A szorongástól az önbecsülésig Pál Ferenc

Tartalom

Bevezetés 9

A sebzettség- és a teljességvezérelt élet 11

A hiány- és a növekedésmotivált élet 15

A hiánymotivált életből való kilépés elégtelen

módjai 37

A hiánymotivált élet tünetei 44

Téves meggyőződéseink 91

Szeretetéhség vagy szeretetmohóság? 99

Ami megfér a szeretetben 106

A sebzettségvezérelt élet jellemzői 127

Kulturális nehézségek 132

A sebzettségvezérelt élet előzményei 156

Lehetséges válaszok az élet nehézségeire 166

Az önbecsülést meghatározó tapasztalati háttér 181

Bevezetés

A gyermekkor sebeinek gyógyítása 191

Hamis szülői vélekedések 224

A személyiségfej lődés titka: kinőni magunkat 247

A tizenegy fejű sárkány 247

A teljesség négy dimenziója 255

Ellentéteken innen és túl 276

Kilátás a szakadékból 341

Az emberi kultúra és természet ellentétei 368

Az önbecsülés vagy annak hiánya döntően befolyásolja,

Az önbecsülés 377

meghatározza a bennünk és a kapcsolatainkban végbemenő

Önértékelés és kultúra 400

eseményeket. Virginia Satir közel negyven év családterápiás

Az önbecsülés alaptípusai 403

tapasztalatának gyümölcseként arra a meggyőződésre jutott,

A belső önbecsülés jellemzői 409

hogy az önbecsülésnek jelentős szerepe van a jóllétünkre,

A külső önbecsülés jellemzői 415

boldogságunkra, cselekvőképességünkre s a kapcsolataink

Önbecsülés és társkapcsolat 420

minőségére nézve. Azóta is számtalan kutatás igazolta meg-

Az önbecsülés jellemzői 430

figyeléseit. A megfelelő önbecsülés hatalmas erőforrás, éle-

A belső önbecsülés fejlesztése 457

tünk, embervoltunk egyik sarokpontja.

Virginia Satir gyakran használt egy képet jelentőségének

Felhasznált irodalom 475

ábrázolására. Kislánykorában a farmon, ahol felnőtt, a hátsó

verandán állt egy hatalmas, háromlábú vaskondér. Édes-

anyja maga készítette a szappant, ezért az év egy részében

azzal volt tele. Nyáron az aratók számára pörkölttel töltötték

meg. Máskor pedig a dísznövények részére trágyát tartottak

Pál Ferenc

A sebzettség-

benne. Ezért, ha a kondért használni akarták, mindig két kér-

és a teljességvezérelt élet

déssel kerültek szembe: mi van benne és mennyire van tele?

Először nézzük meg, milyen hatással van ránk és társas

viszonyainkra, ha a hiányok, szorongások, belső sebzettség

tölti ki az életünket. Majd foglalkozzunk azzal, hogyan gyó-

gyulhatnánk, növekedhetnénk. Azután pedig, hogy miként

érhetjük el, formálhatjuk ki magunkban a szilárd önbecsülés

világát.

Csíkszentmihályi Mihály írja, hogy sok olyan, személyes

életcéljára találó emberrel találkozott, aki egy fordulat nyo-

mán az életútját egy gyermekkori sebzettségre adott válasz-

ként élte. Malcolm X-et, az emberjogi aktivistát hozza fel pél-

daként. Ez a gettóban felnövő, afroamerikai fiú fiatalkorú

bűnözőként börtönbe került - ott azonban egyszer csak rá-

ébredt, hogy ez az út sehova sem vezet, ha rajta marad, ak-

kor tönkreteszi magát. Ekkor kezdte el az életét egy gyer-

mekkori sebzettségre adott válaszként élni, elkötelezetten

mások javára - és ez a válasz kiemelte őt a sebzettségéből.

Abból, hogy az élete semmi más ne legyen, mint a sebzett-

ségnek a folytatása, vagyis sebzettségvezérelt élet. Azt is

mondhatnánk, hogy a személyes életútnak az a kulcsa, hogy

az addig begyűjtött szenvedéseinkre és sebzettségeinkre mi-

lyen választ adunk, és azokban milyen értelmet találunk. Ha

képesek vagyunk jövőbe mutató választ adni, és abban meg-

Pál Ferenc

A sebzettség- és a teljességvezérelt élet

felelő értelmet találni, akkor elkezdünk növekedésnek in-

Boldog Batthyány Strattmann Lászlóról, akiről mindenki

dulni. Ha nem, akkor az egész életünk a sebzettségben telik,

azt gondolta, hogy egy végtelen nyugalmú, béketűrő sze-

és azt fejezi ki.

mélyiség, a felesége azt írta, hogy heves természetű volt -

Nagyon érdekes, hogy azok, akik a saját sebzettségeikre,

csakhogy az életének az utolsó évtizedeit úgy élte le, hogy ez

gyermekkori fájdalmaikra, hiányaikra adott válaszként rá-

a vonása már nem kerekedett felül rajta. Miután megtalálta

találnak az életük személyes értelmére, rátalálnak egymásra

a saját válaszait, és kinőtt az énközpontúságból, képessé vált

is. Az ilyen életút elkezd másokat is érinteni, teljességvezé-

a természetét kézben tartani. Az egyik fontos kérdés persze

reltté válni. Ugyanis az, aki először önző módon próbálta

az, hogy előtte mindenképpen szüksége volt-e arra az idő-

magát függetleníteni a többiektől, hogy végre kiderüljön, ki

szakra, amikor indulatosan, önhitten viselkedett? Úgy tűnik,

is ő valójában, egyszer csak rájön, hogy köze van a többiek-

szüksége volt rá, mert ami ilyen esetben megszületik, az nem

hez. Sőt, nemegyszer a legönzőbb emberek válnak végül iga-

egy elfogadott, hanem egy fölfedezett belátás és meggyőző-

zán önzetlenné.

dés, nem egy megőrzött, hanem egy megtalált egyensúly.

Sokunk életében eljön a pillanat, amikor úgy érezzük: el-

Csíkszentmihályi Mihály gondolata, hogy az ilyen ember

érkezett az idő, hogy a magunk útját járjuk, mert már tűrhe-

egyszer csak rájön: úgy tudja a legjobban megvalósítani a sa-

tetlen és elviselhetetlen, hogy a legigazabb céljainkat is kép-

ját legszemélyesebb céljait, ha azokra az emberekre, akik kö-

telenek vagyunk megvalósítani. Amikor azonban rálépünk

rülveszik, illetve arra a rendszerre, amelyben él, fokozottan

egy személyes, hiteles életútra, akkor szinte kikerülhetetle-

energiát fordít. Ezért az énközpontú, önmagát kereső sza-

nül egy ideig tévelygünk, hibázunk, túlságosan magunkra

kasz után nekilát, hogy a személyes találkozásokban, kap-

figyelünk. Ezt aztán próbáljuk takargatni, mentegetni, de

csolatokban egyre önzetlenebbül vegyen részt. Aztán még

amikor őszinték vagyunk magunkhoz, beismerjük, hogy

tovább lép. Gyakran meg lehet figyelni, hogy például egy

néha pusztában bolyongónak érezzük magunkat. Nagyon

segítő, aki 10-20 évig folyamatosan klienseket fogad és cso-

fontos, hogy ilyenkor merjünk szembenézni az énközpon-

portokat vezet, egyszer csak úgy dönt, hogy a rendszert fog-

túságunkkal is, mert éppen azt szeretnénk elérni, hogy a bel-

ja fejleszteni. Ekkor kiképzővé válik, intézményvezetővé,

ső erőforrások a saját céljainkkal egybeessenek - márpedig,

esetleg alapítóvá. Egy valódi államférfi a legnagyobb rend-

amikor elkezdünk egy hiteles utat járni, általában nem es-

szerek fejlesztésére szánja az energiáit, miközben a saját élete

nek egybe.

!s kiteljesedik. Eszembe jutnak szentek is, akik úgy kezdték,

hogy egyetlen emberrel törődtek, utána világraszóló rend-

Pál Ferenc

A hiány- és a növekedésmotivált élet

szereket építettek - és nem azért, mert szerettek volna No-

A hiány- és a növekedésmotivált élet

bel-békedíjat kapni. Tudjátok, Teréz anya is kapott, és amikor

átvette, azt mondta: „Ez nagyon szép, de azért én azt mon-

Mindannyian ismerhetjük a szükségletek piramisát, amely

dom maguknak, ne csak ide jöjjenek, és tapsoljanak nekem,

azt ábrázolja, hogy amikor valaki az alapszükségleteit kielé-

hanem menjenek, és segítsenek másoknak." Amikor Bejrút-

gítette, és biztonságban érzi magát, akkor van ereje és lehe-

ban elhatalmasodott a háború, Teréz anya egyszerűen fölült

tősége a növekedésre, amit Maslow így nevez: az önmegva-

egy repülőre, odautazott, és jelentkezett a magas rangú po-

lósításra. Azt azonban kevesebben tudják, hogy élete

litikusoknál, hogy rávegye őket a tűzszünetre. Egyikük ké-

második felében Maslow egyre árnyaltabban látta ezt a rend-

sőbb azt nyilatkozta, hogy amikor meglátta őt, arra gondolt,

szert, és azt mondta: úgy látja, hogy létezik valamiféle spiri-

hogy ebben a helyzetben mindenre nagyobb szüksége van,

tuális alapszükséglet, ami akkor is erőt adhat az embernek,

mint egy szentre. Ám ez az albán származású kicsi asszony

ha éhezik, fázik és nincs hol lehajtania a fejét. A rendszer első

pár nap alatt elérte a tűzszünetet! Miközben tehát valaki egy-

és második megközelítésében is sok igazság van, a követke-

re jobban magára talál, és következetesen a saját életútját jár-

zőkben ezt igyekszem kifejteni.

ja, több embernek lesz javára. Az élete személyesebbé válik,

Aki tele van sebzettséggel és hiánnyal, arra törekszik,

de egyre kevésbé szól róla. Ennek a folyamatnak a hátteré-

hogy a hiányait betöltse, a sebeit meggyógyítsa, és alig ma-

ben gyakran egy-egy sérülést fedezhetünk föl, és az arra

rad ideje arra, hogy növekedjen. Aki kevesebb sebet, kevés-

adott kreatív választ, aminek következtében már nem seb-

bé terhes negatív örökséget kapott, annak általában nagyobb

zettség-, hanem teljességvezérelten élünk.

a szabadsága, hogy a növekedésre figyeljen. Ez logikusnak

Most pedig tegyük fel azt a nehéz kérdést, hogy miért si-

tűnik. Csakhogy a hetvenes években egy kutatásban meg-

kerül ez az egyik embernek és miért nem a másiknak? Egy

vizsgálták, melyek a vezető halálozási okok a jóléti társada-

sírfelirat: „Emberként született, szabóként halt meg". Igen,

lom fiatal amerikai egyetemistáinak körében. Az első ok a

van, aki emberként születik, és önmaga töredékeként hal

kábítószer-túladagolás volt, a második pedig az öngyilkos-

meg. A másik pedig emberként születik, és ha meghal, ke-

ság - éppen az a két dolog, ami alapvetően összefügg az élet

vesebb, szegényebb lesz a világ. A különbség okát Abraham

értelmetlenségének érzésével. Olyan fiatalok lettek öngyil-

Maslow nyomán szeretném megvilágítani, akinek van né-

kosok, akiknek az alapszükségletei megfelelően ki voltak

hány jelentős és izgalmas gondolata a témában.

elégítve. Másfelől ismerhetünk sokakat, akik belső indítta-

tásból az életüket is kockáztatták, odaadták embertársaik-

Pál Ferenc

A hiány- és a növekedésmotivált élet

nak. Tehát úgy tűnik, valóban létezik valamilyen spirituális

kor egy állami gondozásban felnőtt gyerek a saját gyerekén

alapszükséglet is.

torolja meg az őt ért bántódásokat, érthető. De ha az életét

Maslow azt mondja, hogy vannak, akik az egész életüket

nyílt rendszerként látja, akkor egyszer csak fölfelé is tehet

hiánymotiváltan élik, és a fő céljuk az, hogy a hiányaikat va-

egy lépést, és már nem szorul rá arra, hogy a gyerekének

lahogy betöltsék. És vannak olyanok is, akik képesek növe-

adja vissza, amit a szüleitől kapott. Ha egy olyan nő, akit sze-

kedésmotiváltan, fejlődésmotiváltan élni. Ráadásul nemcsak

xuálisan bántalmaztak fiatal korában, ezt a sérelmet meg-

hiányszükségleteink vannak (éhes vagyok - ennem kell,

próbálja törleszteni a férjével való kapcsolatában, az érthető.

szomjas vagyok - innom kell, szexuális vágyam van - sze-

De ha az életéről elkezd úgy gondolkodni, mint egy nyílt

retkeznem kell, álmos vagyok - aludnom kell), hanem nö-

rendszerről, akkor erre nem lesz szüksége. Akkor fölfedez-

vekedési szükségleteink is, amelyek szintén kielégítésre vár-

heti, hogy van egy másfajta megoldása is a helyzetnek. Egy

nak.

jó lélektani szakember elismeri a romboló jogosultságokat,

A kérdést megfogalmazhatnánk úgy is, hogy az életünk

azt, hogy természetes késztetés, ha azt a sérelmet, amit kap-

nyílt vagy zárt rendszer? Amennyiben létezik spirituális

tunk, vissza akarjuk adni valaki másnak. A kérdés csak any-

alapszükséglet, föltételezhetjük, hogy az ember élete nyílt

nyi, jó lesz-e nekünk, ha ezt tesszük? Azt lehet mondani,

rendszer, fölfelé nyitott. Ha nem létezik ilyen, akkor inkább

hogy ha az életünk egy nyílt rendszer, rátalálhatunk egy spi-

zárt rendszer.

rituális többletre, és akkor ezek az erőforrások is rendelke-

Ha valakit sok igazságtalanság ért élete során, akkor úgy

zésünkre állnak.

érezheti, jogosultságai vannak arra, hogy ezeket a halála pil-

Jézus a hegyi beszédben arra szólít föl, hogy ha valaki ezer

lanatáig leverje a környezetén, így egyenlítve ki a számlát.

lépésre kényszerít téged, menj vele kétezret. Ha valaki meg-

Egy zárt rendszerben az adok-kapoknak sosincs vége, mert

üti az egyik arcodat, tartsd oda a másikat. Csakhogy egy zárt

mindenki úgy érzi, hogy még mindig ő van mínuszban, neki

rendszerben ez az egyenlet nem működik, mert olyan mér-

nagyobb a sérelme, a másik pedig megérdemli, amit kap.

tékben sérti az igazságosság elveit, hogy nincs olyan ember,

Egy nyílt rendszerben azonban az ember lerakhatja a rom-

aki így tudna élni. Ez lehetetlen. Hogyan lennék képes arra,

boló jogosultságait, és nem szorul rá arra, hogy az igazság-

hogy ha engem megbántanak hetvenszer hétszer, megbo-

érzete azáltal nyugodjon meg, hogy törleszt vagy bosszút

csássak hetvenszer hétszer! Ha az életünket zárt rendszer-

áll. Elizabeth Lukas nagyon elgondolkodtatóan írja Spirituá-

ként éljük, az igazság, igazságtalanság, erkölcs, erkölcs-

lis lélektan című könyvének utolsó cikkében, hogy az, ami-

telenség feszültségében, akkor a kialakuló egyenlettel

Pál Ferenc

A hiány- és a növekedésmotivált élet

képtelenségnek tűnik békében együtt élni. Ha azonban az

kényszeresen telepakolják a hűtőszekrényüket. Az egyik

életünk egy fölfelé nyitott rendszer, minden megváltozik. Ez

kedves ismerősöm apukája például minden vásárlás alkal-

az üzenet a hegyi beszédben is kifejezésre jut. Jézus olyan

mával vett egy nagy darab szalonnát, és azt betette a hűtő

egyszerű dolgokat fogalmaz meg, hogy ne azért bocsáss

fölső polcára, avasodni. Annak ellenére, hogy már utálta a

meg, mert a másik bocsánatot kér, vagy mert nem is követett

szalonnát, és soha nem evett belőle. Az is jellegzetes, hogy

el akkora bűnt, vagy mert érdekeid fűződnek hozzá, vagy

valakit az anyukája gyermekkorában nem puszilgatott, nem

mert akkor szeretni fog a környezeted... hanem azért, mert

simogatott eleget, ezért aztán a felnőtt élete a testről, az érin-

egy nyílt rendszer része vagy, és az Isten is megbocsát ne-

tésről, az ölelésről szól, arról, hogy a fizikai gyöngédséget

ked - sokkal több esetben, mint ahányszor neked kell meg-

végre megkaphassa. Éppen ezért, ha a kapcsolata egy időre

bocsátanod másoknak. Ha tehát neked élő kapcsolatod van

válságba kerül, vagy a partnerének olyan problémája akad,

a megbocsátó Istennel, akkor megoldódik az egyenlet, ak-

ami tartósabban kizárja, hogy szexuálisan együtt legyenek,

kor nem áldozat vagy, akinek a hátán fát lehet vágni, mert

akkor azt csak nagyon rövid ideig bírja ki, és máris beleme-

mindent eltűr, vagy balek, akivel mindent meg lehet csinál-

nekül a következő kapcsolatba vagy kalandba. Tehát érde-

ni. De ha ez a rendszer nem válik nyitottá, akkor az egyen-

mes lehet elrévedni azon, hogy hol vannak bennünk azok a

let sose jön ki. Akkor az erkölcs a törvénynek az új neve,

nyomorult hiányok, amelyekre csak zárt világú válaszokat

amit szintén nem tudunk megtartani, de talán még megér-

tudunk adni.

teni sem, Isten pedig semmi más, mint az erkölcsnek a bírá-

A hiánymotivált ember azokért a célokért küzd, amelye-

ja, akitől félni kell, hogy életünk végén számon kér.

ket hamar el lehet érni. Szeret érzelmi gyümölcsöket gyorsan

Mi történik akkor, ha valaki az életét hiánymotiváltan éli?

learatni, és ezekkel degeszre tömi magát. Már szinte kipuk-

Például az, hogy a férjétől vagy a feleségétől akarja bezse-

kad tőlük, és még mindig nem veszi észre, hogy az éhsége

belni mindazt, amit a szüleitől nem kapott meg, és azt gon-

nem a gyomrából jön, hanem a múltjából. Ezért lehet akár

dolja, jogos igény, hogy az ő hiányait folyton-folyvást a tár-

olyan önző, hogy ő és a környezete is majd belepusztul, mi-

sa révén töltse be. Vagy mohón hajtja a pénzt, és mindegy,

közben még mindig éhesnek érzi magát.

mennyit sikerül szereznie, mégis szerencsétlennek érzi ma-

A hiánymotivált ember a kielégülés pillanatában motivá-

gát, mert a gyerekkori hiányaitól indíttatva sebzettségvezé-

latlanná válik. A növekedésmotivált, ha el is éri útközben a

relten éli le az egész életét. Háborús gyerekek, akiknek éle-

céljait, még motiváltabb lesz. Például értékes ember akar len-

tük első éveiben éhezniük kellett, felnőttként gyakran

ni, és amikor menet közben sikerül egy-egy értéket megte-

Pál Ferenc

A hiány- és a növekedésmotivált élet

remtenie, az óriási örömmel tölti el, és még nagyobb kihívás

maga egyetlen dobozát, és mi van benne? Lócitrom. Erre a

után néz. A hiánymotivált megszerzi, amit akar, és abban a

kisfiúnak felcsillan a szeme, az apuka pedig döbbenten-dü-

pillanatban maga sem tudja, miért akarta annyira. A növe-

hösen kérdezi tőle: mondd, ezen meg mi örülnivaló van?

kedésmotivált az utat választja. A cselekvés, az út céllá tud

Mire a gyerek azt válaszolja: apa, ahol lócitrom van, ott ló-

válni, és élvezetet is jelent számára.

nak is kell lennie!

