratéga, aki fiával, Duval együtt titkos röplapokat terjesztett és felforgató rádióadásokat közvetített, hogy megszólítsák és hálózatba szervezzék a Lámpásokat, akik az Ősi Hegy Társaság sikerének kulcsává váltak.

A Lándzsa és a Fáklya.

Egy évvel a háború vége után Ayt Yugontin örökbe fogadott három gyermeket, szülőfaluja árváit. Mivel az volt az elve, hogy a Zöldcsont-képességeket és -hagyományokat meg kell őrizni és tovább kell adni a kekoniak eljövendő nemzedékeinek, mindhárom örökbe fogadott gyerekének – egy tizenéves lánynak és két kisebb fiúnak – katonai nevelést biztosított a Wie Lon Templomiskolában. A lány veleszületett tehetsége tagadhatatlan volt, annak ellenére is, hogy későn kezdték meg kiképzését. Az idősebb fiú, Ayt Im egója nagyobb volt képességeinél, és huszonhárom évesen életét vesztette egy párbajban. A fiatalabb, Ayt Eodo tehetséges volt ugyan, de hiú férfivá cseperedett, aki sokkal szívesebben vált playboyjá és műgyűjtővé, mint klánharcossá. Nővére, Ayt Madashi a Hegy Időjósa lett.

Mada egy órával apja halála után megölte a klán rég hatalmon lévő Szarvát. Ezt azonnal követte három másik riválisának meggyilkolása, akik mind a Lándzsa legközelebbi barátai és tanácsadói voltak. A Zöldcsontok társadalma megdöbbent – nem azon, hogy megtette, hanem azon, hogy ilyen hamar és ennyire nyilvánosan csinálta, még mielőtt apját eltemették volna. Senki nem számított rá, hogy az Időjós legyőzheti harcban a Szarvat. A lány klánon belüli ellenfelei Ayt Eodo köré tömörültek, abban a reményben, hogy visszatér nyári lakából a sziget festői déli részén, és gátat vet nővére ámokfutásának.

Az „elsuttogni valaki nevét” kekoni kifejezés a megszállás korából ered, amikor a lázadók hálózata titokban terjesztette azoknak az idegen tisztviselőknek a nevét, akiket halálra szántak. Ayt Mada elsuttogta fogadott öccse nevét, és a rákövetkező nap Eodo szeretője, mikor kilépett a zuhanyzóból, átvágott torokkal, jáde nélkül találta a férfit az ágyon.

Mikor a vérontás véget ért, Ayt Mada üzenetet küldött apja elhidegült bajtársának, Kaul Sennek. Kifejezte legmélyebb tiszteletét, részvétét Kaul Sen feleségének nemrégiben bekövetkezett halála felett, szomorúságát a Hegy klánon belüli hatalomátvétel elkerülhetetlen erőszakossága miatt, és leghőbb vágyát az iránt, hogy a klánok közt továbbra is fennálljon a béke. Kaul Sen utasította Dorut, hogy küldjön hatalmas csokor fehér szívvirágot és táncoló csillagliliomot – a részvét és a barátság virágait – régi barátja temetésére, leányának, a Pillérnek címezve.

Az ezt követő két és fél évben két kisebb klán is beolvadt a Hegybe. A Zöld Szelek klán önként csatlakozott: a pátriárka visszavonult Kekon déli részére, megmaradt vezérei pedig a Hegyen belül kaptak pozíciót. A másik a Három Út klán volt, melyet úgy győztek meg, hogy Gont Asch levágta Pillérük fejét.

———

Ayt Mada irodája tágas volt, világos és rendetlen. Könyvek és papírok tornyosultak halomban a fali polcokon, az asztalon és a padlón. A nagy ablakokon beáradt a napfény. A helyiség két részre oszlott: magára az irodára és egy fogadórészre kanapéval és barna bőrfotelokkal. Ayt az egyik fotelban ült, ölében vékony dossziéhalmot egyensúlyozott. Negyven körüli nő volt, laza vászonnadrágot viselt, ujjatlan zöld felsőt és szandált. Úgy nézett ki, mint aki épp edzésről vagy reggelizésből jön. Nem sminkelte magát, hosszú haját egyetlen, praktikus lófarokba fogta össze.

