ELŐSZÓ

Régi adósságot törlesztünk, amikor megjelentetjük az Isten katonái 1456 című történelmi regényt. A könyv létezéséről természetesen jó ideje tudnak a Hunyadi című sorozat olvasói, éppen ezért se szeri, se száma nem volt a publikációt sürgető leveleknek, telefonoknak. Az érdeklődők joggal kérdezték, miért „titkoljuk” ezt a művet, miért nem tesszük elérhetővé valamilyen formában a korszak iránt érdeklődők számára. A könyv ugyanis éveken keresztül csupán egy erősen limitált magánkiadás formájában volt elérhető – összesen száz darabot nyomtattak belőle. E magánkiadás egyes példányai magas áron bukkantak fel itt-ott – irreálisan magas áron –, s néhány olvasó abbéli reményében próbált egyet-egyet beszerezni belőlük, hogy talán így birtokába juthat a Hunyadi-sorozat „elveszett”, „titkos” darabjának.

Először is, fontos tehát leszögezni, hogy e mű semmilyen formában sem része a Hunyadi-sorozatnak, noha szereplőinek java része felbukkan itt is, ott is. Az immár tízkötetesre tervezett Hunyadi-széria főhőse, a nagy törökverő hős maga és a családja, közvetlen környezete adja a mellékszereplők többségét. Az Isten katonái 1456 című kötetben viszont Hunyadi János a szó szoros értelmében mellékszereplőként bukkan fel. Ez a mű Giovanni da Capistrano, vagy ahogy inkább ismerjük, Kapisztrán János szentté avatási perének egy izgalmas, korai szakaszába enged bepillantást. A katolikus egyház válságos korszakát élte az 1520-as években: egyrészt fel kellett vennie a kesztyűt a Luther-féle új tanokkal szemben, másrészt a felsőpapság körében dívó, nem éppen istenfélő életmód rossz hírével is meg kellett birkóznia. Nem utolsósorban pedig valamiféle pozitív üzenetet kellett küldenie a küszöbönálló török invázió veszélyének kitett Magyarországnak.

Ez a regény tehát, melyet kezében tart a kedves olvasó, teljesen más szemszögből vizsgálja Hunyadi János (és természetesen Kapisztrán János) tetteit, különösen Nándorfehérvár 1456-os védelmét, mint ahogy a Hunyadi-sorozat kötetei szemlélik. Más optikán keresztül, más megvilágításban tálalja az eseményeket, noha bizonyos jelenetei szó szerint megegyeznek a regénysorozat egyes jeleneteivel.

A különbözőség és a hasonlóság legfőbb oka, hogy az Isten katonái 1456 című regényt eredendően nem hazai piacra szántuk, és kezdetben nem is terveztük magyarországi megjelenését. Hogy miért nem?

Néhány évvel ezelőtt egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei vállalkozó, Csajbók Zsolt keresett meg, aki ugyan hallott már az akkoriban némi népszerűségre szert tevő Hunyadi-sorozatomról, de nem ismerte a megjelent köteteket. Csajbók úr azt vette a fejébe, hogy a tőle telhető legtöbbet tesz meg a magyar történelem külföldi megismertetéséért és népszerűsítéséért. Legelső beszélgetéseink során kiderült: különösen fájlalja, hogy a határainkon túl – mármint Nyugaton – szinte senki nem ismeri a déli harangszóhoz kötődő történetet, senki nem hallotta még Hunyadi János diadalának hírét. Egy barátja szerint, aki a francia idegenlégióban szolgált, az ottani magyar katonákon kívül legfeljebb a szerbek hallottak valamit arról, kiért, miért szól a harangszó minden délben a világ valamennyi katolikus templomában.

De vajon hogyan lehet az, hogy ez a csodálatos történet szinte teljesen ismeretlen a világ többi részén? Hogyan lehetséges, hogy még csak nem is hallott a művelt nyugati olvasó Hunyadi Jánosról, miközben Vlad Ţepeş, alias Dracula neve mindenütt ismerősen cseng? No persze Dracula mindig jól értékesíthető „árucikknek” számít. Ez igaz. Az okot azonban valószínűleg abban is kereshetjük, hogy idehaza a hazafiság bárminemű hangoztatását évtizedeken át egyszerűen nacionalizmusnak, vagyis káros jelenségnek bélyegezték – ellentétben az üdvös internacionalizmussal. Ha pedig arról esett szó, hogy a világ sokat köszönhet nekünk, magyaroknak – többek között Hunyadi János katonáinak –, a kultúrpolitika kiskirályainak szeme rögvest vérben forgott. Na, még csak az kellene!

Így aztán Hunyadi János – mivel nem állt soha a parasztok élére, hogy a hozzá hasonló nagybirtokosokat kaszaélre tűzesse velük – nem vonulhatott be az internacionalista panteonba. (Annak ellenére sem, hogy a csehek odatették a maguk Jan Žižkáját, az albánok a maguk Kasztrióta Györgyét.)

