9

Zürich

Sarna Szektor, Egyesült Nemzetközösség

3056. január 24.

Deirdre Lear odanyújtotta kezét a fehér köpenyes férfinak.

– Deirdre Lear vagyok, Dr. Bradford. Örülök, hogy megismerhetem.

Bradford kistermetű ember volt, aki fiatalsága ellenére felettébb megtörtnek tűnt. Erősen megszorította Deirdre kezét.

– Én még önnél is jobban örülök e találkozásnak, Dr. Lear. – Bradford megpillantotta a Deirdre háta mögött álló két ápolónőt, akik Deirdrével együtt érkeztek továbbképzésre. – Mrs. Thompson, Mrs. Hanney, boldog vagyok, hogy önök is velünk tartanak. – Velük is kezet fogott, majd pedig széttárta karját. – Isten hozta mindnyájukat a Rencide Orvosi Központban. Lehet, hogy nem túl szívet melengető látvány ez a hely, de az itt dolgozó embereknek ez a mindene.

Deirdre nem ellenkezett Dr. Bradford véleményével, bár tudta, hogy a férfi túloz, főleg ha az ember figyelembe veszi, hogy milyen helyen építették fel a központot. Egy esőerdő közepén állt az épület, és a bejárathoz vezető göröngyös úton már messziről látni lehetett, amint kiemelkedett a fák közül. Amikor Deirdre megérkezett és kiszállt a kocsiból, annyi lábnyomot látott az úton a bejárat felé, hogy azt gondolta: a legtöbb páciens vagy gyalog jött, vagy pedig hordágyon cipelték oda.

– Azért építettük a központot itt, távol Daoshától, mert tudtuk, hogy a legtöbb vidéki ember fél bemenni a nagyvárosba. Az áramot Daoshából kapjuk, de vannak generátoraink is, azokat akkor használjuk, ha áramszünet van. – Rick Bradford elővett egy papírzsebkendőt a zsebéből, és megtörölte izzadt szemöldökét és ajkát. – Általában működig a légkondicionáló berendezés, de jelenleg éppen javítás alatt áll.

A repedezett padlólapok és a koszos falak mind javításra szorultak, azonban Deirdre ügyet sem vetett rájuk.

– Ugye százötven kórházi ágy van az épületben?

Bradford bólintott, és intett a látogatóknak, hogy menjenek utána az épület belsejébe.

– Emeletenként ötven. A földszinten van a gyermekgyógyászat, ahol a kiskorú betegek problémáival foglalkozunk, a műtét utáni rehabilitációt kivéve, ami a legfelső szinten található. Ott van az intenzív osztály és a sebészet is. Az első emeleten tartjuk a felnőtt pácienseket, ott kezeljük a fertőző betegeket (természetesen elkülönített helyiségekben), és ott van a terhességi osztály is, szintén elkülönítve.

– Természetesen. – Deirdre és Bradford egymásra mosolygott. – Majdnem kihagytam: a sürgősségi osztály a földszinten van. Ott található a traumatológiai műtő is. Van belső szabályzatunk is, de szerencsére nem kell túl gyakran ráhagyatkoznunk.

Anne Thompson fehér köpenye kezdett átnedvesedni a magas páratartalomtól. A nő megpróbált puffadt, pirospozsgás arcára némi komolyságot kényszeríteni.

– Van az épületben elfekvő a gyógyíthatatlan betegeknek?

Bradford megrázta a fejét. A kérdés hallatára kicsit elkomorodott.

– Tudom, hogy éppen ez az önök szakterülete, de nem volt arra kapacitásunk, hogy létrehozzunk egy elfekvőt. Remélem, önöknek majd sikerül. A kutatások terén akartam továbblépni, mire megérkeznek, de anyagi helyzetünk sajnos nem tette lehetővé, mivel egy évvel ezelőtt a kormány csökkentette a nekünk nyújtott támogatást.

Cathy Hanney összevonta a szemöldökét, halvány ívük majdnem összeért.

– Azt hittem, hogy ez a klinika független a kormánytól.