Anden nem tudta pontosan, mire számított. Talán azt képzelte, a Hegy Pillére lenyűgöző, halálos végzet asszonya lesz, vagy talán kemény, férfias nő, akiből vasszigor és tekintély árad. Ehelyett hétköznapinak tűnt, leszámítva az elképesztő mennyiségű jádét a karjain. A kanyargó ezüst karperecek kígyóként tekeregtek al- és felkarján, mindkettőbe legalább tucatnyi követ ágyaztak. Ilyen sok jáde, ilyen hanyag természetességgel viselve – egy Zöldcsontnak nem is volt szüksége semmi más státusszimbólumra.

A Pillér megszólalt, anélkül hogy felnézett volna.

– Felhívtad?

Gont igenlőn mordult fel.

– Megértette. Lehet vele beszélni, ahogy mondtad. Az öccse kisebb hadsereget toborzott össze Kis Pörölyben, de egyelőre várakoznak.

Ayt becsukta a dossziét, amit böngészett, és a csiszolt faasztalkára lökte az egész papírkupacot. Minden ceremónia nélkül intett Andennek, hogy üljön le vele szemben a kanapéra. A fiú még ebből a távolságból is érezte a nő jádeauráját, ezt az állandó, összpontosult vörös intenzitást. Az asztalka sarkán narancsokkal teli tál és öntöttvas teáskanna állt.

– Teát? – kérdezte Ayt.

Anden meglepődött, ezért nem válaszolt azonnal. Csak mikor Ayt felemelte tekintetét, amely éppolyan félelmet keltő volt, mint aurája, akkor sikerült kipréselnie magából a választ.

– Kérek. Köszönöm, Ayt-jen.

Ayt kinyitott egy szekrényt az asztalka aljában, és két kis kerámiacsészét vett elő. Az egyiket Anden elé tette le, a másikat saját maga elé.

– Friss főzés – jelentette ki, mintha fontos lenne, hogy a túszokat forró teával kínálják, nem állott, túlfőtt löttyel. Először magának töltött, majd a fiúnak. Egy nagy tiszteletben tartott vendégnek, főleg egy másik Zöldcsontnak hamarabb töltött volna a házigazda, mint magának, Anden azonban egyiknek sem számított. A fiú Gontra pillantott, aki elhelyezte hatalmas testét egy másik fotelban Ayt mellett. A Pillér őt nem kínálta teával, és ő sem töltött magának; nyilvánvalóan nem kapott szerepet a beszélgetésben, csak csendes, nyugtalanító megfigyelőként volt jelen.

– Biztosan kíváncsi vagy, miért hoztak ide. – Ayt nem vesztegette az időt udvariaskodásra. – Nagy kockázatot vállaltunk, mikor kihasználtuk ezt az alkalmat, hogy beszéljünk veled. Elvégre fennáll a lehetőség, hogy a család, amely befogadott, tisztességtelen szándékot tulajdonít tetteinknek, miközben valójában csak a te érdekeidben tettünk mindent.

Anden csak annyi teát ivott, hogy megnedvesítse kiszáradt száját. Jobban meglepődött, mint valaha életében, és növekvő felindulással érezte, hogy ami most történik, az más, mint amire eleinte számított, sokkal összetettebb cselszövés, mint az lenne, ha pusztán fogságban tartanák, hogy erőszakos cselekményekre adjanak okot vagy előnyt csikarjanak ki a Nincs Csúcstól valami vitában.

– Úgy hallottam, a Kaul Du Akadémia legjobb diákja vagy – folytatta Ayt. – Mikor fiatal voltam, apám nem engedte, hogy a Wie Lonon olyanok is tanuljanak, akiknek ereiben idegen vér csörgedezik, de most más idők járnak. Én nem vagyok olyan, mint az apám. Szakítok a hagyományokkal, ha jó okot látok erre, és amikor úgy vélem, előnyünk származhat belőle. Hiszek abban, hogy a különbségeket leküzdhetjük. A származásod igazán imponáló, és még a Kaul vér vagy név nélkül is a családot képviseled. Felajánlom neked, hogy csatlakozz a Hegy klánhoz.