Milyen öröme van az egyik embernek és milyen a másik-

Ide kívánkozik Röhrig Géza egy története, az a címe, Az

nak? A hiánypótlás öröme: jön a vágy, a beteljesedés, a meg-

igazságról.

könnyebbülés, a feszültségoldódás - és annak múlékonysá-

„Egy ízben egy hippi így szólt a grujavici rebbéhez:

ga. A növekedésmotiválté a bőség öröme: ahogy megy az

- Mester, miért nincs minden fordítva? Miért nem a kí-

úton, könnyed tud maradni, és miközben eléri a céljait, ma-

sértés íratik föl apró arám betűkkel a könyvekbe, s miért

radandóságélménye van. Találó Jézusnak ez a mondata is:

nem az igazság sétál melltartó nélkül az utcán?

„Akinek van, annak még adatik. Akinek nincs, attól az is el-

A Rebbe felkacagott:

vétetik, amije van." A hiánymotivált ember abban a tudat-

- Ha eleget búvárlod azokat az apró arám betűket, magad

ban él, hogy neki nincs, és az a tapasztalata, hogy azt is ál-

is rájössz majd, hogy az igazság sétál melltartó nélkül az ut-

landóan elveszik tőle, vagy legalábbis fenyegetik vele,

„ //

can.

amiről azt gondolta, hogy az övé. A növekedésmotivált meg

A hiánymotivált ember igazából sosem éri el azt, amit sze-

azt éli meg, hogy csodálatos, amit kap.

retne, a hiányok betöltetlenek maradnak. A növekedésmoti-

Ismeritek a viccet, hogy az apukának van egy optimista

vált furcsa módon elérhetetlen célokat is szívesen kitűz, mert

meg egy pesszimista gyereke? Karácsonyra készülődnek, és

tudja, hogy úgyis csak úton kell lennie, és útközben is sok jó

az apuka azt gondolja, a pesszimista gyereknek az lenne jó,

dolog fog történni vele. Ezért bátran kitűz elérhetetlen célo-

ha egy kicsit optimistább lenne, ezért vesz neki huszonöt

kat is, és a hiánymotiválttal ellentétben nem maximalista

iszonyú drága ajándékot. Az optimista gyerek viszont túl-

vagy perfekcionista.

ságosan szépnek látja a világot, nem árt neki, ha egy kicsit

A hiánymotivált ember hiányait a környezet tudja csak ki-

megismeri az élet árnyékosabb oldalát is. A fa alatt a pesz-

elégíteni, ezért attól nagymértékben függ, érzékeny és túlér-

szimista, hiánymotivált kisfiú kibontja mind a huszonöt

zékeny. (Ráadásul olyan jellegű, személytelen, általános

ajándékot, és amikor végzett, feszülten néz körbe, hogy hol

szükségletei vannak, amelyeket sosem tud teljesen betölte-

a huszonhatodik. A fejlődésmotivált gyerek is kibontja a

ni) Állandóan irányul, viszonyul, minősít. Valaki egy-

2 0

Pál Ferenc

A hiány- és a növekedésmotivált élet

szerűen így mondta ezt nekem: „Tudod, Feri, én állandóan

,Miután nem voltam vele egy barakkban, mindössze há-

kombinálok. Folyton lesnem kell a környezetemet, hogy hol

rom emlékem van a grujavici rebbéről. Az első, hogy egy-

találok a hiányaimra valami kis írt." Emiatt fárasztó, bonyo-

szer, amikor a kápók verték, két ütés közt fölnézett az égre,

lult, zűrzavaros életet él, és nagyon kiszolgáltatott. Ez ellen

és alig hallhatóan azt mondta: »Szeretlek, a fene egye meg!«

úgy védekezik, hogy igyekszik mindent leegyszerűsíteni. Az

Ezt, amíg élek, nem felejtem el.

embereket jókra és rosszakra osztja fel, pusztán az aktuális

A második emlékemben valaki megkérdezte a Mestert,

érdekei és szükségletei alapján, hogy megadják-e neki azt,

hogyan lehetséges, hogy őt nem zavarja a hullaszag? Az

amire vágyik vagy sem. Minden fekete vagy fehér. A növe-

előző Rebbe - felelte - egy éjjel megtanította őt úgy szagol-

kedésmotivált ember sokkal függetlenebb a környezetétől,

ni, ahogy látni, vagyis miképp a nézésének, úgy a szaglásá-

szereti az egyedüllétet, a szenvedésben is értelmet tud talál-

nak tárgyát is ő választja meg, így a lágertől pár kilométerre

ni, ezért az élete személyes, egyedi és belülről meghatáro-

eső barackfák illatát az ő orrában nem nyomják el a közeli

zott.

bűzök.

A hiánymotivált emberre jellemző kulcsszavak és mon-

A harmadik emlékem egy tulajdon felismerésem. Úgy egy

datok: balsors, szerencsétlenség, fátum, csillagok, sorscsa-

hét után föltűnt nekem, hogy a reggeli appelon a grujevici

pás, tragédia, végzet, folyamatos veszteségek, miért pont ve-

rebbe mindig ugyanoda áll, azaz jobbról a tizediknek, nyil-

lem kellett ennek megtörténnie, engem mindig ér valami baj.

ván azért, hogy ha - Isten ments - tizedelésre kerülne sor, ő

A növekedésmotiváltat egyszerűen csak a hétköznapi élet

legyen az első, akit elvisznek."1

terhei nyomják, de aki sorscsapásról tragédiára, fátumról

Maslow azt írja egy helyen, hogy a terápia elfordulás a vi-

szerencsétlenségre él, úgy hiheti, hogy a csillagok is sújtják.

lágtól és odafordulás önmagunkhoz. A gyógyulás egyik első

A növekedésmotivált ember egyszerűen nem gondolkozik

lépése lehet, hogy merjünk segítséget kérni. Hogy az alap-

ilyen fogalmakban.

szégyenünkön túl tudjunk lépni, és legalább egyvalaki előtt

A növekedésmotiváltan élő olyanná válik, hogy számára

meg merjük mutatni, milyen érzéseink és gondolataink van-

a természetes szükségleteinek kielégítése nem nyomasztó te-

nak, mi történt velünk, hol vannak a sebeink, és hogy mi

her többé.

mindent tettünk és mulasztottunk el, miközben valaki elfo-

Hadd fejezzem be egy történettel a környezettől való füg-

gésről és függetlenségről, spirituális alapszükségletről,

Röhrig Géza tollából. A nisseldorfi rabbi meséli:

1 Az állandó készenlétről.

Pál Ferenc

A hiány- és a növekedésmotivált élet

gad minket. Maslow úgy fogalmaz: a pszichoanalitikus dí-

örültem. Elindultam visszafelé, amikor azonban kiértem a

vány kívül áll a kultúrán.

napvilágra - persze még csukva volt a szemem -, a követ-

Hadd meséljem el nektek egy saját élményemet, hogy

kező dilemmához értem. Ha kinyitom a szemem, elvesztem

lássuk, milyen az, amikor szabadon átélhetjük, hogy vala-

a követ. Pedig már fölismertem, hogy azért a kőért mentem.

miképpen kívül vagyunk azon a kultúrán, azon a világon,

Előbb-utóbb azonban vissza kell térnem. Mit lehet ilyenkor

amivel annyit bajlódunk, mert szembesít minket a gyönge-

tenni? A válasszal kapcsolatban megosztanék veletek egy

ségeinkkel, sebeinkkel, egyoldalúságainkkal. Egy alkalom-

mesét Röhrig Gézától. A címe: Hogyan lett Rebbe haszid?

mal imagináció közben egy nedves, szutykos valamin (talán

„A Rebbe egy életvidám, idősebb rokona mindig röpülni

a szülőcsatornán?) haladtam lefelé, magam sem tudtam,

vágyott. Egy csípős, kora tavaszi reggelen aztán a grujavici

hova. Egy idő után leérkeztem egy terembe, ahonnan kü-

nagyrét kellős közepén sor került házilag összeeszkábált ma-

lönböző folyosók nyíltak. Nem tudtam, melyiken menjek to-

sinájának nyilvános kipróbálására. A nyaktörő kísérlet, no

vább, ezért segítséget kerestem, és találtam egy lámpát.

meg a tavasz, mely boldogan lélegzett át mindent és min-

A lámpa fényénél fölfedeztem a helyes utat, és csúsztam to-

denkit, emberek százait csalta ki a mezőre. A gép szebb volt,

vább. Egyszer csak egy gyönyörű édesvízi tóhoz érkeztem

mint áramvonalas, a Burmából hozatott bambusz merevítő-

el, amely körül pálmafák voltak, mint a tengerparton,

lécek viszont oly furmányosan illeszkedtek egymáshoz,

ugyanakkor hatalmas fenyőfák is. Máris kívül voltam min-

hogy ha kellett, teleszkopikusan megnagyobbíthatóvá lett

denféle kultúrán, mert ilyen tó nincs, csak idebenn. Kezdtek

általuk a kettős szárnyfelület. A kormányozhatóságot leszá-

jó érzéseim lenni. Találtam egy csónakot, amellyel átevez-

mítva, meg kell hagyni, egész takaros kis konstrukció volt e

tem a túlsó partra. Itt találkoztam egy nővel, akivel jóízűen

Gábrielről elnevezett, pedálos légi alkalmatosság. A pilóta

csókolózni kezdtem, és közben arra gondoltam, hogy vajon

hason fekve foglalt benne helyet. Mielőtt azonban - füles

fogunk-e szeretkezni vagy sem. Nagyon izgatott ez a kérdés,

bőrsapkáját állán összepatentolva - a Rebbe bácsikája be-

de miután befejeztük a csókolózást, egyszer csak rájöttem,

mászott volna e csodaszerkentyűbe, odaintette magához az

hogy nem ezért vagyok itt. Valamire még vágyom, de az

akkor hatéves Mestert.

nem a csók, sőt nem is egy nő. Bár fontos volt, tovább kellett

- No, és mondd, mit hozzak neked onnan föntről?

mennem. Ahogy a parton elindultam, egyszer csak elém lé-

A Rebbe rögtön válaszolt, mintha valósággal már várta

pett egy tündér, elmosolyodott, és a nyitott tenyerében át-

volna e kérdést:

adott nekem egy zöld drágakövet, aminek hihetetlenül meg-

- Hozzál nekem egy üvegfelhőt!

2 5

Pál Ferenc

A hiány- és a növekedésmotivált élet

És lőn. A többé-kevésbé sikeres földet érés után - a ma-

harag volt a tündérrel szemben. Mert nem angyal volt. Az

dárcsontú gép hosszú éveken át épített-szépített prototípu-

sokkal katolikusabb lett volna. De nem angyal volt, hanem

sa ripityára tört ugyan, ám a bátorságos rokonnak kutya baja

tündér, és ez már így lesz, amíg csak élek. Nem tudom, sike-

sem esett - a Rebbe valóban kapott egy nagy üvegfelhőt, ám

rült-e átadnom valamit abból, hogy mit jelent, amikor átéljük

az, hiába nyitották ki a csatját, ütötték bőszen a fenekét, csak

annak az örömét, hogy függetlenek vagyunk attól a kultúrá-

nem akart kijönni a butéliából.

tól, környezettől, világtól, amivel egyébként ezer módon füg-

A bácsika végül összetörte az üveget. A kenyérnyi, hófe-

gő viszonyban állunk. Egyszer csak rájövünk, hogy lenyűgö-

hér párapamacs éppoly lassú méltósággal úszott, akár tár-

ző szabadság lakik bennünk. A kérdés csak az, föl tudunk-e

sai ott fönn, a napfényes égen. Egy darabig csodálattal sé-

onnan hozni valami kincset a hétköznapi realitás világába.

táltak mellette a gyerekek, de amikor a felhőcske az első ház

A buddhista tanításban arról olvashatunk, hogy három

agyagfalához ért, ahelyett, hogy tanácstalanul megtorpant

dolog mérgezi az embert: a gyűlölet, a sóvárgó vágy és a tu-

volna, feltartóztathatatlanul átvonult a falon. S minthogy

datlanság. A kapcsolataink, ha hiánymotiváltak vagyunk,

Grujavic igen kicsinyke falu volt, a magabiztos felhő rövid

tele lesznek ezzel a hárommal. Hogyan fogjuk megítélni a

fertályóra alatt már éppen elhagyni készült a községet, ami-

másikat? Hasznosság alapján, igényeink, érdekeink szerint.

kor a Rebbe hirtelen elébe ugrott, és a mellkasában eltűnve

Ilyenkor közömbösek vagyunk a személy iránt, közönyösek

soha többé nem jött onnan elő.

a részletekkel kapcsolatban, csak használjuk a másikat, mint

Hát így lett akkor a Rebbe haszid.

eszközt, de a személye voltaképpen fölcserélhető. Olyan ez,

A Mester később megjegyezte: »A repülőgép egyébként

mint a tinilány szerelme: szinte mindegy, ki az, csak lehessen

maga is egy eltérítés eredménye. Mikor a szellem már nem

utána sóvárogni. Ezért a hiánymotivált ember a másikban is

tud röpülni, akkor kezd el röpülni akarni a test.«"

magát keresi, magával akar találkozni.

Amikor az imagináció végére értem, ez a mese jutott

A hiánymotivált ember énközpontú, ám ez sajátos mó-

eszembe, és rájöttem, hogy a tündértől kapott smaragdomat

don az énnek a gyöngeségét tükrözi. Azért énközpontú,

belehelyezhetem a szívembe, ahogyan Rebbe az üvegfelhőt.

mert állandóan magára összpontosít, hogy életben marad-

Ezt meg is tettem, majd pedig kinyitottam a szemem, és visz-

jon, hogy megfeleljen a környezetének, és bezsebelje a sze-

szatértem szívemben a drágakővel.

retetmorzsákat. így ez nem az én erejét jelenti, hanem in-

Tudjátok, miért akartam ezt az élményemet megosztani ve-

kább a gyöngeségét. A növekedésmotivált ember képes

letek? Mert amikor véget ért az imagináció, az első érzésem a

meghaladni a saját énjét, mert nem érez késztetést, hogy fo-

2 7

Pál Ferenc

A hiány- és a növekedésmotivált élet

lyamatosan megfigyelje és kontrollálja vagy kifejezze ma-

a kölcsönös kapcsolataink világára, mert különben hamar el-

gát, hogy állandóan valamilyen legyen. Merhet maga len-

tévedünk.

ni, mert ha nem szeretik érte, attól még szeretetre méltónak

A hiánymotivált ember vágyva vágyik arra, hogy más

tudja magát.

oldja meg az ő problémáit. Valaki segítsen, valaki mondja

Hadd osszak meg veletek egy újabb történetet Röhrig

meg, mit kell tenni, valaki mentse meg! Arról fantáziál, hogy

Gézától. Címe: A térkép.

egyszer csak történik valami, jön valaki. A növekedésmoti-

„A Rebbe mesélte:

vált képes egyedül lenni, és van ereje szembenézni a saját

Egyszer apám elvitt kirándulni. Ötéves ha lehettem. Szólt,

problémáival.

hogy készítsem össze a hátizsákomat, de ne legyen túl ne-

„Egy tanítvány Tóra-magyarázatot adott elő a Grujavici

héz, mert hosszú és meredek lesz az út. Ügyesen, takaréko-

asztalánál. Másnap döbbenten vette észre, hogy fejtegetése

san pakoltam. Minek vigyem az egész térképet, gondoltam,

több ponton is megalapozatlan volt.

az is csak nehezék. Ollót ragadtam, és kivágtam az útvona-

- Rebbe, miért nem igazítottál ki? - kérdezte hálásan a

lat, amerre a túrát terveztük.

Mestert.

Másnap úgy a túra felénél kéri apám a térképet, mire én az

- Miért? Mert van valaki, aki átmenetileg még az igaz-

imakönyvből előveszem az ujjnyi kanyargó papírcérnát, tes-

ságnál is fontosabb lehet. Nézd, te nem vagy filozófus, sem

sék, íme, a térkép. De már akkor én is sejtettem, hogy nem

hadvezér, hogy mindig csak az igazság érdekeljen. Avagy

lesz ez így jó.

emlékszel-e, mit imádkozott Bár Kochba a betári ütközet

A térképnek nemcsak a megteendő útvonalat kell ábrá-

előtt, Hadrianus sokszoros túlerejével szemben? Azt mond-

zolnia, hanem az eltévedés összes lehetőségét is, hisz azok

ta: »Mindössze arra kérlek, Uram, ne legyél ellenünk. Nem

viszonypontként szolgálnak a helyes iránytartáshoz.

kérem, hogy a mi oldalunkon állj, de ne légy az ellenség ol-

Ne ijedjünk meg, ha nem értjük az írást egészen! A Szent-

dalán sem! Most az egyszer ne avatkozz bele a harcba! Győz-

írás nem súlyfölösleg, a Szentírás térkép. Nem kell benne

zön az erősebb, derüljön ki végre a meztelen igazság!«

mindenhol járnunk. Ám ahhoz, hogy az utat el ne vétsük,

Igen, ez a hadvezérek s ez a filozófusok álma is. Derüljön

mindig az egészet magunkkal kell vinnünk."

ki végre a meztelen igazság. Isten itt csupán zavaró tényező,

Amikor valaki énközpontú életet él, az pont olyan, mint a

mely minduntalan fölborítja a stratégiát, a logikát. Te viszont

gyerek, aki kivágja a kis papírcsíkot, és azt gondolja, az elég

haszid vagy, nem tábornok vagy nem hermeneuta. S bár sza-

lesz. De valójában nagyon is szükségünk van a többiekre is,

vaid tegnap néhol tán valóban hibádzottak, azért a hango-

Pál Ferenc

A hiány- és a növekedésmotivált élet

don Ő szólt. Ő, aki fontosabb még az igazságnál is. S mivel-

nak azok, ugyan miért lenne szükségük annyi emberre, hogy

hogy Ő volt, akit hallottam, ez egyben szilárd biztosítékát

életben tudjanak maradni? A hiánymotivált ember tehát,

jelentette annak, hogy a lehető leghamarabb magad is rájössz

mert függ a környezetétől, általában elég jól alkalmazkodik.

apróbb tévedéseidre."

Ezért azonban nagy árat fizet, mert amikor kevésbé sikeres,

A hiánymotivált ember csak részeket cserél ki. Lecseréli a

amikor valami kudarc éri, akkor egyszer csak rászakad az

kocsit több lóerősre. A lakást többvécésre. A feleségét vörö-

üresség. A hiánymotivált ember az, aki folyamatos mene-

sebb hajúra. A növekedésmotivált pedig meri önmagát ki-

külésben van a depresszió, az élete értelmetlensége, az ön-

cserélni. Tehát néha újjászületik.

azonossága és belső önbecsülése hiánya elől. Tehát a háttér-

A hiánymotivált ember észlelése részleges, szükséglet-

ben folyton ott leselkedik rá a félelem, a szorongás, a

központú. Csak azok a részek fontosak a másikban, amelyek

szégyen és a bűntudat. Ezek mindig ott állnak a kapuban, és

igazodnak az ő hiányaihoz és szükségleteihez. Erre azonban

csak egy vékony fal választja el őt tőlük.

saját magunkra vonatkozóan nehezen jövünk rá, általában

A hiánymotivált embert elborítják a szükségletei, hiányai,

akkor vesszük észre, ha valaki szembesít minket vele. Néha

vágyai, sebei, sérelmei, problémái és belső feszültsége, szo-

kifakadsz: elegem van abból, hogy a legjobb barátom is csak

rongása. Ahhoz, hogy elkezdjünk gyógyulni, adott pillana-

akkor hív föl telefonon, ha szüksége van rám! Másokra vo-

tokban és helyzetekben nélkülözhetetlennek mutatkozik a

natkozóan könnyebb az ilyesmit meglátni. A növekedésmo-

személyiségfejlődés, a spiritualitás, ami kiment bennünket

tivált embernek akkor is eszébe jutunk, ha nincs semmire

mostani önmagunkból.

szüksége.

