42

Az álomnak két kapuja van, az egyik egyszerű szaruból, amin az igaz szellemek könnyedén járnak át, a másik fényességes és tündöklő elefántcsontból, ,

de csalók a képek, miket az alvilág küld rajta által a fény felé.

Vergilius, Aeneis

Avalon City, ÚjAvalon Cruicis határvidék, Egyesült Nemzetközösség 3057. december 10.

Sürgető kiáltás ébresztette Francesca Jenkinst, de a sejtelmes homályban nem látta, ki szól hozzá. Ruhátlanul feküdt a földön, fázott, és hirtelen ráébredt, hogy a hűvös, nyirkos köd nem fogja eltakarni meztelenségét az elől, aki szólítja. Úgy tűnt, a furcsa helyet, ahol magát találta, valami ismeretlen, alulról jövő fény világítja csak meg, de nem látott sem plafont, sem falakat maga körül.

A kiáltások a padlóra irányították a figyelmét, amelynek hideg, síkos felszíne azonnal magába szívta a teste melegét, ahogy hozzáért. Arra gondolt, hogy talán üveg, de nem volt biztos benne. A köd, a hideg, saját meztelensége és a szűnni nem akaró kiáltások teljesen összezavarták, minden ismeretlennek tűnt előtte. Valami nem volt rendben, és érezte, hogy hatalmába keríti a félelem.

Ahogy lefelé nézett, lassan, bizonytalanul összeállt előtte a kép. Egy műtőt látott kék köpenyes orvosokkal és nővérekkel, akik idegesen szaladgáltak egy acélasztalon fekvő test körül.

- Elveszítjük. Epinephrint! Készítse a defibrillátort!

- Csökken a vérnyomás.

- Lélegeztetőt! Most!

Az egyik ember félreállt, hogy helyet adjon a másiknak a beteg feje mellett, és Francesca önmagát látta az asztalon. Ahogy az orvos feltette az oxigénmaszkot a beteg arcára, a saját száján és orrán érezte a nyomást. Újra lenézett, próbált koncentrálni, és hirtelen rájött, hogy ő fekszik azon az asztalon.

Összeszedte minden erejét, és feltérdelt. Összekuporodva bámulta az orvosokat, ahogyan a teste körül sürgölődnek. Itt vagyok, és nézem őket, de ott lent is én vagyok. Hogyan lehetséges ez?

Ekkor egy erős fény villant fel Francesca előtt. A nő összerezzent, és nézte, ahogyan egy elmosódott alak válik ki az erős fényből.

- Ne félj, Francié, többé már senki nem bánthat.

- Anya? - kérdezte a nő hitetlenkedve, mert valami odabenn azt mondta, nem lehet az anyja, aki hozzá szól, az alak és a hang mégis az övé volt.

De hiszen anya már meghalt.gondolta tétován, aztán hirtelen összeállt benne a kép. A fény, a köd, hogy saját magát látta odalenn, minden egybevágott, és a felismerés hatalmas visszhangot vert az agyában.

- Én is meghaltam. á

Anyja lassan, bánatosan bólintott, ahogyan mindig tette, ha Francesca valami rosszat csinált.

- Eljöhetne az időd, igen.

- Anya?

- Francié.

Hideg futott át Francesca egész testén.

- Ez a menyország? - kérdezte.

- Az úton állsz. Végül majd odajutsz - válaszolta az anyja, és mosolya nagyon távolinak tűnt a földről felverődő fényben. - Hamarosan együtt leszünk újra, alig várom már azt a napot.

- Most nem maradhatok veled?

- Bárcsak lehetne, Francié, de előbb vezekelned kell a bűneidért.

- A bűneimért? Milyen bűnökért? Én csak azt tettem, amit te is tettél volna, anya. Megmentettem Joshua Marikot - mondta kétségbeesetten, és rámutatott a csípője felett deformálódott húsra. - Majdnem meghaltam - tette hozzá, aztán újra lenézett az orvosokra. - Meghaltam...

A bűneid nem csak a te hibád, Francié. Téged becsaptak.

- Nem - ‘kapta fel a fejét Francesca , én vertem át őket. A Davionok még csak nem is sejtették, hogy én Jirik vagyok. A szüleid elmondtak nekem mindent, anya, mindent, amit te mondtál volna el, ha velem vagy.

- Drága, drága Francié - mondta anyja szánakozó hangon, s ettől a nő úgy érezte, mintha valami jéghideg kéz markolna a gyomrába ,

nem csak azért jöttem el Castorrol az apáddal, mert szerettem, hanem azért is, mert semmi nem volt már ott, ami engem a Szabad Világok Ligájához kötött volna. A nagyapámat a polgárháborúban ölték meg, mielőtt én megszülettem, mert a SAFE azt hitte, hogy Anton Marik szövetségese. Aztán a SAFE elkapta a szüléimét is, mikor Castort elfoglalta az Egyesült Nemzetközösség. Az egyetlen oka, hogy nem öltek meg engem is, hogy apáddal voltam akkor éjszaka.

- De azt mondták...

- Csitt, gyermekem. Azt mondták, amit hallani akartál. Mit gondolsz, miért változtattam Jenkinsre a nevem, és nem Jirikre, miután elváltam apádtól?

- Hogy biztonságban legyél a Davionoktól.

- Nem, Francié, nem. Azért tettem, hogy úgy nőj fel, mint bárki más, aki az Egyesült Nemzetközösséghez tartozik. Nem akartalak a múltamhoz kötni. Jól éltünk itt. Ez az otthonod, de te elárultad. Ezért kell vezekelned, ezért nem lehetünk együtt.

Érzések és a gondolatok összekeveredtek az ismételt sikertelen defibrillálás hangjaival Francescában. Az édesanyjával szeretett volna lenni újra, de az, anyja szavaiból áradó fájdalom mélyen belé vágott. Ebből a belső fájdalomból először a harag emelkedett ki azok ellen az emberek ellen, akik a nagyszüleinek adták ki magukat, aztán elkapta az érzés, hogy bárkit feláldozzon, aki akár csak gondolatban a Davionok ellen van.

- Hogyan vezekelhetnék, anya? - kérdezte gyötrődve, mire az anyja rámosolygott a ködön át.

- Használd, amit tanítottak neked, és amit még tanulni fogsz. Fegyvert csináltak belőled, hát vágd le a kezeket, amelyek ezt tették veled. Azok, akiket az ellenségednek tartottál, segíteni fognak neked, hogy visszakapd a becsületed, és akkor anyád szíve eltelik örömmel - mondta, és a köd lassan oszlani kezdett, a fény elhalványult. - Légy erős, Francié. Akik ártani akartak a jótevőidnek, meg kell, hogy fizessenek tettükért.

Francesca megpróbált felállni, és megérinteni anyja halványuló alakját, de a köd kavarogni kezdett, és ő megszédült. Elesett, könyökét, térdét a padlónak ütve. Lenézett és látta, hogy az orvos a testéhez közeledik a defibrillátorral.

- Kész.

Hallotta a hangját, és érezte, ahogy az áramütés átöleli a testét. Visszatérek az életbe, és vezekelni fogok.

- Ver a szívem, doktor - mondta halkan, és mosolyogva hagyta, hogy a sötétség elborítsa.

Galen elismerően pillantott végig Curaitisen és a mögötte álló apró emberen.

- Gratulálok, Dr. Simons, azt hiszem, sikerült.

- Köszönöm, Cranston titkár - válaszolta Simons, és vállát megvonva megtörölte a szemüvegét. - Csak egy kis trükk volt, amivel abérgyilkosok a társaik lojalitását igyekeznek erősíteni. Drogokat használnak, hogy az ember elveszítse az eszméletét, aztán valami csodálatos helyre viszik őket. Azt mondják nekik, hogy a menyországba jutottak, és minden kívánságukat teljesítik három napig. Aztán újra elaltatják őket, és visszahozzák a valós világba. A „földöntúli” tapasztalataik megerősítik a dogmába vetett hitüket. Francescával ugyanezt csináltam a kulturális örökségünkben található állandó képek segítségével. A megfelelő gyógyszerek és a lenti kiváló videóvetítő segítségével olyan bizonyítékot és végkövetkeztetést adtunk neki, amit sem megkérdőjelezni nem tud, sem pedig megtagadni.

A holografikus monitorra kivetített műtős jelenetet az egyik holovid sorozatból vettük, amit Jenkinsről csináltak - intett a fejével Curaitis a terem felé.

- Tudtam, hogy már láttam - csóválta meg a fejet Galen. - A színésznő, aki az anyját játszotta, Gina Winters volt, ugye? Ha jól emlékszem, ő játszotta az anyaszerepet a sorozatban, amit Francesca életéről csináltak. Hogy sikerült rábeszélni, hogy vállalja el? - kérdezte, mire Curaitis arcán kétértelmű mosoly jelent meg.

Galen nem emlékezett, hogy látta volna valaha is mosolyogni a férfit.

- Winters kisasszony szeretett volna megjelenni egy kulturális összejövetelen a herceg oldalán. Azt hiszi, ez jót tesz majd a karrierjének.

- És maga beleegyezett, hogy ilyen közel kerülhessen a herceghez?

A herceg hajlandó ezt megtenni neki.

- És nem lesz ez jó alkalom, hogy ez a nő elmondja mindenkinek, ami itt történt? - kérdezte Galen haragosan, de a Curaitis arcán csak ritkán megjelenő mosoly lassan mármár vigyorrá szélesedett.

Van egy könyvvizsgáló az adóhivatalban, aki észrevette, hogy a hölgy orvosi kiadásoknak számolt el tüzesjégre és egyéb illegális szintetikus gyógyászati anyagokra való kiadásokat. Egy ilyen botrány azonnal véget vetne a karrierjének.

Galen bólintott, és átnézett az előbbi kis színjáték kedvéért összeállított díszleteken. Francesca ott feküdt az üvegpadlón. Almában törékenynek és ártatlannak tűnt, mint egy gyerek.

Aludj csak, Francesca - suttogta maga elé. - Ha felébredsz, soha többé nem érzed már ezt a békét.

 

43

A történelem engem fog igazolni.

Fidel Castro

Lobo Negro űrjáró Wotan, Jádesólyom megszállási zóna 3057. december 10.

Vlad felkapta fejét a figyelmeztető kürtjelzésre. Ordasának ablakán át látta, hogy az éles fehér fények kialszanak, helyettük vörösek izzanak fel, amitől olyan sötétség lett a mech körül, mint az űrben, amelyen át a hajó jött. Papír és más szemét kavarodott fel a hajó rakterében, mihelyt a csapat beindította a hajtóműveket, és a légnyomás kiegyenlítődött.

Ránézett a monitorára, majd bekapcsolta a rádiót.

- Csillagezredes, ejtőkapuk egy kilométeren nyitva. Földet érés két percen belül.

- Minden a terv szerint, helyes - válaszolt Ulrik hangja a fejhallgatón keresztül. - Elküldette az üzenetet?

- Igen, uram.

- És nem hallgatott bele?

- Nem, csilíagezredes. .

Nagy volt a kísértés, hogy belenézzen az üzenetbe, amit Ulrik vele küldetett el a Komsztáron keresztül, de tudta, hogy egy pontot veszítene kettejük kis játékában, ha megtenné. Láttam, hogy felvétel készült rólam szeptember 13án, a tárg)>alásod előtt. Nem tudom, hogy miért pont most küldted el. Nem is akarom tudni.

- Helyes. A csillagalalűatának az élére én állok. A többiek megkapták a megfelelő utasításokat, de nekünk különleges feladatunk van.

- Mi fogjuk megkeresni Chistu kánt. Itt van, Wötanon. A feladatunk

megtalálni, és megölni.

' Vlad elgondolkodva vonta össze a szemöldökét.

- Kihívta magát, uram?

- Én is legalább ennyire meg voltam lepve - válaszolta Ulrik, és Vlad tisztán érezte a hangjából a Jádesólyom vezér ostobasága felett érzett megvetését. — A Sólymokat a rugalmatlansaguk fogja elpusztítani.

- Lehet benne valami - mondta csendesen Vlad, aztán hozzátette: - Még egy dolog, csillagezredes.

- Igen?

- Emlékszik rá, hogy nem lelkesedtem a választási lehetőségért, amit nekem adott, ha maga meghal itt Wötanon, én pedig esetleg túlélem.

- Igen.

- Azt hiszem, megtaláltam azt a bizonyos harmadik alternatívát, ami sokkal jobban tetszene.

- Mi lenne az? - kérdezte óvatosan Ulrik.

- Ha az új ilkán felbontja a fegyverszünetet, a túlélők és én a lehető leggyorsabban Terra felé indulunk, és elfoglaljuk, mielőtt még az ilkán teszi meg.

Ulrik csak némi hallgatás után válaszolt, és ez meglepte Vladot.

Reméltem, Vlagyimir a Wardenek házából, hogy ez a lehetőség nem fog megfordulni a fejében. Azt hiszem, mindenkinek az lesz a legjobb, ha ma velem együtt hal meg itt.

A földet érést jelző kürtök felharsantak, mielőtt Vlad válaszolhatott volna. A mech megbillent alatta, ahogy az űrjáró nem túl finoman földet ért, és a leszálló motorok utánégetőjének füstje bekavargott a hajó rakterébe. Zöld fény villant fel a mech irányítópultján, és Vlad elindult az Ordassal egy Fekete Sólyom után. A mechek pillanatok alatt elhagyták a hajó fedélzetét, és eltűntek a wotani éjszakában.

A sötétség valósággal forrt, teli volt mozgással. A Borealtown körüli hegyek hullámzó oldalában mindenfelé űrjárók ültek, mint hatalmas fémgombák. Kirakták terhüket, aztán óriási ezüstfényű csíkot húzva újra felemelkedtek, hogy távolabb várják ki, honnan kell majd túlélőket felvenniük, vagy kiüríteniük a bolygót, ha a dolgok esetleg rosszra fordulnának.

Űrvadászok cikáztak át a fekete égen Borealtown felé, és rubinszínű villámok tűntek fel mindenfelé a városban, ahogy lézerágyúkkal próbálták leszedni őket a védők. Válaszképpen a Farkas pilóták különféle

fegyverekből tüzet zúdítottak a városra. Mindenfelé robbanások világították be az éjszakát, és egyre több tűz gyulladt az utórobbanások nyomán.

Vlad készítette a becslést az egész támadás kimeneteléről. Tudta, hogy négy Jádesólyom frontvonali egység vár Borealtownban a Farkasokra, de tudta azt is, hogy még a twycrossi túlélők csatlakozása után sincs annyi ember, akikkel pótolni lehetne a Wotanhoz vezető hosszú úton szenvedett vesztségeket. Egy ilyen háttérrel kezdett támadás öngyilkosság volt, Vlad mégis úgy érezte, hogy a hadviselésnek ez a meg-másíthatatlannak tűnő szabálya ott, arra az éjszakára nem érvényes.

Érezte, hogy teljes nyugalom és magabiztosság önti el, ahogy csillagával körbevette Ulrikot, és elindult a város felé. Nem tudta, hogy élni vagy meghalni jötte erre a bolygóra, de nem érzett félelmet. Ugyanezt érezhette vajon Natasa, mikor úgy döntött, hogy hátramarad Twycrosson? Amikor hírét vette halálának, az első pillanattól pontosan értette, hogy a nő miért tette, amit tett.

Vlad tudta, hogy nem halhatatlan, de hirtelen úgy érezte, hogy része valami olyannak, ami halhatatlan lehet. A wotani harc fogja eldönteni a klánok sorsának következő tíz évét, és talán komoly szerepet fog játszani a következő húsz, kétszáz vagy akár kétezer év alakulásában. Amit Alekszander Kerenszkij három évszázaddal korábban elkezdett, az itt, Borealtownban, ebben a csatában, melyet soha nem fognak elfelejteni, valamilyen formában véget ér.

Vlad bőrén furcsa, szinte vadállati előérzet borzongott végig, valami hiperérzékenység, ami arra késztette, hogy felemelje mechje karját abban a pillanatban, amikor egy hullámbádog épület mellett egy halvány körvonal mozdult meg a sötétben. Mielőtt a számítógép jelezhette volna, hogy befogta a célpontot, Vlad már tudta, hogy a célkereszt pontosan az áldozatán áll, és ujja automatikusan nyomta le a tüzelő gombot.

A mechje bal mellébe épített három lézer fénylő lyukakat ütött a félig rejtőzködve váró Ryoken vállába, mire a Sólyom pilóta visszavonult gépével a raktárépület fedezékébe. Vlad gondolkodás vagy lelkifurdalás nélkül irányította át a célkeresztet az épület homlokzati oldalára, és lenyomta a hüvelykujja alatt lévő gombokat. Egy pillanattal később perzselő forróság öntötte el a kabint, és a mech protonágyújából kiszállt két pokolkék töltete.

Az épületet borító fémlemezek olyan vastagok lehettek, mint egy átlagos vasötvözetből készült páncélzat, de energiaelnyelő képessége annak alig egy ezrede volt. A két halálosan kék villámlás átrobbant az épiileten lángra lobbantva a benne tárolt dobozokat, aztan a másik oldalon mélyen belevágott a Ryoken törzsébe. A mech sérült törzséről tehetetlenül lógó karjaival kalimpálva próbált eltávolodni az ego épülettől,

de megtántorodott, és a földre zuhant.

Más alkalommal Vlad tovább tüzelt volna a megsérült mechre, amely még mindig képes volt rá, hogy talpra álljon, és folytassa a harcot. Bármely más csatában magának követelte volna a jogot, hogy megölje a Ryokent, hogy a halálával tovább gyarapíthassa trófeáit. Ez is része lett volna a róla szőtt legendáknak, de akkor és ott a személyes érdekek jelentéktelennek tűntek.

Ehelyett előrelódult mechjével, és egy gyors pillantást vetett a térképre, amit Ulrik küldött át a számítógépére, hogy megkeresse a helyet, ahol Chistunak kell várnia őket. Vlad biztos volt benne, hogy ott találják a Sólyom kánt, de azt is érezte, hogy az oda vezető úton még sok veszély leselkedik rájuk, ez pedig aggasztotta, mert nem akarta Ulrikot csapdába vezetni.

