Bár hatalmas volt, egyáltalán nem látszott annak ám a homály világában nem csak a törvények, a viszonylatok is mások. Hatalmas volt, és ezért igazában tennie sem kellett: á nagyság vele született, és akár a rettegés meg a gyűlölet, végigkísérte egész életét. Szolgák, Korcsok gyűlölete, és a magafajtáé; voltaképp csak ez utóbbi számított, hisz a Szolgákat és a Korcsokat kézben tartotta, a felvilágiak, ezek az izgékony rovarok pedig soha nem juthattak el azokba a mélységekbe, ahol terveit szövögette. A sajátjaival gyűlt meg a baja, ezért kellett otthagynia a zugot az Ófa gyökerei közt, mely évezredeken át az otthona volt. Hosszúútra indult, csak tudása és hatalma kísérte el - a tudás, hogy egyszer visszatér, és a hatalom, melyet attól a pillanattól fogva bosszújára tartogatott, és egy pengeműves türelmével csiszolt mind hatékonyabb fegyverré. Amerre járt, elhomályosultak a csillagok, megszaporodtak az intő jelek, és idővel - nem túl sokára - felbukkantak azok, akiket övéi az elpusztítására készítettek vagy idéztek meg. Nem okoztak komoly gondot, de tudta, hogy erejük az évtizedek múltával nőni fog, és immár nem hagyhatta figyelmen kívül a nap-pondrókat sem, akik ha érzékelték a jelenlétét, a maguk eszetlen rovar-dühével fordultak ellene. Akadtak az üldözők közt olyanok, akiknek a vérével volt elszámolnivalójuk, szélfútták, kékszeműek és messzelövők; ők ismertették meg vele a félelmet, mely olykor már ok nélkül is borzongatta. Tudta, hogy búvóhelyet kell keresnie: egy új zugot, ahol megpihenhet, ahonnét segítségért folyamodhat a nálánál hatalmasabbakhoz, .akik téren és időn túlról, az Örök Éj fonákjáról figyelik fajtája sorsát: Arrafelé indult, ahol hajdan a Nagyok városai álltak, és egy holdas éjszakán végül célhoz ért: Ott állt az ősi akna peremén, s mielőtt ismét a mélybe szállt volna, hosszan bámulta a romokra épült rovarfészek fényeit és a túlnan csillámló tengert. Tudása és hatalma vele maradt, a pondrók közelségére azonban rég tapasztalt érzések támadtak fel benne: szorongás és megvetés, undor és gyűlölet.

Nem juthattak a közelébe, neki ellenben megadatott, hogy hozzájuk férjen, hogy felhasználja őket - és nem is fog habozni, ha eljön az idő.

A csont és a kő elporlad, csak az indulat örök.