7. FEJEZET

Cross De Lena a Xanadu Hotel tetőlakosztályában fogadta Claudiát és Skippy Deere-t. Deere-t mindig lenyűgözte a két testvér közti különbség. A nem annyira csinos, de annál szeretetreméltóbb Claudia, és Cross, a szabályos férfiszépség, sovány, de kisportolt alakkal. Claudia ösztönösen kedves, míg Cross merev, bár szívélyes és kissé fensőséges, gondolta magában Deere. Az egyik a génjeiben hordozza, a másik tanulta.

Claudia és Skippy Deere a pamlagon ült, Cross velük szemben. Claudia beszámolt Boz Skannettről, aztán előrehajolt és így szólt: –Cross, kérlek, hallgass meg. Nem csak üzletről van szó. Athena a legjobb barátnőm. És tényleg az egyik legrendesebb ember, akivel valaha találkoztam. Segített rajtam, amikor arra volt szükségem. És eddig ilyen nagy szívességet soha nem kértem tőled. Segíts Athenának kikerülni ebből a csapdából, és ígérem, soha nem kérek tőled semmit. – Ezután a lány Skippy Deere-hez fordult. – Mondd el te a dolog pénzügyi részét.

Deere mindig támadással kezdte, amikor szívességet akart kérni. Most is így szólt Crosshoz: – Tíz éve járok már ebbe a szállodába, hogyhogy nem kapom meg soha valamelyik villát?

Cross elnevette magát. – Mindig telt ház van bennük.

– Hajítson ki valakit – javasolta Deere.

– Oké – mondta Cross. – Amint kézhez kapom az egyik filmje profitkimutatását, és ha azt hallom az embereimtől, hogy rendszeresen tízezres alapon baccarázik.

Claudia közbeszólt: – Én a húga vagyok, mégsem laktam soha a villákban. Ne szarakodj már, Skippy, vázold inkább a pénzügyeket.

Amikor Deere végzett, Cross kezébe vette a jegyzeteit és így szólt: – Nézzük, jól látom-e. Maga és a stúdió bukik ötvenmilliót kápéban, plusz további kétszázat a feltételezett profitból, ha ez az Athena nem megy vissza dolgozni. És nem fog visszamenni, mert retteg az exférjétól, akit Boz Skannetnek hívnak. Ha kifizetik is a pasast, a nő akkor sem hajlandó visszamenni, mert nem hiszi el, hogy meg tudták ezzel fékezni. Ez az alaphelyzet?

– Aha – bólintott Deere. – Megígértük neki, hogy jobban vigyázunk rá, mint az Államok elnökére, míg forgatjuk a filmet. Még most is megfigyelés alatt tartjuk a fickót, Athena házát éjjel nappal őrök veszik körül. A nő mégsem hajlandó felvenni a munkát.

– Nem igazán látom, mi ebben a gond – jegyezte meg Cross.

– A fickó egy befolyásos texasi család sarja – magyarázta Deere. – Kőkemény ember, próbáltam megszorongatni a biztonságisainkkal...

– Melyik ügynökség dolgozik maguknak? – érdeklődött Cross.

– A Pacific Ocean Security.

– Akkor miért hozzám jöttek?

– Mert a húga azt mondta, hogy maga tud segíteni – felelte Deere. – Nem az én ötletem volt.

Cross a húgához fordult. – Claudia, miből gondoltad, hogy segíteni tudok?

Claudia kényelmetlenül fészkelődön a pamlagon. – Láttalak a múltban problémákat megoldani, Cross. Jó a beszélőkéd, és mindig kitalálsz valamit. – Ártatlan mosoly jelent meg az arcán. – Nem beszélve arról, hogy a bátyám vagy, és mindig megbíztam benned.

Cross felsóhajtott, majd így szólt: – Duma. – Deere azonban konstatálta, milyen erősen kötődik a két testvér egymáshoz.

Szótlanul ültek egy darabig, aztán Deere szólalt meg: – Cross, tényleg csak végső elkeseredésünkben jöttünk magához. De ha megint be akarna szállni valamibe, volna magának egy baromi jó, abszolút bombabiztos ajánlatom.

Cross előbb Claudiára, aztán Derre-re nézett, végül elgondolkodva megszólalt: – Skippy, szeretnék ezzel az Athenával megismerkedni, aztán hátha eszembe jut valami megoldás.

– Nagyszerű – sóhajtott föl megkönnyebbülten Claudia. – Holnap mindjárt el is repülhetünk hármasban. – Megölelte a bátyját.

– Rendben – bólintott Deere. Már azon járt az esze, hogy tudná rávenni Crosst, hogy magára vállaljon valamennyit a Messalina veszteségeiből.

Másnap elrepültek Los Angelesbe. Claudia előzőleg rávette Athenát, hogy fogadja őket, majd Deere vette át tőle a kagylót. A beszélgetés meggyőzte a férfit, hogy Athena soha nem fog visszatérni a forgatásra. Dühítette a dolog, de úgy próbálta kiverni a fejéből, hogy repülés közben mindenféle terveket szőtt, mivel tudja rávenni Crosst, hogy meghívja végre valamelyik nyomorult villájába, ha ismét Vegasban jár.

 

 

A Malibu Colony, ahol Athena élt, körülbelül negyven percnyire volt Beverly Hillstől és Hollywoodtól. A kolóniához valamivel több mint száz épület tartozott, ezek értéke három- és hatmillió dollár között mozgott, holott kívülről eléggé hétköznapi házaknak látszottak, sőt némelyikük kifejezetten lerobbant benyomást keltett. A házakat kerítés vette körül, némelyiknek kifejezetten díszes volt a kapuja.

A kolóniára csak egyetlen magánútról lehetett bejutni, a látogatónak két sorompónál is igazolnia kellett magát. Az őrség mindenkit ellenőrzött vagy telefonon, vagy vendéglista alapján. A lakók hetente változó matricát kaptak a kocsijuk szélvédőjére. Cross azonnal látta, hogy ez csak „vendégbosszantó” akadály, biztonsági szempontból semmit nem ér.

A Pacific Ocean Security emberei Athena háza körül egészen más képet mutattak. Egyenruhájuk volt, fel voltak fegyverezve, és nagyon jó fizikai állapotban voltak.

