– A Miltrontól? – horkantotta Glasgian. – Hát persze, hogy a Miltrontól voltak. A Miltron csak egyike az ő sok előretolt frontjának, te fajankó. A titokzatos mester egyik bábuja. Az az Enterich, akivel az előbb beszéltetek, a Saeder-Krupp ügynöke, és a. Saeder-Krupp a Miltron legfőbb irányítója – A tünde tettetett szánalommal megrázta a fejét – Még mindig nem értitek, ugye?

Kham mérgesen felhorkant.

– Ha enyhre hüjék vagyukk, akkó nem mondannád el?

A tünde Khamra bámult, majd olyan lassan és érthetően kezdett beszélni, mintha csak egy értelmi fogyatékos gyermekkel állna szemközt.

– A Saeder-Krupp a sárkány Lofwyr tulajdona.

Kham érezte, ahogy a hideg végigfut a gerincén. A francba! Egy sárkány. Most már világos, miért volt ennyire megkavarva ez az egész rohadt ügy.

Glasgian ököllel rácsapott a korlátra.

– És ti odaadtátok neki, amit akart. Ennek minden következménye a ti fejetekre száll majd.

– Nemmi ástukk ki azta rohatt követ.

– Ne próbáld meg rám hárítani a kudarcotok következményeit. Ha mindnyájan meghaltatok volna, ahogy az az eredeti tervben szerepelt, akkor ez most nem történt volna meg. Ti vagytok a felelősek azért, hogy a kristály az ő kezére jutott. Felelősséget kell vállalnotok ezért az égbekiáltó hibáért. Ő nem veheti gondjaiba a kristályt. Ezt még nektek is tudnotok kell. Nem engedhetjük át azt a mágiát egy sárkánynak. Segítenetek kell nekem a kristály visszaszerzésében.

Kham utált erre gondolni, de tudta, hogy annak a szemét tündének igaza volt. A sárkányok sosem csináltak semmit, egyenesen, és a cégfőnökké avanzsált Lofwyrt mindenhol sumák gyíknak ismerték. Mit csinálna Lofwyr a kristály varázserejével? Az biztos, hogy nem az orkokon segítene. Kham nem akart ennek a tünde mocsadéknak segíteni, de azzal a tudattal sem tudott együtt élni, hogy ő a felelős azért, mert a sárkány eltemeti – vagy ami még rosszabb, elferdíti – a kristályban lakozó varázserőt.

25.

Glasgianra egy Hughes Airstar helikopter várakozott a tetőn. Az utasülések legtöbbjét meglehetősen hanyagul kiszerelték belőle, és helyükre egy szíjakkal megerősített állványt szereltek. Nyilvánvalóan ide kellett volna helyezni a tünde által olyan hőn áhított kristályt. Mindenkinek jutott hely, pláne most, hogy Rongyos eltűnt. Kham nem szerette a patkány sámánt, de úgy gondolta, nem lenne okos dolog megemlíteni eltűnését. Végül is még mindig maradt egy kicsinyke esély, hogy Rongyos esetleg elrejtőzött, és megpróbálja rejtekhelyéről fedezni Khamékat. Kham ezt persze nem tartotta túl valószínűnek, de rájött, hogy mégis reménykedik benne. A tünde fennhatósága alá helyezték magukat azért, hogy visszaszerezzék a kristályt a sárkánytól. És ha ezzel végeznek, a tünde nyilván csak magának akarja majd a kristályt, Khamékra pedig akkor majd nagy valószínűséggel rá fog férni egy mentőakció. Józan ésszel azonban Kham arra következtetett, hogy a gyáva sámán valószínűleg észrevette a tünde közeledtét – sőt, feltehetően Enterichét is, mivel már akkor sem volt közöttük, amikor a Miltron fogdmegek mindenkit felsorakoztattak –, és gyorsan elhúzta a csíkot hazafelé.

A tünde nagyon bízott saját képességeiben. A támogató csapat hiánya is ezt bizonyította; egyedül jött Khamékért, pedig az Airstarba egy egész osztagnyi zsoldos is befért volna. Amikor Glasgian Rabót beültette a pilótaülésbe, Kham rövid időre megpillantotta a műszerfalat, és rájött, hogy a helikoptert karcsú, elegáns megjelenése ellenére is alaposan ellátták páncélzattal és fegyverzettel. Ez is olyan tipikus tünde dolog, gondolta.

Tudva, hogy Rabo képes kezelni az egész fegyverzetet, Kham örült, hogy az Airstart harcra is felkészítették. Igaz, hogy nekik is voltak fegyvereik, és Glasgian nehezebb fegyvereket is említett, de Khamék mégiscsak az ördögfiókák és a sárkány többi fogdmege ellen indultak. Ehhez pedig valóban komoly tűzerőre volt szükség. A tünde varázslatai nyilván hathatós támogatást nyújtanak majd; Glasgian megemlítette, hogy az ő mágiája több is, mint elég a feladat végrehajtására. Lehet, hogy a tünde valóban annyira kemény fickó volt, mint ahogy azt állította, de Khamnak még így is komoly kétségei támadtak az akció sikeres kimenetelét illetően abban az esetben, ha a sárkány maga is megjelenne a helyszínen. A sárkányok mindig csak ártottak az üzletnek.

A tünde beült a pilóta melletti ülésbe, így az utastér kagylóülései maradtak Khamnak, Nekónak, Patkánylapítónak és Besurranónak. Glasgian nyitva hagyta a pilótafülke ajtaját, hogy szemmel tudja tartani őket. Ez egyben azt is jelentette, hogy a nyitott ajtón keresztül Kham hallgathatta a rádióforgalmazást. Nem is lepte meg különösebben, amikor Glasgian szólt Rabónak, hogy nem kell bejelentkezni a seattle-i légiirányítóknál. Az Airstarnak szinte biztosan tir tairngire-i azonosítójele volt, ami lehetővé tette Glasgianék számára, hogy büntetlenül használják Seattle légterét.

A Puyallup pusztulat lerobbant utcák, szemétdombok, romházak és putrik egyeden nagy útvesztője volt. Mivel a TÖ-k raktárépülete valahol a leglerobbantabb környék kellős közepén feküdt, Enterich csapata feltehetően még mindig azzal volt elfoglalva, hogy kijussanak a pusztulatból, függetlenül attól, hogy milyen irányba indult el. Az Airstarnak ugyan néha meg kellett kerülnie egy-egy magasabb épületet, vagy céges ipari enklávét, de még így is nagyságrenddel gyorsabban haladhattak, mint a szárazföldi járművek, amelyek kénytelenek voltak az errefelé útnak nevezett micsodákat használni. És ha nem is kapják el a sárkány embereit még a pusztulatban, helikopterrel akkor is könnyebben tudnak haladni, mintha földi utakon közlekednének. Ha megtalálják a furgonokat, könnyedén utolérik majd őket.

Az első néhány percben a raktárépület fölött keringtek, aztán Glasgian utasításait követve Rabo az éjszakai égbolt felé irányította a helikoptert. Néhányszor útirányt változtattak, de egészen biztosan nem találomra keresgéltek. Kham gyanította, hogy a tünde valami varázslatot használt a kristály nyomon követésére.

Egyszer a tünde láthatóan éppen mélyen a keresővarázslattal volt elfoglalva, amikor a pilótafülkét és a kabint elválasztó falra felszerelt monitor hirtelen kivilágosodott. A rajta megjelent kép az alattuk lévő tájat ábrázolta. A kép alján antennák és egyéb érzékelők elmosódott foltjai látszottak, így ebből arra lehetett következtetni, hogy a felvételt feltehetően a helikopter orrába szerelt kamera készttette. A képernyő alján apró, fehér betűkből álló szöveg jelent meg.

– Gondoltam, örültök majd egy kis kilátásnak.

Kham elmosolyodott. Rabo kezdte kiismerni magát a kezelőszervek között. A rigó egyáltalán nem volt ostoba, és ha egyetlen módot is talál arra, hogy a saját hasznukra fordítsa a helikopter képességeit, akkor nem fog késlekedni. Ez plusz előnyt jelentett Khamék számára az Enterich – vagy a tünde – elleni harcban.

Már csaknem fél órája repültek, és a tünde egyre sűrűbben utasítgatta Rabót. Khamot váratlanul érte, hogy Rabo hirtelen erősen lassított és megbuktatta az Airstar orrát. A manővernek köszönhetően az utasok össze-vissza zuhantak hátul, és Ryan pontosan nekiszáguldott a műszerfalnak. A gép nemsokára ismét egyenesbe állt, és Rabo bocsánatkérő hangon kijelentette, hogy megtalálták a karavánt.

A furgonok nem látszottak a képernyőn, de amikor Rabo megkerült egy magas épületet és lebegve megállt egy üres térség fölött, Kham megpillantotta őket. A raktárban már látott járművek szépen sorban áthaladtak a kereszteződésen. Kivéve a limót. A kristályt szállító, páncélozott furgon haladt elöl, a többi Miltron járgány vegyes távolságot tartva követte. Túl későn érkeztek ahhoz, hogy lássák Enterich limóját áthaladni a kereszteződésen, vagy az öltönyke inkább máshová ment?

Lehet, hogy Enterich nem is tartozik a konvojhoz; azt mondta, más ügyei is vannak. Lehet, hogy azért megy más irányba, hogy azokat intézze. Kham remélte, hogy igen. Bár nem látott fegyvert az öltönykénél, a férfi határozottan veszélyes ember benyomását keltette.

De még ha Enterich nem is viselt magán fegyvert, Kham azt egy pillanatig sem hitte, hogy a limója is fegyvertelen volt. Ha Enterich valóban máshol tartózkodott jelen pillanatban, akkor Khamék helyzete javult egy kicsit. Kevesebb dologra kellett ugyanis odafigyelni. Kham feltápászkodott az üléséből és a műszerfalra támaszkodott.

– Jóvvan, tünde. Ekkaphattyuk őkket, mijelőt hazaénnének. Ahoggy akattad. És mos? Forgammas uccán vannak.

– Most legalább látod, mennyire könnyű a dolog. Először egy kis illúzió, hogy a nyugodt környék elaltassa az áldozat éberségét. Ez lesz az első lépés abban, hogy elválasszuk őket a védelmezőiktől.

A tünde néhány percig kibámult a helikopter ablakán, miközben az Airstar lecsöndesített rotorokkal lopakodott a karaván után. Kham már látott ilyen komoly koncentrációt Sally Tsung arcán is varázslás közben, viszont szemmel láthatóan nem történt odakint semmi. Kham még a videomonitort is megnézte, hogy történt-e változás, hátha a kamera észrevett valami olyasmit, amit ő nem.

– Semmiccse láttok. Hoggyan akarod lekoptanni a zördögfijókákkat rólunk?

Glasgian felhorkant.

– A varázslat csak az első lépés, bunkó. Egy másikra is szükség lesz, hogy elvágjam őket a többiektől. Ülj vissza az ülésedbe, és ne zavard a koncentrációmat.

Kham tette, amit parancsoltak; de a lehető leglassabban, és megpróbált úgy tenni, mintha a dolog az ő ötlete lett volna. Hátha a többiek nem hallották, miről beszélték. Rabo ugyan hallotta, de vele nem volt gond; épp elégszer dolgoztak már együtt ahhoz, hogy tudja, néha trükköket is be kellett dobni annak érdekében, hogy a többiek azt higgyék, nálad van a kormányrúd. És ez általában mindig olyankor szokott megtörténni, amikor az valójában a másik fickónál volt.

Mire Kham elfoglalta a helyét, a leghátsó furgon kicsit kitért oldalra, majd kigyulladtak rajta a féklámpák. Egy pillanatig Kham arra gondolt, hogy a vezető megpróbálta elkerülni az összeütközést azzal a járművel, amelyik eléje állt, de a valóságban semmi sem volt előtte, csak átlagos forgalom – a furgon és a konvoj többi tagja közötti távolság pedig egyre csak nőtt és nőtt. Kham jól el tudta képzelni, hogy a sofőr nagyban káromkodik és nyomja a dudát. Akinek egy sárkány a főnöke, az nem engedheti meg magának, hogy felborítsa az előre betervezett menetrendet. A furgon gyorsított. Hamar elérte korábbi utazósebességét, sőt túl is haladta azt. Talán a sofőr arra gondolt, hogy a kristályt szállító furgon is gyorsított. De akármi is történt, a furgon hamar túlhaladta az ilyen forgalomhoz mért biztonságos sebességet. Ide-oda szlalomozott, kerülgette a többi furgont. A sofőr hirtelen jobbra húzott, és közvetlenül bevágott a vezető furgon és a páncélozott autó közé. A helikopter hangszigetelése túl jó volt, így Kham semmit sem hallott, de a monitoron nagyon jól látta az ütközést. A jobbra kanyarodó furgon nekicsattant a másik Miltron furgon oldalának, mire az megcsúszott, megfarolt; és nekicsapódott egy arra közlekedő, ártatlan autónak. Az Airstar alatt az út hirtelen piros féklámpák és az ütközések keltette szikrák hatalmas folyamává változott. Szinte másodpercek alatt reménytelenül áttörhetetlen forgalmi dugó alakult ki. És ebbe mindhárom egyenfurgon beletartozott.

A kristályt szállító páncélozott furgon közben folyamatosan növelte a közte és a társai közötti távolságot. Glasgian megütögette Rabo karját, majd mutatott neki valamit. Az Airstar előredőlt, és a távozó furgon után suhant.

Besurranó ugyanolyan meredt tekintettel bámult a videoképernyőre, mint Kham maga.

– A francba, azok a fickók még csak hátra se néznek. Nem hallották a karambolt?

Glasgian hátrafordult és benézett az utastérbe. Arcán felsőbbrendű kifejezés honolt.

– Ők csak azt látják és hallják, amit én akarok. Ez pedig az, hogy a forgalom normális, és a társaik szépen sorban követik őket.

Úgy tűnt, Glasgian végtelenül elégedett önmagával.

– Nemsokára megpillantják majd az általam eléjük vetített kanyarokat, és amikor eljön a megfelelő idő, majd semmit sem fognak látni.

A furgon lefordult a fő útvonalról, és fokozatosan egyre jobban eltávolodott a forgalmasabb környékről. Átvágott a belvároson, és Tacoma felé tartott. A helikopter követte. Kham arra tippelt, hogy Glasgian az Andalusian létesítmény felé tereli a furgont. Nem túl okos húzás; Enterich feltehetőleg figyelteti a helyszínt, és nyilván erősítés is lesz kéznél, ha szükséges. A tünde azonban nem volt olyan ostoba, mint azt Kham gondolta; a furgon még jó messze járt az Andalusian teleptől, amikor Glasgian lecsapott rájuk.

A furgon kezdett lesodródni az útról, mintha a sofőr elszunyókált volna. Talán valóban el is szunyókált; A szembejövő sávban haladó kocsi felugratott a járdára, hogy elkerülje a kósza furgont. Az a kocsi megúszta a dolgot, Enterich emberei azonban pórul jártak. A furgon átkóválygott az út másik oldalára, áthaladt egy kereszteződésen, majd felfutott a járdára. A kerekek azonnal befordultak, a furgon megdőlt, majd amikor nekiütközött egy parkoló kocsinak, teljesen az oldalára fordult és azon csúszott tovább. Szikraeső záporozott nyomában, míg végül a látványos csúszást egy lámpaoszlop megállította. A lámpa fénye megrebbent, majd kialudt, homályba burkolva ezzel az utca egy szakaszát.

Glasgian vad ösztökélésének engedve Rabo gyorsan letette a helikoptert egy közeli, szemetes térségen. Glasgian kinyitotta az Airstar ajtaját és kiugrott. Hátrakiáltott az orkoknak, hogy siessenek utána.

Kham arra gondolt, hogy kihasználja az alkalmat, és elintézi a tündét, de mindazok után, amit Glasgian tett, nem vitte rá a lélek, hogy egyszerűen csak hátba lője. Mellesleg, ha a sárkány felbukkan, még szükségük lehet a tündére. Vagy még ennél is hamarabb; Enterich néhány fogdmegje túlélte a karambolt, és éppen most kászálódott ki a roncsból.

