24

Tharkad

Donegál kerület. Egyesült Nemzetközösség

3056. április 13.

Victor azonnal észrevette, hogy a Lyonsból Tharkadra tartó hirtelen utazás alaposan kimerítette Petert. Victor sajnálta, hogy nem találkozott az űrállomáson testvérével, de olyan könnyen leküzdötte lelkiismeretfurdalását, ahogy a Szabad Skye-i Mozgalmat is szerette volna leküzdeni. Most, hogy Peter ilyen kimerült, talán könnyebb lesz.

– Üdvözöllek itthon, Peter.

– Ez a legkevesebb, amivel tartozol, bátyám. – Peternek szikrákat szórt a szeme, és Victor észrevette, hogy nagy veszekedés elébe néz. – Köszönöm, hogy az egész csapatomat kivontad Lyonsról. Ezt egyedül nyilván nem tudtam volna megtenni, ezért megteszed helyettem, és így mindenki gyávának néz!

Victor megvárta, míg Curaitis becsukta az iroda ajtaját, s csak aztán szólalt meg.

– Még mindig jobb gyávának lenni, mint halottnak.

A nyugodt, kiegyensúlyozott válasz hallatára Peter Davion némiképp visszanyerte önmérsékletét.

– Csak ártottál nekem, Victor. Hálával tartozom, de ez után az események kicsúsznak a kezemből, nem igaz?

– Ha így gondolod, kis öcsém, akkor miért viaskodsz?

– Mert felelősséggel tartozom, Victor. – Peternek égett a szemei, és Victor is kezdte elveszíteni a türelmét. – Törődöm az embereimmel. A csapatom nagyon keményen dolgozott, és legalább olyan jó felderítő csapat, mint bármely másik a Belső Szférában. Követelem, hogy törődj velük.

– Követeled? – Victor előjött íróasztala mögül, és Petert a holovid képernyő mellett levő két szék egyikébe taszította. – Megértem, hogy aggódsz, Peter, de az embereid élete épp úgy veszélyben forog, mint az egész Isle of Skye. Már intézkedtem afelől, hogy csatlakozhassanak a Kell Kopókhoz. Morgan kétségkívül be fogja fogadni őket, és tudod, hogy bízhatunk hűségében és diszkréciójában.

– Ha ugyan van neki! – Peter bosszúsan bólintott, majd felemelte a fejét. – Ne játssz velem, Victor. Miért tartaná Morgan a szavát? Mit forgatsz a fejedben?

Victor felegyenesedett.

– A csapatod hadbíróság előtt áll. Az ítélet pedig nem lesz tekintettel arra, hogy ki volt veszélyben, és kinek az élete forgott kockán.

Peter talpra ugrott.

– Ezt nem teheted meg. A csapatomnak semmi köze nincs ahhoz a robbanáshoz. Ezt te is nagyon jól tudod, a fene egye meg, és egész életükre megbélyegzed az embereimet.

– Csupán a papírokat fogják lebélyegezni. Az embereid már meg vannak bélyegezve.

– Tárgyalás nélkül?

– Milyen tárgyalást akarsz, Peter? – Victor megpróbálta kordában tartani a haragját. – Olyat, mint egy talk show? Az megfelelne az igényeidnek? Azt akarod, hogy az egész Egyesült Nemzetközösség megtudja, hogy megöltél 550 olyan embert, akik ellenem lázadtak? Mert ha te nem is, én biztos vagyok benne, hogy Ryan Steiner ezt szeretné. Ezt akár be is tudom bizonyítani. Mégis mire gondoltál, Peter?

– Te is megtetted volna ugyanezt.

– Egyáltalán nem. – Victor makacsul megrázta a fejét. – Én előbb mérlegeltem volna a lehetőségeket. Politikai szemszögből értékeltem volna a helyzetet.

Peter megvetőleg nézett le a bátyjára.

– Ez utóbbi nem szerepelt a megbízatásomban.

Victor megpaskolta öccse homlokát.

– Ennek mindig szerepelnie kellene a megbízatásodban, Peter. Az ördögbe is, Davion vagy!

– Steiner-Davion vagyok, Victor. – Peter fújtatott, keze ökölbe szorult. – Ha nem akartad volna, hogy ilyen helyzetbe kerüljek, meg tudtad volna akadályozni.

– Ezt a hibát nem fogom még egyszer elkövetni. – Victor elfordult Petertől, és észrevette, hogy Curaitis készen áll közbeavatkozni, ha verekedésre kerülne sor. – Elégedj meg azzal, hogy az embereidnek gondját viseljük. A Steiner-Davionok mindig vigyáznak arra, ami az övék.

