23. FEJEZET

Mire megszólalt az ébresztő, Alexnek sikerült fél órát aludnia. Pont annyit, hogy ne legyen teljesen kiütve indulás előtt. Daniel frissebbnek érezte magát, ezért ő vállalta az első szakaszt, a lány pedig hátradöntötte az ülést. Ez a kocsi sokkal kényelmesebb volt, a rugózása kellemesebb, így aludni is könnyebben lehetett benne. A kutyák boldognak tűntek hátul, mintha ők is értékelték volna az új autót.

Mire a kutyapanzióhoz értek Atlanta északi részén, Alex is magához tért. Fél tíz múlt, az I-65-ös autópálya átépítése miatt késtek egy kicsit.

Daniel az autóban maradt, miközben a lány bevitte Lolát a recepcióra. A hely teljesen átlagos volt, otthonos, és rengeteg elkerített kifutó vette körbe a befelé vezető utat. Befelé menet az autó mellett rohangáló kutyák boldognak és egészségesnek tűntek. Persze Lola még egy darabig nem fog szaladgálni.

A pult mögött álló férfi Alex belépésekor az együttérzés jeleit mutatta. Láthatóan már a Ms. Wells néven történő bemutatkozás előtt sikerült összekapcsolnia magában a lányt a foglalással. Alex türelmesen követte a tágas kennelhez, ahol Lola fog lakni, és a férfi eldarálta az állatorvos látogatási időpontjait. Alex köszönetet mondott neki, kifizetett egy hónapot, majd még egyszer, utoljára átölelte Lolát. Mint arról Kevin előre biztosította, a férfi megjegyzés nélkül hagyta mind Lola sérülését, mind pedig Alex arcát. Húsz perccel később már ismét úton voltak Daniellel. A lány örült, hogy most neki kell vezetnie. Szüksége volt valamire, amire összpontosíthat, nem akart Lolára gondolni.

Azt hitte, Daniel rögtön elalszik, de a férfinak még mindig éberen csillogott a szeme, ráadásul beszédes kedvében volt. De talán csak látta Alex küzdelmét a szomorúsággal, és segíteni akart neki.

– Te majdnem mindent tudsz rólam abból a hülye aktából – panaszkodott. – Én viszont alig tudok rólad valamit.

– A legnagyobb részét elmondtam. Az életem mindig is vagy nagyon bizarr, vagy rendkívül unalmas volt.

– Legkínosabb élményed a gimiben?

– Csak kínos dolgok történtek velem. Iszonyúan kocka voltam.

– Ez elég szexi.

– Tényleg? Anyám vágta a hajam, és enyém volt a nyolcvanas évek legborzalmasabb frufruja.

– Mondd, hogy van róla fényképed.

– Ne is álmodj róla. Amikor anyám meghalt, minden terhelő bizonyítékot elégettem.

– Az első pasid?

Alex felnevetett. – Roger Markowitz. Elvitt a végzősök báljára. A ruhámnak gyönyörű, fodros ujjai voltak. Természetesen neonkék színben. Roger megpróbálta bedugni a nyelvét a számba a limuzinban, úton a bálterem felé, de annyira izgult, hogy lehányt. Az egész bulit a mosdóban töltöttem, megpróbáltam letisztogatni magam. Még aznap este szakítottam vele. Az évszázad románca volt.

– Milyen megható szerelmi történet.

– Tudom. Rómeó és Júlia a nyomunkba sem érnek.

Daniel elnevette magát. – Az első komolyabb kapcsolat?

– Komolyabb? Hűha. Nem tudom, hogy ez illik-e bárkire is Bradley-n kívül. Elsőéves voltam a Columbia orvosi karán.

– Te a Columbián végeztél?

– Nagyon okos kocka voltam.

– Le vagyok nyűgözve. Térjünk vissza Bradley-re.

– Akarsz hallani valami tényleg kínosat?

– Mindenképpen.

– Azért tetszett meg nekem az elején. – Alex elhallgatott. – Talán ezt mégsem kellene elmondanom.

– Késő. Most már muszáj lesz.