Az egyik túlélő előhúzott egy pisztolyt, és tüzet nyitott a rohanó tündére. Nem célzott túl jól, a lövésének mégis lett eredménye. A golyó éppen hasba találta az Airstarból kilépő Ryant. Az ostoba kölyök a helikopterutazás idejére szétnyitotta golyóálló mellényét, és elfelejtette ismét összezárni, mielőtt kiszállt volna. Most leült a földre és bután bámulta vérző gyomrát. A macskafiú is kapott egy golyót, és hátratántorodott. Ő azonban bezárva tartotta a páncélzatát, így megúszta egy kék folttal.

Patkánylapító felüvöltött, és megszakítás nélküli sorozatlövésbe kezdett, kis híján lekaszálva Glasgiant. A tünde oldalt ugrott és fedezékbe bújt egy kapualjba. A dolgok egészen összezavarodtak, amikor egy másik fogdmeg is tüzet nyitott, az orkok pedig visszalőttek. A tűzharc rövid volt és éles, a kimeneteléhez pedig kétség sem férhetett. A fogdmegek még kótyagosak voltak a karamboltól, Kham, Rabo és Besurranó pedig már rengetegszer csináltak ilyesmit. Rutinos mozdulatokkal szétszéledtek és egy pillanatig sem hagyták abba a tüzelést. A tűzharc még Patkánylapító felesleges durrogtatásával együtt is csak legfeljebb harminc másodpercig tarthatott. A roncsban nem maradt több túlélő.

Patkánylapító azonnal Ryanhez rohant, amint tudott. Felsegítette a fiút a földről, és nekitámasztotta egy magára hagyott autóroncsnak. A többiek is odagyűltek. Egyedül a kölyök sebesült meg komolyabban. Nem rossz, ha tekintetbe veszik, hogy a tűzharc nyílt terepen zajlott, de Kham számára ez sem volt elég jó eredmény.

– Rabo – vakkantotta. – Hozd idde a zessősegíj csomaggot a kopterbő.

A rigó gyors volt, de már ez sem számított; a kölyök sebei túl súlyosnak bizonyultak. Kham látta, hogy bár mindent megpróbáltak, nem tudtak segíteni rajta. Az orkok szótlanul állva figyelték, amint az élet vérvörös cseppekben lassan kifolyik a társukból. Ryan már elájult, így Kham mentesült az alól a döntés alól, hogy véget vessen-e a srác szenvedéseinek, vagy sem. Tudta, a többiek hogyan döntöttek volna egy ilyen helyzetben, de egyszerűen nem volt idő megkérdezni Ryant.

A felfordult furgon felől diadalmas kacagás hallatszott. Glasgian kacagott. Kham odafordult, és látta, hogy a furgonból szikrázó, smaragd színű fénysugarak röppennek ki. A fény egyre erősödött, és Kham hirtelen gyanakodni kezdett.

– Fedezíkbe! – kiáltotta.

Mindenki lehasalt, megbízva Kham reakciójában. Kham remélte, hogy a magára hagyott roncsautó karosszériája megvédi őket. Ezenkívül azt is remélte, hogy csak feleslegesen óvatoskodott, és majd a többiek hülyének fogják nézni.

Nem így történt.

A furgon páncéllemezei fájdalmas sivítással megfeszültek, majd szétrobbantak, mint egy túlpumpált lufi. Meggörbült fémdarabok terítettek be mindent úgy harminc méter sugarú körzetben. Glasgian ott állt a szíjakkal megerősített tartószerkezet mellett és a szíjakba kapaszkodott. Majd lassan emelkedni kezdett fölfelé. Körülötte csak úgy ragyogott az energia.

A tünde hangosan nevetni kezdett, amint egyre feljebb és feljebb emelkedett az égbolton. Kham kísérletképpen leadott rá egy lövést, de nem nagyon lepődött meg, amikor látta, hogy annak semmilyen hatása sem volt. A tünde egy pillanatra sem hagyta abba a nevetést.

– Szerintem ő a maga módján utazik haza – jegyezte meg Neko szárazon.

Aztán hirtelen nyomjelző lövedékek verték végig a kövezetet és csapódtak be a furgon maradványaiba. Az üzemanyag meggyulladt és tompa durranással lángra lobbant. Az elhagyott kocsi mögött Khamék egyelőre biztonságban voltak, de a nyomjelző lövedékeket, és az őket kísérő, nyögéshez hasonlító fegyverdörgést már ismerték: az ördögfiókák megtalálták őket Khamnak fogalma sem volt, hogyan. De nem is számított. Megint rossz esélyekkel néztek szembe, és a kockákat az ellenfél kedve szerint ólmozták.

Kham felnézett az égre. A tünde már csak apró pöttynek látszott, így magukra maradtak az ördögfiókákkal. Erről valószínűleg Glasgian is tudott. Semmi értelme nem volt a nyomorult tündét átkozni; Kham már akkor tudta, hogy a tünde valami ilyesmit fog csinálni, amikor beleegyezett abba, hogy segíteni fognak a fűevőnek a kristály megkaparintásában. Kham úgy vélte, hogy a mágiát még ezen az áron is el kellett zárni a sárkány elől. Remélte, hogy a tündétől is el tudják csenni a kristályt majd valahogy. Bölcsebb is lehetett volna. Egy újabb ork halt meg a nagy semmiért.

A fedezékül szolgáló kocsiba lövedékek csapódtak be. Patkánylapító felnézett az ölében tartott holttestről.

– Most mihez kezdünk, Kham?

Kham azt kívánta, bárcsak tudta volna. Úgy tűnt nem maradt sok választás. Az Airstar fegyverei el tudnák intézni az ördögfiókákat, de a helikopter túl messze volt. Rabo csak feleslegesen meghalna, ha megpróbálna átrohanni az utcán a gép felé. A helikopter nélkül viszont a saját tűzerejük vajmi keveset jelentett az ördögfiókák ellen.

– Nem éri meg egy üres furgon miatt meghalni – jegyezte meg Neko.

Kham eltűnődött azon, vajon megérné-e meghalni akkor, ha a furgonban még benne lenne az, amiért jöttek. Ez a halhatatlansági mágia – már ha egyáltalán arról volt szó – kezdett nagyon drága lenni.

– Enterich aszonta, hoggy viszahíjja a zöddögfijókákkat – kezdte Kham.

– Ha kimaradunk az ügyből – tette hozzá feleslegesen Patkánylapító.

– A zöttönyke a te cimbód, macskafijú. Tattya a szavát?

– Még egyszer mondom, nem a cimborám. Ami pedig a szavát illeti, úgy fest, mi megszegtük az egyezség ránk eső részét. Ha viszont harcolunk, semmi esélyünk sincsen. Talán megértők lesznek, ha elmondjuk, hogy a tünde kényszerített minket.

– Ha egyáltalán hagynak szóhoz jutni – jegyezte meg Patkánylapító sötéten,

A tüzelés abbamaradt, és Kham hallotta, hogy egy kocsi közelít.

– Csak eggy móggya van, hoggy megtuggyuk – mondta Kham, de mielőtt bármit is csinálhatott volna, Neko felugrott, eldobta a géppisztolyát, és kilépett a kocsi fedezéke mögül. Kezét a magasba tartva elindult előre.

– Hírek – kiabálta. – Híreink vannak Enterich számára.

Kham félig arra számított, hogy a kis japánt cafatokra szaggatják a nyomjelzők, de ez mégsem történt meg. Az egyre sűrűsödő sötétségből egy kocsi bukkant elő. A kocsi két oldalsó ajtaját letépték, hogy beférjenek rajtuk az ormótlan kiberfiúk. Az egyik ördögfióka a vezetőülésben szorongott, a másik az utasülésen ült, háromcsövűjét mereven Khamékra szegezve. A kocsi nyikorogni kezdett, mintha csak a túlsúly ellen tiltakozna, majd lassan megállt. Senkit sem lepett meg, hogy a háromcsövű egy pillanatra sem fordult el a célpontjától.

Kham is ellökte a saját fegyverét, és ő is felállt.

– Ne lőjjetek – kiabálta. – Hírejink vanakk a főnökknek.

Egy hosszú, izzadtságszagú másodpercig úgy vélte, a fickók ezt nem eszik meg. Aztán a háromcsövű elfordult, és az ördögfióka olyan hangot hallatott, mintha elkeseredetten sóhajtott volna egyet. A két kiberfiú kiszállt a kocsiból. A kocsi rugói megkönnyebbülten felnyögtek, hogy megszabadulhattak egy időre a túlsúlytól. Az egyik ördögfióka lefegyverezte az orkokat, a másik pedig végignézte a furgon roncsait. Ha érdekelte is őket, hogy a kollégáikkal mi történt, ennek semmi jelét sem adták. Megbizonyosodtak róla, hogy a kristályt valóban eltűnt, majd beterelték Nekót és az orkokat az Airstarba. Már másodszor szálltak fel ezzel a géppel úgy, hogy más volt a parancsnok. Ám ezúttal nem Rabo ült a pilótaülésben.

26.

– Igazán kár, hogy nem fogadták meg a tanácsomat – mondta Mr. Enterich. Hangja szomorúan csengett, de arcán semmilyen érzelem nem látszott. Az öltönyke jó darabig csak bámult rájuk a videoképernyőről, de nem szólt semmit. És bár Enterich csak képernyőkép volt, Kham még így is kényelmetlenül érezte magát a férfi tekintetének tüzében. Az Enterich szeméből sugárzó rosszallás túlzottan is hasonlított arra, amit Kham általában Harry szemében szokott látni, a bujkáló ellenszenv pedig leginkább Lissát juttatta az eszébe.

Mi a fenét akarnak ezek mind tőle? Ő csak megpróbálta azt tenni, ami szerinte helyes volt. Az ő hibája talán, hogy egy jobb lapokkal és több pénzzel rendelkező játékos is beszállt a játékba? Kham csak egyszerű utcai ork volt. Mi a fenét várnak még el tőle?

Enterich finoman megcsóválta a fejét.

– Azt reméltem, az ügyet egyszer már lezártuk.

Az öltönyke utána egyesével kikérdezte őket a Glasgiannal kötött rövidke szövetségükről. Nekóval kezdte a vallatást, és lassan haladt Kham felé.

Miközben éppen Besurranó adta elő az ő változatát, Kham körülnézett, hogy hol tartják őket fogva. A falak simák és jellegtelenek voltak, tökéletesen elsimította őket a mennyezeti világítópanelekből jövő tompa fény. A székek és alacsony asztalok elrendezése kórházi váróra hasonlított; még újságok is hevertek az asztalokon. Rabo hamar megunta, hogy mindig ugyanazokat kérdezik a kollégáitól, ezért keresett magának egy technikai témájú lapot, és beletemetkezett. Az ördögfiókák nem hagyták, hogy Khamék kilessék, hová utaznak. Az utazás idejére letakarták az Airstar ablakait, és megérkezés után elsötétített folyosókon taszigálták végig a foglyaikat. Kham és a vadászai jelen pillanatban akárhol is lehettek volna, jóllehet a simaság és tisztaság céges létesítményre utalt.

Egyedül a macskafiú tűnt kipihentnek, mintha korábban már járt volna itt. Talán járt is; különösen, ha igazán lojális volt Enterichhez és annak sárkány urához. Amikor azonban bepakolták őket a helikopterbe, Nekót is lefegyverezték, és figyelemmel tartották. Ez némi hitelt adott a macskafiú azon állításának, hogy ő valójában nem volt cimborája Enterichnek. Persze az is lehet, hogy a kikérdezéshez hasonlóan ez is csak a terv részét képezte, és azt akarták elérni, hogy Neko független vadásznak látszódjon.

Amikor rá került a sor, Kham ugyanazt a sztorit adta elő Glasgian érkezéséről, mint a többiek, viszont különös hangsúlyt helyezett a tünde azon kijelentésére, hogy a kristály nem maradhat Enterich birtokában. Miközben Kham már az ötödik volt, aki megemlítette, hogy Glasgian szerint Enterich a Saeder-Kruppnak dolgozott, a videoképernyőn megváltozott a kép. Az öltönyke képe összezsugorodott, és kis kockaként átvándorolt a bal felső sarokba. A képernyő többi része sötét maradt. De csak egy ideig. Egy újabb kép jelent meg, mégpedig egy aranyszínű sárkányfej. A képernyő majd két méter magas volt, a sárkány feje mégis teljesen kitöltötte, sőt a szarvai már nem is látszottak. A képen semmi sem jelezte, hogy mik a sárkány valóságos méretei, de Khamnak az a benyomása támadt, hogy a fej még kisebb is volt, mint a valóságban. A szörnyeteg még a saját fajtájához képest is hatalmas volt.

– Lofwyr vagyok.

A sárkány beszéde meglepte Khamot. A lény meg sem mozdította a száját, mégis beszélt; efelől nem maradt fikarcnyi kétség sem. Az érzés ahhoz hasonlított, mint amikor a legutóbbi vadászatuk során Sally által elhamvasztott bérmágus belépett Kham fejébe. Egy kicsit mégis másmilyen volt Kham nem értette, hogyan kommunikált a sárkány, de ez nem is nagyon számított. Kommunikált, és kész.

A többiek is hallották a sárkány szavait. Patkánylapító és Besurranó elkerekedett szemekkel bámultak a képernyőre, a macskafiú is összeszedte magát, és a széke peremén ült. Kham meglepetésére Rabót jobban érdekelte a magazin, amit olvasott. Talán nem hallotta, amikor a sárkány bemutatkozott? Kham oldalba bökte a rigót. Rabo felnézett, és majd hanyatt esett, amikor meglátta a sárkányt a képernyőn.

– Azannya! Ez mikor jelent itt meg?

A sárkány rá sem hederített.

– Végighallgattam a történeteiket, és eleget hallottam. Az idő szorít, még akkor is, ha az önök fajtájának mércéjével mérjük. Ez a Glasgian nevű tünde olyanokba üti bele az orrát, amiket nem ért, és az általa játékszernek tekintett mágia súlyos következményekkel járhat. Ha sikerül véghez vinnie a terveit, nem leszek képes uralni a helyzetet.

A sárkány elhallgatott, szemmel láthatóan várt valamire. Senki sem reagált, így Khamon erőt vett a kíváncsiság.

– Ez ajánlattnak fesst. A többijek aszonták, hoggy maraggyunk ki belőlle.

Enterich megjegyezte a képernyő sarkáról:

– Mint az talán már nyilvánvaló, a helyzet megváltozott.

– Nem akartam magánnak dógozni anékkű, hoggy nem tuddom, kija maggá főnökke – jegyezte meg Kham. – Akkó má inkáb a tündéknekk dogozók. Azok legalláb emberrek.

– Ők ezzel nem értenének egyet – Lofwyr dörmögéshez hasonlító hangot adott ki. Feltehetőleg ilyen volt, amikor a sárkány nevetett. Amikor a dörmögés abbamaradt, Enterich ismét megszólalt.

– A tündék szerint a többi metahumán faj alacsonyabb rendű, mint ők; a régi időkről álmodoznak, amikor a mágia uralkodott. Olyan világot akarnak létrehozni, ahol mindenki elismeri a tündék felsőbbrendűségét.

– Tündék über üntermenschen – jegyezte meg Neko.

– Lényegében – felelte Enterich. Az öltönyke aztán tovább ócsárolta a tündéket, de Kham nem figyelt rá oda; az ilyesmiket már ezerszer hallotta.

– Hun tanútá meg némettül, macskafijú? – súgta oda Nekónak.

– A régi amerikai háborús filmekből – felelte Neko könnyedén.

Enterich összefoglalta a mondanivalóját.