– Igen, független. – Bradford megállt a folyosó közepén, majd karját összefonta a mellkasán. – Főleg magánadományokból működtetjük a központot, és az emberek bőségesen adakoztak egészen a klánháborúig. Most azonban az emberek inkább más célokra adakoznak. Az Egyesült Nemzetközösség lakói fontosabbnak tartják a rasalhági menekültek ügyét, mint azon népek sorsát, akiket húsz évvel ezelőtt hódítottak meg. Legjelentősebb támogatónk Mandarin Tormano Liao, de az ő adományából csupán ennyire telik. Négy hónapon keresztül semmilyen pénzbeli támogatást nem kaptunk, de külső segítséggel szerencsére sikerült újra talpra állnunk.

Cathy a fejét rázta.

– De Victor Davion adománya, ami Szabad Kapellán keresztül jutott el ide, állami pénz. Én azt hittem...

Deirdre bal kezét rátette Cathy vállára.

– Nézd, lehet, hogy tiltakozásul jöttél ide Victor Davion kétes ügyei ellen. Tudom, azt hiszed, hogy meggyilkoltatta saját édesanyját...

– Mert ez az igazság.

Deirdre és Rick egymásra pillantottak, majd Deirdre megrázta a fejét.

– Nos, később majd beszélgethetünk erről, ha lesz rá időnk. Túl sok szabad percünk itt azonban biztosan nem lesz, mivel rengeteg embernek kell segítenünk. Ha pedig tudunk segíteni, engem nem igazán érdekel, kinek a pénzéből tartják fenn az intézményt, vagy kinek a pénzéből kapom fizetésem.

Cathy szúrós tekintete Deirdréről Rickre siklott, majd vissza.

– Ti az Egyesült Nemzetközösségből jöttetek, úgyhogy nektek bizonyára könnyebb elfogadnotok Victor pénzét, mint nekem. Az ő apja engedte a klánoknak, hogy lerohanják a Lyrán Nemzetközösséget, és az alma nem esik messze a fájától. A klánok elől Trellwanra, majd pedig az Alyinára menekült.

Deirdre megrökönyödött. Szikrázó szeme láttára Anne elsápadt, Cathyt pedig kilelte a hideg.

– Akkor elmondom neked még egyszer, utána pedig nem akarok többet beszélni erről. Amikor te befejezted a középiskolát, én Alyinán voltam. Egy kis orvosi rendelőt vezettem ott, és még nálad is fiatalabb fiúk és lányok jöttek hozzám teljesen totálkáros állapotban. Azért könyörögtek, hogy gyógyítsam meg őket. Legtöbbjüket azonban nem tudtam meggyógyítani. Végig kellett néznem haláltusájukat, láttam, ahogy sírnak kínjukban, hallottam, amint imádkoztak saját halálukért, miközben ott kísértett bennük a halálfélelem.

Deirdre érezte, amint feltör belőle a harag, de próbálta legalább szavaiban megőrizni nyugalmát.

– Akár Alyinaiak voltak, akár pedig olyan katonák, akik több száz fényévet utaztak egy olyan világba, amely nem is volt rajta csillagtérképükön, és ahol a halál várt rájuk, hidd el: vérük egyformán piros volt. Azért haltak meg, hogy te, miután befejezted tanulmányaidat, eldönthesd, hogy ide jössz, beállsz harcolni, vagy pedig felcsapsz ellenzéki politikusnak. Nekik nem volt választási lehetőségük. Azért haltak meg, hogy megfékezzék a klánokat, és hogy neked legyen jövőd.

– Te jártál Alyinán? – suttogta Anne Thompson, hogy szándékosan terelje el Deirdre figyelmét halálra vált társáról. – Te harcoltál a klánok ellen?

– Nem, én menekültem a klánok elől. – Deirdrének azonban mit sem enyhült haragja. – Amikor a klánok foglyul akarták ejteni Victor Herceget, elárasztották azt a területet, ahol az én rendelőm működött. Próbáltunk minél több embert kimenekíteni, míg mi magunk a bozótosban bujdostunk.

Rick a fejét rázta.

– Nem maradt a betegeivel?

– Twycross megmutatta nekem, hogy a Jáde Sólymok minden harci segélyállomást harci célpontnak tekintenek. – Mikor Deirdre felnézett, látta, hogy mindhárman rámerednek. – Megjártam mindkét helyet, mert beálltam a hadseregbe, és kineveztek a Tizedik Lyrán Gárda tagjának.

Anne szeme kissé felcsillant.

