Huszonhatodik fejezet CSAK EGY EMBER

Rand menet közben a kabátja zsebébe dugta a karcsonkját, lehajtotta a fejét, a kulcsot pedig gondosan gyolcsba csavarva, az övére akasztva cipelte. Senki sem figyelt fel rá. Csak egy ember volt, aki Ebou Dar utcáit rótta. Semmi különös, hacsak az nem, hogy a legtöbb itteninél magasabb volt.

Vörösesszőke haja talán kis aiel vérre utalt. De mostanság olyan sok furcsa ember jelent meg a városban a seanchanok védelmét keresve. Mit számított még egy?

Amennyiben valaki nem tudott fókuszálni, itt stabilitás várta. Biztonság.

Ez zavarta a legjobban. Ezek itt az ellenségei voltak. Hódítók. Úgy érezte, a földjüknek nem volna szabad békésnek lennie. Borzalmas, szenvedéssel teli helynek kellene lennie, ami zsarnoki elnyomás alatt nyög. De egyáltalán nem ilyen volt.

Kivéve, ha valaki fókuszált. Azokkal a seanchanok iszonyatos dolgokat műveltek. Mégsem volt minden olyan fényes a nagy, boldog felszín alatt! És mégis, döbbenetes volt látni, hogy másokkal milyen jól bánnak.

A kolompárok nagy csoportokban táboroztak a város kapui előtt. A szekerek hetek óta nem mozdultak, és mintha kezdtek volna falvakká összeállni. Rand köztük járva hallotta, hogy néhányan arról beszélnek, le kellene telepedniük. Mások persze tiltakoztak ellene. Ők voltak a kolompárok, az utazónép! Hogyan találnák meg a Dalt, ha nem keresnék? Ez ugyanúgy a részük volt, mint a Levél Útja.

Reggel, amikor feltárultak a város kapui, a többi éjszaka érkezővel együtt bement. A kolompárok befogadták mindannyiukat; úgy tűnt, a seanchanok ételadagokat juttatnak nekik azért, hogy ellássák a későn érkező utazókat. És ez csak egy volt számos foglalkozásuk közül. Üstöket foltoztak, egyenruhákat varrtak, és minden mást elvállaltak. Cserébe hosszú történelmük során először részesültek a fennhatóság védelmében.

Rand épp elég időt töltött ahhoz az aielekkel, hogy átragadjon rá is valami a kolompárok iránti megvetésből. Persze ez a megvetés erősen viaskodott benne azzal a tudással, hogy a tuatha’an sok szempontból jóval közelebb maradt az igazi, hagyományos aiel értékekhez. De emlékezett még rá, milyen volt úgy élni. Rhuidean látomásaiban ő maga is a Levél Útját követte. Látta a legendák korát is.

Pár kurta percre átélte azokat az életeket, mások életét.

Végigsétált a fülledt város zsúfolt utcáin, és kicsit még mindig szédelgett. Előző éjjel elcserélte a fekete kabátját egy kolompárral egy egyszerű, barna köpenyre. Alul rongyos volt, és itt-ott toldottfoldott. Nem kolompárköpeny volt, hanem valami, amit a kolompárok varrtak meg valakinek, aki nem jött vissza érte. Kevésbé volt benne feltűnő, még ha így arra kényszerült is, hogy a kulcsot az övére szíjazva hordja, ne a külön erre a célra varrott mély zsebben. A kolompár adott neki egy vándorbotot is, és ő

most arra görnyedve bandukolt. A magassága feltűnő lehetett volna, és láthatatlan akart lenni az itteniek előtt.

Kis híján megölte az apját. És nem kényszerítette Semirhage, nem befolyásolta Lews Therin. Nem volt mentsége. Nem volt ellenérve. Ó, Rand al’Thor megpróbálta megölni a tulajdon apját. Megragadta az Egyetlen Hatalmat, megfonta a fonatot, és kis híján szabadjára is engedte.

A haragjának már nyoma sem volt; undor vette át a helyét. Meg akarta keményíteni magát. Keménynek kellett lennie. De ide vezette a keménysége! Lews Therin legalább az őrülettel mentegethette a tetteit. Ő

semmivel: nem volt hová elbújnia, nem volt hová menekülnie saját maga elől.

Ebou Dar. Eleven, zsúfolt város, félbevágta a hatalmas folyam. Rand a nyugati parton járkált, csodaszép szobrok szegélyezte tereken, sok emelet magas, fehér házsorok közt futó utcákon. Néha verekedésbe vagy késharcba keveredett emberek mellett ment el, akiket senki sem próbált meg szétválasztani. Még a nőknek is kés fityegett a nyakában, drágaköves kis tokban. Belelógott mélyen kivágott felsőjük dekoltázsába, ruhájuk alól pedig színes alsószoknyák villantak elő.

Nem törődött velük. Egyre csak a kolompárokon járt az esze. A kolompárok itt biztonságban voltak, de az ő birodalmában a tulajdon apja sem volt biztonságban. Féltek tőle még a barátai is. Látta Nynaeve szemében.

Az itteniek egyáltalán nem féltek. Seanchan tisztek jártak-keltek a tömegben jellegzetes, rovarszerű

sisakjukban. Az emberek utat nyitottak nekik. Tiszteletből, nem félelemből. Amikor Rand belefülelt a közrangúak beszélgetésébe, hálásak voltak a stabilitásért. Dicsőítették a seanchanokat, amiért elfoglalták őket!

Átment az egyik csatorna fölötti rövid kis hidacskán. Aprócska csónakok hintáztak odalenn a vízen, csónakosok kiáltottak oda egymásnak. A városban nem volt semmi rendezettség – ahol lakóházakat várt volna, ott üzletek álltak, és ahelyett, hogy a hasonló boltok kis csoportokban egymáshoz húzódtak volna, mint a legtöbb nagyvárosban, itt összevissza szétszóródtak. A híd túloldalán elment egy jókora, fehér épület, aztán egy fogadó mellett.

Egy csiricsáré, színes selyemruhás ficsúr belebotlott az utcán, és hosszú, túlságosan is udvarias bocsánatkérésbe kezdett. Ő továbbsietett: tartott tőle, hogy a másik csak párbajozni akar.

Az Ebou Dar-iak egyáltalán nem tűntek elnyomott népnek. Nem volt a mélyben feszülő ellenállás sem.

A seanchanok sokkal jobban kézben tartották Ebou Dart, mint ő Bandar Ebant, és az itteniek boldogok voltak – sőt, tehetősek! Természetesen Altara, mint királyság, sosem volt valami erős. Rand tudta a tanítómestereitől, hogy a korona fennhatósága nem sokkal terjed túl a városon. Nagyjából ugyanez volt a helyzet a többi seanchan hódítás alá esett vidéken is. Tarabon. Amadicia. Az Almoth-alföld. Némelyik ugyan stabilabb volt, mint Altara, mások még annyira sem, de mindenhol örömmel látták a rendet.

Megállt, és nekitámaszkodott egy újabb fehér épületnek, ezúttal egy patkolókovács műhelyének. A fejéhez emelte karcsonkját, és próbálta rendezni a gondolatait.

Nem akart szembenézni azzal, mit tett kis híján a Kőben. Nem akart szembenézni azzal, mit tett: a Levegő fonataival a földre lökte Tamet, megfenyegette, őrjöngött.

Nem összpontosíthatott erre. Nem azért jött Ebou Darba sem, hogy úgy bámészkodjon, mint valami falusi suttyó! Azért jött, hogy elpusztítsa az ellenségeit! Dacoltak vele: ki kellett irtani őket! A világ összes nemzetének ez volt az érdeke!

De ha ennyi hatalmat fókuszálna a kulcson át, miféle kárt tehetne? Hány életet oltana ki? És nem lehet, hogy csak jelzőtüzet gyújtana a Kitaszítottak számára, mint a saidin megtisztításakor tette?

Hadd jöjjenek! Kihúzta magát. Le tudja győzni őket.

Itt volt az ideje támadni. Itt volt az ideje eltörölni a seanchanokat a föld színéről. Félretette a botját, és leakasztotta a szobrot az övére fűzött zsinegről, de nem kényszerítette rá magát, hogy kicsomagolja a gyolcskendőből. Egy ideig csak nézte a kezében fehérlő holmit, aztán elindult. Annyira nem figyelt, hogy még a botot is ott hagyta. Az Újjászületett Sárkány a nép között járt, és senki sem ismerte fel.

Számukra Rand al’Thor messze volt. Az Utolsó Csata kevésbé számított, mint hogy sikerül-e kiérniük a csirkékkel a piacra, vagy a fiuk felgyógyul-e a köhögésből, vagy hogy egyáltalán megengedhetik-e maguknak azt az új selyemmellényt, amire úgy vágytak.

Nem is fogják tudni a választ, amíg el nem pusztította őket.

Irgalom lesz, suttogta Lews Therin. A halál mindig irgalom! Az őrült valahogy manapság nem is tűnt olyan őrültnek. Sőt, igazság szerint a hangja egyre inkább kezdett az övére hasonlítani.

Átment egy újabb hídon, és megérkezett a város hatalmas, fehér falú palotája, a seanchan udvar otthona elé. Négy emelet magas volt, négy kupolája tövében aranysávval, számtalan kis tornya csúcsán még több arannyal. A Kilenc Hold Leánya is odabenn tartózkodik. Olyan tisztává tehetné ezeket a falakat, amilyenek még sosem voltak. Tökéletessé. A maga módján végre kész lehetne az épület, arra a pár pillanatra, amíg a semmibe nem fakul.

Kicsomagolta a kulcsot. Csak egy újabb idegen, aki egy sáros híd tetején ácsorog. Miután megsemmisítette a palotát, gyorsnak kell majd lennie. Kisebb öröktűzlöketekkel elpusztítja majd a hajókat a kikötőben, aztán valami köznapibb módon tűzesőt idéz a városra, hogy pánikot keltsen. A káosz lelassítja az ellenségeit. Ezek után a város kapuiban lévő őrposztokhoz Utazik, és elpusztítja őket.

Halványan derengett valami egy ellátótáborról a várostól északra, ahol egyaránt tartottak katonát is, élelmet is. Következőnek majd azt semmisíti meg.

Onnan Amadorba kell mennie, aztán Tanchicóba és a többibe. Gyorsan fog Utazni, sosem marad annyi ideig egy helyen, hogy a Kitaszítottak elkaphassák. A halál villódzó fénye lesz, mint a fénylő parázs, ami itt is, ott is lángra lobban. Sokan meghalnak majd, de legfőképp a seanchan hódítók.

Lenézett a kezében a kulcsra. Aztán megragadta a saidin t.

A rosszullét sokkal durvábban tört rá, mint addig valaha is. Olyan erősen csapta meg, mintha ököllel ütötték volna le, és a földre roskadt. Felkiáltott, szinte nem is érezte, ahogy a kőre zuhant. Felnyögött, megragadta a kulcsot, és köré kuporodott. Mintha égett volna belül, aztán megfordította a fejét, a vállára gördült, és végighányt a hídon.

De megtartotta a saidin t. Szüksége volt a Hatalomra. A tápláló, csodaszép Hatalomra. Még a saját hányása bűze is valósabbnak érződött, édesebbnek a benne fortyogó Hatalomtól.

Kinyitotta a szemét. Emberek gyűltek köré, aggodalommal a tekintetükben. Egy seanchan őrjárat közelgett. Eljött az idő. Le kellett rájuk csapnia.

De nem tehette meg. Az emberek aggódtak. Őszintén aggódtak. Törődtek vele.

Tehetetlen dühében ordítva nyitott Kaput, és a körülötte állók döbbenten hátraszökkentek. Ő talpra zökkent, és átvetette magát a nyíláson, négykézláb rohant, a seanchan katonák kardot rántottak, és idegen parancsszavakat kiáltottak.

Rand rázuhant a fekete-fehér kőkorongra, és a levegő körülötte fekete volt, akár az űr. A Kapu bezárult mögötte, elzárta tőle Ebou Dart, és a korong lassan siklani kezdett. Átlebegett a semmin, csak valami különös, egyenletes derengés világította be. Rand összekuporodva hevert a korongon, a kulcsot dédelgette, mélyeket lélegzett.

Miért nem tudok elég erős lenni? Nem volt benne biztos, hogy ezt most ő gondolja, vagy Lews Therin.

A kettő egy volt. Miért nem tudom megtenni, amit kell?

A korong haladt egy darabig, és az űrt nem törte meg más hang, csak az ő zihálása. A korong úgy nézett ki, mint a Sötét Úr börtönének pecsétjei: hullámvonal szelte ketté, az egyik fele fekete volt, a másik fehér. Ő a feketén hevert. Ezt a részt hívták sokan sárkányagyarnak. Az emberek szemében a gonosz jele volt. A pusztításé.

De ő a szükséges pusztítást hozta csak. Miért hajtotta volna olyan keményen a Minta, ha nem azt akarja tőle, hogy pusztítson? Eredetileg próbálta kerülni, hogy öljön – de nem volt rá sok esély, hogy ezt megtehesse. Aztán azt próbálta megállni, hogy nőket öljön. Az is lehetetlennek bizonyult.

Ő maga volt a pusztítás. Ezt el kellett fogadnia. Valakinek elég keménynek kellett lennie ahhoz, hogy megtegye, amit tenni kell, nem?

Egy Kapu nyílt a semmiben, és Rand talpra kecmergett. Szorosan markolta a kulcsot. Lelépett a sikló korongról, ki az üres mezőre. Itt küzdött a Callandor ral a kezében a seanchanok ellen. Itt vallott kudarcot.

Sokáig nézte a mezőt, mélyeket lélegzett, aztán újabb Kaput nyitott. Hómezőre érkezett, és a jeges szél végigtépett rajta. Átlépett. A lába alatt megcsikordult a hó. Hagyta, hadd csukódjon be mögötte a Kapu.

Az egész világ kitárult alatta.

Miért jöttünk ide? – kérdezte Rand.

Mert, válaszolta Rand, mert ezt itt mi csináltuk. Itt haltunk meg!

A Sárkánybérc csúcsán állt, a magányos hegyen, ami akkor tört fel, amikor Lews Therin megölte magát háromezer évvel korábban. Az egyik oldalon lelátott oda, ahol több száz hosszal alatta kirobbant kráter tátongott a hegy oldalában. Hatalmas volt a nyílás, sokkal nagyobb, mint amilyennek oldalról látszott.

Vörösen izzó, fortyogó kőzettel teli, kerek nyílás. Mintha a hegy egy része egyszerűen hiányzott volna, mintha le lett volna tépve: a csúcs a magasba tört, de a hegy oldala nem volt sehol.

Rand lenézett a fortyogó mélységbe. Mintha egy vadállat szájába nézett volna. Megcsapta a forróság, és hamupelyhek szálltak fel a levegőben.

A tompa ég felhősen borult fölé. A talaj is éppolyan távolinak látszott, alig lehetett kivenni, mintha csak mintás takarót terítettek volna a lába elé. Emitt egy zöld folt. Erdő. Amott pár öltés: egy folyó. Keletre kis porszemet látott a folyón, mintha parányi levél akadt volna a cérnaszálba. Tar Valon.

Leült, a hó megroppant a súlya alatt. Maga elé tette a kulcsot a földre, és Levegőt és Tüzet szőtt össze, hogy ne fázzon.

Aztán a térdére könyökölt, az öklére támasztotta az állát, és lenézett a gömböt magasba emelő férfi parányi szobrára.

Gondolkozott.

Huszonhetedik fejezet ARANYSZÁLAK

Szél csapott fel Rand körül, ahogy a világ tetején ült és merengett. A Levegő és a Tűz fonata elolvasztotta körülötte a havat, és vagy három láb széles körben kivillant a szikla szürkésfekete taraja. A csúcs törött körömként mart az égbe, és ő ott ült a tetején. Amennyire meg tudta ítélni, a Sárkánybérc csúcsán volt. Talán az egész világ legmagasabb pontján.

Csak ült a kis sziklapárkányon, és a kulcs ott hevert előtte a kövön. A levegő ritka volt idefenn, és nehezére esett lélegezni, míg csak rá nem lelt arra a fonatra, ami kicsit összenyomta a levegőt körülötte.

Akárcsak a hideg ellen idézett fonatnál, ennél sem tudta, hogyan csinálta. Halványan emlékezett még rá, hogy Asmodean mintha próbált volna megtanítani valami hasonló fonatot, de neki az nem ment. Most mintha természetes lett volna. Lews Therin hatása, vagy az, hogy már ennyire ismeri az Egyetlen Hatalmat?

A Sárkánybérc törött, tátott pofája több száz lábbal alatta, a balján ordított. A hamu és kénbűz még ilyen messze is maró volt. A kráter száját hamu festette feketére, olvadt kőzet és robajló tűz mázolta vörösre.

Ő még mindig fogta a Forrást. Nem merte elengedni. Sosem volt olyan rosszul, mint amikor a legutóbb megragadta, és félt tőle, hogy amikor a legközelebb megpróbálná, legyűrné a rosszullét.

Már órák óta ott ült. És mégsem érezte magát fáradtnak. Csak bámulta a ter’angreal t. Gondolkozott.

Ki volt? Mi volt az Újjászületett Sárkány? Jelkép? Áldozat? Pusztításra kovácsolt kard? Védelmezésre emelt, óvó kar?

Báb, ami újra és újra eltáncolja a szerepét?

Dühös volt. Dühös volt a világra, a Mintára és a Teremtőre, amiért elhagyta az emberiséget, hadd küzdjön meg egymaga a Sötét Úrral, irányítás nélkül. Milyen jogon követelte bármelyik is magáénak az ő életét?

Rendben, felajánlotta nekik az életét. Rettentő sokáig tartott, amíg elfogadta a tulajdon halálát, de végül megbékélt vele. Nem volt elég? Tényleg egészen a végig szenvednie kellett?

Azt hitte, ha eléggé megkeményíti magát, akkor nem kell tovább szenvednie. Ha nem érez, akkor nem is fájhat.

Kínzóan lüktetett a seb az oldalán. Egy ideje már képes volt megfeledkezni róla. De a kezén száradó halálok nyersre dörzsölték a lelkét. Az a lista Moiraine-nel az élén. A nő halálával kezdett elromlani minden. Addig még mindig reménykedett.

Addig még egyszer sem zárták ládába.

Megértette, mit várnak tőle, és úgy változott, ahogy meggyőződése szerint ehhez változnia kellett.

Mindegyik változás csak azt szolgálta, hogy összeroppanjon a kötelesség súlya alatt. Hogy meghaljon olyan emberekért, akiket nem is ismer? Hogy ő az egész emberiség kiválasztott megmentője? Az ember, aki arra választatott, hogy egyesítse a világ királyságait, és elpusztítsa mindazokat, akik nem hallgatják meg? Aki arra választatott, hogy a nevében harcolók ezreinek a halálát okozza, hogy az ő lelkük súlyát is a vállán hordja, mert valakinek ezt is viselnie kellett? Miféle ember az, aki felvállalja mindezt, és mégis megőrzi az ép elméjét? Nem látott más kiutat, mint hogy elvágja magát az érzelmeitől, mint hogy újraalkotja magát cuendillar ból.

De kudarcot vallott. Nem volt képes eltaposni az érzelmeit. Az a hang mélyen odabenn olyan halk volt, mégis megsebezte, mintha a legapróbb kis tűszúrás ejtett volna lyukat a szívén. De még a legapróbb kis lyukon is kifolyt a vér.

És a lyukaktól idővel elvérzett.

A csendes hang már elhallgatott. Eltűnt, amikor a földre lökte Tamet, és kis híján végzett vele. E nélkül a hang nélkül is tovább mert volna menni? Mi van, ha ez volt a régi Rand utolsó szikrája – azé a Randé, aki még hitt benne, hogy tudja, mi jó és mi rossz? Akkor mit jelent a csend?

Felkapta a kulcsot, és felállt. A csizmája megcsikordult a kövön. Délre járt már, bár a napot sűrű

felhőtakaró rejtette. Odalenn látta az erdőket, tavakat, falvakat.

– És mi van, ha nem akarom, hogy a Minta tovább menjen? – ordított fel. Előrelépett, egészen ki a sziklaperemre, és a mellkasához szorította a kulcsot. – Ugyanazokat az életeket éljük! – bődült le rájuk.

– Újra és újra és újra és újra! Ugyanazokat a hibákat követjük el! A királyságok ugyanazokat az ostobaságokat csinálják! Az uralkodók újra és újra cserbenhagyják a népüket! Az emberek továbbra is szenvednek és gyűlölnek és meghalnak és ölnek!

Nagyot lökött rajta a szél, belekapott barna köpenyébe és elegáns teari nadrágjába. De a szava messze szállt, visszaverődött a Sárkánybérc törött falán. Hideg volt és éles, friss, új levegő. A fonat elég melegen tartotta ahhoz, hogy életben maradjon, de nem tompította el a fagy marását. Azt nem is akarta.