Andennek hevesebben kezdett verni a szíve. Tudta, hogy Ayt és Gont is Érzékelik a félelmét, bár egyikük arckifejezése sem változott. Reakciója azt mutatta, hogy megértette, mi történt, mit közöltek vele valójában. Öngyilkosság lett volna, ha elárulja jótevőjét és befogadó családját azzal, hogy átáll a Hegyhez; ezt az ajánlatot soha nem fogadhatta volna el, és ezt Ayték is tudták. Nem, ez az alig álcázott javaslat nem neki szólt, hanem maguknak a Kauloknak, a Nincs Csúcs klánnak. Nyitólépés.

A felismerés, hogy legmagasabb szintű küldöncként hozták ide, hogy Ayt azt várja tőle, értse meg szavai jelentését és közvetítse Lannak, bizonyos mértékig megkönnyebbüléssel töltötte el Andent. Nem fognak ártani neki, nem fogják fogságban tartani. A megkönnyebbülés nyomában viszont azonnal rátört a zavarodottság és a túlzó intézkedés miatti düh. Miért kényszerítették autóba ahelyett, hogy valami semleges helyen beszéltek volna vele? Miért provokálták Lant és Hilót kis híján a támadásig? Miért rángatták bele őt egyáltalán?

Anden elképzelte, hogy feláll, Ayt Mada arcába löttyenti teáját, és megvetéstől rideg hangon megszólal. „Kaul Lan sosem rabolna el egy jáde nélküli diákot a Wie Lon Iskolából! A Nincs Csúcs Pillérében van annyi tisztesség, hogy nem űzne ehhez hasonló játszmákat!”

Lan természetesen nem akarná, hogy ekkora ostobaságot kövessen el. Azt akarná, hogy maradjon nyugodt, figyeljen, és térjen vissza épségben. Anden mozdulatlan maradt, arca és hangja is nyugodt volt, mikor gondos kimértséggel válaszolt.

– Megtisztel, Ayt-jen.

Ayt elmosolyodott a fiú zavara láttán.

– Örülök, hogy felfogod, milyen példátlan ajánlatot kaptál. Ököl lehetnél, számos Ujjal, jelentős státusszal és felelősséggel bíró pozícióban. De nem itt, Kekonban, hanem Ygutanon.

Anden pislogott.

– Ygutanon?

– Létfontosságú új műveletekbe kezdtünk ott. Vállalkozó szellemű, tehetséges Zöldcsontokra van szükségem, akik irányítják az országban való terjeszkedésünket. A Szarv vezetése alatt dolgoznál, de közvetlenül nekem tartoznál elszámolással.

Ygutan hideg, elhagyatott vidék volt, az étel borzalmas, és egy darabka jáde nem sok, annyi sem volt az egész, hatalmas országban. Mi a fenéért akar a Hegy Ygutanban terjeszkedni? Ayt talán Érzékelte a fiú értetlenségét, és ajka vékony mosolyra húzódott.

– A világ kinyílik. Virágzik a nemzetközi kereskedelem. Miért kellene a Zöldcsontoknak csak azzal a kis földdarabbal foglalkozniuk, ami Kekonhoz tartozik, mikor külföldön is hatalmas lehetőségek várnak?

– De… mi van Ygutanon?

Ayt kezében megállt a teáscsésze a szája előtt.

– SN1-gyártás. – Belekortyolt a teába, és letette a csészét. – Csillámot fogunk árulni az ygutanoknak.

Anden nem jutott szóhoz. A csillám nemcsak illegális volt Kekonon, de mélyen meg is vetették. A drogot a külföldiek kísérletezték ki megoldásként arra, hogy a nem kekoniak is képesek legyenek jádét viselni, akikben nem volt meg a nehézségek árán felépített tolerancia, mellyel a Zöldcsontok büszkélkedhettek. Egy egész civilizáció és kultúra épült arra a megdönthetetlen igazságra, hogy a jáde minden viselőjét tönkreteszi, kivéve a legméltóbb kekoni harcosokat.

Az espenik, akik az egész világon páratlan arroganciával és találékonysággal rendelkeztek, megkerülték ezt az igazságot. Amint katonai bázisokat állítottak fel Kekonon, látszólag azért, hogy segítsék szövetségeseiket országuk védelmében és újjáépítésében a Nemzetek Háborúja után, titkos laborokban azon kezdtek munkálkodni, hogy kitalálják, hogyan tudnák saját katonáik is megszerezni azokat a legendás jádeképességeket, amelyekkel a Zöldcsontok rendelkeztek. Tíz évvel ezelőtt sikerrel jártak, és megalkották az SN1-et, bár a szer nem minősült tökéletesnek.