– Ha tehát Glasgiant nem állítjuk meg azonnal, felborítja a finom egyensúlyt. Ő azt hiszi, hogy a dolgok saját maga és a fajtája javára változnak majd meg, de erre nincsen semmiféle garancia. És akármi is a végső eredmény, ő járhat csak pórul.

– Ha bölcsek, elhiszik, amit mondok – mondta Lofwyr. – Cselekedjenek, vagy végezzék rabszolgaként, ahogy az ősidőkben is.

Neko előrehajolt.

– Tehát akkor voltak orkok is. Tényleg léteznek ciklusok.

– Hogyan is lehetne másképp? Az élet maga is körforgás. A mágia az életből ered, tehát azzal egynek kell lennie. Csak a közveszélyes őrültek gondolhatják ezt másképpen.

– Tudtam – Neko elvigyorodott. Aztán odaszólt Khamnak – Mondtam neked.

– Gondódd meg, ki mongya eztet – morogta vissza Kham.

Aztán a sárkány felé fordult.

– Talán vóttak orkokk is, megg tündékk is rígen. És talán a zorkokk a fűjevők rapszóggáji vóttak. Deje zitten Amerikka, és mosmá nincsennek sehó se rapszóggák. Demég ha vónánnak is, a dogok akkó is másokk. Sokkall töb ork vann, mint heggyesfülű rapszóggahajjcsár-jelőt. És mi orkokk nem fogukk meghajonni a tündékk élőt.

– A számok nem érhetnek fel a tündék ősi tudásával És bár önök olyan gyorsan szaporodnak, ahogy csak akarnak, a tündék előbb vagy utóbb rabszolgasorba hajtják önöket.

– Hát, ha semmiccse érünk, akkó maga mit akkar tűlünk?

– Nem jókedvemből cselekszem.

– Hát, nemmis a mijénkbő, abbittos. Tuggyuk má, mijén az, sákkányokkal üzletenni.

– Valóban? – Volt valami keserűen cinikus felhang a sárkány hanghordozásában. – Persze úgysem érdekes. Önök már belefolytak az ügybe.

– Önök a felelősek azért, hogy a tünde visszaszerezte a kristályt – tette hozzá Enterich.

– Én azon a véleményen vagyok, hatalmas Lofwyr – mondta Neko egészen más hangon. –, hogy ha az ön szolgái sokkal… kompetensebben jártak volna el, akkor megtartották volna a kristályt. Mi csak nagyon keveset segítettünk a tündének a kristály visszaszerzésében. Mindössze némi izommunkát vállaltunk.

Kham attól tartott, hogy a macskafiú okos megjegyzése esetleg felbőszíti a sárkányt, de a szörnyeteg csak élvezettel dörmögött egy kicsit.

– Koronázd meg a bölcset, használd ki a tehetségest és óvd a szerencsést.

Ez meg mit akart jelenteni? Lofwyr szavai úgy csengtek, mintha a sárkány valami régi szólásmondást, vagy utcai bölcsességet idézett volna. Kham még soha nem hallotta ezt, és nem is értette a jelentését. Gyors pillantást váltott a macskafiúval. Úgy tűnt, Neko sem egészen értette, mit akart mondani ezzel a sárkány.

– Önök beleegyeztek abba, hogy segítenek a tündének, amikor azt hitték, hogy az ügynökeim valami tünde mágiát raboltak el. Úgy vélték, hogy egyetlen sárkány sem férhet hozzá ahhoz, amit a kristály képvisel. Akkor most szomorúan közlöm önökkel, hogy tévedtek. Súlyosan tévedtek.

Hallgassák meg ezt. Éppen a tündék azok, akik elraboltak valamit a sárkányok mágiájából; és ennek soha nem lett volna szabad megtörténnie. Tűrhetetlen, hogy egy kérészéletű emlős megszerezte a kristályt, és ezt nem hagyhatom. Önök lesznek az én eszközeim. Önök vezették el őt a kristályhoz, most pedig Önök fogják elvenni azt tőle és visszahozni hozzám.

A sárkány „hangjának” erőssége megrázta Khamot. Semmi kétsége sem maradt afelől, hogy csak az együttműködés és a halál között választhattak. A szokásos. De most, hogy a sárkány személyesen is érdekelve volt a dologban, Kham nem látta, hogyan kerülhetnék el a második lehetőséget. Vagy nemet mondanak, és meghalnak most, vagy igent mondanak, és meghalnak később, vagy Glasgian elleni harcban, vagy a sárkány kezétől.

– Még aztatt se tuggyuk, hoggy hová ment.

Enterich pedánsan megválaszolta a kérdést.

– A Glasgian Andalusiannal kapcsolatos tevékenységeiről az önök által ellopott fájlokból kiderül, hogy Glasgian érdekelt egy bizonyos háromszög alakú birtokban a szelis terület délkeleti részén. Érdekes módon az Airstar robotpilótája tartalmaz egy olyan repülési útvonalat is, amely pontosan ezen terület kellős közepére vezet. Úgy vélem, nyilvánvaló a következtetés.

– Lehet, hogy ez csak a lekváros spárga – mondta Neko.

– Mézes madzag – javította ki Lofwyr, és dörmögve kuncogott egyet – Ó, igen. Csel.

– Ja – bólintott Kham. – Lehhet, hoggy csak ácca.

– Nem az – Lofwyr hangjából tökéletes bizonyosság csendült ki.

– Ovvannak magánnak azzok a zöddögfijókkák, meg töb tonánnyi zsódos. Ránk miszükkség van?

– Önök felelősek azért, hogy a kristály a tünde birtokába jutott.

– Ő aszonta, hoggy mi azér vagyukk felellősek, hoggy maggáná van.

– Hazudott.

– És maggá nem, mi? – tört ki Kham, de rögvest rájött, hogy szavaival közvetlenül kétségbe vonta a sárkány őszinteségét. Hallotta, hogy ezeknek a lényeknek van egyfajta tisztességérzetük. Ha Kham megsértette a sárkányt, akkor csak újabb bajt akasztott ezzel a saját nyakába, és feltehetőleg az sem menti meg, hogy Lofwyr épp most akarta őt a tünde ellen küldeni.

A sárkány szemében különös fény villant, Kham pedig visszafojtotta a lélegzetét.

– Ah, mindig is jobban kedveltem az ön fajtájának nyers szókimondását a tündék kétértelmű ravaszkodásainál.

Kham felbátorodva tovább beszélt.

– Ha teccik magánnak a nyersesíg, akkó nyers lesszek. Nem láttom, hoggy mijér kéne magánnak seggíteni.

– Az életüket kapják cserébe.

– Láttam, mittud csinánni a tünde. Láttam, mittunnak csinánni a zöddögfijókkák. Méga maggá simma zsódosai sem piskótták. Ryan eztet jó megtanúta, Úffest nekkem, hoggy megint beszorulnunk közípre, oszt nem kerüllün ki élve.

A sárkány egy darabig nem szólt semmit. Kis dobozkájában Enterich is közönyösen nézte őket. Patkánylapító fészkelődni kezdett. Végül Lofwyr megszólalt.

– Elbájolhatnám önöket, de ezzel nemcsak a hatékonyságukat csökkenteném le, hanem száműzném a szerencséjüket is. Helyette inkább az emberszeretetükre apellálok.

Glasgian háborúzni akar, olyan háborúba kíván kezdeni, ami az egész bolygót lerombolja. Még az önök fajtájának is törődniük kell azzal a világgal, amelyben élnek. Glasgian háborúja az élet végét eredményezheti, legalábbis azon élet végét, amit önök életnek tekintenek.

Önnek gyermekei vannak, Kham. Mint ahogy önöknek is, Besurranó és Rabo. Gondolják meg, miféle világot eredményez Glasgian háborúja. Ha ő győz, a tündék a holtak csontjain fognak táncolni; és csak azokat, hagyják életben, akiket a rabszolgasorra érdemesnek tartanak. Ha veszít, a pusztítás úgy is nagy lesz. Milyen világban szeretnék önök felnevelni az utódjaikat?

Ha nem cselekednek, és nem állítják meg Glasgiant, ez a háború el fog érkezni Ha cselekednek, talán elkerülhető. Önök mind szabad akaratú lényeknek tartják magukat, gyakorolják tehát ezen képességüket.

Késlekedjenek, és nézzék végig, ahogyan a világ az önök világa lángokba borul.

Vagy cselekedjenek.

A sárkány szavainak komolysága visszhangzott Kham fejében. Senki sem akarta, hogy háború pusztította világban nevelje fel a gyermekeit. A világ már megtapasztalhatta, milyen pusztításra képes az emberek háborúja; a modern hadigépezetek rettenetes pusztítást tudtak véghezvinni Mennyivel rosszabb lehet egy olyan háború, amelyben mágiát is felhasználnak? Vagy egy olyan, amelyben sárkányok is harcolnak? Kham biztosan tudta, hogy az csak rosszabb, sokkal, sokkal rosszabb lehet.

De jogos volt a félelem, hogy ha nem cselekszik, bekövetkezik ez a háború? Vagy csak a mellékhatása volt ez annak a bűbájnak, amire Lofwyr az előbb célzott?

Kham minden eddiginél jobban kívánta, hogy a tünde bukjon el. Glasgian bebizonyította, hogy sosem lehet bízni a tündékben, az utcán pedig mindenki tudta, hogy nem szabad sárkányokkal kezdeni, ha jót akart az ember. Néha meg kellett tenni azt, ami szükséges volt, még akkor is ha az ember a rövidebbet húzta a végén; Harry ezt mondta Khamnak. De Harry azt is mondta, mégpedig egyenlő meggyőződéssel, hogy az embernek először mindig magával kell törődnie. Akkor most hogyan legyen?

– Dennem meggyünk egyeddül a tünde ellen, uggye?

Enterich válaszolt.

– Az ördögfiókák elkísérik önöket.

– Biztonsági őrizet? – kérdezte Neko. – Akik majd eliminálnak minket, ha elvégeztük a munkát?

– Nem tűröm a pocsékolást.

Kham végignézett az emberein. Az arckifejezésükből ítélve ők legalább annyira elgyötörtek voltak, mint ő maga. Rabo megszólalt.

– Ha a gyíknak igaza van a háborút illetően, akkor meg kell csinálnunk. Láttam már háborút, Kham. Nem akarom, hogy a kölykeim olyanba keveredjenek. Az nem olyan, mint a bandabunyó, de még csak olyan se, mint egy kemény vadászat.

Kham a macskafiúhoz fordult.

– Ésste?

– Én ez esetben segíteni fogok a sárkánynak.

– Mégg mindég a fizettési listán vaggy?

– Még mindig megpróbállak meggyőzni az ellenkezőjéről. Most szükséges dologról van szó.

– Akkó a gyíkknak hisző.

– Nagyon meggyőző volt.

– Ja, asszem én is. Igazság, vagy bűbáj?

– Óvd a szerencsést – ismételte a sárkány titokzatosan.

Kham még mindig nem értette a mondás lényegét, de megérezte a Lofwyrból sugárzó elégedettséget. A sárkány megkapta, amit akart, és bizonyos fokig Kham is. Teljesítette a sárkány kérését, és ezzel ő és az emberei kikerültek a gyíkpofa karmai közül. Még mindig szembe kellett szállniuk a tündével, és dolguk lesz az ördögfiókákkal is, de a hosszú küzdelem még mindig jobb kilátásnak mutatkozott, mint a teljes esélytelenség.

27.

Ismét a levegőben voltak, és ismét a kristály jelenlegi birtokosa ellen készültek. Neko körülnézett a gépben, és szemügyre vette a velük utazó idegeneket. Új arcot persze nem látott közöttük, mégis rosszul érezte magát. Jól harcolni csak jó barátok oldalán lehetett, és ami kis barátság még megmaradt közte és az orkok között, az akkor illant el, amikor megvádolták azzal, hogy Neko állítólag Enterich ügynöke volt. Ami pedig az ördögfiókákat illeti, a velük való kapcsolatára csak egyetlen dolog volt jellemző, mégpedig antagonisztikus ellentét. Az Airstarban utazó harcosok csak zord arckifejezésükben hasonlítottak egymásra, semmi másban.

A pilótafülkében Rabo örült, hogy ismét vezetheti ezt a remek gépet. Sokat javított a hangulatán, hogy az ördögfiókák odaengedték a vezetőüléshez. Az egyik kibergyerek, Alfa azért mellette maradt, feltehetően azért, hogy ne engedje meg Rabónak, hogy az a nyomvonaluk visszafejtésére használja fel a helikopter számítógépét. Enterich határozottan el akarta rejteni a találkahelyük hollétét. Ha majd túlélik ezt a vadászatot, szép feladat lesz újra megtalálni azt a helyet.

A másik ördögfióka, Béta, élőlénytől szokatlan, mozdulatlan csöndben ült. Nem vett részt a néha-néha lábra kapó, rövid beszélgetésekben, inkább csak szótlanul figyelte a vadászokat.

Besurranó kétszer is ellenőrizte a fegyvereit, különös figyelmet fordítva arra a Colt M22A2 típusú rohampuskára, amit az Airstar fedélzetén lévő raktárkészletből adtak neki az ördögfiókák. Nem lehetett tudni, hogy a nő azért nem bízott meg a fegyverben, mert az Glasgian készletéből származott, vagy pedig azért, mert a kiberfiúk adták, de gyanúja jól látható volt, és furcsa módon megszállottan viselkedett.

Kham az átlátszatlan ablak sötétjét bámulta. Neko nem tudta, hogy a nagydarab ork a saját tükörképét bámulja, vagy pedig csak néz, de nem lát. Talán a Lofwyr által említett jövőn járt az agya, vagy a sárkány által említett, a bölcsről, a tehetségesről és a szerencsésről szóló közmondásra gondolt. De akármi is keringhetett az ork fejében, Kham elkülönült az Airstar többi utasától.

Patkánylapító szokatlan módon magában üldögélt. Ryan halála óta hirtelen visszahúzódóvá vált. Még jó is volt így, ő emelt fegyvert először Nekóra, amikor azt hitték, hogy a kis japán Enterich megbízásában állt. Ha a nő még mindig ezt gondolta, akkor valószínűleg újra próbálkozni fog majd, ha elmúlt már a veszély. Patkánylapítót áldozatul ejtették a saját érzelmei, de Neko azért remélte, hogy maradt még annyi esze, hogy az ördögfiókák szeme előtt nem kezd verekedni. Ha nézeteltérésre kerülne sor az ork és Neko között, azok a fémszörnyek nem nagyon néznék, hogy ki kezdte a bunyót, és ki volt az áldozat.

Neko maga sem kívánt beszélgetni. Ugyan mit mondhatott volna? Nemsokára farkasszemet fognak nézni egy ellenséges, hatalmas tündével, akinek talán segítőtársai is lesznek. A tervüket nagy vonalakban már kidolgozták. Újabb információk nélkül pedig felesleges lett volna újra megbeszélniük a dolgot. A sors kezében voltak, arra ítélve, hogy a karmájuk szerint éljenek, vagy haljanak. Úgy tűnt, Lofwyr szerencsésnek tartotta őket. A sárkányok talán érzékelték az ilyesmit? Ha igen, és Lofwyr valami szerencséhez hasonló dolgot érzett rajtuk, akkor talán túlélhetik ezt az éjszakát Végül is mi más volt a szerencse, mint jó karma?

A megszállott Besurranótól eltérően Neko nem érezte szükségét fegyverei ellenőrzésének. Már megtette egyszer, amikor választott az Airstar arzenáljából. A térdén heverő Colt rohampuska nehezebb volt, mint amit általában kedvelt, viszont sokkal jobban megfelelt az előttük álló feladatnak. Sem a fegyverben, sem a lőszerben semmi kivetnivalót nem talált, hiába próbált rajtuk ilyet keresni a gyanakvó tekintetű Besurranó. Miért is ne lettek volna normális fegyverek? Lofwyr meg akarta állítani Glasgiant; nem küldte volna őket csatába nem működő, vagy rosszul működő fegyverekkel. Ha Lofwyr ki akarta nyírni a vadászokat, akkor a feladatot nyugodtan rábízhatta az ördögfiókákra. A sárkány szuperkatonái jobb fegyverekkel és páncélzattal rendelkeztek, mint a csata valószínű túlélői. Könnyedén el tudtak hallgattatni bárkit, aki esetleg megúszta volna a tünde mágiáját.