– Mi van, ha azt hiszem, hogy ennek az egésznek nincs semmi értelme? – csattant fel egy király parancsoló hangján. – Mi van, ha nem akarom, hogy tovább forogjon? Mások vére árán élünk! És azokat a másokat elfelejtettük! Mi haszna az egésznek, ha minden, amit tudunk, elkopik? A nagy tettek, a nagy tragédiák… egyik sem jelent semmit! Legendákká válnak, aztán a legendákat elfelejtik, és az egész kezdődik újra elölről!

A kulcs ragyogni kezdett a kezében. A felhők mintha még sötétebben húzódtak volna a feje fölé.

Rand dühe a szívverésével egy ütemben lüktetett, és követelte, hogy engedje szabadjára.

– Mi van, ha igaza van? – ordított. – Mi van, ha jobb lenne véget vetni ennek az egésznek? Mi van, ha a Fény mindig is csak hazugság volt, és ez az egész csupán büntetés? Újra és újra megszületünk, gyengén, halandóan, mindörökké csapdába esve! Örökre szenvednünk kell!

A Hatalom egy új óceán medrét kitöltő, őrjöngő hullámként robajlott bele. Életre kelt, átmosta a saidin csodája, nem érdekelte az sem, hogy ezt a tüzet minden fókuszálni képes férfinak látnia kell. Mintha lángra lobbantotta volna a Hatalom, mintha napként ragyogott volna le a világra.

– MINDEZ MIT SEM SZÁMÍT!

Lehunyta a szemét, egyre több Hatalmat fogadott magába, és úgy érezte magát, mint eddig még csak kétszer. Egyszer, amikor megtisztította a saidin t. És egyszer, amikor létrehozta ezt a hegyet. És akkor még több Hatalmat szívott magába.

Tudta, hogy ennyi el is pusztíthatja. Már nem érdekelte. Az évek óta felgyülemlő harag végre szabadon lángra lobbant, végre kiutat talált. Széttárta a karját, és a jobbjával a kulcsot markolta. Lews Therinnek igaza volt, amikor megölte magát, és létrehozta a Sárkánybércet. Csak nem ment elég messzire.

Emlékezett arra a napra. A füstre, a robajra, az éles fájdalomra, ahogy a Gyógyítás kitisztította az elméjét, ahogy a lerombolt palotában hevert. De minden kín eltörpült a felismerés iszonyatos fájdalma mellett. A kín, hogy kidöntve, üszkösen látja a csodás falakat. Az ismerős holttestek látványa, akiket mintha megunt rongyokként vetettek volna a földre.

És Ilyena, aki ott hevert a közelében, és aranyhaja széles tócsában terült szét körülötte.

Érezte, ahogy a palota a föld zokogásától reszket meg alatta. Vagy a Sárkánybérc volt az, és attól lüktetett, hogy ilyen iszonyatosan sok Hatalmat fogadott magába?

Érezte a levegőt megülő vérszagot, a korom, a halál és a fájdalom bűzét. Vagy csak az alatta elterülő, haldokló világ szagát érezte?

A szél ostorozni kezdte, a fölötte örvénylő hatalmas felhők egymásba csavarodtak, akár a feneketlen mélyben találkozó, ősi behemótok.

Lews Therin hibát követett el. Meghalt, de a világot életben hagyta, sebzetten, hadd bicegjen előre.

Hagyta, hogy az Idő Kereke tovább forogjon, keringjen, rothadjon, és újra visszahozza erre a földre.

Nem menekülhetett. Csak altkor, ha mindennek véget vet.

– Miért? – suttogta a körülötte tekergőző szélbe. A kulcson át több Hatalom zúdult belé, mint ami a saidin megtisztításakor eltöltötte. Talán több, mint amit valaha bárki magában tartott. Elég lett volna ahhoz, hogy felfejtse a Mintát, és végső nyugalmat hozzon.

– Miért kell mindezt újra és újra megtennem? – suttogta. Egyszer már kudarcot vallottam. Meghalt, és én öltem meg. Miért kellett újra megszületnem?

Villám csapkodott, mennydörgés taszította meg. Ő lehunyta a szemét, ott állt a több ezer láb magas meredélyen, a jeges szélvihar szívében. Lehunyt szemhéján át is látta a kulcsból áradó fényt. A benne robajló Hatalom túlragyogta. Ő volt a nap. Ő volt a tűz. Ő volt az élet és a halál.

Miért? Miért kell mindezt újra és újra megtennem? A világ nem tudta megválaszolni a kérdést.

A magasba emelte a karját, átáramlott rajta az erő és a hatalom. A halál, a pusztítás megtestesülése volt.

Véget vet ennek az egésznek! Véget vet mindennek, hogy az emberek végre megpihenhessenek a sok

szenvedés után!

Megakadályozza, hogy újra és újra élniük kelljen. Miért? Miért tette ezt velük a Teremtő? Miért?

Miért élünk újra és újra? – kérdezte hirtelen Lews Therin hangja tisztán, élesen.

Igen, könyörgött válaszért Rand, mondd meg! Miért?

Talán… kezdte Lews Therin, egy pillanatra döbbenetesen józanul, és a hangjában nem csengett egy szikrányi őrület sem. Halkan, áhítatosan beszélt. Miért? Lehetséges… hogy talán azért, hogy kapjunk még egy esélyt!

Rand megdermedt. A szél ismét meglökte, de nem mozdíthatta el. A Hatalom megingott benne, mint a bűnöző nyaka fölött hosszan kitartott hóhérbárd. „Lehet, hogy nem választhatod meg a rád nehezedő

kötelességet – hallotta Tam hangját az emlékeiben. – De azt megválaszthatod, miért teljesíted őket.”

Miért, Rand? Miért mész csatába? Mi értelme az egésznek?

Miért?

Csend borult mindenre. Még a vihar, a szél süvítése, a mennydörgés dacára is csend borult mindenre.

Miért? – gondolta Rand álmélkodva. Mert ahányszor csak élünk, mindig szeretünk is.

Ez volt a válasz. Átmosták az eddig élt életek, az eddig elkövetett hibák, és a mindent megváltoztató szeretet. Látta lelki szemei előtt az egész világot, és mindent beragyogott a kezében sütő fény.

Emlékezett az életeire, több százra, több ezerre, az emlékei visszanyúltak a végtelenbe. Emlékezett a szeretetre, a békére, az örömre, a reményre.

Ebben a pillanatban hirtelen eszébe jutott valami csodálatos. Ha én újra élek, talán ő is él!

Ezért küzdött. Ezért született meg újra, ez volt a válasz Tam kérdésére is. Azért harcolok, mert a legutóbb elbuktam. Azért harcolok, mert jóvá akarom tenni, amit akkor elrontottam.

Ezúttal nem akarom elrontani.

A benne őrjöngő Hatalom a csúcspontjára ért, és ő maga ellen fordította, visszavezette a Choedan Kal kulcsába. A ter’angreal egy sokkal nagyobb erőhöz csatlakozott, egy hatalmas sa’angreal hoz, messze délen. Azért építették, hogy megállítsák vele a Sötét Urat. Néhányan azt mondták, túl erős. Túl erős ahhoz, hogy valaha is éljenek vele. Túl ijesztő.

Rand a saját hatalmát fordította ellene, szétzúzta a távoli gömböt, elpattintotta, mintha csak egy óriás markolt volna rá.

A Choedan Kal felrobbant.

A Hatalom a semmibe villant.

A vihar véget ért.

És Rand nagyon hosszú ideje először kinyitotta a szemét. Valahol mélyen tudta, hogy soha többé nem hallja már Lews Therin hangját a fejében. Mert nem két külön személyiség voltak. Sosem.

Végignézett az alatta elterülő világon. A magasban örvénylő felhők végre felszakadoztak, még ha csak közvetlenül fölötte is. A félhomály feloszlott, és ő látta, hogy a nap épp fölötte ragyog.

Felnézett rá. Aztán elmosolyodott. És végül mélyen, szívből, tisztán felnevetett.

Túl rég nem tett ilyet.

Epilógus FÉNYBEN FÜRÖDVE

Egwene két bronzlámpa fényében dolgozott. Mindkét lámpa a kezét magasra emelő nőalakot ábrázolt, és a tenyerükben libbent a láng. A nyugodt, sárga fény visszaverődött kezük ívén, a karjukon, az arcukon. Vajon a Fehér Torony és Tar Valon jelképei voltak? Vagy az aes sedaiokat ábrázolták, ahogy Tüzet szőnek? Vagy talán csak egy korábbi amyrlin ízlését tükrözték.

Az íróasztala két oldalán álltak. Rendes íróasztala volt, és végre volt hozzá rendes széke is. Az amyrlin dolgozószobájában ült, bár minden Elaidára utaló jeltől megfosztották. Kopáran hagyták hátra, a falak üresen néztek vissza rá, a lambériát nem díszítette sem faliszőnyeg, sem kép, a fal melletti kis asztalokon nem álltak műtárgyak. Még a könyvespolcokat is kiürítették; nehogy Elaida olvasmányai közül valami ne legyen a kedvére.

Abban a pillanatban, amint látta, hogy a többiek mit tettek, Egwene megparancsolta, hogy Elaida minden holmiját gyűjtsék össze, és zárják biztonságos helyre. Olyan nőket rendelt az őrzésére, akikben megbízott. A holmik közt biztos maradt Elaida terveire utaló jel. Talán az egyik könyve lapjai közé csúsztatott be pár rejtett jegyzetet, hogy később még átnézze. Talán jobban elrejtette, és csak abból lehet kikövetkeztetni, mit akart, hogy épp milyen fajta könyveket olvasott, vagy mit tartott az asztalfiókban.

De nem volt a kezükben Elaida, hogy kivallassák, és még csak fogalmuk sem volt róla, miféle cselszövések maradtak hátra, hogy később a Fehér Torony lábába marjanak. Egwene maga akarta végignézni Elaida holmiját, aztán kifaggatni egyesével a Toronyban lévő összes aes sedait, hogy megtudja, miféle kis jeleket rejtenek.

Egyelőre viszont épp elég más dolga akadt. Megrázta a fejét, és tovább lapozott Silviana jelentésében. A nő a krónikák valóban hatékony őrének bizonyult; sokkal ügyesebb volt, mint Sheriam.

A Toronyban maradt nők tisztelték Silvianát, és mintha a Piros ajah is legalább részben elfogadta volna a békeajánlatát, a gesztust, hogy közülük választotta a krónikák őrét.

Persze kapott két igen merev tiltakozó levelet is: egyet Romandától, egyet pedig Lelaine-től. Ott hevertek a papírhalom legalján. Mindkét nő szinte ugyanolyan gyorsan visszavonta lelkes támogatását, ahogy mellé álltak pár órával előtte. Most azon civakodtak, mihez kezdjenek a damane kkal, akiket Egwene a Fehér Torony elleni támadás alatt fogott el, és egyiküknek sem tetszett az ő terve, hogy aes sedait faragjanak belőlük. Úgy tűnt, hogy Romanda és Lelaine még évekig fájdítják majd a fejét.

Félretette a jelentést. Késő délután volt, fény szivárgott be az erkélyajtó áttört ablaktábláján. Nem nyitotta ki: jobban szeretett a félhomályban dolgozni. Jó érzés volt egyedül lenni.

Egyelőre a szoba hiányos berendezését sem bánta. Tény, hogy kicsit túlságosan is emlékeztetett a novíciák főnökasszonyának dolgozószobájára, de a világ összes faliszőnyege sem űzhette volna el ezt az emléket, ha egyszer Silviana volt az ő krónikaőre. És nem is volt ezzel semmi baj. Miért is akarna elfeledkezni arról az időszakról? Élete legcsodásabb győzelmei közül többet is akkor ért el.

Bár azt határozottan nem bánta, hogy sziszegés nélkül tudott ülni a fenekén.

Halványan elmosolyodott, és átfutotta Silviana jelentésének következő részét is. Aztán összevonta a szemöldökét. A Toronyban lévő Fekete nővérek többsége elmenekült. A Silviana gondos, egyenletes kézírásával készült jelentés arról számolt be, hogy bár sikerült elfogniuk néhány Feketét az ő

felemelését követő pár órában, azok a nők a leggyengébbek közé tartoztak. A többségük – úgy hatvan Fekete nővér – elszökött. Beleértve egy ülnököt is, mint az Egwene-nek már feltűnt, aki nem volt rajta Verin listáján. Evanellein eltűnése határozottan arra vallott, hogy Fekete.

A homlokát ráncolva kapta fel a következő jelentést. A Toronyban lévő összes nő listája volt, sok-sok oldal hosszú, kiterjedt irat, ajahok szerint lebontva. Jó néhány név mellett szerepelt kis megjegyzés.

Fekete, elszökött. Fekete, elfogtuk. Seanchan fogságba esett.

Ez a legutolsó csoport is bőszítette. Saerin kellően előrelátó volt ahhoz, hogy közvetlenül a támadás után népszámlálást tartson, hogy megtudja, pontosan kiket rabolhattak el.

A Torony közel negyven tagját – több mint két tucat teljes jogú aes sedait! – martak fel az éjszaka kellős közepén, és repítettek délre. Mintha valami ijesztő gyermekmese lett volna enyészekről meg félemberekről, akik elviszik a rossz kisgyerekeket. A szerencsétlen nőket megverik, bezárják és puszta eszközzé teszik.

Egwene-nek minden erejére szüksége volt, hogy ne nyúljon fel a nyakához, ahol egykor fogva tartotta a nyakörv. Most nem figyelhet erre, a Fény égesse meg!

A Verin listáján szereplő Fekete nővérek mindegyike ép volt és egészséges a seanchan támadás után is.

De a többségük elszökött, mire ő a Toronyba ért, hogy elfoglalja a trónját. Velina eltűnt. Akárcsak Chai, Birlen és Alviarin. A Fekete-vadászoknak nem sikerült elkapniuk időben.

Miből jöhettek rá? Sajnos alighanem ahhoz volt köze, hogy ő elfogta a Fekete nővéreket a lázadó táborban. Tartott tőle, hogy nem elég erősek a lapjai. De mi mást tehetett volna? Csak abban reménykedhetett, hogy minden Feketét elfog a táborban, és hogy a Toronyban nem veszik hírét az esetnek.

De nem így történt. Elfogott néhányat azok közül, akik Tar Valonban maradtak, és kivégeztette őket.

Aztán újra felesketett az Esküpálcára minden egyes nővért a Toronyban. Persze nem tetszett nekik. De az a tudat, hogy a lázadók mindegyike megtette, megingatta őket. Ha ez nem lett volna elég, a hír, hogy Egwene a tulajdon krónikaőrét is kivégeztette, talán meggyőzte volna őket. Az egyértelműen sokat segített, hogy Silviana felajánlotta, hogy megesküszik elsőnek az egész Csarnok színe előtt, és hogy utána Egwene is újra esküt tett, aztán az igazságnak megfelelően elmondta a Csarnoknak, hogy a saját szemével látta, ahogy a táborban lévő aes sedaiok bebizonyították, nem árnybarátok. Három újabb Fekete nővért fogtak el így, akik nem szerepeltek Verin listáján. Csak hármat. Verin újra bebizonyította az alaposságát.

Félretette a jelentést. Még mindig rágta, hogy ezek a nők elszöktek előle. Hatvan árnybarát nevét ismerte, és kimenekültek a markából! És ez a szám nyolcvanra ugrott, ha azokat is hozzávette, akik a lázadók táborából menekültek el.

Megfoglak találni, Alviarin! – fogadkozott, és az ujjával dobolt a papíron. Megfoglak találni. Te magad vagy a rothadás a Fehér Torony szívében. A legrosszabb rothadás. De nem hagyom, hogy megronts mást is!

Félretette a lapot, és felvett egy másikat. Ezen csak pár név szerepelt. Azoknak a nőknek a listája, akik nem szerepeltek Verin felsorolásában, és akiket vagy a seanchanok raboltak el, vagy maguk tűntek el a támadás után.

Verin biztosra vette, hogy az egyik Kitaszított, Mesaana a Toronyban bujkál. Sheriam vallomása is ezt erősítette meg. Egwene ugyan újraesketett minden egyes aes sedait a Pálcára, de nem talált köztük erős árnybarátot. Remélhetőleg az újraesketés talán az ajahokat is közelebb hozza egymáshoz. Most már nem kell amiatt aggódniuk, hogy Feketék lennének köztük. Persze az is lehet, hogy meggyengíti az aes sedaiokat a bizonyosság, hogy tényleg létezett köztük egy titkos, Fekete ajah.

Akárhogy is, komoly gonddal nézett szembe. Még egyszer végignézte a listát. A Toronyban minden egyes nő bebizonyította, hogy nem árnybarát. A Verin listáján szereplő összes aes sedai sorsát ismerték.

Kivégezték, elfogták, elmenekült a Fehér Toronyból az ő felemelésének napján, elragadták a seanchanok, vagy épp most nem tartózkodott a Toronyban – esetleg már jó ideje nem tartózkodott a Toronyban. A nővérek tudták, kikre kell figyelniük.

Talán szerencséjük volt, és a Kitaszított azok között volt, akiket a seanchanok elragadtak. De Egwene azért nem hitt ebben a fajta szerencsében. Egy Kitaszítottat nem lehetett ilyen könnyen elfogni. Lehet, hogy eleve tudott is a támadásról.

Csak három név maradt az előtte sötétlő listán. Nalasia Merhan, Barna. Teramina, Zöld. Jamilila Norsish, Piros. Mind a hárman roppant gyengék az Egyetlen Hatalomban. És mind a hárman már évek

óta a Toronyban voltak. Meglehetősen valószínűtlennek tűnt, hogy Mesaana valamelyikük helyét foglalta el, és olyan jól csinálta, hogy senki sem vette észre a csalást.

Volt egy megérzése, de legalábbis félelme. A Kitaszítottnak e közül a három nő közül valamelyiknek kellett volna lennie. De egyikükre sem illett a kép. Egyáltalán nem. És őt ez rémítette meg. Mi van, ha Mesaana még mindig a Toronyban rejtőzik?

Ha igen, akkor tudta, hogyan lehet megkerülni az Esküpálcát? Halkan bezörgettek az ajtón. Egy pillanattal később résnyire nyílt.

– Anyám? – kérdezte Silviana.

Egwene felnézett, és felvonta a szemöldökét.

– Úgy véltem, ezt látni szeretné – lépett be a Piros. Újra takaros kontyban hordta a haját, és vörös krónikaőri stólája a vállán fénylett.

– Mit?

– Jöjjön, nézze meg!

Egwene kíváncsian kelt fel. Silviana hangja nem volt feszült, úgyhogy nem lehetett szó semmi borzalmasról. Kimentek a dolgozószobából, és végigsétáltak a Torony szélén, egyenesen a Torony Csarnoka felé. Amikor odaértek, Egwene ismét felvonta a szemöldökét. Silviana intett, hogy menjen be.

A Csarnok épp nem ülésezett, és a székek üresen álltak. A sarokban fehér lepedőkön

kőművesszerszámok hevertek, és vastag, barna ruhás, fehér ingüket könyékig feltűrt férfiak álldogáltak a seanchan támadás hagyta jókora lyuk előtt. Egwene úgy rendelkezett, rózsaablakot építsenek oda, ne zárják le teljesen, hogy ne feledjék a Fehér Tornyot ért támadást. Hogy mindig figyelmeztesse őket, meg kell akadályozniuk, hogy ez még egyszer megtörténhessen. De mielőtt az ablakot kifaraghatták volna, a kőműveseknek meg kellett erősíteniük a falat, és ki kellett alakítaniuk a helyét.

Egwene és Silviana besiklottak a terembe, végigsétáltak a padlóra vezető rövid kis rámpán. A padlót illően visszafestették mind a hét ajah színére. A kőművesek észrevették őket, tisztelettudóan elhátráltak, majd az egyik még a sapkáját is lekapta, és a hóna alá gyűrte. Ahogy a terem túloldalára értek, a tátongó nyílás elé, Egwene végre megértette, Silviana mit akart megmutatni neki.

Ilyen hosszú idő után végre felszakadt a felhőzet. A Sárkánybérc körül egy gyűrűben kitisztult az ég.

Letűzött a napfény, és megvilágította a távolban magasló hófödte hegyet. A legfelső csúcs és a kráter tátongó szája fényben fürdött. Egwene hetek óta nem látott igazi napfényt. Vagy talán még hosszabb ideje.

– Először csak pár novícia vette észre, anyám – lépett oda mellé Silviana is. – Aztán gyorsan híre ment.

Ki hitte volna, hogy egy ilyen kis napfény ekkora felzúdulást okoz? Olyan egyszerű… mind láttunk már ilyet. Mégis…

Volt benne valami csodaszép. A fény erős, tiszta oszlopban zuhogott alá. Messzi volt, de lenyűgöző.

Mintha valami elfeledett, mégis ismerős jelenség ragyogott volna elő a messzi emlékekből, hogy megmelengesse az ember lelkét.

– Mit jelenthet? – kérdezte Silviana.