Egy pillanatra teljesen abszurdnak tűnt előtte a gondolat, hogy ő, egy Keresztes vezet egy Őrzőt, hogy megölhessen egy Keresztes kánt, de ez a gondolat mégis egy új felismeréshez vezette. Rájött, mennyire biztos benne, hogy Ulrik elpusztítja Chistut, és rájött arra is, hogy mennyire nem jelent neki semmit az egész. Valahogyan felülemelkedett az ŐrzőKeresztes ellentéten, és már úgy érezte, Farkasok harcolnak Sólymok ellen. Már ő is érezte, amit Ulrik nem sokkal korábban mondott: a Farkas tudat sokkal erősebb benne, mint a Keresztes meggyőződés.

Farkas vagyok, és az is maradok. Soha nem fogok lesüllyedni egy Sólyomhoz.

Vlad mindenfelé mecheket látott, ahogy Borealtown betonfalai között osont át. Volt köztük néhány Farkas, de a legtöbben Jádesólymok voltak. Váltott velük néhány lövést, ezeknek fénye bevilágította a körülötte tornyosuló háztömböket. Párharcba keveredett egy Keselyűvel, amely komoly mennyiségű páncélzatot olvasztott le róla. A harcnak csak akkor szakadt vége, amikor a Keselyű elvesztette az egyik lábát

Vlad felfelé indult egy apró dombon, közel a város szívéhez. Az utcák arrafelé mind egy kör alakú térre vezettek, melynek közepén egykor egy szobor állt magas vastalapzaton, parkkal övezve. A környező épületeket mind a Terrán álló ősi Hellaszra jellemző stílusban terveztek oszlopokkal és frízsorokkal kiegészítve. Ha a szobor még a helyén vo na, es az epuleteket nem rongálják meg annyira a Farkasok

bombázói, a hely olyan Olümposzszerű paradicsom lett volna, mint amilyennek a tervezői megálmodták.

A kör távolabbik végén egy magányos, Sólyom színekben tündöklő Gladiátor állt az egykori az Igazságügyi Minisztérium épülete előtt. Az ember formájú mech ránézésre ugyanolyan volt, mint bármely más omnimech társa. Rakétaelhárító rendszere és a kiterjesztett hatótávolságú könnyűlézere nem sokat ért, de figyelemreméltó páncélzattal rendelkezett, ezért a gép felépítménye sokat kibírt. A gyorsan betölthető gépágyú a bal karban, és a protonágyú a jobb karban viszont komoly károkat tudott okozni.

Mégis, az egész mit sem ért. Semmi nem állíthatta meg Ulrikot, hogy L

megölje Chistut. ®

Vlad belépett a körbe, aztán néhány lépésnyire balra távolodott.

Megállította gépét az épület előtt, amelyben régen, még a klánok érkezése előtt a Pénzügyminisztérium székelt. A csillag többi tagja jobbra állt meg, míg Ulrik előre lépett.

Megfigyelőhelyéről Vlad észrevette, hogy Jenni és Kari mechharcosok közelebb álltak le egymáshoz, mint ahogy ilyen harci körülmények között tanácsos lett volna. Vlad érezte a veszélyt, de az most csak Chistut és Ulrikot fenyegette, Vladot és az embereit nem.

- Üdvözöllek, Vahn - szólalt meg Ulrik mély hangja mindannyiuk sisakjának fejhallgatójában.

- Én is téged, Ulrik. Amikor párharcot javasoltam, nem gondoltam, hogy másokat is hozol.

- Ők a tanúim.

Az én videokamerám elég tanú lesz a halálodra - nevetett fel a vá

Jádesólyom kán.

- Lehetséges, de az ilyen apró kis felszereléseknek gyakran baja esik, ha egy mech elpusztul - válaszolta Ulrik, és széttárta ember formájú mechje karjait. — Szükséged van valami formális szandeknyilatkozatra, vagy kezdhetünk?

- Hiszen már el is kezdődött, Ulrik.

A megjegyzés furcsa éle belevágott Vlad agyába, aztán észrevette a Gladiátor álla alá szerelt hangvilla alakú apró lézer torkolattüzének vibrálását. Gyors mozdulattal átkapcsolta a holografikus kijelzőt ultra-vörös érzékelésre. Abban a pillanatban meglátta az előrehátra kaszáló vörös fénypengét, ahogy sorban megérinti a körben álló Farkas mecheket, kivéve őt és vele szemben Andrew mechpilótát.

Az ilyen apró lézereket célzásra tervezték. Beméri a csillag mechjeit! - gondolta, és a gondolattal együtt már nyílt is a szája:

- Ulrik, vigyázz! Ez csapda!

Vlad már soha nem tudta meg, hogy Ulrik Kerenszkij meghallottae őt, vagy sem, mert ebben a pillanatban hosszú hatótávolságú rakéták szálltak fel az Igazságügyi Minisztérium épülete mögül katonás rendben egymás után, és hullottak a Farkas mechekre. A robbanások gyorsan, pontosan és kegyetlenül követték egymást, a kört a szupernóvákéval vetekedő fényárral töltve meg, nappallá változtatva az éjszakát.

A lángolás egyre mohóbb és kíméletlenebb lett, mihelyt a levegővel reakcióba léptek a kiömlő gázok és folyadékok. A tér egyetlen hatalmas máglya lett, és úgy tört az ég felé, mint egy pokolból szabadult démon.

Vlad utolsó képe Ulrikról az volt, ahogyan Gargoyleja előre tánto-rodik karjait a Gladiátor felé nyújtva, aztán szikrázó fényfüggöny borult a mechre. Amint a függöny szétvált, Vlad még látni vélte az elszenesedett alakot egy utolsó, bizonytalan lépést tenni, aztán látta, ahogyan hamuvá omlik a Jádesólymok titáni erejű össztüzétől.

A föld megremegett Vlad mechje alatt, és erősen kellett küzdenie, hogy talpon tudja tartani a gépet. Jobbra billent és érezte, hogy zuhanni kezd. Káromkodva próbált úrrá lenni a mechen, végül az lekuporodva megállt. A gép súlypontjának megemelésével sikerült visszanyerni az uralmat a mech felett, de mindeközben körbe kellett fordulnia, ezért a Gladiátor kikerült célkeresztjéből.

A holografikus kijelzőn látta, hogy a Jádesólyom Gladiátor Andrew lomha Poroszlója felé irányítja a célkeresztjét, amely már térdre zuhant. Gondosan célzott, aztán tűz tört elő a bal karja helyén.ülő karcsú csőből. A gépágyú töltetek keresztülrobbantak a Poroszló pilóxafülké- jén, és a mech a földre zuhant, mint egy lefejezett ember.

Vlad felállította az Ordasát, és szemtől szemben állt meg Chistu Gladiátora előtt.

- Te áruló mocsok! Olyan aljas vagy, hogy még a szabadszülöttek is különbek nálad!

- Ulrik ölte meg a társaidat, nem én. Én nem akartam tanúkat - válaszolta kajánul Chistu, és Gladiátora karját hirtelen az Ordasra emelte.

- Reméltem, hogy hasznodat ves/vm majd, Vlad a Wardoktól. Azt vártam, összefogod a megmaradt Farkasokat, de Ulrik már gondosko-f dott róla, hogy ne így legyen. '¦

- Én fogok gondoskodni róla, hogy ne vedd hasznomat! - kiáltotta Vlad, és a Gladiátorra célozva tüzelni kezdett.

Forróság öntötte el a fülkét, és szinte letaglózta, de mit sem számított. Farkas volt, akinek meg kellett bosszulnia a kánját, és tisztára mosni a klán becsületét akár az élete árán is. Az én kezem által fogsz meghalni!

A két kilőtt protonágyú töltetből az egyik elszállt Chistu mechje mellett, és az Igazságügyi Minisztérium trafójába csapódott Chistu mögött. A másik viszont az Ordas két megmaradt pulzuslézerével együtt mély árkokat vájt a Gladiátor törzsének páncélzatába. A rövid hatótávú gépágyuk eltalálták ugyan a Gladiátor jobb karját, de kárt nem tudtak benne tenni.1

A Gladiátor gépágyúja válaszképpen egy dupla protontöltetet lőtt ki, amely az Ordas holtpontjába csapódott. A fáradt uránium töltet elpárologtatta a vasrostokból álló páncélzatot, és belevájt a mechet összetartó belső szerkezetbe. A pilótafülkében szikrák pattantak a műszerfalból, aztán fojtogató füst és forróság öntötte el a kabint.

A fegyverek által okozott kárnál is veszélyesebb volt az Ordast érő támadás hatalmas lendülete. A becsapódás ereje a levegőbe emelte, aztán hátravágta a törzset. Vlad próbálta megtartani az egyensúlyát, de csak annyit ért el, hogy még jobban hátratántorodott. Félig elfordulva igyekezett a Pénzügyminisztérium épületére támaszkodni, de a korábbi robbanások egy földrengés erejével rázták meg az épület szerkezetét, teljesen meggyengítve azt. Vlad átesett a falon, és háttal a padlóra zuhant. Esés közben úgy törte össze a belső tartóoszlopokat, mint a fog-piszkálókat.

Fel kell állnom! Chisutunak veszni kell! - gondolta, és megrázta a fejét, hogy kitisztuljon, de hasztalan, mert túl nagy volt a forróság, a füst, és fülében ott zúgtak a vészjelző szirénák. Fel kell állnom! Most!

Minden erejét megfeszítve próbált talpra állni, s közben felnézett a pilótafülke, ablakán át.'A másodperc töredékéig a csillagos eget látta maga felett, aztán fekete űr nyelte el a fényeket. Megállt az idő. A pillanatok óráknak tűntek, ahogyan Vlad nézte, hogy az épület falai és a tető beszakadnak, és elkezdenek feléje zuhanni. A hatalmas tömegű törmelék sokkal nagyobb súllyal érte el a mechet, mint a robbanások vagy Chistu ágyútüze.

A csillagokat felfaló sötétség elnyelte Vladot is, bármilyen keményen küzdött is ellene.

44

A perzsák is szenvedtek a háború legnehezebben megvalósítható céljától: úgy ölni, hogy közben ne vesszenek oda ők is.

Hérodotosz

Icegrief szoros, Ausztrálsark Morges, Lyrán Szövetség 3057. december 13.

A Farkaskutya fülkéjében ülve Phelan Ward kán reménytelenül elszigeteltnek érezte magát a körülötte elterülő hatalmas fehérség közepén. Olyan kegyetlen és hideg érzések borították el, mint a szél az Icegrief szoros felett, amely komor, szürkehasú hófelhőket kergetett. Bármerre nézett, mindenhol ősrégi, jégbe fagyott hegyeket látott, melyeket a szél bizarr alakzatokba csavart, és ezek a formák rég feledett érzések és emlékek töredékeit idézték fel benne.

Köztünk csak az a különbség, hogy odakinn minden hófehér, míg bennem nincs más, csak sötétség.

Két napja kapta meg Natasa halálhírét. Abban a pillanatban, hogy elolvasta a rövid Komsztár híradást, ráébredt, hogy már elválásukkor tudták: Natasa nem fogja túlélni ezt a harcot. Mégsem gondolta azt, hogy Natasa várta a halált, vagy valamiféle öngyilkosságot követett volna el. Valahol mélyen érezte, hogy a Fekete Özvegy több mint nyolc évtizedes pályafutása után már nem tudott mit hozzátenni az életéhez. Túl jó volt a gyilkolásban, és olyan mértékben múlta felül az összes többi harcost, hogy már semmi nem maradt a számára.

Emellett a félelmetes Fekete Özvegy soha nem vonulhatott volna vissza. Phelannek mosolyognia kellett, bármilyen ürességet is érzett legbelül. Natasa mindig is tiltakozott az ellen a klánszokás ellen, hogy a

harcosokat negyvenöt éves korban nyugdíjba küldjék, és csak az újabb generáció felnevelésére használják.

Phelan egyedül ült a pilótafülkében, amikor megkapta a szomorú hírt. Miután átgondolta, úgy érezte, el tudja fogadni Natasa halálát. Ezután érkezett a következő üzenet Angeline Mattlovtól hajnalban, hogy Ulrik Kerenszkijt lemészárolták Wötanon. Megjegyezte, hogy néhány Farkas túlélte a csatát, de hozzátette azt is: nem érnének oda Morgesre időben, hogy beleavatkozzanak az ő harcuk kimenetelébe.

Phelan biztos volt benne, hogy az üzenettel Mattlov demoralizálni akarta őt és az embereit, de a nőnek fogalma sem volt róla, hogy pontosan az ellenkezőjét éri el. Phelan nem kérdőjelezte meg az Ulrik haláláról és az elvesztett wotani csatáról szóló hírek valóságtartalmát. Ha hazugság lett volna, akkor Angeline nem akart volna a Farkasokkal és a Kopókkal éppen aznap megütközni.

Ulrik Kerenszkij mindig is ura volt az adott helyzetnek, attól a pillanattól, hogy Phelan először látta, egészen az utolsó búcsúzásukig. Számításba vette a dolgok összes lehetséges kimenetelét, és így mindig képes volt megtalálni a megfelelő stratégiát, ami győzelemre vitte. Phelan tapasztalatai szerint a céljai mindig tiszták voltak.

És Ulrik most halott.

Ahelyett, hogy megingott volna az Ulrikba vetett hite, a férfi halálhíre csak még jobban megerősítette az iránta érzett tiszteletét. Elmondta az embereinek: Ulrik annyira bízott abban, hogy képesek lesznek elpusztítani a Jádesólymokat és megvédeni a Farkas klánt, hogy teljes akaratával felvállalta saját szerepét a tervben, pedig tudta, hogy az életébe kerülhet.

Mattlov üzenetében viszont voltak határozottan kedvező hírek is. Lehet, hogy a Farkasok nem győztek Wötanon, de elég erősek voltak, hogy nagyon komoly károkat okozzanak a Jádesólymoknak a harc alatt. Ellenkező esetben Mattlov megemlítette volna, hogy a Farkas túlélők mellett az ő emberei is megérkezhetnek erősítésnek. Ennél is ékesszó- lóbb volt az a tény, miszerint a Farkasok olyan állapotban tudtak visszavonulni, hogy a nő esetleges erősítésként tartotta őket számon. Ebből Phelan arra következtetett, hogy legalább egy ósztagnak sikerült elmenekülnie.

Ha a nő be akarja fejezni a harcot ellene, mielőtt a Farkasok túlélői elérhetnék Morgest, valószínűleg egy gyors, döntő csatát fog kezdeményezni, és megpróbálja megtörni a Farkasokat. Ez a gondolat felbátorította Phelant, mert azt jelentette, hogy a Jádesólymok gyorsan és kémé

nyen fognak támadni. Mivel katonái már befészkelték magukat a meg. erősített védelmi állásaikba, és a légvédelmük is megfelelő volt, a csata

sokba fog kerülni a Sólymoknak.

Angeline Mattlov legalább annyira tisztában volt ezzel, mint Phelan, és ahogy a férfi számította, a Megtört remény öbölhöz közeli síkságon tette földre csapatait. Bár taktikailag nem volt túl értékes hely, mégsem volt más választása, ha olyan helyen akart leszállni, amely még támadási távolságon belül van a Farkasoktól. Az öbölben álló meteorológiai megfigyelőállomás nem volt alkalmas arra, hogy az összes Sólymot elszállásolja benne, de aki nem fért be, aludhatott az űrjárókon.

Phelan összes embere a magasföldeken foglalta el állásait, ahonnan a kulcsfontosságú pontokat védve megakadályozhatták, hogy Mattlov átjusson az első hegyvonulatok mögötti hómezőkre. Phelan feltételezte, hogy Mattlov először a Kell Kopókkal akar megütközni, ezért az Icegrief szoroshoz küldte őket, a legjobban védhető helyre. Mattlovnak úgy száz kilométert kellett megtennie az alattomos terepen, hogy eljusson hozzájuk, aztán egy meredek hegyoldalon felkapaszkodni, és csak ekkor találta magát a Kell Kopók védelmi vonala előtt.

- Farkas egyes, itt Kopó vezér.

- Vettem, Dán, mi a helyzet?

- Egy Jádesólyom egység, azaz egy csillag könnyű omnimech a szoros lábánál.

- Vettem. Támadj, amikor jónak látod.

- Rendben, Farkas egyes. Szólunk, ha elkezdődött a mulatság.

Phelan behívta a szoros vektorgrafikus programját. A védelmi vonalat elnyújtott hatszög alakzatban állították fel. A hatszög alsó és felső oldalai merőlegesek voltak magára a szorosra, és érintették a szoros legtöbb mélyedését, fedezéket nyújtva a mecheknek a klánbeliek lövései ellen. A hatszög rövidebb oldalai a szoros fő vonalától hátrafelé nyúltak. A hegyek fedezékében könnyen vissza tudtak vonulni a következő védelmi vonalig, ha jobbra és balra kezdték meg a hátrálást.

A hatszögnek ezek az oldalai kisebb, természetes hágókon vezettek at. Ezek ugyan lelassították a visszavonulást, de a Sólymok számára még jobban megnehezítették a követést. Phelan emberei kegyetlen össztüzet nyithattak ezekre a pontokra, ha az ellenséges mechek megpróbálnák átjutni rajtuk. Ami még ennél is fontosabb volt, hogy minden védő fedélzeti számítógépébe bele voltak táplálva ezeknek a pon-toknak a koordinátái, így ha a ^

automatikusan tüzet nyithatnak rájuk, akár úgy is, hogy nem látnak oda.

