VII.
Csak később, a Baráti Kör hírleveléből tudtam meg, hogy az avatási ünnepség alatt egy erőszaknak ugyan nem mondható, de az alapvető társadalmi normákat súlyosan sértő provokációra került sor.
A tisztelgők tömegében megjelent Niedermüller Péter, a Demokratikus Koalíció alelnöke, és a saját fényképével ellátott röplapokat kezdett osztogatni. A szöveg Kádár János iránti durva kirohanásokat tartalmazott:
"...Kádár hatalma a magyar társadalom egyik legnagyobb tragédiájára, a durva erőszakkal levert 1956-os forradalom romjaira, bírósági ítéletekkel álcázott koncepciós perekre, könyörtelen megtorlásra épült. Több mint három évtizedes uralkodása elválaszthatatlan a forradalom vezetőinek aljas meggyilkolásától, a résztvevőivel szemben alkalmazott tömeges megtorlástól, a forradalom hagyományainak megcsúfolásától, céljainak meghamisításaitól, az ország politikai és gazdasági függetlenségének feláldozásától. Noha nem kevesen vannak, akik hallgatnak a Kádár-rendszer létrejöttének politikai körülményeiről, mi azt valljuk, mindannyiunknak szembe kell néznünk azzal, hogy a Kádár-rendszer az 1956-os forradalom ártatlan áldozatainak vérén, a hosszú éveket börtönben töltött emberek szenvedésén alapul. A Demokratikus Koalíció ez alkalommal is meghajtja fejét az áldozatok emléke, a bebörtönzöttek tragédiája előtt.
A Kádár-rendszer ma is megosztja a magyar társadalmat, vannak, akik diktatúrának tartják, míg mások nosztalgiával tekintenek vissza a számukra biztonságot, kiszámíthatóságot és kiegyensúlyozott növekedést biztosító évtizedekre. Tudjuk, Kádár Magyarországán sokak számára megélt valósággá vált a társadalmi felemelkedés, az anyagi gyarapodás, sokak számára megnyílt a tanulási lehetőség, a kulturális javakhoz, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. A Kádár-rendszer viszonylagos biztonságot nyújtott mindenkinek... akik tudomásul vették a rendszer által felállított korlátokat, miközben kíméletlenül elnyomta és büntette azokat, akik megkérdőjelezték mindezeket. Mindennek okán ma nem kevesen vannak ebben az országban, akik megértő és elfogadó nosztalgiával tekintenek a kádári évtizedekre.
A Demokratikus Koalíció, bár megérti, de nem fogadja el a Kádár-rendszernek ezt a felfogását... A Kádár-rendszer diktatúra volt, amelyben nem volt parlamentáris demokrácia, nem voltak ellenzéki pártok, nem volt szabad sajtó, nem volt független bíróság, nem volt civil ellenőrzés nélküli, csak az állampárt irányítása alatt álló, az egész társadalmat behálózó titkosszolgálat...
A Kádár-rendszer azáltal, hogy szembeállította a biztonságot a szabadsággal, súlyosan megsértette a politikai és társadalmi erkölcsöt, hazudozásra, alakoskodásra, hamis azonosulásra kényszerítette az országot.
A Demokratikus Koalíció elutasítja a Kádár-rendszer politikai örökségét, s arra szólítja fel a politikai élet szereplőit, a magyar társadalmat, hogy kíméletlen őszinteséggel nézzen szembe a közelmúlttal, az 1945 és 1990 közötti évtizedekkel..."
Mérhetetlenül ízléstelennek találtam, hogy egy halott sírjánál őt gyalázó cédulákat osztogatnak, úgy érzem, ahhoz hasonlít, mintha egy templomban ateista röplapokat terjesztenének. Hiányoltam továbbá annak elemzését, hogy mit hozott magával a rendszerváltás után kialakult "parlamentáris demokrácia", menynyiben különbözik a kárhoztatott pártállamtól, mennyire váltak függetlenné a magyar bíróságok, mennyire hiteles és milyen arányban oszlik meg a "szabad sajtó", miért elvetendő az emberek hétköznapjainak szociális biztonsága, és a kapitalizmus magasabbrendűségének bizonyítását is hiába kerestem.
Nem csodálkoztam a támadáson, közismert volt Niedermüller "gazdájának", Gyurcsány Ferenc pártelnöknek a kommunistákat a fasisztákkal azonos eszmei szintre emelő nyilatkozata, bár homályban maradt, vajon a saját anyósát, Apró Antalnak, Kádár János közvetlen munkatársának a lányát is ebbe a csoportba sorolta-e? Gyurcsány kétségkívül a legkevésbé kockázatos célpontot választotta. Így ír Claude Roy francia filozófus:
"...Bármilyen mély és gyökeres különbségek vannak Hitler Németországa, Franco Spanyolországa és Albánia, Nasszer Egyiptoma és Görögország vagy Irán és Peru között, mindenütt elsősorban és szinte automatikusan a kommunisták vannak kitéve a kis és nagy zsarnokok düheinek. Őket tartóztatják le elsőnek, őket lövik le a legkisebb kockázattal, és ha életben maradnak, a börtönökből őket bocsátják szabadon utolsónak." Szánalmas az az ország, ahol tömegek politikai nézetei csak a kommunisták gyűlöletéből és gyalázásából állnak össze.