A lány mély levegőt vett. – Oké, rendben. Mert úgy nézett ki, mint Egon. Tudod, a Szellemirtókból. De pont úgy. A mikrofonfrizurája, a kerek szemüvege, mindene.

Daniel igyekezett komoly maradni. – Ellenállhatatlan lehetett.

– El sem tudod képzelni. Annyira szexi volt.

– Meddig voltatok együtt?

– Csak azon a nyáron. Másodéves koromra kaptam egy ösztöndíjat. Mindketten megpályáztuk, és Bradley úgy gondolta, nyert ügye van. Nem vette jó néven, hogy. mint ő fogalmazott, lenyúltam előle. Bement, és pattogni kezdett, hogy mutassák meg neki a pontszámainkat. Ezt már többször megfigyeltem életem vad és romantikus szakaszában. A legtöbb pasi nem szereti, ha egy lány okosabb nála.

– Ez eléggé leszűkíthette a lehetőségeidet.

– Konkrétan nullára.

– Megnyugodhatsz, nekem soha nem volt bajom azzal, ha egy nő okosabb nálam. Én nem szeretném ennyire leszűkíteni a saját lehetőségeimet. Mondjuk ezek a gyerekes dolgok általában elmúlnak, mire felnő az ember.

– Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Én soha nem jártam senkivel az iskolán kívül. Nem tudtam megfigyelni a teljesen kifejlett hímek viselkedését. Mármint egészen mostanáig.

– Soha? – kérdezte Daniel döbbenten.

– Még egyetemre jártam, amikor beszerveztek. És meséltem már neked, hogy utána mi történt.

– De. biztosan találkoztál emberekkel a munkádon kívül is. Volt például szabadságod, nem?

A lány elmosolyodott. – Nem túl gyakran. És nehezemre esett beszélgetni a laboron kívüli emberekkel. Minden titkosítva volt. Én is titkosítva voltam. Semmilyen értelemben nem lehettem önmagam, és nem beszélhettem a valódi életem részleteiről a kívülállókkal. Szörnyen fárasztó volt folyamatosan egy kitalált személyiséget játszani. Ennél még a magány is jobban esett. Kínosnak éreztem a szerepjátékot. A sors iróniájának tűnik, hogy most minden héten más nevem van, nem?

Daniel a térdére tette a kezét. – Sajnálom. Rettenetesen hangzik.

– Gyakran az is volt. Ezért vagyok olyan esetlen, amikor emberi kapcsolatokról van szó. De ha a jó oldalát nézzük, úttörő kutatómunkát végezhettem a monoklonális antitestekkel. most sci-fi kategóriájú dolgokról beszélek, olyasmiről, aminek az emberek a létezésében sem hisznek. És gyakorlatilag semmi nem korlátozta a kísérleteimet. Mindent megkaptam a laborban, amit csak akartam. A költségvetésem elképesztő volt. Az államadósság jóval nagyobb részéért vagyok felelős, mint gondolnád.

Daniel felnevetett.

– Szóval a volt feleséged okosabb volt nálad? – kérdezte Alex.

Daniel habozott egy kicsit.

– Nem zavar, ha róla beszélünk?

– Miért zavarna? Téged sem borít ki a Roger Markowitz iránt érzett olthatatlan és örök szerelmem.

– Jogos. Hát, Lainey a maga módján tényleg okos volt. Nem művelt, hanem éles eszű, találékony. Amikor megismerkedtünk, annyira. elevennek tűnt. Egyáltalán nem hasonlított azokra a nőkre, akikkel korábban randizgattam, azokra a laza lányokra, akik megelégedtek egy könnyű kapcsolattal. Lainey mindig többet akart, az élet minden területén. Egy kicsit. kötözködő volt. Eleinte azt hittem, csak határozott véleménye van a világról, és nem fél a vitáktól. Ezt kifejezetten szerettem benne. De utána, idővel. hogy is mondjam? Imádta a drámát. Akkor is ellenkezett, ha az ember azt mondta neki, hogy a nap keleten kel fel. De legalább nem unatkoztunk.

