A Gy

höz vezet út ismer s volt Cal számára, még a riksás kirándulás idejéb l. A táj titkai azonban mintha elmenekültek vagy elbújtak volna a megszálló hadsereg el l. És vajon hol lehet az öregember, akivel a kilátónál találkozott? is a martalócok áldozatául esett? Megölték, miközben a maga kis szegletét vcdte Csodaországban? Cal fölöslegesen töprengett; valószín leg soha nem fogja megtudni, mi történt az öreggel. Az elmúlt néhány órában ezer és ezer szörny ség roncsolta a Fúgát - az öregember sorsa a tragcdia egyik apró részlete mindössze. Porrá és hamuvá vált egy egész világ. És Cal most meglátta a borzalmak atyját: a keresked diadalittas képpel a csatatér közepér l szemlélte a vérengzést. Az életveszéllyel mit sem tör dve Cal a harc jébe vetette magát, de Bono a nyomában.

A holttestek szinte elborították a földet; a vér és az ég testek b ze egyre er sebb lett, ahogy Cal közeledett Shadwell felé. De Bonót elvesztette valahol a kavarodásban, de most ezzel sem tör dött. Elszántan törtetett a keresked felé; semmi és senki más nem létezett. Talán éppen ez a céltudatosság segítette át élve a harctéren, bár körülötte golyók röpködtek a leveg ben, mint megannyi döglégy. Cal közömbössége maga volt az isteni gondviselcs: ámit nem volt hajlandó észrevenni, az cserébe nem vette észre t. Így sikerült egyetlen karcolás nélkül átverekednie magát a csatatéren, míg végül tíz méterre megközelítette Shadwellt.

Körülnézett, és a hullák között talált magának egy géppuskát. Shadwell lekászálódott a lováról, és háttal a harcnak a Lepel felé fordult. Alig egy maroknyi harcos tartotta még magát, lassan azok is elhullottak. Már csak másodpercek kérdése, és övé a Gy

. Cal felemelte a puskát, és megcélozta a Prófétát.

Miel tt meghúzhatta volna a ravaszt, valami nekirontott. A Magdalena egyik lakmározó fattya - húscafatok csüngtek a fogai között. Cal könnyen belel hetett volna, de a felismerés megbénította: ugyanaz a szörny csavarta most ki a kezéb l a puskát, aki a bútorüzletben egyszer már az életére tört - a saját gyereke. A kicsike azóta jó nagyra n tt: másfélszer akkor volt, mint Cal. Hatalmas termete ellenére olyan fürgén mozgott, mint egy gyík, és csak hajszál híja volt, hogy nem sikerült elkapnia Calt. Cal a holttestek közé vetette magát; a fattyú nyilván ugyanezt a helyet szemelte ki a számára, de örökre.

Cal kétségbeesetten kereste a földre hullott puskát, de miel tt megtalálta volna, a szörny újra támadt, péppé zúzva a testeket, ahogy átgázolt rajtuk. A földön gurulva Cal megpróbált kiszabadulni az irtózatos súly alól, de a szörny a hajánál és a torkánál fogva megragadta. Cal megpróbált a hullákba kapaszkodni, de keze lecsúszott a széthasított arcokról, ahogy a szörny felrántotta t a földr l. Apa és gyerek szerepet cseréltek: most Cal volt a tehetetlen gyermek borzalmas rokona karjaiban. Rémült tekintete egy pillanatra a Prófétára tévedt. A Lepel utolsó oltalmazói is meghaltak. Shadwell már csak egy-két méterre volt a felh faltól. Cal csontjai ropogtak, ahogy megpróbált kiszabadulni a szörny ölel karjaiból, de hiába küzdött. A szörnyszülött elszánta magát az apagyilkosságra. Cal szinte érezte, ahogy préseli ki bel le az életet, mar alig kapott leveg t.

