5
Elek egy délután kijelentette, hogy bemegyünk Johannához.
- Nem hagyhatom - mondotta -, hogy ez a ványadt nő nyomorával rejtőzködjék előlem. Fölkeresem az odújában, megszurkálom a sovány, sárga lapockáit, benézek a fehérneműs szekrényeibe, a szennyesládájába, a titkaiba.
Hiába igyekeztem lebeszélni Eleket a látogatásról.
- Nem dobhat ki - válaszolta csaknem dühösen. - Ha beüzennék elébb, akkor kifogást mondana, bezárkózna, és tisztára húzatná a vánkosokat - de így nem tehet semmit. Rajta fogom érni a magányán, a szerencsétlenségén.
Bekopogtattunk. Johanna nem volt otthon. Elek megrugdosta dühében a zárt ajtót.
A következő napokon a fiú minden mesterkedései, hogy Johannát meglátogathassuk s a „helyszínén” megnézzük, sikertelenek maradtak. Nem volt otthon, vagy lenn volt a mosókonyhában, vagy ruhát próbált, vagy vendégei voltak. A vendégek különösen felbosszantották Eleket.
- Nyelvmesternők, nyűtt, szőke, érdes arcú hölgyek, német lateinerpofák! - dühösködött. - Honnan szedi össze őket!...
Teljesen értettem a bosszankodását. Professzionátus nőhódító létére nem tudta elviselni, hogy egy nőhöz, aki a közvetlen közelében él, hozzá ne nyúljon. Hozzájárult ehhez, hogy Idánál sem boldogult. Egy heves ostrom után a leány kijelentette, hogy: nem.
- Tudja meg a nagyságos úr, hogy ő csak egyszer, hat év előtt. És soha többet. Tapasztalatlan lány volt. Egy férfi házasságot ígért neki... Hagyja őt békével a nagyságos úr, ő úgyse...
- Ekkor már nem ellenkezett a lány - magyarázta Elek. - Ekkor már csak azt akarta, a saját megnyugtatására, hogy én kijelentsem, hogy nem, nem, én nem fogom rögtön otthagyni! Ezt várta, de hiába, mert én olyan mély szánalmat éreztem iránta - láttam az ijedt, kissé kitüzesedett madárszemeit -, hogy elmúlt minden étvágyam. Eszembe jutott egy parasztgyerek, aki egy tyúkot bottal terelt, de jókat ráhúzott, érted. Ez jutott eszembe. Éppen ilyen fonák dolog lett volna... mint madarat bottal verni. Nem bántottam Idát.
Elek nagy léptekkel járkált a szobában föl és alá:
- Két szerencsétlen, tépett, kihasznált tyúk! - mondotta szónokiasan, megállapításszerűen.