– Akkor is velük voltál, amikor megmentették Hohiro Kuritát Tenientén? – A kérdés végén reményteljesen felvitte a hangsúlyt, de ahogy Deirdre megrázta a fejét, lehervadt arcáról a remény.

– A háború hátralevő részét Alyinán töltöttem, mert menekülnöm kellett a klánok elől.

– És?

Deirdre nagy nehezen kierőszakolt magából egy halovány mosolyt, Anne nagy megelégedésére.

– Vége a mesedélutánnak. Azért vagyunk itt, hogy továbbképzésen vegyünk részt, és minél több embernek tudjunk segíteni. – Látva Anne csalódott ábrázatát, kissé megenyhült. – Igen, találkoztam Victor herceggel, és esetleg, talán majd még mesélek kávészünetben.

Anne arca felragyogott, Cathy pedig megpróbálta összeráncolni a homlokát, de nem volt elég ereje hozzá. A szőke nő bocsánatkérően szólt feléje:

– Nem akartam alábecsülni az érdemeit Dr. Lear. Én csak...

Deirdre megölelte a másik nőt.

– Tudom, csak néha az ember annyira belebonyolódik saját gondolataiba, hogy nem látja az érem másik oldalát. Azt hiszem, legjobb lesz, ha orvosi munkánkra figyelünk politizálás helyett.

– Adja Isten. – Dr. Bradford rámutatott egy ajtóra a folyosó végén. – Az ott a női öltöző. Ott találnak maguknak zárható szekrényeket. Legjobb lesz, ha leteszik holmijaikat, mielőtt munkához látunk.

Deirdre látta, hogy kollégája még mondani akar valamit. Amikor a másik két nő bement az öltözőbe, odafordult Dr. Bradfordhoz, és elmosolyodott.

– Bocsásson meg ezért a kis nézeteltérésért.

Rick vállat vont.

– Nem ez az első eset, hogy ilyen történt. Többen ellenzik, hogy Tormano Liao támogasson minket, mert egyesek szerint Tormano csak az alkalomra vár, hogy lecsapjon. Ami engem illet, én szívesen elköltőm a pénzét, ameddig látom, hogy céljának tekinti az életszínvonal javítását Zürichen. Most, hogy számíthatunk a külső segítségre, emiatt már nem kell aggódnunk.

– És mi a helyzet itt? Nagyon rosszul állnak a dolgok?

Bradford vállat vont.

– Ezt nehéz megmondani. Az Egyesült Nemzetközösségben az átlagéletkor 97,8 év, nem tekintve a nemek közti különbséget. Zürich azon világok egyike, amelyek rontják ezt az átlagot. A bolygón bizonyos mértékű javulást lehetett megfigyelni a háború előtt, hála Maximilian Liao-nak. Többek között emiatt szentel ekkora figyelmet a bolygónak Tormano. Az embereknek csupán meg kellett bízniuk Max fiában is. Sun-Tzu pedig Tormano érdeklődésének köszönhetően lépett fel a helyi kormányellenes és forradalompárti mozgalmak ellen.

Deirdre felemelte kezét.

– Már zsong a fülem a politikától, uram. Inkább az itt jelenlevő orvosi problémák érdekelnének. A legtöbb gyakori betegséget ki kéne irtani.

– Az már megtörtént. Jelenleg egy helyi influenzajárvánnyal küszködünk, amelynek van már egy-két áldozata is az idősek és a gyerekek körében. Állandóak azon fáradozunk, hogy minél kevesebben essenek áldozatul ilyen és hasonló betegségeknek. Ha megkezdődik egy influenzajárvány, hirdetéseket sugározunk a holoviden, hogy minél többen oltassák be magukat a betegség ellen. Ezen kívül főleg élősködőkkel és baktérium okozta fertőzésekkel állunk szemben, ritkábban vágott sebet vagy törést is el kell látnunk. Igen ritkán előfordul még a nemi erőszak, rendszerint akkor, ha egy helyi lány összejön egy Dao-shába tartó katonával vagy látogatóval.

– Abból, amit elmondott, arra következtetek, hogy a nemi erőszakok nagy részét eltussolják.