Peter a háta mögött összekulcsolta kezét.

– És hogy fogsz rám vigyázni? Talán én is felcsapok majd zsoldos katonának?

Victor lassan megrázta a fejét.

– Nem. Hol problémákat okozol, hol pedig megfutamodsz. Vége a csatamechekben töltött pályafutásodnak.

– Micsoda?! Vége? Miért? Hiszen átvertek! – Peter öklével olyan erősen rácsapott székének a karfájára, hogy a fa megreccsent a bőr borítás alatt. – Victor, ezt nem teheted meg velem. Jó vagyok, mi több, nagyon jó vagyok. Átkozottul jó vagyok, és ezt te is tudod. A testvéred vagyok, az Isten szerelmére!

– Éppen ezért kell megtennem. – Victor nyugodt, egyenletes hangnemben beszélt, azt hitte, így Peter talán könnyebben megérti az érvelését. – Mindketten tudjuk, hogy a Szabad Skye-i Tartalékos Hadsereg tett lóvá téged. Ők szemelték ki a célpontot. Ők helyezték el a bombákat. Ők irányították úgy az eseményeket, hogy a te egységedre terelődjön a gyanú. Azt pedig, hogy te fogsz először a templomtoronyra célozni, nem volt nehéz kitalálni. Olyan nagyra tartod magad, hogy soha senkinek nem engedted volna át ennek a feladatnak az elvégzését.

– Adományozhattam volna nekik egy új templomot.

– Ó, az még a legkörmönfontabb Lyrán-beli kereskedőnek is nehezére esne. – Victor megrázta a fejét, mert nem akart elkezdeni reszketni. – Fogalmad sincs arról, hogy milyen mély verembe estél bele.

– Akkor világosíts fel.

– Végig fogsz hallgatni? – Victor várt egy pillanatig, míg szavai el nem érték a kellő hatást, majd folytatta: – Eddig nem tudtál arról, hogy a Szabad Skye-i Tartalékos Hadsereg a helyszínre küldött egy holovid készítőt, aki a veled szemben elhelyezkedő dombról mindent felvett.

Peter elsápadt.

– Azt hittem, hogy a mi ROM-jainkon kívül más felvétel nem készült az esetről. Azt pedig tudod, hogy ezeket nem adtam át Richardnak.

– Hál' Istennek használtad az eszed azon az estén, bár nem elég korán ahhoz, hogy megmentsd Bellerive lakosait. A csatáról szóló ROM-ok hűen tükrözik, hogy mennyi idő telt el a lövésed és aközött, hogy felrobbant a falu. A Szabad Skye emberei által készített holovideoból ez egyáltalán nem derül ki. A Szabad Skye-i Tartalékos Hadsereg megpróbálta a holovid felvételről készült másolatokat elterjeszteni Isle of Skye-on, de a Komsztár szerencsére megadta nekünk a lehetőséget, hogy közbelépjünk. – Victor fáradtan sóhajtott. – Vagyis magától a Kardinálistól kaptuk a lehetőséget. Szemlátomást el akarja kerülni, hogy Skye kiváljék az Egyesült Nemzetközösségből.

– Szóval minden marad a régi. Nekem viszont végem.

– Biztos vagyok benne, hogy Bellerive lakosai érted imádkoznak, Peter.

Victor szarkasztikus megjegyzése érzékenyen érintette Petert.

– Victor, nem tudsz félreállítani sem ezért, sem pedig más olyan dologért, amit nem követtem el.

Peter olyan levert volt, hogy Victor kezdte megbánni a kijelentését.

– Peter, nincs más választásom. Ha most nem cselekszem, előbb-utóbb újra egy ehhez hasonló tragédia középpontjába kerülsz.

– Az ég szerelmére, Victor, nem eszem meg még egyszer ezt a maszlagot.

– Annyira el vagy telve magaddal, hogy csodálkozom, miként húztad ki ilyen sokáig anélkül, hogy elkövettél volna egy ehhez hasonló ostobaságot. – Victor hangjában egyre erősödött a harag. – Peter, te csak gondot jelentesz a politikai életben, és ezt nem vagy hajlandó megérteni. Ha a Komsztár nem az általunk elküldött anyagból szerezte volna a Bellerive-i történtekről szóló felvételeit, akkor most kénytelen lennék bíróság elé állítani téged és a csapatodat emberiség elleni bűntény vádjával. Sőt, el is kellene, hogy ítéljelek.