Egyszer csak történhet velünk és bennünk egy olyan vál-

A hiánymotivált ember szeretete követelő, mohó. „Sze-

tozás, sőt átalakulás, ami ugyan nem szünteti meg egy csa-

retlek, ha szeretsz." A növekedésmotivált ember szeretete:

pásra a sérelmeinket, sebzettségünket, hiányainkat, nem old-

„Szeretlek, mert szeretetre méltó vagy."

ja meg a problémáinkat, de segít, hogy tudjunk velük élni.

A hiánymotivált ember azért általában megállja a helyét

Egyszerűen nem leszünk már kiszolgáltatottak nekik. El-

az életben. Tud teljesíteni. Vannak eredményei, sikerei. Szó

kezdünk sebzetten is egészségesek lenni, kinőjük magunkat.

sincs tehát arról, hogy ne volna életképes. Éppen hogy a leg-

Szüleim föllélegeztek, amikor végre bekerülhettem egy

inkább hiánymotivált emberek hajtanak a legjobban a si-

óvodai nagycsoportba. Máig emlékszem, hogy volt egy-két

kerre. Azok, akik mindenüket odaadnák, hogy népszerűek

P°lc, amelyeken az ötéves gyerekfantáziám számára hihe-

legyenek, majdnem mind hiánymotiváltak. Ha nem volná-

tetlenül izgalmas tárgyak lapultak. Például színes lapátok és

Pál Ferenc

A hiány- és a növekedésmotivált élet

vödrök - azonban ezekkel nem volt szabad játszani. Ezek a

A társválasztás egyik döntő, ám nem tudatos motívuma

dekoráció részét képezték, hogy ha bárki látogatást tesz az

lehet, hogy valaki tele van hiányokkal, amelyek azonban

óvodában, lássa, hogy milyen nagyszerű eszközök állnak

ajjg_alig tudatosulnak, és a leendő társától várja, hogy azo-

rendelkezésre. Ezenkívül rossz étvágyú voltam, ami máris

kat betöltse. Amikor szerelmesek vagyunk, és többé-kevés-

sokat elárul az ötéves sebzett gyermeklelkemről. Emlék-

bé egészségesek, akkor az énhatáraink megnyílnak, és rá-

szem, hogy már amikor reggel beértem, elkezdtem szoron-

hangolódunk a társunk szükségleteire. Szerelmesen tehát

gani az ebédtől. Tíz ételből kilencet utáltam. Az összes töb-

elég ügyesen meg tudjuk a másik hiánymotivált embernek

bi gyerek már a tíz ujjával kapirgálhatott a homokozóban (a

adni azt, amire éppen szüksége van. Átéljük annak a szép-

lapátot ugye senki se kaphatta meg), nekem pedig még min-

ségét, hogy mégiscsak érdemes élni! Idővel azonban elborít

dig a krumplifőzelék fölött kellett ülnöm, aminek már a sza-

a csalódások özöne. Előbb-utóbb mindkettőnk énjének ha-

gától is undorodtam. Olyan volt, mint egy katasztrofális in-

tárai ismét szilárdabbá, határozottabbá válnak. Ezért nem

halálás. Amíg tehát a többiek játszottak, ott vesztegeltem

értjük, hogy egyszeriben miért nem működik a kapcsolat,

egyedül, amikor pedig befejeztem, ágyba kényszerítettek

pedig olyan jól indult minden. Miközben nem vagyunk tu-

csendespihenő felkiáltással, amihez szintén nem volt ked-

datában, valójában még mindig azt várjuk egymástól, hogy

vem, már csak azért sem, mert tele voltam szorongással, és

a gyerekkori hiányainkat a társunk töltse be, mert a szere-

legszívesebben rohangásztam volna öt kört. Ezért ismétel-

lemben úgy tűnt, mintha erre esélyünk volna. A társunk

ten rám szóltak, hogy minden gyerek tud rendesen aludni,

azonban a hozott hiányokat nem tudja, később pedig nem

csak te nem! Ilyenkor néha bepisiltem. Egy-két efféle óvodai

akarja betölteni. Partnerünk idealizálása elvárásokká és

nap sokat hozzáad a bontakozó gyermeki önértékeléshez.

szemrehányássá alakul, hiszen ha valóban szeretne, gon-

Föltételezhetően mi következik ebből? Idővel a saját érzé-

doljuk, meg kéne adnia, amire olyan nyilvánvalóan szüksé-

seim, a saját gondolataim, a saját vágyaim, a saját elképzelé-

günk van. A folytatásban egyre nagyobb csalódottság vesz

seim, a saját ötleteim idegenek lesznek számomra. Mire

erőt rajtunk, majd arra a következtetésre jutunk, hogy ha a

húsz-harminc éves leszek, sem önmagamat, sem a világot

társunk nem tesz boldoggá minket, akkor valószínűleg nem

nem látom reálisan, de a hiányaim nagyon is valóságosak,

ot kerestük, rosszul választottunk. Ezért elhagyjuk egymást,

ezért azt gondolom, a másik embernek kell rendelkezésre

es ujabb partnerrel próbálkozunk. Az egyik legnagyobb tév-

állnia, hogy végre betöltse azokat. Ebből aztán sok bonyo-

eszménk az, hogy a gyerekkori hiányainkat egy felnőtt, akit

dalom származhat.

férjnek, feleségnek, esetleg szeretőnek hívnak, képes betöl-

Pál Ferenc

A hiány- és a növekedésmotivált élet

teni. A másik forgatókönyv pedig az, hogy ha rájövünk,

fölidézni, fölülírva az eredeti tapasztalatokat és reakcióin-

hogy a társunk nem tölti be a hiányainkat, akkor kapva ka-

kat, válaszainkat, az egyik lehetőség a gyógyulásra.

punk a saját gyerekeinken, mert úgy tűnik, ők sokkal meg-

Másfelől nemcsak a sebzett részünkkel való elfogadó ta-

felelőbb alanyai lehetnek a boldogságkeresésünknek, hi-

lálkozás hozhat megújulást, hanem az egészséges, felnőtt,

ánytöltögetésünknek. Azután bennük is csalódunk.

szabad és rátermett részünkkel való tudatos kapcsolattartás

Ha hiánymotiváltak vagyunk, és valaki egy picit is együtt-

is Hiszen szükségünk van arra a fájdalmas szembesülésre,

érző, elfogadó velünk, akkor sokszor rajta töltjük ki a dü-

hogy amit magzati korban, gyerekkorban, serdülőként vagy

hünket, vagy igyekszünk uralkodni fölötte. Rátámadunk a

fiatalkorban nem kaptunk meg, azt már sosem kaphatjuk

férjünkre, feleségünkre, mindazokra, akik megpróbálnak

meg. Soha. Ez egy hihetetlenül fájdalmas veszteség, amit az

bennünket szeretni. Rajtuk kérjük számon, amit a szülein-

egészséges részünk elbír. Nem érdemes azon fáradozni,

ken szeretnénk, de nem tehetjük meg, mert ahhoz át kelle-

hogy ha gyerekkorunkban nem kaptunk meg valamit, ak-

ne élni a fájdalmainkat, a hiányainkat, amit éppen hogy sze-

kor most megszerezzük - mert azt a hiányt nem lehet betöl-

retnénk elkerülni. Ezért az aktuális kapcsolatainkban

teni. A mai hiányt ma be lehet tölteni. A holnapit is - hol-

leszünk undokok, követelőzők, birtoklók, hatalomittasak,

nap. De azt az egykori hiányt lehetetlen. Egyetlen valódi

ellenségesek, manipulatívak és persze szorongók és bi-

esélyünk van. A hiányunk realitás, tehát a hiánnyal való

zonytalanok.

szembenézésből fakadó szenvedés is realitás. A vesztesé-

Nem jutunk előre, ha azt gondoljuk, hogy a sebzett, töre-

geinkből természetes módon következő fájdalmat át kellene

dékes, egyensúlyvesztett énünket kell fölfújni, aranyba fog-

élnünk. Sokan éppen ezt a szenvedést igyekeznek kikerül-

lalni, arra kellene büszkének lenni, csodáltatni, és tűzön-ví-

ni, megszüntetni azt a hiányaik betöltésére irányuló életük-

zen át érvényre juttatni. Az önbecsülés nem korlátozódik az

kel. Ezért nem lesznek jobban! Tehát gyászolni kéne. Átélni

énre, főleg nem egy sebzett énre, hanem az egész személyi-

a hiányaink fölötti mély fájdalmat. Azt a valamit már sosem

ségre vonatkozik. Az önbecsülés nem azonos az énbecsü-

kapjuk meg, mert az a nap, az a helyzet elmúlt. A szó szoros

léssel, főleg nem annak fölnagyításaival, kiterjesztésével.

értelmében azt gondolom: ez gyászmunka. Nyöghetünk, zo-

Mi az, ami segíthet? Gyakran arra van szükség, hogy va-

koghatunk, dühönghetünk és tiltakozhatunk, akár kétségbe

lamiképpen átéljük és átérezzük azokat az eseményeket,

ls eshetünk. Föltételezhetően heves érzések fognak felfa-

amelyek kapcsán sebződtünk. Ezeket az élményeket megfe-

kadni, de olyan erővel, hogy az újabb félelmet, bűntudatot

lelően elfogadó, védett, biztonságos közegben és formában

kelthet, kétségbe is eshetünk. Mégis érdemes ezen az úton

3 4

Pál Ferenc

A hiánymotivált életből való kilépés elégtelen módjai

elindulni, mert minden gyászmunka, amit elvégeztünk a sa-

A hiánymotivált életből való

ját múltunkkal kapcsolatban, fölszabadít minket. Nem szük-

kilépés elégtelen módjai

séges a terheket tovább hurcolnunk, ezért könnyedebben,

nagyvonalúbban lehetünk jelen a mostani kapcsolatainkban.

Gyógyulni, növekedni akarunk-e, vagy megelégszünk a tü-

Már nem igyekszünk a társunkat azzal terhelni, hogy adjon

netkezeléssel, fájdalomcsillapítással is? Amennyiben egyre

meg nekünk valami olyasmit, aminek a hiánya harminc év-

teljesebb életre vágyunk, beleértve az önbecsülést is, nem je-

vel korábbról származik, és az édesanyánktól, édesapánktól

lent valódi segítséget, ha kevesebbel is beérjük.

kellett volna megkapnunk.

Az intellektuális belátás nem segít. Az intellektuális fölfe-

dezés, belátás, elfogadás általában arra elég, hogy egy kezdő

lökést kapjunk általa, főleg, ha egyfajta aha-élménnyel, öröm-

érzettel, fölszabadultsággal jár együtt. Ez a picinyke lendület

éppen arra elég, hogy közelebb segítsen bennünket ahhoz a

döntéshez, hogy kezdeni akarjunk valamit a sebzettségünk-

kel. Ha semmi mást nem teszünk, mint lélektani vagy teoló-

giai előadásokat hallgatunk, könyveket olvasunk, akkor

könnyen elfecsérelhetjük az időnket. Intellektuális rabságban

senyvedhetünk, alkohol helyett a mindennapi megismerések

és megértések után epekedve, miközben az életünk ugyanott

tart, ahol annak előtte. Az intellektuális belátás mögé zseniá-

lisan el lehet rejteni mindazt, amit át kéne élnünk, éreznünk.

Megélés helyett megértés.

Önmagában a kibeszélés sem segít. Ha van kivel beszél-

nünk, és kimondhatjuk magunkat valakinek, az valódi nagy

lehetőség a fejlődésre, gyógyulásra. Gyakorta azonban csak

a túlélést segíti, enyhületet ad, fájdalmat csillapít, tünetet ke-

3 7

Pál Ferenc

A hiánymotivált életből való kilépés elégtelen módjai

zel. Nem kevés! A gyógyuláshoz azonban lehet, hogy több-

_ Nem lehet könnyű...

re van szükségünk. Tudjátok, milyen sokszor van arra pél-

_ jaj, idetartozik ez?

da, hogy valaki elmondja egy gyerekkori vagy fiatalkori fáj-

_ Nem tudom...

dalmas életeseményét, de érzések nélkül teszi? Ha valaki

- Disz, disz, disz... Valami ilyen kezdetű problémája van.

egy nagyon mély sebről beszél, tudhatjuk, hogy a gyógyulás

Állandóan tanulni kell vele.

útján van, mert már képes elmondani, ami történt, de még

- Rád számíthat...

nincs elég ereje az érzések átélésére, amennyiben tárgyila-

- Igen, mert a szülei éppen válnak, nekik sok gondjuk

gosan, távolságot tartva számol be az eseményekről. A gyó-

van most. Valamit tenni kell ezekkel a mai fiatalokkal! Az

gyulás kulcsa az volna, ha már képes lenne úgy fölidézni a

én gyerekeim is összevissza élnek, pedig nem ezt tanítot-

fájdalmas helyzetet, hogy azt az átélés is kíséri, de már nem

tam nekik. Meg is van az eredménye, hogy nem voltak szó-

érezné magát annyira kiszolgáltatottnak és tehetetlennek,

fogadóak...

mint amikor az eredeti esemény megtörtént. Ha nagyobb

Hm... Gyaníthatjuk, hogy a nagymama valamilyen társa-

szabadsággal, cselekvőképességgel és stabilitással tudna

dalmi aktivitással igyekszik az önmagával való szembené-

visszaemlékezni. Ezért a felidézés, ha közben nem lettünk

zés gyötrelmét kikerülni, megúszni. A cselekvőképessége,

erősebbek, gyógyultabbak, még káros is lehet, hiszen meg-

tenni akarása hatalmas érték. De vakon? Előbb-utóbb tuda-

ismétli az eredeti fájdalmainkat, de nem múlja azokat felül.

tos belső munkára, erőfeszítésre lesz szükségünk, ha gyó-

gyulni akarunk.

Nem segít az sem, ha valaki úgy dönt, hogy a belső prob-

lémáit kívül fogja megoldani. Egy kedves nagymama egy-

Az ítélkezés nem segít. Az ítélkezés nem gyógyszer, inkább

szer azt mondja nekem:

méreg. Ráadásul az esetek döntő többségében fogalmunk

- Nagyon szeretnék tenni valamit a hátrányos helyzetű,

sincs, mi áll annak a hátterében, ami, aki felett ítélkezünk.

kiszolgáltatott sorsú emberekért! Most, hogy már nyugdíjas

Evekkel ezelőtt egy prostituált elmesélte az életútját, többek

vagyok, minden vágyam az, hogy segítsek a nehezen kezel-

között azt is, hogy egy alkalommal, amikor nem keresett

hető gyerekeknek, leányanyáknak, nevelőotthonokban,

elég pénzt, a stricije annyira dühbe gurult, hogy a csuklóján

anyaotthonokban élőknek!

elvágta az ütőeret. Miközben szorította a sebet, hogy ne vé-

- Nagyszerű! És hogy vagy mostanában? - kérdeztem tőle.

rezzen el, megkérte a férfit, hogy vigye be a kórházba. Az

- Van egy nagyon nehezen kezelhető unokám - válaszolta.

utolsó pillanatokban érkeztek. Most, visszaemlékezve is saj-

Pál Ferenc

A hiánymotivált életből való kilépés elégtelen módjai

nálja a stricijét. Azt gondolta, szegény, milyen iszonyatosan

Önbecsülés hiányában kiválasztjuk azokat, akik nem érté-

dühös lehet rá, hogy ezt meg tudja tenni vele! Ha megisme-

kelnek minket, figyelmünk arra irányul, hogy észrevegyük,

rünk néhány hasonló életutat, akkor rádöbbenhetünk, hogy

ha valaki nem becsül, elutasít. A jeleket pedig előszeretettel

ezek az emberek legtöbbször olyan szexuális traumáknak és

fölnagyítjuk, esetleg ott is fölismerni véljük, ahol erről szó

egyéb szörnyűségeknek voltak átélői gyermekkorban és fia-

sincs. Ha minden kötél szakad, akkor pedig kiprovokáljuk,

talkorban, amelyeknek egyfajta, nagyon sajátos földolgozá-

majd dolgunk végeztével így szólunk: „Na ugye, meg-

si kísérlete a prostitúció. Naivitás azt hinni, hogy ez nekik is

mondtam." A sémáinkból több-kevesebb realitásvesztés kö-

jó, mert sokat keresnek. A prostitúció a legtöbb esetben egy

vetkezik, a valóság pontos észlelése olyan mértékben is el-

trauma folyamatos átélése, és ösztönös kísérlet arra, hogy ez

lehetetlenülhet, hogy egy-egy válságban inkább döntünk a

a trauma valamiképpen elfogadható, földolgozható legyen

megszokott, jól ismert megoldásaink, mint a társunk mellett,

azáltal, hogy - a szónak már nem annyira konkrét és drasz-

így kialakulhat egy negatív folyamat, amelyben tulajdon-

tikus értelmében - újból és újból megerőszakolják őket.

képpen a sebeinkhez ragaszkodunk, és a fontos személyek-

A fogva tartásról, a kényszerítésről, fenyegetésről már ne is

től válunk meg ahelyett, hogy a sémáinkból gyógyulnánk,

beszéljünk. Döbbenetes, hogy egy asszony, akit majdnem

fejlődnénk, a kapcsolatainkban pedig megújulnánk.

megöltek, nem önmagával azonosul, miközben spriccel a

karjából a vér, hanem a stricijével. Mindez mély gyerekkori

A tünetek enyhítése nem segít. Az anyagok, szerek, tár-

sebződésre utal, arra, hogy kénytelen volt már a korai élet-

gyak, időtöltések nem gyógyítanak meg minket. Amikor

szakaszaiban a bántalmazóival azonosulni saját maga he-

átélünk egy csúcsélményt, lehetőségünk nyílik arra, hogy el-

lyett. Most is olyasmit tesznek vele, amit régebben már va-

döntsük, mihez ragaszkodunk. Ahhoz, amit a csúcsélmény-

laki más elkövetett ellene.

ben megéltünk, és amit annak kapcsán megtudtunk önma-

gunkról, a másik emberről és a világról, vagy pedig

A régi sémák, mintázatok ismételgetése nem segít. A már

magához az élményhez. A sebzett ember gyakran dönt úgy,

megszokott, begyakorolt és nemegyszer számunkra nem is

hogy inkább jobban szeretné érezni magát, mintsem hogy

tudatos sémáink ismétlése természetes jelenség. Sokan any-

jobb helyzetbe kerüljön. Tehát nem jól akar lenni, hanem

nyira ragaszkodnak a már megtanult és ismerős sémavilág-

csak jobban érezni magát, akármibe is kerül. Akinek az ér-

hoz, hogy hiedelmeikkel a környezetüket, társukat is igye-

zések kellenek, hallatlanul kiszolgáltatott lesz. Drága dolgo-

keznek ahhoz igazítani vagy abba tartozónak tekinteni.

kon keresztül próbálhatja megszerezni azokat az érzéseket,

Pál Ferenc

A hiánymotivált életből való kilépés elégtelen módjai

amelyek elfeledtetik vele, hogy amikor rosszul érzi magát,

A nehézséget okozó élethelyzetek elkerülése nem segít.

mennyire bizonytalan és szorongó, önmagát leértékelő. Ha

T e r m é s z e t e s e n igyekezhetünk elkerülni mindazt, mindazo-

teheti, rengeteg pénzt költ arra, hogy mindenképpen egyé-

kat, akik szorongást keltenek bennünk, bizonytalanná tesz-

ni, különleges, irigylésre méltó dolgokat vásároljon, mert mi-

nek minket. Távol tarthatjuk magunkat mindattól, amitől

nél menőbb tárgyakat mondhat a magáénak, annál inkább

félünk, ami előhozza gyöngeségeinket, megmutatja az ár-

elhitetheti magával, hogy a birtoklásuk révén mégiscsak jól

nyékunkat, és főleg ami emlékeztet a sebeinkre, hiányaink-

van, és ér valamit. Ahelyett, hogy az önbecsülését növelné

ra. Hölgyismerősömmel találkoztam minap az utcán, aki föl-

vagy legalább az énjét erősítené, a tárgyai számát szaporít-

dúlva panaszolta, hogy elhagyta a barátja. „Az én lakásomba

ja, és azokhoz köti magát. Végső soron érzelmekért, hangu-

férfi többé be nem teszi a lábát!" - mondta. Más az, amikor

latokért fizet, nem is keveset. A növekedésmotivált ember

az indulat szól belőlünk, és más, ha életstratégiaként vá-

egyre kevesebb tárggyal is beéri, a hiánymotivált pedig az

lasztjuk ugyanazt. Ha nem akarjuk, hogy bármi, bárki elő-

egész életét az újabb és újabb dolgok megszerzésének bűvö-

hívja a sebzettségünket, akkor egyre beszorítottabb, leszűkí-

letében éli le, miközben sajnálja a pénzt az önismereti mun-

tettebb, lehetőségeinktől megfosztott élet vár ránk.

kára, esetleg egy terápiás folyamatra.