– Igen, úgy valahogy. Ha elkapnak egy férfit, a következők várhatnak rá: ha a nő nem esik teherbe, a férfi a nő által kiszabott büntetést köteles fizetni, de ha a nő úgy óhajtja, a férfit kasztrálják. Ha viszont nem tud fizetni, mindenképpen kasztrálják, majd a nő rabszolgája lesz, és addig kell dolgoznia, amíg munkája fel nem ér a ki nem fizetett büntetés mértékével. Ezután pedig megölik.

– Micsoda barbárság! – fakadt ki ösztönösen Deirdre, bár tudta, hogy szavait könnyen rasszista megnyilvánulásnak értelmezheti valaki.

– A Zurok számára egyáltalán nem az. Ha viszont a nő teherbe is esik, a férfit kivégzik, mihelyst a gyerek világra jön. A férfi a lelkét áldozza fel a születendő gyermekért. Az ő kultúrájukban ennek igen is van értelme.

– De akkor miért nem bánnak ugyanígy egy idegen férfival?

– A Zurok minket alávaló népeknek tekintenek. Éppúgy nem akarják, hogy alávaló lélek költözzön testükbe, mint ahogy mi sem akarjuk, hogy egy kecske lelke költözzön belénk. – Bradford elmosolyodott. – De hát a szexuális erőszak ritka eset a Zurok kultúrájában.

– Gondolom, nincs sok esélyük az ilyen férfiaknak. – mondta Deirdre és összefonta karjait. – Gyakran fordulnak elő bűncselekmények?

Rick elgondolkodott.

– Nem túl gyakran. Néha összeverekszik néhány ember, nagy ritkán valakit megkéselnek. Esetenként eldördül egy-egy revolver.

Deirdre bólintott.

– Értem. És ezek az esetek afféle otthoni nézeteltérésekből erednek, vagy esetleg szervezett bűncselekményekről van szó?

– A forradalompártiak itt élnek kinn a dzsungelben, de nem nagyon törődünk velük. Négy éve vagyok itt, de még csak egy ilyen betegem volt. Neki elfertőződött a törött lába. Ez minden. Néha összefognak a daoshai rendőrség ellen. Az is előfordult, hogy összeverődtek egy csapatba, és elindultak megfigyelő útra a dzsungelbe. De nem sok vizet zavarnak. Semleges területen vagyunk.

Deirdre fölhúzta a szemöldökét.

– Van még valami, doki? A fiam Daoshában van a házvezetőm lányával. Biztonságban van?

– Egészen biztosan. A Zhanzheng de guang soha nem lő polgári célpontokra. – mondta Bradford és megnyugtatóan elmosolyodott. – De akár ide is hozhatja a fiát, ha az megnyugtatja. El tudjuk helyezni az ambuláns osztályon. Azt a részleget a helyi betegeink részére és saját dolgozóink részére tartjuk fenn. A feleségem áll az élén.

– Azt hiszem, élni fogok a lehetőséggel, köszönöm. Egyébként is szívesen látnám Davidét napközben.

– Értem. – Rick megpillantotta a két nővért, amint közeledtek feléjük a folyosón. – Hát, akkor folytathatjuk felderítő túránkat. Itt van a baleseti osztály, ami...

Lyons

Isle of Skye, Egyesült Nemzetközösség

Peter Davion csoporttársaival a Hart of Gold fogadóban üldögélt, figyelmét azonban a sarokban levő holovid képernyő kötötte le. Az egész képernyőt jól látta, mivel az az asztalokat elválasztó korlát felett helyezkedett el. A helybéli bemondónő szerepelt a képernyőn, kék blúzban és sárga gyapjú kardigánban. Bal válla felett a Sarna Szektor térképe látszott. A térképen négy világ hirtelen apró kis pontokká változott. Ezek a pontok robbanást jelképeztek.

Peter felemelte a kezét, és csendre intette két barátját.

„... egész támadássorozat, ami számos csapatot és rendőrségi épületet eltalált Zürichben, Aldebaranban, Stykben és Gan Singhben. A Liao-párti Fény Háború osztag magára vállalta a felelősséget a támadásokért. Azt nyilatkozták, hogy egészen addig folytatják Victor Davion törvénytelen kormánya ellen a küzdelmet, amíg a Sarna Szektort nem egyesítik a Kapellán Konföderációval. Egyesült Nemzetközösségi tisztviselők annak tulajdonították a lázongást, hogy ’a konzervatívok nem hajlandók eltűrni, hogy honfitársaik jól járjanak’.”