De minden kérdésre és találgatásra csak a jövő tudta megadni a választ, következésképpen jelen pillanatban felesleges volt ilyesmiken töprengeni, ha az ember nem tudott konstruktív módon előre tervezni. A rengeteg bizonytalan tényező pedig ezt lehetetlenné tette. Rossz karmával vagy jó karmával, de szembe kellett nézniük a rájuk váró sorssal. Neko ellazította izmait, és az ülésén érezte a helikopter motorjainak finom vibrálását. Hagyta, hogy elmerüljön a belső ritmusába, és pihenhessen égy kicsit. Nemsokára úgyis eljön az akció ideje.

* * *

Glasgian még sosem látott ekkora erőt, mint amit a kristály adott neki. És mivel magához kötötte a kristályt, csodásan érezte magát – erősebbnek, mint valaha. Úgy érezte nincs a világon olyan dolog, amit ne lenne képes véghezvinni. Nem csodálkozott rajta, hogy Urdli el akarta zárni a kristály elől; az a morkhan nyilván magának akarta az egészet.

A Seattle fölött tett repülése őrjítően csodálatos élményt jelentett. Együtt szállt a széllel, saját akarata szárnyán. Ebben a világban még sosem érzett ekkora szabadságot. Szinte olyan volt az egész, mint egy asztrális utazás. Csak akarnia kellett, és máris suhant, nem korlátozta ebben sem hús-vér test, sem mechanikus repülőszerkezet. Lenyűgöző volt.

Kis időre leereszkedett a földre ott, ahol felfedezték a kristályt. Nem sokáig, csak annyira, hogy megbizonyosodjon a számításai helyességéről. A kő tudta, hová érkeztek; Glasgian jól érezte ezt a kristály vibrálásaiból. A rezonancia tökéletes volt, pontosan ott fókuszált, ahol kellett.

Glasgian hangosan felnevetett. A győzelem csodás élmény volt, és ezt még jobbak fogják követni. Minden csak most kezdődött el.

Ha befejezi a ma esti munkáját, majd meglátják, majd mindenki meglátja, hogy neki volt igaza. Eljött az idő. Ez volt a mágiának azon ciklusa, melyben a tünde faj véglegesen győzedelmeskedik. És Glasgian fogja vezetni őket. Nála nem lesz hely az Urdlihoz hasonló álmodozóknak és gyengéknek. Hadd másszon ő csak vissza a maga kis sziklájába és takarja el a fejét. Az új rend előszele már itt fújdogált. Az új rend Glasgian rendje lesz. Ő lesz az új Lojan, aki majd diadalmas kolosszusként uralkodik az egész világ felett.

Glasgian lélegzetelállító sebességgel repült a kiválasztott helyre. A halandó, evilági szem számára a hely közönséges erdőszélnek látszott. Egy héttel ezelőtt talán még Glasgian sem látta volna másképp. De ez már elmúlt. Amióta magához kötötte a kristályt, az érzékei kitágultak, megerősödtek. Mindent sokkal tisztábban és világosabban látott, mint korábban valaha.

Ahogy ereszkedni kezdett a kristállyal, az erdő apró állatkái nyüzsögni kezdtek, amint észrevették közeledtét.

– Szaladjatok! – kiáltott le nekik. – Fussatok, és hirdessétek az új kor hajnalát.

Glasgian végigpásztázta a talajt, tanulmányozta azt a területet, amit már olyan régóta keresett. Asztrális érzékeit végigfuttatta a peremén. Megérezte méretét és alakját, megérezte tartalmát. Nem olyan volt, mint amilyenre számított. Nagyobb volt, az alakja sokkal szabálytalanabb, és a tartalma is nagyobb. Mindez mégsem zavarta Glasgiant. A kristállyal az oldalán semmi sem volt lehetetlen a számára. Az energiakút az övé volt már, és azt tette, amit ő parancsolt.

A keresett dologtól délre egy kis emelvényre állította le a kristályt. A déli irány éppen megfelelt; a dél volt a tűz otthona, és tűz volt az, amit Glasgian ide elhozott. De mielőtt a tüzet szólította volna, meg akarta nézni áldozatát. A legnyilvánvalóbb választásnak egy földelementál megidézése tűnt. Ám ez hiábavaló próbálkozás lett volna a föld alatt rejtőző titok felfedésére. A levegőelementál jobb választásnak bizonyult. A föld rejtette el, amit Glasgian keresett; hadd tépje fel a burkot az ellenpontként szolgáló elem.

Miután döntésre jutott, nem vesztegette idejét, megidézett egy szellemet, egy olyan erős szellemet, melyet egy nappal ezelőtt még nem mert volna. A fák ágai zizegni kezdtek, üdvözölték az újonnan érkezőt. A hatalmas elementált még normális, földi szemmel is lehetett látni, hiszen energiája megcsillámlott a levegőben. Glasgian szemében azonban tündöklő energiafolyamként érkezett meg, dicsőséges forgószélként kavarogva. Micsoda erő, micsoda szépség, és mindez azért jött, hogy őneki könyörögjön. Nos, hadd könyörögjön.

Megparancsolta az elementálnak, hogy tisztítsa el a földet a kívánt hely fölül. Szinte abban a pillanatban levelek és porfelhők kezdtek kavarogni a levegőben, egyre magasabbra és magasabbra emelkedve a forgószélben. Letört ágak is csatlakoztak a körfogáshoz, és a szél süvítése bömbölésbe csapott át. A ciklon egyre erősebbé vált, most már fák is kiszakadtak gyökerestül. A vihar pedig egyre csak növekedett. Kövek és hatalmas földdarabok szakadtak ki helyükről, és sodródtak egyre feljebb és távolabb a szürkés tornádótölcsérben. A föld eltávozott, és az alatta fekvő kőréteg is megrepedezett és szétporlott a hatalmas pusztító erő alatt.

Glasgian, érzékei kellemesen együtt bizseregtek a kristály remegésével. Az elementál rohama felébresztette a rejtett tárolóhely mágikus védelmeit. Azok megremegtek azon vágyukban, hogy akcióba lépjenek az elementál ellen, és kis híján mégis tették ezt. A védelem elég erős volt ahhoz, hogy szétszórja még a Glasgian által megidézett hatalmas mágikus energiát is, de a kristály erejének ők sem tudtak ellenállni. Glasgian nyugalmat parancsolt rájuk, majd diadalmasan szemlélte, amint az elementál letépi a tárolóhely fedelét és csupaszon, védtelenül Glasgian elé tárja, amit ő már olyan régóta keresett. Az elementál elvégezte a munkáját. Glasgian elbocsátotta, majd végignézett a frissen felfedett gömbökön.

Különböző méretűek és színűek voltak, variációk egy témára. Glasgiannak talán még tetszett is volna a kép, ha nem tudná, mi rejtőzik a gömbökön belül. Találomra kiválasztott egyet. A kiválasztott gömb a legtöbbnél nagyobb volt, halványsárga színét tompa, szénfekete foltok tarkították. Glasgian saját erejének tudatában kiemelte a gömböt nyugvóhelyéről.

A telekinetikus érintés és saját felerősített érzékei tudatták Glasgiannal, hogy a tojásban lakozó kis lény már majdnem készen állt a kikelésre; talán még azt is túlélné, ha letépnék róla a tojáshéj védőburkát. Glasgian hirtelen feltámadt tudományos érdeklődéssel úgy döntött, hogy kipróbálja. Nyomást fejtett ki a héjra, ügyesen adagolva a nyomóerőt, hogy a tojáshéj még eltörjön, de a tartalma ne nyomódjon szét. A gömb sárgás felszínén repedések szabálytalan mintázata jelent meg. A héjdarabkák leperegtek, és a tojásban lévő folyadék kifolyt, de Glasgian nem hagyta, hogy az embrió is a földre zuhanjon. Ó nem, az túl könnyű lett volna.

Rábámult az ocsmány kis lénykére. Megszemlélte szürkés bőrét, a tollak hegyes kezdeteivel telerakott, összehajtott szárnyakat, az ék alakú fejet, rajta tompa, gyerekes szarvkezdeményekkel. A lény orrán még ott fityegett a tojáshéj egy darabkája! A kis szörnyeteg pontosan olyan undorító és gonosz volt, mint azt Glasgian előre elképzelte, de most tehetett is ellene valamit. Ez a csöppség már nem fog felnőni. Lánggal borította be a kis lényt, és felnevetett, amikor az szánalmas visításba fogott.

– Visíts csak, gyíkpofa. Az enyém vagy. Senki sem hallja meg a panaszaidat, amíg nálam van a fészek kulcsa.

A lény fejét Glasgian felé fordította, csillogó szemeivel kínszenvedése forrását kereste. Glasgian nem hitte, hogy a lény valóban értette, mi történik vele, de lehet, hogy a kis gyík mágikus tehetségével meghatározhatta az őt kínzó okkult tűz eredetét. Nyivákolni kezdett, kegyelemért könyörgött.

Glasgian egyetlen mozdulattal eltüntette a lángokat. A szörnyeteg megkönnyebbülten elhallgatott. Glasgian hagyta, hadd élvezze ki a pillanatot; aztán karjainak széles mozdulatával egyesével letépte a lény végtagjait, és összezúzta a mellkasát. Elhajította az élettelen dögöt, és egy újabb tojásért nyúlt.

* * *

– Ott van – szólalt meg Rabo, és az ablakok átlátszóvá változtak. Kham már eddig is az, ablaknak fordulva ült, így most hirtelen a láthatáron vöröslő naplemente ugrott a szeme elé. És bár az égbolt vörös volt, mint naplementekor az idő már éjfélre járt. Tehát Kham valószínűleg magát a Poklot látta.

Rabo hosszú, bedöntött fordulóba fogta az Airstart, hogy az utasok jobban lássanak. A kabinban ülő ördögfióka maradt a helyén, de Besurranó és Patkánylapító odatolultak Kham mellé. Az ő ablakából lehetett ugyanis a legjobban rálátni az alant villogó fényjátékra. A macskafiú csak felemelte kicsit a fejét, és álmosan pillantást vetett az egyik ablakra.

Glasgian varázslatai úgy vibráltak, mintha az energiaforrásuk nem lenne stabil, de Kham nem merte remélni, hogy ez igaz. A világosabb fénykitörések valószínűleg azt jelentették, hogy Glasgian speciális helyi varázslatokat is használt. Mégpedig elég destruktív varázslatokat, az Airstart lökdöső légmozgásokból ítélve. Olyan volt az egész, mintha a légelhárítás tüzén kellett volna átrepülniük. Azok a varázslatok viszont hamarosan feléjük fognak fordulni, és akkor még jobban légelhárításra fog hasonlítani a dolog.

Rabo ennek elkerülésére leereszkedett a fák koronájának magasságáig, és megpróbált úgy közelebb kerülni, hogy a tünde ne vegye észre a helikoptert. A rigónak az volt a feladata, hogy találjon egy elég közeli, biztonságos helyet, ahol a többiek kiszállhatnak a gépből. A kiszállás után pedig az orkok és az ördögfiókák gyalog indítanak támadást, Rabo pedig megvárja a rohamot, és ha az elkezdődött, előbukkan, hogy légi támogatást nyújtson.

Béta felállt, amikor a társa hátrament az utaskabinba, és kinyitotta az ajtót, miközben Alfa mondott neki valamit. A szél és a forgó rotorlapátok klaffogásának hangja bezúdult a helikopter belsejébe, elnyomva az ördögfióka hangját.

A talaj egyre jobban közeledett.

Mindjárt itt az idő.

– Készüjjetek, cibborák – üvöltötte Kham, elég hangosan ahhoz, hogy mindenki meghallja. Rácsapott a fegyverébe dugott tárra, hogy az biztosan a helyén álljon, aztán félretolta a biztosítókart. A hangzavarban nem hallotta ugyan, hogy az becsattant a helyére, de a mozdulat simán és akadálytalanul zajlott le, így Kham tudta, a fegyver tüzelésre kész.

Eljött az idő.

A harcosok egyesével kiugráltak a föld fölött lebegő helikopterből.

28.

Rabo jó helyet szúrt ki. Innen hátulról és oldalról közelíthették meg a tündét. Az erdő vastag faóriásai nemcsak a helikoptert takarták el, de elfojtották a csendesített üzemen járó motorok tompa durummolását is. Az ördögfiókák mentek elöl. Gyorsan haladtak előre a sötétben a fák között. Kham az arca elé csapott egy fényerősítő szemüveget. Nem akarta, hogy esetleg belefusson egy fába. A többiek is hasonlóképpen cselekedtek, így a csapat a lehető leggyorsabban követte a Rabo által kijelölt útvonalat.

Tíz perc elteltével az ördögfiókák lassítottak, és Kham is hasonlóképpen jelzett a többieknek. Lehet, hogy elég jól láttak, de ezzel a gyors rohanással túl nagy zajt csaptak. Ha meg akarták lepni a tündét, akkor csöndben kellett ügyködniük. Kiértek az erdő szélére, és elrejtőztek a bokrok és kidőlt fatörzsek mögött. Lábuk frissen ásott földbe süppedt Khamnak nem tetszett a dolog, de hát ő végül is sosem szeretett kikerülni a metroplexumból. Most még ráadásul egy hatalmas tünde mágussal is szembe kellett nézniük, és ez nem igazán növelte meg Kham biztonságérzetét.

Alfa megütögette Kham vállát.

– Vedd le a szemüvegedet. A beépített felvillanás védelem nem elégséges a mágikus energiakitörések ellen.

– Bammeg – suttogta élesen Patkánylapító. – Nem tudtatok legalább normális felszerelést szerezni?

– Valami gond van a felszereléssel? – kérdezte Alfa, és hideg fémtekintetét az ork nő felé fordította.

– A fegyver okés – felelte Patkánylapító vonakodva.

– Ha nincs fontos közölnivalód, akkor ne beszélj. Mindjárt idő. A rigó már jön – mondta Alfa, aztán elsurrant, hogy csatlakozzon a társához. A két fémember eltávolodott az orkoktól, és olyan helyzetet foglaltak el, ahonnan megindíthatták a támadás másik hullámát.

Kham kilesett rejtekhelyéről, és látta, hogy a tünde valami gödröt ásott a tisztás közepén. Az enyhén lejtő falú kráter szinte az egész tisztást kitöltötte. A kráter közepe táján a lejtő éles határvonallal meredekséget váltott Kham nem látta, milyen mélységig nyúlt le a gödör.

Talán a Pokollal beszélgetsz? kérdezte magában a tündét.

Glasgian egy kiemelkedő sziklán állt, körülbelül harminc méternyire jobbra Khamtól. Jóllehet nem fújt szél, a tünde kabátjának széle mégis vadul csapkodott a levegőben. A tünde a gödörbe meredt, és valami lebegő, sötét, tekergőző árnyat figyelt. Glasgian szabálytalan időközönként intett egyet, és ilyenkor mindig egy energianyaláb vágódott a vergődő micsodába. A tünde felnevetett, amikor az a valami visított egyet.

A tünde azonban hirtelen mintha megérezte volna, hogy társaságot kapott. Megfordult, és egyenesen a rejtőző orkokra bámult. A verem fölött lebegő valami lezuhant és távoli, nyálas toccsanással landolt a földön. Véget ért tehát a bujkálás ideje.

– Lőjjétek le!

Kham még ki sem mondta a második szót, az ördögfiókák máris tüzet nyitottak. A tünde legalább ilyen gyorsan reagált. Lebukott és váratlanul kőoszlop emelkedett ki a földből közte és az ördögfiókák között. A tünde vadul kacagni kezdett, miközben a háromcsövű géppuskák lövedékei tehetetlenül záporoztak a kőoszlopra, Az oszlop Kham elől is eltakarta a tündét, így az orkok nekiláttak, hogy pozíciót váltsanak.