Egy utolsó mozdulattal még torz tükörképe felé kapott, és homályosan látta, hogy a gyerek testéb l nyálkás csomók szakadnak ki. Dermeszt , kékes folyadék - mint az anyja testéb l - ömlött Cal arcára, és ett l valamelyest magához tért. Ujjait belevájta a szörny képébe, aminek méretével fordított arányban fejl dött a lágysága. Koponyája vékony volt, mint az ostya. Cal az arcábá markolt, aztán egy nagyot rántott rajta. A szörnyeteg felüvöltött, és leejtette Calt; fejéb l spriccelt a mocskos lé. Cal feltápászkodott, és ekkor meghallotta, hogy de Bono a nevét kiabálja. A hang irányába nézett, közben érezte, hogy lába alatt remeg a föld; akik még tudtak, menekültek a harctérr l. De Bono egy fejszét tartott a kezében. Cal felé hajította, ahogy a kivájt fej szörnyeteg újra elindult felé.

A fegyver kicsit arrébb esett a földre, de a holttesteken bukdácsolva Cal pillanatok alatt odaért, felemelte és fordultában a nyomában liheg szörnyeteg felé suhintott. Az oldalán hasított sebb l b zös lé buggyant el , de nem esett össze. Cal mcg egyet suhintott, a hasadék tágabbra nyílt; suhintott még egyet. A szörnyeteg erre a sebhez kapta a kezét, és lehajtotta a fejét, hogy megnézze. Cal nem tétovázott. Felemelte a fejszét, és lesújtott vele a fattyú koponyájára. A fejsze éle kettéhasította a fejét, a szörnyeteg összerogyott.

Cal körülnézett, de a kötéltáncosnak nyoma veszett. Mint ahogy elt nt minden él lény is, Kakukk és látólény egyaránt. A csata véget ért. Akik életben maradtak, mind elvonultak, és jó okuk volt rá. A föld egyre er sebben remegett - mintha szét akarna nyílni, hogy elnyelje a harcmez t.

Cal a Lepel felé nézett. A felh t átszakították. Sötétség látszott a repedés mögött. Shadwell természetesen elt nt. Egy pillanatig sem mérlegelve a következményeket, Cal átbotorkált a romokon, és belépett a felh sötetjébe.

3.

Suzanna messzir l látta Cal harcát és gy zelmét, és talán id ben oda is ért volna hozzá, hogy ne egyedül kelljen bemennie a Gy

be, de a Fénypallót rázó rohamok

annyira megrémítették Shadwell katonáit, hogy fejvesztett menekülésük közben még kegyetlenebbül törtek-zúztak, mint a csata folyamán. Suzanna az árral szemben nyomult el re a füstben és a felfordulásban. Mire kitisztult a leveg , és Suzanna betájolta magát, Shadwell már leszállt a lováról, és elt nt a Gy ben, Cal a nyomában.

Suzanna hiába kiabált felé, a föld dübörgése elnyomta a hangját. Annyit látott még, hogy Nimrod egy sebesültet vonszol el a Palló közeléb l, aztán a felh fal felé

iramodott, ami éppen akkor nyelte el Calt.

Fejb re bizsergett; végtelen az er , ami felé közeledett. Több mint valószín , hogy már el is pusztította a meggondolatlan betolakodókat, de Suzanna nem tudhatta biztosan, és amíg egy szikrányi remény volt az ellenkez jére, cselekednie kellett. Cal bement, és ha él, ha nem, utána kell mennie.

Cal nevét mormolva, mint valami emléket vagy imát, Suzanna követte t Csodaország eleven szívébe.

Kilencedik rész

A GY

BEN

Ahogy az Ég és Föld sokkalta szebb a régvolt Káosznál s mer sötétnél, s ahogy mi Égen s Földön túlteszünk tömör, szép forma, szabad akarat s barátság dolgában, s a tiszta élet ezer jelével - úgy lép a nyomunkba egy friss tökéletesség, gyönyör bb er : bel lünk született de sorsa, hogy felülmúljon minket, mint ahogy a vén Sötétséget mi túlragyogtuk.

John Keats Hyperion (Vas István fordítása) I. BETOLAKODÓK

1.

Világ a világban, mindenütt.

A Birodalomban - a sz ttes; a sz ttesben - a Fúga; a Fúgában Mimi könyvének a világa, és most: a Gy

. De bármit látott vagy tapasztalt is ezidáig Suzanna, minden eltörpült ahhoz képest, ami a Lepel mögött fogadta.

El ször is: amikor átjutott a ködfüggönyön, arra számított, hogy a túlsó oldalon éjszaka várja majd, a sötétség azonban illúziónak bizonyult.