– Á, szóval te adrenalinfüggő vagy. Kezdek mindent érteni.

– Mit értesz?

– Hogy miért vonzódsz hozzám.

Daniel meglepetten pislogva rámeredt.

– Ismerd be, hogy csak a halálközeli élmények izgalma tart mellettem.

– Hmm. Erre még nem gondoltam.

– Talán mégis el kéne felejtenünk ezt az egész washingtoni műsort. Ha kiiktatom az összes ellenségemet, és biztonságossá és unalmassá válik az életem, te azonnal hátat fordítasz nekem, és elhagysz, nem igaz? – sóhajtott fel Alex színpadiasan.

Nem tudta megállapítani, hogy Daniel komolyan beszél, vagy csak belemegy a játékba, amikor azt válaszolja: – Nekem eleve nem tetszett ez az egész terv. Lehet, hogy okosabb lenne elmenekülni.

– Másrészt viszont, ha rossz munkát végzek a fővárosban, akkor sokkal veszélyesebb lesz velem az élet. Azt pedig imádnád.

A férfi komoran meredt rá.

– Túllőttem a célon? – kérdezte Alex.

– Dehogy. Pont beletrafáltál.

– Bocsánat.

Daniel felsóhajtott. – Sajnos az elméleted nem felel meg a valóságnak. Viszonylag hamar kiábrándultam a drámából. Továbbra is izgalmas volt, de a mocsárban elmerülni is izgalmas. Az izgalmas pedig nem egyenlő az élvezetessel.

– De mégse léptél ki a kapcsolatból.

Daniel a kezére meredt. Görcsösen szorította a combját válasz közben.

– Nem. Azt hittem. hát, most ettől nagyon baleknak fogok tűnni. Szóval azt hittem, hogy meg tudom változtatni. Lainey sok problémája a múltjából fakadt, én meg hagytam, hogy mindig ezekkel a múltbéli dolgokkal mentse ki magát, amikor megbántott. Soha nem őt hibáztattam, hanem a múltját. Cliff. miatta hagyott el. Csodálatos neve van a riválisomnak, mi? Szóval nem Cliff volt az első félrelépése. De a többiekről csak később szereztem tudomást. – Hirtelen felpillantott. – Ez is benne volt az aktában?

– Nem.

Daniel kibámult az ablakon. – Tudtam, hogy fel kéne adnom. Tudtam, hogy nem létező dolgokba kapaszkodom. Az a Lainey, akit én szerettem, csak a fejemben létezett. De makacs voltam. Egészen az ostobaságig makacs. Az ember néha már csak azért kapaszkodik a hibáiba, mert sok időbe telt elkövetni őket.

– Ez rettenetesen hangzik.

Daniel felnézett, és erőtlenül rámosolygott. – Az is volt. És a legrosszabb, hogy be kellett látnom, az egész dolog nem is létezett igazából. Tudod, elég megalázó, ha hülyére veszik az embert. A büszkeségem szenvedte a legnagyobb sérelmet az egészben.

– Sajnálom.

– Én is sajnálom. Az én sztorijaim kevésbé izgalmasak, mint a tieid. Mesélj valamelyik másik pasidról.

– Hadd kérdezzek előtte valamit.

Daniel megmerevedett. – Mondd csak.

– Az az ürügy, amit annak a prostituáltnak, Kate-nek mondtál. Az mire volt jó?

– Micsoda? – szaladt össze Daniel szemöldöke zavarában.

– Tudod, akinek beléd kellett volna ültetnie a nyomkövetőt. Kevin szerint azzal ráztad le, hogy még nem mondták ki a válást. De azt is mondta, hogy ez a beszélgetés két évvel azután történt, hogy ti szétmentetek. Szóval miért mondtad ezt Kate-nek?

Daniel felnevetett. – Köszönöm, hogy ezt a kérdést nem Kevin előtt tetted fel nekem.

– Szívesen.

– Igen, a válás akkorra már a múltba veszett. De az a lány. nem szoktak olyan lányok betévedni abba a lepukkant bárba. És ha mégis ott kötöttek volna ki valamiért, akkor nem velem kezdenek.