Az ördögfiókák rezzenéstelen nyugalommal kettéváltak, és külön-külön próbálták megkerülni a kőoszlopot. Biztos pajzsa mögött azonban Glasgian még hatalmasabb varázslatot készített elő.

Kövekből és földből álló fal szökkent fel a rohamozó kiberfiúk előtt. Ezúttal nem egyszerű oszlop, hanem egy ötven méter hosszú, és legalább húsz méter magas, masszív fal. A fémemberek hátratántorodtak, és csak kis híja volt, hogy nem rohantak bele a gyorsan emelkedő akadályba.

Ebben a pillanatban az Airstar kibukkant a fák mögül. Korábban elrejtett fegyverei most mind előbújtak és tüzet okádtak, Az orkok hangosan drukkoltak Rabónak. A helikopter tüze felszántotta a földet, és a pusztító tűzáradat villámgyorsan közeledett Glasgian felé. Szinte hihetetlen, de a tünde csak állt a helyén, és kezével mutogatni kezdett valamit a helikopter felé. Egy pillanatig semmi sem történt, de aztán Neko elkiáltotta magát.

– A fák!

Kham nem értette a dolgot, de aztán látta, hogy a tisztás szélén álló óriási fák valóságos rakétaként kiszakították magukat a földből, és repülni kezdtek fölfelé.

Ha Rabo látta is őket, nem reagált. Az első fa keresztülvágta magát az Airstar farokrotorján, melynek hatására a helikopter vad forgásba kezdett. A második fa a pilótafülkét találta volna el, ha az a helyén lett volna. A forgó helikopter nekicsapódott az óriási fa törzsének. A rotorlapátok saját magukat verték pozdorjává a fa kőkemény kérgén. Még egy repülő fa csapódott az összetört helikopterbe, de ez már hullagyalázásnak számított. Az Airstar úgy zuhant le, mint egy hatalmas kő. Roncsai összekeveredtek elpusztítóinak forgácsaival. A fel nem használt fa-rakéták is visszazuhantak a földre.

Glasgian az üvöltöző, tüzelő orkok felé fordult.

Összeszorított kezéből sistergő, fénylő energiagömb röppent ki. Kham lehasalt, és valósággal beásta magát a tisztás szélének puha földjébe. Vállal előre zuhant a földre és érezte, hogy kövek nyomják be magukat az izmaiba – igazán csekély ár a mágikus pusztítás elkerüléséért. A többiek azonban vagy nem voltak ennyire gyorsak, vagy kifogytak a szerencséből.

A varázslat pontosan közöttük robbant fel. A pusztítástól legtávolabb eső macskafiút felkapta a légnyomás, és elhajította valahová. A többi energiát a két ork vitte el. Besurranó lángra lobbant, és vadul sikoltozni kezdett, amint égő ruhái ráolvadtak a bőrére. A földre vetette magát, és gurulva, bucskázva elindult lefelé a lejtőn. Patkánylapító ruhái is meggyulladtak, de a nő valahogyan állva maradt néhány másodpercig. Dühében és fájdalmában üvöltve megpróbálta szeme elé emelni rakétavetője célzógömbjét. Aztán vagy a rakéta, vagy a lőszerek, de valami felrobbant a hőtől. A robbanás kettészakította az orkot. Görcsösen rángatózó karja magasba repítette a rakétavetőt. A fegyver alig öt méterre Kham orra előtt pottyant le.

Kham inkább a fegyvert nézte, mint néhai társának hulláját. Tompaságába a tünde hangja hasított bele.

– A te fajtád igazán csak gondnak jó, ó, hatalmas marhavezér. A nagyobb fegyvert viselő gyermekek nagyobb fenyegetést jelentettek, így ők azonnalibb figyelmet is igényeltek. De remélem, közben nem untad el nagyon magad.

Kham felnézett, és a tünde ujjai között fokozatosan felgyülemlő halált bámulta. Az érzékei természetellenesen élesnek tűntek. Hallotta Glasgian kabátjának klaffogását, a háta mögött tomboló lángok ropogását és a gödörből felszálló tompa, fájdalmas nyögéseket. A szájába tolult por és törmelék ízéhez új, sós íz társult, amikor megnyalta kiszáradt ajkát. Tisztán érezte saját, izzadtság áztatta ruhájának bűzét, és megérezte olyan dolgok szagát is, amiket nem kívánt megnevezni, de ismerte őket, mivel már nem először találkozott velük. Minden érzéke között azonban mégis a látása volt a legélesebb. A tünde öltönyének minden hajtását, kabátjának minden ráncát tisztán és élesen látta. Glasgian sima, tökéletes finomságú bőrét.

Széles mosolyát, és gyönyörű fogsorát. Halványezüst hajának szélfútta finomságát. Jeges, kék tekintetének hideg, kegyetlen mélységét. Mindent tisztán és abszolút élesen.

Szeme sarkából Kham látta, hogy Alfa végigrohan a földfal hosszában. Béta a másik irányba tartott. Mindketten már közel jártak a fal végéhez. Ügyes húzás, csak egy kicsit elkéstek vele.

Valamilyen okból azonban Glasgian mégsem ölte meg Khamot. A tünde szinte lassított felvételként megfordult, amint Béta megkerülte a földfalat és háromcsövűjéből tüzet nyitott. Aztán szabadjára engedte az eredetileg Khamnak szánt energiákat, és bíbor lángokkal borította el az ördögfiókát. A fémember zordan elvigyorodott, amikor a lángok kihunytak. De ez csak egy pillanatig tartott. Béta apró szemei először meglepetésében, majd félelmében kitágultak, ahogy a mágia hatni kezdett. Valahol mélyen a fémember testében valami izzani kezdett, sápadt bőre vöröses színt öltött. Egy pillanatig szinte egészségesen rózsaszínnek látszott, de a ragyogás aztán tovább nőtt. Béta először egy lézershow fénypontját jelentő, fémlemezekkel burkolt üvegszobornak tűnt, de aztán füstölni kezdett, amint maradék húsa és bőre tüzet fogott. Vad üvöltése messze szállt az éjszakában. Aztán valami a testében felrobbant, és alkatrészei füzes üstökösökként szanaszéjjel repültek.

Glasgian vadul hahotázott.

– És még azt hitted, hogy nem árt neked a mágia. Tekintsd ezt úgy, mint az általatok olyan durván meggyilkolt Madame Guiscadeaux bosszúját. Pedig ő igazán ígéretes tanítványom volt.

A másik ördögfióka nem hagyott időt a tündének arra, hogy kiélvezze győzelmét. Alfa a fal túlsó felén bukkant fel. Társához hasonlóan ő is folyamatosan tüzelt, de már tanult Béta esetéből, és nem csak személyelhárító fegyvereit vetette be. Négy rakéta röppent ki vetőjéből, hajtóműveik füstjét pokoli színekkel világították meg a háromcsövű nyomjelző lövedékei.

Glasgian megroggyantotta a földfalat, és az maga alá temette az ördögfiókát.

A tünde azonban nem reagált elég gyorsan ahhoz, hogy teljesen meg tudja védeni magát. Az ördögfióka irányításának hiányában a rakéták ugyan nem találták el a mágust, de két rakéta abba a kőemelvénybe csapódott be, amelyen Glasgian állt. A lökéshullám ledobta Glasgiant kakasülőjéről. A kristály maradt a helyén.

Úgy tűnt, a zuhanás meggyengítette Glasgian varázserejét, és Kham most először látta, hogy a tünde sebezhető. De ez nem fog sokáig tartani. Glasgian a fejét rázva máris kezdeti feltápászkodni a földről.

Kham legszívesebben azonnal lelőtte volna, de az AK-ja eltűnt. Körülnézett, de egyedül csak Patkánylapító rakétavetőjét látta. Az is jó. Az ördögfióka megmutatta, hogy nehézfegyverekkel ártani lehet a mágusnak, a rakétavetővel pedig jó nagyot lehetett durrantani. Kham feltápászkodott, odatámolygott a fegyverhez, és a vállára vette. Úgy tűnt, Glasgian nem tudott arról, hogy Kham is ott van. Ez nem volt helyes. A szemétládának tudnia kellett, hogy meg fog halni.

– Idess, fűjevő – kiáltott Kham, és a rakétavetőt Glasgianra szegezte.

A tünde lassan ráemelte tekintetét, és jóllehet gonosz mosoly ült ki az arcára, nem csinált semmit sem. Ezen Kham eltöprengett, mivel Glasgian korábban nem késlekedett gyilkos varázslatai bevetésével. Gyanakodni kezdett. A tünde valami titkos védelemmel rendelkezett volna? Glasgian szemmel láthatóan megérezte Kham tétovázását, mert megvető pillantást lövellt felé, majd felállt és elindult vissza a kőoszlop felé.

A kristály felé.

Khamnak hirtelen leesett, hogy a korábbi harc során Glasgian végig kapcsolatban állt a kristállyal. Talán az volt a tünde kimeríthetetlen energiaforrása. Nyilván. De ha nem, a kristály akkor is energiafókuszként szolgált. Kham célpontot váltott, és rakétavetőjét ezúttal a halványan derengő kőre célozta. Nem tudta, vajon árt-e neki a rakéta, de érdemes volt megpróbálkozni vele.

– Ne! – A tünde hangjának remegése elárulta, hogy Kham jól tippelt az előbb. – Nem tudod, mit pusztítasz el.

Khamnak nem is kellett tudnia. Neki elég volt annyi, hogy ha kilövi a kristályt, azzal jó nagy gondot zúdít a tünde nyakába.

– Menny csakk közelíb, majd kiderrül.

Glasgian megtorpant.

– Ne legyél ostoba, ork. Ne hallgass a sárkány hazugságaira.

– Honann tuddod, mimmondott a gyíkpoffa?

– Tudom; hogy hazudik.

– Viccös. Őjis uggyaneszt monta róllad.

Kham odébbállt egy kicsit, hogy könnyen célpontot válthasson Glasgian és a kristály között. A fegyverét azonban továbbra is a kristályra irányozta. Most egy kicsit magasabban állt, így benézhetett a Glasgian mögött tátongó verembe.

A verem tele volt tojáshoz hasonlító tárgyakkal, összetört tojáshéjakkal, és azokkal a valamikkel, amik feltehetően az összetört tojásokban pihentek valaha. Kham nem nagyon ismerte fel őket, az egyik dög viszont úgy festett, mint egy apró sárkány. Hirtelen nyilallt belé a felismerés: Kham egy sárkányfészek peremén állt.

Megdöbbenésében kicsit lejjebb engedte a rakétavető csövét. Glasgian kihasználta az alkalmat, és megpróbált odarohanni a kristályhoz. Kham újra felkapta a rakétavető csövét, és egy rakétát beleeresztett a földbe Glasgian és a kristály közé. A lökéshullám hátralökte a tündét. Glasgian visszagurult a lejtőn. Por és kavicsok záporoztak utána.

Fejük fölött a kőoszlopon a kristály szótlanul, méltóságteljesen pihent, érintetlenül és elkülönülten a körülötte tomboló erőszaktól. Egyszerre rejlett benne a hatalom, az új élet, és a végzet ígérete. Kham megborzongott.

– Ha nem vihetem véghez, amit elkezdtem, hatalmas árat kell majd fizetni – mondta csöndesen a tünde.

– A zár má edigg iss jó maggas vót.

– El sem tudod képzelni, mi jön még ezután. A gyermekeid átkozni fognak, ha meglesz akkor még a nyelvük. A fajod és az egész emberiség gyűlölni fog, ha megakadályozol abban, hogy megtegyem, amit meg kell tennem.

Megtenni, de mit? Orkokat gyilkolni és tojásokat törni.

– A humánnok úccse montak róllam jókat. A tündékk még anyirra se.

– A többi tünde ostoba volt Nem látták a belső szellemedet úgy, ahogyan most én. A bátorságodat, a szilárd elhatározást.

– Lósszar.

– Megértem a haragodat. De én sem tudtam azt, ami pedig már az első pillanattól kezdve tudnom kellett volna. Megkövetlek téged. Nem kell ellenségeknek lennünk.

– Néma zénn ötlettem vót.

– Tévedések és félreértések, és nem csak az én részemről. Tudod, hogy mi, tündék, sokáig élünk, szép dolgaink vannak, mágiánk van, és féltékeny vagy erre. Nem kell féltékenynek lenned. Neked is lehetnek ilyen szép dolgaid, ha a mágia megkönnyíti az életedet. És teszek majd róla, hogy neked is hosszú életed legyen. Mindössze csak egy kis bizalmat kérek cserébe.

Vajon megtenné Glasgian azt, amit most mondott? Hogyan bízhatna meg Kham ebben a tündében?

– Meppróbáttá megőni engem, mega családdomat.

– Amint már mondtam, tévedések és félreértések.

A tünde behízelgően mosolygott, tökéletes fogsora kivillant szép, ámbár kicsit poros arcából.

– Akkor még nem ismertem a szellemed erejét. Most már ismerem. Dolgozzunk együtt. Borítsuk együtt lángba ezt a borzasztó helyet, és szórjuk szét hamvait a szélben. Szálljunk szembe együtt a sárkánnyal. Az én mágiámmal és a te szellemeddel biztosan győzni fogunk. Mi leszünk Lojan és Yasmundr, mágus és győzhetetlen harcos. Örökké dicsőíteni fognak minket.

Kham mindig is igazi nagy harcos akart lenni. Minden orknak ez volt az álma; az orkokból harcosok lettek. Akkor hát miért érzett most keserűséget a gyomrában?

– És akkó?

– És akkor hősök leszünk. Miénk lesz az egész világ.

– Csak azé, mer kinyírrukk egy gyíkpoffát? Nem hisszem.

– Te rövid távon gondolkodsz, ami a fajtád gyakori hibája. De meg kell tanulnod – és meg is fogsz tanulni – hosszú távon tervezni. Perspektívában látni.

A szél megfordult egy kicsit, és megégett hűs szagát sodorta Kham felé. Perspektíva, mi? Talán már most is kezdte látni a saját perspektíváját.

– Nem vaggyok hős típpus.

A tünde csalódottnak látszott.

– Talán még mindig nem értelek meg teljesen. Talán nem a harcművészetek vonzanak. Beszéltél a családodról. Nem lehet, hogy csak békét kívánsz, csak haza akarsz menni, és nyugalomban élni a feleségeddel?

De lehet. A tünde biztosan sokat tudott erről.

– Talánn.

– Akkor elnyerheted ezt a békét. Nem kell harcosként szembeszállnod a humánokkal, hogy, rövid, kegyetlen élet után halj meg. Módomban áll ezt megváltoztatni a számodra. És meg is teszem, ha odaengedsz a kristályhoz – A tünde tett egy lépést felfelé a lejtőn. – A kristály örökké tartó békét hozhat erre a világra, és megszabadíthatja azt a féregtől – Még egy lépés. – Ehhez csak annyi kell, hogy most távozz.

– Hoggy aztá akámikó vadásszá rám, ha keddved tattya, mi?

– Nem. Hagylak elmenni. Téged is és a többi túlélőt is – Glasgian barátian az orkra mosolygott, – Ah, úgy gondoltad, hogy egyedül maradtál. Nos, a többiek közül néhányan még életben vannak, de ez nem tarthat már sokáig, ha nem kapnak megfelelő kezelést. Ne tétovázz. A kristály energiát ad, és az energiával gyógyítani lehet.

Kham nem tudta, ki maradt még életben. Az is lehet, hogy rajta kívül senki. A tünde bizonyítottan hazug volt, és lehet, hogy a sebesültek felől felhangzó nyögés csak illúzió. Akkor miért tétovázott Kham még mindig?

– És mér bízzak megg benedd?