– Nem tudom – felelte Egwene. – De örülök, hogy látom! – Habozott. – Az a lyuk a felhőzeten túl egyenletes ahhoz, hogy természetes legyen. Jegyezzük fel ezt a napot a naptárban, Silviana! Valami történt. Talán majd egyszer megtudjuk az igazat!

– Igen, anyám – válaszolta Silviana, és újra kinézett a résen.

Egwene ott maradt mellette, nem sietett vissza azonnal a dolgozószobába. Megnyugtató volt a távoli fényt nézni. Olyan nemes volt. Úgy hiányzott.

– Nemsokára nagy viharok jönnek – mintha ezt mondta volna. – De most itt vagyok.

Itt vagyok.

Az idő végezetén

amikor a sokból egy lesz a végső vihar dühödt szeleit gyűjti hogy elpusztítsa a már halódó földet. És a közepén egy vak ember áll tulajdon sírján tapodva. És újra látni fog,

és siratja mindazt, mi történt.

– A Sárkány Próféciái ból, az Essanik-ciklusból. Malhavish hivatalos fordítása, a Senadari Birodalmi Jegyzékek Háza, a Felemelkedés Negyedik Köre.

Itt ér véget az Idő Kerekének tizenkettedik könyve

SZÓMAGYARÁZAT

MEGJEGYZÉS A SZÓMAGYARÁZATBAN ELŐFORDULÓ DÁTUMOKKAL KAPCSOLATBAN.

A Toma-naptár (melyet Toma dur Ahmid dolgozott ki), hozzávetőlegesen két évszázaddal az utolsó

férfi aes sedai halála után vált elterjedtté, és a dátumokat a Világtörés után (V.u.) számította. A trallok háborúkban olyan sok feljegyzés semmisült meg, hogy az utolsó háború végére már azt is vitatták, pontosan milyen évben járnak a régi rendszer szerint. Gazari Tiam új naptár bevezetését javasolta, a világnak a trallok fenyegetéstől való feltételezetten végleges megszabadulását ünnepelendő. Azt ajánlotta, attól kezdve minden évet szabad évként (sz.é.) tartsanak számon. A Gazari kalendárium az utolsó trallok háború vége után húsz évvel már széles körű elfogadottságot mondhatott a magáénak.

Sasszárny Artur megkísérelt új időszámítást bevezetni, a birodalma alapításától számítva (a.u., az alapítás után), de ezt ma már csak történészek ismerik és hivatkoznak rá nagy ritkán. Az egész földrészre kiterjedő pusztulással, tömeges halállal, az egységes birodalom szétdarabolódásával járó százéves háború után Uren din Jubai Szárnyaló Sirály, a tengeri nép tudósa egy negyedik naptárat dolgozott ki, melyet a taraboni Farede panarcha életbe is léptetett. A Farede időszámítás, amely a százéves háború önkényesen megválasztott végpontjától számítja az éveket, és az azóta eltelt időt újkornak nevezi (úk.), jelenleg is használatban van.

(Kiejtéskor mindig az aláhúzott szótagon van a hangsúly. Ha nincs aláhúzva egyik szótag sem, akkor a hangsúly az elsőre esik, mint a magyarban.)

a Barna ajah tanácsa: A Barna ajahot egyetlen aes sedai helyett egy tanács irányítja. A tanács jelenlegi feje a Fehér Toronyban Jesse Bilal, de többi tagja – illetve a lázadók Barnáinak tanácsát alkotó személyek neve – nem ismeretes.

a császárnő Fülei: Seanchan kémszervezet, amelynek tagjai ugyanúgy lehetnek egy nemes háztartásának tagjai, mint bankárok, kereskedők, még da’covalék is, ámbár so’jhin ek csak nagy ritkán.

A Fülek nem hajtanak végre akciókat, csupán figyelnek, szemlélnek, hallgatnak és jelentenek.

Jelentéseiket alacsonyabb rangú Kezeknek küldik, akik mind őket, mind az Igazság Keresőit irányítják, és eldöntik, hogy utóbbiak a jelentések fényében milyen tetteket hajtsanak végre.

a Fa: Avendesora.

a Fény Gyermekei, fénygyermekek: Szigorú aszkéta életmódot követő szervezet. Céljuk legyőzni a Sötét Urat, és elpusztítani minden árnybarátot. A százéves háború alatt alapította Lothair Mantelar (lotér mantilár) a rendet azzal a céllal, hogy az egyre növekvő számú árnybarát ellen prédikáljanak az embereknek. A háború során lassan teljesen katonai szervezetté alakultak át. Fanatikusan hisznek rendjük tanításaiban, teljességgel bizonyosak benne, hogy egyedül ők tudják, mi a helyes, csak ők ismerik a világ igazságait. Gyűlölik az aes sedaiokat, árnybarátoknak tekintik tagjaikat és mindenkit, aki támogatja őket, esetleg barátkozik velük. Gúnynevük: „fehérköpenyek”. Központjuk Amadorban, Amadiciában volt, míg a seanchanok meg nem hódították azt, és ki nem szorították őket onnan. Miután főúrkapitányuk, Eamon Valda Galadedrid Damodred nevelőanyját, Morgase-t erőszakkal a magáévá tette, az ifjú egy párbajban levágta. Valda halála szakadást okozott a szervezeten belül: az egyik frakciót főúrkapitányként Galad Damodred vezeti, míg a vele szemben álló másik feje Rhadam Asunawa lett, a Fény Keze rend fővallatója. Címerük fehér alapon arany napkorong. (Lásd még: vallatók.)

a Három Eskü: Ezekre esküsznek fel azok a beavatottak, akiket aes sedaiokká szentelnek. Az eskü elmondása közben egy ter’angreal t, az Esküpálcát tartják a kezükben, amely megszeghetetlenné teszi az esküt. A Három Eskü: 1. Nem ejteni ki egyetlen szót sem, amely nem igaz. 2. Nem készíteni fegyvert, amellyel egyik ember megölheti a másikat. 3. Sosem használni az Egyetlen Hatalmat mások ellen, kivéve az árnyfattyakkal szembeni küzdelmet, vagy ha a saját, az őrző vagy egy másik aes sedai életét kell megvédeni. A Három Esküt valaha nem kellett letenni, de a Világtörés óta bekövetkezett különböző események szükségessé tették. A Hatalom háborúja hatása alatt elsőként a Második Esküt fogadták el. Állítólag az utolsó két eskü megszeghetetlen.

a Hatalom háborúja: Az Árnyék háborúja.

A hatalom helyes megszelídítése: Történeti munka, melyről igen kevés tudható.

a Királynő Gárdája: Elit andori katonai egység. Békeidőben a feladatai közé tartozik a törvények betartatása és Andor nyugalmának megőrzése. A Gárda tagjai vörös egyenruhájukra csillogó fémvértet húznak, vállukra élénkvörös köpenyt erősítenek, fejüket csúcsos, szemellenzős sisak óvja. Tisztjeik aranyzsinóros mentéikről és aranyból vert oroszlánfej sarkantyúikról ismerhetők fel. A Királynő

Gárdájába tartoznak a leányörökös személyes testőrségét alkotó nők is azóta, hogy előző kapitányukat, Doilin Mellart letartóztatták. E nők a Gárdában megszokottnál jóval díszesebb egyenruhát viselnek, beleértve a fehér tollakkal díszített széles karimájú kalapokat, a vörösre lakkozott mellvérteket, a fehérrel díszített sisakokat, és a csipkével szegett vállszalagokat, rajtuk Andor fehér oroszlánjával.

a Kő Szíve: Callandor.

a Kő Védelmezői: Tear elit katonai alakulata. Az alakulatba csak teariek jelentkezhetnek, a tisztek pedig szinte kivétel nélkül nemesek

– általában kisebb házak szülöttei, vagy a nagyobb házak mellékágainak tagjai. A Védelmezők látják el a Kő Szíve nevű hatalmas erőd védelmét, ami Tear városában található, továbbá a város védelme és a rend fenntartása is feladataikat képezi. Háború idején a Védelmezők alkotják a hadsereg magvát.

Egyenruhájuk arany-fekete ruhaujjal és fekete kézelővel ellátott fekete ruhából, mellpáncélból és karimás sisakból áll. A főkapitány három rövid, fehér tollat hord a sisakján, kézelőjén pedig három aranyfonat látható. A kapitányok két tollat és egy aranyfonatot, a hadnagyok egy fehér tollat és egy fekete fonatot viselnek. Az alhadnagyok egy rövid, fekete tollat, és egyszerű fehér kézelőt, a közlegények pedig aranyfekete kézelőt viselnek.

a Lándzsa Hajadonjai, Hajadonok: Far Dareis Mai.

a Második Sárkány háborúja: A háború (sz.é. 939-43), amelyet a hamis Sárkány, Guaire Amalasan ellen vívtak. E háború alatt lett híres egy fiatal király, Artur Paendrag Tanreall, akit később Sasszárny Artur néven ismertek.

a Remény Árulója: Ishamael.

a Sárkány: Ezen a néven volt közismert Lews Therin Telamon az Árnyék háborúja alatt. A többi férfi aes sedaihoz hasonlóan az ő elméje is megbomlott. Őrületében mindenkit megölt, akiben egy csepp is volt a véréből, azonkívül mindenkit, akit szeretett. Így kapta a Rokonirtó melléknevet. Manapság, ha valaki veszélyezteti vagy fenyegeti a hozzá közel állókat, különösen, ha ok nélkül, azt mondják,

„belebújt a Sárkány” vagy „Sárkány lett belőle”. (Lásd még A Sárkány Próféciái, Újjászületett Sárkány.)

a Sárkány Légiója: Nagyszámú katonai alakulat, amely csak gyalogosokból áll, és az Újjászületett Sárkány hűségére esküdött föl. Kiképzésüket Davram Bashere és Mat Cauthon közösen kidolgozott, és a szokásostól meglehetősen eltérő elgondolásai alapján végezték. Bár akadnak soraikban olyan önkéntesek is, akik egyenesen jelentkeztek a csapatoknál, a legtöbben úgy kerültek a Légióba, hogy a Fekete Torony minden területen igyekszik embereket toborozni, akik hajlandóak követni az Újjászületett Sárkányt, majd pedig kiszűri közülük azokat, akik el tudják sajátítani a fókuszálás tudományát. A jelentkezők többségét, akik erre nem képesek, Bashere kiképzőtáboraiba irányítják.

A Sárkány Próféciái: Alig ismert, ritkán említett próféciák, amelyeket a Karaethon-ciklusban találhatunk; ezek megjósolják, hogy a Sötét Úr újra kiszabadul majd, és megérinti a világot. Továbbá, hogy Lews Therin Telamon, a Sárkány, a Világtörő újjászületik, hogy harcoljon a Tarmon Gai’donban, az Árnyék elleni Utolsó Csatában.

a Sötét Úr néven nevezése: Aki kimondja a Sötét Úr valódi nevét (Shai’tan), azzal fölhívja magára a figyelmét, ami elkerülhetetlenül balszerencsét hoz az illetőre (a legjobb esetben), de akár katasztrofális következményekkel is járhat. Ezért számos eufemizmust használnak helyette, többek között nevezik Sötét Úrnak, Hazugságok Atyjának, a Szemfényvesztőnek, Szemégetőnek, a Sír Urának, az Éjszaka Pásztorának, Szívrontónak, Szívagyarnak, Fűégetőnek, Levélrothasztónak. Aki keresi a bajt, arra is mondják, hogy „néven nevezi a Sötét Urat”.

a Szemfényvesztő: Sötét Úr.

a Tizenhármak Nagytanácsának Feje: A Fekete ajah vezetőjének neve. Jelenleg Alviarin Freidhent illeti ez a cím.

a Vér: A seanchan nemességet jelölő kifejezés. Négy osztálya különíthető el: a felső kettőbe tartoznak a főnemesek, az alsó kettőbe a nemesek. A főnemesek kezükön ujjnyi hosszúságúra növesztik a körmüket, hajukat pedig fejük mindkét oldalán leborotválják, csak középen hagynak egy csíkot – a férfiak keskenyebbet, mint a nők. A csík hosszát a divat határozza meg. Az alacsonyabb osztályba tartozó nemesek ugyancsak borotválják a fejüket, de nemcsak oldalt, hanem a tarkójukon is, a megmaradt üstököt viszont hosszúra növesztik (a férfiak általában a vállukig, a nők gyakran a derekukig) és befonják. A főnemesség – nagyúrnőnek és nagyúrnak szólítandó – legkiemelkedettebb tagjai mindkét kezükön a hüvelyk- és mutatóujj körmeit lakkozzák, míg az alacsonyabb rangú főnemesek csupán a mutatóujjuk körmét. A nemesség körében hasonló a helyzet: a legelőkelőbb nemesek kezük kis- és gyűrűsujján lakkozzák a körmüket, míg az alacsonyabb rangúaknak ez csupán a kisujj esetében engedélyezett. A császárnő és az uralkodói család tagjai egész fejüket leborotválják és minden körmüket lakkozzák. A Vér soraiba nem csupán születés, de érdemes tettek révén is fel lehet emelkedni; a Birodalomnak tett szolgálatokat vagy egyéb kiemelkedő cselekedeteket gyakran jutalmazzák ezen a módon.

a Világ Gerince: Az Aiel-pusztát a nyugattól elválasztó, égbe nyúló magashegység; csak néhány hágón lehetséges átjutni rajta.

A Világtörés után: Történeti munka, melyről igen kevés tudható.

a Vörös Kéz Bandája: Shen an Calhar.

a’dam (éjdem): A seanchanok eszköze, amely fókuszálni képes nők irányítására alkalmas. Egy nyakörvből és egy karkötőből áll, amelyeket ezüstös fémlánc köt össze. A nyakörvet a damane viseli, a karkötőt a sul’dam. Fókuszálni képtelen nőre semmilyen hatással nincsen.

aelfinn: Nagyjából emberi külsővel, de erőteljes kígyószerű sajátosságokkal rendelkező értelmes faj, amelynek tagjai hajlandóak idegenek három kérdését megválaszolni. Bármilyenek is legyenek ezek a kérdések, a válasz mindig pontos és igaz lesz, noha a legtöbb esetben felettébb ködös és nehezen kihüvelyezhető. Az Árnyékkal kapcsolatos kérdések – bár az aelfinnek ezekre is válaszolnak – roppant veszélyeket rejtenek magukban. Az aelfinnek valódi lakhelye ismeretlen, de egy hajdan Mayene-ben, manapság viszont már Tear Kövében lévő ter’angreal segítségével fel lehet keresni őket. Egyes hírek szerint a Ghenjei-tornyon keresztül is megközelíthetőek. Az aelfinnek az Ősi Nyelvet használják, egyezményekre és megállapodásokra hivatkoznak, és minden esetben megkérdezik az őket felkeresőket, hogy van-e náluk vas, hangszer vagy tűzgyújtásra alkalmas eszköz. (Lásd még: eelfinn.)

aes sedai (ájz szedáj): Az Egyetlen Hatalmat használó személy.

Az Őrület Ideje óta minden aes sedai nő. Széles körű bizalmatlanság és félelem övezi nevüket.

Sokan őket teszik felelőssé a Világtörésért. A közhiedelem szerint rendszeresen beleavatkoznak a nemzetek ügyeibe. Ugyanakkor ritkaság, ha egy uralkodónak nincs aes sedai tanácsadója, még azokon a vidékeken is, ahol az ilyen kapcsolatot titokban kell tartani. Az Egyetlen Hatalom éveken keresztül történő fókuszálása után az aes sedaiok külsején nem fog az idő, ezért akár egy nagymamakorú asszonyon sem látszik az éveinek száma, eltekintve esetleg néhány ősz hajszáltól. A kifejezést címként is használják, mint például „Sheriam sedai”, illetve különleges tisztelet jeleként a következő formában is: „Sheriam aes sedai”. (Lásd még: ajah; Amyrlin-trón.)

aielek (ájílek): Az Aiel-puszta népe. Vadak és szívósak. Más néven aiel nomádok. Mielőtt ölnének, elkendőzik az arcukat. Innen származik az „úgy viselkedik, mint egy fekete kendős aiel” szólás, amelyet olyan emberre használnak, aki erőszakosan viselkedik. Az aielek halálosan veszélyes harcosok, akár fegyverrel, akár a puszta kezükkel küzdenek. Kardot viszont soha nem vesznek a kezükbe, még csak megérinteni sem hajlandóak. Dudásaik zenéjére vonulnak csatába. A harcot csak úgy nevezik: „a Tánc”.

Tizenkét törzsbe tömörülnek. Ezek: a charee-ek, a codarrák, a darynék, a goshienek, a miagomák, a nakaik, a reynek, a shaaradok, a shaidók, a shiandék, a taardadok és a tomanellék. Időnként egy tizenharmadik, a „nemlétező” törzset is megemlítenek, a jenn aieleket, akik Rhuideant építették. (Lásd még: aiel harcostársaságok.)

aiel háború (úk. 976-978.): Amikor Cairhien királya, Laman kivágta az Avendoralderá t, számos aiel harcostársaság kelt át a Világ Gerincén. Lerohanták és felégették Cairhien fővárosát, és még sok más várost és települést is. A háború Andorra és Tearre is átterjedt. Az elfogadott nézet az, hogy végül a Ragyogó Falak csatájában, Tar Valonnál legyőzték az aieleket, valójában azonban Laman abban a csatában meghalt, így az aielek, miután elvégezték, amiért jöttek, visszavonultak a Világ Gerincének túloldalára.

aiel harcostársaságok: Az aiel harcosok egytől egyig a tizenkét harcostársaság valamelyikének tagjai.

Ezek: a Fekete Szemek (Seia

Doon), a Sastestvérek (Far Aldazar Din), a Hajnalfutárok (Rahien Sorei), a Késkezűek (Sovin Nai), a Lándzsa Hajadonjai (Far Dareis Mai), a Hegyi Táncosok (Hama N’dore), az Éjszaka Lándzsái (Cor Darei), a Vöröspajzsosok ( Aethan Dor), a Kőkutyák ( Shae’en M’taal), a Viharjárók ( Sha’mad Conde), az Igazvérek ( Tain Shari) és a Vízkeresők ( Duadhe Mahdi’in). Mindegyik társaság sajátos szokásokat alakított ki, sőt néha különleges kötelességeket is előírnak tagjaik számára. A Vöröspajzsosok például rendőrségként is működnek. A Kőkutyák gyakran esküt tesznek, hogy nem hátrálnak meg, ha egyszer

elkezdődött a csata, és ha kell, az utolsó emberig küzdenek, hogy betartsák ígéretüket. Az aielek törzsei gyakran háborúznak egymással, de az ugyanazon harcostársaságba tartozók akkor sem küzdenek egymással, ha a törzseik igen. Ennek köszönhetően még akkor is van kapcsolat a szembenálló törzsek között, ha egyébként nyílt konfrontációban vannak. (Lásd még: Aielpuszta.)

Aiel-puszta: Zord, barátságtalan, és csaknem teljesen víztelen földterület a Világ Gerincétől keletre.

A hegységtől nyugatra lakók ritkán merészkednek ide, nemcsak azért, mert a nem itt születettek számára szinte megoldhatatlan feladat a vízellátás és a vízlelőhelykeresés, hanem mert az aielek úgy vélik, hogy minden más néppel háborúban állnak, és nem fogadják szívesen az idegeneket. Csak a házalók, a mutatványosok és a tuatha’anok léphetnek be a területükre biztonságban, jóllehet az aielek kerülik a kapcsolatot a tuatha’anokkal, akiket ők „Elveszetteknek” neveznek. Magáról a pusztáról nincsen ismert térkép.

aiel rokonsági elnevezések: Az aielek bonyolult terminológiát használnak a rokonsági fokozatok megjelölésére, amelyet az idegenek követhetetlennek, ők maguk viszont igen pontosnak tartanak. Ezek teljes felsorolása kötetekre rúgna, ezért csupán néhány példával világítjuk meg a kérdést. A fővérek és az anyavérek egyazon anyától származnak. A másodfivér és a másodvér kifejezést az illető anyjának fővérétől, illetve anyavérétől született gyerekekre használják. A testvéranyák és a testvérapák az anya anyavérei és fővérei. A nagyanya és a nagyapa az anya szüleit jelenti, míg az apa szüleit másodnagyanyának és másodnagyapának nevezik. Mindebből látszik, hogy az anyai rokonság

erősebbnek számít az apainál. A rokonsági fokozatok bonyolultságát még komplikáltabbá teszi az a tény, hogy az aieleknél lehetőség van arra is, hogy a barátok egymást anyavérré vagy fővérré fogadják.