Rendkívül érdekelne, vajon Niedermüller úr elment-e az Új Magyar Gárda tagjainak ünnepélyes avatására is, és ott is osztogatott-e röplapokat a Gárda szellemi elődjeinek, Prónay Pálnak, Héjjas Ivánnak és a többi különítményes gyilkosainak tetteiről. Vagy a cigány gyerekek megöléséről. Nem hallottam erről.
Ebben persze nincs semmi új. A polgári liberális politika mindig csak a "baloldal bűneit" szokta felsorolni. Nincsenek könnyű helyzetben, amikor ilyeneket keresnek, a rendszerváltás előtti és utáni évtizedekben egyetlen "kommunista terrorakciót" sem jegyeztek fel Magyarországon. Olyanok, mint a filozófiai "sanda mészárosok", látszólag jobb felé néznek, de balra ütnek.
(A kicsapongásokkal szemben maga Kádár János lépett fel a leghatározottabban. Apró, de jellemző epizód: 1971-ben a "pufajkás" karhatalmisták szobrot kívántak állítani egykori harcaik emlékezetére. Kádár ezt megtiltotta, sőt az ötlet felvetőjét azonnal leváltotta.)
Napjaink eseményei is ezt látszanak bizonyítani. Az új csillag, Bajnai Gordon nagy október 23-i beszédében Mindszentytől Mansfeld Péterig a jobboldal minden totemét befogadta a nagy nemzeti demokratikus összefogás ernyője alá, csak egy eszmei áramlattól, a kommunizmustól határolódott el.
Megfordult a fejemben a gondolat, hogy válaszolok Niedermüller Péternek, aki jelentős filozopterből züllött le politikai komédiássá. Felmértem azonban, hogy méltatlan volna, mert megnyilatkozásaiban nem a történelmi igazság tisztázása vezérli, hanem egy törpepárt politikai érdekei. A Demokratikus Koalíció nem tud gyökeret ereszteni a magyar talajban, ezért erőlteti a Kádár Jánost és tevékenységét bíráló méltatlan rágalmazásokat - évtizedekkel Kádár halála után -, ezért fog kezet a kommunista "keresztény-nemzeti konzervatívokkal" és a jobboldal egészével.
A röpiratra végül is a neves közgazdász-történész, a kommunistáktól egyébként távol álló Csernok Attila felelt.
"...Nem nagy felfedezés azt megállapítani, hogy a Kádár-rendszer diktatúra volt. Mi más lehetett volna? A Szovjetunió ellen indított háborúból és a megszállásból következő diktatúra, a kiváltó okokhoz Kádárnak nem volt semmi köze, nem lehet vele azonosítani. A lehetőségek szabta keretek között fokozatosan enyhülő, a szocialista országok körében a legenyhébb diktatúra volt... Nem a diktatúrát, hanem az enyhülést kell Kádár nevével összekapcsolni.
A Kádár-rendszer nem állította szembe a biztonságot a szabadsággal, nem is volt mit szembeállítani, mert a vesztett háborút követő megszállás idején szabadságról szó sem lehetett. Kádár János a szabadon hagyott térben jól politizált egy szerény, de érzékelhető fejlődéshez, bizonyos mozgási szabadsághoz segítette az országot. [Egyszer azt mondta, ha Moszkvában esik az eső, Budapesten nem kell kinyitni az esernyőt. - M. Gy.] A tisztességes, okos embernek sem »hazudozás«, sem »alakoskodás« nem kellett ahhoz, hogy elismerje azt a rendszert, amely a magyar történelemben először munkát, kenyeret, emberhez méltó körülményeket adott neki és családjának...
Az utolsó huszonkét év szégyellni való politikája után ne a Kádár-diktatúrát emlegessék. Ne keltsenek nemzeti büszkeséget abban az ötmillió emberben, akiket a »szabad új világ« nyomorba döntött. Az éhezők joggal mondják: szabadsággal nem lehet jóllakni. A szegény már húsz éve nem számít embernek. Ám azt is megtapasztalta, hogy ez a szabadság a gazdagok, a pénz szabadsága. Ezek tények, vitassa, aki tudja. Aki nem szégyelli. Miről vitatkozunk, ha elfogy a türelem?
Barátom rosszallóan kérdez tőlem:
- Miért kell neked Kádárt védelmezni?
- Azért, mert a történelemhamisítás nekem szinte fizikai fájdalmat okoz. Én a történelem tényeit védelmezem, a tények pedig Kádár Jánost" - fejezi be válaszát Csernok Attila.