A túlkompenzálás nem segít. Bizalmatlan vagyok, ezért in-

A továbbadás sem segít. Sokan, hogy legalább valamiféle

kább kihasználok másokat. Elhagyatottnak érzem magam,

érzelmi egyensúlyba kerüljenek, a sérelmeik okozta fájda-

ezért csimpaszkodom, és el nem engedlek. Nincs önbecsü-

lom kiegyenlítésére törekszenek azáltal, hogy a bántást, az

lésem, ezért másokat kritizálok és elutasítok. Alkalmatlan-

igazságtalanságot továbbadják, esetleg bosszút állnak. Az

nak érzem magam az életre, de nem kérek senkitől sem se-

igazságérzetünket romboló formában is kielégíthetjük, mi-

gítséget. Éretlen vagyok, ezért mindig más a véleményem,

közben mi magunk is nagy árat fizetünk a pillanatnyi meg-

mint a számomra fontos személyeké. Félek a kudarctól, ezért

könnyebbülésért. Egy nagymama jut eszembe, aki magá-

túlhajszolom magamat. Hajlamos vagyok a behódolásra,

nyosan és megkeseredetten tengette napjait, miután a

ezért lázadok minden tekintéllyel szemben. Vágyom az el-

szüleitől kapott bántalmazást továbbadta a saját gyerekei-

ismerése, de ha nem kapom meg, inkább fölháborítok, meg-

nek. Fiai és lányai elhidegültek, elmaradtak mellőle, bele-

botránkoztatok mindenkit. A sort a végtelenségig lehetne

értve az unokákat is. Ő pedig a sorsát siratva az életútját így

folytatni. A sebzettségeink és az abból fakadó tüneteink túl-

foglalta össze: „Kaptam is, adtam is."

kompenzálása nem gyógyít meg minket.

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

A hiánymotivált élet tünetei

és azt mondja: a mi családunkban te nem emelhetsz kezet a

s z ü l é i d r e ! Visszaemlékezve milyen érzéseket élnének át so-

Hogyan és miben ismerhetjük föl, láthatjuk meg a hiány-

kan7 Szégyent, fájdalmat, szorongást, esetleg azzal kiegé-

motiváltság jeleit?

szítve, hogy anyukámnak igaza volt, tulajdonképpen elég

rossz gyerek voltam. Felnőttként ezt az esetet fölidézve már

Olyan életeseményekben, amelyeket a mai napig szégyel-

nem az akkori érzéseim társulnak az eseményhez, hanem

lünk. Hány és hány olyan emlék lehet a múltunkban, ami

másmilyenek, az utólag megtanultak. Gyógyító hatású le-

miatt ma is pontosan ugyanúgy szégyenkezünk, szoron-

het, ha visszagondolva ezekre az emlékekre, megkérdezzük

gunk, mint gyerekkorunkban? Ilyenkor az a gyerkőc, aki ott

magunktól, hogy megfelelő-e a gyerek szempontjából az az

és akkor tett valamit, számunkra még mindig röstellnivaló,

érzés, amit most felnőttként érzünk. Ha pedig nem, akkor

ezért vele nem állunk szóba, őt nem fogadjuk el, vagyis ma-

keressük meg az eredeti érzést, amit gyerekként átélhettünk

rad bennünk egy jókora rész, amiről hallani sem akarunk, és

vagy megélhettünk volna. így elérhetünk az anyukánk utá-

igyekszünk eltávolítani magunktól, sőt, a legmegnyugta-

ni vágyakozásunkhoz, ragaszkodáshoz, aztán a tehetetlen-

tóbbnak azt tartanánk, ha nem is lenne.

séghez, félelemhez, hogy elveszítjük őt, majd a haraghoz és

Minél kisebb gyerekként történt velünk valami, annál

az agresszióhoz, ami lényegileg nem valaki ellen irányult,

kevésbé valószínű, hogy azért felnőttként felelősséggel kell

hanem valamiért történt, mégpedig a kiszolgáltatottságból

hogy viseltessünk. Ha azonban még mindig feldolgozatla-

és a valakihez tartozás igényéből fakadt. Most már felnőttek

nul, gyógyítatlanul hordozzuk magunkban, az azt jelenti,

vagyunk, engedélyezhetjük magunknak ezeket az érzelme-

hogy valakitől, valamitől belül még mindig elidegenedet-

ket, átélhetjük azokat, hiszen már képesek vagyunk önma-

ten élünk. Akkor hogyan lehetnénk igazán otthon idebent?

gunkért cselekedni.

Hogyan lehetnénk igazán otthon egy másik embernél? Az

önbecsülésnek része az életút elfogadása és elrendezése.

Amikor azt mondjuk valamire, hogy ez nem normális. Ez-

Hadd hozzak egy példát. Kisgyerekként azt szeretném,

zel rásütünk magunkra egy bélyeget, és nem nézünk mögé,

hogy az anyukám törődjön velem, figyeljen rám, de hiába

hogy miért is tettük éppen ezt vagy azt. Vajon ki szokta ne-

sírok, hiába toporzékolok, hiába teszek bármit, nem érdek-

künk azt mondani, hogy ez nem normális? Kitől hallottuk

lem őt. Akkor végső elkeseredésemben odamegyek hozzá,

e z t életünkben először? Apukánk és anyukánk jó eséllyel

és ráütök a kezemmel. Erre anyukám ad nekem egy pofont,

elen járt ennek a mondatnak a közlésében. „Kisfiam, azért

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

ez nem normális, hogy te már két órája játszol a vasutaddal!

Az életemet arra szeretném feltenni, hogy elmondjam az

Nézd meg a kishúgodat, ő csak tíz percet játszott, és már az

egész világnak, mi történt ott, mert azt akarom, hogy min-

is elég volt neki, tehát menj te is tanulni! Vért izzadok, hogy

denki tanuljon ebből." Időskorában a következőt írta ugyan-

megálld a helyed húsz év múlva a társadalomban, te meg itt

erről: „Most, hogy eltelt ötven év, már mindezt másképpen

vonatozol? Te, hatéves lumpen!" Az is egy tünet, amikor va-

látom. Most azt gondolom, annak, hogy túléltem a koncent-

laki felnőttkorában még mindig rettegéssel és szorongáss

rációs tábort, egyetlen biztos értelme és értéke van: hogy én

köröz ezen mondat körül. Vajon amit most érzek, átélek, te-

tanultam belőle és megváltoztam. Már nem akarom, hogy

szek, amire vágyom, az normális vagy sem? Én normális va-

az egész világ változzon meg - ennek a haszna az volt, hogy

gyok vagy sem? Maga a kérdésföltevés is sokatmondó

általa képes voltam megváltozni." Ha valaki egy ilyen tra-

gédiára azt tudja mondani, hogy volt értelme, akkor azt éle-

Amikor valamire úgy gondolunk, hogy „ezt legszíveseb-

tünk bármely eseményében fölfedezhetjük.

ben kitörölném az életemből". Bárcsak ne történt volna

meg! Természetes, hogy akadnak olyan hibáink, amelyeket

Amikor nem akarunk valamire visszaemlékezni, nem

a mai eszünkkel már nem követnénk el. De ha vala:

akarjuk felidézni, mert a fölfakadó fájdalmat fenyege-

ugyanúgy él bennünk ma, mint öt vagy ötven évvel ezelőtt,

tőnek találjuk. Ha fölkiáltunk, hogy csak ezt ne, ne is

az azt is jelenti, hogy nem gyógyultunk, nem értettük meg,

beszéljünk róla, mert annyira szörnyű! A feldolgozatlan szü-

nem tanultunk belőle, tehát nem növekedtünk. Mindez a sé*

lőkapcsolatainkból általában feldolgozást igénylő társkap-

relmeinkre is vonatkozik. Olimpiai bajnok úszónőnk nyilat-

csolatok fakadnak. Ráadásul sokaknál találkozunk feldol-

kozta, hogy egy igazságtalan bírói döntés, amellyel kizártá

gozatlan szülőkapcsolattal, majd pedig földolgozatlan

egy fontos versenyből, tovább erősítette és még elszántabbá

társkapcsolattal. Szinte sosem beszélünk arról, hogy a több-

tette. A sérelem elszenvedése tehát a megfelelő hozzááll'

ség háta mögött több szerelem és viszony is van, és mindből

révén, az önbecsülés fönntartása mellett segítségére volt az

szármázik valami hordalék. Ezek megoldatlanságait ugyan-

aranyérem megszerzésében.

úgy bevisszük a házasságba, ahogy a feldolgozatlan szülő-

kapcsolatunkat is. Bölcs dolog az exekkel is foglalkozni! Sőt,

Amikor valamire azt mondjuk a múltunkból: „utólag is azt

a nem létező exekkel is - azokkal, akik bárcsak exek lettek

gondolom: semmi értelme nem volt". Valaki, aki túlélte a

volna, de nem lettek azok. Akikkel nem jött össze. Ők ugyan-

koncentrációs tábort, egészen fiatalon ezt írta a naplójába

úgy elrendezést igényelhetnek bennünk, hiszen néha egé-

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

szen irreális sérelmeket szereztünk azokból a kapcsolatok-

A vizsgáztató a következőképpen válaszolt: „Ez egy fel-

ból, amelyek nem is valósultak meg. Az exek és a nem léte-

nőttképzés. Mondja azt, hogy nem volt rá ideje, és ezt meg-

ző exek földolgozatlansága általában az új kapcsolatot meg-

értem. De miért kell emiatt szégyenkeznie? Miért kell sza-

terhelő nehézségként bukkan elő.

badkoznia? Ön felnőtt ember, aki úgy döntött, hogy más

feladata van, és az fontosabb. Azt felelősséggel megtette, a

Amikor attól félünk, hogy ha ez vagy az kiderül rólunk,

tanulásra pedig nem jutott ideje. Ez rendben van. Én pedig

abba belepusztulunk. Ezért óriási lelki energiát fordítunk

beírom az egyest, és találkozunk a pótvizsgán."

arra, hogy az adott eseményt magunkban tartsuk. Ezek le-

hetnek kis dolgok, gyerekkorból származó történések is,

Amikor a saját családunkban, a saját gyerekeinknél túlzott

amelyekben egyáltalán nem is voltunk hibásak - de így őriz-

mértékben másképpen akarunk mindent csinálni, mint

zük őket. Csak ki ne derüljön, hogy az óvodában egyszer,

ahogy velünk tették. Szorongva, görcsösen, de másképp!

mert gyomorrontásom volt, bekakiltam, mert megsemmi- j

Ha valaki minden erejével arra figyel, hogy a gyerekének

sülnék szégyenemben! Ezt soha senki nem tudhatja meg ró-

egészen másképpen és mást adjon, mint ahogy az vele tör-

lam! Ezt a jelenséget egy fiatalember a következőképpen fog-

tént, akkor kiről felejtkezik el? Saját magáról. Akkor ő ren-

lalta össze első találkozásunkkor: „Amit itt el kéne most

dületlenül tovább éli ugyanazt, amitől szenved. Hiszen már

mondanom, attól rettegek, hogy egyszer kiderül."

gyerekkorában is attól szenvedett, hogy nem törődtek vele,

majd megtanulta, hogy ő se törődjön magával. Amikor pe-

Amikor azt gondoljuk, hogy ha valamit megtudnának ró-

dig megszületnek a gyerekei, akkor azzal a felkiáltással,

lunk, akkor nagyon megalázva éreznénk magunkat. Azt

hogy „megadok nekik mindent, amit én nem kaptam meg",

élnénk meg, hogy lebuktunk, lelepleződtünk. Az egyik;

töretlenül folytatja azt, ami eddig jellemezte az életét. Vagyis

posztgraduális képzésen vizsgáztam, és előttem valaki azt

nem törődik magával. Emiatt még nagyobb hiányai lesznek,

mondta a professzornak:

aminek a számláját előbb-utóbb hajlamos lesz benyújtani a

„Bocsásson meg, de tudja, tanár vagyok, és mostanában

saját gyerekeinek. Ezért egy szülő, aki nem akar mindent

olyan sok munkám volt, hogy nem tudtam tanulni. Annyi-

görcsösen másképp és tökéletesen csinálni, és néha magával

ra szégyellem magam, de ezeket a jegyzeteket nem tudtam

!s törődik, nagy terheket vesz le a gyereke válláról. Mert ak-

elolvasni, ígérem, legközelebb ez nem fog előfordulni, nem

kor helyette nem a gyereknek kell az ő elemi szükségleteit

is tudom, mit mondjak..."

kielégítenie.

A hiánymotivált élet tünetei

Pál Ferenc

mindnyájunknak volt gyerekkora, és akkor biztosan történt

Amikor azt mondjuk valamire, hogy ezt nem bocsátjuk

velünk ez-az.

meg magunknak. Ez megbocsáthatatlan! Két nagy tévedést

Egy nehéz életszakaszomban segítőhöz fordultam, aki azt

érdemes kiemelni. Az egyik, ha azt hisszük, hogy elég, ha

kérte tőlem, hogy írjam le életem legfontosabb húsz esemé-

Isten megbocsát nekünk. Nem elég. Ha én nem bocsátok

nyét. Egy héten keresztül vívódtam, nyűglődtem, kihúztam,

meg magamnak, Isten hiába bocsátott meg nekem. Mind-

beraktam, átírtam, majd büszkén elvittem a remekbe szabott

egyikünknek óriási hatalma van a saját élete fölött. Isten he-

húszas listát. A terapeuta, miután végighallgatott, azt kér-

lyettem nem tud megbocsátani nekem.

dezte: „Az ön élete 18 éves korában kezdődött?" Ugyanis a

A másik, amikor valaki bagatellizálja a bűnét. Hiszen, ha

listán szereplő első esemény 18 éves koromban történt.

nincs bűn, akkor azt megbocsátani se lehet úgy, hogy az ha

tékony legyen. Ezért a bűnöknek az elmaszatolása, hogy ez

Amikor vannak emlékeink, de hozzájuk kapcsolódó ér-

se bűn, meg az se bűn, az embert nem szabadítja fel, hanem

zelmek nincsenek. Ismerős lehet az is, hogy vannak emlé-

éppen hogy megakasztja a belső szabadság kimunkálásá

kek, komor, csúnya, szörnyű dolgok, de nincs hozzájuk kap-

folyamatában.

csolódó érzés. Vissza tudunk emlékezni eseményekre, akár

súlyos traumatikus helyzetekre, de ahogy felidézzük azokat,

Amikor azt mondjuk, hogy erre nincs mentség. A magyar

a nekik megfelelő érzéseket nem éljük át. A legmélyebb trau-

mákat átélt emberek tudnak a múltjukról rezzenéstelen arc-

nyelv nagyon sokatmondó, mert pontosan kifejezi, hogy va

cal, minden érzés nélkül beszélni. Úgy mondják, mintha a

laki a megbocsátás világába még nem lépett be. Hiszen azt

világ legtermészetesebb dolga lenne. Sérülést jelez az is, ha

gondolja, hogy csak úgy tudna föloldozást nyerni egy adott

megvan az emlék, de nincs hozzá kapcsolódó érzés, abban

helyzetben, ha mentséget találna rá. Igenis vannak dolgok,

az esetben, ha a sebet mi okoztuk.

amelyekre nincs mentség, mégis meg lehet bocsátani azoka

Nincs mentség, de fel lehet őt oldozni. Nem lehet elfelejteni,

^ gyógyulást segíti, ha az emlékhez az érzés is kapcsoló-

dik. Moldova György egyik novellájában írja, hogy egyszer

de ki lehet engesztelődni.

valaki elmesélte neki az élettörténetét, és ő rosszul lett, mert

Amikor azt mondjuk, hogy nem emlékszünk a gyerekko-

ar>nyi szörnyűséget, amennyit ez az ember elkövetett, még

runkra. A párja: „Nem szoktam álmodni." Ahogy jól tud

sem hallott. Amikor a férfi befejezte a borzalmai ecsetelé-

juk, hogy mindenki álmodik éjszakánként többször is, leg

S e t ' akkor az író megkérdezte tőle, hogy mindezt miért

feljebb nem emlékszik rá, úgy föltételezhetjük, hogy

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

mondta el neki. A válasz így hangzott: „Tudja, arra gondol-

gadt bennem, és ebben a védett közegben kirobbant belő-

tam, az én élettörténetem nagyon hasznos lehet, mert kell a

lem-

fiatalságnak a példakép."

Nagyon hasznos lehet, ha megkérdezzük magunktól,

hogy honnan jön a harag, az indulat vagy bármilyen más, az

Indokolatlan negatív érzelmek. Helyzetből nem következő

adott helyzetben indokolatlan intenzitású érzelem. Honnan

heves negatív indulatok, érzelmek. Barátaimmal havonta

ismerős ez a szituáció, amit éppen átélünk? Érdemes addig

össze szoktunk jönni a plébánián bibliadrámázni. A játék-

kutatni, míg az alapélményhez el nem jutunk. Lehet, hogy

hoz nagy térre van szükség, ezért a távollétemben nekifog-

beletelik valamennyi időbe, mert először átéljük az első em-

tak, hogy a szobában lévő nagyméretű asztalt áttolják a má-

léket, ami hamar eszünkbe jut, aztán azt, ami mögötte van,

sik terembe. Miközben tuszkolták, az asztal egyik lába

majd ami még mögötte, míg eljutunk az eredeti tapasztalat-

hangos reccsenéssel elvált a lapjától. Amikor beléptem a te-

hoz. Ott található ugyanis a mostani érzéseinknek a mozga-

rembe, azzal szembesültem, hogy egy értékes bútordarab el-

tórugója.

törött. Ez persze nem katasztrófa, rám azonban olyan erő-

sen hatott, hogy a három és fél órás bibliadráma során

Idealizált gyerekkor, idealizált szülők. Amikor valakinek

gyakorlatilag a haragommal voltam elfoglalva. A záró kör-

a gyermekkora tele van fájó, feldolgozatlan emlékekkel, ám

ben már látták, hogy némi realitásvesztésben vagyok, és el-

ha beszél róla, azt mondja: „Szép gyerekkorom volt. A szü-

sodort a haragom, ezért a legedzettebb közülük azt mondta,

leimtől mindent megkaptam, ami igazán fontos. A szüleim

„Feri, érzékelünk ám téged, és ha gondolod, örömmel rá-

mindent megtettek értem, ami erejükből futotta. Igazán sem-

szánunk egy kis időt arra, hogy foglalkozzunk ezzel, az

mi panaszom nem lehet velük szemben. Pontosan látom,

egész csoport szívesen társul hozzá". Mire azt válaszoltam:

hogy a szüleim mennyi áldozatot hoztak értem. Ahhoz ké-

„Nektek nem mondok semmit!" Komolyan ezt mondtam.

pest, hogy milyen nehéz életük volt, kész csoda, amit meg

Gondolhatjátok, hogy a haragom nem a barátaimnak szólt,

tudtak adni nekem."