Az egymáshoz közel álló aiel nők időnként egyazon férfihoz mennek feleségül, ami által egymás asszonytársaivá válnak, tulajdonképpen egymással is összeházasodnak, ami még inkább követhetetlenné teszi az aiel szokásokat.

ajah (ádzsah): Az aes sedaiok szervezete. Minden aes sedai tartozik valamilyen ajahhoz, az amyrlin kivételével. Színekkel különböztetik meg magukat egymástól: Kék, Piros, Fehér, Zöld, Barna, Sárga és Szürke ajah. Mindegyik saját filozófiát követ az Egyetlen Hatalom használatában, és másképp fogalmazza meg az aes sedaiok céljait. A Piros ajah minden energiáját a Hatalmat használni próbáló férfiak felkutatására és megszelídítésére fordítja. A Barna ajah lemond a világ dolgaival való foglalkozásról, kizárólag a tudás keresésének szenteli magát. A Fehér ajah lenézi a világot és a világi dolgokat, kizárólag a filozófiai kérdések és az igazság keresése érdekli, míg a Zöld ajah (amelyet a trallok háborúk idején a csataajahnak is neveztek) mindig készen áll a Tarmon Gai’don eljövetelére. A Sárga ajah tagjai a Gyógyítás tanulmányozásának szentelik magukat, a Szürke ajah aes sedaiai pedig békéltetéssel, közvetítéssel foglalkoznak, a harmóniát és a megértést keresik. A szóbeszéd szerint egy Fekete ajah is létezik, amely a Sötét Úr szolgálatára esküszik, ezt azonban hivatalosan tagadják.

al’Lan Mandragoran (allan mendragoren): Egy őrző, akit köteléke Moiraine-hez fűzött. Moiraine halála után a kötés a Zöld ajah tagjára, Myrelle-re szállt. Malkier királyának született, de az országot még Lan csecsemőkorában ellepte a Fertő. Dai shan és az utolsó élő malkieri nagyúr, Nynaeve férje.

Álmodó: képességek. álomjáró: Aiel kifejezés az olyan nőkre, akik képesek belépni Tel’aran’rhiod ba, értelmezni tudják az álmokat, és beszélni tudnak másokkal az álmaikban. Az aes sedaiok is használják a kifejezést az Álmodókra vonatkozóan, de ritkán, és náluk inkább nagybetűs szó

– Álomjáró. (Lásd még: képességek.)

Altara: A Viharok tengerének partján lévő ország és nép, akiket a nevükön kívül nem sok tart össze.

Altara népe elsősorban egy város vagy falu lakóinak, egy-egy úr vagy úrnő embereinek tartják magukat, és csak másodsorban – ha egyáltalán – altaraiaknak. Kevés nemes fizet adót a koronának, és a szép szavakon kívül nem sok egyéb szolgálatra hajlandóak, hűségük gyakran csak színlelt. Altara uralkodója (jelenleg Beslan, a Mitsobar-ház feje) a seanchan császárnő hűbérese, országa seanchan terület.

Alviarin Freidhen (alviarin frájdhen): Egy hivatalosan a Fehér ajahhoz, ám valójában a Feketéhez tartozó aes sedai; hideg logikájú nő, még hidegebb ambíciókkal.

Amadicia (amadíszia): Egy a Ködhegységtől délre, Tarabon és Altara között fekvő ország.

Fővárosa, Amador, egyben a Fény Gyermekeinek is székhelye volt, akiknek főúrkapitánya – névlegesen ugyan nem, de valójában nagyon is – még a királynál is hatalmasabbnak számított. Az ország jelenleg seanchan felségterület; a Fény Gyermekeit kiszorították onnan. Amadicia címere kék mezőben hatágú ezüstcsillag vörös bogáncson.

amyrlin (amerlin): Amyrlin-trón.

Amyrlin-trón (amerlin): (1) Az aes sedaiok legfőbb vezetőjének címe. A Torony Csarnoka, az aes sedaiok legmagasabb szintű tanácsa választja, amely ajahonként három, azaz összesen huszonegy képviselőből (ülnökből) áll. Az Amyrlin-trón, legalábbis elméletben, teljhatalommal bír az aes sedaiok fölött. Megbízatása egy életre szól. Királyi vagy királynői ranggal egyenértékű. Valamelyest kevésbé ünnepélyes elnevezése az amyrlin. Az Amyrlin-trón egyszerre minden ajahhoz tartozik, és egyikhez sem. (2) A trón, amelyen az aes sedaiok vezetője ül.

Amys (amísz): A Hideg Szikla-erőd tudós asszonya, egyben álomjáró. A taardad aielek Kilenc Völgy klánjához tartozó nő, Lian asszonytársa (ez utóbbi a Hideg Szikla-erőd házúrnője, Aviendha testvéranyja).

Andor (endór): Gazdag ország, amelyhez a Folyóköz is tartozik, s amely a Ködhegységtől egészen az Erinin-folyóig terül el, legalábbis térképen. Valójában a királynő hatalma nyugatra több nemzedék óta csupán a Manetherendrell-folyóig terjed. Andor címere vörös alapon ágaskodó fehér oroszlán. (Lásd még: leányörökös.)

angreal (angriál): Igen ritka tárgy, amely az Egyetlen Hatalom használója számára nagyobb mennyiségű Hatalom kezelését teszi lehetővé, mint amennyire segítség nélkül biztonságosan képes lenne. Némelyiket férfiak, másokat nők használatára készítették. Egyes hírek szerint olyan angreal ok is léteznek, amelyeket mindkét nem képes használni, ezt azonban senki sem erősítette meg. A legendák korának relikviája, készítésének módja ma már ismeretlen. Igen kevés maradt belőle. (Lásd még: fókuszálás; sa’angreal, ter’angreal.)

Arad Doman (árad domán): Ország az Aryth-óceán partján. Pillanatnyilag polgárháború dúl a területén, egyidejűleg pedig háborúban áll azokkal, akik felesküdtek az Újjászületett Sárkányra.

Fővárosa Bandar Eban, ahol az ország minden részéből összezsúfolódott menekültek között súlyos élelmiszerhiány fenyeget. Az Arad Doman alapítása körüli időben nemesi címet szerzett családok – a

„nemesen születettek” – általában megvetik a későbbi időkben soraik közé emelkedett újnemeseket. Az ország uralkodóját a nagy kereskedőcéhek fejeinek tanácsa, a szinte csupa női tagból álló Kereskedőtanács választja. Az uralkodónak – akinek élethosszig szól a megbízatása – azonban a nemesi osztályból kell származnia. Jogilag a király (vagy királynő) abszolút hatalommal bír, ám a Kereskedőtanács háromnegyedes többséggel letaszíthatja trónjáról. Arad Doman jelenlegi uralkodója Alsalam Saeed Almadar király, Almadar hercege, az Almadar-ház feje; azonban a hollétét sűrű homály fedi.

Arafel (arafel): A Határvidék egyik országa. Négy részre osztott címere két átlósan átellenes mezején vörös alapon három fehér rózsa, a másik kettőn fehér alapon három vörös rózsa látható.

árnybarátok: A Sötét Úr követői. Hitük szerint rendkívüli hatalmat és óriási jutalmakat, sőt halhatatlanságot kapnak majd, ha uruk, Shai’tan kiszabadul a börtönéből.

árnyékember: myrddraal.

Artur Paendrag Tanreall (artur péendreg tanríal): Sasszárny Artur.

asha’man (asamen): (1) Az Ősi Nyelven: „őr” vagy „őrök”, de mindenképpen az igazság és hűség őre. (2) Azoknak a férfiaknak a neve, illetve rangja, akik az andorbeli Caemlyn közelében lévő Fekete Toronyba mentek, hogy megtanuljanak fókuszálni. Képzésük főleg azokra a formákra koncentrál, amelyekkel az Egyetlen Hatalmat fegyverként lehet használni. További eltérés a Fehér Toronyban használt módszerhez képest, hogy amint elsajátították a saidin használatát, minden munkát és feladatot az Egyetlen Hatalom segítségével kell elvégezniük. Az új jelentkezőket katonának hívják, és egyszerű

fekete ruhát hordanak, magas nyakkal, andori divat szerint. Amikor tanulmányaiban eljut egy bizonyos fokra, a katonát avatottá emelik, és jogot szerez arra, hogy ruháján egy ezüst kitűzőt viseljen, amit Kardnak hívnak. Amikor végül az avatottat asha’man né léptetik elő, újabb kitűzőt kap, az aranyból készült sárkányformát, melyet a Karddal ellentétes oldalon viselnek. Bár a legtöbb asszony, még a feleségek is elmenekülnek, amikor kiderül, hogy választottjuk képes a fókuszálásra, jó néhány férfi házasságban él. Ők ugyanolyan kötelékkel kötik magukhoz a feleségüket, mint amilyet az aes sedaiok használnak őrzőik megkötésére. Ugyanezzel a kötelékkel elfogott aes sedaiokat is magukhoz kötöttek már egyes asha’man ek. De az ellentettjére is találni példát: egyes aes sedaiok is kötöttek már magukhoz őrzőkként asha’man eket a szokásos módon. Az asha’man ek vezetője jelenleg Mazrim Taim, aki M’Haelnek (az Ősi Nyelven: „vezérnek”) is hívatja magát.

Atha’an Miere (athaán mier): tengeri nép.

Átfogó értekezés a Világtörés előtti relikviákról: Könyv, amelyről a címén kívül kevés tudható.

Átokföld: A Shayol Ghul körüli kopár terület, a Nagy Fertőn túl.

Avendesora (avendeszóra): Az Ősi Nyelven: „az Élet Fája”. Számos történetben és legendában említik, amelyek különböző tájakra helyezik a létét. Csak kevesen tudják azonban, hogy valójában hol található.

Avendoraldera (avendoraldera): Egy Cairhienben nőtt fa, amelyet az Avendesora hajtásából növesztettek. Ezt a hajtást az aielek adták ajándékba úk. 566-ban, bár semmilyen forrás nem maradt fenn arról, miféle kapcsolatban álltak az aielek az Avendesorával. (Lásd még: aiel háború.) Aviendha (avienda): A taardad aielek Kilenc Völgy klánjához tartozó nő, aki tudós asszonynak tanul. Semmitől sem fél, csak attól, ami meg van számára írva.

az Árnyék háborúja: Más néven a Hatalom háborúja. Véget vetett a legendák korának. Nem sokkal a Sötét Úr kiszabadítására irányuló kísérlet után kezdődött, és hamarosan az egész világra kiterjedt. Egy olyan világra, ahol a háborúnak már az emlékét is elfelejtették. De ekkor minden aspektusát újra felfedezték, gyakran a Sötét Úr érintése által eltorzítva. Az Egyetlen Hatalmat fegyverként használták a harc alatt. A Sötét Úr börtönébe való visszazárásával ért véget. (Lásd még: Százak Társasága, a Sárkány.)

az Egyetlen Hatalom: Az Igazi Forrásból nyerhető erő. Az emberek túlnyomó többsége képtelen elsajátítani az Egyetlen Hatalom fókuszálását, mindössze töredéküket lehet megtanítani erre. Egy, még ennél is elenyészőbb létszámú csoport veleszületetten rendelkezik ezzel a képességgel. Ez utóbbiakat nem kell tanítani; mindenképpen érintik az Igazi Forrást, és fókuszálják az Egyetlen Hatalmat, akár akarják, akár nem. Gyakran nincsenek is tisztában vele, hogy mit tesznek valójában. Ez a veleszületett képesség általában a késői pubertásban vagy a felnőttkor elején jelentkezik először. Ha az Igazi Forrást érintő személyt nem tanítják meg a Hatalom irányítására, ellenőrzésére, illetve nem sajátítja el azt magától (ami rendkívül nehéz feladat, átlagosan négyből egynek sikerül), az hamarosan

elkerülhetetlenül a halálához vezet. Az Őrület Ideje óta egyetlen férfi sem volt képes a Hatalom fókuszálására anélkül, hogy előbb-utóbb teljesen meg ne bomlott volna az elméje, és dühöngő őrültté ne vált volna, majd, még ha bizonyos fokig ellenőrzése alá is tudta vonni a Hatalmat, lassan el ne sorvadt volna. Ez a betegség, akárcsak az őrület, a Sötét Úr által a saidin ra bocsátott rontás következménye; áldozata gyakorlatilag élve elrohad. Ha egy nő nem tanulja meg ellenőrizni az Igazi Forrásból lecsapolt erőket, az ő halála kevésbé borzalmas, de szintén elkerülhetetlen. Az aes sedaiok folyamatosan kutatnak a veleszületett képességgel bíró lányok után, legalább annyira az életük megmentése, mint saját szervezetük létszámának növelése céljából. Hogy megelőzzék a szörnyűségeket, amelyeket a Hatalom segítségével őrületükben elkerülhetetlenül előidéznének, a nővérek az ilyen férfiakat is folyamatosan próbálták kiszűrni – egészen a legutóbbi időkig. Ugyanis egyre szaporodnak a bizonyítékok, amelyek alátámasztják: Rand al’Thor sikeresen megtisztította a saidin t, és létrehozta a Fekete Tornyot, amelyben már tevékenykedik a Hatalom-használó férfiak új nemzedéke, akik asha’man eknek nevezik magukat.

az Éj Leánya: Lanfear.

az Éjszaka Pásztora: Sötét Úr.

az Idő Kereke: Az idő hétküllőjű kerék, minden küllője egy kor. Ahogy a Kerék forog, jönnek-mennek a korok. Emlékeket hagynak maguk után, amelyek lassan legendává, majd mítosszá halványulnak. Végül teljesen megfeledkeznek róluk, mielőtt újra elérkeznének. Az adott korhoz tartozó korminta a Kerék minden egyes fordulatánál változik kissé, esetenként akár nagy mértékben is, de ettől függetlenül ugyanaz a kor marad.

az Igazság Keresői: A seanchan császári trón rendőrsége, illetve hírszerző szolgálata. Bár tagjainak többsége a császári család személyes tulajdona, mégis nagyon hatalmas emberek. Még egy Vérből valót (seanchan nemest) is letartóztathatnak, ha nem tud megfelelni egy Kereső kérdésére, vagy nem működik együtt vele. Ez utóbbit maguk a Keresők dönthetik el, és döntésüket csupán maga a császárnő bírálhatja felül. A Keresők az alacsonyabb rangú Kezeknek jelentenek, akik mind őket, mind a Füleket irányítják.

A Keresők legtöbbje azonban úgy érzi, hogy a Kezektől nem jut annyi információhoz, amennyi szükséges lenne. A Fülekkel ellentétben a Keresők kifejezetten aktív tevékenységet folytatnak. A da’covale Keresők vállára egy holló és egy torony rajzát tetoválják, de a Halottvirrasztó Gárda tagjaival ellentétben ők nem szívesen fedik fel mások előtt ezeket, mert azzal egyben le is lepleznék saját magukat.

az Őrület Ideje: A Sötét Úr ellencsapása – amely beszennyezte az Igazi Forrás férfi oldalát – utáni időszak. Ezalatt sorra őrültek meg a férfi aes sedaiok, és iszonyú kataklizmát – a Világtörést – okoztak.

A pontos időtartam, amíg e periódus tartott, nem ismert, de általában közel száz évre becsülik. Az utolsó férfi aes sedai halálával ért véget. (Lásd még: Egyetlen Hatalom; Százak Társasága.)

az Öt Hatalom: Az Egyetlen Hatalom ágakra osztható. Szinte minden, a Hatalom fókuszálására képes személy jobban tud irányítani bizonyos ágakat, mint a többit. Ezen hatalomtípusokat a használatukkal elérhető eredmények alapján nevezték el – Föld, Levegő, Tűz, Víz és Szellem –, és együttesen az Öt Hatalomnak hívják őket. Az Egyetlen Hatalom használója egy, esetleg két típusban is hatékonyabb lehet, míg a többihez kevésbé ért. Néhány, nagyon kevés aes sedai háromban is kitűnhet, de a legendák kora óta nem akadt olyan, aki mind az ötben rendkívüli tehetséggel bírt volna. De még akkor is igen ritka volt az ilyesmi. A fókuszálási képesség személyenként erősen változó lehet, egyesek sokkal többre képesek az Egyetlen Hatalommal, mint mások. Bizonyos, a Hatalommal végzett tevékenységekhez egy vagy több megfelelő ág használata szükséges. Például a tűz létrehozásához és irányításához Tűzre van szükség, az időjárás befolyásolásához Levegőre és Vízre, míg a Gyógyításhoz Vízre és Szellemre. A Szellem egyformán előfordul nőkben és férfiakban, de a Tűz és/vagy a Föld fókuszálásában sokkal gyakrabban bírnak kiemelkedő tehetséggel a férfiak, míg a Vízében és/vagy a Levegőében a nők. Vannak ugyan kivételek, de ez a szabályszerűség olyannyira általános érvényű, hogy a Földre és a Tűzre gyakorlatilag mint hímnemű Hatalmakra, a Levegőre és a Vízre mint nőneműekre tekintenek. Összességében egyik ágat sem tartják erősebbnek a többinél, bár van egy aes sedai mondás, miszerint: „nincs olyan kemény kő, amit a szél és a víz el ne tudna koptatni, nincs olyan tomboló tűz, amit a víz ki ne tudna oltani, a szél el ne tudna fújni.” Megjegyzendő, hogy amikor ez a szólás elterjedt, már régen nem voltak férfi aes sedaiok. Ha volt valaha hasonló, de ellentétes értelmű mondás a férfi Hatalom-használók között is, az mára rég feledésbe merült.

Ba’alzamon (baálzamon): A trallokok nyelvén: „a Sötétség Szíve”. A közhiedelem szerint ez a Sötét Úr trallok neve.

Baerlon ( bérlon): Andori város a Caemlynből a Ködhegység bányáiba tartó út mentén.

Bain (béjn): Aiel nő a shaarad törzs Fekete Szikla klánjából. A Lándzsa Hajadonja.

Bair (béjr): Tudós asszony a shaarad aielek Haido klánjából, álomjáró.

Bayle Domon (béjl domon): A Permet kapitánya. Régiségeket gyűjt.

beavatottak: Aes sedainak tanuló fiatal nők, akik már elértek a

Hatalom kezelésében egy bizonyos szintet, és letették vizsgáikat. Általában öt-tíz évet vesz igénybe, mire egy novícia beavatottá válik. A beavatottakat kevesebb szabály köti, mint a novíciákat, és bizonyos korlátok között maguk választhatják meg tanulmányaik tárgyát. A beavatottnak joga van viselni a nagykígyós gyűrűt, de csupán bal keze középső ujján hordhatja azt. Amikor aes sedai válik belőle, ki kell választania az ajahját, megkapja a vállkendőjét, és tetszés szerint bármelyik ujján viselheti a gyűrűt, vagy akár el is rejtheti, ha a körülmények úgy kívánják.

Bel Tine (bel tájn): Tavaszi fesztivál a Folyóközben. A tél végének, a vetés kihajtásának, az első

bárányok születésének ünnepe.

Berelain sur Paendrag (bérelén szur péjendreg): Mayene úrnője, a Fény kegyelméből a Hullámok Oltalmazója, a Paeron-ház feje. Gyönyörű és akaratos ifjú nő, gyakorlott uralkodó. Megszerzi, amit akar, bármibe is kerül, és mindig megtartja a szavát.

cadin’sor (kadin szór): Az aiel harcosok öltözéke. Barna és szürke árnyalatú kabátból és térdnadrágból áll, amelyek színe beleolvad a sziklákéba, valamint puha, térdig érő, fűzős csizmából. Az Ősi Nyelven „munkaruhát” jelent.

Cadsuane Melaidhrin (kedszuén melájdhrin): Aes sedai, a Zöld ajah tagja; a nővérek körében életében is már-már legendás alak (bár az igazság szerint a legtöbb aes sedai azt hiszi, hogy Cadsuane már rég meghalt). Feltehetően úk. 705 körül, Ghealdanban született – ha ez igaz, ő a legöregebb élő aes sedai –, és Nynaeve, Elayne, valamint Egwene eljöveteléig az elmúlt ezer év legerősebb aes sedaiának tartották. Bár még ez a három nő sem múlja felül sokkal az Egyetlen Hatalomban. Noha a Zöld ajah tagja, az évek során több fókuszálni képes férfival szállt szembe sikerrel, mint bármelyik másik nővér.

Kevéssé ismert érdekesség, hogy azok a férfiak, akiket ő vitt a Fehér Toronyba, lényegesen tovább éltek a megszelídítésük után, mint azok, akiket más nővérek fogtak el.

Caemlyn (kémlin): Andor fővárosa. Cairhien (körien): Ország a Világ Gerince mellett. Ugyanez a fővárosa neve is. A várost az aiel háborúban (úk. 976-978.) kifosztották és felgyújtották. A háború után a Világ Gerince mentén fekvő földek elhagyása miatt gabona behozatalára szorult. Galldrian király meggyilkolása (úk. 998.) után trónviszály tört ki a Naptrón örökléséért, amely a gabonaszállítás elmaradását és éhínséget okozott. Cairhien címere égkék mező alján felkelő, sokágú aranynap.