A védelmi taktikájuk lényege az volt, hogy kitartsanak, ameddig csak tudnak, aztán vonuljanak vissza. Az első és második vonalakhoz már felállították a mecheket. Ha az első vonal visszavonul, hátrahúzódhat a harmadik vonalhoz, hogy felkészüljön a második vonal támogatására, ahogy korábban a második vonal fedezte őket. Ha a Jádesólymoknak sikerülne is elfoglalni egy állást, a következő bevétele legalább olyan sokba fog kerülni nekik, és így tovább.

Angeline Mattlov talán azt hitte, hogy a Kell Kopókkal tud a legkönnyebben elbánni, de Phelan biztos volt benne, hogy fontolóra fogja venni a visszavonulást, mielőtt ti tudná foglalni a második vonalat. Zsoldosoknak tartotta a Kopókat, mint ahogy azok is voltak, csak azt hagyta ki a számításból, hogy ugyanakkor profi harcosok is. Phelan véleménye szerint a nő nem volt tisztában vele, hogy a Kopók a klánok omnimechjeit használják. Gépeiket a luthieni csata után hátramaradt roncsokból szerelték össze, megerősítve azokkal, amelyeket a Vörös Kalóz használt a bázisuk támadására két és fél évvel korábban.

- Farkas egyes, indulunk. Holovid kivetítés a hetes csatornán.

- Sok szerencsét, Dán - válaszolta Phelan, és holografikus megjelenítésre kapcsolt.

Öt könnyűmechet látott előrenyomulni a hóban a szoros alacsonyabb része felé. A víz kék jégzuhataggá fagyott a sziklákon, a falakon pedig apró jégördögök kergették egymást a klán vonalak felé. Az élen két omnimech haladt, egyDasher és egyKoshi, őket egy Puma követte, végül két Uller zárta a sort valamivel lemaradva.

Phelan elmélyülten tanulmányozta a kijelzőn megjelent képet. Az Ullert és a Pumát úgy tervezték, hogy rengeteg fegyvert tudjanak szállítani, míg a Dasher és a Koshi nem volt így felszerelve, ezért Phelan feltételezte, hogy az ő feladatuk a célzás. A mozgásuk elég gyors volt, hogy nehéz legyen őket eltalálni - főleg a Dashert , míg a többi mech elég tűzerővel rendelkezett, hogy komoly károkat okozzon bármilyen belső szférái mechben. Mivel Mattlov tudta, hogy a Belső Szféra mech-jeire szerelt fegyvereknek jóval rövidebb a hatótávolsága, ezzel az egységgel akarta kitapogatni, hogy mennyit bír ki Phelan védelme.

- Vadászok, össztűz! - hangzott Dán Allard parancsa Phelan neurosi-sakjában, mire a Kell Kopók első ezrede - a Nagy Vadászok - teljes erőhői tüzelni kezdett a Sólymokra.

Minden Sólyom mechre két támadó jutott. Mivel szinte kizárólag energiafegyvereket használtak, a szoros megtelt felvillanó voros zöld és kék energiavillámokkal. A fénykavalkád olyan erős volt, hogy Phelannek el kellett fordulnia a képernytől. Ahogy kinézett a pilótafülke ablakán, látta a távolban, tőle mintegy 30 kilométerre, hogy éles fények világítják be az eget az Icegrief szoros felett.

- Mi ez, te szab ad szülött?! — hallotta a döbbent kérdést Phelan a fejhallgatóból.

- Az első vágás, méghozzá a Kell Kopóktól.

Amilyen gyors volt a Dasher, olyan gyorsan esett is el a rá tüzelő tizenkét mech négyféle fegyverének tüzében. A lézerek előbb belemartak, aztán átégették a páncélzatot a lábain, végül térdből leamputálták azokat. Egy égszínkék protontöltet a mech mellébe csapódott, és a törzs felét semmivé olvasztotta. A Dasher felsőteste felrobbant, amikor a pilóta megpróbált katapultálni, de a gép már olyan mértékben károsodott, hogy a manőver nem sikerült, és a pilóta ülése egyenesen a szoros jegébe fúródott, aztán a mech torzója is rázuhant.

Mire Phelan a többi mech sorsára fordította volna a figyelmét, már nem látott mást, mint fúziós robbanások aranysárga plazmagömbjeit és a Koshi elfeketedett vázát a körülötte szétolvadt jégbe ágyazódva.

Phelan továbbküldte ezeket a képeket a Negyedik Farkas Rohamgárdának és a 279es Csataosztagnak.

- A kopók olyan könnyedén és tisztán bántak el velük, mintha csak mi csináltuk volna. Ha valaki legközelebb káromkodásnak használná a szabadszülött szót, gondoljon rá, hogy ők mindannyian azok. A természet es a fajnemesítés közötti ősi csatában, azt hiszem, ötnull a természet javára.

r

45

Nincs rá példa, hogy egy nemzet valaha is profitált volna az elnyúló háborúskodásból.

Sun Tzu, A háború művészete

Marik palota, Atreus Marik Nemzetközösség, Szabad Világok Ligája 3057. december 15.

Thomas Marik elmélyülteti tanulmányozta az asztala fölött átfutó adatsorokat a holografikus képen.

- Kiváló, tehát legyűrték az ellenállást Castoron.

- Úgy néz ki, hogy a gerillák vezére Kari Jirik volt - bólintott Malcolm püspök. - A SAFE jelentése szerint a családjában hosszú hagyománya van Marikok elleni árulásnak. A nagyapja a Polgárháborút követő tisztogatáskor halt meg, a bátyját pedig akkor ölték meg, amikor a SAFE kiürítette Castort huszonöt évvel ezelőtt.

- Ezek szerint a vérében volt - mondta fáradtan Thomas, és miközben megdörzsölte az arcát, ujjai alatt érezte a hegeket. - Sajnos elsőkézből származó tapasztalataim vannak a családi szeretetből és gyűlöletből származó szenvedélyekkel kapcsolatban:

- Igen, Vezérezredes - válaszolta a püspök, mire Thomas udvariasan elmosolyodott.

- Ez pedig véget vet a harcnak, amit az Egyesült Nemzetközösség által a negyedik örökösödési háborúban elvett világokért folytattunk.

- Igen, uram. Elszórt harcok folynak még néhány világon, melyek közül talán a legfontosabb Nanking, ahol az ön zsoldosai biztosítják SunTzu katonáinak az utánpótlást. A Sarna határvidék többi része független világokra forgácsolódik, vagy apróbb szövetségekbe tömörül.

Sarna és Styk már megalapította a saját védelmi szövetségét a közeli világokkal, és elküldte a nagyköveteit ide, Atreusra és Új*Avalonra.

- SunTzuhoz nem?

- Tisztában vannak vele, hogy kinél van az igazi hatalom, Vezérezredes.

- Értem - válaszolta a férfi, aztán egy pillanatra elgondolkodva beharapta az ajkát, majd kikapcsolta a holovidet. - Nos, mi értelme a hatalomnak, ha nem használják, nemde? - kérdezte végül.

- Az áldott Jerome Blake is ebben hitt, mint ahogy ön is tudja, uram - válaszolta Malcolm püspök, és lenézett a kalkulátorára. - Az öthétegy-kettőegynégyes katonairendőri program rögtön kiírja önnek a Sarna határvidék erőinek lebontását, és néhány ésszerű következő célpont nevét a következő támadásainkhoz.

- Nem hinném, hogy erre szükség lesz.

- Értem, akkor már bizonyára kiválasztotta a célpontokat.

Nem, Malcolm, erre még csak nem is gondolhattál.

- Nem, épp ellenkezőleg. Üzenetet fogok küldeni Victornak, amiben fegyverszünetet ajánlok fel.

Makóimnak leesett az álla.

- Ezt nem gondolhatja komolyan, uram - mondta.

- Nem? Elfelejti, hogy ezt a háborút azért indítottam el, hogy megbosszuljam, amit Victor Davion velem és a fiammal tett. A haragom jogos volt, és a tetteim indokoltak. A katonáim visszafoglalták a világokat, melyeket az Egyesült Nemzetközösség vett el tőlünk, és tették ezt anélkül, hogy komolyabb károkat szenvedett volna a gazdaságunk. Eddig a harcok alig kerültek valamibe. Az erőink közül a zsoldosok szenvedték a legnagyobb veszteséget.

- De hisz az egész Sarna határvidék nyitva áll ön előtt!

- És ha elfoglalom, könnyen támadhatóvá válók. Maga épp olyan jól tudja, mint én, hogy Victor Davion csak az ideiglenes űrjáróhiánya miatt nem vágott még vissza. A dolgok jelenlegi állása szerint, ha léküzdi ezt a problémát, a SunTzu által birtokolt világokat fogja megtámadni, nem az enyéimet. Emellett ha mélyebben nyomulnék a Sarna határvidékbe, feldühíteném SuTzut. Bár á nemzete kicsi, a kitartása és a paranoiája annál idegesítőbb. Ha Victor valahogyan maga mellé tudná állítani, vagy ha Kai AllardLiaot támogatná valami Kapellán polgárháborúbán, amely megdönti SunTzut, azonnal visszakövetelné, amit elvesztett, és pillanat alatt tőrt szegezne a nemzetem mellének.

Malcolm habozott, nyilvánvalóan valami olyan érvet keresve, amivel meg tudja változtatni Thomas elhatározását.

- De mi van SunTzuval? Nem lesz dühös, ha megvonja a támogatást?

- Dehogynem, de majd lecsendesítem. Parancsot adok a zsoldosoknak, hogy erősítsék meg Nankinget, és átadom neki a Farkaskölyök gyárat. Felajánlom, hogy vegye meg a zsoldosok szerződését. Aztán ha úgy dönt, hogy folytatja a saját háborúját Victorral, én mosom kezeimet.

- Nem értem pontosan, uram - válaszolta Malcolm püspök. - Ön is tudja, hogy mit mond Blake a hitetlenekről és arról, hogyan kell meggyőznünk őket, hogy befogadják a tanításainkat. Itt a lehetőség, hogy emberek millióit hozzuk az egyházhoz, és felvilágosítsuk őket.

Thomas rejtett figyelmeztetést érzett Malcolm szavai mögött, ezért megpróbálta lecsillapítani a férfit.

- Kérem, értse ezt meg, püspök, még akkor is, ha amit mondani fogok ellenkezik azzal, amit Jerome Blake megálmodott, azzal az álommal, amit a Komsztár elárult és bemocskolt.

- Istenkáromlók és eretnekek egytől egyig.

- így igaz. Államosították a Komsztárt és megfosztották attól a lelki útmutató szereptől, amit egykor betöltött. A Komsztár végzetes tévedést követ el, ha azt hiszi, hogy egyedül a technika segítségével ébresztheti rá az emberiséget a végzetére. A zavarodottságuk talán érthető, mert azt hiszik, egyedül a technika volt, ami a klánok könyörtelen erejét térdre kényszerítette Tukayyidon, de elfelejtik, hogy ebben a győzelemben milyen hatalmas szerepet játszott a védők lelki ereje.

- Nerii elfelejtik, hanem alábecsülik, Vezérezredes. Ahogy az áldott Blake mondta: egy csata kimenetele nem attól függ, hányán harcolnak, hanem attól, hogy a harcolók lélekben mennyire tudnak összefogni.

- ígért, Malcolm, Jerome Blake Kusunoki Masashiget idézte - csóválta meg lassan a fejét Thomas. - Nem szabad, hogy a lélek iránti őszinte elkötelezettségünk eltakarja előlünk a valóságot. Jerome Blake jó és bölcs ember volt, de nem az egyetlen jó és bölcs ember, aki valaha élt. A nagysága abban rejlett," hogy megértette a múltunkat, és képes volt a tanulságait a jövőbe vetíteni. A jövő, amit megjósolt, a Sötét Kor volt, melybe az emberiség elkerülhetetlenül belehullik, és amiből a Komsztár emeli ki majd ismét a fényre. A helyzet nyilvánvaló hasonlóságot mutat azzal, ahogyan a Római Birodalom bukása után Európát újjá kellett építeni Terrán. A Komsztár ugyanazt a szerepet játssza el most, mint amit annak idején a keresztény egyház.

- De a Komsztár megtagadta ezt a szerepet, uram.

- Igen, és ezért maga túlbecsüli Blake Szavanak szerepét. Elfeledkezik róla, vagy nem hajlandó tudomásul venni, hogy amíg Európa a sötét

korba merült, addig az arab, az afrikai, a kínai és a maya kultúra virágzott. Tény, hogy hatalmas tudás veszett el abban a korban, amit még a görögök fedeztek fel. Az egyetlen ok, amiért nem veszett el teljesen, hogy az arabok megőrizték, és később, Spanyolország felszabadításánál mindez újra napfényre került. Hogy másképp fogalmazzak Malcolm, a teljes öszeomlás, amit ön elkerülhetetlennek lát, csak rémkép. A legfontosabb az, hogy példát mutassunk az embereknek, és lehetőséget adjunk, hogy megtalálják a helyes utat. Nem az állam és a vallás, a technológia és a szellemiség harcáról van szó, hanem arról, hogy megmutassuk az embereknek, igenis egyesíteni lehet ezeket a látszólagos ellentéteket.

- A Belső Szféra Lovagjainak megalapítása az első lépés volt ebbe az irányba? - nézett fel Malcolm a férfira.

- Igen, az volt. Ezek a harcosok egyesítik magukban a technikai felsőbbrendűséget és az emberi ügyességet a tiszta szellemiséggel és az elkötelezettséggel, hogy jobbá tegyék a világegyetemet. Blake Szavának indíttatását és képességeit párosítva a nagy államok (mint amilyen az Egyesült Nemzetközösség) magas szintű technológiájával csodálatos társadalmat hozhatunk létre, amelyhez saját akaratukból csatlakozhatnak.

Thomas egy pillanatra elhallgatott, majd elmosolyodott.

- Békét fogok ajánlani Victornak, feltéve, hogy hazaküldi a fiam testét, és átenged nekünk bizonyos tudományos kutatási eredményeket, amikkel modernizálhatjuk a fegyvergyárainkat. Hajlandó leszek továbbra is hadianyagot gyártani neki, amennyiben felvállalja, hogy az erőit ismét a klánok ellen fordítja. Nem fogok tenni semmit ellene, hogy stabilizálja a Sarna határvidék hozzá tartozó részét, kivéve persze azokat a világokat, amelyeket én hoztam vissza a Ligába - de csak akkor, ha megígéri, nem fogja megpróbálni visszavenni őket tőlem.

- Természetesen nyilvános bejelentést kell tennie minderről, ugye?

Nem, Malcolm. Megóvom Victort ettől a presztízsvesztéstől, és

még abba is beleegyezem, hogy nyilvánosan ragaszkodjon az elvett világok visszafoglalására való jogához, ha ő így akarja majd. Veszélyes dolog megfosztani egy ellenséget a lehetőségtől, hogy egyik arcát mutassa a nyilvánosság, másikat.pedig a politikai élet felé. Egy ilyenfajta megalkuvás később sokszor nagyon hasznosnak bizonyul.

- Mint ahogyan az ön fia halálakor is - mosolyodott el Malcolm.

- Pontosan - válaszolta Thomas, és egy pillanatra felvillant előtte Joshua, a kifiú nevetése, okosságá és boldog mosolya, még mielőtt megbetegedett volna. - Ha Joshua nem hal meg, nagy dolgokat vihetett volna vég ez. így rajtunk a sor, hogy nagy dolgokat tegyünk az ő emlékére.

46

Semmi nem segíti úgy a harcolókat, mint a pontos információ. Ennél már csak a megfelelő parancs és a hozzáértő személyek jelentenek nagyobb segítséget.

Che Guevara, Emlékiratok

Daosha, Zürich Zürichi Népköztársaság, Kepeilán Konföderáció 3057. december 18.

Xu Ning az ajkához emelte a poharát, aztán elmosolyodott, amikor Burr ezredes lépett az irodába. A helyiséget megvilágító asztali lámpa gyenge fényében olyan volt az iroda, mint egy barlang. Xu Ning egy ideig nézegette a poharát, aztán a lemezekre tette, és felállt, hogy kezet nyújtson a zsoldos vezérnek.

- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan eljött, ezredes.

- Örülök, hogy a szolgálatára lehetek, uram.

. Xu Ning valami furcsa, tettetett szomorúságot vélt kihallani az utóbbi egy hónapban Burr hangjából, és a dolog nyugtalapította.

Jó híreket hozott, ezredes? Mi a helyzet azzal a lopási üggyel?

- Nos, tulajdonképpen megoldottuk a lőszerlopási ügyet. Az egyik raktáros Kaishilingben robbantózsinórt és plasztikot vitt el. Az embereim a helyszínen agyonlőtték.

Xu Ning arca megrándult.

Jobban örültem volna, ha nem teszik - mondta. - Szolgálhatott volna néhány hasznos információval.

A hatékonyság gyorsaságot és biztos kezet feltételez - szegte fel a fejét Burr.

- Egyetértek, ezredes - válaszolta Xu Ning, hogy lecsillapítsa a férfit, mert pontosan tudta, mennyire nem tetszik az ezredesnek az a módszer, amivel a nemzetbiztonságiak a terroristagyanús személyeket vallatják, de a fizikai kínzással kombinált kábítószeres kezelés az ő számára a leggyorsabb és legbiztosabb formája volt az információszerzésnek.

- Összeszámolták már a robbanóanyaghiányt? - kérdezte végül.

Nagyjából öt kiló, csekély mennyiség - vonta meg feszülten a vállát

Burr. - De azért jöttem, hogy az ön beszámolóját halljam. Van valami mondanivalója a számomra?

- Mondanivalóm? Nem, inkább én kérdeznék valamit - válaszolta Xu azt várva, hogy Burr mentegetőzni kezd, de a férfi szokatlan viselkedése cseppet sem változott. Nem mennek túl jól a dolgok - gondolta.

- Egy hónappal ezelőtt javaslatot tett rá, hogy lehetne véget vetni a Táncoló Joker jelentette veszélynek. Kétlem, hogy hitt volna benne, én megfogadtam a tanácsát. Beépítettem egy ügynököt a szervezetébe.