A vendégek a tengerparttal párhuzamosan futó útról léptek be Athena kertjébe. A kapu újabb biztonsági akadályt jelentett, mert Athena titkára nyomta meg az egyik szomszédos házban a berregőt, a kaput csak így lehetett kinyitni.

A kertben két embert találtak a Pacific Ocean Security egyenruhájában, majd egyet a ház ajtajában. A virágokkal és citromfákkal teli kertben elhaladtak a vendégház előtt, végül elérték az épületet, amelynek ablakai a Csendes-óceánra néztek.

Egy kis latin-amerikai szobalány nyitott ajtót, bevezette őket a nappaliba, ahol szinte ott hullámzott az óceán, legalábbis ilyen hatást keltettek a tágas ablakok. A szobában bambusz bútorok álltak, egy üvegasztal, és pamlagok tengerzöld vászonnal behúzva. A szobalány átvezette őket ezen a szobán is, ki a teraszra, ahol újabb asztalokat és székeket láttak, valamint egy szobakerékpárt, amely csillogott, mint az ezüst. A háttérben az óceán, ahogy kékeszöldje keveredett az ég kékjével.

Amikor megpillantotta Athenát a teraszon, Cross De Lena lába szinte földbe gyökerezett a döbbenettől. A nő sokkal fantasztikusabb volt, mint a filmvásznon, ami pedig ritkaság. A filmszalag nem árulta el, milyen félelmetesen mélyzöldek a szemei. Teste a nagy sportolók kecsességével mozgott, mintha nem is kellene erőt kifejtenie. Tépett szőke haja más nőn csúnya lett volna, Athenának azonban megkoronázta a szépségét. Szürkéskék melegítőt viselt, amelynek el kellett volna takarnia az alakját, de nem tette. Lába hihetetlenül hosszú volt a testéhez képest, mezítláb volt, lábkörmei nem voltak kilakkozva.

De a legjobban mégis intelligens, fürkésző szemei ragadták meg.

A nő Skippyt Deere-t a szokásos puszival üdvözölte, Claudiát magához szorította, Crossnak a kezét nyújtotta. A szemében ott tükröződött az óceán, amikor megszólalt. – Claudia folyton magát emlegeti – mondta Crossnak. – Az ő csinos és titokzatos bátyját, aki, ha akarja, még a Föld forgását is meg tudja állítani. – Elnevette magát, a nevetése teljesen természetesnek hatott, nem egy rémült nő nevetése volt.

Cross sok szép nőt ismert Vegasban, Los Angelesben meg Hollywoodban. De Vegasban a szépség meztelen szépség volt, a tehetségnek nem volt benne sok szerepe; közülük sokan elvéreztek Hollywoodban. Hollywoodban a szépséghez tehetség is párosult. Hollywoodban istennők születtek, akiket az egész világon bálványoztak. Athena Aquitane pontosan egy ilyen istennő volt.

Cross hűvösen csak ennyit mondott Athenának: – Claudia felkészített rá, hogy maga az egyik legszebb nő a világon.

– És mit mondott az értelmemről? – kérdezte Athena.

Kihajolt a terasz korlátján, miközben egyik lábát maga mögé nyújtotta. Más nőnél mesterkéltnek tűnt volna a póz, tőle tökéletesen természetesnek hatott. Az egész beszélgetés alatt folytatta a tornászást, előre-hátra hajlította a törzsét, miközben egyik lábát a korlátra helyezte, karjai pedig pantomimszerűen alátámasztották mondanivalóját.

– Thena, ugye nem is gondolnád, hogy rokonok vagyunk? – kérdezte Claudia.

Skippy felelt, a kérdésre. – Soha.

Athena azonban végigmérte a testvérpárt, és így szólt. – Nagyon hasonlíttok egymásra. – Cross a szemén látta, hogy komolyan beszél.

Claudia a bátyjára mosolygott. – Most már látod, miért szeretem annyira.

Athena egy pillanatra abbahagyta a gyakorlatokat, és Cross felé fordult. – Azt mondják, maga tud segíteni. Nem értem, hogyan.

Cross próbált uralkodni magán, nem akarta megbámulni a nőt, aranysárga haját, amely fantasztikus kontrasztban volt a zöld háttérrel. – Jól tudok tárgyalni az emberekkel, rá tudom beszélni őket mindenre. Ha valóban az a helyzet, hogy csak a férje miatt nem tud visszamenni dolgozni, akkor talán rá tudom venni egy megegyezésre.

– Nem hiszem, hogy Boz betartana akármilyen megegyezést –mondta Athena. – A stúdió is egyezséget ajánlott neki.

Deere szólalt meg, szokatlanul visszafogott hangon: – Athena, tényleg nem kell semmiért sem aggódnod. Ígérem. – De valami miatt még a saját fülében is hamisan csengtek ezek a szavak. Alaposan szemügyre vette a többieket. Tudta, hogy Athena lenyűgöz minden férfit, a színésznők a világ legelbűvölőbb emberei tudnak lenni, ha úgy akarják. Ám Deere nem látott semmilyen változást Crosson.

– Skippy egyszerűen nem fogadja el a tényt, hogy kiszállhatok egy filmből – jegyezte meg Athena. – Neki ez szent dolog.

– Neked nem? – kérdezte dühösen Deere.

Athena hosszú, hűvös pillantást vetett a férfira. – Valamikor nekem is az volt. De ismerem Bozt. El kell tűnnöm, és új életet kell kezdenem. – Félszeg mosolyt villantott a többiekre. – Bárhol jól elleszek.

– Én meg tudnék állapodni a férjével – mondta Cross. – És garantálni is tudom, hogy tartani fogja magát a megállapodáshoz.

Deere hirtelen belelkesedett. – Athena, a filmszakmában több száz ilyen eset fordul elő, őrültek zaklatják a sztárokat. Bombabiztos módszereink vannak ellenük. Tényleg nem vagy veszélyben.

Athena folytatta a tornászást. Egyik lábát valószerűtlenül magasba rúgta, jóval a feje fölé. – Te nem ismered Bozt! Én viszont igen.

– És kizárólag Boz az oka, hogy nem tér vissza dolgozni? – kérdezte Cross.

– Igen – válaszolta Athena. – Örökké a nyomomban lesz. Meg tudnak védeni, míg a filmet csináljuk, de mi lesz azután?