– Miért, milyen volt?

– Lenyűgözően szép. Mint egy ragadozó. És furcsán. ijesztő. Egy pillanatra sem hittem el, hogy tényleg vonzónak talál. Láttam, hogy van valami célja, és nem akartam bedőlni neki. Akkoriban a megszokottnál jobban tartottam attól, hogy hülyének néznek. De persze nem akartam bunkó lenni, úgyhogy a lehető legudvariasabb ürüggyel ráztam le.

Alex felnevetett. – Igazad van. Soha, de soha ne áruld el Kevinnek, hogy megijedtél egy gyönyörű kurvától.

– El tudod ezt képzelni? – nevetett vele Daniel is. – Most te jössz. Még egy pasit.

– Kezdek kifogyni belőlük. Lássuk csak, volt egy Felix nevű srác, akivel pár hétig randizgattam az egyetemen.

– És mi oltotta ki a szenvedélyed lángját?

– Tudnod kell, hogy én csak a laborban ismerkedtem férfiakkal.

– Folytasd csak.

– Felix állatokkal dolgozott. Leginkább patkányokkal. Rengeteget tartott belőlük a lakásában. Szóval. volt egy kis probléma a szagukkal.

Daniel hátravetette a fejét, és kitört belőle a röhögés. Most is ragadós volt a nevetése, úgyhogy Alexnek is muszáj volt együtt kuncognia vele. A lány testéből minden feszültség elpárolgott, és felszabadultabbnak érezte magát, mint lehetségesnek tartotta volna az úti céljuk fényében.

Daniel végül elaludt az egyik mondat közepén, miközben az ötödikes nagy szerelméről mesélt. Egy ideje már nagyokat pislogott, és a lányban ismét felmerült a gyanú, hogy csak az ő gondolatait próbálja elterelni a nyomasztó dolgokról.

Megnyugtatóan vette tudomásul, hogy milyen békésen alszik mellette a férfi. Einstein a hátsó ülésen horkolt, a hangja harmonikusan kiegészítette Daniel lélegzetvételét. A lány tudta, hogy arról kellene terveket szőnie, hogyan fogja csapdába csalni Carstont, de pillanatnyilag inkább élvezte a jelent. A béke és nyugalom úgyis hiánycikk lesz a közeljövőben. Ha esetleg ez az utolsó felhőtlenül boldog perce, akkor a végsőkig ki akarta élvezni.

Néhány órával később békés lelkiállapotban ébresztette fel Danielt Washington egyik külvárosában. Amikor utoljára járt errefelé, dühös volt, és rémült. Most még több oka lett volna ugyanígy érezni, de még mindig élvezhette az együttlétet Daniellel, és nem akart ezekről az utolsó gondtalan percekről lemondani.

Ahogy közeledtek a céljukhoz, Daniel kezdte őt navigálni. Elegáns környéken jártak, ami egyre elegánsabbá vált. Ez valahogy nem illett Kevinhez. Kétszer is megkerülte az épületet, mert nem tudta elhinni, hogy ez a jó cím.

– Inkább felhívom.

Daniel átnyújtotta neki a telefont. A lány megnyomta az újrahívás gombot.

– Késésben vagy – vette fel Kevin. – Gáz van?

– Csak a dugó miatt. Azt hiszem, megérkeztünk, de. mintha nem jó helyen lennénk.

– Mert?

– Egy puccos art deco felhőkarcolóban fogunk bujkálni?

– Igen. Egy barátom megengedte, hogy nála szálljunk meg. Van egy parkológarázs az épület alatt. Menjetek le a mínusz negyedik szintre, ott találkozunk. – Ezzel bontotta a vonalat.

A lány visszaadta Danielnek a telefont.

– Annyira szeretném egyszer én rácsapni a telefont.

– Amikor először felhívott, pont ezt csináltad, nem emlékszel? Elég drámai volt.

– Ja, tényleg. Oké, ettől jobban érzem magam.