A kísérleti szérum összetételének titka kiszivárgott a Kekonon felállított espeni katonai bázisokról, és az illegális csillámkereskedelem fellendült. Úgy tűnt, itt és a tengerentúlon is rengetegen voltak hajlandóak több évet odaadni az életükből egy veszélyes drogért, ami lehetővé tette, hogy jádét viseljenek anélkül, hogy kekoniak lennének, anélkül, hogy éveket szánnának a kemény kiképzésre, és anélkül, hogy borzalmas halált halnának a Viszketéstől. Kevésbé közismert és mindenkiből megvetést kiváltó tény volt, hogy titokban egyes Zöldcsontok is használták, hogy mesterségesen fokozzák saját, természetes jádetoleranciájukat.

Az SN1 vitatott téma volt a Zöldcsontok körében. Anden időnként hallott ezzel kapcsolatos érveket az iskolában, és egyszer még egy vitának is fültanúja volt a Kaul-házban. Egyesek szilárdan azon a véleményen voltak, hogy a drog teljes mértékben társadalmi csapásnak minősül. Mások amellett érveltek, hogy korlátozott mértékben elfogadható a használata, amíg elismert, magasan képzett Zöldcsontokról volt szó, akiknek betegségből vagy sebesülésből kifolyólag hasznukra vált volna, hogy orvosi jelleggel ideiglenesen felturbózzák a toleranciájukat.

Anden nem volt biztos benne, melyik oldalon áll a vitában, főleg ha tekintetbe vette saját családja történetét. Ettől függetlenül úgy tapasztalta, egyvalamiben mindenki egyetért: hogy a csillám illegális terjesztése ellentétes a Zöldcsontok érdekeivel és értékrendjével, emiatt véget kell vetni neki. A tény, hogy Ayt Mada, Kekon legnagyobb Zöldcsont klánjának Pillére azt tervezi, árulni fogja a csillámot, olyan megdöbbentően hatott Andenre, hogy mikor újra megszólalt, megfeledkezett szerepéről és az óvatosságról.

– Még több idegennek adná meg a képességet, hogy jádét viselhessen? – tört ki belőle. – Nem pont ezt akarjuk elkerülni?

Ráébredt, hogy kitörése valószínűleg tiszteletlenségnek számít, de Aytot mintha szórakoztatta volna.

– Azt akarjuk elkerülni, hogy kicsússzon a kezünkből az irányítás. Az espenik már használják az SN1-et saját katonáikon. Más országok is követni fogják őket. Hamarosan egyre nagyobb növekedésnek indul majd a jádét viselő külföldiek száma. – Ayt közelebb hajolt. Anden nem akarta, de ösztönösen hátrahőkölt; a nő jádeaurája és nyílt tekintete mintha előretoluló, szilárd felületet alkotott volna. – Ez vagy a legnagyobb fenyegetést jelenti, amellyel valaha is szembesültünk, vagy páratlan lehetőséget. Minél gyorsabban tart Kekon a modernizáció felé, annál nagyobb fontossággal bír, hogy a Zöldcsontok szigorúan felügyeljék saját erőforrásaikat. Vagy elűznek minket a helyről, amely jog szerint minket illet, vagy hatalmas haszonra tehetünk szert.

– Apám mindent megtett, hogy kívül tartsa az idegeneket, de fogadjuk el a valóságot: itt vannak, és maradnak is. Kekon többé nem a civilizáció rejtélyes holtága. Az emberek világszerte tudnak a jádéról, és az SN1 feltalálásának köszönhetően meg is szerezhetik. Ahelyett hogy küzdünk az elkerülhetetlen ellen, adjuk meg nekik, amit akarnak! Olyan áron, amelyet mi szabunk meg, olyan feltételekkel, amelyeket mi szabunk meg. A kekoni csillámkereskedelemnek köszönhetően többet tudunk az SN1 gyártásáról, mint az espeniken kívül bárki, és gondoskodhatunk az általunk alapított létesítmények biztonságáról. Ha mi biztosítjuk az SN1-utánpótlást, akkor mi döntjük el, milyen mértékben használhatják a jádét a kívülállók.