és főleg nem az asztal lába miatt. (Másnap egyébként föl-

Miről van ilyenkor szó? Arról, hogy tulajdonképpen még

hívtak telefonon, újra elnézést kértek, e-maileket küldtek,

mindig a szüleinket védjük saját magunk helyett. Ha egyál-

szereztek asztalost, tehát mindent megtettek, ami elképzel-

talán visszagondolunk olyan helyzetekre, amelyekben jön-

hető.) Ez az esemény a tehetetlenségemet hozta fölszínre,!

n i e kellene valamilyen intenzív negatív érzésnek, amit gye-

és a haragomat, amit régóta hordoztam már, hatalmassá da-

rekként jogosan éltünk vagy élhettünk volna át, akkor még

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

mindig azt mondjuk, hogy a szüleinknek volt igazuk, mi va-

az a kapcsolat valójában nincs lezárva. Persze lehet, hogy

lóban akaratos, undok, kezelhetetlen gyerekek voltunk. Az-

épp ott tart, hogy most valóban ez a legjobb lehetőség, ami

után soroljuk a különböző minősítő jelzőket, amelyeket a fel-

ót előreviszi, de azért ez a mondat mély sebzettségre utal.

nőttek aggattak ránk. Nehéz a saját bőrünkben lennünk, ha

G y a k r a n ez a magatartás még egy óriási fölkiáltást is rejt.

mindig valaki mást választunk önmagunk helyett.

Azt, hogy a szüleim vegyék már észre, hogy velem valami

baj van! Ötvenéves vagyok, nem állok szóba a hetvenéves

Túlzott felelősségvállalás a szüleinkért, másokért. 20-25

apámmal, és kimondatlanul arra vágyom, hogy az apám

évvel ezelőtt az a tapasztalat, hogy valakinek szüksége van

hívjon egyszer föl, és kérdezze meg, hogy fiam, mi van ve-

rám, fölerősített bennem egy tudattalan folyamatot, hogy ak-

led? Mondja azt, hogy hiányzol! A szülőkkel való kapcsolat

kor nekem rogyásig, pusztulásig a másik rendelkezésére kell

megszakítása mögött nagy sérülések, mély fájdalmak rejle-

állnom. Ez a felismerés visszautalt a gyerekkoromba, ami-

nek. Vannak, akik számára egy ilyen konfliktus vállalhatat-

kor szintén nem tudatosan megtanultam a szüleim, a csalá-

lan, ezért kerülő utat választanak, és inkább a testvéreikkel

dunk szükségleteire hangolódni, a sajátjaim rovására. Ké-

vagy valamelyik testvérrel, esetleg éppen az apa vagy anya

sőbb pedig természetesnek tartottam, hogy ahhoz, hogy

kedvencével számolják föl sértettségükben a beszélő vi-

rendes ember és jó pap legyek, mindig rendelkezésre kell áll-

szonyt.

nom, ha valakinek szüksége van rám. Ebből mára kigyó-

gyultam, és megtanultam önmagamat is számításba venni.

Folyamatos gyönge önértékelés. Amikor valaki retteg attól,

Sokatoknak jelenthetett már rossz érzést, hogy amikor azt

hogy egyszer kiderül: ő valójában rossz. Küzd ez ellen. Har-

kérdeztétek tőlem: „Tudnál-e bennünket vállalni jegyespár-

col. Közben azonban ott van a mély félelem a szívében, hogy

ként?" - azt mondtam nektek, hogy sajnos nem. Talán nem

nehogy egyszer kiderüljön, hogy ő nem is jó. Az elkesere-

is tudjátok, mennyi munkám van abban, hogy ezt képes le-

dett epekedés a siker, a hírnév, a dicsőség, a pénz és a karri-

gyek kimondani, miközben nem esik jól nem segíteni, de jól-

er után gyakran egy incifinci lehetetlen kis mondatocskát

esik annyit vállalni, amennyit elbírok.

rejt: csak ki ne derüljön, hogy rossz vagyok!

Sebzettségre utal, ha valaki azt mondja: „Az az én bajom,

Amikor megszakítjuk a szüleinkkel, testvéreinkkel a kap-

h°gy gyönge az akaratom." Sebzett énhez sebzett akarat tár-

csolatot. Amikor valaki úgy fogalmaz, hogy „egy életre le-

sul! Ezért hosszú távon érdemes az ént erősíteni, mert azzal

zártam a kapcsolatot a szüleimmel", akkor tudhatjuk, hogy

erősödik az akarat is. Ha az én szilárdabb lesz, megacélozó-

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

dik az akarat is. Ezért nem jelent valódi segítséget egy seb-

tak voltunk, amilyen csak egy négyéves gyerek lehet. Ezt a

zett, vergődő embernek azt mondani, hogy szedje össze ma-

mintát, miután érdemben nem foglalkoztunk még vele,

gát. Mit szedjen össze...? Azt az öt morzsát, amiről azt gon-

ugyanúgy megéljük egy felnőtt-felnőtt helyzetben, amely-

dolja, hogy ő az? Reggeltől estig mást sem csinál, mint azt

ben azonban nem volna semmi keresnivalója. A gyógyulás

az öt morzsát szedegeti össze.

egyik lehetséges útja, ha rájövünk, hogy ez a félelem indo-

kolt volt négyévesen és nem indokolt most. Tehát érzelmi

Indokolatlanul negatív viszony a hatalomhoz. Amikor va-

munkára van szükségünk.

laki állandóan lázad, folyton kritizálja azokat, akik fölötte

Emlékszem, frissen szentelt papok voltunk, amikor a tár-

vannak, és már a hierarchia szó hallatán dühbe gurul. Az ál-

saimmal elmentünk a Tiszára vízitúrázni. Kikötöttünk vala-

landó lázadás mindig valami mély sérülésnek a jele. Az ilyen

hol, és találtunk egy hatalmas fűzfát, amelynek az ága a víz

ember kőkeményen konfrontálódik, vagy az is lehet, hogy

fölé hajlott. Ha ügyesen kimásztunk a fűzfa kihajló ágára,

fölfelé hízeleg, de szűk társaságban fröcsög. Az apánkkal,

onnan első osztályú fejeseket lehetett ugrani. Elmondhatat-

szüleinkkel elrendezetlen kapcsolatunk a tekintélyszemé-

lanul jókat. Egyikünk azonban azt mondta: én félek, nem

lyekkel való viszonyunkban is folytatódik, annak minden

merek ugrani. Mindannyian próbáltuk rábeszélni, hogy de,

terheltségével együtt. Fontos ügyek, nagyszerű kezdemé-

nyugodtan, jövünk előtted, jövünk mögötted, belökünk, se-

nyezések mentek, mennek azért tönkre, mert a nálunk na-

gítünk, hiszen annyira nagyszerű! Nem. Az a félelem, amit

gyobbhoz fűződő kapcsolatunk valamikor megsérült, gyó-

átélt, valamikor indokolt lehetett, a fűzfán azonban nem. Va-

gyulatlan állapotban van, és kihat az intézményekhez, a

jon mikor volt indokolt...? A parazita érzések közé tartozik a

hierarchiában felettünk állókhoz fűződő viszonyunkra.

szorongás, a szégyen, a gyűlölet, a féltékenység, az irigység,

az önmegvetés, a depresszió. Mindegyik önmagában is tünet.

Indokolatlan félelmek, szorongás. Például, amikor egy

semleges ügyben hívat a főnökünk, és minket mégis átjár a

Amikor azt mondjuk, nem értjük, Isten miért hagyta, hogy

jeges rémület, remeg a kezünk, hideg veríték csurog le a há-

ez megtörténhessen velünk. Miért teszi ezt velem Isten?!

tunkon, elgyöngülnek a végtagjaink, szaporábban ver a szí-

Miért nem segít? Miért?! Tudjátok, mire emlékeztet engem

vünk. Ez a félelem nyilván nem felel meg annak a helyzet-

ez a kérdés? Arra, amikor a gyerek nem érti a szüleit. Mi len-

nek, ami épp vár ránk, de tökéletesen tükrözi azt, amikor

n e / ha azt a kérdést, hogy miért csinálta velem ezt az apám

négyévesen az apukánk elé álltunk, és olyan kiszolgáltatot-

es a n yám, most felnőttként újra feltennéd? Ha lesznek erre

A hiánymotivált élet tünetei

Pál Ferenc

nőttkorunkban Istennek, és meggyőződéssel állítjuk, hogy

válaszaid, akkor lehet, hogy az a kérdés is eltűnik az életed-

ezeket Ő gondolja rólunk és Ő mondja nekünk. Arról nem is

ből, hogy miért csinálja veled ezt Isten. Ennek a kérdésnek

beszélve, hogy azt föltételezzük, hogy ami történt, történik,

ugyanis semmi köze Istenhez. Hozzád van köze.

Isten büntetése. Miért volna az?

Arra a kérdésre, hogy miért akarja Isten, hogy én szen-

vedjek, nem találunk választ, mert maga a kérdés a sebzett-

Félelem Isten haragjától, bosszúállásától vagy valamiféle ségből fakad. Akkor járunk a legjobban, ha rájövünk, hogy

sorscsapástól, ha nem vagyunk jók. Ebben az elgondolás-

éppen a kérdéssel van a baj, mert az a sebzettségünknek egy

ban több tünetre is fölfigyelhetünk. Az egyik az énközpon-

tünete. Ezért szívből kívánom nektek, hogy azzal a kérdés-

túság, ahogyan eseményeket önmagunkra vonatkoztatunk,

sel kapcsolatban, hogy miért nem szeret, segít Isten, ne a vá-

másrészt a történések irracionális, gyakran irreális összekö-

laszt keressétek, hanem az értelmesebb kérdést.

tése, összefüggésbe állítása. Például dühös voltam valakire,

és baleset érte, vagy bűnösnek érzem magam, és valaki meg-

betegedett vagy meghalt a környezetemben, családomban.

Amikor úgy véljük, Isten igazságtalanul büntet minket.

Tulajdonképpen a gyermeki látásmód továbbéléséről van

Egyszer sírva, szinte önkívületi állapotban mondta nekem

szó a felnőtt esetében, beleértve a kiszolgáltatottságot, ösz-

egy asszony: „Nem értem, hogy Isten miért büntet engem!

tönös igazságérzetet, a büntetéstől való félelmet, de a ki-

Mit tettem, hogy ezt érdemlem?! Bárcsak tudnám, hogy mit

csikre olyan jellemző mindenhatósági fantáziákat is, hogy a

követtem el! De nem tudom!" Ezek a mondatok a tanult te-

gondolkodásommal sorsszerűen tönkretehetem mások éle-

hetetlenség világáról árulkodnak. Ráadásul a hiánymotivált

tét, amire természetes válasz Isten büntetése.

ember gyakran csak az őt ért sérelmeket képes átélni és tu-

datosítani. Az általa okozott sérelmek fájdalmát alig érzéke-

li. Sokszor már az is nagy szó, ha belátja, hogy ő is okozott

másoknak sebeket. Pedig gyógyító hatású lehet, ha mások

Amikor függőségi helyzetbe kerülünk a kapcsolatainkban,

szemszögéből is rálátunk az életeseményeinkre, hiszen ez-

az életünkben. A különféleképpen megnyilvánuló függősé-

által árnyaltabb realitáshoz jutunk.

geink sebzettségünkről tanúskodnak. Látok egy 90 éves,

végtelenül kiszolgáltatott, töpörödött, mozgásképtelen, fé-

Nemegyszer döbbenetes reflektálatlansággal, minden kri-

lig vak nénikét - de ha nem látnám, kiről van szó, azt gon-

tika nélkül adunk Isten szájába olyan mondatokat, amelye-

dolnám, Istenről beszél a fia, nem pedig az anyukájáról. Mi-

ket ő sohase mondott és mondana nekünk. Megesik, hogy a

szüleink szájából elhangzott mondatokat tulajdonítjuk fel-

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

lyen döbbenetes hatalommal ruházzuk föl a szüleinket, mi-

belül, sem a kapcsolataikban. Ezért kiszolgáltatottnak érzik

közben már mi magunk is felnőttek vagyunk! Félünk és szo-

magukat, tehát ellenőrzést szeretnének gyakorolni a kör-

rongunk, és nem vagyunk szabadok az általunk rájuk ruhá-

nyezetük fölött.

zott hatalomtól rettegve! Miközben egy nagyon beteg,

Nemcsak a környezetüket próbálják ellenőrzés alatt tar-

törődött, apró nénit látok, ő egy óriást, akinek a pillantása is

tani, hanem saját magukat is. Képesek vagyunk-e mindig

alapvetően meghatározza az életét. A függőségeiben élő em-

nyugodtnak maradni a gyerekeinkkel való kapcsolatunk-

ber alig képes sebzettségeitől, sebzett részétől távolságot tar-

ban? Aligha. Ám ha azt gondoljuk, hogy akkor vagyunk ren-

tani. Problémásán, bizonytalanul kapcsolódik egészséges

des emberek, igazán rátermett szülők, ha van önkontrollunk,

önmagához. Magatartásának, életvitelének a tragikuma ab-

mit fogunk tenni, amikor azt tapasztaljuk, hogy még sincs

ban rejlik, hogy nem képes lemondani a negatív érzelmeit,

elég? Igyekszünk mások fölött még hatékonyabban gyako-

szorongását enyhítő, azokat ideiglenesen megszüntető él-

rolni a hatalmat, hiszen akkor továbbra is fönntarthatjuk ma-

ményszint fönntartásától. Nem az egészséges önmagával

gunkról azt a képet, hogy mi erősek, alkalmasak, érettek va-

igyekszik fönntartani a kapcsolatot, hanem jó érzésekhez

gyunk. így az apuka büszkén mondhatja el a munkahelyén,

akar jutni, attól függetlenül, hogy az megfelel-e a realitás-

hogy nálunk a családban rend van, a gyerekek fegyelmezet-

nak vagy sem. Például arra törekszik, hogy kevésbé érezze

tek! Olyan szülőkről beszélünk tehát, akik, hogy fönntart-

feleslegesnek, rossznak magát, ahelyett, hogy kevésbé le-

hassák a magukról alkotott pozitív képet és hogy enyhítsék

gyen felesleges, vagyis hasznosabbá és jobbá váljon. Önbe-

a szorongásaikat, inkább a gyerekeiket kontrollálják, azért

csüléshez nem juthatunk el azáltal, hogy a kisebbrendűségi

is, nehogy kiderüljön, hogy az önuralom gyakorlásában, a

érzéseinket igyekszünk tompítani. A függőségben vergődő

stresszkezelésben mégsem elég hatékonyak.

ember inkább akarja jól érezni magát, miközben károsan cse-

Melyik az az érzés, amit ezeknek a szülőknek minden-

lekszik, mintsem rosszul érezni magát, miközben helyesen

képpen érdemes gúzsba kötniük? Leginkább a harag. Ezért

cselekszik. Kassai Lajos lovas íjász mester mondta egyszer,

igyekezhetnek az indulataikat csírájukban elfojtani, miköz-

hogy „én nem vagyok romantikus, az életem romantikus".\

ben ők sohasem haragszanak, hanem nevelnek. Nem dühö-

A hiánymotivált életút egyik sajátos formája a társfüggő-

sek, csak a gyermeket megfelelő pillanatban, megfelelő mó-

ség. Ebbe az irányba mutat, ha olyan szüleink vannak, akik

don, testi úton fegyelmezik. Ha ütlegelnek, akkor azt nem

nem elég függetlenek és érettek, ennek következményeként

haragból teszik, hanem pedagógiai stratégiából, hűvös át-

nem tudják megfelelően meghúzni, tartani a határaikat, sem

gondoltsággal. Mert az indulat csúnya dolog. De harag nél-

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

kül szabad, a gyerek javára. Tehát sem a szorongásukkal

züleire figyeljen. Felnőttként ezért összekeveri mások életét,

sem a dühükkel nem tudnak bánni, ezért inkább elbánnak a

felelősségét, érzéseit, problémáit a sajátjaival, és függőségi

gyerekeikkel. Olyan módszereket választanak, amelyek mi-

kapcsolatokat alakít ki. Hiszen azt tanulta meg, hogy a köl-

att saját maguk előtt nem kell szégyenkezniük. Az érzelmi

csönös függőség a legjobb módszer arra, hogy egy helyzetet

zsarolás például jó lehetőség arra, hogy ne kelljen azt gon-

kézben tartsunk! Ezért lehet rettenetesen féltékeny, és azt kö-

dolniuk, hogy helytelen dolgot tesznek. Tizenhat éve vagyok

vetelheti, hogy a másiknak ne legyen magánélete, és min-

pap, és ez idő alatt még egyetlen édesanya, édesapa, nagy-

dent tudhasson róla. Ilyenkor még a társa múltját is kont-

mama, nagypapa vagy pedagógus sem gyónta meg, hogy

rollálni akarja, nehezményezve, fölhánytorgatva a megelőző

érzelmileg zsaroltam a gyereket - holott de sokan teszik ezt!

társkapcsolatait.

Arról nem is beszélve, amikor a szavainkkal vagy a maga-

Tehát megtanulja, hogy a saját életét azáltal tudja kézben

tartásunkkal üzenjük a gyerekeinknek, hogy ne létezz, ne

tartani, és a számára alapvetően fontos szükségletek kielé-

érezz, ne légy boldog, ne légy sikeres, ne gondolkodj, ne cse-

gítéséről gondoskodni, ha ellenőrzése alatt tartja a másik em-

lekedj, ne tégy magadért, vagy hogy tilos hibázni! Milyen

bert. így a függőségi kapcsolat úgy tűnik föl számára, mint

sok szülő fegyelmezi azáltal a gyerekét, hogy közben pusz-

életben maradásának föltétele.

títóan hat az önbecsülésére. Milyen sok gyerek él úgy, hogy

az önállóságával fizet azért, hogy a szülei őt és magukat el-

Amikor kapcsolatokat nem tudunk lezárni, azokból nem

fogadják és elismerjék!

tudunk kilépni. Tarthatatlan, élhetetlen, kibírhatatlan kap-

Az elfojtott harag és agresszió a legegyszerűbb, és a leg-

csolatokban is benne maradunk anélkül, hogy rajtuk vagy

kisebb ellenállás irányába hat, ez pedig a gyerek, aki védte-

magunkon változtatni tudnánk, akarnánk.

len, manipulálható, zsarolható. Ezért kénytelen megtanulni

Hadd osszak meg veletek egy részletet az Egy elmeorvos

kiszolgáltatottságban, folyamatos nyomás és stressz alatt

tévelygései című könyvből.