Miközben a sarkon túl behajtottak a föld alatti garázsba, és eltűnt a napfény, minden feszültség visszatért a testébe. Addig haladt a spirális lehajtón lefelé, amíg a megfelelő szintre nem ért, és meg nem látta Kevint. A férfi türelmetlenül várakozott egy üres, CSAK LAKÓK feliratú hely mellett. Intett neki, hogy álljon be oda.

Alex lélekben felvértezte magát az arcával kapcsolatos gúnyos megjegyzések vagy a Daniel hibáiról szóló lesújtó vélemények ellen, de amikor kiszállt, Kevin csak annyit mondott: – Ne aggódj a kamerák miatt, ma reggel leszereltem őket.

Aztán kinyitotta a hátsó ajtót, és kiengedte Einsteint.

Az egymásra találásuk kifejezetten látványos volt. Einstein hanyatt lökte Kevint, majd megpróbálta lenyalogatni az arcáról a bőrt. Alex úgy tett, mintha kicsit sem lenne féltékeny Einsteinnek a gazdája iránt táplált imádata miatt, és rá sem nézett egyikükre sem, amíg Daniellel együtt magukhoz nem vették a csomagokat.

– Merre kell menni? – kérdezte.

Kevin egy nagy sóhaj kíséretében felállt. – Kövessetek.

A javára szólt, hogy menet közben felkapta az utolsó táskákat.

– Nem kéne nekem egy sapka? – kérdezte Alex. – Nincs előcsarnok? Nem akarok sztárfotót.

– Ne aggódj, Leander, ez a lift egyenesen a lakáshoz vezet. Egyébként jó a szakállad, tesó. Jól áll neked. Mármint olyan értelemben, hogy megváltoztatja az arcodat.

– Köszönöm.

– Ami a barátodat illeti. – kezdte Alex.

Kevin ismét felsóhajtott. – Nem lehet az összes barátom olyan, mint Arnie. Bocs, tökmag, lehet, hogy nem lesz egyszerű.

– Micsoda? Nem bízol a pasasban?

A lift egy bársonykárpittal bevont folyosóra nyílt. vagy előszobába? Csak egyetlen ajtót láttak a végén.

– Nő. A jövő hetet előre kifizettem neki, úgyhogy a bizalmam is addig terjed.

Alex tarkóján égnek állt a szőr. Daniel jobban hozzá volt szokva a társas interakciókhoz, de saját magáról tudta, hogy komoly problémái vannak az emberekkel. Miközben végigsétáltak a folyosón, ügyetlenkedett egy kicsit a jobb kezében lévő táskával, hogy két ujjal ki tudjon húzni egy fecskendőt az övéből. Ebben a pillanatban Daniel megérintette a csuklóját. A tekintetével azt próbálta közölni vele, hogy túlreagálja a dolgot. A homlokát ráncolva visszadugta a fecskendőt a helyére. Úgysem telik sok időbe ismét előhúznia, ha a helyzet úgy kívánja.

Kevinnél volt egy kulcs az ajtóhoz. Mély levegőt vett, és benyitott.

Alex először azt hitte, mégiscsak sikerült kijutniuk valahogy az épület előcsarnokába, mert még soha nem járt olyan lakásban, ahol ilyen széles márványlépcső vezetett volna fel az emeletre. Minden fényűző, elegáns és modern volt körülötte, és a helyiséget a padlótól a mennyezetig érő ablakok keretezték, amelyektől azonnal védtelennek érezte magát. A nap éppen csak elkezdett lebukni a főváros épületei mögött. Nem úgy tűnt, mintha a környező lakásokból be lehetne látni, de távcsővel biztosan megoldható. Esetleg egy puska távcsövével.

– Nem – jelentette ki egy kemény, de bársonyos hang mögöttük.

Alex megpördült. A lakás a másik irányban is folytatódott, körbeölelve a bejárati ajtót és az előtte lévő folyosót. Az egyik oldalán hatalmas, fehér konyha terpeszkedett, a másikon ebédlő, ahol akár tízen is elfértek volna. Mindkettőt további óriási ablakok vették körbe. És a konyhapultnak támaszkodva a legtökéletesebb ember állt, akit Alex valaha is látott.