Callandor (kalandór): A Kard, Amely Nem Kard; A Kard, Amely Érinthetetlen. Egy kristálykard Tear erődjében, a Kő Szívének nevezett csarnokban. Kéz nem érintheti, kivéve az Újjászületett Sárkányét. A Sárkány Próféciái szerint a Sárkány újjászületésének és a Tarmon Gai’don közeledésének egyik legkomolyabb jele az volt, amikor az Újjászületett Sárkány megszerezte Callandor t. Rand al’Thor ezt követően kőbe szúrva újra a Kő Szívében helyezte el. (Lásd még: sa’angreal, Tear Köve.) car’a’carn: Az Ősi Nyelven: a „főnökök főnöke”. Az aiel próféciák szerint egy, két sárkánnyal megjelölt férfi érkezik majd egy hajnalon Rhuideanba, és átvezeti őket a Sárkányfalon. Rhuidean Próféciája szerint a férfi egyesíteni fogja az aieleket, és elpusztítja őket, hogy szinte csak írmagjuk marad.

Cha Faile: (1) Az Ősi Nyelven: „a sólyom karma”. (2) Azokat az ifjú cairhiemeket és tearieket hívják így akik az aiel ji’e’toh szabályait követik, és hűséget fogadtak Faile ni Bashere t’Aybara úrnőnek. Titokban úrnőjük kémeiként és informátoraiként szolgálnak.

Chiad (csiad): Aiel nő, a Kőfolyó klán tagja, a goshienek törzséből, amelyik vérbosszút fogadott a shaarad aielek ellen. A Lándzsa Hajadonja.

Corenne (koríne): Az Ősi Nyelven: „Visszatérés”. A seanchan hajóhadnak és az azon utazó több tízezer katonának, mesterembernek, és egyéb népeknek adott név, akik az előfutárok után érkeztek, hogy visszaszerezzék Sasszárny Artur ellopott birodalmát. A Corenne vezetője Lunal Galgan hadseregtábornok volt. (Lásd még: hailene, rhyagelle.)

cuendillar (kvendijar): szívkő.

csendesítés, elcsendesítés: Egy fókuszálni képes nő végleges elzárása az Egyetlen Hatalomtól. Az elcsendesített nők továbbra is érzik az Igazi Forrást, de többé nem tudják érinteni. Erre olyan ritkán kerül sor, hogy a Fehér Torony novíciáinak kívülről meg kell tanulniuk azok névsorát, akiket valamilyen okból elcsendesülésre ítéltek. Hivatalosan csupán bírósági ítéletet követően lehet valakit a bűneiért erre ítélni. Amikor ez a véletlen folytán történik, akkor „kiégésnek” nevezik. A gyakorlatban azonban mindkét esetre a „csendesítés” szót használják.

da’covale: (1) Az Ősi Nyelven: „az, akit birtokolnak” vagy „rabszolga”. (2) A seanchanok között a rabszolgák megnevezésére használják. A rabszolgaság intézménye eléggé különös módon fejlődött ki a seanchanok között, hiszen egy rabszolga jelentős hatalomra és pozícióra tehet szert, gyakran azok fölé kerülve, akik szabadon születtek. Mi több, az is lehetséges, hogy korábban nagy hatalmú személyeket da’covale vé süllyesztenek le. (Lásd még: so’jhin.)

dai shan (dáj san): Határvidéki cím, azt jelenti, „koszorús hadúr”.

dalolt fa: fadalnok.

damane (damáni): Az Ősi Nyelven: „pórázra kötött”. Fókuszálni képes nők, akiket a’dam ek segítségével, rabszolgaként tartanak fogva. A seanchanok számos célra használják őket, elsősorban fegyverként a csatákban. Az egész Birodalomban elterjedt, hogy a fiatal nőket minden évben megvizsgálják, nem jelentkezik-e rajtuk a fókuszálás képessége. Akárcsak a fókuszálásra képes fiúkat (akiket kivégeznek), ezeket a lányokat törlik a családi nyilvántartásból, és elveszik tőlük a polgárjogot, így megszűnnek emberi lények lenni. Azokat a nőket, akik fókuszálnak, ám még nem lett belőlük damane, marath’damane nak nevezik, aminek a jelentése: „akiket pórázra kell kötni”. (Lásd még: sul’dam.)

Darlin Sisnera: Tear egyik nagyura, aki fellázadt az Újjászületett Sárkány ellen. Miután legyőzték, egy rövid ideig mint az Újjászületett Sárkány teari helytartója tevékenykedett, majd Tear első királyává választották.

Daved Hanlon: Egy Doilin Mellar néven is ismert árnybarát, akit Shiaine úrhölggyel, Chesmal Emryvel, Eldrith Jhondarral, Temaile Kinderode-dal, Falion Bhodával és Marillin Gemalphinnal fogtak el, akikkel együtt jelenleg Andor királyi palotájának tömlöcében raboskodik.

Davram Bashere (devrem basír): Saldaea seregeinek fővezére, Tyr és Sydon ura, Tenobia királynő

nagybátyja, Faile Bashere apja.

der’morat: (1) Az Ősi Nyelven: „idomármester”. (2) A seanchanok között ez az előtag azokat jelöli, akik más idomárokat tanítanak, mint például a der’morat’raken szó esetében. Ezeknek az embereknek igen nagy tekintélyük és befolyásuk van a társadalomban. A legnagyobb megbecsülésnek a der’morat’sul’dam ek örvendenek, akik eléggé magas katonai rangot is kapnak. (Lásd még: morat.) Dinasztiája visszhangjai: Egy alig ismert könyv.

Dobraine (dobréjn), a Taborwin-házból (taborvin): Magas rangú cairhieni nemesúr, aki hisz abban, hogy az embernek be kell tartania az esküit. Kopott zubbonyán is látszik, hogy előszeretettel visel mellvértet.

Doilin Mellar: Daved Hanlon.

draghkar (dragkar): A Sötét Úr egyik teremtménye. Annak idején emberek eltorzításával hozták létre a faját. Termetes, denevérszárnyú embernek néz ki, de túl sápadt a bőre, és túl nagyok a szemei egy emberéhez képest. A draghkar dalával magához vonzza az áldozatát, elnyomva annak akaratát. Van egy mondás, miszerint: „A draghkar csókja a halál.” Nem harap, de csókjával először áldozata lelkét falja fel, majd az életét.

Ebou Dar: Altara fővárosa. Egyike a legnagyobb tengeri kikötőknek. A városban számos különös helyi szokás nehezíti meg az idegenek életét.

eelfinn: Nagyjából emberi külsővel, de erőteljes rókaszerű sajátosságokkal rendelkező értelmes faj, amelynek tagjai hajlandóak idegenek három kívánságát teljesíteni egy bizonyos árért cserébe.

Amennyiben a kívánságaival előálló személy nem hajlandó alkudozni az árról, úgy az eelfinnek szabják meg azt. Az ár legtöbb esetben az adott személy halála, de az eelfinnek ettől függetlenül mindig teljesítik a kívánságokat – igaz, többnyire nem olyan módon, ahogy azt az ember elvárná. Az eelfinnek valódi lakhelye ismeretlen, de egy Rhuideanban található ter’angreal segítségével fel lehetett keresni őket. Ezt a ter’angreal t utóbb Moiraine Damodred Cairhienbe vitte, ahol megsemmisítették. Egyes hírek szerint az eelfinnek a Ghenjei-tornyon keresztül is megközelíthetőek. Az eelfinnek ugyanazt a –

tűzzel, vassal és hangszerekkel kapcsolatos – három kérdést teszik fel, mint az aelfinnek.

Egwene al’Vere (egvén alvir): Emondmezőről, az Andorhoz tartozó Folyóközből származó fiatal nő. Aes sedai, jelenleg a Fehér Toronnyal szemben lázadók amyrlinje. Rendelkezik az Álmodás képességével.

Elaida do Avriny a’Roihan (elájda do avrini arojhan): Egykor Piros aes sedai, jelenleg a Fehér Torony-béli aes sedaiok Amyrlintrónja. Egy időben Morgase-nek, Andor királynőjének a tanácsadója volt. Néha erőt vesz rajta a Jövendőmondás képessége.

Elayne (iléjn) a Trakand-házból (trakand): Morgase királynő lánya, Andor jelenlegi uralkodója, aes sedai. Rand al’Thor szerelme. Címere: aranyliliom.

Elmélkedések a Gyúló Fényről: Történeti munka, amely különféle amyrlinek felemelkedésével foglalkozik.

előfutárok: hailene.

Első Érvelő: A Fehér ajah vezetőjének neve. A Fehér Toronyban jelenleg Ferane Neheran aes sedait illeti ez a cím. Ferane sedai egyike annak a kettőnek az ajahok vezetői közül, akik egyúttal helyet foglalnak a Torony Csarnokában is.

Első Szövő: A Sárga ajah vezetőjének neve. A Fehér Toronyban jelenleg Suna Dragand aes sedait illeti ez a cím. Suna sedai egyike annak a kettőnek az ajahok vezetői közül, akik egyúttal helyet foglalnak a Torony Csarnokában is. A lázadó aes sedaiok között Romanda Cassin tölti be ezt a tisztet.

Első Választó: A Kék ajah vezetőjének neve. Az Első Választó neve jelenleg ismeretlen, ámbár többen úgy gyanítják, Lelaine Akashi tölti be ezt a tisztet.

enyész: myrddraal.

erőltetés, erőltetni: Ha egy fókuszálásra képes személy hosszú időn keresztül, folyamatosan annyi Egyetlen Hatalmat gyűjt magába és használ, amennyire csak képes, akkor jóval nagyobb ütemben tud tanulni és sokkal gyorsabban juthat nagyobb erők birtokába. Az erőltetést mindazonáltal az aes sedaiok tiltják a novíciák és a beavatottak számára, mert halállal és kiégéssel fenyegető gyakorlat.

fadal: fadalnok.

fadalnok: Olyan ogier, akiben megvan a képesség, hogy a fáknak énekeljen (az ilyen éneket

„fadal”-nak nevezik), és ezzel meggyógyítsa azokat, vagy segítsen nekik nőni, virágba borulni, illetve fatárgyakat nyerjen belőlük anélkül, hogy a növénynek sérülést okozna. Az ilyen módon készült tárgyakat dalolt fának hívják, és igen értékesek. Ma már nagyon kevés ogier fadalnok akad, úgy tűnik, ez a Tehetség kihalóban van.

fagyilkosok: A cairhieniek aiel neve, amit mindig borzadállyal és undorral telve ejtenek ki.

Faile (faíl): Jelentése az Ősi Nyelven: „sólyom”. Zarine Bashere, fiatal saldaeai nő által használt név.

falutanács: A falvak nagy részében férfiak egy csoportja, akiket a falu lakói választanak. Elnöke a polgármester. Az ő feladatuk döntést hozni az egész települést érintő kérdésekben, továbbá más helységek falutanácsaival tárgyalni olyan ügyekben, amelyek több falut is érintenek. Annyi településen állnak konfliktusban a nőkörrel, hogy ez az ellentét már-már hagyományosnak számít.

Faolain Orande (fóléjn orende): Beavatott, aki utálja a „vadakat”.

Far Dareis Mai (far darájz máj): Szó szerint „A Lándzsa Hajadonjai”. Aiel harcostársaság. A többitől eltérően ebbe kizárólag nők léphetnek be. Egy Hajadon nem házasodhat meg, ha a szervezet tagja akar maradni, továbbá nem harcolhat addig, míg terhes. Ha gyermeke születik, azt más nőnek adják, oly módon, hogy senki ne tudja, ki volt az anyja. („Nem lehetsz férfié, sem férfi nem lehet tiéd, sem gyermek. A lándzsa a te szeretőd, gyermeked, életed.”) Az ilyen gyermeket nagyra értékelik, mert egy jóslat szerint egy Hajadon gyermeke egyesíti majd a törzseket és újra olyan nagy nemzetté teszi az aieleket, mint a legendák korában voltak.

Fehér Torony: Az aes sedaiok hatalmának központja és szíve, amely Tar Valon szigetének közepén emelkedik.

fehérköpenyek: A Fény Gyermekei.

félember: myrddraal. Fertő: A Nagy Fertő.

fókuszálni: Az Egyetlen Hatalom folyását irányítani.

Főírnok: A Szürke ajah vezetőjének neve. A Fehér Toronyban jelenleg Serancha Colvine aes sedait illeti ez a cím.

gai’shain (dzsajsain): Az Ősi Nyelven: „harcban békére kötelezett” a jelentése. Amikor egy aiel csatában legyőz egy másik aielt, akkor a legyőzöttnek a ji’e’toh követelménye szerint szolgálnia kell legyőzőjét, mégpedig pontosan egy éven és egy napon át. Eközben nem érinthet fegyvert, és nem cselekedhet semmit, ami erőszakos tettnek minősül. Csupán a tudós asszonyok, a kovácsok, a gyerekek és a tíz éven aluli gyermeket nevelő nők nem lehetnek gai’shain ok.

Galad (gaá): Galadedrid Damodred.

Galadedrid Damodred (galádedrid damodred) nagyúr: Elayne és Gawyn féltestvére, Tigraine, Morgase Trakand (Andor jelenlegi királynője) előtti andori leányörökös és Taringail Damodred, Morgase Trakand későbbi férjének a fia. Csatlakozott a Fény Gyermekeihez, és az egyik legreményteljesebb ifjú tisztnek tartják. Számára csak az igazság számít, ha úgy látja helyesnek, a szeretteinek is képes bánatot okozni. Címere egy szárnyas ezüstkard, markolattal fölfelé.

Gareth Bryne (gareth brín): Egykor a Királynő Gárdájának hadseregparancsnoka Andorban, ám Morgase száműzte. Az egyik legnagyobb élő tábornoknak tartják. Jelenleg a lázadó aes sedaiok seregét vezeti Tar Valon ellen. A Bryne-ház címerében vad bika látható, amely nyakában Andor rózsakoszorúját viseli. Gareth Bryne személyes címere három aranycsillag, mindegyik öt-öt sugárral.

Gaul: Aiel férfi, a shaaradok Imran klánjának tagja és Shae’en M’taal, vagyis Kőkutya volt.

Gawyn (gevin), Trakand-házi (trakand): Morgase királynő fia, Elayne bátyja, aki kardnagyherceg lesz, ha Elayne örökli a trónt. Címerében fehér vaddisznó található.

Gondolatok a romok közt: Ősi történelmi munka.

Guaire Amalasan (gver amalaszn): A Második Sárkány háborúja.

hailene (hájline): Az Ősi Nyelven „előfutárok” vagy „azok, akik elöl jönnek” jelentéssel bíró szó. A seanchanok ezt a szót használjak arra a nagy felderítő csoportra, akiket az Aryth-óceánon át a keleti partokra küldtek. Eredetileg Suroth nagyúrnő parancsnoksága alatt álltak; ám mára beolvadtak a Corenne be. (Lásd még: rhyagelle.)

Halottvirrasztó Gárda: A Seanchan Birodalom elit katonai alakulata, amelyben az emberek mellett ogierek is szolgálnak. Az emberek mind da’covale k, akiket kora gyermekkorukban választanak ki a császárnő szolgálatára. Vállukra gyakran tetováltatnak hollókat, hogy ezzel is jelezzék: ők a császárnő

személyesen birtokolt da’covale i. Hírhedten kemények és vakmerőek. A Gárda ogier tagjai, akiket kertészeknek neveznek, nem számítanak da’covale knek, de ugyanolyan hűségesen szolgálnak, mint emberi társaik, és ha lehet, még náluk is nagyobb félelem övezi őket. A Gárda tagjai – emberek és ogierek egyaránt – nemcsak készek feláldozni magukat a császárnő és az uralkodócsalád szolgálatában, de egyenesen azt vallják, hogy életük a császárnő tulajdona, aki tetszése szerint rendelkezhet vele.

Egyenruhájuk, vértezetük és sisakjaik (már-már feketének tűnő) sötétzöld és vérvörös színekben pompáznak, pajzsaikat feketére lakkozzák, dárdáikra, kardjaikra és alabárdjaikra pedig fekete bojtot kötnek.

hamis Sárkány: Időnként egy-egy férfi azt állítja, hogy ő az Újjászületett Sárkány. Némelyikük elegendő követőt gyűjt, hogy hadseregre legyen szükség a leverésükhöz. Olyan is volt, amelyik szabályos, több országot is érintő háborút robbantott ki. A századok során legnagyobbrészt az Egyetlen Hatalom fókuszálására képtelen állítólagos Sárkányok jelentek meg, de volt egy-kettő, aki még ezzel a képességgel is bírt. Ettől függetlenül mindegyik eltűnt, elfogták vagy megölték anélkül, hogy egyetlen, a Sárkány újjászületésével kapcsolatos próféciát is beteljesíthettek volna. Ezeket hívják hamis Sárkányoknak. A fókuszálásra képesek közül a legerősebbek Raolin Darksbane (V.u. 335-336.), Kőíj Yurian (kb. V.u. 1300-1308.), Davian (sz.é. 351.), Guaire Amalasan (sz.é. 939-943.) és Logain Ablar (úk. 997.) voltak.

Hatalom: Az Egyetlen Hatalom.

Határvidék: A Nagy Fertőt határoló országok: Saldaea, Arafel, Kandor és Shienar. Története egyetlen, véget nem érő harc a trallokokkal és a myrddraalokkal.

Hazugságok Atyja: Sötét Úr.

Herid Fel: Az Ok és oktalanság, valamint egyéb könyvek szerzője. Fel történelmet és filozófiát tanult – valamint oktatott – a Cairhieni Akadémián, míg egy napon darabokra szaggatva találták dolgozószobájában.

hossz: hosszmértékek

hosszmértékek: 10 hüvelyk = 3 kéz = 1 láb; 3 láb = 1 lépés; 2 lépés = 1 hossz; 1000 hossz = 1 mérföld.

Hurin (hjúrin): Shienari férfi, aki szaglás útján képes meghatározni, hol történt erőszakos cselekmény, és követni tudja a tettes nyomát. A hozzá hasonlókat „szaglászónak nevezik. A király igazságszolgáltatásának embere a shienari Fal Darában.

Igazi Forrás: Az univerzumot hajtó erő, amely az Idő Kerekét is forgatja. Egy hímnemű (saidin) és egy nőnemű (saidar) félre oszlik, amelyek egyszerre dolgoznak egymás ellen és egymás mellett. A saidin t csak férfiak, a saidar t csak nők tudják használni. Az Őrület Idejének kezdete óta a saidin szennyezett, a Sötét Úr rontása ül rajta. (Lásd még: az Egyetlen Hatalom.)

Illian (illien): Nagy kikötőváros a Viharok tengerének partján; az azonos nevű ország fővárosa.

Címere sötétzöld alapon kilenc aranyméh.

Illuminátorok céhe: Céh, amely a tűzijáték készítésének titkát őrizte. A titok megtartásáért még gyilkolni is képesek voltak. Az illuminátorok uralkodók, néha pedig magas rangú nemesurak megrendelésére nagyszabású előadásokat rendeztek. Másoknak is árultak kisebb tűzijátékokat, ám arra mindig figyelmeztették az embereket, hogy tilos kibontani a petárdákat, és megnézni, mi van bennük, mert az hatalmas pusztítást idézne elő. A céhnek létezett székhelye Tanchicóban és Cairhienben is, de mára mindkettő elpusztult. A tanchicói céhtagokat, akik megpróbáltak ellenállni a seanchan inváziónak, da’covale vé tették, így hivatalosan maga a céh már nem létezik. Önálló illuminátorok mindazonáltal találhatóak még a seanchanok uralta területeken kívül, és általában azon munkálkodnak, hogy a céh neve ne merüljön feledésbe.

Ishamael (isáméel): Az Ősi Nyelven: „a Remény Árulója”. Az egyik Kitaszított. Azon aes sedaiok vezetője volt, akik az Árnyék háborújában átálltak a Sötét Úr oldalára. Azt mesélik, ő maga is elfelejtette már az eredeti nevét.