– Soha nem vallottam kudarcot, ha be kellett tartatnom egy megállapodást. Megadok neki mindent, amit csak kíván – jegyezte meg Cross.

Athena megint abbahagyta a tornászást. Most először nézett mélyen Cross szemébe. – Soha nem fogom elhinni, hogy Boz betart egy megállapodást – mondta. Elfordult, mint aki lezárta a témát.

– Sajnálom, hogy az idejét raboltam – jegyezte meg csendesen Cross.

– Nem rabolta az időmet – szólalt meg vidáman Athena. – Hiszen végzem a gyakorlataimat. – Megint a férfi szemébe nézett. – És nagyra értékelem, hogy megpróbált tenni valamit. Az a helyzet, hogy csak kívülről nézek ki olyan rettenthetetlennek, mint az egyik filmem hősnője. Valójában halálra vagyok rémülve. – Aztán gyorsan összeszedte magát és folytatta: – Claudia és Skippy folyton a maga híres villáit emlegetik. Ha Vegasba mennék, odaadná az egyiket búvóhelyül?

A nő arca komoly maradt, csak a szemei csillogtak. Claudia és Skippy előtt fitogtatta a hatalmát. Egyértelmű volt, hogy igenlő választ vár Crosstól, még ha merő lovagiasságból is.

Cross rámosolygott. – A villák mindig foglaltak. – Hallgatott egy darabig, aztán olyan komolyan folytatta, hogy a többiek megdöbbentek. – De ha eljön Vegasba, garantálom, hogy senki nem fogja bántani.

Athena továbbra is csak neki beszélt. – Bozt senki sem tudja megállítani. Nem érdekli az sem, hogy elfogják. Bármit is tesz, a nyilvánosság előtt teszi, hogy mindenki lássa.

Claudia elveszítette a türelmét. – De miért?

Athena elnevette magát. – Mert valamikor szeretett. És mert az én életem sikeresebb lett, mint az övé. – Egy pillanatra végighordozta a tekintetét a többieken. – Hát nem őrültség – kérdezte –, hogy két ember, aki valaha szerette egymást, ennyire meggyűlölheti a másikat?

Ekkor a dél-amerikai szobalány kivezetett egy férfit a teraszra.

A férfi magas volt, jóvágású, minden ruhadarabját a legjobb helyekről szerezte be. Zavartan bocsánatot kért. – A lány nem mondta, hogy nem ér rá, Miss Aquitane. Azt hiszem, megijeszthettem a jelvényemmel. – Felvillantotta a jelvényt. – Azért jöttem, hogy valamivel többet tudjak meg a nemrég történt incidensről. Tudok várni. De vissza is jöhetek.

A férfi hangja udvarias volt, de a pillantása kihívó. Végighordozta a tekintetét a többieken, aztán így szólt. – Szevasz, Skippy.

Skippy Deere dühösen nézett vissza rá. – Nem beszélhetsz vele, ha nincs jelen a sajtosa vagy az ügyvédje – mondta. – De ezt neked jobban kell tudnod, Jim.

A nyomozó a kezét nyújtotta Claudiának és Crossnak. – Jim Losey.

Tudták, hogy kicsoda. Los Angeles leghíresebb rendőre, akinek a dolgairól tévésorozat készült. Kisebb szerepekben játszott is néhány filmben, és persze rajta volt Deere karácsonyi ajándékozási listáján. Deere tehát feljogosítva érezte magát, hogy így beszéljen: – Jim, hívj föl később, és én megszervezem a találkozást Miss Aquitane-nel.

Losey kedvesen rámosolygott és így felelt. – Hát persze, Skippy.

De Athena közbeszólt: – Lehet, hogy nem maradok már sokáig. Miért nem most teszi föl a kérdéseit? Egyáltalán nem alkalmatlankodik.

– A többiek előtt? – kérdezte Losey.

Athena abbahagyta a gyakorlatokat, arcáról eltűnt minden kedvesség, amikor csendesen megszólalt: – Sokkal jobban megbízom bennük, mint a rendőrségben.

Losey lenyelte a sértést, megszokta már. – Csak arra lettem volna kíváncsi, miért nem emeltetett vádat a férje ellen. Nem lépett föl esetleg fenyegetően ön ellen?

– Ugyan, dehogy – felelte Athena megvetően. – Csak vizet lottyintott az arcomba több milliárd ember szeme láttára, és azt kiáltotta: „sav!” Másnap óvadék ellenében szabadlábra helyezték.

– Rendben, oké – mondta Losey, és békítően maga elé tartotta a kezét. – Csak azt hittem, segíthetek valamiben.

– Jim, majd hívj föl később – szólalt meg Deere.

Crossban ebben a pillanatban megszólalt a vészcsengő. Elgondolkodva nézett Deere-re, a tekintete kerülte Losey-t. Losey viszont kerülte az övét.

– Jó – felelte Losey. Megpillantotta Athena kézitáskáját az egyik széken, és a kezébe vette. – Láttam egy ugyanilyet a Rodeo Drive-on – mondta. – Kétezer dollár. – Mélyen Athena szemébe nézett, és színlelt udvariassággal a hangjában megkérdezte: – Talán maga el tudja nekem magyarázni, hogy miért ad ki valaki ennyi pénzt egy ilyen holmiért?

Athena arca megmerevedett. – A kérdése sért. Takarodjék.

Losey meghajolt és távozott. Közben mosolygott. Sikerült azt a benyomást keltenie, amelyet eltervezett.

– Szóval azért te is csak emberből vagy – jegyezte meg Claudia, és karját Athena vállára helyezte. – Miért gurultál ennyire dühbe?

– Nem voltam én dühös – felelte Athena. – Csak eljuttattam neki egy üzenetet.

 

 

Miután a három látogató távozott, Malibuból Beverly Hillsbe hajtottak, és beültek egy étterembe. Deere megesküdött, hogy ez az egyetlen hely a Sziklás-hegységtől nyugatra, ahol ehető tésztaféléket, sült marhahúsokat és hamisítatlan hot dogot kap az ember.

Evés közben Deere elgondolkozva megjegyezte: – Athena nem fog visszajönni dolgozni.

– Ezt én mindig tudtam – felelte Claudia. – Amit nem értek, az az, hogy miért volt olyan dühös a nyomozóra.

