AR­KA­GYIJ ADA­MOV – A BŰ­VÖS NÉGY­SZÖG

Írás­tö­re­dék le­nyo­ma­ta egy ki­té­pett jegy­zet­lap tisz­ta hát­ol­da­lán: „… bi­tang­gal… vég­leg… össze­gyűl­nek”, Hát­bor­zon­ga­tó ese­mé­nye­ket sej­te­tő üze­net. És va­la­ki – öt in­ter­ur­bán te­le­fon le­bo­nyo­lí­tá­sa után – pá­nik­sze­rű­en me­ne­kül a szál­lo­dá­ból. Hová tűn­tek a hí­vott fe­lek: egy ogyesszai bi­zo­má­nyi áru­ház el­adó­nő­je, egy rosz­to­vi gyár osz­tály­ve­ze­tő­je, a le­nin­grá­di igaz­ga­tó­he­lyet­tes, a sza­ra­to­vi po­li­kli­ni­ka or­vo­sa? Mit rejt ez a jel­szó­nak hang­zó mon­dat: „a Tre­t­ya­kov­ká­ban, a Ku­in­dzsi-te­rem­ben”? A moszk­vai bűn­ügyi rend­őr­ség két fi­a­tal nyo­mo­zó­já­ra vár a hol szer­te­ága­zó, hol össze­ku­szá­ló­dó ese­mény­szá­lak ki­bo­go­zá­sa. Az út az ogyesszai al­vi­lá­gi le­buj­ból – nagy var­ga­be­tűk­kel, élet­ve­szé­lyes hely­ze­te­ken át – egy gaz­da­sá­gi bűn­cse­lek­mé­nye­it gyil­kos­ság­gal te­té­ző ve­sze­del­mes ban­da tag­ja­i­hoz és még ná­luk is ve­sze­del­me­sebb ve­zé­rük­höz ve­zet.