élni, miközben idővel ez lesz számára a normális közeg. Ha

„A feleség haldoklik. Halálos ágyán bevallja, hogy úgy

elég hosszú ideig tart a folyamat, akkor kialakulhat egy

szerette a férjét, mint soha senkit. Ezért meg is esketi, hogy

rendszer, amelyben a gyerek önmagát rossznak tartja, a szü-

soha nem hozhat új feleséget a házhoz, mert különben min-

leit pedig idealizálja. Nő benne a szégyenérzet és a szoron-

den éjjel kísérteni fogja. Attól a naptól kezdve nem lesz tőle

gás, önértékelési zavarai támadnak, saját szükségletei, vá-

nyugta. A férj fogadkozik, hogy úgy lesz, ahogy az asszony

gyai, érzései eltűnnek. Már csak arra marad ereje, hogy a

Ivánja. Ám alig telik el pár hét a temetés után, feleségül

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

vesz egy falubéli nőt. Aznap éjjel csakugyan megjelenik a fe-

lemarkolt a szakajtóba. Erre a szellem eltűnt, és többé nem

leség szelleme. Dühösen a férj fejére olvassa, hogy meg-

Idsértette a férfit, mivel csak azt tudhatta, amit a férfi is tu-

szegte esküjét. Közli, hogy ezentúl minden éjjel kísérteni fog-

dott Különben sem élő személy, hanem életre kelt bűntudat

ja, még a gondolataiban is olvasni fog. A férfi megijed, ám

volt. Meg lehetett tehát békíteni."

nappalra megnyugszik, és rossz álomnak tekinti az egészet.

Ám amikor a következő éjjel is megjelenik a szellem, elhatá-

Amikor nem vagyunk együttérzőek magunkkal. Amikor

rozza, hogy elmegy a zen mesterhez tanácsot kérni. Előadja,

azt m o n d j u k , hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok,

hogy mi történt vele. A mester gondolkodik egy darabig,

bűnös vagyok, lehetetlen alak vagyok, akkor valójában nem

majd megkérdi: valóban azt mondta a szellem, hogy min-

a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével ítéljük

dent tudni fog, amire gondolsz? - Valóban, nagyra becsült

meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki

mester. - Nos, akkor, ha éj el megjelenik - kezdte a mester -,

valamikor nem fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és

először mondd neki azt, hogy tiszteled a tudását, és szeret-

nem tudott velünk mit kezdeni. Ez pedig nem rólunk szól,

nél vele kibékülni. Utána pedig tedd próbára. Mondd azt,

hanem róla. Ezt a látásmódot megtanultuk, és azóta is ezzel

hogy ha valóban olyan mindent tudó vagy, mint ahogy ma-

a szemmel nézzük magunkat.

gadról állítod, mondd meg, hány szem búzát tartok a mar-

Amikor elhangzik tőlünk egy önmagunkat gyalázó mon-

komban. És találomra markolj bele bal kézzel az ágy alatti

dat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a sza-

szakajtóba. - A férfi csalódottan ment haza a mestertől. Azt

vai? Vagy: kinek a szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül

gondolta, hogy meghibbant, mivel még életében nem hallott

ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink, de ma már mi ismé-

ilyen ostoba tanácsot. Éjszaka viszont megjelent a szellem.

telgetjük magunknak.

Újra gyötörni kezdte, és gúnyosan mondta: azt is tudom,

hogy ma a zen mesternél jártál, és hogy mit gondolsz róla. -

Az a meggyőződés, hogy a jelenben kell élni, és felesleges,

Erre a férfinak eszébe jutott, hogy mit tanácsolt a mester. Fé-

értelmetlen a múlttal foglalkozni. De sokat hallottam ezt!

lelem nélkül szólt felesége szelleméhez: Asszony, én nagyra

Gyönyörűen meg tudjuk indokolni, hogy miért ne törődjünk

becsülöm a te tudásodat. Szeretnék veled kibékülni. - A szel-

a múlttal. Amikor valaki azt mondja, hogy értelmetlen a

lem láthatóan kezdett megenyhülni. - Ha olyan okos vagy,

múlttal foglalkozni, hiszen azt már nem lehet megváltoztat-

mint ahogy állítod magadról, mondd meg, hány búzaszem

i, nagy precizitással fejezi ki, hogy azt gondolja, az segíte-

van a kezemben! - Ezzel lenyúlt az ágy alá, és találomra be-

ne rajta, ha a múltat megváltoztathatná. Azt hiszi, a múlttal

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

kapcsolatos egyetlen esélye az volna, ha azt meg nem tör-

dülő jellemző életérzése lehet. De szeretném, hogy valaki

téntté tehetné. A testünk, az agyunk, a sejtjeink azonban őr-

észrevegyen! - mondja a serdülő. De szeretném, ha a szerel-

zik a múltunkat, ha akarjuk, ha nem, és hatást gyakorolnak

mem, akiért távolról rajongok, egyszer csak becsöngetne, és

a jelenünkre. Ezért éppen annyira érdemes a múlttal foglal-

rám találna. Arról a kisgyerekről már nem is beszélve, aki

kozni, azt földolgozni, elrendezni, amennyire a jelen szem-

szeretne kapcsolatot teremteni az anyukájával vagy az apu-

pontjából szükségünk van rá. A jövőbe vetett bizalom segít

kájával, de a szülő nem ér rá, nem elérhető. Gyerekként na-

helyére tenni a múltat, hogy a jelenben élhessünk.

gyon elveszettnek is érezhetjük magunkat, és vágyhatunk

rá, hogy végre megtaláljanak minket.

Amikor nem vagyunk képesek az egyedüllétben örömöt

A messze, távol szavunkat a zuluk egy mondatszóval fe-

találni. Milyen nagy különbség van aközött, ha azt mon-

jezik ki: „Ott ahol az ember ezt kiáltja: »Anyám, elvesztem«."

dom, ma is egyedül voltam, vagy azt, hogy a mai délutánt

A tűzföldi bennszülöttek pedig „nézik egymást, mindketten

magammal töltöttem. Egy hiánymotivált ember, ha magá-

azt várják, hogy a másik ajánlja föl, hogy megteszi azt, ami-

val van, akkor általában egyedül érzi magát. Ez alaptünete

re mindketten vágynak, de nem merik megtenni".

annak, hogy önmagában elégtelennek éli meg magát, ezért is

Az evolúciós stratégia része, hogy mérges gombából csak

unatkozik.

egyszer lakhat jól az ember. Ha valaki túlélte egy gyilkos ga-

Ide tartozik az is, ha valaki nagyon mély félelmet él át az

lóca támadását az étkezőasztalnál, többet már nem próbál-

elhagyástól és elhagyatottságtól. Ha egy felnőttet otthagy-

kozik. A nehézség az, hogy ami bölcs stratégia a galócákkal,

nak vagy elhagynak, attól ő még életképes - egy gyerek

az kevésbé okos a másik nemmel kapcsolatban.

azonban nem. Tehát, ha valaki azt gondolja, hogy belepusz-

tul, ha elhagyják, akkor az egy gyereknek a szorongására,

Amikor kedvünk lenne néha perverznek lenni. Pici baba-

sebzettségére utal. Visszaemlékezés egy gyermekkori hely-

ként milyen lehetőségünk van arra, hogy megtapasztalhas-

zetre, amelyben érthető volt attól félni, hogy ha te elhagysz

suk, hogy minket szeretnek, hogy jó, hogy élünk, hogy érté-

engem, én azt nem élem túl, ha megcsalsz engem, abba be-

kesek vagyunk? Minél kisebbek vagyunk, annál inkább a

lepusztulok.

legfontosabb módja: a testi kapcsolat. Szinte minden ezen

keresztül érkezik: a gondoskodás, a táplálás, a simogatás, a

Amikor vágyunk másokra, de ezt nem vagyunk képesek

szeretgetés. Képzeljünk el valakit, aki ebben az életkorban

kifejezni vagy beteljesíteni. Ez a kicsi gyerek vagy a ser-

nagyon sok hiányt szenvedett. Aki egy másik ember testén

A hiánymotivált élet tünetei

Pál Ferenc

amikor mélyponton van, és a hiányérzete szinte elviselhe-

keresztül nem élhette át azt, hogy ő értékes, szerethető, jó,

tetlen, az a mondat tör föl belőle: „Nyúljon már hozzám va-

hogy van. A szeretetigénye idővel szexualizálódhat. Fel-

laki!"

nőttként pedig már csak a szexuális vágyak tudatosulnak és

kerülnek fölszínre, a mélyebb vágyaktól elidegenedhet, ép- j

Heves, dühödt, fanatikus ügybuzgalom dolgokért, eszmé-

pen a negatív tapasztalatai okán. A sebzettsége pedig per-

kért és ügyekért. Szinte rögeszméjévé válhat, hogy ő tudja,

verziók formájában mutatkozhat meg. Sokan érzik a készte-

másoknak hogyan kéne élniük, mit kellene csinálniuk, mi-

tést, hogy a testükön keresztül átéljék, hogy mégiscsak

lyenné kéne válniuk. Persze nem áll itt meg, hatáskörét akár

szerethetők, kellenek, valaki igent mondott rájuk. Ilyenkor

az egész világra is szívesen kiterjesztené, leszögezve, hogy jó

láthatunk olyan nőket, akiknek az lesz az ars poeticájuk,

szándék vezérli, és mindenkinek jobb lenne, ha elfogadná,

hogy leveszem a pasikat a lábukról, vagy olyan férfiakat,

amit ő akar. A jelenséget kívülről szemlélve azt látjuk, hogy

akik azt mondják, hogy minden nőt meghódítok - miköz-

gyakran amilyen aktív kifelé, olyan passzív befelé, a belső

ben a szavaik mögött a belső nyomorultságukat hurcolják.

változás, fejlődés irányában. Amennyire ragaszkodik a fény-

Azt a betölthetetlen vágyat és hiányt, hogy a testükön ke-

hez, amivel megvilágítja a világ dolgait, annyira ragaszkodik

resztül megtapasztalhassák, hogy fontosak és szerethetők.

a sötéthez, ami belső világának egyes részeit borítja.

Szexualizált formában nem kapják meg azt, amire vágynak.

Mert valójában nem a szexuális kapcsolatra vágynak, hanem

Erkölcsileg kifogásolható helyzetek fönntartása bizonyos

arra, hogy megélhessék, valaki szereti őket. Ezért értelmet-

nyereségek miatt. Például, amikor valaki a végtelenségig fe-

lennek tartom, hogy efölött csak moralizáljunk, hogy a sze-

szíti az akaratát, a végsőkig elhiszi, hogy akaraterővel min-

xuális eltévelyedések fölött kizárólag csak pálcát törjünk

dent el lehet érni, miközben a gyöngeségével nem néz szem-

ahelyett, hogy megértenénk, milyen mély sebzettségekből

be, amivel egyre kiszolgáltatottabbá teszi magát. Aztán

fakadnak. Egy megfelelő önbecsüléssel élő ember képes az-

egyszer csak elemi erővel feltör egy szükséglet, hiány, vágy,

zal is beérni, ha a másik azt mondja neki, ma nincs kedvem

es kiköveteli magának a jussát. Mi pedig nem is értjük, mi

lefeküdni veled, de nagyon szeretlek. Főleg ha igaz. Egy

történik velünk, főleg bennünk, de megadjuk magunkat a

egészséges ember számára ez elfogadható. Ismerek valakit,

helyzetnek, talán nem tudunk, de egy ideig nem is akarunk

aki tiszteletet érdemlő küzdelmet folytat a szeretetigényé-

szabadulni a szorításából. Erre most szükségem van, mond-

nek a kordában tartásáért, és fölismerte, hogyan szexualizá-

juk magunknak, miközben a saját erkölcsi megfontolásain-

lódtak alapvető vágyai, szükségletei. Tőle hallottam, hogy

A hiánymotivált élet tünetei

Pál Ferenc

lányok és kézműveslegények, kísértethistóriák és botrányos

kat is igyekszünk semmibe venni. Az álláspontunk tovább

történetek honoltak. A szörnyűséges, ijesztő, mégis vonzó

súlyosbodhat, ha kialakítunk két világot, és mindkettőben

és titokzatos dolgok tarka folyama hömpölygött itt: mészár-

próbálunk otthonosan berendezkedni. Amikor tehát az

szék és börtön, részegek és szitkozódó nőszemélyek, ellő te-

egyik világunkban vagyunk, nem veszünk tudomást a má-

henek, felbukott lovak, betörésekről, gyilkosságokról, ön-

sikról, amikor átlépünk a másik világba, úgy teszünk, mint-

gyilkosságokról szóló történetek. Mindez a szép és rémisztő,

ha az első nem is létezne. A helyzet tovább romolhat, és ak-

vad és könyörtelen dolog ott volt körülöttünk: a szomszéd

kor már nem két világban vagyunk, hanem kettős életet

utcában, a szomszéd házban. Rendőrszolgák és csavargók

élünk.

kószáltak mindenfelé, részegek verték a feleségüket, estén-

Most Hermann Hesse Demian című, önéletrajzi ihletésű

ként fiatal lányok csapatai zúdultak ki a gyárakból, öreg-

regényéből szeretnék idézni néhány sort, amely jól leírja a

asszonyok rontottak és betegítettek, rablók tanyáztak az

két világot, amiről eddig beszéltünk.

erdőben, csendőrök fogdostak össze gyújtogatókat - min-

„Az egyik világ az atyai ház volt, sőt szűkebb ennél, tu-

denütt érződött ennek a más, vad világnak a bugyogása és a

lajdonképpen a szüleimet jelentette. Ezt a világot nagyrészt

szaga, mindenütt, csak a szobáinkban nem, Anya és Apa kö-

jól ismertem. Anya és Apa volt a neve, szeretetnek és szigo-

zelében. Milyen jó is volt ez! Csodálatos volt, hogy itt nálunk

rúságnak hívták, példaképnek és iskolának. Ehhez a világ-

békesség, rend és nyugalom, kötelesség és tiszta lelkiismeret,

hoz simogató fény, világosság és tisztaság tartozott, itt sze-

megbocsátás és szeretet uralkodott - és csodálatos volt, hogy

líd, barátságos beszéd, tiszta kéz és tiszta ruha, jólneveltség

az a másik világ is létezett: a harsány és rikító, komor és erő-

honolt. Itt énekelték a reggeli korált, itt ünnepelték a kará-

szakos, amelytől mégis egyetlen ugrással Anyához lehetett

csonyt. Ebben a világban voltak egyenes vonalak és jövőbe

menekülni. [...] Én - mint a szüleim gyermeke - persze a vi-

vezető utak, volt kötelesség és vétek, volt rossz lelkiismeret

lágos és tisztességes világhoz tartoztam, de ahová csak néz-

és gyónás, volt megbocsátás és voltak fogadalmak, volt sze-

tem és aminek a hangját csak hallottam, mindenütt és min-

retet és tisztelet, volt Biblia és bölcsesség. Ehhez a világhoz

denben ott volt az a másik világ is, s én abban is éltem,

kellett igazodni, hogy az élet világos és tiszta, szép és ren-

jóllehet gyakran idegennek és félelmetesnek találtam, és

dezett legyen.

rendszeresen lelkifurdalást és rettegést okozott nekem. [...]

A másik világ már saját házunk kellős közepén elkezdő-

Gyakran játék közben - illedelmes, ártalmatlan, megenge-

dött, és teljesen más volt. Más volt a szaga, másként beszélt,

dett játszadozásra gondolok - túlságosan magával ragadott

mást ígért és mást követelt. Ebben a másik világban cseléd-

A hiánymotivált élet tünetei

Pál Ferenc

Tehát ilyen voltam én belül! Én, aki kerültem és megve-

a szenvedély és a hév. Ezt a nővérek legtöbbször megelégel-

tettem a világot! Én, aki lélekben büszke voltam, és Demian

ték. Veszekedés, harag és sírás lett belőle, és ha ilyenkor mé-

gondolatait osztottam! így néztem ki: utolsó részeges disznó,

regbe gurultam, szörnyű voltam. Olyasmiket mondtam és

mocskos, undorító, közönséges, sivár lelkű bestia, akit elso-

tettem, amikben azon nyomban mélyen és égetően éreztem

dortak förtelmes ösztönei! így néztem ki én, aki azokból a

az elvetemültséget. A bűnbánat és gyötrelem rossz és sötét

kertekből érkeztem, ahol mindenütt tisztaság, fény és kegyes

órái jöttek azután, később a bocsánatkérés kínjának pillana-

gyöngédség volt, én, aki valaha Bach zenéjét és a szép ver-

tai, azután ismét a világosság sugara: csöndes, egyetértő, há-

seket szerettem! Undorral és elszörnyedve hallottam saját

lás boldogság órái vagy pillanatai."

nevetésemet, ezt a zabolátlanul fel-felbugyborékoló részeg

A kisfiú a regényben felnő, és elkezd alkoholizálni, kocs-

és idétlen röhögést. Ez voltam tehát én."

máról kocsmára jár. Egy ájulásszerű részegségből kijóza-

Ilyen lehet valaki, aki megrekedt az úton.

nodva aztán a következő történik vele:

Perfekcionizmus és maximaiizmus. Félelem tévedéstől, ku-

„Láttam az otthont, a szülői házat, Apát és Anyát, a két

darctól, gyöngeségtől, a legkisebb hibától. Már az is, ha hi-

nővéremet, a kertet, láttam csöndes, meghitt hálószobámat,

bát vétünk, egy képzetet kelt bennünk, hogy tragédia tör-

láttam az iskolát és a piacteret, láttam Demiant és a hittan-

tént. Hibát elkövetni tilos. Félelem a másik véleményétől,

órákat. Mindezt dicsfény övezte, csodásan ragyogott, isteni

kritikától, mert az megsemmisüléssel fenyeget.

volt és tiszta. Most már tudtam: tegnap, de még néhány órá-

val ezelőtt is mindez az enyém volt, és rám várt, de akkor,

Ültem egyszer egy csoportban, ahol úgy döntöttünk, hogy

abban az órában már hátat fordított nekem, elsüllyedt, elát-

elmondjuk egymásnak, mi esik nehezünkre a másikkal való

kozott, kitaszított magából, undorodott tőlem! Elpusztult

kapcsolatban. Ahogy rám került a sor, és mindenkinek

minden szeretet és meghittség, amelyet valaha a messzi

mondtam valamit, figyeltem a többieket, ahogy idegesen elő-

arany gyermekkor kertjében a szüleimtől kaptam: anyám

redőltek, a pupillájuk kétszeresére tágult, az arcukba vér to-

összes csókja, minden karácsony, a vasárnap reggelek jám-

lult... Azt tapasztaltam, hogy ha valaki azt mondja: te, ne-

bor, meghitt ragyogása, a kert minden virága. Minden el-

kem veled kapcsolatban az a nehéz..., az sokakból egy

pusztult, mindent eltapostam. Ha most csendőrök jönnek ér-

mamut támadásával egyenértékű fenyegetettségi reakciót

tem, és mint söpredéket és templomgyalázót megkötözve az

ált ki. Minden izmunkat megfeszítjük, hogy azt, ami el-

akasztófához vezetnek, nem tiltakoztam volna, örömmel és

hangzik, képesek legyünk valamennyire elviselni, hiszen a

egyetértéssel mentem volna velük.

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

legkisebb észrevétel is kikezdheti az idealizált képet önma-

K a p c s o l a t o k b a menekülés. Ezt már érintettem. Amit még

gunkról, és föltárhatja, mennyire irreális elvárásokkal for-

h o z z á t e h e t ü n k : szexfüggőség, szerelemfüggőség, romanti-

dulunk magunk, gyakran a környezetünk felé is.

kafüggőség, ismerkedésfüggőség, csábításfüggőség. Han-

Egy fiatal házaspár arról panaszkodott, hogy kezd elvi-

gulatok üldözése. Számolatlanul költeni a pénzt hangulat-

selhetetlenné válni az életük. Okosak voltak és képesek az

vadászatra, miközben rengeteg mindennek kell passzolnia,

önreflexióra, úgyhogy a jellemzést is hozták magukról. Tu-

hogy kijöjjön belőle a vágyott feeling, ami olyan, mint a leg-

dod, mondta a férj, én maximalista vagyok, tehát reggel ösz-

nemesebb vad: elég egy picike malőr, és máris tovasuhan.

szeállítok egy listát, mi mindent kell elvégeznem aznap.