Deere elnevette magát, és odaszólt Crossnak. – Maga sem érti?

– Nem – felelte Cross.

– Hollywood egyik nagy legendaforrása, hogy miként lehet egy sztár ágyába kerülni. A fickónak munkája adódik a házban, mert ács vagy kertész, és bejön neki, mert a csaj megkívánja. Így jártam én is. Jó esélyük van a kaszkadőröknek és a stáb más tagjainak. Ez pedig szint alatti dugást jelent, és nem tesz jót a nő karrierjének. Hacsak nem szupersztár. Mi, akik dirigáljuk ezt a cirkuszt, nem rajongunk az ilyesmiért. A fenébe is, a pénz és a hatalom kötelez, nem igaz? – Elmosolyodott. – Vegyük Jim Loseyt. Nagydarab, jóképű fickó. Szó szerint nyírja a rosszfiúkat, kultikus figura a fantáziavilágban élő átlagemberek szemében. És ő tisztában is van ezzel, és ki is használja. Nem könyörög egy sztárnak, hanem megfélemlíti. Ezért csinálta ezt a műsort is. Sőt kizárólag ezért jött ki Athenához. Ürügy volt a számára, hogy Athenával találkozhasson. Úgy képzelte, próbálkozik. Azzal a sértő kérdéssel pedig deklarálta, hogy meg akarja Athenát dugni. Athena aztán lehűtötte.

– A nő ennyire Szűz Mariska? – kérdezte Cross.

– Ahhoz képest, hogy filmsztár, igen – felelte Deere.

Cross szinte a szavába vágott. – Nem gondolja, hogy meg akarja vágni a stúdiót, hogy több pénzt akar?

– Soha nem tenne ilyet – felelte Claudia. – Ennek a nőnek gerince van.

– És nincsenek sérelmei, amikért bosszút akarna állni? – firtatta Cross.

– Nem érti ezt a szakmát – felelte Deere. – Először is, a stúdió hagyná, hogy megvágják. Minden sztár ezt csinálja. Másodszor, ha vannak is sérelmei, azokról mindenki tud. A spiné egyszerűen flúgos. – Hallgatott egy darabig. – Utálja Bobby Bantzot, és nem rajong értem sem. Mind a ketten hajtottunk rá, de le lettünk pattintva.

– Nagy kár, hogy nem tudsz segíteni – vetette oda Claudia Crossnak, de a bátyja nem válaszolt.

Malibutól idáig egész úton a fejét törte. Hogy ez pontosan az a lehetőség, amire annyit várt. Veszélyes dolog lesz, de ha beüt, végre le tud szakadni a Clericuziókról.

– Skippy – szólalt meg –, van egy ajánlatom magának meg a stúdiónak. Megveszem a filmet, mégpedig azonnal. Megkapják az ötven milkót, amit befektettek, felhajtom a lóvét, amiből befejezik, és a stúdiót bízom meg a forgalmazással.

– Van százmilliója? – Skippy Deere és Claudia döbbenten meredt Crossra.

– Ismerek olyanokat, akiknek van – felelte Cross.

– Athenát nem tudja visszaszerezni. Nélküle pedig nincs film – jegyezte meg Deere.

– Mondtam, hogy jó a rábeszélőkém – felelte Cross. – Összehoz nekem egy találkozót Eli Marrionnal?

– Hát persze – bólintott Deere –, feltéve, ha én maradok a film producere.

 

 

A találkozót nem is volt olyan könnyű tető alá hozni. A LoddStone Stúdiót, vagyis Eli Marriont és Bobby Bantzot meg kellett győzni arról, hogy Cross De Lena nem valami nagyszájú szélhámos, hogy valóban van pénze és hitele. Tény, hogy személyes részesedése van a vegasi Xanadu Hotelben, de nincs jegyzett vagyona, ami szolgálna ilyen ajánlat mögött. Deere ugyan bizalmat szavazott neki, de csak akkor olvadt meg a jég, amikor Cross produkált egy hitellevelet ötvenmillió dollárról.

Húga tanácsára Cross De Lena Molly Flanderst bízta meg, hogy ügyvédként képviselje a tranzakcióban.

 

 

Molly Flanders az irodájában fogadta Crosst. Cross nagyon figyelt, mert tudott egyet s mást a nőről. Abban a világban, ahol ő élt, soha nem találkozott olyan nővel, akinek bármilyen hatalma lett volna, és Claudia azt mondta neki, hogy Molly Flanders az egyik legnagyobb hatalmú ember egész Hollywoodban. Stúdiófőnökök fogadták azonnal a hívását, az olyan mindenható ügynökök, mint Melo Stuart, a segítségét kérték a legnagyobb volumenű megállapodásokhoz. A sztárok, mint Athena Aquitane, felhasználták stúdiókkal folytatott vitáikban. Flanders egyszer leállíttatta az egyik legnépszerűbb sorozat forgatását, mert egyik sztárügyfelének fizetési csekkje késve érkezett meg a postán.

A nő jobban nézett ki, mint Cross várta volna. Nagydarab nő volt, de arányos testtel és szép ruhákba csomagolva. De az arca akárcsak egy szőke boszorkányé, a keskeny orr, a vadul csillogó barna szemek értelmet sugároztak, elárulták, hogy a nő mindig kész a harcra. A haját apró copfokba fonták. Tekintélyt parancsoló, kicsit ijesztő arc volt ez, míg a nő el nem mosolyodott.

Minden keménysége ellenére Molly Flanders gyengéi a csinos férfiak voltak, és amint meglátta Crosst, azonnal megtetszett neki. Meglepődött, mert arra számított, hogy Claudia bátyja bumfordibb alak. A csinosságon túl megérezte benne az erőt, ami hiányzott Claudiából. A férfiból áradt a magabiztosság, hogy számára nem tartogat meglepetéseket a világ. Mindez azonban nem győzte még meg arról, hogy elfogadja-e Crosst az ügyfelének. Hallott sutyorogni bizonyos kapcsolatairól, nem szerette Vegas világát, és kétségei voltak afelől: a férfi valóban komolyan gondolja-e, hogy beszáll ebbe a roppant kockázatos játszmába.