Peter megrázta a fejét, majd észrevette, hogy egyik testőre a szomszéd asztalnál ugyancsak a fejét rázza.

– Sun-Tzu egyre vakmerőbb. Valakinek megmagyarázhatná neki, hogy nem forgathatja vissza az időt.

Eric Crowe egyetértően bólintott, majd a Timbiqui Dark feliratú üvegéből töltött magának.

– Játszadozik a bácsikájával. Tormano már régóta azt hangoztatja, hogy visszatér, és átveszi a trónt. Most, hogy az ön bátyja egyre jobban hanyagolja Tormano Szabad Kapellával kapcsolatos törekvéseit, Sun-Tzu igen kíváncsi arra, hogy ez mennyire érinti kellemetlenül a nagybácsit.

A Crowe-val szemben ülő férfi megvakarta rövid szőke haját.

– Lehetséges, Eric, de az is lehet, hogy Sun-Tzu csupán arra kíváncsi, mennyire gyengült le a határőrségünk a Sarna határnál. Most, hogy a klánok a nyakunkon vannak, néhány világ igencsak kecsegtető zsákmánynak tűnhet.

– Igazad van, Ben, de Sun-Tzu-nak nincsen olyan erős hadserege, amellyel el tudna venni tőlünk egy egész világot. – Peter felsóhajtott, ahogy szavai visszhangzottak a fejében. – Vagyis, lehetséges, hogy el tudna foglalni egy világot, de megtartani semmiképpen sem tudná.

Előbb-utóbb visszaszereznénk, és az jókora csorbát ejtene a tekintélyén. Ezenkívül valószínűleg annyira megharagudnánk rá, hogy alaposan visszavágnánk. Olyan dolgokat tennénk vele, amilyenektől nem kell tartania a bácsikája részéről.

– De mi van akkor, ha Sun-Tzu a Szabad Világok Ligájából támad? – Ben előredőlt, és az asztalra tette félig teli sörösüvegét Eric üvege mellé. – Ha a Szabad Világokból indulna, majd pedig a határnál visszavonulna, nem hiszem, hogy követnénk.

Peter megfogta sörösüvegét.

– Thomas Marik azt nem engedné meg, mivel fia Új Avalonon áll orvosi kezelés alatt. Persze egy ujjal sem bántanánk a fiatal Joshuát, de Thomas nem bízik bennünk. Ha pedig Joshua leukémiáját mégsem sikerül meggyógyítani, akkor Sun-Tzu feleségül veszi Thomas lányát, és így megszerzi a trónt.

– Ez lenne az első eset évszázadok óta, hogy egy Liao bármit is megszerez. – Eric felemelte sörösüvegét, és kissé meglengette a levegőben, hogy odaszólítsa a pincért. – Az egész csupán játék, amelyben Sun-Tzu-nak van még néhány lehetősége arra az esetre, ha Kai Allard-Liao legyőzné Wu Deng Tangót. Vagyis, ha Kai – ahogy sokan biztosra veszik – megveri Tangót.

– Meg fogja verni. – Peter kortyolt egyet söréből, majd elmosolyodott. – Én az Új Avaloni Katonai Akadémián tanultam, amikor Kai utolsó éves volt. Ő volt az első olyan ember, aki La Mancha előrejelzései ellenére nyerni tudott. Ha valaki, aki vesztésre áll, végül mégis győz, bizony nem fog megijedni egy csatamechben trónoló Liao-pártitól.

A három férfi elkacagta magát, de egy, a bárnál ülő törzsvendég mérges felhördülésével beléjük fojtotta a nevetést. Peter felkapta a fejét. A holovid képernyője éppen egy tüntető tömeget mutatott, amint vízágyúkkal támadják őket a rendőrök. Azt hitte, korábban már hozzászokott az ehhez hasonló dolgokhoz, de most mégis beleborzongott a látványba. Várjunk csak, ez a Szabadság Tér a külvárosban. Ki kellett, hogy ürítsék az utcát, mielőtt a játékok ma este elkezdődnek! Nem is tudtam, hogy tüntetők vonultak fel!

– Na jó, végül is szólásszabadság van – rikoltotta a törzsvendég –, legalábbis, ha a Davion nevet viseljük.