A nő pontosan úgy nézett ki, mint amilyennek Kevin képzelhette Leandert a nő szerint. Hosszú és sűrű mézszőke haja volt, olyan hatalmas hullámokban omlott le a fejéről, mint egy Disney-rajzfilm szereplőjének. Óriási, zafírkék szemek, telt, vörös ajkak gödröcskékkel és egy egyenes, keskeny orr azon a tökéletesen szimmetrikus arcon. Hattyúnyak a finom kulcscsontok felett, és természetesen a buja alak, mint egy homokóra. A nő lábai Alex egész testénél hosszabbnak tűntek. Csak egy rövid, fekete kimonót viselt, és éppen ingerült arcot vágott.

– Csak átmenetileg – kérte Kevin békítő hangon. – Természetesen még egyszer ugyanannyit fizetek mindkettőjükért. Összesen háromszor annyit, mint amennyiben megegyeztünk.

A szürreálisan szépséges nő felvonta az egyik szemöldökét, és sokatmondóan Einsteinre pillantott. A kutya vadul csóválta a farkát, miközben kérlelő tekintettel bámult fel rá.

– Négyszer – ígérte Kevin. Ledobta a kezében lévő csomagokat. – Könyörgök, te szereted a kutyákat.

– Kate? – kérdezte hirtelen Daniel, és a hangjában döbbent felismerés csengett.

A nő arcára olyan mosoly ült ki, mintha egy fogkrémreklámban szerepelne. – Szia, Danny! – dorombolta. – Fel sem ismertelek ilyen szőrösen. Hát, ettől most tényleg jobban érzem magam. Az egómat csúnyán összetörted ugyan, de legalább nem felejtettél el.

– Örülök, hogy újra találkoztunk – dadogta Daniel zavartan a lelkes fogadtatástól.

A szőke tekintete Kevinre villant. – Oké, ő maradhat.

– Csak pár éjszakáról lenne szó – kérlelte Kevin. – A kiscsajra is szükségem van.

– Tudod, hogy nem szeretem, ha nők vannak a lakásomban – felelte a szőke tompa hangon, miközben a tekintete Alexre villant, majd vissza Kevinre.

– Ja, ez nem gond, Leander nem igazi nő – nyugtatta meg Kevin.

Daniel ledobta a csomagjait, és tett egy fél lépést előre, mielőtt Alex bele nem akasztotta az egyetlen szabad ujját az inge hátuljába.

– Ne most – dünnyögte.

Kate – vagy bárhogy is hívták – kecsesen levált a konyhapultról, és odasiklott hozzájuk. Az orra mentén lepillantott Alexre. Ezt a műveletet nem volt nehéz végrehajtania, mert jó harminc centivel magasabb volt nála.

– Mi történt az arcoddal? A pasid ellátta a bajodat?

Daniel megmerevedett. Alex nem értette teljesen, hogy mi ez az egész. Talán valami territoriális dolog? Csak tippelt. Nem rendelkezett túl sok tapasztalattal más nőket illetően. Valamikor a régmúltban elszenvedett pár éretlen szobatársnőt, összehaverkodott néhány másik kutatópalántával, és csacsogott párszor azzal a néhány lánnyal, akik nem menekültek el azonnal a közeléből. Többnyire viszont férfiakkal dolgozott, és nem ismerte a dupla X-kromoszómásokkal folytatott interakciók összes szabályát. Mivel nem tudta, mit mondjon, az igazság mellett döntött, bár valószínűleg inkább meg kellett volna várnia Kevin reakcióját.

– Nem. A maffia egyik bérgyilkosa volt az. – Megmozgatta az állát, és érezte, ahogy a kötés húzni kezdi a bőrét. – A régebbiek meg attól vannak, hogy Kevin megpróbált megölni.

– Ha tényleg meg akartalak volna ölni, már nem élnél – morogta Kevin.

Alex a szemét forgatta.

– Mi van, visszavágót akarsz? – kérdezte Kevin. – Bármikor, tökmag.

– Amikor legközelebb elintézlek – ígérte neki Alex –, akkor többé már nem fogsz felkelni.