Ismerős ez? Gyertyafényes vacsora, ahhoz megfelelő bor,

A feleségem viszont perfekcionista, tehát azzal törődik, mi-

megfelelő pincérrel, megfelelő asztalon és megfelelő helyen

lyennek kell a dolgoknak lenniük. Természetesen tökéletes-

- és egyszer csak azt veszed észre, hogy a másik asztalnál ül

nek. Délutánra ellehetetlenülünk, mert én még tíz feladatot

egy általános iskolai osztálytársad, akivel hetvennégy évvel

ki szeretnék pipálni, ő viszont kifogástalan eredményt akar.

azelőtt volt egy nézeteltérésed. Elvette a radírgumidat. Ettől

Tehát, miközben én gyorsítani szeretnék, ő lassítani, ezért

az egész este tönkremegy. Ez már nem az az este. Elillan a

állandóan veszekszünk. Ismeritek a mondást? „Jobb a jónak

hangulat, mint a gyors lábú szarvas, csak a nő marad itt ve-

elrontója."

lem szemben. Most mit tegyek?

Állandó tevékenység és aktivitás. Netezés, telefonálás. Mo-

Függő helyzet anyagokkal, szerekkel szemben. Kávémá-

ziba járás. Tévézés. Szerencsejáték. Pénzszerzés. Pénzköltés.

nia, teamánia - hogy ne rögtön az alkohollal kezdjük. Van,

Beszédkényszer. Veszélykeresés. Vallási túlbuzgóság. Nők-

aki egy nap nyolc kávét iszik meghatározott rendben, rituá-

nél: takarítás. Férfiaknál: kocsimosás. Konyha, műhely. Kap-

lé keretében. Kábítószer, alkohol, füvezés, gyógyszerek. Jöj-

csolatokban folyamatos vádaskodás, veszekedés, rivalizálás,

jön egy történet Az egy elmeorvos tévelygései című könyvből.

aggodalmaskodás, sírás, hibáztatás, sértődés. Ezeknek az

/,A spiritusz kettős jelentéssel bír. Szellem és szesz. Hogy

egyvelege. Lényeg, hogy történjen valami. Tanulásmánia.

mire képes a szesz szelleme, erre tanult kollégám esete ad

Huszonötödik diploma, majd a diplomaosztóról távozva a

pompás példát. Amikor hipnózissal kezdett gyógyítani, a fő-

posztgraduális képzések felvételi jegyzékének beszerzése,

nöke rábízta egy középkorú alkoholfüggő férfi kezelését,

közben telefonálás, közben kirakatnézés, közben gondolko-

akinél már minden pszichoterápiás módszert kipróbáltak,

dás, miközben...

eredmény nélkül. Ebben az időben a páciens ambuláns be-

A hiánymotivált élet tünetei

Pál Ferenc

biztosan nem sikerülhetett volna. Mert, képzelje el doktor

tegként járt vissza az osztályra. Kollégám elhatározta, hogy

úr most is megyek a kocsma felé, kinyitom az ajtót, meg-

hipnózisban viselkedésterápiás módszert fog alkalmazni

csap a szag, rögtön hányingerem lett. Be kellett fognom az

Abban bízott, hogy a szuggesztiók elég hatékonyak lesznek

orromat. Odabent meg csak néztek, na, ennek meg mi baja

az ivási kényszer leküzdéséhez. Először is szerette volna el-

van7 Kikérem az italt. És erre mi történik? Kiesik a kezem-

érni, hogy a páciens ne menjen be a kedvenc kocsmájába. Az

ből! Pontosan úgy, ahogy a doktor úr mondta, amikor hip-

első hipnózis során elképzeltette vele, hogy megy az utcán

nózisban voltam. Az egyik haverom itatott meg gyorsan há-

az ivó felé. Odaér, kinyitja az ajtót, megcsapja a jellegzetes

rom felessel, hogy elmúljon a hányingerem. El is múlt.

szag. Ettől olyan hányingert kap, hogy inkább bezárja az aj-

Örömömben két kört fizettem a törzsvendégeknek. Amikor

tót, és továbbmegy. A hányinger megszűnik, és a páciens,

meghallották, hogy mindez a kezelés eredménye, úgy érez-

mivel kiállta a próbát, megjutalmazza magát egy szelet cso-

ték, eljött az ő idejük, ez a csodadoktor őket is ki fogja gyó-

koládéval. Néhány nap múlva megjelenik a páciens. Ragyo-

gyítani az iszákosságukból. Annyira elérzékenyültünk

gó arccal közli, hogy a kezelés nagyon hatékony. Valóban

mindnyájan, hát erre inni kellett. Rettenetesen berúgtunk."

vonzotta az ivás vágya a kocsma felé, ám amikor odaért, és

Fájdalmas mondat: nem tudunk minden nyavalyánkból

kinyitotta az ajtót, megcsapta orrát a jellegzetes szag. Hihe-

teljesen meggyógyulni. Főleg akkor nem, ha a sebzettségnek

tetlen dolog történt: hányinger fogta el, ahogy a hipnózis-

mély a gyökere. Egyvalamit azonban biztosan tehetünk: a

ban elképzeltette vele a doktor úr. Sem akkor, sem utána

sebünkön keresztül kapcsolatba kerülhetünk valaki nálunk

nem hitte el, hogy ez valóban bekövetkezhet. Irgalmatlanul

nagyobbal, akiben bízni tudunk. Nem mindazon keresztül,

rosszul lett. Befogta az orrát, hogy ne érezze a szagot - és

amire egy kicsit is büszkék vagyunk, nem a teljesítményein-

gyorsan meg kellett innia három felest, hogy elmúljon a hány-

ken, a sikereinken keresztül, hanem a sebünkön keresztül.

ingere. Kollégám elgondolkodott a történteken. Elhatároz-

A keresztény misztika arról beszél, hogy Krisztus sebeiből

ta, hogy kiterjeszti a szuggesztiókat. Ennek megfelelően a

élő vízforrások fakadnak. Ez számomra a legragyogóbb jel-

második hipnózisban azt képzelteti el a beteggel, hogy ami-

képe annak, amiről beszélünk. A saját sebeimből, amik ta-

kor a hányingert leküzdendő megfogja a pálinkás poharat,

lán sosem fognak meggyógyulni, élő víz forrásai fakadnak.

ujjai elgyengülnek, és kiejti azt a kezéből. Az erő csak akkor

Ez a legfontosabb dolgok egyike: nem tudunk minden nya-

tér vissza a kezébe, ha kimegy az ivóból. Néhány nap múl-

valyánkból kigyógyulni, viszont a sebeink kapcsolatba hoz-

va jön a kliens. Nem győz hálálkodni, hogy ilyen fantaszti-

n a k minket valakivel, és megláthatjuk, mi az, ki az, akiért ér-

kus eredményt értek el a hipnóziskezeléssel. Neki egyedül

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

demes, értelmes nem a szorongáson enyhíteni, hanem a szo-

autonómiával. Amikor valaki éppen senkivel sincs függősé-

rongással együtt emberibb életet élni. A talpon maradáshoz

• viszonyban, és önző módon viselkedik, még nem jelenti

pedig nélkülözhetetlen, hogy kapcsolatban tudjunk marad-

azt hogy autonóm. Azt mutatja, hogy annyi ereje már van,

ni a felnőtt, egészséges részünkkel, amit egyre inkább ki-

hogy egyedül próbálkozzon, de annyi még nincs, hogy egy

dolgozhatunk magunkban.

bensőséges, meghitt kapcsolatban legyen, mert azt még fe-

nyegetőnek tartja önmagára nézve.

Menekülés az intimitás elől. Az intimitás elől való mene-

külés tünete, ha valakitől megkérdezzük egy biztonságos,

Folyamatos lefojtottságban élni. Ilyenkor következetesen

megfelelő, védettséget biztosító közegben, hogy van, és erre

igyekszünk elhárítani az érzéseinket, hogy általunk meg-

az egyszerű kérdésre szorongással, félelemmel, zavarodott-

vetett, undorító, nemkívánatos ösztöneink el ne árasszanak,

sággal reagál, és képtelen felelni. Esetleg történetmesélésbe

és a szenvedélyek el ne uralkodjanak rajtunk. Attól félünk,

kezd, vagy filmekről, könyvekről beszél, amelyeket látott,

hogy ha belőlünk egyszer valami kitör, azzal szemben te-

olvasott.

hetetlenek leszünk, és elsodornak minket. Megrendítően

Nem tudja kifejezni, szavakba önteni, hogy neki mi volna

szépek azok a pillanatok, amikor valakiből feltör egy érzés,

jó, képtelen a saját belső dolgairól beszélni, mintha azok el

érzelem, és meri megengedni magának, hogy azokat átél-

lennének zárva, le lennének lakatolva, még önmaga elől is.

hesse.

Az önfeltárástól való félelem és annak gátoltsága sokak éle-

Hetven év feletti hölggyel beszélgetve elérkeztünk gye-

tét nyomorítja meg, miközben vágynak arra, ami szorongást

rekkorához, és egyszer csak azt mondta: „Tudod, Feri, most

kelt bennük.

eszembe jutott, ahogy édesanyám lökte a hintát, amelyben

ültem, és amikor a legmesszebb voltam tőle, akkor arra gon-

Külvilágtól való függőségben élni. Mások véleménye, íté-

doltam, hogy mostantól minden pillanattal egyre közelebb

lete, dicsérete, elismerése, megerősítése. Divatok, trendek,

leszek hozzá, és a végén megint ott leszek nála." Ekkor fel-

aktualitások, naprakészségek, lájkok. Mind kaphatnak túl

törő, megállíthatatlan zokogás kezdte el rázni az egész tes-

nagy jelentőséget az életünkben.

tét. Ettől a néhány egyszerű mondattól. Egy későbbi alka-

Sokan, akik már nem a függőségi helyzetekben keresnek

lommal azt mondta: „Feri, ez a sírás kinyitott engem, és egy

oltalmat, hanem próbálják megtalálni önmagukat, önző em-

ideig nyitva voltam. Most megint be vagyok zárva." Nem

berek lesznek, mert az individualizmust összekeverik az

Sokkal ezután beleszeretett egy férfiba, az érzéseit hosszú

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

belső tusakodás után engedélyezte magának. Az élete pozi-

tív fordulatot vett.

I n k á b b engem sajnáljon, Ilonkám! Az összes sintéreket

Nagyon érdekes interjút olvastam egy pszichiáterrel. Ön-

v é g i g j á r t a m ' amíg sikerült összeszednem tizenkét háromlá-

gyilkosságot elkövetőkről beszélgettek vele, mert ez a szak-

bú kutyát.

területe, és azt kérdezték tőle, hogy mondhatjuk-e az ön-

gyilkosokat bátornak. Nem lehetséges-e az, hogy az

Lehet, hogy nem értek hozzá, de az ember azt hinné,

öngyilkos sokkal bátrabb, mint az átlagember? Hiszen mi

hogy egy normális kutya jobban és kitartóbban húz.

rettegünk a haláltól, és lehet, hogy csak ez tart vissza minket

- Ezt nem vitatom. Én azonban vérbeli városlakó vagyok.

egy-egy kritikus pillanatban attól, hogy végezzünk ma-

Mit kezdjek tizenkét négylábú kutyával?

gunkkal. Mondhatjuk-e tehát azt, hogy az öngyilkos az

- Csak nem fél tőlük, Feri?

igazán bátor ember, aki képes dacolni a félelemmel? Erre a

- Én a szúnyogcsípéstől is félek. A természet erőivel csín-

pszichiáter elgondolkozott, és azt mondta: „Igen, az öngyil-

ján kell bánni. Mondjuk, hogy ezek a kutyák négylábúak.

kosságot elkövetőkről föltétlenül elmondhatjuk, hogy sok-

Mondjuk, hogy megbolondulnak valamitől. Mondjuk, hogy

kal kevésbé félnek a haláltól, mint mi. Ugyanakkor azt is,

kitépik a gyeplőt a kezemből... Jobb erre nem is gondolni,

hogy sokkal jobban félnek az élettől."

Ilonkám!

- Akkor se értem. Ha fél a kutyáktól, akkor miért velük

A folyamatos lefojtottságról Örkény István is megmond-

húzatja az autóját?

ta a magáét A legmerészebb álmaink is megvalósíthatók című

- Mert rosszul vezetek.

egypercesében.

- Azt meg lehet tanulni.

„- Kedves Feri, az a harmadik kutya nem húz.

- Félig-meddig, Ilonkám... Az ember és az autó nem

- Sajnos, egy kissé rövid az ostorom.

egyenrangú fél.

- Sőt, úgy veszem észre, mintha bicegne is egy kicsit.

- Nézzen körül! Egyetlen kutyavontatású autót se lehet

- Hogyne bicegne, mikor csak három lába van!

látni.

- Jé, tényleg... Nem kár egy nyomorék állatot kocsi elé

- Elég baj az! Pedig az ember, sajnos, már nem bírja utol-

fogni?

érni a technikát. Használni használja, valójában azonban ret-

- Nézze meg jobban, Ilonka. Mind a tizenkét kutyám há-

teg tőle.

romlábú.

~ En nem félek az autótól.

- Jaj, szegények!

~ Csakhogy ez a Simca óránként százötven kilométert tud

megtenni...

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

- Ne fájdítsa a szívemet, Feri... Imádom a rohanást!

- Maga egy kissé telhetetlen. Tíz napja indultunk el Pest-

Konzíliumot kérnek a traumatológiára egy sérülthöz, aki

ről, és nézze, már Siófokon vagyunk.

v napja nem beszél, nem működik együtt, életuntnak

- Tizenkét kutyával ez nem is olyan nagy teljesítmény.

tűnik. A pszichiáter csúnyán összevert, csinos fiatal lányt ta-

- Hát persze hogy nem. Csakhogy én már Pesten behúz-

lál Akadozva indul a beszélgetés közöttük. Kiderül, hogy a

tam a kéziféket.

lány 22 éves, szociális munkás. »Volt egy kliensem, 30 éves

- Nem túl óvatos maga egy kicsit?

férfi, munkanélküli, hajléktalan. Pályakezdő voltam, és na-

- Pontosan ez az a tempó, amelyre teremtve vagyunk.

gyon lelkes, mindenkin segíteni akartam. Rám bízták, hogy

- Látja, mennyi ember? És mindenki minket bámul.

foglalkozzak vele. A szüleim fehérgallérosok, így mindenem

- Irigykednek.

megvolt, amit csak akartam. Ezért elhatároztam, kipróbá-

- Egészen ki van dülledve a szemük.

lom, milyen az élet sötét oldala. A pasas ímmel-ámmal vett

- Mert látják, hogy legszebb álmaink is megvalósítha-

részt a beszélgetéseken. Látszott, hogy nem hisz nekem.

tók."

Megfogadtam, azért is megmutatom, hogy sikerül munkát

és lakást szereznem neki. Majdnem egyévi talpalás után ta-

Mély vonzalom a szorult helyzetekben lévők iránt. Van

láltam neki munkahelyet. Dolgozni kezdett, albérletbe köl-

olyan sebzett ember, aki a hétköznapi élet sodrásában egy-

tözött. Nem megmondtam, hogy segíteni fogok magán? -

szerűen nem érzi jól magát. Muszáj, hogy legyen valami

kérdeztem, mivel nem tetszett, hogy sohase mutatta ki az

dráma, valami krízis, valami óriási baj. Vannak klasszikus

örömét, és nem mondott köszönetet sem azért, amit érte tet-

krízisemberek, akik normál körülmények között csak vege-

tem. Nem jelentkezett többé. Két év múlva véletlenül össze-

tálnak, ezért kríziseket generálnak, hogy élhessenek, és se-

futottunk. Rendesen öltözött, ápolt volt. Nagy büszkeség töl-

gíteni akarnak, hogy megérezhessék az erejüket.

tött el, hiszen ez az én művem. Le akartam aratni a

Gyakran nem tudatos öngyógyító szándéktól indíttatva

dicsőséget. Elismerő szóra vágytam. Most sem volt közlé-

krízisben levő emberekkel foglalkoznak. Kiszolgáltatottak-

keny. Kérdezősködtem az élete felől. Mondta, hogy tovább-

kal, betegekkel, gyászolókkal, szenvedőkkel.

ra is nőtlen, itt lakik a közelben, meghívattam magam egy

Erről is hadd osszak meg veletek valamit az Egy elmeorvos

teára. Garzonban lakott, elviselhető szegénység. Amikor be-

tévelygései című könyvből. Kedves hivatásos segítő társaim,

fejeztük a teázást, hirtelen ordítani kezdett. - Te hülye liba!

figyeljetek! A segítő vágya a megdicsőülésre.

Azt hiszed, hogy az érzelmeim felett is uralkodhatsz? Mind-

járt megkapod, amit megérdemelsz! Azzal ütni kezdett,

•

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

majd kilökött az utcára. Tegnap tudtam meg az egyik mun-

hogy szeretek-e főzni. Bocsáss meg, hogy én azt mondtam,

katársamtól, hogy mindvégig szerelmes volt belém.«"

em " „De miért kéne ezért nekem megbocsátanom?" „Nem

érted, Feri? Én meghívtalak téged ebédelni, és utána azt

Bűntudatot érzünk, ha törődünk magunkkal. A hiányaink-

mondtam neked, hogy nem is szeretek főzni. Úgy szégyel-

ból, sebzettségünkből adódhat, hogy segítséget soha nem ké-

lem magam. Hogyan tehetném ezt jóvá? Meghívhatnálak

rünk, azt szégyennek tartjuk. Pénzt nem költünk magunk-

ebédre a jövő héten?"

ra. Ha pihenünk, azt a gyöngeség jelének ítéljük.