- Valóban? - szaladt fel az ezredes szemöldöke, és Xu látta, hogy szeretne többet is kérdezni, de saját érdekében visszafogja magát.

A férfi rokonok révén került be a szervezetbe, így megbízhatónak tartják. Tulajdonképpen a nemzetbiztonságiak kapcsolták le a fekete piacon folytatott ügyei miatt, még mielőtt csatlakozott volna Táncoló Joker csapatához. Szeretőt tart Daoshában, ezért szüksége van az információiért kapott pénzre. Azt mondja, Táncoló Joker a Jihuaide Chumai erőművet akarja megtámadni két nap múlva éjszaka. Azért kérettem magát ide, hogy megtudjam, részt vesze az elfogására szervezett akcióban?

Burr lássan, visszafogottan elmosolyodott.

- Két nap múlva? Igen, örömmel részt veszünk benne. Ez lesz a búcsúajándékunk önnek, Igazgató úr.

- Búcsúajándék? - nézett Xu Ning az ezredesre. - Elmennek?

Burr bólintott, és Xu Ning fejében kezdett derengeni a férfi furcsa viselkedésének oka.

- Marik Vezérezredes úgy döntött, hogy feleslegesen elpocsékolt pénz, ha tovább vesztegetjük az időnket itt, Zürichen. Huszonegyedikén elindulunk Nankingre, hogy megmentsük Smithson Kínai Banditáinak túlélő tagjait.

- Tehát itt hagynak minket védelem nélkül? — kérdezte keményen Xu Ning, és visszaült a székébe, .

- Nem - rázta meg a fejét .az ezredes , előbb, megszüntetem a problémáját, Táncoló Jokert, és csak aztán indulok, hogy megoldjam a Banditák gondjait is. Egy zsoldos egység a szolgálatában marad, Igazgató úr.

47

Senki nem követi el kétszer ugyanazt a hibát egy háborúban.

Latin közmondás

Stanleyfield, Ausztrálsark Morges, Lyrán Szövetség 3057. december 20.

Bár odakint kegyetlen hóvihar tombolt, Phelan melegben üldögélt Novájának pilótafülkéjében, és a másodlagos monitor képét tanulmányozta.

- A térképem szerint éppen fölöttük vagyunk. Fegyverek készenlétben - mondta a rádióba, és bekapcsolta omnimechjének fegyvereit. - Ne feledjétek, Szellemfarkasok, ebben a hidegben nem baj, ha a szokottnál jobban felmelegedik a gépetek. Tüzeljetek folyamatosan! - adta ki a végső parancsot, és a Negyedik Farkas Rohamosztag a hóviharral küzdve megindult a Jádesólyom állások felé.

Messze nyugaton, a Carson hasadéknál zajló csatában a 279es és

16-os csataosztagot lassan kezdte visszaszorítani a Negyedik Sólyom könnyűtüzérség, a 89*es és a Negyedik nehéztüzérség, valamint a Vándorsólymok együttes támadása. A Megtört remény öblében lévő Sólyom bázist helyőrségi katonák biztosították, míg a kontinens keleti oldalára vezető utaktól a Negyedik Nehéztüzérség és a 17es Sólyom osztag tartotta vissza a Negyedik Farkas Gárda nehéztüzérségét és a 328as csataosztagot az Arkangyal Gleccser lábánál.

A Cárson hasadéknál elért sikerek hatalmas mennyiségű hadianyagba kerültek a Sólymoknak, mivel a védelmi pozíciókba húzódott Farkasokkal nagyon nehéz volt végezni. A Sólymok hatalmas tűzerejűkkel teret nyertek ugyan, de csak tengernyi lőszer felhasználásával. Ha tovább

akartak nyomulni, utánpótlásra volt szükségük a Megtört remény öbléből, és a Negyedik Farkas Gárda éppen azon volt, hogy ezt az utánpótlást ne kapják meg.

Phelannek szerencséje volt, hogy keletről a hóvihar hatalmas takaróként borította el Ausztrálsarkot. így nemcsak, hogy elrejtette egységét, de álltában fagyasztott meg mindent, még a Megtört remény öbléből útnak indított utánpótlást is. Mielőtt a vihar még olyan erős lett volna, hogy lehetetlené tegye a műholdas megfigyelést, egy régi, ásványi anyagok feltérképezésére fellőtt műhold még áthaladt a sark felett, és regisztrálta a mechek elhelyezkedését a déli kontinensen. Amikor nagy tömegű fémet jelzett ott, ahol nem kellett volna, Phelan tudta, hogy egy csapat Jádesólymot Stanleyfield nyílt terepén ért a vihar.

A Negyedik Gárda - vagy ahogyan új álcájuk tiszteletére nevezték magukat, a Szellemfarkasok - átalakították és újra felszerelték omni-mechjeiket a készletekből, így az átlagosnál könnyebb szerkezetűek lettek, elsődleges szempontként a gyorsaságot szem előtt tartva. Fegyvereiket közelharcra alkalmasra cserélték, olyanokra, amelyek a gyenge célzási körülmények között is megfelelő hatékonysággal működnek. Nagyon kemény és nagyon elszánt közelharcra számítottak.

Ha szerencsések leszünk, nem fog sokáig tartani.

Phelan legnagyobb problémája az volt, hogy nem tudta pontosan felmérni; milyen erőkkel kell szembenézniük. Bár tudta, hogy valószínűleg helyőrségi egységről van szó, ez aligha jelentette azt, hogy veszélytelenek. Nem akarta elkövetni azt a hibát, amibe Angeline Mattlov beleesett, aki alábecsülte á Kell Kopókat, mert zsoldosok voltak.

Bekapcsolta a mágneses rezgéseket érzékelő letapogatót, mire a holografikus kijelzőn egymás után jelentek meg a célpontok a hatalmas hóban. Phelan egy emberforma Pokolfajzatra irányította a fonálkeresztet, és zömök Novájának karja a magasba lendült. A fonálkereszt közepén arany pont kezdett villogni, jelezve, hogy a fegyverek célra álltak, mire meghúzta a ravaszt a botkormányon.

Hőhullám söpört végig a kabinon, amint a Pokolfajzat törzsére irányuló három lézer lövedék útjára indult, és a vihart átszelve a mechbe csapódott. Két másodperc alatt több mint egy tonna vasszálas páncélzat párolgott el, és vált sűrű, szürke füstté. A füst eloszlása után Phelan látta, hogy a pilóta nehezen ugyan, de talpon tartotta a Pokolfajzatot.

A Sólyom felemelte a fegyvereit, és a Novára irányította. Phelan a mozdulatból arra következtetett, hogy a mech bal karjába épített lézeragyra céloz, de a Pokolfajzat három zöld energiadárdájának egyike

messze balra szállt el, a második túl magasra szaladt, és csak a harmadik karmolt bele Phelan mechjének jobb csípőjén lévő páncélzatba. Figyelmeztető sziréna kapcsolt be, de Phelan látta a páncélzatot ellenőrző diagramon, hogy nem érte olyan sérülés, ami komoly problémát okozhatna.

Visszalőtt, és mindhárom lézere beletalált az ellenséges mech jobb oldalán nyílt sérülésbe, mire füst kezdett el ömleni a Pokolfajzat sérült oldalába épített két lézer csövéből. Belső szerkezetéből lángra lobbant részek szakadtak ki a testen tátongó lyukon át, és zuhantak á földre, egy pillanat alatt gőzzé forralva a havat. A mech balra tántorodott, aztán hátradőlt, mert a pilóta túlkorrigálta a mozdulatot, végül teljesen elvesztette egyensúlyát. Az óriási géptest a földre zuhant, tetemét pedig szinte azonnal befedte a hó.

Phelan maga körül mindenfelé a Negyedik Farkas Gárda fantom-mechjeit látta, ahogyan behatoltak a hevenyészett Sólyom táborba. Jobbra tőle Ranna szögletes Harcisólyma éppen két zöld lézerdárdát vágott bele egy Vadászsólyom jobbjába, leégetve róla a páncélzat utolsó morzsáját is mellének azon az oldalán. A kecses Vadászsólyom viszonozta a tüzet, de csak két lézerlövédéke talált, az egyik felkarcolta a Harcisólyom bal mellét, míg a másik a mech bal lábáról szedett le némi páncélzatot.

Egy hirtelen szélroham fehér függönyt húzott Ranna és Phelan közé, és ahogy eloszlott, Phelan egy Mán O’War célkeresztje előtt találta magát. A nyolcvan tonnás, robusztus omnimech a fizikai erő megtestesüléseként tornyosult előtte. Harminc tonnával szárnyalta túl a Novát, amelynek erőssége inkább szívósságában rejlett.

Phelan hirtelen élesen jobbra vágott, és rálépett a pedálokra, hogy felgyorsítsa mechjét, mire a Mán O’War felemelte jobb karját, és a könyökbe épített két protonágyújával tüzet nyitott rá. Az első két mesterséges villám túlságosan balra futott, de a mech bal kajába épített közepes és nehézlézer tökéletesen célba talált.

A vörös energiapengék végigmarták a Nova jobb csípőjének páncélzatát, míg a zöld lézervillámok a Nova bal mellrészét kezdték ki. Egyetlen lövéssel hatvanöt százalékkal csökkentették a mellkas védelmét. Még egy ilyen találat, és sérül a géptest. Pheíannek nem volt kedve belegondolni, milyen lehet egy ilyen hóvihar kellős közepébe katapultálni. Ahhoz pedig, hogy kilépjen a harcból, még kevésbé volt kedve.

Felemelte hát Novájának mindkét karját és a Mán OWarn. irányította, miközben az lassan megfordult a Nova mozgását követve. A fo

nalkeresztet egészen addig levitte, ahol egy arany pont kezdett villogni a közepén, jelezve, hogy befogta az ellenséges mech jobb térdét, és ekkor mindkét kézzel tüzelni kezdett.

Trillázó hang volt a felelet, ami azt jelentett, hogy nem minden fegyver irányult ugyanarra a célpontra. Az egyik vörös lézernyíl a Mán O’War két lába közt szállt el, de a többi eltalálta a jobb lábat, és a leszaggatott fém megolvasztotta a havat a mech mögött. A lézer átvágta a vastag myomer izomkötegeket a térd alatt és felett, és azok úgy lógtak szerteszét, mint ócska, elhasznált vezetékek.

KMan OWar pilótája ennek ellenére talpon tudta tartani a gépet, és újra tüzet nyitott Phelan Novájára.A protontöltetek megint nem találták el, de Phelan ezt sokkal inkább a szerencsének és annak köszönhette, hogy a minimális lövéstávolság határán mozgott, semmint a Sólyom pilóta ügyetlenségének. A mech bal karjában levő közepes lézer forró krátersort égetett a Nova mellkasára, de a másik lézerlövés messze magasan szállt el a gép felett.

Még ebben a rettenetes hidegben is túl kellett melegednie - gondolta Phelan, és a hőkijelzőire nézve látta, hogy ő is valamivel az optimális határ fölé ment. Mégis meg kellett kockáztatnia, hogy a számítógép leállítja a gépét a túlmelegedés miatt; ezért újra a Mán O’War testére emelte a.fonalkeresztet, hogy lőjön, de nem tudta befogni a célkeresztbe a lábát. Amikor végre megfelelő pozícióba került, minden fegyverével tüzet nyitott, és várta a .találatot jelző hangot.

Á lézer végigégette a Mán O’War bal oldalát némi páncélzatot olvasztva le a karjáról, lábáról és csípőjéről. Az egyik iézerlövedéknek még a jobb kar páncéljában is sikerült némi kárt tenni, de egyetlen lövés sem találta el a Mán O’War létfontosságú belső szerkezeit védő vasrost páncélzatot.

Annak ellenére, hogy belső sérülést nem tudott okozni, a támadás . mégis sikerrel járt. A lézerek több mint két tonna páncélzatot olvasztot- . tak le a gépről, és ettől az omnimech törzsének súlyelosztása felborult. A pilóta végképp elvesztette uralmát a mech felett. A monstrum először balra billent, és vezetője még jobban balra húzta, hogy Phelan Novájá- nak mozgását kövesse. Mihelyt megpróbálta jobbra mozdítani, hogy visszanyerje elvesztett egyensúlyát, csak azt érte el, hogy ránehezedett a sérült jobb lábra. A láb megbicsaklott, és a tűztől megfeketedett combcsont vége kicsúszott a térdhajlatnál. A mech egy pillanatra megremegett, aztán jobb oldalára zuhant a hóba.

Az alkalmat kihasználva Phelan gyorsított, és Novájával benyomult az utánpótlás konvoj táborába: Lassítás nélkül egyenesen a megpakolt légpárnás kocsikra célzott a lézerrel. Azon a néhány helyen, ahol a lézer a hóborította terhet érte, a rakomány felrobbant. A RHR és NHR rakéták hajtóművei beindultak, és a rakéták szétspricceltek a négy égtáj felé. Gépágyútöltetek robbantak fel, reperszekkel borítva el maguk körül mindent, s ettől láncreakciószerűen újabb robbanások indultak el.

Egy Jádesólyom Vándor jelent meg hirtelen a levegőben. Sugárhajtású rakétáival a tábor másik feléről Phelan felé száguldott, és a mellkasán elhelyezett nehézlézerből tüzet nyitott a Novára. A lövedékek félig olvadt foltokkal hintették tele a mech bal lábán a páncélzatot, aztán a Vándor közepes lézerei is ugyanoda csapódtak be, és a foltoknál a fém lassan párologni kezdett.

Phelan becélozta a Vándort, mialatt az a földet éréssel volt elfoglalva, és épp mielőtt talajt ért volna, Phelan fonalkeresztjének középpontjába került. A találatot jelző hang tisztán és hangosan harsant fel, mire minden fegyverével tüzelni kezdett. Mind a hat lézere átégette a még repülő mech hordó alakú mellének jobb oldalát, és kegyetlenül belevájt a belső szerkezetbe. A gép belsejébe érve a lézersugár enefgiája nem csökkent, és a mech szívét védő belső páncélzatot olvasztotta tovább. Pillanatok alatt átégette, és a lyukon folyni kezdett kifelé a mech központi irányítóegységének olvadéka. A már halott gép széles talpai földet értek, és a teste teleszkópszerű- en a lábakra csúszott. Amikor a vállak elérték a csípőcsontokat, a test felső része leszakadt, és a törzs bal oldalának pár darabjával a levegőbe vágódva messzire szállt a félig megolvadt hóban.

Hirtelen egy Jádesólyom Róka tűnt fel balról, de még mielőtt befejezhette volna a pusztítást, amit a Mán O War és a Vándor elkezdett, Ranna Harcisólyma közbeavatkozott. A két nehézlézer letépte a Róka bal karján és lábán a páncélzatot, míg a Harcisólyom bal karjában lévő két protonágyú lemorzsolta a kistermetű mech bal lábának utolsó páncéldarabkáit is, hogy folyadékká olvassza a vastitán ötvözet csontokat. Az égszínkék töltetek belemartak a mech bal oldalába; hihetetlenül rövid idő alatt pusztították el előbb a teljes páncélzatot,, majd pedig a teljes belső szerkezetet azon az oldalon. A Róka bal karja messzire repült, és a füstölgő roncs egy másodperccel később lezuhant mellé a földre.

- Kösz, Ranna. v

- Örömmel, még akkor is, ha ez csak egy solahma egység volt.

A nő hangjában bujkáló megvetés elgondolkodtatta Phelant. A solahma egységeket csak banditavadászatra használták, másra nem, és Angeline Mattlov nagy hibát követett el, amikor utánpótlása védelmét . egy ilyen csapatra bízta. A Negyedik Farkas Gárda gyorsabban tépte darabokra őket, mint bármelyik belső szférái csapat tette volna. Ami még ennél is fontosabb, hogy a Farkasok mechjeinek mindössze a páncélzata sérült, maguk a mechek épek maradtak.

Ranna Harcisólymának karjával megfordított egy felborult légpárnás kocsit', és kitakarta a rakományát.

- Phelan, Mattlov energiafegyvereket akart velük hozatni az omni-mechjeinek.

- Igen! - vigyorodott el elégedetten Phelan, és nézte, ahogy a Negyedik Farkas Gárda néhány tagja üldözőbe veszi a még életben maradt Jádesólymokat. - Nagy hibát követett el, és tenni fogunk arról is, hogy ne legyen szüksége arra a municióra, amit úgysem kapott volna meg.

- Kánom, tiszteletlen hangon beszélsz.

- Köszönöm, hogy emlékeztetsz, csillagkapitány. Nem fog újra előfordulni.

- Ugye nem várod, hogy ezt el is higgyem, negvál? - kérdezte Ranna cinkosan, mire Phelan elnevette magát.

’ - Nézzetek körül! Ha valamit még használni, tudunk, akkor pakoljá

tok fel, ha nem, akkor pusztítsátok el teljesen.

- Ahogy parancsolod, kánom - válaszolta Ranna, és Phelan hallotta, hogy nagyot sóhajt. - Angeline Mattlov nem fogja még egyszer elkövetni ezt a hibát.

- Emlékezz, Ranna, az a mi dolgunk, hogy esélye se legyen egy hasonló hibát elkövetni az életében. Ezt várta el tőlünk Ulrik és Natasa, és

hidd el, jobb, ha milliónyi Jádesólyom szelleme üldöz, mintha az ő árnyaik tennék... ^

48

Egy partizánakció katonai értékét nem az adja, hogy milyen célpontot semmisítettek meg, vagy hogy hányán haltak meg vagy estek fogságba, hanem az, hogy mennyi ember szerzett róla tudomást.

John Singleton Mosby, Háborús emlékiratok

i

Daosha, Zürich Zürichi Népköztársaság, Kapellán Konföderáció 3057. december 20.

Cathy Hanney megborzongott, de nem a hideg miatt. A Jihuaide Chumai erőműhöz vezető északi útra néző hegyoldalban várakozott Fábián Wilsonnal, és a helyet át-meg átjárta a kora téli szél, amely úgy vágott, mint a legélesebb kés. A nő mégis úgy érezte hogy nem zavarná a szél, ha a körülmények másmilyenek lettek volna.