Kevin őszinte élvezettel nevetett fel.

– Már érted, amit mondtam, Val?

A nő úgy nézett ki, mint aki nagyon igyekszik nem mosolyogni. – Oké, sikerült felkeltened az érdeklődésemet. De csak egy vendégszobám maradt.

– Leander nem kényes.

– Tök mindegy – mondta a nő. Láthatóan beleegyezésnek szánta. – Tüntessétek el ezt a rendetlenséget a nappalimból.

Amikor elment mellettük, egy pillanatra hozzásimította a testét Danielhez. Anélkül, hogy hátranézett volna, elindult az emeletre. A kimonója nagyon rövid volt, és mindkét férfi eltátott szájjal bámulta a vonulását felfelé.

– Őt utasítottad vissza? – dünnyögte Alex az orra alatt.

Kevin meghallotta, és ismét felnevetett. – Vigyük innen ezt a sok cuccot, mielőtt kirúg mindannyiunkat.

* * *

A vendégszoba nagyobb volt, mint Alex korábbi washingtoni lakása. Pedig nem egy lepukkant garzonban élt, hanem egy olyan helyen, amit az ingatlanügynökök luxuslakásként írtak le. Ez az apartman viszont több nagyságrenddel a sima luxus felett helyezkedett el. Kevin minden bizonnyal igazat mondott, amikor azt állította, hogy a nő prostituált, de Alexnek fogalma sem volt arról, hogy ez a szakma ennyire jól jövedelmez.

Kevin a fal mellé pakolta a csomagjaikat.

– Leander, még mindig megvan a tábori ágyad, ugye? A fürdőszoba mellett van egy hatalmas gardrób. Nézd meg, és szólj, hogy megfelel-e neked. Az egyik kinti kanapén is alhatnál, de szerintem jobb lenne, ha nem nagyon kerülnél Val szeme elé.

– Természetesen Alex fog az ágyban aludni – mondta Daniel.

Kevin összehúzta a szemöldökét. – Tényleg? A kiscsajjal akarsz lovagiaskodni?

– Esküszöm, mintha semmi közöd nem lenne anyához.

– Nyugi – szólalt meg Alex, miközben Kevin felfújta magát. – Majd kitalálunk valamit.

– Rendben – felelte Kevin.

– Nem kellett volna óvatosabbnak lennem odakint? – kérdezte a lány. – Azt mondtad, Val nem túl megbízható.

Kevin megrázta a fejét. – Nem, minden rendben. Előfordulhat, hogy Val mindnyájunkat kidob az utcára, amikor elege lesz belőlünk, de eladni nem fog minket. Kifizettem az idejét és a diszkrécióját is. Ami Valnál történik, az Valnál marad. Híresen jól kezeli a titkokat.

– Oké – egyezett bele Alex, bár nem értette teljesen Val irányelveit. Kevin megindult az ajtó felé, majd kezével a kilincsen megállt. – Rengeteg kaja van a hűtőben, ha éhesek vagytok, de rendelhetünk is valamit.

– Kösz – felelte Alex. – Hadd pakoljak ki előtte.

– Igen – helyeselt Daniel. – Hadd rendezkedjünk be.

Kevin még egy másodpercig habozott, majd visszalépett a szobába. – Danny. Csak azt akartam mondani, hogy. örülök, hogy látlak. Örülök, hogy épségben vagy.

Kevin most is úgy nézett, mint korábban, amikor elindult a birtokáról, mintha nem lenne ellenére egy ölelés. Daniel zavartan ácsorgott, a testbeszéde tele ellentmondásokkal.

– Hát. ez Alexnek köszönhető – mondta. – És én is örülök, hogy nem haltál meg, mint hitte.

Kevin felnevetett. – Igen, én is. És még egyszer kösz, méregkeverő. Jövök neked eggyel.

Miközben távozott, résnyire nyitva hagyta maga mögött az ajtót. Daniel hosszú pillantást vetett Alexre, majd csendesen becsukta az ajtót. Amikor visszafordult, láthatóan vitát akart indítani valamiről. Alex megrázta a fejét, és intett, hogy menjenek beljebb a vendéglakosztályba.