Ishara Casalain: Andor első királynője (kb. sz.é. 994-1020). Sasszárny Artur halálakor rávette férjét, aki Sasszárny egyik híres tábornoka volt, hogy hagyjon fel Tar Valon ostromával, minél több katonával dezertáljon, és vonuljanak olyan messze a zűrzavartól, amennyire az csak lehetséges. Amíg mások megpróbálták a teljes birodalmat uralmuk alá hajtani, és elbuktak, Ishara csupán egy részére terjesztette ki hatalmát, és győzött. Ma szinte minden andori nemesi ház rokoni kapcsolatban áll Isharával; az Oroszlántrón utódlásánál fő szempont, hogy a jelöltek mennyire közeli leszármazottai az első királynőnek.

javasasszony: (1) Egyes vidékek falvaiban a nőkör által választott asszony, aki a gyógyítói, időjósi tudása, illetve józan gyakorlatias esze miatt ül a körben. Nagy felelősséggel és mind nyílt, mind burkolt hatalommal járó pozíció. Általában a polgármesterrel tartják egyenrangúnak, mint ahogy a nőkör a falutanáccsal azonos hatalmú. A polgármesterrel ellentétben a javasasszonyt azonban egész életére választják. Nagyon ritkán fordul elő, hogy a halála előtt eltávolítják a helyéről. Szinte hagyományosan konfliktusban áll a polgármesterrel. Más vidékeken is létezik hasonló pozíció más elnevezéssel, például vezető, gyógyító, bölcs asszony vagy jós. (2) Ebou Dar híres gyógyítóinak egyike, akiket a hagyományos vörös övről lehet felismerni. Gyógynövényekkel és egyéb főzelékkel olyan csodákra képesek, hogy azt még a távoli Határvidéken is emlegetik. Közmondásos, hogy náluk többet már csak egy aes sedai tehet a betegekért. Bár Ebou Dar forgalmas nagyváros, és számtalan idegen fordul meg falai között, sokan felfigyeltek már arra a megmagyarázhatatlan tényre, hogy az Ebou Dar-i javasasszonyok között meglepően kevés a helyi születésű.

ji’e’toh (dzsíjetoh): Az Ősi Nyelven: „tisztesség”, „becsület”, illetve „ragaszkodás a becsülethez”

értelmű kifejezés. Bonyolult szabályrendszer, amely szerint az aielek élnek. Kötetekre rúgna, ha valaki teljesen ki akarná fejteni a jelentését. Néhány példa: számos úton lehet becsületet szerezni a csatában. A legkisebb értékű becsület, ha sikerül valakit megölni, hiszen ölni mindenki képes. A legnagyobb tisztesség megérinteni a fegyveres, élő ellenséget anélkül, hogy megsebesítenénk. Valahol középen foglal helyet az az eset, amikor az ellenséget sikerül gai’shain ná tenni. A szégyen, amely szintén a ji’e’toh része, rosszabb, mint a fájdalom, a sebesülés, sőt maga a halál. A toh nak, vagyis a kötelességnek rengeteg fokozata létezik, ám a legkisebb toh betartása is becsületbeli ügy. A toh fölötte áll minden egyéb megfontolásnak, olyannyira, hogy egy aiel még a szégyent is inkább elfogadja, ha ez elkerülhetetlen, csak azért, hogy betartsa a toh ot, amely egy kívülálló szemében esetleg jelentéktelennek látszik.

Kaensada: A Seanchan Birodalom egyik része, amelyet kevéssé civilizált hegyi törzsek laknak. E

törzsek nemcsak maguk között hadakoznak sokat, de a törzsön belül a családok is gyakran harcolnak egymással. Minden törzs sajátos, egyedi szokásokkal és tabukkal rendelkezik; utóbbiak a kívülállók szemében gyakran teljesen értelmetleneknek tűnnek. A törzsek tagjai túlnyomórészt kerülik a Birodalom más lakóival való érintkezést.

kalendárium: Egy hét tíz napból, egy hónap huszonnyolc napból, egy év pedig tizenhárom hónapból áll. Számos ünnepnap nem része egyik hónapnak sem, beleértve a Nap Ünnepét (az év leghosszabb napját), a Hálaadás Ünnepét (négyévenként egyszer, a tavaszi napéjegyenlőség napján) és a Minden Holtak Üdvözülésének Ünnepét, más néven Halottak Napját (tízévenként egyszer, az őszi napéjegyenlőségkor). A hónapok neveit (taisham, jumara, saban, aine, adar, savén, amadaine, tammaz, maighdal, choren, shaldine, nesan és danu) a hivatalos iratokon kívül ritkán, közemberek pedig szinte sosem használják.

Kandor (kándor): A Határvidék egyik országa. Címere halványzöld alapon ágaskodó, vörös ló.

kapcsolódás: A fókuszálni tudó nők képessége, amellyel egyesíthetik az Egyetlen Hatalom áramlatait. Bár az egyesített áramlat nem olyan hatalmas, mint az egyes áramlatok összeadott értéke, azt a kapcsolódást vezető személy irányíthatja, és sokkal precízebben, sokkal nagyobb hatékonysággal használható, mint a különálló áramlatok. Férfiak nők jelenléte nélkül nem tudják összekapcsolni a hatalmukat. Férfi jelenléte nélkül azonban akár tizenhárom nő is kapcsolódhat egymáshoz. Egy ellenkező nemű csatlakozásával a kör huszonhat nőre bővülhet, két férfi jelenlétében pedig harmincnégyre, és így tovább egészen a hat férfit és hatvanhat nőt számláló határig. Vannak olyan kapcsolódások, amelyekhez több férfi és kevesebb nő szükséges, de az egy férfi és egy nő

kapcsolódását kivéve mindig legalább eggyel több nőre van szükség a körben, mint férfira. A legtöbb körben bármilyen nemű vezetheti a kapcsolódást, de a hetvenkét főből álló kört mindig férfinak kell irányítani éppúgy, mint a tizenhárom főnél kisebb létszámú vegyes köröket. Ugyan a férfiak általában erősebbek a Hatalom használatában, mint a nők, mégis azok a körök a legerősebbek, amelyekben a férfiak és a nők száma a legkiegyenlítettebb. (Lásd még: aes sedai.)

kapitánytábornok: A Zöld ajah fejének címe. A Fehér Toronyban jelenleg Adelorna Bastine birtokolja ezt a címet, a lázadó aes sedaiok között pedig Myrelle Berengari.

Karaethon-ciklus (karíaton): A Sárkány Próféciái.

kardnagyherceg: Andor mindenkori királynője legidősebb fivérének címe, akit gyermekkorától kezdve úgy képeznek, hogy majd vezethesse a királynő hadseregét a háborúban, illetve a tanácsadója legyen békében. Ha a királynőnek nem éri meg fivére a felnőttkort, vagy az utolsó is meghal, kijelöl valakit a pozícióra.

képességek: Annak képessége, hogy az Egyetlen Hatalmat valaki meghatározott területen használja.

Ezek közül a legismertebb a Gyógyítás képessége. Mások, mint például az Utazás, amely tulajdonosának lehetővé teszi, hogy egyik helyről a másikra eljusson anélkül, hogy térben kellene utaznia, rég elvesztek. A Jövendőmondás (a jövőbeli események nagyobb vonalakban való feltárásának képessége) például csupán ritkán fordul elő. Sokáig azt gondolták, az Álmodás képessége is kiveszett, amely többek között azt jelenti, hogy a képességgel rendelkező személy álmában látja a jövendőt. Az Álmodók képesek belépni Tel’aran’rhiod ba, az Álmok Világába, és úgy mondják, még más személyek álmaiba is.

Kéz: Seanchan tisztségnév, amely egy szárnysegédet vagy a birodalmi hivatalnokréteg egyik tagját jelöli. A császárnő Keze a legfelső osztályba tartozik, de ismertek alacsonyabb rangú Kezek is.

Némelyik Kéz titokban munkálkodva irányítja a Keresőket és a császárnő Füleit, mások kilétüket nyíltan vállalva öltözéküket hivataluk megfelelő számú arany kézszimbólumával díszítik.

Kígyók és rókák: Igen népszerű játék, amely közkedveltségnek örvend a gyermekek között, amíg azok elég érettekké nem válnak ahhoz, hogy ráébredjenek: a játék csak akkor nyerhető meg, ha a játékos megszegi a szabályait. Magát a játékot egy táblán játsszák, amelyet különféle irányokba mutató nyilak hálóznak be. Tartozik még hozzá tíz háromszögletű jellel díszített korong a rókák, és tíz hullámvonallal díszített a kígyók jelzésére. Minden játszma a „Bátorság erősítsen, tűz vakítson, zene kápráztasson, vas összekössön!” mondással veszi kezdetét, miközben a játékos kezével egy hullámvonallal áthúzott háromszöget rajzol a levegőbe. A játékosok – pontosabban a kígyók és a rókák

– mozgását kockadobásokkal határozzák meg. Amennyiben egy rókát vagy kígyót jelképező korong a

játékoséra lép, ő kiesik a játékból és mindig ez történik, ha a szabályokat betartják.

Kitaszítottak: A tizenhárom, minden idők leghatalmasabb aes sedaiai közé tartozó Hatalom-használó, akik az Árnyék háborúja alatt átálltak a Sötét Úrhoz, aki cserébe halhatatlanságot ígért nekik.

Mind a legendák, mind a töredékes korabeli feljegyzések szerint a Sötét Úr mellé zárták őket, amikor sikerült annak börtönét újra lepecsételni. Még ma is ismerik a nevüket – Aginor ( eginor), Asmodean (ezmódian), Balthamel (bálthamel), Be’lal (belál), Demandred ( dimandred), Graendal (grendal), Ishamael (isáméel), Lanfear ( lenfír), Mesaana (meszána), Moghedien ( mogédien), Rahvin (rávin), Sammael (szaméel) és Semirhage (szemirhág) –, és kisgyermekek ijesztgetésére használják őket. A Kitaszítottak (akik önmagukat Kiválasztottaknak nevezik) közül többen is meghaltak, amióta kiszabadultak börtönükből. Ez utóbbiak közül páran azonban új testben ismét járják a világot.

kolompárok: tuatha’anok.

Kommentárok a Sárkányról: Sajius kevéssé ismert könyvének címe.

korcsipke: A korminta másik neve. korminta: Az Idő Kereke az emberi életek fonalait a kormintába szövi, ami az adott kor valóságának szubsztanciáját alakítja végső formájába. Más néven korcsipke. (Lásd még: ta’veren.)

Kőkutyák: Aiel harcostársaságok.

krónikák őre: A második legmagasabb rangú aes sedai, az amyrlin helyettese. A Torony Csarnoka választja, általában ugyanabból az ajahból, mint az amyrlint. Megbízatása egész életére szól.

Kutatás: (1) Annak a képességnek a neve, amellyel az Egyetlen Hatalmat arra lehet használni, hogy valakinek a betegségeit és testi állapotát határozzák meg. (2) Elveszett képesség, amellyel lehetséges volt az Egyetlen Hatalmat arra használni, hogy a földben rejlő nagyobb fémteléreket megtalálják.

Laman (léman): Cairhien egykori királya a Damodred-házból, aki az aiel háborúban veszítette el a trónját. (Lásd még: Avendoraldera.)

Lan (lan): al’Lan Mandragoran.

Lanfear (lenfír): Az Ősi Nyelven: „az Ej Leánya”. A Kitaszítottak egyike, talán a legnagyobb hatalmú Ishamael után. A többi Kitaszítottal ellentétben ő maga választotta a nevét. Állítólag szerette Lews Therin Telamont, és gyűlölte a férfi feleségét, Ilyenát. Moiraine-nel együtt keresztülzuhant egy ter’angreal on, és meghalt. (Lásd még: Sárkány.)

lappangó: myrddraal.

Laras (larasz): A konyha úrnője a Fehér Toronyban, az aes sedaiok Tar Valon-i központjában.

Meglepő tudású és megdöbbentő múltú asszony.

Leane Sharif (liá ne saríf): Egykori Kék aes sedai, ő volt valaha a krónikák őre. Leváltották és elcsendesítették. Nynaeve meggyógyította; most a Zöld ajah tagja, és igencsak kedveli a férfiakat.

leányörökös: Andor trónörökösének megnevezése. A királynőt legidősebb lánya követi a trónon.

Ha egy lány sem marad életben, a legközelebbi nőrokon lesz az uralkodó.

legendák kora: Az Árnyék háborújával és a Világtöréssel véget ért korszak. E régmúlt korban az aes sedaiok olyan csodákra voltak képesek, amelyekről ma már legfeljebb álmodnak az emberek. (Lásd még: az Idő Kereke.)

Legfőbb: A Piros ajah vezetőjének neve. Jelenleg Tsutama Rath aes sedait illeti ez a cím.

lélektelen: szürke gyilkos.

Levélrothasztó: Sötét Úr.

Lews Therin Telamon (lúz terin telamon): A Sárkány, más néven Rokonirtó.

Liandrin (liandrin): Egy Piros ajahhoz tartozó aes sedai Tarabonból, valójában a Fekete ajah tagja.

Logain (logéjn) Ablar: Úk. 972-ben, Ghealdanban látta meg a napvilágot. Újjászületett Sárkánynak kiáltotta ki magát, ám miután felégette Ghealdant, Murandyt és Altarát, az aes sedaiok elfogták, a Fehér Toronyba szállították, és megszelídítették. A Siuan Sanche letaszítása körüli zűrzavarban megszökött Tar Valonból. Nynaeve véletlenül meggyógyította – ez volt az első eset, hogy ezt a

visszavonhatatlannak hitt sérülést valaki helyre tudta hozni. Az aes sedaiok őrizetbe vették, ám ismét megszökött. Alighanem Caemlynbe ment, hogy beálljon az asha’man ek közé. (Lásd még: hamis Sárkány.)

Luc (luk) nagyúr a Mantear-házból (mantiar): Tigraine bátyja, aki húga trónra lépésekor eredetileg betöltötte volna a kardnagyhercegi címet. A Nagy Fertőben való eltűnése (úk. 971.) és Tigraine későbbi eltűnése sokak szerint összefügg egymással. Luc nagyúr címerét egy makk díszítette.

Luthair Paendrag Mondwin (luthér péendreg moundvin): Sasszárny Artur fia. Ő volt a Sasszárny által az Aryth-óceánon túlra küldött seregek főparancsnoka. Címere széttárt szárnyú, karmai közt villámokat markoló aranysas volt.

Malkier (malkír): Valaha a Határvidék egyik országa volt, mára elnyelte a Fertő. Címerében aranydaru szárnyalt.

Manetheren (manetheren): A Tíz Nemzet egyike, amelyek a Második Szövetséget alkották.

Fővárosa ugyancsak Manetheren volt. Mind a város, mind az ország teljesen megsemmisült a trallok háborúk alatt. A vidéket ma Folyóközként ismerik, és Andor része.

marath’damane (marathda’mani): Az Ősi Nyelven: „akiket pórázra kell kötni”. Ezt a kifejezést a seanchanok használják az olyan fókuszálni képes nőkre, akiket még nem sikerült elfogniuk és nyakörvet tenni rájuk. (Lásd még: damane; a’dam.)

Masema Dagar (maszíma): Néhai próféta.

Második Szövetség: Tíz Nemzet Szövetsége.

Mat (met): Matrim Cauthon.

Matrim Cauthon (metrim kauton): Emondmezőről, az andori Folyóközből származó fiatalember.

Ta’veren, és igen szerencsés.

Mayene (majen): Városállam a Viharok tengerén, amelynek gazdagsága és függetlensége a szardíniák vonulási útvonalának ismeretéből ered. Ezzel a termékükkel versenytársai Tear, Illian és Tarabon olívatermelőinek. A lámpaolajat szinte kizárólag olívából és szardíniából gyártják. Mayene jelenlegi uralkodója Berelain, Mayene úrnője. Mayene uralkodói Sasszárny Artur leszármazottainak vallják magukat. Mayene jelképe egy repülő aranyhéja.

Mazrim Taim (mazrim taím): Hamis Sárkány, aki Saldaeában pusztított, míg le nem győzték, és el nem fogták. Képes fókuszálni, sőt: a hírek szerint igen erős. A fókuszálni képes férfiak számára adott amnesztia hírére Caemlynbe ment. Az asha’man ek képzését vezeti.

Melaine (meléjn): Tudós asszony a goshien aielek Jhirad klánjából. Álomjáró, meglehetősen erős az Egyetlen Hatalomban is. Bael felesége és Dorindhának, a Füstös Forrás-erőd házúrnőjének asszonytársa.

Mennyei Öklök: Könnyű fegyverzettel és páncéllal ellátott seanchan katonai alakulat, akiket a to’raken nevű szárnyas állatokon visznek csatába. Az Öklök egytől egyig alacsony férfiak és nők, leginkább az állatok teherbíró képességének véges volta miatt. Az egyik legkeményebb egységként tartják számon őket. Feladataik főleg portyázásokra, meglepetésszerű támadásokra és az ellenség vonalai mögötti akciókra terjednek ki.

mera’din: Az Ősi Nyelven: „Árvák”. A kifejezést azokra az aielekre alkalmazzák, akik elhagyták törzsüket és klánjukat, hogy csatlakozzanak a shaidókhoz, mert nem tudták elfogadni, hogy Rand al’Thor, egy vízföldi lenne a car’a’carn, vagy visszautasították az aiel népek történetéről szóló kinyilatkoztatásait. Mivel az aielek között a törzs és klán elhagyása a legnagyobb bűnnek számít, még a shaidók is csak vonakodva fogadták be őket, ezért alakították ki ezt a szervezetet maguknak.

mérföld: hosszmértékek.

Min Farshaw (min farsó): Fiatal nő, Rand al’Thor kedvese. Olvasni tud a látomásokból, amelyeket időnként az emberek körül lát.

Moiraine Damodred (morén damodred): A Kék ajahhoz tartozó cairhieni aes sedai. Régóta halottként tartják számon, ám Thom Merrilin birtokában van egy neki tulajdonított levél, a következő

szöveggel:

Legdrágább Thom!

Annyi mindent szeretnék írni neked, a szívemből szóló, szép szavakat, de nem tehettem, mert tudtam, hogy nem tehetem, és most már amúgy sincs elég időm. Sok mindent nem mondhatok el neked, mert csak bajt zúdítanék vele mindannyiunk fejére, de amit elmondhatok, azt el is mondom. Figyelj jól, mit írok! Nemsokára lemegyek a dokkokhoz, és megküzdök Lanfearrel. Hogy honnan tudom? Ez nem az én titkom; érd be annyival, hogy tudom, és hogy ez a tudás igazolja talán majd a mondanivalóm további részét is.

Mikor ezt megkapod, azt fogják mondani, hogy meghaltam. Mindenki azt hiszi majd. Pedig nem haltam meg, és lehet, hogy megérem kijelölt éveimet. Az is lehet, hogy te és Mat Cauthon, és még egy ember, egy férfi, akit nem ismerek, megpróbáltok majd megmenteni. Lehet, mondom, mert az is lehet, hogy nem tudtok, vagy nem akartok, és az is lehet, hogy Mat visszautasítja, hogy segítsen. Nem kedvel annyira, mint érzésem szerint te, és amúgy is megvolna rá a maga oka, amit nyilvánvalóan elég megalapozottnak hisz. De ha megpróbálod, akkor is csak te jöhetsz, Mat, és még egy ember. Ha többen jöttök, mind meghalunk. Ha kevesebben jöttök, mind meghalunk. De még ha csak Mattel és egy másikkal jössz, akkor is lehet, hogy meghalunk. Láttam, hogy megpróbáltátok, és meghaltok, csak az egyikőtök, vagy ketten, vagy mind a hárman. Láttam, hogy én is meghalok. És láttam, hogy mindannyian életben maradunk, de halálunkig foglyok leszünk.

Ha azonban mégis megpróbálnál megmenteni, az ifjú Mat tudja, hol találhat meg, de nem mutathatod meg neki ezt a levelet, amíg ő maga nem kérdezősködik felőle. Ez mindennél fontosabb!

Semmit nem tudhat a levél tartalmáról, amíg ő maga nem kérdezősködik felőle! Bizonyos dolgoknak az előre elrendelt módon kell megtörténniük, bármibe kerül is!

Ha találkozol Lannal, mondd meg neki, hogy számára így lesz a legjobb. Az ő sorsa elválik az enyémtől. Kívánom, hogy minél boldogabb lehessen Nynaeve-vel!

És még valami: ne feledd, mit tudsz a Kígyók és rókákról! Ne feledd, és fogadd meg!

Itt az idő, mennem kell, szembe kell néznem a sorsommal.

A Fény ragyogja be az életedet, és adjon neked örömöt, drága Thom, akár látjuk még egymást, akár nem!

Moiraine

morat: Az Ősi Nyelven: „idomár”. A seanchanok között ezt a kifejezést azokra használják, akik különleges oktatói munkát végeznek; mint például a morat’raken ek, a raken ek idomárai és lovasai.

(Lásd még: der’morat.)

Mordeth (mordef): Tanácsadó, aki elérte, hogy Aridhol városállamának lakói az árnybarátok módszereit alkalmazzák az árnybarátok ellen. Ez a város pusztulásához vezetett. Romjait Shadar Logothnak nevezik („A hely, ahol az árnyak lesben állnak”). A romok között, a várost elpusztító gyűlöleten kívül, egyetlen lény maradt csak életben, maga Mordeth. Utóbbi kétezer éven át a város foglyaként várta, hogy jöjjön valaki, akinek elnyelheti a lelkét, és így új testet szerezhessen magának.

Morgase (murgéz): A Fény kegyelméből Andor néhai királynője, a Trakand-ház (trakand.) felséges asszonya, a Nép Védelmezője. Címerében három aranykulcs található. A Trakand-ház címere ezüstszín zárókő.

mutatványosok: Utazó történetmondók, zenészek, zsonglőrök, akrobaták és szórakoztatók.