Néhány hónappal ezelőtt meghívtak ebédelni, s föltűnt

Alapérzés: szorongás, félelem, szégyenérzet, reményvesz-

nekem, hogy a háziasszony két percnél tovább nem hajlan-

tettség. Gyötrő negatív érzések a nap legnagyobb részében.

dó ülve maradni, hanem folyamatosan pattog, mint a gumi-

Félelem a szembenézéstől azzal a valakivel, akinek hisszük

labda. Kedvesen szóltam neki, hogy egy velük közös ebéd-

magunkat, de akik valójában nem vagyunk.

re érkeztem, enni egyedül is tudok - esetleg ő is leülhetne, és

Egy láma, aki a XX. század második felében az Egyesült

együtt falatozhatnánk. Képtelen volt rá. Megevett pár fala-

Államokba utazott, hogy a buddhista tanítást ismertesse a

tot, kirohant, visszajött, jaj, a só, elfelejtettem a szalvétát,

tengerentúlon, ezzel érkezett vissza a dalai lámához: „Úgy

evett két percig, aztán újra felállt, kér valaki üdítőt, kinek

tűnik nekem, hogy a buddhizmus lélektanként fog elterjed-

tölthetek? Jaj, kihűlt a garnírung! Megmelegítette, de aztán

ni a nyugati világban." Ma valóban azt látjuk, hogy a budd-

leöntötte magát valamivel, tehát át kellett öltöznie. Jaj, de

hizmus tanításának azért is lehet olyan nagy keletje, mert

hülye vagyok, a salátából kimaradt a szerecsendió, nem ha-

hallatlanul rokon, másfelől zseniális kiegészítése a nyugati

ragusztok rám? Amikor végül befejeztem az ebédet, meg-

lélektan kijelentéseinek. Ezért most engedjétek meg, hogy

kérdeztem tőle: „Ez legalább hat-hét fogás volt, gondolom,

megosszam veletek a húsz mentális gyötrelmet, ahogyan

egész délelőtt a tűzhely mellett álltál. Ennyire szeretsz főz-

azokról a buddhista tanításban olvashatunk, mert rendkívül

ni?" „Hát, hogy így kérdezed, tulajdonképpen utálok." Az-

sokatmondó ez a lista. Hat alapvető mentális gyötrelem van,

tán gyorsan más témára tértünk. De nem ezzel fejeződik be

amelyből húsz származtatott érzelmi gyötrelem fakad.

a történet, hanem azzal, hogy este szól a telefon. Fölveszem-

„Feri, órák óta egyre kínzóbb bűntudatom és szégyenérze-

tem van. Legalább tízszer visszajátszottam azt a

• függés vagy kínzó vágy

jelenetet,

2. Harag, ellenségeskedés, gyűlölet

amikor ott ültünk az asztalnál, és te megkérdezted tőlem/

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

4. Káprázat és tudatlanság

tudattalan érzékkel szeretünk bele azokba, akikkel aztán vé-

5. Gyötrő kétely

• t u d j u k élni, játszani ugyanazokat a hiányokat és sérel-

6. Gyötrő szemléletek, gondolatok, képzeletek, fantá-

mekke l teli helyzeteket, amelyekből még nem gyógyultunk

ziálás

ki Ezek nem tudatos választások. Miért éppen ő a vonzó

számomra? Ebben semmi misztikum nincs, hiszen a sebzett

A húsz másodlagos mentális zavar három alapvető zavar-

e m b e r gyerekkorától kezdve megtanult ráhangolódni az

ból vezethető le: a haragból, a függésből és a tudatlanságból.

apukájára vagy anyukájára, aki föltehetően maga is hiány-

A haragból fakad a gyűlölet, a neheztelés, a rosszindulat, az

motivált volt, adott esetben szenvedélybeteg vagy társfüggő.

irigység, a féltékenység és a kegyetlenség. A függésből a kap-

Tehát képes ráhangolódni ezekre az emberekre, és számára

zsiság, a túlzott önbecsülés és az ingerlés (utóbbi azt jelenti,

valóban ők lesznek vonzóak, mert ismerősek, és már meg-

hogy egy valós vagy vélt vágynak a tárgyával kapcsolatosan

tanult velük bánni. Esetleg azt is mondja, hogy igen, az

valaki folyamatosan és megállíthatatlanul fantáziál, így in-

eszemmel tudom, hogy azzal a másikkal jobban járnék, de

gerli magát, és ettől lesz boldogtalan), a saját bűnök palás-

nem tudok belé szerelmes lenni. O belé meg azonnal bele-

tolása, az önáltatás és a ködösítés. A tudatlanságból a vakhit,

szerettem, miközben nem értem, hogy miért. Nem arról van

a lelki restség, a hanyagság és a befelé néző figyelem hiánya.

tehát szó, hogy valaki peches és szerencsétlen, hanem arról,

Aztán a tudatlanságból és a függésből fakad még hat men-

hogy sebzett, és ez a vonzalmaira is kiterjed.

tális gyötrelem: az önteltség, a megtévesztés, a szerepjátszás,

Ezért érdemes egyszer átgondolni a múltunkat abból a

a szégyentelenség, a bűntudat hiánya, a másokkal való nem

szempontból is, hogy milyen sérültségű emberekbe voltunk

törődés és a lelkiismeretlenség.

szerelmesek. Van-e ezen az úton fejlődés vagy sem? Körül-

Gondolkodtatok már azon, hogy miért szerelmesedtek

belül évente egyszer én is leülök, és átgondolom, hogy mi-

bele mindig nagyon hasonló karakterű emberekbe? Minél

lyen nők vonzanak. Roppant jó gyakorlat, házas nőknek és

hiánymotiváltabb valaki, annál kiszolgáltatottabb lehet a

férfiaknak is ajánlom. Tegyétek fel a kérdést magatoknak: a

szerelmi életében is, beleértve a társválasztást, amit aztán

férjemen és a feleségemen kívül milyen nőket és férfiakat ta-

úgy fejez ki, hogy hihetetlen, hogy én mindig ezeket a pasi-

lálok vonzónak? A második lépés - mert a fölismeréssel ön-

kat vagy csajokat vonzom be! Például, amikor egy alkoho-

magában még nem sokat érünk -, hogy próbáljunk rájönni:

lista közegből származó nő olyan férfiba lesz szerelmes, aki-

0 sérültségeiknek mi a párjuk nálunk? Mert van párjuk.

ről később kiderül, hogy ő is szenvedélybeteg. Zseniális

Az lehetetlen, hogy ne legyen, különben nem vonzanának.

Pál Ferenc

A hiánymotivált élet tünetei

Sokan morzsolják a napjaikat reményvesztetten. Tuda-

ekgondozással együtt járó feladatot értelmetlennek élte

tosság nélkül, bódultan, kábultan, depresszióban. Mit lehet

mert annyira elege volt. Vagyis nem volt értelmes

meg/

tenni, ha valaki éppen ebben a zsákutcában vergődik? Vik-

munkája, és a szenvedésnek sem látta értelmét, ezért aztán

tor Franki gondolatai irányt mutathatnak, miszerint három

úgy érezte, nem fogja kibírni, hogy valami kalandba ne bo-

útja van, hogy megtaláljuk az életünk értelmét: valamilyen

csátkozzon. Beszélgetésünk után azonban azt mondta, tesz

munkában, tevékenységben, cselekvésben fölfedezni azt; az

egy kísérletet: megpróbál a pasiktól mégis csak távolságot

emberi kapcsolatainkban rálelni; a szenvedésben megtalálni

tartani, és beleveti magát az értelmes munkába. Megnézi,

az értelmet. Nehéz, ha nem lehetetlen kigyógyulni a hiány-

hogy mi sül ki belőle. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szen-

életútból addig, ameddig a szenvedésünknek nem látjuk

vedést el fogja tudni kerülni, és ha a tevékenységében nem

értelmét, illetve, ha nem találjuk meg azt a szenvedést, ami-

találja meg az értelmet, akkor előbb-utóbb belemegy egy vi-

nek számunkra van értelme, mert az értelmetlen szenvedés-

szonyba. Előreláthatóan akkor van esélye hűségesnek ma-

ből már elég.

radni, ha a szenvedést tudatosan magára veszi, és megtalál-

Eljött hozzám egy sokgyerekes anyuka, aki tizen-vala-

ja benne az értelmet, miközben a vágyaival a férje felé fordul.

hány év otthonlét után azt mondta: „Feri, elegem van a gye-

Különben alig. A hiányéletút feldolgozása során mindig van-

rekekből és az anyukákból, már szívből utálom a játszóteret

nak olyan pillanatok, amikor vagy megtaláljuk a szenvedé-

- férfiakra vágyom! Férfiközegre van szükségem, mert meg-

sünknek az értelmét, ami aztán tovább vezet a fejlődés felé,

bolondulok, úgyhogy szereztem magamnak egy ilyen mun-

vagy visszarohanunk, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

kát. Két-három nap múlva kezdek, és attól félek, hogy nem

A nőkkel kapcsolatban természetesen szokott hiányérze-

tudok jótállni magamért. Nagyon szeretem a férjemet, de

tem lenni. Ezen nincs mit csodálkozni. Ilyenkor a következőt

úgy ki vagyok éhezve, hogy fogalmam sincs, hogyan fogom

teszem: ha napközben fölfigyelek valakire, akkor este elő-

magam kordában tartani." Tehát tudatossá tette magában az

ször is tudatosítom magamban, hogy voltaképpen mi tör-

érzelmeit, vágyait, késztetéseit. Lehet, hogy százból ő az

tént velem. Vagyis beismerem, hogy ez a nő tetszik nekem.

egyetlen. Franki nyomán a következőig jutottunk: voltak az

Van, hogy ennyi is elég. Elfogadom, hogy vonzónak találom,

elmúlt éveiben tartalmas emberi kapcsolatai, de a másik két

es kész, a történet ezzel véget is ért. De van, hogy nem elég.

alapvetően fontos, értelmet közvetítő forrás hiányzott neki.

Uyenkor tovább gondolkodom. Mit szeretnél te ettől a nő-

Természetesen a pelenkázás is értelmes munka, kérdés azon-

től? Ezután meghallgatom magamat. Például azt mondom,

ban, hogy az anya is annak tartja-e. Ő azonban az összes gye"

h o 8y ennek a nőnek gyönyörű szája van! Azt a szájat szíve-

Pál Ferenc

Téves meggyőződéseink

sen megcsókolnám! Igen, Feri? Igen, bizony. Van-e még va-

lami? Mondjuk, ezután az következik, hogy a csók nem elég

Téves meggyőződéseink

Mi kéne még? Akkor kimondom, hogy mi az, ami még ben-

nem van, milyen érzések, milyen vágyak feszítenek. Egy-

Most tekintsük át, hogy a hiánymotiváltsághoz gyakorta mi-

szerűen csak beismerem mindezt. Amikor pedig eljutok a

1 en tévhitek, téves meggyőződések kapcsolódnak. Fölsoro-

beszámolóm végéig, a leghatározottabb hangomon a követ-

lok néhány fontosabbat. Eldönthetjük, hogy melyek vonat-

kezőt mondom magamnak: „Ez az, amiből semmit sem

koznak ezek közül ránk. Érdemes visszaidézni egy olyan

fogsz megtapasztalni, ebből neked semmi sem fog jutni! Sze-

élethelyzetet, amelyet nem tudtunk kontrollálni, amely ér-

retnéd? Nem kapod meg!" De nem itt van ám a vége! Utána

zelmileg túlságosan megterhelő volt számunkra. Ezekre a

előhívom az összes érzést, a szomorúságot, csalódottságot

szituációkra visszagondolva, a magatartásunkból következ-

és a többit, ami ennek kapcsán előkívánkozik - és szenve-

tetve, abból, amit akkor átéltünk mutatkozhatnak meg a tév-

dek. Ez a szenvedés a lehető legjobb, amivel aznap este fog-

eszméink.

lalkozhatok, majd eljuthatok a legmélyebb vágyaimig, és

Mielőtt azonban belevágnék, következzen egy beszélge-

mindezt átélve másnap reggel megint egyben vagyok. Ez a

tésrészlet, ami egy riporter és a félelem között zajlik.

fájdalom elenyésző ahhoz képest, amekkorává válhatna, ha

„- Köszönöm, hogy fogadott, hálás vagyok, hogy időt

nem vinném végig ezt a belső folyamatot, de teljesen elke-

szán rám.

rülni sem lehet. Ez az út azonban csak akkor járható, ha a

- Mielőtt elkezdjük, ön véletlenül nem terapeuta?

szenvedésnek értelmét látjuk, és közben van valamennyi bi-

- Nem, szó sincs róla, a helyi lap tudósítója vagyok.

zalmunk az életben. Hadd ismételjem magam: aki nem akar

- Helyes. Torkig vagyok a terápiás fazonokkal. Fikarcnyit

szenvedni, tanuljon meg szenvedni.

se törődnek azzal, hogy megismerjenek. Csakis azt akarják,

hogy megváltoztassanak, a fejemre olvassák, hogy milyen

komisz vagyok.

- Ne aggódjék, kérem. Az én munkám az, hogy olyan cik-

ket írjak, amely korrekten mutatja be önt. Ennyi. Ön szerint

mi a legfontosabb, amit tudnom kéne önről?

~ Azért dolgozom, hogy megmondjam az embereknek,

h°gy meg fogom őket védeni, és meg is teszem.

Téves meggyőződéseink

Pál Ferenc

Hogy az élet nem tréfadolog. Túlságosan komoly és ret-

- Hogyan?

tenetes ahhoz, hogy élvezni lehessen.

- Azzal, hogy ráébresztem őket a veszélyre. Hogy vj

gyázzanak, és mindig a legrosszabbra számítsanak, és ké-

Az életet úgy kell élni, ahogy a szarvas él a vadász-

szüljenek fel. Arra nógatom őket, hogy védjék meg magú.

idényben.

kat, építsenek fedezékeket.

_ Tökéletesen igaz. Fején találta a szöget. Mindenféle

- A világ veszedelmes hely, ön pedig mindig és minden-

szörnyű dolog van, ami az emberekkel megeshet. A dolgom

kor erre figyelmezteti őket. Ez az ön legfontosabb feladata?

az hogy állandóan emlékeztessem erre őket, és elérjem,

- Nos, bizonyos, hogy az egyik legfontosabb.

hogy mindig résen legyenek.

- És mik vannak még?

- Szóval, ön azt mondja az embereknek, hogy a világ a

- A dolgok sűrítése. A választások és reakciók korlátozása.

fenyegető veszedelmek, a lehetséges szerencsétlenségek

- Ez miért fontos?

színhelye.

- Mert kordában tartja az embereket és a kultúrákat. Visz-

- Ühüm. Meg kell hagyni, nagyon úgy fest a dolog.

szatartja őket a kockázattól vagy a túl sok tanulástól.

- Mit akar ön, hogyan lássák az emberek önmagukat?

- Mondana többet is a választások és a reakciók korláto-

- Úgy, hogy képtelenek szemtől szembe megvívni velem.

zásáról?

Tulajdonképpen arról győzöm meg őket, hogy ha egyálta-

- Természetesen. A dolgom az, hogy a válaszreakciókat

lán éreznek engem, akkor valami baj van velük. Hogy min-

két lehetőségre szűkítsem. Harc vagy hátraarc. Küzdelem

dent meg kell tenniük azért, hogy megszabaduljanak azok-

vagy menekülés. Csak ezek a választások azok, amiknek ér-

tól az érzésektől, amiket én nyújtok nekik.

telmük van a mai világban.

- És hogyan tudnak öntől megszabadulni?

- És mi van akkor, ha az emberek nem hallgatnak önre?

- Természetesen sehogy. Én osztom a lapokat. Van egy

- Sok más választási lehetőségük is van.

trükköm. Harc vagy hátraarc módszert alkalmazok. Olyan

- S hogyan győzi meg az embereket, hogy az rossz lenne

életre kényszerítem őket, amelyben menekülni és mindent

nekik?

kerülni kell. Ahelyett, hogy szembenéznének velem, mene-

- Könnyen. Éreztetem velük, hogy túl sok lehetőség zú-

külnek és rejtőznek. Meg tudom győzni az embereket: ha

dul a nyakukba, és nem képesek választani köztük. Meg-

szembenéznek velem, meghalnak. Pedig épp az ellenkezője

könnyíti a dolgukat, hogy én csak kettőt kínálok.

•gaz, de nem hagyom, hogy erre rájöjjenek."

- Ön szerint mire fontos még megtanítani az embereket?

Akkor most nézzük a tévhiteket!

Pál Ferenc

Téves meggyőződéseink

Mások szeretetét, figyelmét, elfogadását kikényszeríthe

i /v mai napom tönkre van téve. Ma már nem lehetek

tem. Nem azt tanulom meg, hogyan szerethetnélek téged

boldog- Tulajdonképpen engedélyt sem ad magának a bol-

hanem azt, hogy miként cserkészhetlek be azáltal, hogy S2fr_

dogságra-

retetre méltónak tartasz. Ezért foglalkozom sokat a külsőm-

mel, megjelenésemmel, anyagi dolgaimmal. Ezért is lehetek

A b o l d o g s á g o t ki kell érdemelni. Mekkora tévedés! Ki

remek parti, mert olyanná alakítottam magamat, hogy en-

mondta ezt nektek? Persze, tudom, valamelyik felnőtt. „Édes

gem érdemes legyen szeretni.

fiam, előbb a kötelességedet végezd el! Apád jót akar neked.

Ehhez a témához kapcsolódik az a tévhit is, hogy muszáj,

Azt akarja, hogy ember legyél!" Ezek szerint tehát a köte-

hogy az emberek szeressenek engem! Muszáj! Nem bírom

lességünk elvégzése és a boldogság nincsenek egymással jó-

elviselni, ha valaki nem szeret. Ilyenkor félek, dühös vagyok,

ban. Márpedig a feladatainkat elvégezhetjük kényszerűen és

vádaskodok, csábítok, vagy folyamatosan bocsánatot kérek.

szabadon is. Amikor megtanuljuk a kötelességeinket szaba-

Ismeritek azt, amikor valaki mindig jó benyomást akar ten-

don tenni, akkor a boldogság is bekopogtat.

ni a környezetére? Amikor emberek közé megy, sosem mu-

Megtanulhatunk kedvet csinálni magunknak ahhoz, amit

tatja, hogy szomorú, mert mindig tartja magát. A haragját

meg kell tennünk.

sem fejezi ki, vagy ha egyszer véletlenül mégis, akkor utána

ötvenszer bocsánatot kér, és éjszaka nem tud elaludni. Ami-

Nem bírom elviselni a szenvedést, a magányt, a szégyent,

kor pedig beteg lesz, mindenki csodálkozik, hogy pont ő?

az elutasítottságot. Valaki szakít a partnerével, és egy hét

Hiszen olyan erős volt.

múlva már összejön valaki mással, nehogy a veszteséget át

kelljen élnie. Amikor a szükséges szenvedéseinket el akar-

Nem lehetek olyan boldog mint mások. Alig tudom ma-

juk kerülni, rengeteg szükségtelen, fölösleges szenvedésnek

gam jól érezni. Ha egy rövid időre mégis sikerül, akkor be-

adunk teret. Hatalmas önámítássá válhat a pozitív érzések,

kúszik egy gondolat: ennek meglesz a böjtje! Nem sokáig fog

a pozitív életfilozófia hangsúlyozása, ha azt arra használjuk,

ez tartani! „Az utóbbi időben nem történt velem semmi baj.

hogy akkor is jól érezzük magunkat, amikor az volna a ter-

Annyira félek! Mi jöhet ezután?"

mészetes, hogy negatív érzéseink legyenek, és valami fájjon.

Egyébként is mindig velem történnek ilyen dolgok! Csak

A valódi reményt és életigenlést az jelenti, ha van bátorsá-

én lehetek olyan peches, akinek az orra előtt megy el reggel

|gunk rosszul lenni, ha annak itt van az ideje.

a busz! Nem elég, hogy elaludtam, még a busz sem várt

Téves meggyőződéseink

Pál Ferenc

jnyíthatom, hogy mások hogyan érezzenek irántam. Is-

Mások felelősek az én érzéseimért. Amikor valamely t

mertem egy hölgyet, többgyerekes anyukát, aki menthetet-

tem miatt jogosan érezhetnék bűntudatot, akkor azt mon-

len szerelembe esett irányomban. Ezt úgy fejezte ki, hogy el-

dom, nem én vagyok a hibás, mert fölmérgesített a felesé-

kezdett vég nélkül leveleket írogatni, alig győztem kidobálni

gem. Amikor ordibálok és a miskakancsót hozzávágom a

a kukába. Tízféleképpen próbáltam vele megértetni, hogy ne

feleségemhez, azt természetesen nem előzmény nélkül te-

tegye ezt, de lehetett látni, hogy semmi esélyem. Gondoltam,

szem, hiszen a társam előtte azt mondta: „Drágám, a nyak-

kipróbálom, mi lesz akkor, ha egyszerűen nem reagálok. Jöt-

kendőd nem áll túl jól", én pedig erre reagálva támadok

tek továbbra is egymás után a levelek, amelyekben az érzé-

neki. Vagyis: a feleségem fölbosszantott, érthető, hogy fejbe

seknek, a gondolatoknak, a vágyaknak döbbenetes színes-

vágtam a miskakancsóval, más se tette volna másképpen!