– És megjutalmaznád azokat a bűnözőket, akik ártatlan embereket feketítenek be.

– Davion vagy – vagyis Steiner-Davion –, és ez az Isle of Skye-on azt jelenti, hogy már bűnösnek születtél.

– Tapasztalataim szerint Victor Davion az az ember, akit bűnösnek tartanak.

– Az én tapasztalataim szerint pedig olyan embernek tartanak téged, Peter, akinek legfőbb célja, hogy szégyent hozzon rám!

– Hát ez az. – Peter ujjával bátyjára bökött. – Tartasz tőlem. Attól félsz, hogy az emberek jobban törődnek velem, mint veled! Valld be, attól félsz, hogy népszerűbb vagyok nálad!

– Ez nevetséges, Peter! – Victor felugrott székéből és kemény hangon válaszolt. – Az események sodrásában igencsak jelentéktelen mozzanat vagy! Bosszantasz minket, de nem jelentesz számunkra fenyegetést. Jelen pillanatban Ryan Steinerrel kell foglalkoznom, és bár útban vagy, könnyedén átlépek rajtad.

– Hazudsz!

– Csak szeretnéd, ha hazudnék. Az igazat megvallva, Peter, ha Kai és Galen nem győzött volna Solarison Ryan harcosai fölött olyan fölényesen, és ha Katrina nem tette volna meg bejelentését, akkor Ryan most nagyon előnyös helyzetben lenne. De mivel mindez megtörtént, Ryan számítása nem jött be, és most ott térdepel Katherine lábai előtt azt tagadva, hogy bármi köze is lenne a Szabad Skye-i Tartalékos Hadsereghez. Mivel a Szürke Halál Légió még mindig nem veszítette el területeit Glengarry-n, a zavargások elhaltak. És ha a jelen körülmények miatt a Bellerive-ben történtek nem szorultak volna háttérbe, akkor most hosszú börtönévek elé néznél.

Peter a szék szélén ült, haragja fokozatosan enyhült, ahogy fiatal arcára kiült a kimerültség.

– A politika olyan dolog, Victor, amihez a harcosoknak semmi köze sincs. És én igenis harcos vagyok, úgyhogy nem söpörhetsz félre az útból pusztán politikai okokból.

– Itt van az eb elhantolva, Peter. Azt állítod magadról, hogy harcos vagy, és nem veszed észre, hogy minden a politikáról szól.

Peter tekintete eltompult.

– Tévedsz.

– Valóban, Peter? Harcosnak mondod magad. Szerintem pedig nem vagy több egy sakkfiguránál. Amíg a Lyons Seregben szolgáltál, értékes figura voltál. A Sereg nem jelentett semmit, és hogy egészen őszinte legyek, a csapatodtól eltekintve nem bíztam, és még most sem bízom az osztag hűségében. Jelenléteddel és munkáddal kimondhatatlanul sokat segítettél nekem. Ezt elismerem. Ryan is ugyanígy vélekedik, hiszen épp ezért kényszerített arra, hogy távolítsalak el a sakktábláról.

– Nem tudom elhinni, hogy képes voltál úgy táncolni, ahogy Ryan Steiner fütyült.

Victor rá se rántott Peter megvető hangnemére.

– Még mindig jobb, mint hogy végleg elhagyjam a táncparkettet.

– Te csak táncolsz, holott harcolnod kéne!

– Ha így gondolod, imádkozni fogok azért, hogy soha ne kelljen trónra kerülnöd.

– Én pedig remélem, hogy hamarosan kinyílik a szemed, és meglátod a valóságot. Ne feledd, Victor, ha meghalsz, azzal egy lépéssel közelebb kerülök a trónhoz.

Victor határozottan megrázta a fejét.

– Ha én halok meg, akkor az Egyesült Nemzetközösséget is magammal viszem a sírba.

Peternek leesett az álla, majd megemberelve magát összeszorította állkapcsát.

– Még én sem gondoltam volna soha, hogy ennyire arrogáns vagy, Victor.

– Ez nem arrogancia kérdése, Peter. – Victor szürke szeme elkeskenyedett. – Én vagyok az állam, Peter. Én vagyok az összes állampolgár. Ezt éreznem kell, tudnom kell azért, hogy kezelni tudjam. Fel kellett áldoznom a lelkem mélyén lappangó harcost azért, hogy hűen és legjobb belátásom szerint szolgálhassam az Egyesült Nemzetközösség népét.

– És hogy ellenem szegülhess.