Mesterségük címere sokszínű rojtokkal, foltokkal televarrt köpenyük. Elsősorban a falvakban és kisvárosokban lépnek fel, minthogy a nagyobb városokban más szórakozási lehetőségek is állnak a közönség rendelkezésére.

myrddraalok (mirdraalok): A Sötét Úr teremtményei, a trallokok parancsnokai. Elfajzott trallokszülöttek, akikben az emberi külső vonások, testfelépítés – a trallokok teremtésére ugyanis embereket használt alapanyagként Shai’tan – újra felbukkant, illetve felerősödött, ám a trallokokat eltorzító gonosz rontás is erősebb bennük. Külsőleg teljesen embernek tűnnek, eltekintve attól, hogy nincs szemük. Ennek ellenére jobban látnak, mint a sas, és ebben még a sötétség sem akadályozza őket.

Egyfajta természetfölötti hatalommal is bírnak, amely a Sötét Úrból ered. Többek között dermesztő

félelmet tudnak okozni a pillantásukkal, és bárhol képesek eltűnni, ahol sűrű árnyékok vannak. Kevés ismert gyengeségük egyike, hogy nem szívesen kelnek át folyóvízen. A különböző országokban számos néven ismerik őket, többek között mint félemberek, szemnélküliek, árnyékemberek, lappangók és enyészek.

Nagy Fertő: Régió messze északon, amelyet teljesen áthatott a Sötét Úr rontása. Trallokok, myrddraalok és más gonosz teremtmények járta terület.

Nagy hajtóvadászat a Kürtért: Mondaciklus Valere Kürtjének legendás kereséséről, amely a trallok háborúk vége és a százéves háború kezdete között folyt. Egyhuzamban elmesélve hosszú napokig tartana, míg egy történetmondó a ciklus végére érne.

Nagy Kígyó: Az idő és az örökkévalóság szimbóluma, amely még a legendák kora előtt keletkezett.

Egy saját farkába harapó kígyót ábrázol. A Nagy Kígyó mintájára készült gyűrűt olyan nők kaphatják meg, akiket az aes sedaiok között beavatottá emeltek.

Nagy Minta: Az Idő Kereke a kormintákat a Nagy Mintába szövi, amely maga a létezés, a valóság egésze, múlt, jelen és jövő együttesen. Más néven a Korok Csipkéje.

nőkör: A falu női által választott asszonyok, nők, akik olyan ügyekben hivatottak dönteni, amelyek kifejezetten az ő hatáskörükbe tartozónak számítanak (mint például, hogy mikor kezdjék meg a vetést vagy az aratást). A falutanáccsal egyenjogú testület. A települések ügyeit a két szervezet között előre meghatározott szabályok alapján világosan felosztják. Ennek ellenére azok gyakran viszálykodnak egymással.

Nynaeve al’Meara (nájnív almira): Hajdan a folyóközi Emondmező egykori javasasszonya, jelenleg Sárga aes sedai. Az Egyetlen Hatalomban talán a legendák kora óta nem született hozzá fogható; még a Kitaszítottakkal is felveheti a versenyt. Lan Mandragoran szívszerelme és felesége.

ogier (ogir): (1) Nem emberi faj. Hatalmas termet (a felnőtt hímneműek átlagos magassága tíz láb), széles orr és hosszú, bojtos fül jellemzi őket. Stedding nek nevezett településeken élnek.

Elszigetelődésük a stedding ektől a Világtörés után (amelyet az ogierek Száműzetésnek neveznek) okozza az epedésnek nevezett betegséget: ha egy ogier túl sokáig van távol a stedding jétől, megbetegszik és meghal. Sokan ügyes kezű építészekként ismerik őket, a Világtörés utáni nagyvárosokat többségükben ők építették. Ők maguk az építészetet úgy tekintik, mint egy, a Világtörés óta a Száműzetésben tanult, mellékesen űzött foglalkozást. Ennél sokkal fontosabbnak tartják a fák, főleg a Nagy Fák gondozását. Eltekintve attól, amikor építkezni mennek valahová, ritkán hagyják el stedding jeiket, és csupán kevés kapcsolatot tartanak fenn az emberekkel. Azok sem mindenhol ismerik az ogiereket, sok helyen csupán legendáknak tartják őket. Bár békés, nehezen dühbe jövő lényeknek ismerik, az ogierek állítólag az emberek oldalán harcoltak a trallok háborúkban, és veszedelmes ellenfélnek bizonyultak. Általában igen kedvelik a tudást, könyveik és történeteik gyakran olyan dolgokat is elmesélnek, amelyeket az emberek már rég elfelejtettek. Egy ogier átlagos élettartama legalább háromszor vagy négyszer meghaladja az emberekét. (2) Bármilyen személy, aki nem az emberi fajhoz tartozik. (Lásd még: fadalnok.)

őrző: Egy aes sedaihoz kötött harcos. A kettejük közti kötelék az Egyetlen Hatalommal kapcsolatos jelenség. Az őrző számos előnyhöz jut ezáltal. Gyorsabban regenerálódik, gyógyul, hosszú ideig kibírja étel, ital, alvás nélkül, továbbá egy bizonyos távolságon belül megérzi a Sötét Úr rontását. Amíg életben van, az aes sedai, akihez kötődik, tudja, hogy él, bármilyen messze legyenek is egymástól. Ha pedig mégis meghal, az aes sedai erről és halála körülményeiről azonnal tudomást szerez. Azt már azonban nem árulja el a kötelék, milyen messze van az őrző, vagy milyen irányban. Bár a legtöbb ajah úgy tartja, egy aes sedai egyszerre egy őrzőt köthet csak magához, a Piros ajah egyáltalán nem hajlandó ilyesmire, a Zöld viszont úgy véli, mindenkinek annyi őrzője lehet, amennyit jónak lát. Etikai okokból a harcos beleegyezésére is szükség van, mielőtt a kapcsolat létrejöhetne, de ismeretesek olyan esetek, amikor az alany akarata ellenére történt a dolog. Hogy az aes sedaiok mit kapnak a kötelékből, az szigorúan őrzött titok.

Ősi Nyelv: A legendák korában beszélt nyelv. Általában elvárják, hogy a nemesek és a műveltebb emberek megtanulják e nyelvet, de legtöbbjük csak pár szót beszél belőle. Igen nehéz lefordítani, mivel az Ősi Nyelv kifejezései több, különböző jelentést is hordozhatnak.

Padan Fain (peden féjn): Házaló, árnybarát, akit a Sötét Úr azzal bízott meg, hogy kutassa fel az Újjászületett Sárkányt. Shadar Logothban Mordeth csapdájába esett, de az ősi gonosz nem tudta teljesen megszállni. Egyszerre hordozza magában a rég elpusztult város gonoszságát és a Sötét Úr romlottságát.

Fal Darában börtönbe zárták, de megszökött. Egyetlen célja az, hogy Rand al’Thort ő maga pusztítsa el, ezért már a Folyóközt is feldúlta. Megfordult a fehérköpenyek között, és Tar Valonban is. Utóbb Jeraal Mordeth néven hallottak felőle, amikor egy az Újjászületett Sárkány elleni lázadás során sikerült megsebeznie magát Rand al’Thort is egy Shadar Logoth-i tőrrel, ami kis híján megölte az Újjászületett Sárkányt. Ezután még egyszer sikerült csapdába csalnia Randet és Lant, de végül neki kellett sebesülten menekülnie. A lény, aki valaha Padan Fain névre hallgatott, már nem teljesen ember; rettenetes új képességekkel bír, és továbbra sem hagyott fel a Rand al’Thor utáni vadászattal.

Pelateos: Az Elmélkedések című munka szerzője.

Perrin Aybara (perrin ébara): Emondmezőről származó fiatalember, korábban kovácslegény; farkasálmodó és ta’veren, Rand al’Thor barátja és segítője, Faile Bashere férje.

próféta: Egészen pontosan „a Sárkány nagyúr prófétája”. Ezt a címet találta ki magának Masema Dagar, az egykori shienari zsoldos, aki az Újjászületett Sárkány hírét terjesztette. A próféta azt vallotta, hogy semmi – semmi! – sem lehet fontosabb annál, mint hogy az emberek felismerjék: a Sárkány a fény húsvér megtestesülése, és hogy készen álljanak, midőn szólítja őket. Masema hitte: neki és követőinek az a feladatuk, hogy bármilyen áron rávegyék embertársaikat az Újjászületett Sárkány dicsőítésére és elismerésére. Azokat, akik ellenálltak e törekvésnek, halállal büntették, a nem elég készségeseket pedig megkorbácsolták, javaikat elégették. A minden egyéb nevéről és címéről lemondó próféta Ghealdan és Amadicia általa ellenőrzött nagy részét káoszba taszította, bár eltűnésével Amadiciában a seanchanok, Ghealdanban pedig a koronatanács ismét igyekszik rendet teremteni. A próféta utóbb Perrin Aybarához csatlakozott, akit azzal bíztak meg, hogy vigye őt Rand színe elé, de ismeretlen okokból ez nem következett be. A prófétát követő nők és férfiak jobbára a legszegényebbek, a nincstelenek közül kerültek ki – vagy ha eredetileg nem is voltak azok, a prófétát követve azzá váltak. A próféta végül rejtélyes körülmények között elhalálozott.

Rand al’Thor (rend althor): Emondmezőről származó fiatalember, ta’veren. Egykor juhász volt ugyan, de ő az Újjászületett Sárkány.

Régi emlékművek: Történeti munka, melyről igen kevés tudható.

részleg: A Fehér Torony könyvtárának alapegysége. A tizenkét közismert részleg mindegyikébe egy-egy adott területtel vagy témakörrel kapcsolatos könyveket és feljegyzéseket gyűjtöttek. A tizenharmadik részleg – melynek létéről csupán néhány aes sedai tud

– viszont titkos iratokat, történelmi forrásműveket és iratokat tartalmaz, és kizárólag az amyrlin, a krónikák őre, valamint az ülnökök férhetnek hozzá. No meg persze az a maroknyi könyvtáros nővér, akik gondozzák.

Rhuarc (Rhoark): Aiel férfi. A taardad aielek törzsfője.

Rhuidean (rhuidian): Egy hely az Aiel-pusztában, ahová minden leendő törzsfőnek vagy tudós asszonynak el kell látogatnia. A férfiak csupán egyszer léphetnek ide be, a nők két alkalommal. Három közül csak egy férfi éli túl ezt az utat. A nők túlélési aránya mindkét látogatás alkalmával jóval magasabb. A hely hollétét az aielek a legnagyobb titokban tartják. Egy nem aiel behatolását Rhuideanba halállal büntetik, de azokat, akiket egyébként sem bántanak (például a házalókat vagy a mutatványosokat), büntetésképpen csupán meztelenre vetkőztetik, vizestömlőt adnak a kezükbe, és hagyják, hogy elmeneküljenek a pusztából.

rhyagelle (rájögel): Az Ősi Nyelven: „akik visszatérnek” vagy „visszatérők”. Azon seanchanok neve, akik visszatértek az egykor Sasszárny Artúr által uralt földekre. (Lásd még: Corenne, hailene.) Rokonirtó: Lews Therin Telamon.

röjt: Földterület mérésére szolgáló mértékegység. Száz lépésszer száz lépés.

sa’angreal (szaangrial): Rendkívül ritka tárgy, amely messze több Hatalom fókuszálását teszi lehetővé a használója számára, mint amire egyébként biztonságosan (vagy egyáltalán) képes lenne. A sa’angreal hasonló elven működik, de sokkal-sokkal erősebb, mint az angreal. A segítségével irányítható Hatalom úgy aránylik az angreal segítségével fókuszálhatóhoz, mint utóbbi az aes sedai által segédeszköz nélkül használható mennyiségéhez. A legendák korának relikviái, készítésük titka nem ismert többé. Külön női és férfi sa’angreal ok léteznek, ez a szabály az angreal okra is igaz. Igen kevés maradt fenn, még az angreal oknál is sokkal kevesebb.

saidar (szaidár): Igazi Forrás.

saidin (szaidin): Igazi Forrás.

Sajius: A Kommentárok a Sárkányról című mű szerzője.

Saldaea (szaldéja): A Határvidék országainak egyike. Címere sötétkék alapon három ezüst színű hal.

sárkányagyar: Stilizált jel, általában fekete. Hegyén álló könnycsepphez hasonlít. Ajtóra vagy házfalra firkálva azt jelzi, hogy az ott lakókat gonoszsággal vádolják, vagy fel akarják hívni rájuk a Sötét Úr figyelmét, ily módon ártva nekik.

Sárkányfal: A Világ Gerince.

Sasszárny Artur: Legendás király, aki minden, a Világ Gerincétől nyugatra fekvő földet egyesített, de még néhány, az Aielpusztán túl fekvő terület is a birodalmához tartozott. Sőt, az Arythóceán túlpartjára is küldött erőket, de halálakor, amely a százéves háború kitöréséhez vezetett, ezekkel végleg megszakadt a kapcsolat. Címere szárnyaló aranysas volt.

Seanchan (soncsan): A Birodalom neve, ahonnan a seanchanok származnak.

seanchan (soncsan): Sasszárny Artur tengerentúli leszármazottai, akik annak idején az Aryth-óceán túloldalára mentek, hogy meghódítsák az ottani országokat. Elképzeléseik szerint, a többiek biztonságára való tekintettel, minden fókuszálni tudó nőt ellenőrzés alatt kell tartani, a fókuszáló férfiakat pedig, hasonló okból, meg kell ölni.

Seandar: A Seanchan Birodalom fővárosa – amely egyúttal a legnagyobb város is a földrészen – a kontinens északkeleti térségében fekszik. Radhanan császárnő halálát követően azonban káoszba süllyedt.

Sebban Balwer: Korábban Pedron Niall titkára, és titokban kémmestere volt. Ő szöktette meg Morgase-t a seanchanok elől Amadorban, ismeretlen célból. Jelenleg Perrin t’Bashere Aybara és Faile ni Bashere t’Aybara titkáraként szolgál.

sei’mosiev: Az Ősi Nyelven: „lesütött szemek”. A seanchanok között a „sei’mosiev vé válni”

kifejezés annyit tesz, mint megszégyenülni, arcot veszíteni. (Lásd még: sei’taer.)

sei’taer: Az Ősi Nyelven: „előrenéző szemek”. A seanchanok között a „ sei’taer ré válni” vagy

„sei’taer t szerezni” kifejezés annyit tesz, mint becsületesen viselkedni, képesnek lenni arra, hogy az ember bárki szemébe nézhessen. (Lásd még: sei’mosiev.)

Selene (szelín): Egy nő, akivel Rand és két útitársa Cairhien felé menet találkozott, és aki valójában a Lanfear nevű Kitaszított volt.

Sevanna (Sze’vanna): A shaidó aielek Domai klánjához tartozó nő. Suladricnak, a shaidók törzsfőjének özvegye, ezáltal a Comradaerőd házúrnője, amíg új törzsfőt nem választanak.

Shadar Logoth (sadar logoth): Az Ősi Nyelven: „A hely, ahol az árnyak lesben állnak.”; más néven

„Árnyékles”. Egy halott város, melyet a trallok háborúk óta mindenki elkerül. Területén rontás ül, egyetlen, a falain belülről származó kavics sem veszélytelen.

Shai’tan (sejitán): Sötét Úr.

Shale eleste: Történeti munka, melyről igen kevés tudható.

Shara: Misztikus föld az Aiel-pusztán túl, más javak mellett a selyem és az elefántcsont hazája.

Sharát nem pusztán zord természeti adottságai, de emberek emelte falak is védelmezik. Igen kevés tudható róla, mivel lakói törekednek arra, hogy a külvilág minél kevésbé ismerhesse meg kultúrájukat.

A sharaiak – az aielek ellenkező híradásai dacára – tagadják, hogy a trallok háborúk náluk is pusztítottak volna. Nem ismerik el azt sem, hogy Sasszárny Artúr megkísérelte volna meghódítani őket, annak ellenére, hogy erről viszont a tengeri nép – szemtanúk beszámolói alapján rögzített – feljegyzései tanúskodnak. Sharáról a fentieken túl pusztán annyi tudható, hogy egyetlen, teljhatalmú uralkodó (akit sh’boan nak neveznek, ha nő, és sh’botay nak, ha férfi) jogara alá tartoznak. Azonban minden uralkodójuk csupán hét évig tölti be posztját, azután meghal, és házastársa veszi át a helyét – ugyancsak hét évig. Ezt a gyakorlatot Sharában a Világtörés óta folytatják, mivel a sharaiak szerint „ez a Minta akarata”.

A sharaiak között is élnek fókuszálni képes személyek, az Ayyad tagjai, akiket születésükkor arctetoválással jelölnek meg. Az Ayyad asszonyai szigorúan betartatják az Ayyad törvényeit. Az Ayyadba tartozó személyek és a fókuszálni nem képes sharaiak közti szexuális kapcsolat tiltott; ha fény derül ilyen esetre, az utóbbiak büntetése halál, de az Ayyadba tartozó női vagy férfi párjuké is, amennyiben bizonyítható, hogy erővel vette rá társát a törvényszegésre. Ha netán gyermek születne egy ilyen kapcsolatból, azt az elemek martalékaként a sorsára hagyják, és elpusztul. Az Ayyad férfiai csupán nemzési célból léteznek; semmilyen képzésben vagy oktatásban nem részesülnek (még írni-olvasni sem tudnak), és midőn elérik a huszonegy éves kort – vagy elkezdenek fókuszálni; attól függően, melyik következik be előbb –, megölik őket, a testüket pedig elhamvasztják. Az Ayyad tagjai állítólag kizárólag a sh’boan vagy sh’botay parancsára fókuszálhatják az Egyetlen Hatalmat; az uralkodót minden időben az Ayyad asszonyainak gyűrűje veszi körül.

Shara olyan titokzatos vidék, hogy még a nevét is homály lengi körül: lakói maguk is számtalan néven nevezik. Hívják többek közt Shamarának, Co’dansinnak, Tomakának, Kigalinak és Shibouyának

is.

Shayol Ghul (séjol gúl): Az Átokföldön álló hegy, itt található a Sötét Úr börtöne.

Shen an Calhar: Az Ősi Nyelven: „a Vörös Kéz Bandája.” (1) Hősök legendás csapata, akik számos vitézi tettet hajtottak végre, mígnem egytől egyig elestek Manetheren védelmében, amikor az ország elpusztult a trallok háborúk alatt. (2) Mat Cauthon által szinte véletlenül életre hívott katonai egység, amelyet Sasszárny Artur korának és az azt közvetlenül megelőző évszázadoknak – a katonai gondolkodás szempontjából azóta is felülmúlhatatlannak tartott – hadművészeti elvei alapján szerveztek meg.

Sheriam (siriam): Egy a Kék ajahhoz tartozó aes sedai, korábban a Fehér Torony novíciaasszonya.

A Torony kettészakadása után a lázadó aes sedaiokkal tartott Salidarba, és az új Amyrlin-trón, Egwene al’Vere alatt a krónikák őre lett.

Shienar (sájnar): A Határvidék egyik országa. Címere lecsapó fekete sólyom.

Siuan Sanche (szuan szancsé): Egy teari halász lánya, akit a teari törvény szerint rögtön hajóra raktak, és Tar Valonba küldtek, amint kiderült, hogy képes a fókuszálásra. Korábban a Kék ajah kötelékébe tartozott. Úk. 985-ben emelték Amyrlin-trónná. Leváltották és elcsendesítették, de Nynaeve meggyógyította. Ismét a Kék ajah tagja, az új amyrlin, Egwene al’Vere tanácsadója.

so’jhin: Az Ősi Nyelvű kifejezés megközelítő értelme: „mélységek közti magasság”, bár némelyek

– sok egyéb mellett – „ég és völgy” értelemben is fordítják. A kifejezéssel a seanchanok a szolgák magasabb rangú, örökletes rétegét illetik. Azokat, akik bár alapjában véve da’covale knek, azaz birtokolt tárgyaknak minősülnek, gyakran komoly hatalommal és döntési jogkörrel bíró pozíciót töltenek be. Még a Vér tagjai is körültekintően viszonyulnak a császári család so’jhin jeihez, a császárnő so’jhin jeit pedig magukkal egyenrangúakként kezelik.

Sorilea: Shende-erőd tudós asszonya a charee törzsbeli Jarra klánból. Alig tud fókuszálni, de ő a legidősebb élő tudós asszony, bár nem olyan öreg, mint sokan hiszik róla.

sorsháló: Nagy változás egy kor mintájában. Középpontjában egy vagy több ta’veren né vált ember áll.

Sötét Úr: Shai’tan leggyakoribb, minden országban használatos neve. A gonoszság forrása, a Teremtő antitézise. A Teremtő a teremtés pillanatában egy Shayol Ghul-i börtönbe zárta. Egy, a kiszabadítására irányuló kísérlet miatt tört ki az Árnyék háborúja, szennyeződött be a saidin, kezdődött meg a Világtörés, és ért véget a legendák kora.