– Mr. De Lena – mondta –, egy dolgot előre le szeretnék szögezni. Athena Aquitane-t ügyvédként képviselem, és nem mint az ügynöke. Elmagyaráztam neki, milyen következményekkel jár, ha ragaszkodik az elhatározásához. És meggyőződésem, hogy ragaszkodni fog hozzá. Tehát ha ön megegyezést köt a stúdióval, és Athena ennek ellenére nem veszi fel a munkát, akkor figyelmeztetnem kell, ha fel kíván lépni ellene, Athenának én leszek a jogi képviselője.

Cross feszülten figyelte a nőt. Egyszerűen nem volt képes a gesztusaiból olvasni. Ki kellett terítenie elé a lapjait, legalábbis a legtöbbet közülük. – Aláírok egy előzetes nyilatkozatot, hogy nem perelem Miss Aquitane-t, ha nem folytatja a munkát – mondta. – Az ön számára már kitöltöttem egy kétszázezer dolláros csekket, ha elvállalja az ügyet. De ez csak a kezdet. Később ön határozza meg a számlája összegét.

– Nézzük, jól értem-e – mondta Molly. – Maga kifizet a stúdiónak ötvenmilliót, vagyis amit eddig beleinvesztáltak. Egy összegben és azonnal. Felhajtja a pénzt, amiből befejezik a filmet, ez minimum újabb ötvenmillió. Szóval százmillióban fogad arra, hogy Athena visszamegy dolgozni. És arra is, hogy a film sikert arat. Merthogy meg is bukhat. Ez hatalmas kockázat.

Cross elbűvölő tudott lenni, ha akart. De megérezte, hogy a sármjával nem megy semmire ezzel a nővel. – Úgy tudom, hogy a külföldi terjesztésből, a videóból, a tévésugárzás jogdíjaiból bejön annyi, hogy a film nem lehet veszteséges még akkor sem, ha megbukik – mondta. – Az igazi gond az, hogy Miss Aquitane-t rá kell venni: folytassa a munkát. És talán ön segíteni tud ebben.

– Én sem tudok – felelte Molly. – Nem akarom félrevezetni magát. Megpróbáltam és kudarcot vallottam. Mint mindenki. És Eli Marrion soha nem kukoricázik. Lezárja a filmet, lenyeli a veszteséget, aztán megpróbálja tönkretenni Athenát. Ezt azonban nem fogom engedni.

Crossban felébredt a kíváncsiság. – Ezt hogy tudja megakadályozni?

– Marrionnak meg kell alkudnia velem – felelte a nő. – Okos ember. Harcolni fogok vele a bíróság előtt, a stúdió minden szerződését megtorpedózom. Athena ugyan soha többé nem fog tudni dolgozni, de azt nem hagyom, hogy az utolsó centjéből is kiforgassák.

– Ha elfogad a kliensének, megmentheti az ügyfele karrierjét is –jegyezte meg Cross. Zakója belső zsebéből egy borítékot vett elő, és átadta Flandersnek. A nő kinyitotta, megnézte a tartalmát, majd felvette a telefont, és néhány hívással tisztázta, jó-e a csekk.

Molly ezután Crossra mosolygott és így szólt: – A világért se vegye sértésnek, ugyanezt megcsinálom a város legnagyobb producereivel is.

– Még Skippy Deere-rel is? – kérdezte nevetve Cross. – Hat filmjébe szálltam be, ezekből négy sikeres volt, mégsem kerestem egy centet sem.

– Mert nem engem kért fel, hogy képviseljem – jegyezte meg Molly. – Mielőtt megegyeznénk, el kell mondania, hogy fogja tudni rávenni Athenát, hogy újra munkába álljon. – Hallgatott egy darabig. – Hallottam magáról ezt-azt.

– Én meg magáról – felelte Cross. – Hogy évekkel ezelőtt, amikor még büntető ügyekkel foglalkozott, kimosott egy kölyköt a gyilkosság vádjából. A srác megölte a barátnőjét, maga pedig pillanatnyi elmezavarra, beszámíthatatlanságra hivatkozva fölmentette. – Cross egy másodpercig kivárt, szándékosan hagyta, hogy látszódjék az arcán: megsértődött. – Az ő hírneve nem zavarta.

Molly fagyos tekintettel mérte végig. – Nem válaszolt a kérdésemre.

Cross úgy döntött, hogy egy kis hazugság csak fokozza a sármját. – Molly – kezdte. – Ugye szólíthatom Mollynak? – A nő bólintott, Cross folytatta: – Tudja, hogy én egy szállodát vezetek Vegasban. Egy valamit megtanultam. Hogy a pénz csodákra képes, hogy minden félelem legyőzhető a pénzzel, tehát Athenának felajánlom minden pénz ötven százalékát, amit csak a filmmel keresek. Ha maga jól szövegezi meg a megállapodást, és ha szerencsénk lesz, akkor ez legalább harmincmilliót hozhat neki. – Ismét kivárt, majd komoly arccal folytatta: – Ugyan már, Molly, maga nem kockáztatna harmincmillióért?

Molly a fejét rázta. – Athenát nem érdekli különösebben a pénz.

– Én csak azt nem értem, miért nem ajánlott neki a stúdió ugyanennyit – jegyezte meg Cross.

Molly szélesen elmosolyodott. – Maga akkor nem ismeri a filmstúdiókat – mondta. – Attól félnek, hogy minden sztár el fogja játszani ezt a kis színjátékot, ha ebből precedenst csinálnak. De menjünk tovább. A stúdió, azt hiszem, el fogja fogadni a maga ajánlatát, mert már abból rengeteg hasznuk származik, hogy ők forgalmazzák a filmet. Ehhez ugyanis ragaszkodni fognak. És persze részesedést is kikötnek a haszonból. De újra csak azt mondom magának, hogy Athena nem fogja folytatni a munkát. – Hallgatott egy kicsit, majd kihívó mosollyal folytatta: – Azt hittem, maguk vegasi tulajdonosok soha nem játszanak szerencsejátékot.

Cross visszamosolygott a nőre. – Mindenki játszik. Én is, ha megfelelőnek találom a százalékot. És különben is azt tervezem, hogy eladom a hotelt, és átnyergelek a filmgyártásba. – Hallgatott egy percig, hogy a nő lássa, valóban komolyak a szándékai. – Azt hiszem, érdekesebb munka.

– Értem – jegyezte meg Molly. – Szóval ez nem valami múló szeszély.