– És még te beszélsz arroganciáról?–Victor éles pillantást vetett testvérére. – Lehet, hogy te mindezt ellenszegülésként értékeled, de amit én kérek tőled, azt az Egyesült Nemzetközösség nevében kérem. Lehet, hogy nem erre vágysz, de akkor is meg fogod tenni.

Peter felhúzta az állát.

– Ha értelmét látom a dolognak, állok szolgálatodra.

– Mindenképpen meg fogod tenni. – Victor alig észrevehetően Curaitisre pillantott. – Csak arról fogsz tudni, amiről feltétlenül tudnod kell.

– Amit tudnom kell? – kérdezte hitetlenkedve Peter. – Szóval szerinted nem lehet megbízni bennem?

– Nem számít, hogy én mit hiszek. Ezt a döntést a Hírszerző Ügynökség hozta.

– Tehát a Hírszerző Ügynökség viseli helyetted a felelősség terhét?

– Egyáltalán nem.

Peter szeme ismét szikrákat szórt.

– Akkor legalább részben viseld a felelősséget, a fene egye meg! Nem akarok sötétben tapogatózni. Milyen titkokról tudsz, Victor? – Peter szeme összeszűkült. – Ki ölte meg anyánkat?

– Nem tudom.

–Ne hazudj, Victor! Titkolsz valamit. – Peter Curaitishoz fordult. – Ön tudja? Mondja meg. Ez parancs!

– Ne szóljon egy szót sem, Curaitis. – Victor az ügynök és Peter közé állt. – Mondtam, hogy nem tudom, ki bérelte fel anyánk gyilkosát. Ha tudnám, és bizonyítékom is lenne, azonnal megbüntetném az illetőt. Erre a szavamat adom, Peter. Esküszöm az anyám sírjára, és minden olyan arkón sírjára, aki valaha is Tharkad trónján ült.

– Ez az első eset, hogy igazat mondtál ma, Victor. Örülök, hogy néha még tudsz őszinte lenni. – Peter visszaült székébe, de szeme még mindig parázslott. – De nem hagyom, hogy bárki is kifosszon! Ha nincs csatamechem, ha nem végezhetem harci kötelességeimet, az számomra egyenlő a halállal.

– Ez is egy megoldás, bár számomra elfogadhatatlan.

– Egyelőre – tette hozzá Peter.

Victor mély lélegzetet vett, és helyet foglalt öccsével szemben.

– Nézd, először a Tizenkettedik Donegál Gárda élére neveztek ki. Nem tetszett a pozíció, de apánk úgy vélte, ott veheti hasznomat.

– Az én kinevezésem a Lyons Skye-i Sereg élére pontosan ugyanilyen pozíció volt. – Peter erősen ráncolta a homlokát. – Ennél többet és jobbat érdemlek.

– Ez akár igaz, akár nem, te nem fogsz parancsot kapni.

– Miért nem? Atyánk a Tizedik Lyrán Gárda élére nevezett ki téged, ahol a klánok elleni háború során nagy katonai elismerésre tettél szert. Miért ne kaphatnám meg ugyanezt a posztot? Nincsen egyetlen Steiner-Davion sem a csapatban, és tudod, hogy őket fogod bevetni, ha sor kerül a lázadás leverésére. Miért ne irányíthatnám? – Peter hangja egyre hűvösebb lett. – Apánk is ezt tenné, ha még élne.

– 3034-ben ezt meg is tette, és óriási hibát követett el.

– Szóval, te el tudod dönteni, hogy apánk mikor hibázott? – vicsorogta Peter. – Mi lelt téged, Victor? Honnan veszed ehhez a bátorságot?

– Változtass a hangnemeden és mondj végre valami mást is. Ez már lejárt lemez. – Victor ujjával a testvérére bökött. – Nagyon jól tudom, mit csinálok. Húsz évvel ezelőtt apánk majdnem elvesztette Isle of Skye-t, és akkori hibája miatt most újra itt állok ugyanazon probléma előtt. Véget akarok vetni ennek a gondnak, hogy a gyermekeimnek, a gyermekeinknek ne kelljen újra szembenézniük vele.

– Apánk is nyilván ezt akarta. – Peter a fejét rázta. – Hogy mered megkritizálni apánkat?

– Meg merem kritizálni, és meg is kritizálom, mert tanultam apánktól! Tanultam a hibáiból. – Victor jobb öklével bal tenyerébe csapott. – Ez itt egy veszélyes játék.

– Aminek én csupán egy része vagyok?

– Ezt már megbeszéltük. Odamész, ahova küldelek. Azt teszed, amire kérlek, és nem fogsz ellenkezni.

