Caesar
tábora.
Őrök helyeiken. Enobarbus jő.
1. Őr.
Ha még ez órán föl nem váltnak: a
Fő-őrre visszatérünk. Nézd, az éj
Szép holdas; úgy mondák, éjfél után
Két órakor kezdődik a csata.
2. ŐR.
Tennap veszett napunk volt
ENOBARBUS.
Légy tanúm, éj!
3. ŐR.
Mi ember ez?
2. ŐR.
Hallgass s figyelj reá.
ENOBARBUS.
Hold, légy tanúm, ha majd a hitszegők
Nevén utálat, átok ül: hogy a
Szegény Enobarbus megbáná bünét
Előtted!
1. Őr.
Enobarbus!
3. ŐR.
Csitt, figyelj!
ENOBARBUS.
Oh mély keservek gyászos asszonya,
Öntsd rám ki éjed mérges gőzeit,
Hogy a megúnt lét, ellenemre, rajtam
Tovább ne függjön. paskold e szivet
Bűnöm kemény kövéhez; bú miatt
Kiaszva már, porrá törik, s bevégzi
Gyötrelmimet, mind. Oh Antonius!
Nemesb te, mint bűnöm gyalázatos,
Bocsáss nekem meg, szíved mélyiben!
De a világ sorozzon árulók,
Hitetlenek közé! – Antonius! Oh
Antonius! (Meghal.)
2. ŐR.
Ne! hátha Caesart illetné, a mit
Még mond.
3. ŐR.
Igaz a. Halljuk csak. – De alszik.
1. Őr.
Inkább elájult. Éjszakára így
Könyörögni nem szokás.
2. ŐR
Nézzük meg!
3. ŐR.
Ébredj uram! hej! ébredj!
2. ŐR.
Hallod-e!
1. Őr.
Elérte a halál! – De hallga! dob
Szól ébredőre! Vigyük ezt a fő-őr
Felé; ismert egyén volt; úgy is az
Óránk lejárt.
3. ŐR.
Magához jő talán még. –
Jerünk. (Mind elmennek.)