20. A modortalanság


A modortalanság, hogy meghatározásba foglaljuk, ártalmatlan, de bosszúságot okozó érintkezési mód.

Modortalan az az ember, aki beront, és első álmából veri fel a másikat, hogy „cseveghessen vele"; késlelteti azokat, akik épp tengerre szállnának; a látogatóit megkéri, „várjanak rá, míg sétájáról visszatér"; gyermekét kikapja a dajka öléből, hogy a magacsócsálta étellel és saját kezűleg etesse, csettegve gügyög hozzá, és „apuka kis gézengúza"-nak nevezi; evés közben meséli el, hogy hunyort ivott, ami „fent is, lent is alaposan meghajtotta", s hogy „székletében az epe feketébb az asztalra tálalt levesnél"; ugyancsak ő az, aki a szolgák jelenlétében teszi fel a kérdést: „Mondd, anyukám, mit éreztél aznap, mikor vajúdtál, és világra hoztál engem?", s anyja helyett már mondja is, hogy „boldogságot és fájdalmat egyszerre", „de hát nem könnyen szerez ám az ember olyasmit, amivel ne járna együtt mindkettő"; ha lakomára hívják, hosszasan ecseteli, hogy nála a ciszternában jéghideg a víz, az ő kertjében sok és finom zöldség terem, az ő szakácsa kitűnően főz, hogy a háza akár egy szálloda, mindig zsúfolásig tele van, meg hogy a barátai olyanok, mint a lyukas hordó, hiába tömi őket megannyi jóval, nem tudnak eltelni vele; ha viszont ő ad lakomát, előbb bemutatja vendégeinek, mit tud a parazitája,26 mikor pedig az ivásra kerül sor, buzdításul kijelenti, hogy „a jelenlévők szórakoztatására minden előkészület megtörtént", csak szóljanak, a szolga máris elhozza a bordélyházból a fuvoláslányt, „akinek játékában és bájaiban valamennyien gyönyörűségünket leljük majd".

26
mit tud a parazitája - a parazita az antik lakomák lenézett „mulattatója" volt.