- Nem hagy nyugodni ez
a pasas - felelte a tiszt. - Sok nekem itt a
rejtély...
- Két közös úton is
sikerrel jártunk vele - emlékeztette Englehorn. - Most sem fog
cserbenhagyni minket.
- Csakhogy most van
egy nő is a fedélzeten, így azért más a helyzet.
- Ő dolga... - felelte
Englehorn, és ezzel nem lehetett vitatkozni.
- Gyerünk, Ann! - adta
ki az utasítást Denham. - Állj oda! Amikor elkezdem hajtani a kart,
lassan nézzen fel! Most még egészen nyugodt. Semmit sem lát, nem is
számít semmire. Rendben? Kamera!
Ahogy Denham forgatni kezdett, a nézelődőkön
hamar úrrá lett az izgalom. Maga a rendező úgy fel volt ajzva, hogy
érzelmei könnyedén átragadtak másra. És ahogy készült a jelenet,
megmerevedett és kipirult az arca, annyira igyekezett Annre is
átragasztani saját izgalmát.
- Nézzen fel! Lassan,
lassan. Nyugodt, még nem lát semmit. Nézzen magasabbra! Még
feljebb! Ügy! Most meglátja. Elcsodálkozik. Nem hisz a szemének.
Kerekedjen el a szeme! Még jobban! Szörnyű látvány, mégis
megbabonázta. Nem bír másfelé nézni. Moccanni sem tud. Mi ez? Nem
tud mit tenni, Ann! Semmi esélye! Mit is tehetne, hová menekülne?
Teljesen tehetetlen, teljesen! De sikoltani tud! Ez az egyetlen
remény. Ha sikolt! Mégsem tud. Összeszorul a torka. Próbáljon
sikítani, Ann! Talán sikerül, ha nem látja. Ha nem néz ide. Az a
baj, hogy nem tud másfelé nézni, de a szemét eltakarhatja, Ann.
Szorítsa a szemére a tenyerét, Ann! És sikoltson! Sikoltson, Ann, sikoltson az életéért!
Ann a szeme elé szorította a karját, egészen
apróra zsugorodott meseszép ruhájában, és sikítani kezdett. Vad
sikolya egyre feljebb és feljebb emelkedett a lengedező szélben.
Igazi rettegés sikolya volt ez. Denham elérte, amit elérni remélt.
Ann nem csak megjátszotta a félelmet. Félt. Olyan meggyőző volt a
rémülete, hogy a szintén holtra rémült Ignatz is felugrott Lumpy
ölébe, és a gazdája mellkasába fúrta kis fejét.
- Tökéletes! - ujjongott Denham, és megtörölte
gyöngyöző homlokát. - Kislány, maga nagyon tehetséges, semmi
kétség.
Driscoll megragadta Englehorn vállát.
- Szentséges isten! -
suttogta. - Erről többet akarok tudni. Mivel érte el ezt a lánynál?
Mire számít, mit fog látni?
- Nyugalom! - súgta
vissza Englehorn. Állkapcsa szünet nélkül, módszeresen föl-le járt.
- Szerintem bízhatunk benne. Szerintem bíznunk kell benne.