Peter még jobban belesüllyedt a székbe, és mellkasán összefonta karját.

– Akkor, felség, hová óhajtja küldeni alázatos szolgáját? Kívánja talán, hogy elzarándokoljak Szent Marinus Házába Zaniah-ra, hogy életem hátralevő részét imádsággal és meditációval töltsem?

– Az ajánlatot egyelőre elutasítom, de előfordulhat, hogy a későbbiek során még meggondolom magam. Morgan Kellnek nagyon jó helye volt ott. Talán neked is jó lesz. – Victor megvárta, míg testvére szemében felcsillant a száműzetéstől való rettegés, majd megrázta a fejét.

– Nem, Peter, túl jól tudsz bánni az emberekkel ahhoz, hogy ott vesztegesd az időd, és még mindig képes vagy magadra vonni a figyelmet azzal, aki és ami vagy. Most, hogy megvontam Tormano Liao Szabad Kapella mozgalmától a támogatást, Sun-Tzu Liao Zhanzheng de guang-ja. egyre nagyobb kellemetlenségeket okoz, Tormano pedig egyre csak jajveszékel. Tormano pártfogójának és katonai tanácsadójának nevezlek ki. Azt akarom, hogy mindig előtérben maradj, és olyan gondoskodó és segítőkész legyél, amennyire csak tőled telik. Emellett az akaratom szerint meg kell akadályoznod, hogy Tormano bármit is tegyen.

– Tormano egy olyan kutya, amely a parancsokra morogni kezd. Én leszek az eledele.

– Aligha. A kutyaháza mellett fogsz őrködni, hogy ne haraphasson meg senkit, és arról is gondoskodsz, hogy még hangosabban morogjon.

– Victor kurtán bólintott. A kutyaház őrzőjének pedig saját gazdája lesz. Remélhetőleg Kai-nak sikerül megnyugtatnia Petert. – Már elég jó vele a kapcsolatod azóta, hogy vele dolgoztál. Ez lesz hát az új kinevezésed.

– Ezek után egészen megjött a kedvem Szent Marinus Házához.

– Végül is nem elképzelhetetlen. Tényleg össze akarod hasonlítani a kettőt?

– Nem. – Peter felkapta a fejét. – Szóval Solarisra küldesz. Beszállhatok majd egy csatamechbe?

Victor habozott.

– Ünnepségeken? Igen. Beszélni fogok Kai-jal, engedélyezze, hogy az ő harcosaival gyakorolhass, és lépést tarthass az új technikákkal arra az esetre, ha majd háború idején is szükségem lesz rád.

– És harcolhatok, úgy, mint Galen?

– Nem. A solarisi harcok nem hoznak igazi dicsőséget. Ha Ryan egyik harcosával szeretnél harcolni, és Galen sikerére vágysz, azzal csak ártasz nekünk. Ha vesztesz...

– Nem veszítenék.

Victor vállat vont.

– Az lényegtelen. Peter, szokj le arról, hogy katonamód gondolkodj. A politika csataterén nem mechekben és célpontokban kell gondolkodni.

Peter lassan felemelkedett a székéből.

– Szóval ez az életfogytiglani büntetésem?

– Az a te hatáskörödön jóval túlmenő tényezőktől függ. – Victor szerette volna megmondani Peternek: sajnálja, hogy erre a feladatra kellett kineveznie, de ha nem tenné, azzal gyengének látszana, amit pedig nem engedhet meg magának. – Holmijaidat már átvitettem egy másik űrjáróra. Azonnal indulsz.

Peter erre őszintén megdöbbent.

– Arra van még időm, hogy meglátogassam anyánk sírját?

– Igen, természetesen, de rögtön utána elmész. A lehető leggyorsabban kell eljutnod Solarisra.

– Miért?

– Mert közeleg Kai címvédő harca, és azt akarom, hogy addigra ott legyél Tormano mellett. – Victor elmosolyodott. – Azt akarom, hogy mielőbb rivaldafénybe juss, és Kai csatája erre kiváló alkalom.

– Rendben, Victor. Megteszem, amire kérsz. – Peter szemében egy pillanatra a megalázottság fénye lobbant fel, de rögtön el is tűnt. – Azt azonban nem felejtem el, amit itt tettél velem.

Peter kisétált a szobából, és Curaitis becsukta mögötte az ajtót.

– Felség, az öccse nem könnyű eset.

– Egyetértek. Küldök majd egy üzenetet Kai-nak, hogy tartsa Peteren a szemét. – Victor visszatért íróasztalához, és a székébe vetette magát. A képernyőre mutatott, és felnézett Curaitisra. – E jelentés szerint Joshua Marikot már csak mesterséges úton lehet életben tartani.