Anden érezte, hogy a helyzet meghaladja a képességeit. Kényszerítette magát, hogy előrébb üljön a fotelban, majd teáscsészéjéért nyúlt, és kiitta a már langyos folyadékot. Közben Ayt jádéjának közelsége egy pillanatra felélesztette Érzékelését. A Pillér kedves, de határozott hangon beszélt. Hangja nem tűnt fenyegetőnek, Anden azonban érezte a veszélyt, a makacs kapzsiságot.

– A Zöldcsontok egykor egyesültek az idegen fenyegetés ellen. Ideje, hogy ismét összefogjunk. Ideje, hogy a klánok új szövetséget kössenek. Ezért javasoltam, hogy csatlakozz hozzánk. Hatalmas hasznot jelentene számodra. – Ayt hátradőlt, arckifejezése megváltozott, közömbössé és rideggé vált. – Ha elutasítod a feléd nyújtott kezet, az természetesen a te döntésed. Csak ne feledkezz meg róla, hogy jóhiszeműen, teljesen őszintén tettük ezt az ajánlatot. Erősen javaslom, hogy a jövőben ne helyezkedj olyan álláspontra, amely szembeállítana velünk.

Andennek hevesen vert a szíve. Kényelmetlenül fészkelődött ültében, nyaka égett. Ayt olyan nyíltan beszélt vele, mintha közvetlenül egy másik Pillérrel tárgyalna.

– Ayt-jen… – A torkát köszörülte. Majdnem biztos volt benne, hogy egy darabban térhet haza, hogy továbbadja az Ayt által elmondottakat a Nincs Csúcsnak, és ebből bátorságot merített ahhoz, hogy határozottabban szólaljon meg, mint eddig. – Kérdezhetek valamit őszintén?

Ayt felvonta a szemöldökét.

– Csak nyugodtan.

– Én csak diák vagyok, bocsásson meg, ha nem értem, de… miért vette a fáradságot, és vállalta a kockázatot, hogy idehozasson és lefolytassa velem ezt a beszélgetést? Ha szövetséget kínál a Nincs Csúcsnak, miért nem teszi meg közvetlenül?

Ayt elmosolyodott, elégedett, rejtélyes mosollyal, melyből nem sugárzott igazi melegség.

– Alábecsülöd magad. A személyesen neked szóló ajánlatom valódi. A jövőben fontos szerepet játszhatsz a klánjaink közötti béke biztosításában, ha Pilléred is felismeri ezt. Ami azt illeti, hogy miért nem beszélek a Kaulokkal… – Tehetetlen csalódottsággal tárta szét kezét. – Örömmel tárgyalnék Kaul Lannal, de hogy lenne ez lehetséges, mikor a Szarva folyamatosan inzultál bennünket? Soha nem hagyja ki a lehetőséget, hogy zaklasson minket a területhatárok miatt. Az Ujjai kémkednek utánunk, az Öklei minden apró vita miatt harcot robbantanak ki. Hogyan számíthatnánk arra, hogy értelmes vitát folytathatunk a Nincs Csúccsal? – Ayt Mada az egész beszélgetés során most először pillantott Szarvára. Ő és Gont rövid, néma eszmecserét folytattak tekintetükkel, mielőtt a nő újra Anden felé fordult. – Ha a Pillér valami jelét adná, hogy komolyan gondolja a békét, teljesen más lenne a helyzet.

Ayt laza kecsességgel felállt. Gont is felemelkedett ültéből, Anden pedig azonnal követte őket. Ayt magasabb volt, mint várta. Anden magasabbra nőtt a legtöbb kekoninál, a nő szeme mégis egy vonalban volt az övével. A napfény megcsillant a jádekígyókon Ayt karján, és fénypontokat gyújtott fémfoglalatain.

– Épp elég idődet igénybe vettük ma délután; hazajuttatunk, mielőtt valaki… túlságosan hiányolna. – Mind hangjában, mind szája vonalában enyhe szarkazmus rejtőzött. – Megkaptad az ajánlatunkat. Tudod, mit kell tenned ezután. Várni fogok a válaszodra, de nem sokáig.

Anden összekulcsolta ujjait és homlokához érintette.

– Ayt-jen.