20. A modortalanság
A modortalanság, hogy
meghatározásba foglaljuk, ártalmatlan, de bosszúságot okozó
érintkezési mód.
Modortalan az az ember, aki
beront, és első álmából veri fel a másikat, hogy „cseveghessen
vele"; késlelteti azokat, akik épp tengerre szállnának; a
látogatóit megkéri, „várjanak rá, míg sétájáról visszatér";
gyermekét kikapja a dajka öléből, hogy a magacsócsálta étellel és
saját kezűleg etesse, csettegve gügyög hozzá, és „apuka kis
gézengúza"-nak nevezi; evés közben meséli el, hogy hunyort ivott,
ami „fent is, lent is alaposan meghajtotta", s hogy „székletében az
epe feketébb az asztalra tálalt levesnél"; ugyancsak ő az, aki a
szolgák jelenlétében teszi fel a kérdést: „Mondd, anyukám, mit
éreztél aznap, mikor vajúdtál, és világra hoztál engem?", s anyja
helyett már mondja is, hogy „boldogságot és fájdalmat egyszerre",
„de hát nem könnyen szerez ám az ember olyasmit, amivel ne járna
együtt mindkettő"; ha lakomára hívják, hosszasan ecseteli, hogy
nála a ciszternában jéghideg a víz, az ő kertjében sok és finom
zöldség terem, az ő szakácsa kitűnően főz, hogy a háza akár egy
szálloda, mindig zsúfolásig tele van, meg hogy a barátai olyanok,
mint a lyukas hordó, hiába tömi őket megannyi jóval, nem tudnak
eltelni vele; ha viszont ő ad lakomát, előbb bemutatja vendégeinek,
mit tud a parazitája,26 mikor pedig az ivásra kerül sor,
buzdításul kijelenti, hogy „a jelenlévők szórakoztatására minden
előkészület megtörtént", csak szóljanak, a szolga máris elhozza a
bordélyházból a fuvoláslányt, „akinek játékában és bájaiban
valamennyien gyönyörűségünket leljük majd".
26
mit tud a parazitája - a
parazita az antik lakomák lenézett „mulattatója" volt.