Az ügynök bólintott.

– Még az sem segít. A betegsége már nagyon elhatalmasodott rajta.

Victor ösztönszerűen bólintott.

– Nincs más választásunk, mint hogy cseregyermekhez folyamodjunk. Először is elmondjuk Mariknak, hogy Joshuának agyvérzése volt.

– Igen, továbbá beszéd- és személyiségzavara, valamint emlékezetkiesése van.

– Rendben, akkor tegye meg, majd hagyja, hogy Joshua természetes halállal meghaljon.

– Értettem.

Victor visszaült a székébe.

–Tudom, hogy le akar majd beszélni róla, de meg kell tennem. Küldje el Solarisra azt a gyilkost, de nagyon őriztesse.

Curaitis erre felkapta a fejét, de arca rezzenéstelen maradt.

– Nem gondolja, hogy elhamarkodott döntés lenne meggyilkolni Ryan Steinert?

– Mindketten tudjuk, hogy ő ölte meg az anyámat. Azt akarom, hogy a bérgyilkos kéznél legyen, mire megtaláljuk a megfelelő bizonyítékot. Ryan előbb vagy utóbb hibázni fog, erről meg vagyok győződve. – Victor összecsapta ökleit. – És ha ez megtörténik, ütött az órája.

Solaris City, Solaris VII.

Tamarind Szektor, Egyesült Nemzetközösség

Ryan Steiner irodájában a Hírszerző Ügynökség olyan lehallgató készüléket helyezett el, amelyeket szinte lehetetlen volt észrevenni. A készülék három részből tevődött össze, és olyan volt a kivitelezése, hogy csak a véletlen és a szerencse együttes közreműködésével lehetett volna megtalálni az irodában. Csak hangokat tudott továbbítani, de ez is elegendőnek bizonyult, mert Ryan videofonbeszélgetéseit is mind megszerezték, sőt két házi szolga is a Hírszerző Ügynökség alkalmazottja volt.

A készüléket egy ceruzanagyságú fém hengerbe szerelték bele, és a fal burkolata alatt helyezték el. A társalgás hangrezgéseit két vezetéken keresztül továbbította a teljesen rejtett felvevőkészülékhez. Alacsonyan helyezték el a készüléket az egyik konnektor mellett, hogy a mágneses mező miatt ne lehessen észlelni a lehallgató készülék működését. Egyszerre huszonnégy órányi beszélgetést lehetett vele rögzíteni. Mivel pontosan tudták, mikor tartózkodik Ryan az irodájában, az ügynökök azzal is tisztában voltak, hogy mikor telik meg a készülék, és olyankor beépített embereik megszerezték az információkat róla.

A közvetítő egységet az ablakkeretben rejtették el. Ennek a szerkezetnek az volt a dolga, hogy nagy sebességű impulzusokban sugározza az adatokat. Ilyenkor az ablak berezonált. Ezután ultraibolya lézersugarakat lőttek az ablakra, és ezek a sugarak értelmezni tudták az ablak rezgéseit, s így begyűjtötték az anyagot, melyet később átírtak. Az ablakra vetített hanghullámok indították el, vagy állították le a közvetítő egységet, amikor valaki belépett az irodába.

A hangfelvételt átkódolták, és hatvan az egyhez arányban összesűrítették, ami azt jelentette, hogy egy órányi felvételt egy perc alatt tudtak átkódolni. Mihelyt elküldött egy adag információt a szerkezet, azonnal automatikusan törölte saját memóriáját, és így újabb adathalmaz befogadására lett képes. Ez volt a folyamat legkényesebb része, mivel az elveszett információt nem lehetett pótolni. Ez azonban benne volt a pakliban úgy, ahogy az is, ha valaki fel is fedezi a lehallgató készüléket, Ryan akkor sem fogja tudni, hogy mennyi információt szereztek már.

Bár az adást zavarta az utcai zaj, az adatgyűjtés során tesztelték az információállományt, és a Hírszerző Ügynökségnek sikerült kiküszöbölnie az ilyen zavaró körülményeket. Miután törölték a háttérzörejt, kitömörítették a sűrített adathalmazt, majd dekódolták azt, és végül újra átvizsgálták, miközben különválasztották a különböző személyek hangjait. Az egyes hangokat Ryan ismert munkatársainak hangmintái alapján azonosította a Hírszerző Ügynökség, így az is kiderült, hogy kit milyen feladatokkal és küldetéssel láttak el. Ezen információk alapján pedig feltérképezték Ryan terveit.