– Ön mit vár egy olyan embertől, aki meggyilkolta a saját anyját?

Peter látta, amint a két testőr elindult a hátsó ajtó felé, hogy utat törjenek neki. A férfi utánuk indult – már megtanulta, hogy életét nyugodtan testőreire bízhatja. Ez alkalommal azonban előbb kosárlabdázott, majd pedig rengeteg sört ivott meg, és ez jelentősen lelassította agyműködését.

– Victor egy elvetemült kis tökmag, aki hisztériás rohamban tör ki, ha valamit nem kap meg azonnal – mondta fennhangon a törzsvendég, majd körbenézett a helyiségben. Mindenki egyetértően bólogatott.

– Látják, mindenki egyetért velem!

Peter előrelépett, és megfogta a korlátot.

– Én nem értek egyet.

– Hogyan?

Peter felemelte a fejét, és látta, hogy az emberek megdöbbentek, mikor felismerték őt. Többen elsápadtak, majd pedig mosolyogva sugdolózni kezdtek társaikkal. Néhányan dühösen és megvetően néztek Peterre, legtöbbjük azonban széles mosollyal figyelte Petert és a bárpultnál ülő törzsvendéget.

– Azt mondtam, hogy nem értek egyet az ön kijelentésével. Kétlem, hogy a jelenlévők közül bárki jobban ismerné Victort, mint én. – Peter testén végigcikázott az izgalom, ahogy lassan elfojtotta saját haragját. Megnyugodott, ez a nyugalom pedig még a haragnál is nagyobb erőt adott neki. Egész lényét átjárta a kellemes érzés, és hirtelen megértette, mi is folyik a helyiségben.

Ha Peter valami miatt felbosszantja magát, rendszerint összezavarodik az elméje, most azonban nem ez történt. Gondolkodása teljesen tiszta volt, szinte érezte, amint lüktet a fogadó – mégpedig olyan ritmusban, ahogy ő akarta. Látványosan elmosolyodott, szürke, merev tekintete szándékosan annyi szempárral találkozott, amennyivel csak tudott.

– Azzal egyetértek, hogy a testvérem kistermetű, de véleményem szerint nincs túl sok olyan ember, aki ne lenne az. – Hetykén vállat vont, mire a tömeg nevetésben tört ki.

Igazad volt, Katrina. Nemrég egy Kelswa-Aptos elleni kosárlabdameccs után Peter kapott egy hololemezt húgától. Ezen a lemezen a húga arról próbálta meggyőzni Petert, hogy ha túlzottan dühbe gurul – akár sportról, akár valami más apró-cseprő dologról van szó – azzal csak árt magának. Azt magyarázta a lány, hogy ha Peter már ilyen lényegtelen dolgokban sem képes magán uralkodni, akkor nagyobb felelősség esetén senki sem fog megbízni benne.

Majd pedig alaposan letolta Petert, mert valamit oda akart vágni a képernyőhöz. Peter megnyugodott, és végighallgatta húgát, aki azt magyarázta, milyen sokra vihetné hírnevével és eszével, ha uralkodni tudna saját indulatán. A lány tanácsára először akkor próbált meg javítani viselkedésén, amikor sportolt. A tanács hasznosnak bizonyult. Megteremtette saját belső békéjét, s ennek köszönhetően nem csak a teljesítménye javult, hanem képességei is.

A törzsvendég csípőre tette a kezét.

– Victor akkor is csak egy kis mitugrász.

– Valóban? – Peternek tágra nyílt a szeme. Alaposan megforgatta fejében a kérdést, majd közömbösen vállat vont. – Tudja valaki, hogy milyen egy mitugrász? Vannak sejtéseim, de mégsem tudom igazán, mit is takar ez a szó. Ön talán tudja?

A törzsvendégnek tátva maradt a szája. A férfinak alig volt egy kis haj a feje búbján, arcán pedig kecskeszakáll éktelenkedett. Kinyitotta a száját, mivel mondani akart valamit, majd pedig összeráncolta a homlokát, és nem szólt egy szót sem.

Peter nem hagyta, hogy a törzsvendég megszólaljon.

– Van valakinek ötlete?

– A mitugrász egy bosszantó tökfilkó – hangzott hátulról.

