Antonius tábora
Alexandriánál.
Harsona zeng. Antonius és Eros jönnek. Egy Katona szembe
jő.
KATONA.
Az istenek tegyék ezt jó napoddá!
ANTONIUS.
Bár sebhelyeiddel birtál volna rá,
Hogy szárazon harczoljak akkoron!
KATONA.
Úgy még a pártütő királyok, és
Az a vitéz, ki átpártolt ma, most is
Veled volnának!
ANTONIUS.
Mit? ki ment ma át?
KATONA.
Legközelebbid! hívd csak Enobarbust;
Nem hallja, vagy csak Caesar táborából
Szól. „Nem tied vagyok!”
ANTONIUS.
Hah! mit beszélsz!
KATONA.
Caesarhoz áttért!
EROS.
Kincses holmiját
Nem vitte el.
ANTONIUS.
De átment?
KATONA.
Át bizony!
ANTONIUS
(Eroshoz).
Menj, küldd utána kincseit! Ne tarts
Itt egy szemert! Ne tarts! – Írd meg neki
(Aláirom majd) – üdvözlöm, szivembül
Kivánom, írd: ne légyen oka többé
Urat cserélni! Ah, balsorsom annyi
Becsületest megingatott! Siess.
– Oh Enobarbus! (Mind el.)