– Mert érzed, hogy igazat beszélek. Megteszed, amit megígértem. Ne félj ettől. Királyi vérből származó herceg vagyok, tehát a szavam köt. Te viszont nem tartozol a vérvonalamba, így nem értheted az adott szó erejét. A számodra ezért esküt teszek. Az Anya csontjaira és az alkony harmóniájának szépségére esküszöm neked, hogy megteszem, amit mondtam. Ez egy nagyon ünnepélyes eskü.

Kham ugyan nem ismerte fel az esküt, de a tünde hangjából kicsengő mély meggyőződés nagyon meggyőző volt. Az a kis szemét tényleg meg akarta szerezni a kristályt. Vajon meg lehetett bízni benne?

– Gondom lesz rá, hogy úgy élj, mint egy király – mondta Glasgian, és egy újabb lépést tett a kristály felé.

Koronázd meg a bölcset, mondta a sárkány. Bölcs dolog lenne engedni, hogy a tünde visszaszerezze uralmát a kristály felett? Harry mindig arról beszélt, hogy a bölcsesség a korral jár, így aztán Khamnak nem lehetett belőle sok. És valószínűleg nem is lesz, ha figyelembe veszi az orkok várható élettartamát. A tünde egyedül Khamnak, csak Khamnak, és senki másnak tett ígéretet. És ha Kham meghal, akkor mi van? A tünde továbbra is szabadon csinálhatja azt, amit akar.

– És mivvan a köjkeimmel? – kérdezte Kham a kelleténél jobban megremegő hangon.

A tünde ünnepélyesen bólintott.

– Jobb világban fognak élni.

– A te világgodba.

A tünde újabb lépést tett.

– Igen, az én világomban.

Cselekedj, vagy végezd rabszolgaként, ahogy az ősidőkben is. A sárkány ezt mondta. Akkor most ki volt a hazug? Kham a kristályra irányozta a rakétavetőt.

– Ne! – kiáltotta a tünde.

Kham meghúzta a ravaszt.

– NEEEEE!

Glasgian kiáltása hangmagasságot váltott, és sikongó agóniába fordult. A rakéta telibe találta a kristályt és felrobbant. A tünde hangja még a robbanás dörejét is túlharsogta.

A füstölgő roncsból kékesfehér energianyaláb sercent ki, és dárdaként a tünde homlokának vágódott. Glasgian megrándult, mintha trillió voltos elektromos ütés érte volna. Az égbolton viharfelhők gyülekeztek, és mennydörgés zúgott. Villámok csapkodtak őrült kavalkádban mindenhol. A szél viharrá erősödött, így Kham elhajította a fegyverét, és a földre vetette magát. A tombolás egyre csak nőtt, és Kham tíz körmével még mélyebbre ásta magát. Izmai minden egyes villám csattanására összerándultak.

Arccal a porban Lissára és a gyerekekre gondolt, és azt kívánta lelke minden porcikájával, hogy ismét láthassa őket. Vajon helyesen cselekedett? Vagy épp most robbantotta ízekre a jövőjüket?

Az orkán nemsokára alábbhagyott egy kicsit. Kham arra gondolt, most már talán körül lehet nézni, Felemelte a fejét. A tisztás másmilyennek látszott. Az Airstar roncsaiból vékonyka füstoszlop szállt fel. Vajon Rabo túlélte a zuhanást? A kráter mélyebb részének széléről halk nyögés hallatszott. Besurranó. Legalább ő életben maradt. Milyen kemény ork csaj. Kham reszketeg lábbal felállt, és tekintete a tündére esett.

Glasgian ernyedten feküdt a széttört kristály törmelékei között. A kődarabkák többé már nem voltak vörösesek, visszatértek eredeti, halványzöld színükhöz. A tünde leégett bőrű kezében még markolt egy rózsaszín kristálydarabkát. A vöröses szín azonban Kham szeme láttára halványult és ment át halványzöldbe.

A tünde arcizmai petyhüdtek voltak, szájából nyár csordult ki. Az arca többé nem volt sem fiatal, sem szép, és egykoron egészséges, szép haja most száradt, őszes csomókban tapadt a fejére. Ráncos összeaszott bőre miatt alig lehetett felismerni Tölgyerdő Glasgiant. Szinte hihetetlen, de a mellkasa még mindig emelkedett és süllyedt. Még élt.

De az is jól látszott, hogy már senki sem segíthetett rajta. Saját maga sem.

– Nemérri meg a gyiloklást.

Kham ráköpött egyet és elfordult.

29.

Besurranó elég rossz bőrben volt, de Kham ügy vélte azért túlélheti, ha időben visszajutnak a civilizációba. Kham felbotorkált a lejtőn, és elindult az erdő felé, hogy találjon néhány ágat, amiből összerakhat majd egy kis hordágyszerűséget. Minél hamarabb ki akarta hozni a kráterből Besurranót, nehogy valakik még rájuk találjanak. Teljesen mindegy, hogy ki bukkan fel, a sárkány vagy a tünde embere, esetleg egy szelis-síd őrjárat, nem valószínű, hogy barátságosan viselkedne néhány sebesült és kimerült orkkal.

Talált néhány alkalmas csemetefát. Érezte, hogyan sajognak fáradt izmai, amikor kihúzta a fácskákat a földből Hosszú lesz még a hazafelé vezető út. Kham nekiállt, hogy keressen valamit, amivel egymáshoz kötözheti a fákat, így kis híján nem hallotta meg, hogy valaki halkan közeledik a háta mögött. Amikor Kham megfelelőnek érezte a pillanatot, kezében egy nehéz farúddal sarkon perdült. A macskafiú volt az. Bágyadt volt és kimerült, de élt. Neko elhátrált Kham elől, de megbotlott egy gyökérben és hanyatt vágódott. Kham először ütött – szerencsére nem talált – és csak utána jött rá, hogy a macskafiú fegyvere a hátán lógott és a két keze üres volt.

– Bazmeg! Ne csinádd eztet vellem. Majnem lapossra vettem a fejjed.

Neko félénken felnézett a földről.

– Bocs. Azt hittem, hallottad, hogy jövök. Épp elég zajt csaptam.

– Nna, nyomáss – mondta Kham és kinyújtotta a kezét. – Kejj fel.

A macskafiú megfogta Kham kezét, az ork pedig minden gond nélkül felhúzta a kis japánt a földről. Amikor elengedte a kezét, Neko kis híján megint elesett. Kham látta, hogy a srác bal lába jelenleg szinte semmilyen súlyt nem bírt el. Ha nem is tört el, de elég keményen kificamodott.

– Fájj?

– Túlélem.

– Eztet nem mindekki mondhattya el magáró.

– Nem. Láttam, mit műveltél.

– Egén? És ell is mondod a sákánny barátonnak, mi?

– Ha lesz egyszer sárkány barátom, akkor talán. De mivel jelen pillanatban nincsen…

A macskafiú szándékosan nem fejezte be a mondatot, hadd találja ki Kham maga, mire célzott. Kham arra gondolt, hogy igazán jó lenne, ha Neko csak legalább egyszer egyenesen és érthetően fejezné ki magát.

– Még mindég aszondod, hoggy nem dógozol a gyíkpoffának?

– Még mindig.

Megint nem válaszol egyenesen, gondolta Kham.

A Glasgian által emelt földfal felől mozgolódás támadt. A fal egyik végéről por szállt fel, amint valami megpróbálta kiásni magát a föld alól. Alfa háromcsövű géppuskája használhatatlanná görbült. Az ördögfióka rozzantnak látszott, króm páncélzata megfakult, összekarcolódott és meghajlott itt-ott. A fickó mégis működött. Újabb túlélő. Amikor Alfa teljesen kiemelkedett a porból, Kham jól láthatta, mennyire rossz állapotban volt az ördögfióka. A végtagjain repedések tátongtak, melyek mozgás közben nyikorgó hangokat hallattak, és folyadékot köptek magukból. Az orrába vezető csövek a vállán fityegtek, és valamiféle sötét folyadék csöpögött belőlük. A koponyáját védő egyik fémlap alaposan meggörbült. A mozgása közben keltett csattogó, nyikorgó hangok elhallgattak, amikor az ördögfióka megállt és a kristály széttört darabkáira bámult.

– Nem látszik túl boldognak – jegyezte meg Neko szárazon.

– Hát, ha tennem mondodd meg a gyíkknak, akkó maj dő megmongya. Éna hejében nem lennék tó boldog – Kham visszafordult a munkájához. – Nyomáss, seggíteni köll a Besurranónak.

Egy ideig csak Khamék nyögései hallatszottak, amint nagy igyekezettel megpróbálták egymáshoz kötözni a farudakat. Amikor végeztek a hevenyészett hordágy megépítésével, elindultak vele a kráter felé. Alfa nyekergő hangja megint felcsendült, de Kham rá sem hederített; a hordágy megakadt valamiben. Kham éppen lehajolt, hogy kiszabadítsa, amikor Neko váratlanul felkiáltott, és ledobta a földre a hordágy rá eső végét.

Kham még idejében fordult meg, hogy lássa, Alfa már csak körülbelül hat méternyire jár tőle, és rohamosan közelít. A háromcsövű motorja tehetetlenül szikrázott. Aztán fém kezdett csattogni, és az ördögfióka alkarjából valahonnan egy fegyver kezdett kiemelkedni. A hang elhallgatott, és a félig nyitott tárolórekeszből füst szállt fel. Az ördögfióka szemében vad düh tombolt; semmi kétség nem volt afelől, hogy gyilkolni akart.

– Áruló. Gyilkos. Áruló – motyogta Alfa, és tovább folytatta lassított felvételhez hasonlító (mármint az ő számára) rohamát. Ráugrott Khamra, mielőtt az ork félre tudott volna ugrani.

A tönkrement háromcsövű lecsapott, Kham pedig ösztönszerűen felemelte egyik karját, hogy kivédje a csapást. A fém rácsattant a karjára, és azonnal eltörte a csontot. A fájdalom robbanásszerű hirtelenséggel lángolt fel. A rossz karod, te hülye! Kham hátrazuhant a hordágyra, és maga alá temette Nekót. Neko felkiáltott, mintha csak ő érezte volna azt a fájdalmat, ami Kham összeszorított fogakkal tűrt. Kham tompán érezte, hogy a kis macskafiú vadul vergődik alatta, és hirtelen rájött, hogy Neko a saját baja miatt kiáltott; Kham a srác sérült lábára zuhant rá.

Az ördögfióka felemelte a háromcsövűt, hogy újra lesújtson vele, de Khamnak sikerült félregurulnia, így a fegyver csöve belefúródott a porba. Kham még egyet gurult, és feltápászkodott a földről. Kétségbeesetten körülnézett, merre találja a rakétavetőt. A fegyverben még volt egy rakéta, amikor eldobta; és az éppen elég is lesz a mániákus gyilkológép leállításához. Ha ugyan Kham képes lesz egy kézzel tüzelni.

– Áruló, gyilkos – kántálta az ördögfióka.

Alfa minden sérülése ellenére elég gyorsan mozgott ahhoz, hogy utolérje Khamot, aki szemét képtelen volt levenni az ördögfiókáról, ezért hátrafelé futva próbált menekülni. Alfa azonban messze nem volt olyan pokolian villámgyors, mint egészséges állapotban. Kham elhajolt Alfa ütése elől, és saját fémkezével az ördögfióka arcába csapott. Alfa feje hátrazökkent, de a fémlemezek elnyelték az ütés erejének egy részét.

Az ördögfióka megpróbálta magához ölelni Khamot, de Kham a földre vetette magát, és oldalt gurult. Érezte, amint megmoccannak karjában a törött csontvégek, de legyűrte a fájdalmat. Ez volt a közelharcból való szabadulás ára. Nem akarta, hogy a fémember magához tudja szorítani őt; az ő hús-vér izmai nem vehették fel a versenyt Alfa kibernetikus végtagjaival.

Ezt Alfa is tudta. Sarkon fordult, és ismét elindult Kham felé. Ezúttal óvatosabban; kivédte Kham ütéseit. Arra viszont már nem volt képes, hogy a védekezés mellett támadni is tudjon, A harcuk leginkább körtáncra kezdett hasonlítani: Kham újra és újra elugrott az ördögfióka elől, és hirtelen irányváltásokkal operált, Alfa pedig megpróbált úgy helyezkedni, hogy minél közelebb kerülhessen az orkhoz. Minden egyes ütésváltás egyre jobban aláásta Kham fogyó erejét. Fogalma sem volt, meddig lesz még képes kitartani. Vadul lihegett, és a karjában lüktető fájdalom szinte teljesen elkábította.

A könnyű győzelem reményei aztán végleg szertefoszlottak, amikor végre megtalálta a rakétavetőt. A fegyver szinte pontosan Alfa háta mögött hevert a földön. És lehet, hogy Alfa végtagjai lelassultak, de az agya friss maradt. Látta, merrefelé pislogott Kham, és úgy irányította a harcot, hogy az ork minél távolabb terüljön a rakétavetőtől. Kham megpróbálta kicselezni, de az ördögfiókának mindig sikerült megakadályoznia, hogy Kham közelíteni tudjon a fegyverhez.

Kham hirtelen meglátott egy esélyt, és úgy döntött, hogy megpróbálkozik vele. Miközben Alfa éppen egy köves talajt vizsgálgatott, Kham megpróbált elsuhanni mellette. Sajnos a fémember túl gyorsnak bizonyult. A rúgás ugyan merev volt és szögletes, de azért hordozott annyi erőt, hogy a földre terítse Khamot.

Az ördögfióka azonnal Khamra vetette magát, és vadul ütlegelni kezdett mindkét karjával. Kham kiszabadította saját kiberkarját, és remek ütést vitt be Alfa léjére, még jobban meggörbítve ezzel a már eddig is sérült páncéllemezt.

Ez maradt Kham egyetlen esélye. Ütlegelni kezdte a fémlemezt. Ha eléggé meg tudja görbíteni, talán meg tudja ragadni a szélét, és talán ki tudja tépni a helyéről. A páncélzat védelme nélkül pedig az ördögfióka egy az egyben fogja érezni Kham ütéseit. Kham vagy tönkre tudja verni a fickót, vagy ami még jobb, szét tudja robbantani az ördögfióka védtelen koponyáját.

Alfa kegyetlen eltökéltséggel csépelte tovább Khamot. Kham elháríthatta volna az ütéseket, de mivel-most mással volt elfoglalva, azok rettenetes erővel csapódtak a testének. Érezte, hogy eltörik egy bordája, de kitartott. A fémlemez egyik széle elengedett, így Kham bele tudott kapaszkodni a peremébe.

Alfa végre felismerte a veszélyt. A tönkrement háromcsövű odacsapott, és félreütötte Kham karját. Kham azonban nem engedte a fémlemezt, így az vért fröcsögtetve kiszakadt a helyéről. Hasznát azonban már nem lehetett venni a nyílásnak. Az ördögfióka a földhöz szegezte Kham karját. Az ördögfióka súlyával a mellkasán Kham semmit nem tehetett, hogy kihasználja a fémember fejpáncélzatában keletkezett nyílást.

Alfa magasra emelte bal karját, majd egy pillanatra pislogva megtorpant. Kham arra gondolt, hogy a fémlemez kiszakítása esetleg megrongálhatott néhány áramkört, és egyetlen bátor pillanatig azt hitte, hogy az ördögfióka esetleg végleg-mozdulatlanná dermedt. Aztán a kiberfiú lefelé fordította a fejét, és Kham szemébe nézett. Alfa tekintetében félelmetes megvilágosodás tükröződött.

– Kudarcot vallottál, nyomorult. Így megtehetem azt, amit már korábban meg kellett volna tenni – Az ördögfióka gonoszul vigyorgott. – Ha te nem akadékoskodtál volna, Béta és Gamma még mindig élnének. Ők voltak az én cimboráim, te nyomorult.

Alfa hátrabillentette magasra emelt kézfejét, és a csuklójából széles acélpenge csusszant elő. A penge tompán csillogott a kora hajnali derengésben. Alfa lefelé fordította a karját, és a penge hegyét egyenesen Kham torkának szegezte.