Nem tetszett neki, hogy Fábián Wilsonnal helyezték ki megfigyelőnek. Már az étteremben történt találkozón érezte, hogy valami gond lehet, de hiába próbált ezekről a megérzéseiről beszélni Noblelal, mert ahányszor a küldetés került szóba, Noble hirtelen eltűnt, és helyét Táncoló Joker vette át. Ahol Noble együttérző lett volna, ott Táncoló Joker a fanatizmusig határozott volt, és csak annyit mondott, hogy Cathynek meg kellene próbálni tanítani Fábiánt, hogy a jövőbeli küldetéseiket könnyebben és biztonságosabban tudják majd végrehajtani.

Egy küldetés Fábiánnál csak akkor lehetne biztonságban, ha előtte kitépnénk a nyelvét. Cathy évekig dolgozott sokkos, traumás állapotba került emberekkel, így tudta, hogy Fábián idegességében fecseg olyan sokat, mégis zavarta a dolog. Emellett pedig a figyelmét is elvonta, pe

dig arra lett volna a legnagyobb szükségé, amíg Noblera és a többiekre próbált vigyázni.

- Tüdőd, Cath - kezdte megint Wilson egy szélnyomástól eltorzult fenyőfa védelmébe húzódva , meg kell mondjam őszintén, sose tartottam Noblet olyan titkosűgynök típusnak. Már úgy értem, amikor a jó öreg Foxie elhozta, hogy megvegye a számítógépemet, azt mondtam magamnak/ez a pasi egy tanár. Csöndes, szerény, az a könyvmoly fajta. Le mertem volna fogadni, hogy krimiket meg ilyeneket akar majd írni, hogy kiélhesse magát. Tudod, hogy neki is legyen valami izgalom az életében. Hát tévedtem, de legalább van bennem annyi vér, hogy ezt elismerjem.

- Igazán szép tőled, Fábián - válaszolta Cathy; remélte, hogy megfelelően éles hangon, de'úgy tűnt, a férfi nem vette észre a gúnyt a hang¦ jában. - Inkább figyelnünk kellene.

- Mi van? Azt hiszed, a suttogásomtól nem fogjuk meghallani, ha jönnek a mechek? Figyelj, Cath. Én is vezettem rakodó mechet még mikor a raktárban dolgoztam. Ha egy olyan jön, mintha csak a föld rengne alattad. Hidd el, ha a Kobrák erre tartanak, akkor észre fogjuk venni.

Cathy idegesen az órájára nézett, és a szájához emelte a rádiót.

Jegesmedve tiszta - mondta halkan. Tudta, hogy nem fog választ kapni.

A telepre behatoló csoport teljes rádiózárlatot fog tartani, amíg az akció el nem kezdődik. És ez bármelyik pillanatban megtörténhet - gondolta Cathy, mégis a fél karját adta volna, ha csak. egy szóra is hallhatja Noble hangját. Ugyanakkor tisztában volt vele, hogy ő most a Táncoló Joker, és még kínzással sem lehetne rávenni, hogy egy szót is szóljon.

- Szóval, de úgy őszintén, Cath, mikor jöttél rá, hogy Noble Davion ügynök?

- Nem emlékszem pontosan - mondta vonakodva a nő, és leguggolt. - Ez az egyik. A másik, hogy a biztonság érdekében nem beszélhetek Nobleról senkinek, és ezt te is tudód. Minél többet tudsz róla, annál nagyobb veszélyt jelentesz a számára. Ahogy én nem tudom, hogy hol bújsz meg a feleségeddel és Foxszal, úgy te sem tudhatsz Nobleról anélkül, hogy feleslegesen veszélyeztetnéd őt.

- Hé! Nyugi, csak beszélgetni próbáltam.

- Inkább, figyelni próbálnál.

- B°cs. Figyelj, én értelek. Védeni akarod. Úgy értem, te is azt érzed, amit én érzek a feleségemmel kapcsolatban, nem?

Szerintem sokkal többet érzek iránta, mint amit te valaha is képes lennél a feleséged iránt érezni.

- De - mondta fáradtan Cathy, azonban hirtelen valami roppant az erdőben tőle jobbra. - Pszt! Mi volt ez?

- Éh nem hallottam semmit..

Ezt a meglepetést - gondolta Cathy, és kezét kabátja aíá csúsztatva megmarkolta az automata pisztolyt, amit a hóna alá tett egy tokba. Még mielőtt előhúzhatta volna, azt érezte, hogy egy hideg puskacső nyomódik a tarkójának.

- Eszedbe ne jusson - mondta Fábián. - Ez a vékony gyapjúsapka . nem sokat ér a golyók ellen.

- Megbolondultál? Mit csinálsz?

- Nem, nem vagyok bolond - válaszolta hidegen a férfi , csak a nyerő oldalon akarok játszani. - Jöhetnek! - mondta valamivel hangosabban. - Lefegyvereztem.

Cathy gondolkodás nélkül kibiztosította a pisztolyát, és mielőtt Fabi-an felfoghatta volna, hogy a vastag kabát által letompított kattanás mit is jelent, meghúzta a ravaszt. A három, egymást követő lövés szétolvasztotta a kabát műszálas bélését, aztán szinte egyszerre csapódott bele a férfi gyomrába és mellébe. A torkolattűz megperzselte a nő bőrét, ahogy a lendület felfelé rúgta a csövet a hóna alatt.

Fábián megtántorodott a lövésektől, és hiába húzta meg a ravaszt a kezében tartott puskán, a golyók ártalmatlanul zúgtak el a nő füle mellett, csak az arcát perzselte meg egy kicsit a puskapor. Ennél sokkal nagyobb baj volt, hogy a villanás teljesen elvakította, és ahogy jobbra húzódva próbált elbújni, egyenesen nekirohant egy fának.

Hátratántorodva próbálta előhúzni a pisztolyt, de az beleakadt a kabátba. Elvesztette az egyensúlyát, és ekkor hatalmas ütés érte a jobb arcán. A földre esett, és érezte, hogy valami ránehezedik a mellkasára, aztán egy puska csöve nyomódott az álla alatt a húsába.

Az ütéstől csengett a füle, és tehetetlenül feküdt a földön, miközben hallotta, hogy valaki mellette azt mondja:

- Vipera egyes, északról biztosítva a terep. Induljatok!

Villámcsapásként hasított belé a döbbenet. Fábián elárult minket!

A Fekete Kobrák itt vannak. Mindenkit megfognak ölni, Noblet is. Nem tudtam megvédeni. Az egész az én hibám...

Kezdett egészen összezavarodni, mikor egy hatalmas villanás világította be az éjszakai eget, körülrajzolva a mellén ülő katona alakját. Még mielőtt befutott volna a rádiójelentés, tudta, hogy ez volt a robbanás.

314 Michael A. Sfackpole

*¦

? ' *

Északra van, északra... De hiszen arra csak a Kobrák bázisa van

Kaishilingnél! A Táncoló Joker ott csapott le és nem itt. Ezt értette hát

Xu Ning hatalmának harmadik bázisán!

Szeretett volna hangosan felnevetni, de a mellkasán ülő katonától

levegőt is alig kapott, így csak mosolygott. Hát megcsináltad\ Noble.

Tudom, hogy eljössz értem, és akkor együtt intézzük el Xu Ninget.

*

i

49

A lojalitás a becsület alapja.

Paul von Hindenburg, Életem alkonyán

Tharkad City, Tharkad Donegál kerület, Lyrán Szövetség 3057. december 20.

Katrina Steiner hófehér kötött ruhát viselt a jégkék gyapjúkabát alatt. Öltözékét egy mozdulattal a helyére igazította, mielőtt a titkára. bekísérte volna látogatóját.

- Annyira örülök, hogy el tudott jönni Tharkadra - mondta mosolyogva.

Az apró, tömzsi férfi viszonozta a mosolyt, és meghajtotta őszülő fejét a nő előtt.

- Megtisztel, hogy látni kívánt.

- Azt mondtam, hogy fogadóm önt, ha a küldöttje olyan dolgot hoz nekem, ami kellően felkelti az érdeklődésemet-mondta Katrina, és egy bronz maszkot húzott elő az asztalfiókból. - Annak az embernek a halotti maszkja, aki elvette tőlem Keidet, megtette a kívánt hatást, Tormano Liao.

- Az évek során kifejlesztettem bizonyos képességeket. Ezekkel hatásosan tudtam ellensúlyozni azokat az előnyöket, amelyekkel unokaöcsém, előtte pedig az anyja rendelkezett - válaszolta a férfi kitérően, aztán folytatta: - Őszintén, sajnálom' ha ebben az igyekezetemben rákényszerültem, hogy ügynököket küldjék az Egyesült Nemzetközösség világaira, de az utóbbi három évtized alatt népemnek a Kapellán Konföderáción kívüli világokra történt vándorlásával természetszerűleg érdekeim is kiterjedtek.,

- Kérem, Liao mandarin, foglaljon helyet - mondta Katrina, és visszaült asztala mögé, maga elé téve a Roland. Carpenter arcáról készült maszkot. - Helyesen feltételeztem, hogy ez egy halotti maszk? - kérdezte, mire Tormano lassan bólintott.

- Mr. Carpenter mélységesen vonzódott a hatalomhoz, és keményen ragaszkodott is hozzá.

- És az ellenforradalom?

- Ó, azt a lakosság indította. Jóval korábban le lehetett volna leplezni, de én ügynököket építettem Carpenter kormányába, és úgy alakult, hogy éppen ők foglalkoztak az ellenforradalmárokkal. Mihelyt Carpenter elhagyta az irodát, már egyszerű volt a hercegnőt a helyére ültetni.

Az arkón ujjait összefonva az asztalra tette kezét.

- És mondja, sok ügynöke van a Sarna határvidéken?

- Csak volt ^hercegnő. Mint tudja, az utóbbi tizennyolc hónap alatt a rendelkezésemre álló eszközök sajnálatos módon megfogyatkoztak.

- Úgy érti, mióta Kai a Szabad Kapellán Mozgalom vezéreként szembeszállt önnel. .

Tormano kurtán bólintott.

Jó néhány olyan funkciót átvett, ami az én.kezemben volt őelőtte, de nem helyettesített engem teljesen. Elhanyagolta a hírszerző szolgálatomat, és az elmúlt hat hónap álatt ügyetlen lépésekkel próbálta megakadályozni, hogy felfrissítsem a kapcsolataimat. Neki köszönhető, hogy erősen korlátozott eszközeimmel csak egykét helyen tudtam közbeavatkozni. Keid volt az egyik. Zürich a másik.

- A Táncoló Joker az ön ügynöke ? - kérdezte Katrina, és a döbbenettől magasra szaladt a szemöldöke.

- Nem, bár szeretném, ha így lenne. Az én ügynököm Jacko Diamond név alatt dolgozik. Nem olyan sikeres, mint a Táncoló Joker, de a szervezetemnek lehetősége nyílik, hogy minden olyan nyereségből profitáljon, amihez ő jut.

. Értem - húzódott vissza az arkón, összefonva karját. - Tehát most azért jött hozzám, hogy a segítségemet kérje jövőbeli lépéseinek megalapozásához?

Tormano Liao arcán olyasféle elnéző mosoly jelent meg lassan, mintha egy elkényeztetett gyerekkel beszélne, és ez egy pillanatra megrémítette Katrinát.

- Reményeim szerint ez lesz egyik eredménye a mai találkozásunknak - mondta végül.

- Valóban? Akkor gondolom itt az ideje, hogy tudassa velem jövetele valódi okát.

- Igen, arkón, nekem is ez a szándékom - válaszolta a férfi kigombolva kabátját, és előrecsúszott egészen a magas bőrszék szélére. - Nagy érdeklődéssel figyeltem önt, mióta először találkoztunk a Solarison, hercegnő. Igen, rám is nagy hatást tett a szépsége, de még ennél is nagyobb hatást gyakorolt rám az az ügyesség, amellyel az embereket manipulálja. Olyan dolog ez, amit minden politikusnak meg kellene tanulnia, bár né- hányuknak soha nem sikerül. Önben ez ösztönösen megvan. Szinte erőfeszítés nélkül terelgeti az embereket az önnek tetsző irányba - mondta halkan Tormano, és alig észrevehetően bólintott. - Ez a képesség szinte támadhatatlanná teszi önt, eltekintve a...

- Mitől eltekintve?

- A fiatalságától, az éretlenségétől, de leginkább a helyes megérzések hiányától.,

Katrina egy pillanat alatt elvörösödött, és már szóra nyitotta a száját, de Tormano felemelt kézzel csendre intette.

- Csak figyeljen rám, arkón, kérem, mert azzal, amit mondok, nem megszégyeníteni kívánom, hanem megmutatni, hogyan tudnék önnek segíteni. A fiatalságának tudható be, hogy nem érzi át teljesen, mik azok a messze régmúltba, visszanyúló hagyományos versengések, amelyek mindenek felett irányítják a Belső Szférát. Victor mindezt érti, de csak azért, mert a katonai kiképzése során átlátta nemzetének és hadseregének történelmét. Ha pedig az éretlenségéről beszélek, a lobbanékonyságra való hajlamára utalok. Amikor SunTzu elvette öntől Keidet és Northwindet, azt személye elleni támadásnak értékelte, pedig nyiívánvalóan nem volt más, mint kísérlet arra, hogy Thomast belerángassák a háborúba. Thomas nem vette be a csalit, és ön még az előtt panasszal fordult hozzá és a Kell Kopókhoz, mielőtt felajánlhattam volna a szolgálataimat.

- Értem - vágta oda keményen és haraggal Katrina. - És mi van a

megérzéseim hiányával?

- Híresztelések kaptak szárnyra, miszerint ön azt tervezi, hogy feltételek nélkül újra bérbe adja az űrugrókat a bátyjának. Bár ez nyilvánosan egyfajta pozitív semlegesség látszatát kelti a Lyrán Szövetség részéről, sem ön, sem a bátyja, sem pedig én nem ringatunk semmiféle illúziót a kettejük birodalmai között tátongó szakadék mélységével és véglegességével kapcsolatban. Ha nem volna elengedhetetlenül szükséges, hogy mindketten fenntartsanak valamiféle kapcsolatot, amivel igazolhatják a

másik birodalmához való jogukat, már régen nyilvánosan is törésre vitték volna a dolgot. Most már két külön nemzetet vezetnek, és egy nemzet nem tud működni, hacsak nem jut megfelelő anyagi forrásokhoz egy másik nemzettől, hogy a lépéseit finanszírozni tudja.

Tormano elmosolyodott és széttárta karját. *

- A Steinereket régen nagy kereskedőkként tisztelték. Önnek el kellene adnia azokat a hajókat Victornak, méghozzá lassanként, hogy neki soha ne legyen olyan erő a kezében, amivel árthat önnek.

- Értem - válaszolta Katrina, bár dühében alig látta meg a férfi szavaiban rejlő bölcsességet.

Az, ahogyan Tormano rámutatott elkövetett hibáira, robbanásig korbácsolta a haragját.

- Tehát maga, egy nemes, akinek nem maradt semmi más tulajdona, csak egyetlen ingatlan és néhány talpnyaló szétszórva a világban, egy nemes, aki egyetlen pillanatig sem irányított egyetlen államot sem, saját magát merné ajánlani személyes tanácsadómnak?! Vagy azért van itt, hogy a bátyám bérenceként eláruljon, ahogyan Justin Allard árulta el a maga apját, vagy azért, mert épp olyan bolond, ha nem bolondabb, mint néhai nővére és annak lánya együttvéve.

Tormano rezzenetlen arccal hallgatta a kegyetlen támadást.

- Nem ért készületlenül, hogy ilyen nyersen ítél meg engem - válaszolta csendesen. - Arra kérem, gondolkodjon el rajta, mi történt azokkal a vezetőkkel, akik az ön apja idejében uralkodtak. Takashi Kurita halott. János Marik halott, és Thomas is csak azért van életben, mert a Komsztár közbelépett, és feltámasztotta. Katrina Steiner, akiről ön kapta a nevét, szintén halott. Az ön apja is halott. Az anyja is és igen, az én apám és nővérem is mind, mind meghaltak. A nővérem, Candice azonban Saint íves uralkodója volt még azelőtt, hogy az ön édesanyja megszületettvolna. És én, egy földnélküli nemes túléltem a hosszú évtizedeket, amikor felváltva avatkoztak be mások a Kapellán Konföderáció életébe, aztán pedig a Konföderáció avatkozott be más világok életébe. Biztosíthatom róla, hogy egyedül csak a képességeimnek köszönhetem, hogy nem öltek még meg. Ha a Liaok értenek valamihez, akkor az a túlélés, és az ön birodalmának, amely csapdába került a klánok és a Szabad Világok Ligája között, szintén meg kell tanulnia a túlélés művészetét.

Akár a férfi nyugodt hangja, akár szavainak nyilvánvaló bölcsessége

volt az, de valami hirtelen nyomtalanul elfűjta Katerina haragját.

- Milyen ellenszolgáltatást vár, ha elfogadom tanácsadómnak? - kér-dezte csendesen.

Szerények az igényeim - mosolyodon el lassan a férfi. - A Sarna határvidék most olyan terület, amiért az Egyesült Nemzetközösség, a Szabad Világok Ligája és a Kapellán Konföderáció is verseng. Ez a terület maga a legteljesebb zűrzavar, amelyben különféle világok próbálnak szövetségre lépni, hogy megteremthessék saját biztonságukat. A káosz uralkodik ott, holott önnek lenne a legjogosabb igénye erre a területre. Emlékezzen rá, hogy amikor az édesapja elvette a kapellánoktól, az édesanyjának adta oda - egy Steinernek. Most egyértelműen ön a Steiner hagyományok örököse. Nekem mindössze a megfelelő eszközökre lesz szükségem, hogy fenntarthassam a befolyásomat azon a területen. Együtt képesek lennénk fenntartani a dolgok zavarosságát, hogy félrevezethessük minden érintett fél figyelmét.