– Hmmmm, bosszantó tökfilkó. – Peter fintorgott. – Hát igen, azt rá lehet fogni Victorra, hogy bosszantó. Számára a pihenés azt jelenti, hogy egyszerre csupán két feladaton dolgozik a normál munkatempója helyett. Az pedig nem túl nagy élmény. Na de tökfilkó... – Megrázta a fejét. – Ennek a szónak a hallatára nekem egy jelentéktelen személy jut az eszembe. Abban pedig azt hiszem, mindnyájan egyetértünk, hogy Victor korántsem jelentéktelen személyiség.

Erre újra nevetés tört ki, de a törzsvendég ezt sziszegte:

– A maga anyjának a lelke is az ő lelkén szárad!

Peter elsápadt. Újra kezdett feltörni belőle a harag, amelyet aztán megint sikerült elfojtania. Felegyenesedett, és háta mögött összekulcsolta a kezét.

– Uram, semmi kétségem nincs afelől, – hogy ön abban a hitben él, hogy alá tudja támasztani érvelését. Ha így van, kérem, tudassa velem, hogy intézkedhessek.

– Úgysem tenne semmit.

– Ha ön tudná, ki gyilkolta meg az édesanyját, ön talán nyugodtan ülne a babérjain? – kérdezte nyugodtan Peter.

– Én nem Davion vagyok.

Peternek sikerült higgadtnak mutatkozni, bár belsőjében heves csatát vívtak indulatai.

– Én sem, uram. Én Steiner-Davion vagyok. Akárcsak Victor és Katrina, vagy Arthur és Yvonne. Ön gúnyt űz belőlünk és anyánk iránt érzett szeretetünkből. Sőt, azt állítja, hogy édesanyánk olyan szeretetet ébresztett alattvalói szívében, amely szeretettel még saját gyermekei sem viseltettek iránta. Nyugodtan pocskondiázza csak a bátyámat, de anyámat ne merje akár egy rossz szóval is illetni.

– Na, és ha magát sértegetem? Akkor talán ideszaladnak a rendőrei és karóba húznak engem?

– Nem. Én olyan vagyok, mint a bátyám, Victor. Soha nem kérek mástól olyat, amit magam is meg tudok tenni. – Peter a korlátnak dőlt. Széles mosoly jelent meg ábrázatán, mely egyszerre volt gyöngéd és fenyegető. – De talán jobb megoldás lenne, ha meghívnám önt egy italra...

– Nem fogok egy magafajtával inni a bátyja egészségére.

– Akkor igyunk anyám emlékére. – Szinte visszhangzottak Peter szavai. Érezni lehetett, hogy a helyiségben megváltozott a hangulat. Nem sokkal azelőtt még viccelődtek, szórakoztak az emberek, mostanra azonban igen fagyos lett a levegő, és néma csend ült a tömegre. – Ha még anyám emlékére sem hajlandó velem együtt inni, mi mást tehetnék még, hogy megérintsek egy ilyen hűvös lelket? Meghívom magát az összes jelenlévővel együtt. Anyám emlékére.

A törzsvendég próbált hajthatatlannak látszani, de a tömeg Peter oldalára állt. A törzsvendég keze többször is ökölbe szorult, végül azonban vállat vont.

– Rendben. Ez az első eset, hogy olyan valamire iszom, amelyből korábban csak károm származott.

– Nem, barátom. Éppen ellenkezőleg. Én vagyok az, aki saját zsoldját költi. – Peter elővette tárcáját és kirántott belőle egy maroknyi bankjegyet. – Élvezzétek hát, hiszen mostantól fogva egy hónapig nem lesz mit italra költenem.

Az emberek összebeszéltek, és nevettek, Peter pedig velük nevetett, bár nem értette, mit is mondanak. A szívéből feltódult vér mennydörgésként lüktetett fejében, majd amikor szédülni kezdett, elmosolyodott. Ez hihetetlen! Katrinának igaza volt. Ez egyszerűen fantasztikus! Peter ujjongott, mire a tömeg vele együtt kezdett zengeni, szinte elfojtották Peter nevetését. Valósággal mámorosan érzem magam, és még csak azt sem mondhatom, hogy az ital miatt. Ha ez ilyen érzés, soha életemben nem lesz többé szükségem alkoholra!