– Ezt a cimboráimért kapod, te nyomorult.

Aztán Alfa arca szétrobbant. Kham fülében egy géppisztoly ugatása csengett, miközben arcára csont-, fém- és húsdarabkák záporoztak. Undor helyett azonban megkönnyebbülést érzett.

Életben maradt.

Az ördögfióka pusztult el, nem pedig Kham. Alfa karja továbbra is felemelve maradt. A borotvaéles penge most felfelé meredt, az ég felé. Kham követte a fegyver hegyének vonalát, és végül azon kapta magát, hogy felfelé bámul az éjszakai égboltra.

Volt ott fent valaki, akinek köszönettel tartozott?

Aztán tekintete ismét visszavándorolt¹ a földre, és megpillantott valakit idelent, akinek egészen biztosan köszönettel tartozott. Neko ott állt Alfa merev válla mögött. A macskafiú még mindig tüzelésre kész helyzetben tartotta füstölgő Coltját. A fegyver csöve Alfa koponyájára mutatott, a Kham által kiszakított nyílásra.

Az idő megtorpant kereke ismét forogni kezdett. Kham elnézte, ahogy Neko leengedi a fegyver csövét és kiveszi az üres tárat. Az arcára kiülő feszültség megenyhült, és kimerült megkönnyebbülésbe ment át.

Kham a földre lökte a mellkasára nehezedő gépi hullát. Nem volt könnyű. Amikor végre lelökte magáról, csak feküdt a földön, és úgy érezte, minden ereje elszállt. Kham az ördögfióka hátán sorakozó pöttyöket nézte; kis kaliberű lövedékek nyomai voltak, amik nem tudtak áthatolni Alfa páncélzatán. Ha Kham nem tépte volna ki azt a fémlemezt, Neko lövedékei hatástalanok maradtak volna. És ha a macskafiú nem lőtt volna, Kham most már nem élne. Ketten kellettek hozzá, hogy legyőzzék a fémembert.

Neko odabicegett Khamhoz, és lenézett rá. Arcán félmosoly játszadozott. Mintha kérdezni akart volna valamit. De nem szólalt meg.

– Asszem, tévettem, amikó megítéltelek, macskafijú,

– Azt hiszem, tévedtél – Neko Kham felé nyújtott egy masszív botot. – Szükséged lesz rá az eltört karodhoz. Felsegítenélek, de azt hiszem nem bírnám el a súlyodat.

– Nembajj – Kham fájdalmasan feltápászkodott és elvette a felkínált botot.

Neko a zsebéből előhúzott egy szíjat, ellenőrizte, hogy Kham karja egyenesen állt-e, majd nekilátott, hogy a szíjjal a bothoz erősítse a törött végtagot. Khamot egy kicsit meglepte az elsősegélynyújtás, de jóleső érzéssel hagyta, hadd végezze a dolgát a macskafiú.

– Mi ketten nem úggy nézzünk ki, minta győztessek.

– Hárman. Besurranó még él, és Rabót sem néztük még meg. Ami a győztest illeti? Ez most olyan eset, amikor nem számít, hogy minek a győztest illeti? Ez most olyan eset, amikor nem számi, hogy minek nézel ki. Csak az számít, hogy még lélegzel.

Kham Nekóra nézett, és összeráncolta a homlokát.

– Nemmte beszétté Harrynak lelkekkrő?

– Ha ugyan lélegzel, de elvesztetted a lelkedet, akkor feleslegesen lélegzel.

Kham megrázta a fejét.

– Maj máskó, macskafijú.

– Máskor mit?

– Maj máskó kitallálom, mit akattá mondanni.

Először ugyanis azt kellett kitalálnia, hogy mihez kezdjenek.

Mire odavonszolták a hordágyat Besurranóhoz, és az ork nőt felfektették rá, Kham gondolkodott egy keveset. Aztán megint csak gondolkodott, miközben Besurranót bevonszolták a fák közé, biztonságba. Megtették érte, amit meglehetett tenni, utána elmentek, hogy megnézzék az Airstar roncsait. Kham őszinte meglepetésére derült, hogy Rabo él, de beszorult a roncsok közé. Csak együttes erővel tudták szétfeszíteni a fogva tartó fémlemezeket, de azért sikerrel jártak. Sőt, még némi elsősegélycuccot is sikerült szerezniük a helikopterből. A beadott fájdalomcsillapítók hatására a két súlyosan sérült ork végre pihentető álomba sodródhatott. Egy teljes órájukba került ugyan, de azért elcihelődtek a fészek közeléből.

Egyszer elrepült a fejük fölött valami repülő, de senki sem zavarta meg őket. Kham örült ennek. Sem ereje, sem kedve nem volt egy újabb bunyóhoz. Ha szerencséjük van, Rabo egy-két napon belül járóképes lesz, és hárman már Besurranót is el tudják szállítani. Addig viszont a fák között kell maradniuk.

A macskafiú az idő nagy részében csöndben maradt. Akárcsak az erdő. Senki sem kutatott utánuk. Kham ezen csodálkozott, de nem látott okot a panaszkodásra.

Csak még több ideje maradt gondolkozni.

Ez volt eddig élete legkeményebb vadászata. Túl sok ember hazudott túl sok embernek, hogy a saját céljuk érdekében manipulálják őket. És ők csak azért csöppentek ebbe az egészbe, mert pénzre volt szükségük. A csak pénzért való vadászat egyenesen a manipulátorok karjaiba hajtotta őket. Kham magában megesküdött, hogy soha többé nem fog még egyszer ilyen helyzetbe kerülni

– Tuddod, macskafijú, arra gondóttam, hoggy kiszálokk a züzlettbő.

Neko végigmérte Khamot.

– Nem valószínű. Te a vadászatra születtél.

– A zéllet rövidd, macskafijú. Tú rövidd ahhó, hoggy más paraccsára rohangájjak. Hoggy meghajjak mijatta.

– De ugye nem gondolod komolyan, hogy feladod az árnyéletet? Neked túlzottan is szükséged van az általa biztosított szabadságra.

Nem, döbbent rá Kham. Nem gondolt rá komolyan, hogy feladja az árnyvadászi életet. Sőt, valójában egészen különös dolgokra gondolt.

– Családdom van, macskafijú.

– És?

És mi? A hosszabb életért folytatott vad hajszája során olyan tulajdonságai is felszínre bukkantak, amelyekre eddig nem figyelt oda. Néhány még tetszett is neki. Rengeteg érzelem kavargott a fejében, melyek mind a szokások és az egyenes gondolkodás ellen szóltak. Mégis, néhány dolgot azért tisztán látott.

– Azokk a zöltönyossök, mégha sárkánnyok iss, uralni akargyák a zembert. Ennem hejes. És csak akkó tuddod eztet megakadájonni, ha magaddnak dogozó. Szembe kő szánni velükk, harconni velükk, ha tucc, és mindég megpróbánni ellenükk fordíttni a sajját tervükket.

A macskafiú megint úgy nézett rá, mint az előbb.

– Elég ronda Dávid vagy.

– Dávid?

– Az a pásztorfiú, aki parittyával vette fel a harcot Góliát ellen.

– De osztán lelőtte a zórijást, oszt király lett belőlle, nem?

Neko felvonta egyik szemöldökét, és halkan megszólalt, mintha csak magának beszélne.

– Koronázd meg a bölcset.

Most már Neko is úgy beszélt, mint a sárkány.

– Nem hisszem, hoggy engemmet bőcsnek lehetne nevvezni

– Ez maga a bölcsesség – kacagott Neko. – De gondolom, igazából nem is számít a dolog. Különben is, miféle király lenne belőled? A világ már kinőtte az ilyesmit.

Tényleg, miféle király? Mostanra Kham azonban már rájött, hogy a sárkány mondását nem szó szerint kellett értelmezni. Megvonta a vállát.

– A magija visszagyütt.

– Vissza bizony.

– Hát, nem úffest, hogy másoknakk akarnák parancsógatni. Nem hisszem, hoggy áztat akannám. De azér legaláb saját magamm fölöt uralkoddhatok. Ha nemis tuddom lenyomni őkket, azér sose hajtok nekkik fejet. És a kínkövves pokóra monddom, sohha nem csatlakozzuk hozzájuk.

Kham lenézett az aprócska macskafiúra. A bibliai Dávid is kicsi volt.

– Akkarsz még jáccogatni, macskafijú? Vaggy okossab vaggy, mint amijennek láccó?

NEO TECH^TM

Elektronikus értelmező szótár Magyar Kiadás

NA/UCAS-SEA NTN4206

Copyright © Renraku Computer System Inc. 2037-2041

adatjack – A számtalan kibernetikus beépítés egyike. Külsőre nem tűnik másnak, mint az illető halántékába beágyazott, egyszerű jack-csatlakozónak, belül azonban igen kifinomult, bonyolult áramköröket tartalmaz, melyek kapcsolatban állnak az, illető agyának érzékelő és döntéshozó központjaival.

agglomeráció – A huszonegyedik századi nagyvárosokat övező lakónegyedek összessége. Huszadik századi hasonlattal élve úgy kell elképzelni a dolgot, mintha a nagyváros és az azt övező falvak, községek, kisvárosok pár száz kilométeres körzetben „összenőttek” volna, minden köztük lévő, szabad terület beépült volna.

archológia – Nyugodtan mondhatjuk, hogy a huszonegyedik századi építészeti technológia egyik kimagasló eredményét képezik az archológiák. Ezek olyan óriási, néhány négyzetkilométernyi területet elfoglaló, néhány száz emeletes épületkomplexumok, melyek semmilyen más külső forrást nem használnak fel saját maguk működtetéséhez és a bennük lakó százezrek kényelmének biztosításához. Saját hulladék anyagaikat gyakorlatilag száz százalékig újrahasznosítják, saját élelmiszertermelő telepekkel, saját gyárakkal, lakóblokkokkal, üzletekkel, sportpályákkal, mesterséges parkokkal, stb. és természetesen saját energiaforrással is rendelkeznek. A világtól teljesen elkülöníthető, önálló gazdasági egységek. A levegőt és a vizet békeidőben a külvilágból szerzik, de minden archológiát felkészítettek arra, hogy szükség esetén ezek saját előállításáról is gondoskodni tudjanak.

árnyvadász – Ha a mamutcégek el akarnak végezni egy munkát, de nem akarják bemocskolni a kezüket, szükségük van olyan illegális, a nemzetközi adatbázisokban nem nyilvántartott emberek szolgálataira, akik az adott munkát gyorsan, hatékonyan és pontosan elvégzik (természetesen a megfelelő fizetség ellenében). Ezeket a saját szakállukra dolgozó, törvénytelenül dolgozó vállalkozókat hívják árnyvadászoknak.

beültetés – A huszonegyedik században a sebészi technológia soha nem ismert távlatokba jutott el, Közönséges vakbélműtét szintjére kerültek az olyan sebészi beavatkozások, melyek során a páciens testébe saját kérésre valamilyen mesterséges protézist építenek be. A programozók a fejükbe épített csatlakozón keresztül közvetlenül hozzákapcsolódhatnak a számítógépeikhez; a katonák szemét éjjellátó szemre cserélték ki, mellyel mellesleg a fegyverük célkeresztjét, is maguk előtt látják; az utcai szamurájok alkarjából akaratuk parancsara előcsusszanó, borotvaéles pengék rejtőznek, stb. Ha valakinek elég pénze van ahhoz, hogy megfizesse ezeket a beépítéseket, gyakorlatilag nincs előtte lehetetlen.

csomópont – A világot behálózó számítógéprendszer számítógépekből, perifériákból és az azokat összekötő adatcsatornákból áll. És bár ezek mind a hálózat hardveréhez tartoznak, programok futtatására nem mindegyik képes. A hálózat azon pontjait, amelyek programokat is tudnak futtatni (ilyen pl. egy számítógép, de nem egy huszadik századi telefax) csomópontnak nevezik.

dekás – A huszadik század végén megjelenő számítógépzsokék huszonegyedik századi leszármazottja. Egészen kivételes programozói képességekkel rendelkezik és ezeket általában arra használja fel, hogy illegálisan behatoljon különféle számítógéprendszerekbe és ott kisebb-nagyobb fennakadásokat okozzon, vagy adatokat raboljon el. A mamutcégek kőkemény védelmi programokkal igyekeznek megóvni értékes adataikat az illetéktelen behatolók elől, de mivel ez általában kevésnek szokott bizonyulni, saját alkalmazásukban is áll egy csapat jól képzett dekás.

Ébredés – A2011. évet a Káosz Évének is nevezik. Az emberiséget ismeretlen eredetű, gyorsan terjedő vírus tizedelte meg, atomerőmű katasztrófák történtek és lázadások törtek ki számos nagyvárosban. És ami a legfontosabb: a mágikus energiafolyam több ezer évnyi apály után ismét dagadni kezdett, és ezzel a mágia visszatért a földre. Vele együtt újra megjelentek az eddig csak a legendákból ismert mágikus lények is: orkok, trollok, sárkányok, stb. A világ tehát gyökeresen megváltozott: egyesek szerint „Felébredt”.

fegyverkapcsolat – Olyan kibernetikus beépítés, mely lehetővé teszi viselője számára, hogy gyakorlatilag tökéletes pontossággal célozzon a fegyverével, Ha a fegyver markolatából kiálló érintkező becsatlakozik a harcos tenyerébe épített aljzatba, a fegyverkapcsolat elektronikus rendszere a harcos látóidegére vetíti a fegyver célkeresztjének képét. A harcos így mindig pontosan látja, merre mutat a fegyvere. A tüzeléshez nem kell lenyomni a ravaszt, elég ha csak tüzelni „akar” a harcos, a fegyver máris elsül.

goblinizáció – Az Ébredés egyik (nem túl kellemes) kísérőjelensége. Az emberiség mintegy tíz százaléka váratlanul érthetetlen átváltozáson ment át. Egyesek olyan torzszülöttekké alakultak át, mint a trollok vagy orkok, egyesekből a töndékhez hasonló karcsú, szépséges lények váltok, mások aprók lettek, mint a törpök, stb. A létrejött új fajokat a tudósok továbbra is embernek (homo sapiensnek) tartották, jóllehet a köztük lévő különbség jóval nagyobb volt, mint a huszadik század végén a különféle emberfajtái közötti különbség. Ennek megfelelően a fajgyűlölet is sokkal erősebb hullámokban csapott fel.

Hálózat – A huszonegyedik századra a különféle telekommunikációs rendszerek már az egész földet behálózták. Egyetlen cég sem tudott megélni számítógépek nélkül, és mivel a multinacionális társaságok működési területe is az egész földre kiterjedt, szükségessé vált a huszadik század végén még annyira eltérő telekommunikációs rendszerek egységesítése. Kialakult tehát a végleges szabvány és az összes telekommunikációs vonal egyetlen nagy hálózatba olvadt. Ezt nevezik egyszerűen csak „A Hálózat”-nak.

hefesz – A helyből felszálló repülőgép szleng elnevezése.

HFR – Helyből Felszálló Repülőgép. Nem azonos a helikopterrel, ugyanis a helikopter rotorlapátjai kizárólag vízszintesen képesek mozogni. A HFR-ek hajtóművei csak le- és felszálláskor működnek függőlegesen, repülés közben a gép vízszintes állásba fordítja őket és hagyományosan, szárnyakkal repül. A géptípus korai, huszadik századi megfelelője például a Harrier vadászrepülőgép.

hitelkártya – szleng: kártya – Kis, elektronikus eszköz, mely egyszerre szolgál személyazonosítóként, útlevélként, fizetőeszközként, pénztárcaként és mágneszár-kulcsként. Őse a huszadik század vége felé jelent meg kis, mágnesszalaggal ellátott kártyácska formájában. Ez a mostani változat annál természetesen sokkal jobban használható. Jóllehet nemcsak fizetőeszközként szolgál és valójában henger alakú, hagyományból mégis rajta ragadt a hitelkártya név.