- Viszont - folytatta egy pillanatnyi hatásszünet után a férfi - amit én adhatok, jóval fontosabb lesz annál, amit ön ad majd nekem, arkón. Hű maradok önhöz, részint mert fogadalmat teszek rá, részint pedig mert senki másnak nem lenne rám szüksége. Önhöz tartozom, amíg el nem bocsát engem. A lojalitásommal együtt jár az akaratom, hogy szócsöve, de ugyanakkor éber tudata is legyek. Én leszek a bátorsága is, és végrehajtom mindazokat a feladatokat, amelyeket másokra nem bízhat rá. Van annyi tekintélyem, hogy akár egyezségeket kössek az ön érdekében más független uralkodókkal. Velem megbeszélhet mindent, amit csak akar, mert én nem félek öntől, és nem vagyok a szépsége rabja.

Az arkón becsukta a szemét. Mélyen legbelül tudta, hogy a képességben, amivel más embereket manipulálni tud, ott gyökerezik a megvetés mindazok felé, akiket irányít. Azokat az erős embereket, akik nem hajoltak meg az akaratának, mint Morgan Kell, Victor és most Tormano, szerette volna maga mellett tudni. Morgan és Victor már az ellenségei közé tartoznak. Nem volt benne biztos, hogy megbízhate valaha is teljesen Tormanoban, de tisztelte az őszinteségét és egyénességét.

Ha valaha is tanácsadót vett volna maga mellé, akkor az a legkevesebb, hogy olyasvalaki legyen, akit tisztelhet.

Egy pillanatnyi hallgatás után felállt, és kezet nyújtott Tormano Liaonak az asztal felett.

- Hiszem, hogy a birodalmam nagyot nyer a szövetségünkkel, Liao mandarin - mondta, mire a férfi elfogadta a felé nyújtott kezet, és udvariasan megcsókolta.

- Én is így hiszem, arkón.

50

A törvények hallgatnak a háborúban

Cicero, Pro milone

*

Daosha, Zürich Zürichi Népköztárssaság, Kapellán Konföderáció 3057. december 20.

A hideg hószitálás, ami könnyű függönyként ereszkedett Xu Ning és Burr ezredes közé, nem tudta felfogni a zsoldosvezető haragját. A Kaishiling bázis romokban hevert körülöttük. A felvonulási téren mindenfelé törmelékhalmok égtek, mint egy káoszisten számára gyújtott fogadalmi gyertyák. A Fekete Kobrák mechekkel megerősített tűzoltócsoportjai elkeseredetten próbálták megfékezni a Táncoló Joker támadása után fellobbant tüzeket.

- Megértem a haragját, ezredes - nézett Xy Ning habozva Burrre , de lehetett volna rosszabb is a dolog. Ha az emberei nem mennek ki, hogy megvédjék Jihuaide Chumait, a támadás sokuk életébe kerülhetett volna!

I Burr megállt és úgy nézett Xura, mintha a férfi teljesen megbolondult volna.

- Maga úgy csinál, mintha ez a támadás csak valami gyerekcsíny lett volna. Hát persze, hogy nem ölte meg az embereimet. Ezeknek az épületeknek a felrobbantása csak figyelemelterelés volt, hogy közben kirabolhassa a raktárainkat. Ha nem csomagoltunk volna össze mindent a holnapi induláshoz, nagyon sok dolgot tudott volna elvinni.

- Es ha a biztonsági csapata nem támad vissza, hogy kizavarja

őket - vetette közbe Xu, de Burrnek már az orrcimpái is remegtek az idegességtől.

- Igen, visszatámadtak, de ezalatt védtelenül kellett hagyniuk az űrjáróinkat!

- Védtélenül? - húzta fel csodálkozva a szemöldökét Xu. - Azokon a hajókon hemzsegnek a fegyverek. Hogy mondhatja, hogy védtelenek?

- Azokat a fegyvereket mechek elleni harcra tervezték, nem pedig emberek elleni harcra.

- Az aggodalma ellenére úgy hallom, hogy Haverhill kapitány nem tett jelentést a fedélzeten történt bármiféle szabotázsakcióról.

Richard Burr tekintete haragosan villant, miközben eltaposott egy - apró tüzet a lábával.

¦A bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka - sziszegte a foga közt.

- Ez annyit jelent, hogy elhalasztja az indulást?

- Maga ezt szeretné, nemde? - kérdezett vissza Burr, aztán tagadólag intett. - Nem, befejezzük a hajók berakodását, és holnap délben már úton is vagyunk.

Xu Ning elgondolkodva nézett“Burrre.

Maga mosolyog, ezredes. Van valami mulatságos, ami elkerülte volna a figyelmemet? - kérdezte élesen.

- Nem is tudom, igazgató úr. Elképzelem, mennyire meg lesz lepve a Táncoló Joker, mikor megtudja, hogy a támadása milyen rövid idő. alatt kikényszerítette az elindulásunkat. Merem állítani, hogy legmerészebb álmaiban sem remélte, hogy tizenkét órán belül úton leszünk.

Ócska zsoldosok vagytok, mi mást várt volna tőletek? - gondolta Xu Ning, de hangosan csak annyit mondott:

- Oh, igen. Képzelem, mennyire el lesz telve önmagával arra a pár napra, ami az életéből még hátravan. A nő, akit a maga emberei elkaptak, a vallatás után fél fogja adni a Táncoló Jokert. Biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk, mert úgy néz ki, a nő a szeretője.

- Meglehet. Én csak annyit tudok biztosan, hogy nagyon veszélyes - válaszolta Burr, aztán szégyentelenül kárörvendő vigyor jelent meg az arcán. - Agyonlőtte a maga spiclijét, mielőtt az bármit is tehetett volna.

- Ne higgye, hogy a maga hangjábból érződő csodálat bármit is javíthat a nő helyzetén — válaszolta keményen Xu, aztán kezét háta mögött összefonva a romhalmaz felé sétált, amely egykor Burr főhadiszállása volt. - Átadták már az emberei az én embereimnek?

Burr beharapta az ajkát, és egy pillanatig hallgatott, mielőtt válaszolt

volna.

/Yiiufiucri ry*

i

Vannak bizonyos rendelkezések a foglyokkal való bánásmódról, igazgató. Mint zsoldosnak, bizonyos szokásokat tiszteletben kell tartanom.

- No igen, ezredes, de ez a nő nem tagja egyetlen legális katonai szervezetnek sem. Ő és <ez a Táncoló Joker emberek százait ölte már meg, és rátámadt a maga embereire is. Ő és a fajtája az állam ellensége; alig több, vagy más, mint okos,,de közönséges bűnöző. Ezenfelül ha kiderül, hogy Davion ügynök, vagy kapcsolatban áll eggyel, akkor a kormányom elleni hazaárulás bűntettében is vétkes.

- Rendben, ezredes, akkor kivégeztetem magának - válaszolta Burr, mire Xu Ning udvariasan, de határozottan felnevetett.

- Igazán jó, ámde veszélyes tréfa volt, ezredes. Maga szintén a hazaárulás határán táncol. Adja át a nőt az embereimnek!

Burr alig észrevehetőén bólintott. Nyilvánvalóan vonakodott teljesíteni Xu Ning kérését.

- Köszönöm - mondta elégedetten Xu Ning, és lenézett, ahogy pár üvegcserép megcsikordült a sarka alatt. - Oh, karácsnyi égőfüzér. Tehát maga keresztény?

- Annak tartom magam.

- Akkor vízért kellene küldetnem, hogy moshassa kezeit a nő sorsa miatt?

Burr figyelmen kívül hagyta a megjegyzést, és lassan végignézett a pusztításon maguk körül.

- Nem fog nagy traumát okozni, hogy itthagyom ezt a helyet, bár egy dolgot azért bánok.

- És mi lenne az? - fordult vele szembe Xu Ning.

Sajnálom, hogy nem tudom majd végignézni, hogyan,fejezi be a Táncoló Joker, amit itt elkezdett.

- Nem hinném, hogy bármit is kihagy, ezredes - ingatta fejét kedélyesen mosolyogva Xu Ning. - Inkább meghívom egy vacsorára, amit majd a sírján tálalok fel magának, hogy elmondjam, hogyan vetettem véget a Táncoló Joker működésének.

51

A politikailag nem támogatott katonai akció olyan, mint egy gyökerek nélküli fa.

Ho Chi Minnek tulajdonított mondás

Sión, Kapellán Polgárállam Kapellán Konföderáció 3057. december 21.

SunTzu meglepve tapasztalta, hogy nem érzi sem sértve, sem pedig elárulva magát. Ha az anyja lépett volna szövetségre Thomas Marikkal, és közben tudomására jut, hogy Thomas olajágat ajánlott Victor Davionnak, féktelen haragjában elrendelte volna, hogy mészároljanak le mindenkit három generációig visszamenőleg, aki bármilyen kapcsolatban áll a Szabad Világok Ligájával. Az utcákon patakokban folyna a vér, és minden fáról, utcai lámpáról tetemek lógnának Siánon.

Én szerencsére nem vagyok olyan, mint az anyám. Amikor Thomas Nanking megerősítésére küldte a Fekete Kobrákat, a nyílt támogatás ellenére Sun Tzu már akkor valamiféle árulást értett a háttérben. Úgy sejtette, ha panaszt emel a harcok idő előtti befejezése ellen, Thomas a türelemről és a hosszú életről szóló közmondással válaszol majd. Az ember még azt hinné, hogy a világ összes bölcsessége Jerome Blake szájából hangzott el, ha hallja, hogyan idézik állandóan a tanítványai - gondolta cinikusan.

Mivel számított arra, amit Thomas tett, nem érezte úgy, hogy a férfi elárulta. Emellett ő is belátta, hogy az inváziónak vagy véget kellett már érnie, vagy pedig kiterjednie az egész Belső Szférára. Bármilyen elszánt volt is, SunTzu nem akarta, hogy totális háború robbanjon ki. Bár a Belső Szféra más uralkodóházai álltak közte és a klánok közt, és bár

mindenféle pletykák kezdtek keringeni a klánok szétforgácsolódásáról, a veszély, amit jelentettek, még így is kézzelfogható volt. SunTzu meggyőződése szerint túlságosan hamar eljön az idő, amikor a klánok újra megindulnak a Belső Szféra ellen, és SunTzu azt akarta, hogy addigra a Belső Szféra belülről erős legyen.

Katrina Steiner ajánlatot tett a bátyjának az űrjárók újbóli eladásával kapcsolatban, és ha Victor elfogadja, nem sokkal utána katonákat fog szállítani a Sarna határvidékbe, hogy visszavegyen mindent SunTzutól. Thomas egyértelműen ütközési zónának tekintette a Sarna határvidéket Victor és a Liga által visszafoglalt világok között. Bár SunTzu nem vette jó néven, hogy az újonnan szerzett világai más nemzetek harcmezői legyenek, tisztában volt vele, hogy azok a bolygók a számára is ütközési területet nyújtanak.. Ha a MarikLiao invázió tovább folytatódna, mire Victor visszakapja a szállítójárműit, esetleg úgy döntene, hogy befejezi, amit apja elkezdett, és az egész Kapellán Konföderációt a birodalmába olvaszthatná. Ha ellenben megkötik a fegyverszünetet, Victor azokra a területekre indítana csak támadást, amelyek hozzá tartoztak, és nem próbálna új világokat is meghódítani.

SunTzu hátradőlt Justin Allard székében, és elmosolyodott. Volt egy vonás, ami minden Davionra jellemző volt, egy olyan vonás, amit a nagyapja figyelmen kívül hagyott, és ami az anyjának sok rémálmot okozott; méghozzá az, hogy minden Davion hitt a megtorlásban. Ha elvettél tőlük valamit, akkor visszavették. Ha megöltél egyet közülük, akkor ők is megölték egy hozzátartozódat. Ez pedig azt jelentette, hogy Victor; aki tökéletes mása volt apjának, meg fogja próbálni újra elfoglalni a SunTzu által elhódított világokat, mielőtt új hódításokat tervezne.

Mihelyt erre a következtetésre jutott, kicsit elgondolkodott rajta, nem véte komoly hibát, ha Victor jövőbeli tetteit az apja tevékenysége alapján próbálja megjósolni. Annak idején együtt tanultak Provincián, és úgy érezte, a fiú sokkal veszélyesebbé válhat, mint amilyen az apja volt, pusztán, mert annyira meg akart felelni Hanse Davion elvárásainak. Ennek ellenére, mióta Hanse halott volt, Victor már jónéhány olyan hibát követett el, ami birodalma felének elvesztéséhez vezetett.

y

Úgy tűnt, Hanse volt a fia életében a világítótorony, és a halála után Victor elvesztette a tájékozódási pontot.

Mivel Davionnak született, Davionok tanították, nem hazudtolta meg a fajtáját. Az, hogy Victor látszólag semmit nem érzett anyja halálával kapcsokban, pont az a fajta érzéketlenség volt, amit Hanse mutatott volna. Joshua kicserélése szintén olyasféle trükk volt, ami Hanse Daviónra volt jellemző. Victor addig botladozott, míg végül pontosan apja nyomdokain haladt, és jó eséllyel még csak észre sem vette, hogy mit csinál. 4

SunTzu éppen ezt nem akarta. Bármi áron, de el kellett kerülnie, hogy olyan szélsőségekbe sodródjon, amelyek megmérgezték a Liaok uralmát a század folyamán. Azzal is tisztában volt, hogy az elbizakodottsága tönkreteheti. Úgy érezte, Victor úgy fog cselekedni, mint annak előtte az apja tette, de erről meg is kellett győződnie. Ha a tények helyett hitre alapozza a tetteit, védtelenül marad minden támadással szemben. Es az ilyen támadások rengeteg helyről érkezhetnek. Tormano, Candace, Kai, de még a húgom, Káli is ellenem fordulhat. Azt sem

szabad elfelejtenem, hogy Isis Marikot is felhasználhatják ellenem.

1

Ha összeházasodunk, és engem megölnek, Thomas be akarja majd olvasztani a Kapellán Konföderációt a Szabad Világok Ligájába. Még ez is jobb lenne annál, hogy Káli üljön a trónra, de nem engedhetem meg, hogy a nemzetemen olyan ember uralkodjon, aki nem a Liao házból származik.

- A másik fontos dolog, högy elérjem, továbbra is alábecsüljön mindenki - mondta aztán félhangosan, és szélesen elmosolyodott. - Amint Thomas elmondja nekem, hogy békét kötött Victorral, meg fogom köszönni neki. Azt is meg fogom kérdezni, hogy vissza akarjae vinni a lányát magával Atreusra. Ez majd gondolkodóba ejti velem és a terveimmel kapcsolatban. Ezalatt lesz időm megszilárdítani a hatalmam azokon a bolygókon, amiket elfoglaltam, és felkészülni a következő alkalomra, hogy visszavegyem azt, ami jogosan engem illet.

52

Az állatok soha nem ölnek kedvtelésből. Az ember az egyetlen, akinek örömet okoz embertársai kínzása és halala. James Anthony Froude, Oceana

Daosha, Úri eh

Zürichi Népköztársaság, Kapellán Konföderáció 3057. december 21.

Cathy Hanney a vajlatóba lépő alakban felismerte Xu Ninget, bár jobb szemére alig látott, és feje felett éles, fehér fény világított egyenesen az arcába. A kilétére néni abból a feszes vigyázállásból jött rá, amelybe kínzói vágták magukat, hanem a nyájas, szinte atyai mozdulatból, ahogy a férfi pihenjt intett. Ha lett volna még annyi nyál a szájában, hát leköpte volna.

- Miss Hanney - szólalt megXu kenetteljes hangon , rá kellene már ébrednie, milyen felesleges az ellenállása. Tudjuk, hogy halálosan fáradt, és a Fekete Kobrák minden egyes ütésének nyoma sajog a testén. Az első négy óra alatt természetesen csak kérdéseket tettünk fel magának, mivel nem kívántunk további drasztikus eszközöket alkalmazni.

Cathy egy szót sem szólt, csak gondolatai kezdtek száguldani. Négy óra? Talán inkább nyolc. A szervátültetéses operációk alatt, amikor minden perc számított, én néztem folyton az órát, úgyhogy tudom, mióta vagyok itt. Tudom, mennyi ideig tartottam ki. Ő jönni fog, eljön, Hamarosan. Kivárom.

Xu Ning hiába várt választ, ezért közelebb lépett a nőhöz, és nyirkos, hideg ujjaival végigsimított a Cathy arcán lévő horzsolásokon.

- Bebizonyította, hogy milyen bátor és okos, amíg a Táncoló Jokerrel dolgozott. Engedje meg, hogy elmeséljem, mi fog történni mostan*

f

*

tói. Mivel nem mondott nekünk semmit, meg kell találnunk a módját, hogy segítsen nekünk. Két választásunk van: fizikai kínzás, vagy kábító- szeres vallatás. Ez utóbbi természetesen sokkal hatásosabb, de jelen esetben az idő kulcsfontosságú kérdés. Ha drogokat használunk, hogy információkat kapjunk magától, meg kell várnunk, amíg magához tér, és a kínzások alatt is megerősíti a válaszait. Ha előbb megkínozzuk, sokkal gyorsabban fog válaszolni a kérdéseinkre, mint gondolná, mert a drogok nyújtotta enyhülés megváltást hozhat a kínjaira - hajolt egészen közel Xu Ning, de Cathy néma maradt.

Egy szót sem fogok szólni. Eljön értem, ide fog jönni. Megfog menteni, titeket meg elpusztít.

Xu Ning végül hátralépett, aztán egészen addig hátrált lassan, míg csak egy körvonal volt a nyitott ajtóban.

Az ellenállását arra az ostoba hitre alapozza, hogy a Táncoló Joker eljön megmenteni önt. Ennek semmi értelme. Jelenleg egy Daoshától távol eső helyen van, és senki nem követte/ idefelé. A területet szigorúan védik, ezért még ha el is jönne magáért - a Táncoló Joker meg fog halni.