A fürdőszoba látványa rögtön el is feledtette vele, hogy miért ment oda. Úszómedence nagyságú fürdőkád volt a padlóba süllyesztve, amit márvány vett körül, és halványkék csempés fal, amelyen úgy hullámzott a fény, mint a sápadt tenger. A mennyezetről traktorkerék méretű zuhanyfej lógott lefelé.

– Milyen lakás ez? – kapkodott levegő után Alex.

Daniel behúzta mögöttük az ajtót. – Úgy tűnik, hogy Kate, vagyis Val, elég sikeres üzletasszony.

– Szerinted tényleg prostituált, vagy Kevin csak azért mondta ezt, hogy jobban hangozzon a sztori?

– Nem Valról akarok beszélgetni.

A lány szembefordult vele, és összecsücsörítette a száját.

– Alex, én nem akarok hazudozni neki.

– Ki hazudott?

– Megjátszani sem akarom magam. Úgy tenni, mintha semmit nem jelentenénk egymásnak.

A lány nagyot fújtatott. – Nem állok még készen arra, hogy megküzdjek a reakciójával. Éppen elég nyomás nehezedik rám így is.

– Előbb-utóbb el kell mondanunk neki. Akkor meg miért ne essünk túl rajta most?

Alex arckifejezése megváltozott, ahogy elkezdte mérlegelni a lehetőségeket.

– Még mindig nem hiszel abban, hogy előbb-utóbb úgyis el kell mondanunk neki, ugye? – vádolta meg Daniel.

– Hát. komoly esélyünk van rá, hogy egy hét múlva vagy ő meghal, vagy én. Akkor meg miért keltsük a feszültséget?

Daniel váratlanul hevesen magához szorította, de az ölelésében valahogy több volt a szemrehányás, mint a vigasztalás.

– Ne mondj ilyeneket. Utálom, amikor így beszélsz.

– Bocsánat – dünnyögte a lány az ingébe.

– Elmenekülhetnénk. Akár még ma. Elbújhatnánk. Te tudod, hogy kell.

– Nem várhatnánk vele legalább addig, amíg eszünk és alszunk egyet? – kérdezte a lány bátortalanul.

Daniel akarata ellenére is elnevette magát. – Azt hiszem, ennyi engedményt tehetek.

Alex egy pillanatra hozzábújt, azt kívánva, bárcsak a menekülés lenne a helyes döntés. Az sokkal könnyebbnek, már-már pihentetőbbnek hangzott.

– Egyszerűen sétáljunk be oda kézen fogva – javasolta Daniel –, és kezdjünk csókolózni a kanapén.

– Előbb együnk és aludjunk. Addig nem akarok semmiféle nagy beismerés következményeivel megbirkózni, amíg alaposan végig nem gondoltam, hogy mik is lehetnek ezek a következmények. Valamint, hogy fel kell-e fegyverkeznem hozzá? És ha igen, mennyire? Most képtelen lennék tisztán gondolkozni.

– Rendben – válaszolta Daniel. – A ma éjszakát még megkapod, mert tudom, hogy mennyire kimerült vagy. De holnap reggel újrakezdjük a tárgyalásokat, és kifejezetten rugalmatlan leszek.

– Kevin is itt fog aludni velünk? – kérdezte Alex. – A nő azt mondta, csak egy vendégszobája van. Ha igen, az nem fogja megkönnyíteni a tárgyalásokat.

– Kétlem.

A lány elhúzódott tőle, hogy fel tudjon nézni az arcába. A férfi nem engedte el, csak lazított az ölelésén.

– Vagy szerinted arra gondolt, hogy ez az egyetlen üres vendégszoba?

– Nem. Szerintem Kevin vele alszik.

A lány elhúzta a száját. – Tényleg? Nem úgy tűnt, mintha túlzottan kedvelné.

– Egyik nője sem kedvelte túlzottan.

Alex még mindig szkeptikus volt. – De. annyival jobbat is kaphatna nála.

Daniel felnevetett. – Ezzel nem tudok vitatkozni.