– Legalábbis megpróbálom megvetni a lábam – mondta Cross. – De ha megtettem ezt a lépést, szükségem lesz a további segítségére.

Mollynak tetszett a dolog. – Elvállalom a képviseletét – mondta. – De ami a továbbiakat illeti, előbb várjuk meg, elbukja-e azt a százmilliót.

Fölkapta a telefont, tárgyalt, majd letette a kagylót és így szólt: – Találkozunk a gazdaságisaikkal, és tájékoztatjuk őket a játékszabályokról. Aztán lesz három napja, hogy esetleg meggondolja magát.

Cross le volt nyűgözve. – Ez gyorsan ment – mondta.

– Miattuk és nem miattam – felelte Molly. – Az is egy vagyonba kerül nekik, ha egy film áll.

– Tudom, hogy nem kell külön mondanom – mondta Cross –, de az ajánlatom Miss Aquitane-nek természetesen bizalmas. Kettőnk között kell maradnia.

– Valóban felesleges volt mondania – jegyezte meg Molly.

Kezet ráztak, majd miután Cross távozott, Mollynak eszébe jutott valami. Vajon miért említette Cross De Lena azt a régi ügyet, amikor kihúzta a kölyköt a lekvárból. És miért pont ezt? Hiszen sok más gyilkost felmentetett.

 

 

Három nappal később Cross De Lena Molly Flanders irodájába ment, hogy átnézzék a papírokat, mielőtt a LoddStone Stúdióba indultak volna. A tárgyalásra Molly Mercedes SL 300-asán hajtottak.

A LoddStone hatalmas területen feküdt, ahol kisebb független filmtársaságok épületei sorakoztak. A főépület mindössze tízemeletes volt, és úgy nézett ki, mintha díszlet lett volna. A stúdió ragaszkodott a húszas évek hangulatához, ezért csak a legszükségesebb javításokat végezték el rajta. Crossnak a bronxi enklávé jutott az eszébe.

Az igazgatósági épület irodái kicsik voltak és zsúfoltak, leszámítva a tizedik emeletet, ahol csak Eli Marrion és Bobby Bantz irodái voltak. A két iroda között hatalmas tárgyalóterem, benne bár, persze bárpincérrel, és a terem egyik végében konyhával. A tárgyalóasztal körül mélyvörös bőrfotelek. A falakon a LoddStone filmjeinek bekeretezett plakátjai.

Eli Marrion, Bobby Bantz, Skippy Deere, illetve a stúdió vezető jogtanácsosa és két másik ügyvéd fogadta őket. Molly átadta a papírokat a jogtanácsosnak, és a három ügyvéd nekiült, hogy átolvassa őket. A pincér italokat szolgált fel, majd diszkréten eltűnt. Skippy Deere mutatta be a feleket egymásnak.

Eli Marrion, mint mindig, most is ragaszkodott hozzá, hogy Cross a keresztnevén szólítsa. Aztán régi sztorikat mesélt, gyakran szerelte le így a tárgyalópartnereit. Elmesélte, hogy még a nagyapja alapította a vállalatot a húszas évek elején. A céget Lode Stone Stúdiónak akarta elnevezni a mágnesvasérc után, de olyan németes volt az akcentusa, hogy megzavarta az ügyvédeket. Mindössze tízezer dollár össztőkéjű társaság volt, tehát amikor a tévedés kiderült, nem érte meg a vesződséget, ami a megváltoztatásával járt volna. És most itt van egy hétmilliárd összértékű mamuttársaság, és a neve nem jelent semmit. Ám, mint Marrion rámutatott – soha nem mondott viccet, amelynek nem volt komoly a poénja –, a nyomtatott szó érdektelen. A kép a lényeg, ahogy a mágnes vonzza a fényt a világ minden sarka felől, ez tette a cég emblémáját olyan hatásossá.

Ezután Molly ismertette az ajánlat lényegét. Cross kifizeti a stúdiónak az eddig befektetett ötvenmilliót, a stúdiónak adja a forgalmazási jogot, és megtartja Skippy Deere-t producerként. Cross hajtja fel a pénzt a film befejezéséhez. A haszonból a LoddStone-t további öt százalék illeti meg.

Mindenki érdeklődve hallgatott. Aztán Bobby Bantz szólalt meg: – A százalék nevetséges, többet kell kapnunk. És honnan tudjuk, hogy maguk nem játszanak össze Athenával? Hogy ez nem valami átverés?

Crosst megdöbbentette Molly reagálása. Valami oknál fogva úgy képzelte, hogy a tárgyalásnak szívélyesebb lesz a légköre, mint amihez hozzászokott a vegasi világban.

De Molly szabályosan rikácsolt, boszorkányarca szinte lángolt a dühtől. – Na ne bassza meg, Bobby! – üvöltötte Bantznak. – Honnan a kurva életből veszi a bátorságot, hogy összejátszásról pofázzon? A biztosításuk nem terjed ki ilyesmire, azért kérték ezt a találkozót, hogy kihúzzuk magukat a szarból, erre nekiáll sértegetni. Ha nem kér azonnal bocsánatot, elviszem Mr. De Lénát, aztán fetrenghetnek a saját mocskukban.

Skippy Deere közbevágott. – Ugyan már, Molly, ne mondjon ilyet. Mi itt megpróbáljuk megmenteni a filmet. Legalább beszéljük meg a dolgot...

Marrion csendes mosollyal szemlélte az egészet, de nem szólt egy szót sem. Majd csak akkor szólal meg, ha igent vagy nemet kell mondani.

– Azt hiszem, jogos volt a kérdésem – jegyezte meg Bobby Bantz. – Mit tud ez a fickó Athenának ajánlani, amit mi nem, hogy visszajöjjön?

Cross csak mosolygott. Molly megkérte, hagyja őt válaszolni, amikor csak lehet.

– Mr. De Lénának nyilván különleges ajánlata van a számára. De miért kéne megmondania maguknak, mi az? Ha tízmilliót kínálnak, hogy elárulja, megbeszélhetem vele a dolgot. De tízmillió is kis ár volna érte.

Még Bobby Bantznek is nevetnie kellett ezen.

– Az beszélik – szólt közbe Skippy Deere –, hogy Cross nyilván nem kockáztatná a pénzét, ha nem menne tutira. Ez egy kicsit gyanússá teszi a dolgot.