Jön. Tudom. Megfog menteni.

- Persze, nem érzi át a helyzet fontosságát. Nem fogták volna el, ha a Táncoló Joker nem ülteti fel. Kiküldte, hogy egy árulóval dolgozzon; egy árulóval, akire már régóta gyanakodott, és mégsem mondott magának semmit. Ha nem gyanakodott volna Fábián Wilsonra, nem változtatta volna meg a célpontját, és a Fekete Kobrák őt fogták volna el.

Jön...

- Magára volt hagyva - folytatta Xu Ning, és hirtelen felnevetett. - A magam részéről csodálom őt, hogy feláldozta magát. Bebiztosította, hogy ne gyanakodjunk célpontváltoztatásra. A maga Táncoló Jokere majdnem olyan hidegvérű, hogy sikerre vigyen egy ellenforradalmat.

- Eljön értem.

- Oh, hát beszél. Remek - mondta Xu Ning, és Cathy egy pillanatra még látta az arcát, amikor odahajolt a fővallatóhoz. - Ne legyenek túl kegyetlenek vele. Úgy hiszem, az elektromos sokkoló elég hatékony lesz. Isten vele, Miss Hanney, és ha nem tudnánk később beszélni, előre is köszönöm az együttműködését.

Jön! Eljön magáért!

- Kedves hölgyem, ebben biztos is vagyok, de addigra maga mái mindent elmond nekünk, amit csak tudni akarunk róla — nevetett fel kegyetlenül Xu Ning, és a nevetése mélyen belemart a nő szívébe. - Az az információ pedig elég lesz ahhoz, hogy megsemmisítsük őt és a szervezetét.

53

Egyetlen taktikái alapelv van, amely sóba nem változik.

Ez pedig: támadni minden rendelkezésre álló eszközzel, bogy ellenfeled maximálisan sérüljön, pusztuljon el és haljon meg a lehető legrövidebb idő alatt.

George S. Patton, A háború, amilyennek én láttam

Megtört Remény öble, Ausztrálsark Morges, Lyrán Szövetség 3057. december 25.

% #

Phelan végignézett az elhagyatott hómezőn, és a távolban meglátta a hóval borított űrjárókát, amelyek Morgesre hozták a Jádesólymokat. Bár a hó és a jég fehér sapkát rakott rájuk, messziről is jól látható smaragdzöld oldaluk mindenkinek tudtára adta, hogy idegenek ezen a vidéken. Olyan idegenek, mint amilyenek a klánok a Belső Szférában. A hósapka a hajókon azt jelentette, hogy nincsenek útra kész állapotban, és ez megerősítette Phelan félelmeit.

Nem fognak elmenekülni.

Ostobaság vodt, hogy maradtak. Sikerült károkat okozniuk a Farkasoknak a Carson hasadéknál, de a támadás nekik is legalább, olyan sokba került, és meg is szakadt, mivel az utánpótlás nem érkezett meg. A Vándorsólyom Osztag fedezte a Sólymokat, amíg visszahúzódtak a Megtört remény öblébe. Ezalatt a 94es nehéztüzérség és a 17es Állandó Sólyom sereg visszavonult Arkangyaltól. A visszavonulás alatt a Kell

Kopók Második Ezredé leözönlött az Icegrief szorosból, és szétszórta a

17-ik Állandó sereget.

Az öt frontvonalosztagból, amit Mattlov Morgesre hozott, már csak annyi mech maradt, amennyiből három osztagot tudott teljes készen

létben felállítani. Ez sem volt több halvány illúziónál, hiszen a készletei fogytán voltak. Ez pedig azt jelentette, hogy a legtöbb mechje és legtöbb űrvadásza csak fél fegyverzettel támadhatott. A Vándor solahma egység hihetetlenül könnyen és gyorsan esett el, mert a közelharcra alkalmas fegyvereikhez, az RHR vetőikhez és a nehéz gépágyúkhoz nem volt elegendő lőszer. ,

Bár a négy helyőrségi egység, amely Megtört,reményt öblét védte, még nem volt csatában, Phelan feltételezte, hogy hasonló lőszerhiánnyal küzdenek. Feltételezése szerint csatamechjeiket arra használták fel, hogy a Carson hasadéknál és Arkangyalnál folyt harcokban megsérült mecheket megjavítsák. Bár a helyőrségi katonákat megbecsülték a klánon belül, alárendelt helyzetben voltak a frontvonali egységekkel szemben, és felszerelésük sorsa nem tőlük függött.

Egy fény kezdett villogni Phelan műszerfalának kommunikációs paneljén, és miután válaszolt a hívásra, meglepetten látta, hogy Angeline Mattlov keresi. ,

- Mattlov csillagezredes, minek tudhatom be a hívását?

- Tudom, hogy megveti a klánokat, Phelan kán - kezdte a nő felháborodva , de soha nemgondoltam volna, hogy teljesen megtagadja a szokásainkat. Anélkül támadott, hogy előbb megkérdezte volna, milyen erőkkel fogom védeni az állásaimat.

- Nem tettem ilyet, csillagezredes. Az űrjárói állapotából arra következtetek, hogy csapata egyetlen részét sem szándékozik evakuálni, így feltételezem, hogy minden rendelkezésére álló erejével védekezik. Elfelejti, hogy itt maga volt a támadó? Egy pechszéria miatt még nem lett magából védő. Engem semmi nem kötelez arra, hogy az erőimről bármit is mondjak, ön pedig semmi olyat nem tett, ami arra indítana, hogy nagylelkű legyek önnel. Amennyiben azonban távozni akar, meg tud győzni róla, hogy visszatartsam a készülő támadásunkat.

Az idős nő úgy hőkölt vissza, mintha pofon csapták volna.

- Ha ezt úgy érti, hogy megszöknénk...

- Dehogy, csillagezredes. Több mint féltucat osztaga van itt. Menjen vissza a klánokhoz. Mostanra talán már a magáé az egyetlen Sólyom Galaxis, amelynek a vezetése sértetlen maradt. Ha csak fele annyira szereti a klánokat, mint maga szerint én gyűlölöm, akkor megérti, hogy

kötelessége távozni.

- Az a kötelességem, hogy elpusztítsam magukat.

Akkor az a sorsa, hogy itt haljon meg - szikrázott fel Phelan zöld szeme. - Mondja meg az embereinek, a túlélőket nem öljük meg, de

soha nem lehetnek klánunk jobbágyai. Ha harcosok akarnak maradni, be kell állniuk zsoldosnak - mondta, és megszakította a vonalat, meg sem várva a nő válaszát. - Farkas egyes Szárnyas vezérnek.

- Szárnyas vezér vettem.

- Carew, két roham. A Kopók előbb takarítsák ki a vadászokat.

- Vettem, Szárnyas vezér, vége.

Phelan egy utolsó pillantást vetett a hóborította epületekre, melyek egykor az egyetlen pontot jelentették, ahol az emberiség megvethette a

lábát a jeges kontinensen.

- Te talán itt akarsz meghalni, Angeline, de nekem semmi kedvem

veled tartani.

Caitlin Kell a csatamező felett körözve figyelte, ahogy a Farkas-klán vadászai átsuhantak az óceán felett a Megtört remény öble északi része felé. Az űrvadászok fordultak egyet kelet felé, hogy a Farkas és Kopó csa-tamechekkel párhuzamosan támádják a Sólymok állásait. Míg erre felkészültek, a Sólyom űrjárók egymás után engedték útjukra a vadászaikat.

- Holló flotta, mi vagyunk aZ élen - szólalt meg d’Or kapitány hangja a rádióban. - Induljatok! '

Caitlin megindult a Rájával az első Sólyom flotta felé, és társa, Spi-der Hearst követte. Tudta, hogy a Sólymok tisztában vannak a zsoldosok jelenlétével, de nem próbálták meg lerázni őket. Caitlin számára némiképp öngyilkos dolognak tűnt, hogy a Sólymok csak klánbeliekkel hajlandók harcolni, de végtére is ő nem volt Jádesólyom. Ha a butaságuk megkönnyíti a dolgát, hát annál jobb.

Ráirányította a célkeresztet egy klánbeli Vizigótra. Miután megkapta a pozitív jelzést, hogy a gép befogta a célpontot, tüzelni kezdett a Rája orrában elhelyezett protonágyúval, és a szárnyakba épített nehézlézerekkel. A protonágyú kék dárdája felnyársalta a Vizigót karcsú törzsét. Letépte róla a páncélzatot, és felrobbantotta az egyik hűtőtartályt. A lézer zöld nyilai a jobb szárnyról és a motor hűtőberendezéséről kapartak le némi páncélzatot.

Caitlin jobbra vágott és látta, ahogy Hearst fegyvereinek hullámai is elecsapnak ugyanabba a Vizigótba. A második támadástól még több páncélzat szakadt le a jobb szárnyról, a géptörzsről és a motor körüli

tam!t Ca"Un számítógépe )elezte-hogy a Vizigót hőkibocsátása fo^ n,SűS“kM„aiera kÖVe'keZtetett-h°*>‘

Ekkor a Vizigót balra vágott és távolodni kezdett tőlük, mire Caitlin maga felé és jobbra rántotta a botkormányt, így a Rája egyenesen utánavetette magát. Bár a Vizigót motorjai és meghajtója jóval erősebbek voltak, de a Rája sokkal mozgékonyabb felépítésűnek bizonyult. Míg a Vizigót ézzel a manőverrel a legtöbb vadászgép elől meg tudott volna szökni, Caitlin gépe könnyedén rajta maradt, és megcélozta, mihelyt süllyedni kezdett.

Protonágyúja gyakorlatilag minden páncélzatot letépett a gép törzséről egy vékony kis réteg kivételével; felrobbantott egy újabb hűtőtartályt, és szétroncsolta a sugárirányító zsalukat. A másik lézer letörte a jobb szárny végét, és ez a két sérülés együtt oda vezetett, hogy a Vizigót remegni kezdett a levegőben.

Még egy kör, és leszedem.

- Caitlin, balra!

Egy pillanatig sem gondolkodott, hanem bal felé húzta a botkormányt, szoros spirálmanőverbe kényszerítve gépét. Ahogy a gép fordult, visszanézve látta, hogy zöld lézerlövedékek záporoznak el a jobb szárnya mellett. Egy másodperccel később egy másik klánbeli Vizigót viharzott el mellette Hearst gépével a sarkában.

Caitlin fokozta a hajtóerő tolóerejét, és jobbra fordítva a Raját Hearst után indult. Fedezett engem, most rajtam a sor, hogy én fedezzem

//.

ot.

A földhöz kötve Phelan csak azt látta, ahogy az űrvadászok pörögnek, forognak, aztán eltűnnek a feje felett. Tudta, hogy a húga ott van fent, és bár a Rája jellegzetes deltaszárnyú formáját jól ki lehetett venni, a harc túl messze volt, semhogy láthatta volna testvérét./ó vadászatot,Cait. Ne hagyd, hogy akár csak a festéket is megkarcolják rajtad.

Mihelyt a Kell Kopók vadászai szétszórták a két tucat Jádesólyom gépet, a Farkasok légiereje lecsapott a Megtört remény öblére. A levegő megtelt vörös, zöld és kék energialövegekkel, mert a Sólymok űrjárói tüzet nyitottak, de a Farkasok átvágtak köztük, és tűzbe borították a települést. Egymást követő hullámokban zúdították lövéseiket a földre, míg végül a Sólyom mechekbol nem maradt más, mint elfeketedett csontváz, és Megtört .remény öblét megszámlálhatatlan robbanás rázta

meg-Na, ez lehet a legforróbb nap, amit ez a város valaha is látott - mondta valaki a rádióban.

Mielőtt Phelan a mikrofonért nyúlhatott volna, hogy csendet rendeljen el, hirtelen apja hangját hallotta meg: .

- Csendet! Ami a Jádesólymokkal történik, se nem mulatságos, se nem szép. Tragédia, hogy erre van szükség, ha a mieink életét akarjuk megóvni. Kárörvendés helyett inkább gondoljatok a barátaitokra es

bajtársaitokra, akik itt vesztek el.

- Köszönöm, ezredes - szólt bele végül Phelan a rádióba. - Fel a fejjel, emberek. A Farkasok a második rohamra készülnek. Ha végeztek, mi jövünk.

Spider végül lángokba borította a Vizigótot. A klánbeli vadász felrobbánt, amint az öböl jegébe csapódott, és égő szilánkokkal borított be mindent maga körül. Spider jobbra fordult, és alacsonyan tartotta a gépet, míg Caitlin szélesebb ívben kanyarodott, hátrahúzta a botkormányt és gázt adott. Rakétaként emelkedett egy Sólyom Szula hasa alá, amely megpróbált elosonni a második rohamukra induló Farkasok mellett.

Caitlin tüzet nyitott, és az egyik nehézlézere a motor hűtőberendezését érte, míg a protonágyú és a másik nehézlézer több tonna vasalumínium páncélzatot égetett le a karcsú vadász bal szárnyáról. Mindkét találat csak páncélzatot ért de Caitlin monitora mutatta, hogy a bal szárny védelme,nyolcvan százalékkal csökkent. Még egy, esetleg két lövés, és ez a szárny leválik,

A pilóta azonnal a bal szárnyára állította a gépet, és elkezdett balra fordulni. Caitlin érezte a pilóta következő mozdulatát, és megfordította a Ráját. Amikor a Szula egy méjy hurokból kiérve nyugat felé indult, Caitlin süllyedni kezdett, aztán egy gyors jobb fordulattal pont a pilóta mögé érkezett.Protonágyújával újra a bal szárnyat támadta, letépve az utolsó páncélmorzsákat is róla, míg a nehézlézer lövedékei a motorba és a géptörzsbe fúródtak. Egy robbanás és az azt követő sárga füstfelhő tudatta Caitlinnel, hogy, eltalálta a gép egyik hűtőtartályát. Ez hasznos volt ugyan, de arra számított, hogy a harc nem tart olyan sokáig, hogy a túlmelegedés döntő szempont legyen.

Ekkor a klánbeli pilóta bukórepülésbe kezdett.

Caitlin majdnem egészen a földig követte, aztán egy fordulás után újra észak felé kanyarodtak. Mikor a férfi lefelé ereszkedett, Caitlinnek moso yognia kellett. Megtört remény nem fog neked fedezéket nyújtani - gondolta, de ahogy átnézett a jobb szárnya felett, azt látta, hogy a Farkasok közelednek, hogy megkezdjék a második bombázást. Fenébe! Hogy a dolgok.még rosszabbak legyenek, a Szula bevágott két Sólyom űrjáró közé, és azok már szabadon tüzelhettek Caitlinre.

Ráirányította a fonalkeresztet a Szulára, és tüzet nyitott a Rája összes fegyverével. Túl fogok melegedni, de most ez legyen a legnagyobb problémám.

A protonágyú művészi szépségű villámokat szórt a Szula jobb szárnyára, tömbökben tépve le a páncélzatot. Az egyik közepes lézer félrement, de a többi a két nehézlézerrel együtt átvágta a vadász testének védelmét. Újabb két hűtőtartály robbant fel sárga füstfelhőt eregetve, aztán egy újabb robbanás a bal oldalon törmeléket szórt a levegőbe, de Caitlin már nem látta, hogy miért. .

Felfelé és egy kicsit jobbra húzta el a Ráját, és bár ezzel közelebb került az érkező Farkasokhoz, ugyanakkor eltávolodhatott az űrjárótól. Tudta, hogy a Szulának jobbra kell fordulnia, ha át akar jutni az űrjárók közti résen, és bár elég messzire került tőle, úgy hitte, az majd átér az űrjárók másik oldalára.

Mi az ördögöt csinál ez?!

A Szula megremegett, amikor jobbra kellett volna sorolnia. Az oldalkormány hirtelen jobbra tért ki, hogy a gépet jobbra fordítsa, de csak az lett az eredménye,, hogy a gép bukdácsolni kezdett. Mikor a bal szárny felemelkedett, Caitlin látta, hogy a hajtómű a Szula bal oldalán leállt, ami megmagyarázta hogy miért nem tud jobbra fordulni a gép. Szerencsétlen módon, mikor a bal szárny felemelkedett, a levegő alákapott, és megforgatta a gép testét. Ugyanebben a pillanatban a gép elszántan csapkodó farka által közölt nyomaték megfordította a vadászt, úgyhogy az hasával felfelé rohant tovább.

A karcsú testű Szula végül belecsapódott az egyik Hadúr osztályú űrjáróba, és az egyszerűen leborotválta a vadászgép orrát és pilótafülkéjét. A gépnek ez a része belefüródott a hajó oldalába, ott letört és gellert kapva a hajó hídjának ütközött. A gép farka vadul pörgött a levegőben, felemelkedett, végül a földre zuhant és felrobbant. Darabkái beterítették egész Mégtört remény öblét, aztán összekeveredtek a pusztítás többi törmelékével.

Caitlin erőteljesen jobbra rántotta a botkormányt, és a jobb szárnyának hegyére állította a Ráját. Visszafelé húzta a kormányt, és addig forgatta a gépet, amíg az egyenesen a támadó Farkasok irányában nem haladt. Újra a szárny hegyére állította a gépet, hogy a lehető legkisebb

lövési felületet nyújtsa a Farkasoknak, aztán repülési útvonaluk alá vágott. Mikor kikerült az útjukból, egyenesbe hozta a gépét, és egy hosszú kört tett az öböl felett.

Feljebb emelkedve visszanézett a településre, de csak tüzeket és fekete füstfelhőt látott mindenfelé.

- Spider, hol vagy?

- Tizenegyóránál, Cait - szólt a férfi hangja. - Tiszták vagyunk. Tiszták, igen, hála legyen Istennek - gondolta, és egy utolsó pillantást vetett Megtört remény öblére, aztán ereszkedni kezdett. A poklot hagytuk magunk mögött.