Amikor az ügynökök learatták az utolsó huszonnégy óra hangfelvételét, még fogalmuk sem volrarról, hogy a hangfelvételen Ryan megbízza Newmarkot Galen Cox meggyilkolásával. Ez persze még nem jelentette a Victor által oly nagyon áhított bizonyítékot, de a tény, hogy Ryan képes lenne meggyilkoltatni valakit, alátámasztaná a gyanút.

Az ügynökök felálltak szokásos helyzetükbe, és ultraszonikus füttyöt indítottak útjára, hogy megszerezzék a legújabb információkat. Ahogy a fütty hatására az ablak berezonált, a falba épített érzékelő mikrofon bekapcsolódott, és sugározni kezdte az információt a felvevőkészüléknek, amely azonnal felismerte azt. A hanganyag egy rostos optikai kábelen keresztül jutott el az ablakkeretbe épített továbbító készülékhez. Először a rendszer ellenőrzést hajtott végre, hogy a lézer vajon helyesen értelmezi-e a jeleket. Ezután a második fütty hatására az adatáram útjára indult.

Az ellenőrzőrendszer jelezte az ügynököknek, hogy a szerkezet betelt, ezért az emberek idegesen vették tudomásul, hogy az elkövetkező fél órában nem mozdulhatnak el helyükről. Egy adó-vevővel a folyamat sokkal gyorsabb lett volna, bár akkor nagyobb lett volna a lebukás veszélye is. így, hogy ultraszonikus hangokat és ultraibolya lézert alkalmaztak, az adatgyűjtés teljesen észrevehetetlen volt. Másrészt pedig éjjel három órakor gyakorlatilag semmi esély sem volt arra, hogy valaki belépjen az irodába.

Az ügynökök a szomszédokat is figyelték, és nagy megnyugvással vették tudomásul, hogy minden rendben van. Az eső áztatta utcákon olajos pocsolyák terültek el, melyek az eldugult esőcsatornákból táplálkoztak. Emberek csoszogtak egyik zugból a másikba, és ügyet sem vetettek másokra. Legtöbbjük inkább átment az út túloldalára, minthogy a Ryan herceg frissen felújított rezidenciája előtt levő tiszta járdán haladjanak végig, ugyanis attól féltek, hogy a nagyhatalmú ember észreveszi őket, és rongyos életüket pokollá teszi.

Csupán egyetlen ember merészkedett a rezidencia közelébe. Ezen személy hangjának hallatára az ügynökök elmosolyodtak. Ezt az embert csak Ripacsnak hívták, és azt tartották róla, hogy teljesen bolond. A Ripacs óramű pontossággal haladt el Ryan herceg rezidenciája előtt. A férfi, aki szemlátomást félúton volt a paranoia és a skizofrénia között, rendszerint szitkozódott magában, és tette mindezt két különböző hangszínen. Vitái érthetetlenek voltak, csak az látszott, hogy a vitában résztvevő mindkét fél vesztésre állt.

Az ügynökök azért emlékeztek rá, mert az egyik technikus kolléga egyszer megkérdezte, hogy ki az a két ember, aki az utcán veszekszik. Erre az ügynökök harsány nevetésben törtek ki, s végül a Ripacs koszos, görnyedt körvonala valamennyiük emlékezetébe örökre bevéste magát. Ez az eset egyike volt azon kevés incidensnek, amikor az ügynökök fültanúi voltak annak, hogy a technikai kollégák hibát követtek el. De kezeskedtek arról, hogy a fiúk ezt soha ne feledjék. így hát a gyűjtőmunkájuk során titokban kuncogtak, valahányszor megjelent a Ripacs a látóhatáron.

Ezen az éjszakán azonban kabalájuk mégis elárulta őket. A Ripacs annyira belegabalyodott lelkének démonaival vívott csatájába, hogy felkapott egy ködarabot, és teljes erejével az általa Antikrisztusnak vélt személy házára hajította. Nem tudta, hogy a házban Ryan Steiner herceg lakik, de ha tudta volna is, a Ripacs ezer örömmel akasztotta volna rá az Antikrisztus nevet. Csak annyit fogott fel az egészből, hogy az épület kirí a többi közül, és az elméjére átmenetileg rátörő világosság fényében ráébredt, hogy az egyik ablak betörésével a környékbeli házak szintjére süllyesztheti ezt is.