Sötétség Nagyura: E néven említik az árnybarátok a Sötét Urat, azt állítván, igazi nevének használata szentségtörés lenne.

stedding (sztedding): Ogierek lakta terület. A Világtörés óta számos stedding elnéptelenedett. A történetekben, a legendákban menedékként írják le őket, és nem ok nélkül. Valamilyen – ma már ismeretlen – módon le vannak árnyékolva, a határaikon belül az aes sedaiok nem képesek fókuszálni az Egyetlen Hatalmat, még csak az Igazi Forrás létezését sem érzik. A stedding en kívül az Egyetlen Hatalommal létrehozott jelenségek a stedding területét nem befolyásolják. Határukat egyetlen trallok sem lépi át, hacsak nem hajtják be erőszakkal, de még a myrddraalok is csak akkor teszik ezt, ha igen komoly szükség van rá, és akkor is csak a legnagyobb undorral, igen kelletlenül. Még az árnybarátok is kellemetlenül érzik magukat a stedding en belül, ha igazán elkötelezett hívei uruknak.

sul’dam (szúldem): Szó szerint: „a pórázt tartó”. A seanchan elnevezése annak a nőnek, aki az a’dam segítségével irányítani képes a fókuszáló nőket. A fiatal seanchan lányokat ebből a szempontból is megvizsgálják, ugyanabban az életkorban, amikor a fókuszáló képességüket nézik meg. A sul’dam ek tiszteletre méltó helyet töltenek be a seanchanok között. Jóval több a sul’dam, mint a damane.

súlymértékek: 10 uncia = 1 font; 10 font = 1 kő; 10 kő = 1 százsúly; 10 százsúly = 1 tonna.

Szárnyas Őrség: Mayene úrnőjének személyi testőrsége, Mayene elit katonai alakulata. A Szárnyas Őrség tagjai vörösre festett mellvértet és vörös, zárt sisakot viselnek, valamint vörös zászlós lándzsákat forgatnak. Tisztjeik sisakját oldalt szárnyak és tollak díszítik, utóbbiak száma a rangjukat jelzi.

Százak Társasága: Száz aes sedai férfi a legendák kora leghatalmasabbjai közül. Lews Therin Telamon vezetésével a végső csapást ők mérték a Sötét Úrra, amellyel visszakényszerítették börtönébe, és ezzel véget vetettek az Árnyék háborújának. Shaí’tan ellencsapása beszennyezte a saidin t; a Százak Társasága megőrült, és megkezdte a Világtörést. (Lásd még: az Őrület Ideje; Igazi Forrás; az Egyetlen Hatalom.)

százéves háború: Rengeteg egymást követő, részben egyszerre is zajló háború, állandóan változó összetételű szövetségek között. Kirobbanásának oka Sasszárny Artur halála, és az azt követő

örökösödési viszály volt. Sz.é. 994-től sz.é. 1117-ig tartott. A folyamatos öldöklés következtében hatalmas földterületek néptelenedtek el az Aryth-óceántól az Aiel-pusztáig, a Viharok tengerétől a Nagy Fertőig. Olyan általános és heves volt a pusztítás, hogy csak töredékes feljegyzések maradtak az időszakról. Végeredményeként Sasszárny Artúr birodalma darabokra szakadt, és kialakultak a jelenlegi időszak országai.

szelídítés, megszelídítés: A fókuszálni képes férfiak az Egyetlen Hatalommal való kapcsolatának megszüntetése az aes sedaiok által. Erre szükség van, mert ha egy férfi megtanul fókuszálni, a saidin t beszennyező rontástól hamarosan megőrül, és szinte biztos, hogy rettenetes dolgokat művel az Egyetlen Hatalom segítségével. Akit megszelídítettek, továbbra is érzi az Igazi Forrást, de már nem tudja érinteni.

A szelídítés az elme már megindult bomlását is megállítja, de nem gyógyítja meg. Ha elég hamar sor kerül rá, legalább a halál elkerülhető.

Szemégető: A Sötét Úr egyik aiel neve.

szemnélküli: myrddraal.

szív: A Fekete ajah alapvető szervezeti egysége, gyakorlatilag az ajah egy sejtje. Egy szívet három nővér alkot, akik a szívbe tartozó nővéreiken kívül ismernek még egy-egy olyan Fekete nővért, akiről a szív másik két tagjának nincs tudomása.

Szívagyar: Sötét Úr.

szívkő: Elpusztíthatatlan anyag. A legendák korában hozták létre. Bármilyen ismert erőt vagy energiát próbálnak az eltérésére használni, azt elnyeli, és csak még erősebbé válik tőle. Cuendillar nak is nevezik. Noha a szívkő megalkotásának titkáról úgy hitték, hogy örökre elveszett, manapság új, cuendillar ból készített tárgyak kerülnek elő.

Szívrontó: Sötét Úr.

szürke gyilkos: Olyan ember, aki önként feláldozta lelkét, hogy az Árnyék szolgálatában orgyilkos legyen. A szürke gyilkosok olyan köznapi megjelenéssel rendelkeznek, hogy az emberek szeme könnyen átsiklik fölöttük anélkül, hogy észrevennék őket. A szürke gyilkosok többsége férfi, de azért akad közöttük nő is. Lélekteleneknek is nevezik őket.

Tam al’Thor (tem al’thor): Folyóközi földműves és birkapásztor. Fiatal korában hazájától messze katonáskodott, és egy feleséggel (az azóta elhunyt Karival), valamint egy újszülöttel (Randdel) tért vissza.

Tarabon (tarabon): Ország az Aryth-óceán partján. Fővárosa Tanchico (tencsíkó). Valaha kereskedőnemzet volt, ahonnan egyebek között szőnyegeket, festéket és az illuminátorok által gyártott tűzijátékot exportáltak. Mára felőrölte a polgárháború, és az Arad Domannal meg az Újjászületett Sárkánynak felesküdött népekkel folytatott háború, így érett gyümölcsként hullott a hódítóként érkező

seanchanok ölébe. Jelenleg Tarabon a seanchanok biztos kezű irányítása alatt áll, akik az Illuminátorok céhét megsemmisítették, az illuminátorok túlnyomó részét da’covale vé tették. A taraboniak többsége ennek ellenére hálás a seanchanoknak, mivel azok békét és biztonságot teremtettek az országban, és csak a lehető legkisebb mértékben avatkoznak az életükbe. Így semmi kedvük újabb háborúságba kezdeni azért, hogy elűzzék megszállóikat. Igaz, a megszállt övezeteken túl még akad pár taraboni nemes és katona, aki ezért a célért küzd.

Taringail Damodred (taringél damodred) herceg: Cairhien királyi hercege. Összeházasodott Tigraine-nel, ő nemzette Galadedridet. Amikor Tigraine eltűnt, és holttá nyilvánították, feleségül vette Morgase-t, akinek Elayne-t és Gawynt nemzette. Utóbb rejtélyes körülmények között eltűnt, sok éve halottnak nyilvánították már. Címere duplafejű csatabárd.

Tarmon Gai’don (tarmon géjdon): „Az Utolsó Csata”. (Lásd még A Sárkány Próféciái, Valere Kürtje.) Tar Valon (tar valon): Az Erinin-folyó egyik szigetén fekvő város. Az aes sedaiok politikai központja, és az Amyrlin-trón székhelye. Itt áll a Fehér Torony.

Tar Valon Lángja: Tar Valon, az Amyrlin-trón és az aes sedaiok szimbóluma. Stilizált lángjel: fehér, hegyével fölfelé mutató cseppalak.

ta’veren (taviren): Olyan személy, aki köré az Idő Kereke minden környező életfonalat, esetleg akár minden életfonalat magában foglaló sorshálót sző. (Lásd még: korminta.)

Tear (tir): Fontos tengeri kikötő a Viharok tengerének partján. Címerében bíbor-arany alapon három ezüst félhold található. (Lásd még: Tear Köve.)

Tear Köve: Hatalmas erőd Tear városában, amelyről úgy hírlik, nem sokkal a Világtörés után emelték, és építésekor az Egyetlen Hatalmat is felhasználták. Már számtalanszor ostromolták, de sohasem sikerült bevenni. A Követ kétszer említik A Sárkány Próféciái. Egyszer azt mondják, hogy a Kő bevehetetlen mindaddig, míg a Sárkány népe el nem jön. Egy másik helyen az szerepel, hogy a Kő

nem lesz bevéve mindaddig, míg a Sárkány keze nem érinti Callandor t, A Kardot, Amely Érinthetetlen.

Sokan úgy vélik, hogy e próféciák okozzák a teari nagyurak ellenszenvét az Egyetlen Hatalommal szemben, és emiatt alkották a teari törvényt, amely megtiltja a fókuszálást. Az ellenszenv ellenére, a Kő

angreal ok és ter’angreal ok egész gyűjteményét rejti, vetekedve a Fehér Torony készletével; egyesek azt mondják, azért gyűjtötték össze őket, hogy enyhítsék a Callandor birtoklásával járó feltűnést.

Tear nagyurai: A nagyurak az Újjászületett Sárkány megjelenéséig tanácsot alkotva Tear uralkodóiként működtek, mivel országuk sem királlyal, sem királynővel nem rendelkezett. Létszámuk nem volt megszabva, az évek folyamán a tanács létszáma hat és húsz fő között változott. Nem tévesztendők össze a „földek urai”-val, akik alacsonyabb rangú teari nemesek.

Tel’aran’rhiod (teléjranriod): Ősi Nyelven: „A Láthatatlan Világ’’ vagy „az Álmok Világa”. Az álmokban látott világ, amely állítólag átszövi és körülveszi az összes lehetséges valós világot. A közönséges álmoktól eltérően az Álmok Világában előforduló dolgok valódiak; például egy ott szerzett sebesülés megmarad ébredés után is, aki pedig meghal, az sosem ébred fel többé.

tengeri nép: Pontosabban az Atha’an Miere, „a Tenger Népe”. Az Aryth-óceán és a Viharok tengere egyes szigeteinek lakói. Életük legnagyobb részét hajóikon élik le, és nem szeretik hosszú időre elhagyni az óceánt. Meglehetősen keveset lehet tudni a szokásaikról, ezért egzotikus titokzatosság lengi őket körül, és a legvadabb történeteket mesélik róluk. Ők bonyolítják le a tengeri kereskedelem nagy részét; ők a leggyorsabb és a legnagyobb hajók tulajdonosai, és a kikötővárosokban még az alkudozásukról híres domaniaknál is veszedelmesebbnek tartják őket. Mivel a tengeren gyakran a kétkedés nélküli engedelmességen múlik az egész legénység élete, nem csoda, hogy az Atha’an Miere tagjai igen szigorúan ragaszkodnak a hierarchiájukhoz, bár néhol meglepően laza ez a társadalmi struktúra.

ter’angreal (tirangriál): A legendák korából fennmaradt tárgyak, amelyek az Egyetlen Hatalmat használják. Az angreal októl és a sa’angreal októl eltérően a ter’angreal ok egyetlen bizonyos feladat elvégzésére készültek. Például van egy ter’angreal, amely minden, vele tett esküt megszeghetetlenné tesz. Néhányukat aes sedaiok használják, de eredeti alkalmazási céljaik nagyrészt ismeretlenek.

Némelyik, ha használni próbálják, megöli a kísérletező nőt, vagy kiégeti annak fókuszáló képességét.

Thom Merrilin (tom merrilin): Egy nem teljesen hétköznapi mutatványos.

Tigraine (tigrén): Mint Andor leányörököse összeházasodott Taringail Damodreddel, és fiút szült neki, Galadedridet. Úk. 972-es eltűnése, nem sokkal azután, hogy bátyjának, Luc-nak nyoma veszett a Fertőben, az azóta csak Utódlásként emlegetett örökösödési küzdelemhez vezetett Andorban, továbbá a cairhieni események okozója is volt, amely utóbbiak végül kirobbantották az aiel háborút. Címere tüskés, fehér szirmú rózsát tartó női kéz volt.

Tíz Nemzet Szövetsége: A Világtörés utáni századokban, az első újonnan létrejött nemzetek kialakulásának idején (V.u. 200 körül) megalakult unió. Célja a Sötét Úr legyőzése volt. A trallok háborúk végére teljesen szétzilálódott.

Torean (torián): Tear egyik nagyura. Egy férfi, aki olyasmire vágyik, amelyet sem hatalmas vagyonával, sem csúnya külsejével nem tud megszerezni

trallok háborúk: Több különálló háború sorozata. Közülük az első körülbelül V.u. 1000-ben vette kezdetét. Több mint háromszáz éven át tartó időszak volt. A trallokok hadseregei e három évszázad alatt szinte folyamatosan dúlták a világot. Végül mindegyik tralloksereget megsemmisítették vagy visszaszorították a Nagy Fertőbe, időközben azonban egész országok szűntek meg létezni, de ezeken kívül is sok birodalom területe néptelenedett el majdnem teljesen. Minden, ebből az időből származó feljegyzés töredékes. (Lásd még: Tíz Nemzet Szövetsége.)

trallokok: A Sötét Úr teremtményei. Az Árnyék háborúja alatt hívták életre őket. Hatalmas termetűek, végtelenül vadak; félig ember, félig állat torzszülöttek. A gyilkolás puszta öröméért ölnek.

Ravaszak, furfangosak, a szavuk fabatkát sem ér. Csak az bízhat meg bennük, akitől félnek.

Mindenevők, bármilyen húst elfogyasztanak, beleértve az emberek és más trallokok húsát is. Törzsszerű

bandákba tömörülnek, ezek közül a legfontosabbak az Ahf’frait, az Al’ghol, a Bhan’sheen, a Dhai’mon, a Djin’nen, a Ghar’ghael, a Ghob’hlin, a Gho’hlem, a Ghraem’lan, a Ko’bal, a Kno’mon és az Orh’deg.

trónutódlás: Általánosságban ennek nevezzük, amikor egyik nemesi ház követ egy másikat a trónon. Andorban azonban széles körben használják a Mordrellen halálát követő utódlási harcok megnevezésére is. Tigraine eltűnése a Mantear-házat leányörökös nélkül hagyta, és két évbe telt, míg Morgase a Trakand-házból elfoglalhatta a trónt. Andoron kívül ezt a korszakot mint a harmadik andori trónháborút emlegetik.

tuatha’anok (tuathaan): Vándornép. Kolompároknak vagy utazónépnek is hívják őket. Rikító színűre festett kocsikban élnek. Teljesen pacifista életfilozófiát követnek, a Levél Útját, még tulajdon életük védelmére sem emelhetnek fegyvert. Aki letér a Levél Útjáról, azokat „eltévelyedetteknek”

nevezik, és a továbbiakban nem hajlandóak szóba állni velük. A kolompárok által megjavított holmik gyakran jobbak, mint új korukban, mégis számos falu lakói kerülik őket, mert a szóbeszéd szerint gyermekeket lopnak és a fiatalokat áttérítik a saját világnézetükre. Azon kevesek közé tartoznak, akik zavartalanul kelhetnek át az Aiel-pusztán, az aielek ugyanis gondosan kerülnek velük mindenféle kontaktust.

tudós asszony: Az aieleknél a tudós asszonyokat más tudós asszonyok választják, és képezik ki a gyógyítás tudományára, a gyógynövények ismeretére, ahogyan másutt a javasasszonyokat. Általában minden törzs, illetve klán birtokán egyetlen tudós asszony él. Azt mondják, némelyikük csodálatos módon tud gyógyítani, és csodának tűnő dolgokat cselekszik. Igen nagy a tekintélyük és a befolyásuk a klán és a törzs életében, ám a felelősségük is hatalmas. A klánfők általában hallgatnak a tudós asszonyokra, bár gyakran vádolják őket azzal, hogy mindenbe beleszólnak. A tudós asszonyok nem vesznek részt semmiféle vérháborúban és viszályban, a ji’e’toh szabályai szerint nem szabad bántani őket. Némelyik tudós asszony képes fókuszálni is, de ezt a tudásukat nem verik nagydobra. Manapság három tudós asszony álomjáró, akik egyebek között képesek arra, hogy belépjenek Tel’aran’rhiod ba és más emberek álmaiba.

Tylin Quintara Mitsobar (tájlin kvintara micóbar): Altara néhai királynője, a Mitsobar-ház feje, Mat Cauthon szeretője.

Ugró: Egy farkas.

Újjászületett Sárkány: Egyes jóslatok és legendák szerint az emberiség legnagyobb szükségének óráján a Sárkány újjászületik, hogy megmentse a világot. Erre nemigen vár senki, egyrészt mert a próféciák szerint az Újjászületett Sárkány új Világtörést okoz, másrészt mert Rokonirtó Lews Therin, a Sárkány olyan név, amelytől

– a hozzá fűződő iszonyatos tettek emléke miatt – megborzonganak az emberek még több mint háromezer évvel a halála után is. Noha az idők során számos, utóbb hamisnak bizonyult Sárkány tűnt fel, végül a valódi is megszületett Rand al’Thor személyében. (Lásd még: A Sárkány Próféciái.) utazónép: tuatha’anok.

vad: Olyan nő, aki magától tanulta meg fókuszálni az Egyetlen Hatalmat, és túlélte a betegséget, amelyet négyből csak egy nő képes átvészelni. Az ilyen asszonyok általában nem akarják tudni, mi is az, amit művelnek, ám ha ezt a gátlást levetkőzik, a legerősebb fókuszálókká válhatnak. A „vad”

minősítést sokszor lenéző hangsúllyal is használják.

Valere Kürtje (valir): A Nagy hajtóvadászat a Kürtért ciklus legendás tárgya és célpontja.

Segítségével vissza lehetett hívni a halott hősöket a sírjukból, hogy az Árnyék ellen harcoljanak.

vallatók: Szerzetesrend a Fény Gyermekeinek sorain belül. Céljaik: az igazság keresése és az árnybarátok leleplezése. Az igazság és a Fény keresése érdekében teljesen elfogadott módszernek tartják a kínvallatást; általában úgy viselkednek, mintha már tudnák az igazságot, áldozatukat így kényszerítik arra, hogy bevallja bűnét. A vallatok a Fény Kezének is hívják magukat, és időnként a Fény Gyermekeitől és a Felkentek Tanácsától teljesen függetlenül cselekszenek. Vezetőjük a fővallató, jelenleg Rhadam Asunawa, aki a Felkentek Tanácsában is helyet foglal. Miután Galad Damodred levágta a fénygyermekek főúrkapitanyát, Eamon Valdát, és elfogadta a posztját, szakadás következett be a szervezeten belül: az egyik frakciót Galad, míg a másikat Asunawa vezeti. Jelük a vérvörös pásztorbot.

Verin Mathwin (verin methvin): Egy a Barna ajahhoz tartozó aes sedai, aki egy ideig Rand al’Thort kísérte, majd a Folyóközbe ment, hogy fókuszálni képes lányokat keressen. Később Caemlynben ismét Rand al’Thor mellé került, és Dumai Kútjánál hűséget esküdött az Újjászületett Sárkánynak.

Világtörés: Amikor Lews Therin Thelamon és a Százak Társasága visszazárta a Sötét Úr börtönét, az ellencsapás beszennyezte a saidin t. Előbb-utóbb minden férfi aes sedai agya megbomlott tőle, és dühöngő őrült lett belőlük. Az Őrület Ideje alatt a megbomlott elméjű férfi aes sedaiok, akik ma már elképzelhetetlen mennyiségű Hatalom irányítására voltak képesek, megváltoztatták a föld arculatát. Vad földrengéseket okoztak, egész hegységeket töröltek el, új hegyláncokat teremtettek, szárazföldet emeltek ki a tengerből, teljes országokat süllyesztettek az óceán alá. A világ nagyobb része elnéptelenedett, a túlélők szétszóródtak, mint homok a szélben. Erre a pusztításra a történetekben, legendákban és a történelemben Világtörésként utalnak.

Visszatérés: Corenne.

vörösök: A Vörös Kéz Bandájának azon katonái, akiket átmenetileg megbíztak a tábori őrség feladataival; nekik kell gondoskodniuk arról, hogy a Banda harcosai ne okozzanak felfordulást vagy kárt azokban a falvakban és városokban, amelyeket útja során a Banda érint. Nevüket arról a széles, vörös karszalagról kapták, amit szolgálatban (a csuklójuktól a könyökükig) viselnek. Általában a legmegbízhatóbb és legtapasztaltabb katonák közül válogatják őket. Mivel minden esetlegesen okozott kárt nekik személyesen kell megtéríteniük, igen szigorúan vigyáznak a rendre és a békére. Mat Cauthon közülük válogatta azokat, akik elkísérik őt Ebou Darba. (Lásd még: Shen an Calhar.)

Vöröspajzsosok: Aiel harcostársaság.

Zarine Bashere (zarín basír): Davram Bashere lánya Saldaeából, kürtvadász. Saját magát Faile-nak (faíl) nevezi, amely annyit jelent az Ősi Nyelven, hogy „sólyom”. Perrin Aybarával tartott a Folyóközbe, és miután a vidéket megtisztították a trallokoktól, összeházasodtak.

Kiadja a Delta Vision Kft.

Felelős kiadó: Terenyei Róbert Nyomdai előkészítés: Ádám Krisztina Nyomtatta és kötötte

a Kaposvári Nyomda Kft. 2012-ben – 120708 Felelős vezető: Pogány László igazgató Megjelent 2012-

ben, Budapesten 37,5 ív terjedelemben

♣