A zsugoriság szerfeletti takarékoskodás az anyagiakkal.

Zsugori az az ember, aki hó végén még fél obolosznyi kamatot is házhoz megy behajtani; ha pikniken van, számon tartja, ki-ki hány serleggel ivott, és a lakomázók közül ő mutatja be a legszegényesebb áldozatot Artemisznek; ha valaki potom pénzen vásárolt neki egyet-mást, és átnyújtja a számlát, ő minden tételt méregdrágának talál; ha a szolgálója egy csészét vagy tányért összetör, napi élelmiszeradagjából vonja le az árát; ha felesége elejt egy háromfillérest, képes bútorokat, fekhelyeket, szekrényeket széttologatni és a takarók között turkálni utána; ha valamit áruba bocsát, annyiért ad túl rajta, hogy a vevő ne járhasson jól; hozzá nem járulna, hogy kertjében megkóstolják a fügét, hogy átvágjanak a telkén, hogy egyetlen szem földre hullott olajbogyót vagy datolyát fölemeljenek; és minden áldott nap ellenőrzi, vajon a határkövek változatlanul a helyükön vannak-e. Ugyancsak ő az, aki késedelmes fizetés esetén eljárást indít, és kamatos kamatot szed; ha démosztársait¹⁸ vendégül látja, cafatnyi hússzeleteket tétet elébük; a bevásárlásból üres kézzel érkezik haza; feleségére ráparancsol, hogy ne adjon kölcsön se sót, se lámpabelet, se köménymagot, se majorannát, se darát, se gyapjúszalagot, se áldozati kalácsot, mert, úgymond, „ezek az apróságok egy év alatt sokra mennek". És általában: a zsugoriak pénzesládáit, bárki láthatja, belepi a penész, kulcsaik rozsdásak, ruhájuk a combjukat sem takarja, parányi olajosedényből kenekednek, a hajukat tövig nyíratják, szandáljukat csak délben veszik fel, a tisztítósoknak pedig lelkükre kötik, kezeljék a köpenyüket sok fehér földdel, nehogy gyorsan piszkolódjék.

18

démosztársait - Athén 174 démoszra, területi-közigazgatási egységre oszlott.