HMHW – Humán-Metahumán Vámpirikus Vírus. Létezése nem bizonyított, de a tudósok között általánosan elfogadott elmélet szerint ez a vírus okozza az Átváltozást. A vírus eddig ismeretlen módon terjed, jóllehet vannak olyan válfajai, melyekről feltételezik, hogy testnedvek útján vándorolnak át az újabb egyedekre. Így magyarázzák például azt, hogy a Hatodik Világban újra megjelent vámpírok és a hozzájuk hasonló, lények képesek a harapásukkal saját formájukra változtatni az áldozatukat.

Humanis poliklub – A rasszisták az ébredés óta az embereket már nem bőrszínük alapján különböztetik meg egymástól, hanem fajta alapján (tündék, törpék, trollok, stb.). Természetesen a rossz emlékű Ku-Klux-Klanhoz hasonló szerveződések is létrejöttek, melyek ezúttal nem, az amerikai négerek ellen, hanem minden, nem a szűken vett humán fajtához (homo sapiens sapiens) tartozó ember elleni harcot tűzték zászlajukra. Ezeket a klubokat, szerveződéseket hívják ugyanis Humanis polikluboknak, ahol a „poli” előtag a politikára utal, ugyanis sok klubtag magas szintű törvényhozó szervezetek tagjaként igyekszik elérni a metahumánok teljes jogfosztottságát.

humán – Mint annyi mást, ezt a kifejezést is a huszonegyedik század elején történt Ébredés hozta magával. A világméretű mutációs vírus terjedése során (legalábbis ez az eddigi hivatalos tudományos elmélet) az emberiség tíz százaléka genetikus átváltozáson ment keresztül. És mivel a kialakult új egyedek is a homo sapiens fajhoz tartoznak, az „ember” szó többé már nem jelöli az át nem változott többséget. Ezért a „normális emberek” gyakran inkább humánoknak nevezik magukat.

jég – A Jelenlétgátló (JG) program szleng neve. A dekások szinte kizárólag csak ezen a néven hajlandók nevezni a dolgukat megnehezítő (de általában nem teljesen lehetetlenné tévő) védelmi programokat.

JG – Jelenlétgátló program. Mivel a megfelelően felkészült, huszonegyedik századi számítógép-zsokéktól (dekásoktól) egyetlen mamutcég sem tudhatja biztonságban az adatbázisait, kénytelenek voltak megtalálni a módját, hogy a pénznél is nagyobb értéket képviselő információt megvédjék az illetéktelen behatolóktól. Így születtek meg a JG-nek nevezett biztonsági programok. A leggyengébbek csak annyit tesznek, hogy riasztják a rendszert, ha illetéktelen behatolót észlelnek, a legerősebbek viszont arra is képesek, hogy fizikai károkat okozzanak a behatoló felszerelésében vagy (adatjack esetén) az agyában. Nevüket onnan kapták, hogy a leggyakrabban alkalmazott változataik védelmi intézkedésként igyekeznek elérni, hogy a behatolót kiszorítsák a rendszerből.

JME – Jobb Mint az Élet. A huszadik század végén az otthoni szórakozást a videofilmek és számítógépes játékok jelentették. Akkoriban kezdtek kialakulni az ún. virtuális valóság, rendszerek, melyeknél az illető a fejére húzott egy sisakot és így már nem a négyszögletes képernyőn, hanem közvetlenül a szeme előtt látta a filmet vagy a számítógépes játék képeit. A huszonegyedik századra ez a technika odáig fejlődött, hogy a berendezés közvetlenül az ember idegvégződéseire küldte az elektromos impulzusokat, így a „film” nézője azt valóságként érzékelte, mintha ő maga belebújt volna a főszereplő bőrébe. Innen természetesen már csak egyetlen lépés volt, hogy a valóságos világból érkező ingereknél „vastagabb”, vagyis erősebb, nagyobb élvezetet nyújtó ingerekkel stimulálják az idegvégződéseket, hatékonyabban, mint bármely, hagyományos kábítószer. Ennek megfelelően, a kimagasló élmény miatt könnyű rászokni a JMÉ-re, ám ez általában azzal jár, hogy a „modern narkós” elhanyagolja fizikai testét és előbb vagy utóbb belepusztul a JMÉ-zésbe.

kiberdekk – Az elavult számítógépes terminál modern megfelelője. A hagyomány kedvéért billentyűzetet is tartalmaz, de a legfontosabb része az az adatkábel, mely a dekás halántékába épített adatjackbe csatlakozik és természetesen az az interfész-modul, amely a számítógép hálózatból érkező elektronikus jeleket a dekás számára képi és hangi ingerekké alakítja át. A dekás ezzel úgy érzi, mintha a számítógép által generált illúzióvilágban mozogna.

kibertér – A számítógép által generált illúzióvilág. A huszonegyedik században a programozók nem billentyűzeten keresztül programoznak, hanem „gondolati úton”, a halántékukba beágyazott adatjacken keresztül. A számítógépen belül azonban csak elektromos impulzusok léteznek. A ősidőkben, a huszadik század második felében a számítógépek ezeket az impulzusokat képekké és betűkké alakították át, hogy a felhasználó a monitorról leolvashassa őket. A modem időkben, ha a felhasználó rendelkezik adatjackkel, akkor a számítógép jeleit idegimpulzusokká alakítják át, így a felhasználó úgy érzékeli mintha egy „mesterséges világban” mozogna. Ezt a mesterséges, számítógép generálta világot nevezik kibertérnek.

kiberver – Az emberi testet erősebbé, gyorsabbá, ügyesebbé, stb. tevő kibernetikus beépítések gyűjtőneve. A szó hasonlóan jött létre, mint a számítástechnikában megszokott szoftver és hardver szavak.

mana – Az a varázsenergia, mely a világ minden pontján (most már újra) jelen van láthatatlanul, érezhetetlenül. A megfelelően képzett személyek (varázslók) képesek arra, hogy megérintsék és formázzák ezt az energiát.

Mátrix – A huszonegyedik század programozói már nem egy vibráló monitor előtt ülnek és nem írógéphez hasonlító billentyűzeten pötyörésznek, hanem a halántékukba épített adatcsatlakozón keresztül közvetlenül kapcsolatban állnak a világméretű számítógép hálózattal. Ennek megfelelően az általuk használt programok már nem úgy kommunikálnak velük, hogy képeket és betűket vetítenek egy képernyőre, hanem egyfajta „hallucinációhoz” hasonlóan közvetlenül átprogramozó látó-, halló- és egyéb érzékelőidegeire vetítik az információt. A programozó sem billentyűkön üti be az utasításait a gépnek, hanem ennél sokkal hatékonyabban: egyszerűen „rágondol”, hogy mit akar csinálni, a gép pedig értelmezi az agyimpulzusait és végrehajtható gépi utasításokká transzformálja. Így ha a programozó „becsatlakozik” a rendszerbe, úgy érzi, mintha egy számítógép által generált „világban” mozogna és cselekedne (virtuális valóság), ahol a látott objektumok valójában különféle számítógépek, adatok, perifériák, stb. Ezt a számítógépek által előállított illúzióvilágot nevezik a programozók Mátrixnak.

megapulz – Az információ mértékegysége. Hasonló az elavult megabájt és gigabájt mértékegységekhez, de azoknál jóval nagyobb információmennyiséget jelöl.

metahumán – Az átváltozás során az emberekből kialakult új fajokat (orkok, tündék, törpök, trollok stb.) nevezik így. Mint a nevük is sugallja, a tudósok a homo sapiens faj különféle változatainak tartják őket, ez persze nem akadályozza meg a fajgyűlölő csoportokat abban, hogy erőszakos cselekményeket kövessenek el ellenük.

metroplexum – A metropolisz és a komplexum szavak keresztezéséből származó kifejezés, mely a gigantikus, gyakran kisebbfajta ország méretű nagyvárosokat jelöli.

MI – Mesterséges Intelligencia. A huszadik század hatvanas éveiben megszületett kifejezés, az ember azon örök álmának megtestesítője, hogy megszülethessenek a szintetikus úton, gyárban előállított gondolkodó gépek. A kifejezés szorosan véve olyan szoftvert jelent, mely nemcsak viselkedésében képes szimulálni egy értelmes ember kommunikációját, de valódi „gondolkodó” funkciókra is képes. Ezek legfontosabbika lenne az önálló tanulás és asszociáció képessége, mely minden kreatív tevékenységnek az alapja. Jelenleg nem létezik igazi Ml program, jóllehet egyes hírek szerint a Renroku Computer Systems, Inc. titkos kutatói igen közel állnak az igazi Ml létrehozásához.

műérzet – Azon berendezések, neve, melyek (megfelelő, fejbe ültetett elektronikákon keresztül) képesek arra, hogy használójának agyi idegpályáit ingereljék. A készülék használója a gépbe programozott képeket, hangokat, ízeket, stb. úgy érzékeli, mintha az tenne a valóság. A műérzet rendszerek felhasználási területe a pilótakiképzéstől kezdve a szórakoztatóiparon át egészen az olyan tiltott alkalmazásokig terjed, mint pl. a JMÉ.

nujen – A huszonegyedik századi világ egységes, nemzetközi valutája, melynek közvetlen elődje a japán jen volt. A kifejezés az angol „new yen” (új jen) kifejezésből származik.

ork – Az Ébredés során létrejött metahumán fajok egyike. Erős testfelépítésű, agresszív, nagydarab lények, akik általában nem rendelkeznek túlzottan magas szellemi teljesítőképességgel. Agyarakká felfödött, hatalmas szemfogaik és erősen szőrös, izmos testük meglehetősen félelmetes látványt kelt. És akiknek volt már dolguk orkokkal, azok tudják azt is, hogy a látvány valóságot takar.

paraállat – A Ébredés során, a világba ismét visszatért a mágia és ezzel együtt természetesen megjelentek az olyan lények is, melyek mágikus képességekkel rendelkeztek. Az újra megjelent mágikus állatokat nevezik paraállatoknak.

perszona ikon – A Mátrix illúzióvilágában dolgozó programozó vagy dekás a számítógéprendszer által keltett és az agyába épített érintkezőkön az érzőidegeire vetített mesterséges képek között mozog. Ehhez szüksége van egy kiberdekkre, melyen megállás nélkül fut az a program (Perszona irányító Mester Program), mely a gépi jeleket audiovizuális jelekké alakítja át. Ez a program arról is gondoskodik, hogy a dekket használó programozó saját képe megjelenjen a gép által generált világnak azon csomópontjában, ahol a programozó éppen tartózkodik a hálózaton belül. Ezt a kivetített képet nevezik perszona ikonnak.

plexum – A metroplexum szó rövidített, szleng változata.

pusztulat – Általában a nagyvárosok külső, lepusztult negyedeit jelölik ezzel a kifejezéssel. Valószínűleg az új szó születésének az az oka, hogy a „lepusztult külvárosi környék” kifejezés nem fejezi ki elég érzékletesen, hogy miről is van szó.

RASZ – Rendszer Azonosító Szám. A szlengben a „rossz” szót használják. Minden egyes állampolgár rendelkezik egy ilyen számmal, mely tökéletesen egyértelműen azonosítja őt pénzátutalás, rendőri ellenőrzés és hasonló tevékenységek során. Huszadik századi, kezdetleges elődjének a személyi szám mondható.

rigó – A modernkori pilótákat nevezik így. A jobb gépjárműveket (nemcsak a repülőgépeket, hanem hajókat, autókat, sőt néha akár egész épületeket is) felszerelik rigócsatlakozókkal, így a rigó a halántékába épített csatlakozón keresztül közvetlenül hozzá tud kapcsolódni a gépéhez és úgy érzi annak minden részét, mintha az a saját, kibővített teste lenne. A repülőgép szárnyai az ő szárnyai lesznek, az üzemanyag az ő vérkeringése lesz, a futómű az ő lába, stb.

rigódekk – Rigócsatlakozókkal és többfrekvenciás adóvevőkkel ellátott számítógépterminálhoz hasonlító készülék, mely arra szolgál, hogy segítségével az azt használó rigó távirányítással is irányítani tudjon akár több járművet is (feltéve persze, hogy az illető járművek is fel vannak szerelve távirányító-rendszerrel).

SPU – Sub-Processor Unit. Egyike azon számos kifejezéseknek melyek angol rövidítésükkel vertek gyökeret a számítástechnikai irodalomban. Lefordítva „al-feldolgozó egység”-et jelent és olyan egy vagy több mikroprocesszorból álló számítógép részegységet jelent, melyet közvetlenül a gép agyához, a CPU-hoz (Central Processing Unit = Központi Feldolgozó Egység) kapcsolnak, hogy az egyszerűbb számítási feladatokban kisegítse azt. A CPU drága idejét így az igazán bonyolult számítások végrehajtására lehet használni.

szaszkacs – Három méter magas, szőrös, meglehetősen félelmetes kinézetű, de rendkívül békés természetű metahumán lény. Hivatalosan is értelmes lénynek nyilvánították, így az ő fajukat is megilletik az emberek számára biztosított jogok. Emberi hangon beszélni nem tudnak, de kifejlesztettek a számukra egyfajta, a süketnémák beszédéhez hasonló gesztusnyelvet melynek segítségével korlátozott módon az emberek is kapcsolatba tudnak lépni velük.

szintibőr – A huszonegyedik században méregdrága luxuscikknek számítanak a természetes bőrből készült ruhák és felszerelési tárgyak. Helyette szintetikus úton előállított, szintibőrnek nevezett anyagot használnak, mely szinte minden vonásában megegyezik a természetes bőrrel.

törp – Az Ébredés során létrejött metahumán fajok egyike. Alacsony, tömzsi lények, erős testszőrzettel és általában fejlett technikai érzékkel. És bár külsőleg hasonlítanak a legendák törpjeíre, a valóságban kevés közös tulajdonságot mutatnak velük.

trideo – A huszadik század végén elterjedt, de azóta jócskán elavult, kétdimenziós videó háromdimenziós változata.

troll – Az Ébredés során létrejött metahumán fajok egyike. Háromméteres, csupa izom, szőrös test, agyaras pofa és korlátozott agykapacitás jellemzi. Félelmetes kinézetük és testi erejük miatt általában biztonsági embereknek szokták használni őket (e helyütt az „ember” kifejezés biológiailag jogos, ugyanis a trollok is a homo sapiens faj egyik leszármazottai). Olyan helyeken persze, ahol az őrzöttek nem túl ijedősek.

tünde – Az Ébredés során létrejött metahumán fajok egyike. Törékenynek tűnő, nyúlánk testükkel, hegyes fülükkel és meglepően szép arcvonásaikkal (különösen a tünde hölgyek gyönyörűek) megtévesztőén hasonlítanak a legendákban szereplő „istenek népéhez”. A városi környezetnél általában messze jobban kedvelik a természetes erdőket, és mivel közülük sokan mágikusan is aktívak, varázslataikkal sokat tettek az iparosítás által felborított ökológiai egyensúly visszaállításáért. Kizárólag a saját területeiken persze.

vadász – Az árnyvadász szó rövidebb, az utcai nyelvben gyakrabban használt változata.

vendigó – Három méter magas, tagbaszakadt, leginkább a yetihez hasonlító, fehér bundájú, vörös szemű, félelmetes agyarakkal rendelkező metahumán lény. A legtöbben közülük mágikusan aktívak és a sámáni tradíciót követik. Veszedelmes ragadozó hírében állnak és bár mindenféle élőhúst elfogyasztanak, a gyomrukat állandóan mardosó, gyötrő éhségérzetet csak emberhússal tudják ideig-óráig csillapítani. Éppen ezért a legtöbb államban vérdíjat tűztek ki a fejükre és engedélyezett az azonnali elpusztításuk „feltéve”, hogy a vadász elég képzett és elég nagy tűzerővel rendelkezik ahhoz, hogy megöljön egy vendigót. A vendigók bújtatása és segítése szintén tilos, gyakran halálos ítélet terhe mellett.