Amikor tehát Csajbók Zsolt megkeresett azzal, hogy jó lenne egy könyvet írni, amely a külföldiek figyelmét a magyar história felé fordítja, rögvest olyan történeten kezdem el gondolkodni, amely külföldi, nyugati szemmel vizsgál minket, magyarokat. Ki más lett volna alkalmasabb erre a „szerepre”, ha nem Kapisztrán János, akinek szentté avatásában komoly súllyal esett latba a nándorfehérvári diadal. A nem kiterjedt történelmi ismeretekkel rendelkező külföldi olvasó tehát éppen úgy csodálkozhat rá a jegyzőkönyvekből, kihallgatott tanúk vallomásából kibontakozó összképre, mint ahogy Kapisztrán János szentté avatási perének atyái is rácsodálkoztak, mi minden történt Magyarországon azon a forró nyáron. Hogy a kép minél teljesebb legyen, alaposan utána kellett nézni Kapisztrán János hittérítői, szónoki, és nem utolsósorban inkvizítori tevékenységének, melyek mind megelőzték a csodálatos 1456-os esztendő hőstetteit.

Ebben a regényben a Szentszék bírósága azt a kérdést teszi fel magának újra és újra: érdemes-e Kapisztrán János arra, hogy az egyház szentjeinek közösségébe emeltessék, vagy sem? S ha igen, vajon melyik cselekedete révén lesz méltó rá igazán? Halottak feltámasztása miatt? Betegek csodaszámba menő meggyógyítása miatt? Zsidók erőszakos keresztény hitre térítése miatt? Vagy talán a Nándorfehérvár ostroma során tanúsított hősies magatartása miatt? Nos, nekem természetesen nem elsősorban Kapisztrán, hanem sokkal inkább Hunyadi János és önfeláldozó katonáinak tettei, motivációi voltak izgalmasak. Valószínűnek tartom, hogy Hunyadi győzelme nélkül Kapisztrán János életműve önmagában nem lett volna elegendő a szentté avatás hivatalos megindításához. A külföldi olvasó, aki kézbe veszi ezt a könyvet, talán hasonló következtetésre jut majd vallási, világnézeti meggyőződésétől függetlenül.

Az elhatározást tett követte, megírtam a regényt, és abbéli reményünkben, hogy támogatást tudunk szerezni a külföldi fordításhoz, kinyomtattattunk száz példányt. Néhány hónappal később már javában készült a kötet spanyol, pontosabban kasztíliai-spanyol szövegű fordítása, bízván a Dél-Amerikában még tetten érhető Kapisztrán-kultuszban. Az első, frissen kinyomtatott kötetet végül őszentsége Ferenc pápa vette át Rómában egy szabadtéri igehirdetés után.

A külföldi terjesztés előkészítésével egy időben született meg a döntés, miszerint idehaza is elérhetővé tesszük a könyvet. Most tehát a Gold Book Kiadóval együttműködve nagy örömmel bocsátjuk útjára e kis történetet.

Befejezésül egy apróság. Néhány évvel ezelőtt Afganisztánban alkalmam nyílt hosszan beszélgetni az Egyesült Államok hadseregének egy ezredesével, aki civilben hadtörténészként dolgozott. Az ezredes meglepően tájékozottnak bizonyult az európai történelemmel kapcsolatban, mi több, a magyar históriában is jártasnak tűnt. A 907-es pozsonyi csatáról részletes ismeretekkel rendelkezett, hiszen, mint csodálkozásomat látva elmondta, a West Pointon ez az ütközet a tananyag része volt. Jegyezzük meg, akkoriban idehaza még mély hallgatás övezte Árpád vezér eme diadalát – ellentétben a merseburgi és az augsburgi vereségekkel, melyek feltűnően tág teret kaptak oktatásunkban. Amikor aztán a török háborúkra terelődött a szó, nem kis meglepetésemre az amerikai ezredes nem Vlad Ţepeş nevét említette elsőként, hanem egy bizonyos John Hunyadiét. Nem tudtam mire vélni – nocsak, végre egy művelt és tájékozott ember… Aztán kiderült, hogy ezredesünk California államban született, közel a mexikói határhoz, egy kellemes klímájú kisvárosban, melynek neve: San Juan Capistrano. És mint igazi lokálpatrióta, igazi hadtörténész, alaposan utánanézett, ki is volt valójában Kapisztrán Szent János. Utánanézett, és mint mondta, arra a következtetésre jutott, hogy az igazi hős Nándorfehérvár ostrománál nem az olasz ferences szerzetes, hanem ez a jószerivel ismeretlen magyar: John Hunyadi volt.

Egyetértettem vele…

Bán Mór

Kecskemét, 2014. szeptember