– Skippy – nézett rá Molly –, én láttam olyat, hogy maga kiadott egymilliót egy regényért, amelyből soha nem készült film. Mi a különbség?

Bobby Bantz vágott közbe: – Az, hogy Skippy a stúdiónkkal fizetteti ki a milliót.

Mindenki elnevette magát. Cross csodálkozott a megbeszélés lefolyásán. Kezdte elveszíteni a türelmét. Persze azzal is tisztában volt, hogy nem szabad túlzottan lelkesnek látszania, ezért nem fog senki sem megsértődni, ha látszik rajta az ingerültség. Fojtott hangon megjegyezte: – A megérzésem után megyek, de ha ez túlságosan bonyolult, felejtsük el az egészet.

Bantz dühösen felcsattant: – Rengeteg pénzről van szó. Ez a film félmilliárdot hozhat az egész világon.

– Feltéve, ha vissza tudják csalogatni Athenát – vetette közbe gyorsan Molly. – Annyit elmondhatok, hogy ma reggel beszéltem vele. Már a haját is levágatta, hogy megmutassa, komolyan beszél.

– Majd kap egy parókát. Ezek a kurva színésznők! – jegyezte meg Bantz. Most már nyíltan Crossra meredt, próbálta megfejteni a férfi titkát. Mintha mérlegelt volna valamit, mielőtt megszólalt: – Ha Athena nem jön vissza, és maga elveszíti az ötvenmillióját, és persze a filmet sem tudja befejezni, akkor kié lesz az eddig leforgatott anyag?

– Az enyém – felelte Cross.

– Aha – bólintott Bantz. – Aztán forgalomba hozza, ahogy van. Mondjuk, szoft pornóként.

– Ez sem kizárt – felelte Cross.

Molly Cross felé fordult és a fejét csóválta, jelezve, maradjon csöndben. – Ha elfogadják az ajánlatot – intézte a nő a szavait Bantzhoz –, mindent részletesen meg kell tárgyalnunk, a külföldi forgalmazástól, a videón, a tévésugárzáson át egészen a haszonfelosztásig. Egy dolog számít csak szerződésszegésnek: ha az ügy nyilvánosságra kerül. Mr. De Lena csupán társproducerként kíván a stáblistára kerülni.

– Nekem mindegy – mondta Skippy Deere. – De a megállapodásom továbbra is áll a stúdióval.

Marrion most szólalt meg először: – Az külön dolog – mondta, vagyis gyakorlatilag nemet mondott. – Cross, az ügyvédjének teljes körű felhatalmazást adott a tárgyalásra?

– Igen – felelte Cross.

– Kérem ezt jegyzőkönyvbe venni – jegyezte meg Marrion. – Tudnia kell, hogy mi már felkészültünk rá, hogy eltemetjük a filmet, a veszteséget pedig lenyeljük. Meggyőződésünk ugyanis, hogy Athena nem fog visszatérni. És nem is áltatjuk magát, hogy ilyesmi előfordulhat. Ha megállapodunk, és maga kifizeti nekünk az ötvenmilliót, akkor mi semmiért sem vállalunk felelősséget. Athenát kell perelnie, és neki nincs ennyi pénze.

– Soha nem pereskednék vele – szögezte le Cross. – Megbocsátanék neki, és elfelejteném a dolgot.

Bantz megkérdezte: – Nem kell elszámolnia a pénzes embereinek?

Cross megvonta a vállát.

Marrion felcsattant. – Ez bűnös felelőtlenség! A személyes érzelmei miatt nem árulhatja el azokat, akik a pénzt összeadták. Csak azért, mert gazdagok.

Cross merev arccal felelt: – Sosem gondoltam, hogy jó ötlet volna a rosszfajta gazdagokra támaszkodni.

Bantz kétségbeesetten felsóhajtott. – Ez valami trükk.

Cross jóindulatú mosoly mögé rejtette az arcát, amikor megszólalt: – Egész életemet azzal töltöttem, hogy meggyőzzem az embereket. Vegasi szállodámban nagyon rafinált gazdag embereket kell meggyőznöm, hogy minden józan számítás ellenére játsszanak. És ezt azzal érem el, hogy boldoggá teszem őket. Vagyis megadom nekik azt, amit akarnak. Ugyanezt fogom tenni Miss Aquitane-nel is.

Bantznak nem tetszett az egész dolog. Biztos volt benne, hogy a stúdiót átverik. Tompán csak ennyit mondott: – Ha rájövünk, hogy Athena már megállapodott magával és folytatja a munkát, akkor perelünk. Ezt a megállapodást nem fogjuk tiszteletben tartani.

– Hosszú távon benne akarok lenni a filmgyártásban – magyarázta Cross. – Szeretnék együtt dolgozni a LoddStone Stúdióval. Van itt elég pénz mindenkinek.

Eli Martion egész idő alatt Crosst tanulmányozta. A férfi nagyon visszafogott, nem blöfföl és nem veri a mellét. A Pacific Ocean Security nem talált nyomot, hogy kapcsolat volna közte és Athena között, ki lehetett zárni az összeesküvést. Döntést kellett hozni, pedig ez a döntés valójában nem is volt olyan nehéz, mint a szobában lévők beállították. Marrion annyira fáradt volt már, hogy a ruhája súlyát érezte csontvázszerű testén. Azt akarta, legyen minél előbb vége.

Skippy Deere így szólt: – Lehet, hogy Athena megbolondult, de nem kizárt, hogy csak kiakadt. Akkor ráverhetjük a dolgot a biztosítóra.

– Egészségesebb, mint bármelyikünk ebben a helyiségben – vágott vissza Molly Flanders. Bobby Bantz egyenesen Cross szemébe nézett. – Hajlandó aláírni egy nyilatkozatot, hogy ebben az időpontban nincs megállapodás ön és Athena között?

– Igen – felelte Cross. Engedte, hogy kiüljön az arcára Bantz iránti ellenszenve.

Amikor ezt észrevette, Marrion elégedettséget érzett. Legalább a megbeszélésnek ez a része a terv szerint ment. Bantz játszotta a rosszfiút. Elképesztő, hogy a legtöbb ember ösztönösen antipatikusnak találta, holott valójában nem tehetett róla. Ezt a szerepet osztották rá, bár kétségtelenül ez illett hozzá a legjobban.