A kő szétzúzta az adományok gyűjtésére szolgáló ablakot. A titokban működő ügynökök ereiben pár másodpercre meghűlt a vér, aztán egyikük végre visszanyerte lélekjelenlétét, és megszólaltatta az adat kiadását megállító Sípot. A szobában elhelyezett hangérzékelő vette a jelzést, és leállította a felvételt, de így tíz teljes percnyi anyag hiányzott a rögzítőből.

A tömörített anyagból hiányzó rövid rész nem tűnt igazán fontosnak. Másfél hét telhetett el, mielőtt egyáltalán valakinek eszébe jutott, hogy mit is tartalmazhatott az a bizonyos tízpercnyi rész, és még egy nap kellett, hogy mindezt kapcsolatba hozzák Galen Cox meggyilkolásával. Ekkorra azonban ez az információ már semmit sem ért.

Sven Newmark óvatossága még egy esélyt adott rá, hogy Galen megmeneküljön. Newmark feltételezte, hogy a Davionok titkosszolgálata minden Steinerre ráállít pár kémet, és hogy a kommunikációs csatornákat lehallgatják. Kapcsolatba kellett lépnie a közvetítővel, aki intézkedik Galen kivégzéséről, ezért elsietett a házból, melynek ablakait az üvegesek golyóálló táblákra cserélték, majd egy közeli sugárzóállomásra ment. Többször ellenőrizte, hogy követik-e, és mivel semmi ilyet nem vett észre, belépett a viziofon-állomásra, és tárcsázott.

Newmark a kameralencse elé tartotta kezét, hogy a vonal másik oldalán ne lássák őt.

–Jó reggelt, a virágárust keresem.

– Most épp nincs itt – biccentett felé egy keleti rajzolatú férfiarc a monitoron. – Hagy neki üzenetet?

– Szeretnénk megrendelni egy csokrot házhozszállítással il Capo számára a címvédő meccs után. – Newmark higgadtan beszélt, hangja egy pillanatra sem árulkodott arról, hogy épp egy ember halálát rendeli el. Az utalás il Capora Ryan ötletéből származott, aki Galen Cox beceneveként használta az elnevezést. Cox rangja olaszul il Commandante is lehetett volna, de az il Capo is ugyanezt jelentette, Ryannek pedig tetszett a hangzása, amitől Cox szinte bűnözőnek tűnt. Szergej Chou, akinek az emberei titokban már huzamosabb ideje megfigyelés alatt tartották Katrinát és Galent, értette az utalást, és a párocskáról írt jelentéseiben többször használta is.

– Értem. Ötezer bankó lesz.

– Rendben. Terhelje a Holdsugár számlára! – utasította Newmark. A Holdsugár egyike volt azon tucatnyi fantomcégnek, melyeket Ryan a fizetések elintézésre tartott fenn. Chou komputer–kalózai majd betörnek a számlára és megcsapolják, ami lehetővé teszi, hogy Ryan tagadja a merényletben való részvételét, amennyiben valaki lenyomozza a számláját.

Newmark megszakította a kapcsolatot, és visszatért a házba. A beszélgetésről készült egy felvétel, melyet Solaris City rendőrsége készített a Chou vonalaira programozott lehallgatón keresztül, és a poloska a Rendőrfőkapitányság számítógépeire töltötte az anyagot. A gépek azonnal másolatot készítettek a párbeszédről, majd ellenőrizték a szókincsét, hogy kivonatolják. A virágkötőre tett utalást átengedték, de kiemelték az „il Capo” kifejezést, méghozzá pontosan amiatt a veszedelmes hangzás miatt, amit Ryan Steiner oly nagyon kedvelt.

A gép a Szervezett Bűnözés osztályra továbbította a felvételt és a kapcsolódó jelentést. A hangokat azonnal összevetették a szervezett bűnözésben ismert figurák hangmintájával. Azonnal azonosították Chout, de Newmarkot nem. A számítógép tovább kutatott az Ismert Bűnöző, Média, Híresség és végül Politikus kategóriából származó hangmintákkal. Az első három ellenőrzés – melyek egyenként egy teljes napot vettek igénybe – nem hozott eredményt, mivel Sven Newmark sosem beszélt olyan nagy nyilvánosság előtt, hogy az a Solarisra eljuthatott volna.

Az utolsó ellenőrzés a Politikus kategóriában azonnal beazonosította volna a hangját, de arra további négy napot kellett várni, mivel a technikusok annyira el voltak foglalva azzal, hogyan lehetne rekonstruálni azt az adatállományt, amely abban a pillanatban sérült meg, mikor a Ripacs egy kővel bedobta Ryan Steiner herceg irodájának ablakát.