– A film hasznának húsz százalékára tartunk igényt – közölte. – Mi forgalmazzuk itthon és külföldön. És partnerek leszünk minden esetleges folytatásban is.

Skippy Deere égnek emelte a tekintetét. – Bobby, nem lehet folytatni, a végén mindenki meghal.

– Oké – mondta erre Bantz –, akkor minden előzményben.

– Előzmény vagy folytatás, tök mindegy – szólt közbe Molly. – A maguké. De nem kapnak többet tíz százaléknál a haszonból. Így is egy vagyont keresnek a forgalmazáson. És a kockázat semmi. Kell vagy nem?

Eli Marrion nem bírta tovább. Felállt, kihúzta magát, és kimérten így szólt: – Tizenkét százalék! Tehát megállapodtunk. – Hallgatott egy ideig, aztán Crosshoz fordult. – Nem is annyira a pénzről van szó. Nagyszerű film lehet belőle, és nem akarom leírni. És persze kíváncsi vagyok, mi fog történni. – Mollyhoz fordult. – Nos, igen vagy nem?

Molly Flanders, anélkül, hogy Cross jelzésére várt volna, így válaszolt: – Igen.

 

 

Valamivel később Eli Marrion és Bobby Bantz már csak kettesben üldögéltek a tárgyalóteremben. Mindketten hallgattak. Az évek során megtanulták, hogy vannak dolgok, amiket nem szabad hangosan kimondani. Végül Marrion törte meg a csendet: – Van itt egy morális kérdés is.

Bantz így felelt: – Aláírtuk, hogy titokban tartjuk a megállapodást, Eli, de ha úgy érzed, muszáj, telefonálhatok.

Marrion felsóhajtott. – Akkor elveszítjük a filmet. Ez a Cross pasas az egyetlen reményünk. Továbbá, ha megtudja, hogy te szivárogtattad ki a dolgot, az veszélyes lehet.

– Akárki is ez a fickó, nem mer hozzányúlni a LoddStone-hoz – szögezte le Bantz. – Engem inkább az aggaszt, hogy engedtük, hogy megvesse a lábát a szakmában.

Eli Marrion halálosan fáradt volt. Túlságosan öreg már, hogy a jövőben hosszú távon bekövetkező katasztrófák miatt fájjon a feje. Az általános katasztrófa közelebb volt.

– Ne telefonálj – mondta. – Be kell tartanunk a megállapodást. És különben is, lehet, hogy a második gyerekkoromat élem, de szeretném látni, mit húz ki a varázsló a kalapjából.

A tárgyalás után Skippy Deere visszament a házába, felhívta Jim Loseyt és magához kérette. Amikor Losey megérkezett, megeskette, hogy nem adja tovább a dolgot senkinek, majd beszámolt neki a történtekről. – Azt hiszem, figyeltetnie kéne Crosst – mondta. – Hátha talál valami érdekeset.

De ezt csak azután mondta, miután beleegyezett, hogy Jim Losey kisebb szerepet kapjon egy új filmben, amelyet egy Santa Monica-í sorozatgyilkosról forgatott.

 

 

Ami Cross De Lénát illeti, ő hazautazott Las Vegasba, majd tetőlakosztályában hosszan eltöprengett életének újabb fordulópontján. Miért is vállalta a kockázatot? De a legfontosabb az, hogy hatalmas lehet a nyereség: nemcsak pénzben, hanem az életmódja szempontjából is. De igazában egy mélyebben meghúzódó momentumot akart magában tisztázni, mert ott látta maga előtt Athena Aquitane-t, tornagyakorlatokat végző tökéletes testét és arra gondolt, hogy a nő jobban meg fogja ismerni és megszereti, persze nem örökre, hanem egy meghatározott időre. Hogy is mondta Gronevelt? „A nők soha nem veszélyesek annyira a férfiakra, mint amikor meg kell őket menteni. Óvakodj – mondta Gronevelt –, mindig óvakodj a kétségbeesett szépségtől.”

De kiverte a fejéből a dolgot. Lenézett a vegasi Stripre, a színes fényfalra, a tolongó tömegre, akik mint a hangyák, bálákban cipelték a pénzt valami nagy fészekbe, és most először tudta elemezni a problémát hideg fejjel, kívülállóként.

Ha Athena Aquitane olyan angyal, akkor miért volt annyira követelőző, ha nem is mondta ki nyíltan, hogy a filmbe való visszatérésének ára az, hogy valakinek meg kell ölnie a férjét? Ezt bizonyosan mindenki tisztán megértette. A stúdió ajánlata, hogy megvédi a forgatás alatt, azért ért kevesebbet, mert ezzel gyakorlatilag szentesítette volna a saját halálos ítéletét. Ha elkészül a film, magára hagyják, Boz Skannet pedig egy szép napon eljön érte.

Eli Marrion, Bobby Bantz, Skippy Deere, mind ismerte a problémát, és tudták is a megoldást. De senki nem merte hangosan kimondani. Mert a hozzájuk hasonló emberek számára ez túlságosan kockázatos. Magasra jutottak, jól éltek, túl sok volt a vesztenivalójuk. Számukra a nyereség nem volt arányban a kockázattal. Túl tudták élni a film veszteségeit, nekik ez csak kisebb vereség. Viszont nem engedhetik meg maguknak, hogy a társadalom legmagasabb lépcsőjéről a legmélyebbre hulljanak. Ez halálos kockázat.

Ennek ellenére, és ezt feltétlenül el kell ismerni, intelligens döntést hoztak. Nem voltak szakértők az ilyen akciókban; bizonyosan hibát követtek volna el. Ennél pedig jobb, ha veszteségként kezelik azt az ötvenmilliót, mint ahogy részvényeik néhány pontos esését kezelik a Wall Streten.

Most tehát két nagy probléma van. El kell takarítani az útból Boz Skannetet, de olyan módon, hogy a dolog semmilyen formában ne okozzon károkat se a filmnek, se pedig Athenának.

A másik probléma ennél is fontosabb. Meg kell szereznie az apja és a Clericuzio család beleegyezését. Ugyanis Cross tisztában volt azzal, hogy az egész história nem maradhat sokáig titokban előttük.