Erős túlzás lenne ellenállásnak nevezni, amit a Jádesólymok a Farkasok csatamechjeivel szemben kifejtettek. A légitámadások mindent elsöpörtek. Szórványosan érkeztek ugyan lézer és protonágyú lövések a védelmi vonalakból a Farkasokra, de ezekre mindig sokszoros tűzerő volt a válasz. Ahogy a Farkasok és Kopók a kormos épületekhez közeledtek, Phelan elrendelte, hogy csökkentett hatótávú fegyvereket használjanak. A szinte folyamatos vörös, zöld és kék töltetek özöne átzúgott a fagyos levegőn, és belevágott a védelmi állások mögé húzódott mechekbe.

Mikor Phelan behatolt a Sólyom állások mögé, megdöbbent a szeme elé táruló látványtól. A vadászok lézerei és protonágyúi egyszerre olvasztották meg a páncélzatot és a havat, ami szinte azonnal fekete köddé sűsűsödött. Ónixszerű burokkal vonta be a csatamecheket, eltömítve a gépek szenzörait, és megvakítva a pilótákat. A fekete olvadékpatakok megfagytak, ahogy megindultak a mechek lábától, mintha csak a mechek lábára csavarodott indák lettek volna.

Minden mech páncélzatán látszott, hogy már foltozott. Sokuk elvesztette valamelyik végtagját vagy fegyverzetét. Néhány mech még talpon állt, de a fekete jéggel borított pilótafülkék elárvultán tátongtak. Az egyik gép a földön feküdt és a fúziós motorjából kicsapó tűz egy ház lángjait táplálta. Néhány lerongyolódott Sólyom pilóta állt összezavaro-dottan a mech lábainál, hogy egy kis meleget keressen.

Phelan megállt Farkaskutyájával, és a hangszórókon át megszólította az embereket:

- Hol van Mattlov ezredes?

A legtöbben csak a fejüket rázták válaszul, de ketten az öböl belseje felé mutattak.

Phelan továbbindult, mire osztagának többi tagja körbevette, így megelőzendő, ha a Sólymok esetleg úgy akarnák megnyerni az ütközetet, hogy lelövik. Phelan tudta, mint ahogy a támadók és védők is mind tisztában voltak vele, hogy a csata már régen véget ért, de Phelan azt is tudta, ha védelem nélkül marad, a Sólymok megpróbálják megölni. Klánbeliek voltak, és ez volt a szokás.

Tukayyidon és más világokon Phelan látott már nagyobb pusztulást is, de egyetlen hely sem volt ennyire elhagyatott és kegyetlen. Feltámadt a szél, és elfújta a füstöt. Fekete jégkása borította a tájat, néhol apró kupacokba gyűlve, ahol elesett mechek teste feküdt alattuk. Hirtelen az jutott eszébe, hogy hamarosan friss hó fedi be a csata minden emlékét, és örökre megőrzi itt, ezen az elhagyatott helyen.

Az öböl másik oldalán megtalálta Mattlov ezredest. Daishije jobb lába hátrahajlott, és csak néhány myomer rost tartotta a csípőcsontot. A fém combcsontot a vadászok lövései szíétolvasztották, és a mech maradék páncélzata is alig volt jobb állapotban. Angeline összegörnyedt. mechje olyan volt, mint egy sérült állat, amelyet egy csapat dögevő támadott még.

Phelan, mechjének fülkéjében ülve lenézett a nőre. A hóban lévő nyomokból látta, hogyan próbált vagy kétszáz méteren át az űrjáró felé csúszni. Egy percig hallgatott, aztán rádióra kapcsolt:

- Vége van, ezredes.

- Soha, te szabadszülött! - kiáltotta Mattlov, és a mech jobb térdére támaszkodva kicsit felemelkedett, hogy bal karját ráemelje.

Phelan balra rántotta mechjét, és a két proton- és lézertöltet ártalmatlanul szállt el mellette. Aztán a Daishi bal vállára emelte a fonalkeresztet, és minden fegyverével tüzet nyitott. Nehézlézere szétolvasztotta a myomer izmokat, amelyek egykor a mech bal karját mozgatták. A három lézer, amit. a Farkaskutya mellébe építettek, rubinszínű dárdáival az ízületbe vágott, szürkéből fehérré izzítva a vastitánum ötvözetből készült csontot, mielőtt az végleg elpárolgott volna. Végül a kar

tehetetlenül a hóba zuhant.

- A következő lövés a lábát fogja érni, aztán a másik karját.

- Ha lenne benned egy szikrányi becsület, megütköznél velem párbajban.

- Megütköztünk párbajban, Angeline. Maga és az erői ellenem és az erőim ellen - mondta Phelan, és széttárta Farkaskutyája karjait. - Taktikailag, stratégiailag, manőverezésben és előrelátásban vesztettek. Az

egyetlen dolog, amit egy ilyen párbaj bevégezhet, az a maga élete; és én nem szándékozom megadni magának ezt a lehetőséget.

- Gyáva vagy - kiáltotta gyűlölettel Angeline. - Elárultál mindent, amiért a klánok fennmaradtak, de mi mást vártam volna egy belső szférabeli szabadszülöttőlV. A klánok azért léteznek, hogy a világ legjobb harcosait neveljék ki, és te csak gyengítesz minket. Minden ízedben olyan áruló vagy, mint Stefan Amaris volt.

Nem én árultam el a klánokat, Angeline - válaszolta Phelan, és érezte, hogy az izmok megfeszülnek az állkapcsán. , hanem a Keresztesek. Azt mondja, a klánok azért léteznek, hogy kineveljék a világ legjobb harcosait, de nem a végzetüket jelenti ez? Nyikolaj Kerenszkij annak idején azért indított el minket ezen az úton, hogy egy napon elég erősek legyünk, és megvédhessük a Belső Szférát. Az őseink elhagyták a Belső Szférát, hogy megmeneküljenek a hatalmi harcoktól, melyek a Csillagligát széttépték. Nyikolaj ránk bízta a feladatot, hogy megvédjük a Belső Szférát a külső fenyegetésektől.

- Ezt a fenyegetést - folytatta Phelan - a Keresztesek jelentik. A Keresztesek döntöttek úgy, hogy a Belső Szféra teljesen lealacsonyodott, és.hogy nem érdemli meg a védelmünket. A Keresztesek jöttek be, és fosztották meg a Belső Szféra embereit a szabadságuktól; éppen attól, amit nekünk kellett volna megvédenünk!

- Bolond vagy, Phelan, és engem még nagyobb bolondnak tartasz, ha azt hiszed, el tudom képzelni rólad, hogy yalaha is megértsd, mit jelent egy klán tagjának lenni. Vagyunk, akik vagyunk. Harcosok. Harcra születtünk, és három évszázad nevelése és kiválasztása hozta létre az embereket,- akik nemcsak hogy érdemesek a Csillagliga újraalapítására, de képesek is rá.

- És mégis: én, a Belső Szféra szülötte képes voltain a legerősebb klán élére emelkedni.

- Pusztán azért, mert Ulrik védett téged.

Phelan erre már csak nevetni tudott.

- Ez hát maga, Angeline. Az önmaga ellen szóló legékesebb bizonyíték. Még így, legyőzötten sem képes elfogadni a tényt, hogy többet tettem, jobban és gyorsabban, mint bárki, akit a klánok születési programja hozott erre a világra.

- Farkas vagy, és Őrző. Ettől még nem tartozol a klánokhoz.

- Talán igaza van, Angeline - higgadt le Phelan, és lassan megcsóválta a fejét. - De ez csak a klánok vesztesége. Maga azt hiszi, hogy a háboru célia soha nem lárnrt m 3 OQCCQOnL'K'l pmolni n K«if*r c'rmtipt’ P col azoknak lehetnek leszármazottai, akik győztek, kiemelkedek, kitüntették magukat. Valamiféle katonai darwinizmusnak hiszi ezt, mely maga szerint az emberiség evolúciójának a része. De a háború nem jótékony, hasznos dolog. Egy, egyetlen egy ok van csak, ami a háborút igazolhatja, amiért érdemes harcolni. Ezért harcolt a Jádesólymok ellen Natasa, Ulrik és velük együtt mindenki. Ezért harcolt a Belső Szféra a klánok ellen. És ez az ok a szabadság.

- Részben ez az ok, amiért maga szembeszállt velünk. A maga szemében Ulrik volt az akadály, hogy a Keresztesek szabadon örökíthessék át génjeiket, és erősödjenek. Azt azonban nem vette észre, hogy. a klánszokások azok, amelyek megtagadják ezt a szabadságot a klánoktól. Maguk növekedhetnek és fejlődhetnek háború nélkül is, de a Belső Szféra népe egyedül háborúban, magukkal harcolva védheti meg a szabadságát és tulajdon életét. Nyikolaj Kerenszkij azért hozta létre a klánokat, hogy megállítson bárkit, vagy bármit ami ezt a szabadságot el akarja venni a Belső Szférától.

- Te, szabadszülött, honnan tudhatnád, hogy mit akart Nyikolaj Kerenszkij?!

- Honnan? Hiszen Nyikolaj.Kerenszkij is szabadszülött volt, pozvál!

* - Hógy merészeled így bemocskolni a nevét ezzel a szóval?! - kiáltotta Angeline, és Phelan még a mikrofonban is érezte a szavaiból áradó gyűlöletet.

- Az igazság nem mocskol be senkit, Angeline, kivéve azokat, akik nem hajlandóak tudomásul venni - válaszolta Phelan, és rámutatott az egyik űrjáróra. - Szedje össze az embereit, és induljon. Menjen vissza a tanítóihoz, vissza a klánokhoz, és mondja meg nekik, hogy élek. Mondja meg nekik, hogy velem van a Farkasok genetikai öröksége. Tudassa velük, hogy itt, a Lyrán Szövetségben megtaláltuk a menyországot. Hűek maradtunk Nyikolaj Kerenszkij álmához a szabad Belső Szféráról.. Akár a jövő hónapban, akár a jövő évben vagy egy évtized múlva, de bármikor döntsenek is úgy a klánok, hogy újrakezdik keresztes hadjáratukat, a Farkasok, akikről azt hiszik, hogy elpusztították őket, szembe fognak szállni velük. És ha a jövendő csaták kimenetelét latolgatnák, idézze fel nekik Morgest, és ügyeljen rá, hogy a legnagyobb körültekintéssel döntsék el, mit tesznek.

54

Távoli tartományok vonakodó engedelmessége általában többe kerül, mint amennyit ér.

Thomas Babington Macaulay

, *

Avalon City, ÚjAvaloh

Crucis Határvidék, Egyesült Nemzetközösség

3057. december 25.

Victor hirtelen felült az ágyában. Megrázta a fejét, és érezete, hogy a belefolyt izzadságcseppek csípik a szemét. Lenézett összekarmolt kezére, és meglepetten látta, hogy nem vérzik. Nem is fogta fel teljesen a dolog értelmét, hanem szinte öntudatlanul kibújt a takaró alól, és átvánszorogott a hálókamrán. Megállt a nagy falitükör előtt úgy ahogy . volt, meztelenül, és ujjaival tapogatni, dörzsölni kezdte az arcát. Rámeredt a tükörképére, mígnem agyában lassan átvette, a valóság a kába álom helyét.

Az én arcom van a tükörben, nem az apámé. Az enyém, tényleg az enyém. Remegni kezdett, nem is annyira a szoba hűvös levegőjétől, mint inkább a megkönnyebbüléstől. Hátrasimítottá izzadságtól nedves haját, hogy meggyőződjön róla, valóban tejfelszőke tincseket lát a tükörben, nem pedig apja rikító vörös haját, aztán nagyot sóhajtott. Pokoli álom volt.

Visszatántorgott az ágyához, és olyan helyre húzódott, ahol a lepedő még száraz maradt. Ez sem változtatott a remegésén, mert a szobában amúgy is hűvös volt, de legalább segített kizavarnia magából azt a nyo- é masztó érzést, amit az álom hagyott hátra benne. Egy pillanatra becsukta a szemét, de tudta, hogy nem fog újra elaludni, ezért feltornyozta a párnákat a háta mögött és hátradőlt.

Az álmot - pontosabban rémálmot - azért látta, mert nem tudta eldönteni, mit válaszoljon Thomas békeajánlatára, és ez hatalmas feszültséget okozott benne.

Az apja azonnal visszautasította volna. Azzal, hogy alku tárgyává tette a békét, Thomas bebizonyította, hogy nincs szándékában továbbharcolni. Az, hogy Thomas Katherinet felhasználva érte el ezt a sikert Victorral szemben, csak tovább rontotta a dolgokat. A hajók nélkül, melyeket Katherine már hajlandó volt eladni neki - Tormanonak a fejébe került vol- ’na, ha ezt Hanséval szemben meri megtenni! - Victornak a Szabad Világ Ligájával szemben csak korlátozott eszközök álltak rendelkezésére.

Hanse Davion nem sokat törődött volna ezzel. Egyszerűen kisajátított volna minden szállítóhajót az Egyesült Nemzetközösségben, és katonai hajónak használta volna. Hatalmas tömegű katonaságot szállított volna át, amivel Thomas zsoldosainak és SunTzu katonáinak az emlékét is eltörli. Elég volt egy pillantást vetni a támadások erejére és természetére, hogy Victor lássa, Thomas és SunTzu mennyit tanultak Hanse Davion módszereiből. Ennek ellenére Hanse megmutatta volna nekik, milyen kegyetlen tud lenni a háború, és keményen megfizettek volna ezért a kis játékért.

Victor tudta, hogy apja pontosan ezt tenné. A herceg olyan mélyen ásta bele magát apja régi dokumentumaiba, hogy pontosan végigkövethette, hogyan szervezte meg Hanse a szállítást a Negyedik örökösödési háborúban. Bár az a konfliktus már huszonöt évvel korábban véget ért, a stratégiát és a forrásokat még mindig lehetett volna használni. Ha megismétli az erős inváziót, amit. apja indított Sarna ellen, hatalmas terheket rótt volna az Egyesült Nemzetközösség népére, de csak ilyen áldozat árán tarthatta volna egyben a birodalmat.

Bár Victor többször elszánta magát, hogy megtegye ezt a lépést, az utolsó pillanatban valami mindig visszatartotta tőle. Álmában Thomas olajágat nyújtott felé, de ő kiütötte a kezéből. Aztán a Vezérezredes szeme hirtelen tükörré változott, melyben saját képe helyett apját látta viszont. Mikor ököllel megütötte Thomast, a rajta lévő maszk széttört, és alatta Hanse arca volt. Aztán Hanse hirtelen kristályszoborrá változott, és Victor egy újabb ütése alatt apró szilánkokra hullott. Mindegyik szilánkon ott volt Hanse széttört szobrának egy holografikus képe. Végül a lehulló szilánkok egy nevetrajzoltak ki: Victor.

- Nem vagyok olyan, mint az apám! - csapott bele ököllel a tenyerébe Victor. - Soha nem is próbáltam olyan lenni, mint ő. Soha nem akartam olyan lenni, mint az apám!

De az sodort idáig, hogy az ő módszereit ' használtad. Elhagyod végre azt az utat, amit ő járt? - kérdezte egy csendes hang a fejében, mire Victor vállat vont.

Valóban azt próbáltam utánozni, amit ő tett volna?

A hang nem válaszolt, de Victor nem is adott esélyt, hogy megtegye. Hirtelen szélsebesen megindultak a gondolatai. Mérlegre tette minden cselekedetét, felmérve azok hatékonyságát, és a gyökereiket kutatva. Rá kell jönnöm, mit rontottam el és miért..

Az első dolog, ami felmerült benne, Joshua alteregójának felhasználása volt. Soha nem tetszett neki igazán ez a megoldás. Beleegyezett, hogy gépekkel tartsák életben, amíg a’hasonmás átveszi a helyét, mert amíg Joshua valóban meg nem halt, még megváltoztathatta volna a döntését. Végül azért nem tette, mert időt akart nyerni. Időt, hogy rendezze az ügyeket Katherinenel, SunTzuval, és hogy el tudjon mondani mindent Thomasnak.

Normális körülmények között azonnal tudatta volna Thomasszal fia halálát, de a Gemini Project puszta léte azt sugallta, hogy politikailag meggondolatlan lépés lenne az ilyenfajta őszinteség. Nem engedhette meg, hogy gyengének lássák, hiszen nem csak a családján kívüliek, de a családtagjai is támadták.

A Gemini az apja terve volt. Azért fejlesztette ki, hogy biztosítsa Thomas együttműködését, míg a klánok a Belső Szférát támadják. Miután a Komsztár segítségével megkötötték a fegyverszünetet, a Gemini elvesztette a jelentőségét, de Hanse Davion megháft, mielőtt leállíthatta volna.

Es én hagytam folytatódni, mert benne apám egy darabja élt tovább.

Victor ösztönösen érezte, hogy ez a gondolat téves, legalább annyira, mint amilyen téves döntés volt Joshua helyére egy hasonmást tenni. Csak azt tette, amit az apja tett volna. De ha nem vagyok olyan, mint az apám, miért csinálom, amit ő tett volna?

Már abban a pillanatban tengernyi válasz felmerült benne, ahogy feltette a kérdést. A Katherinenel való konfliktusa és a testvére, Peter ösztönözték arra, hogy magához vegye a család irányítását/és apja volt az egyetlen példa, ahová fordulhatott. Ezenfelül a tisztelet, amit apja iránt ézett, és a nagyrabecsülés, amivel az Egyesült Nemzetközösség népe tekintett Hansera, olyan utakra vitték, ahol ő is megkapni remélte ezeket. Ráébredt azonban, hogy amit betudtak volna apjánál a házsártosság-nak, vagy egy legyintéssel elintézték volna, mondván „jellemző a Róká

ra”, az nála túlzott önbizalomnak, kicsinyességnek vagy’ kegyetlenségnek tűnhetett.

A sok felismerés visszafordította gondolatait Thomas olajágához. Az apja azonnal elutasítaná, és visszafoglalná a világokat, melyeket elvesztett, ebbén Victor egy pillanatig sem kételkedett. Igaz ugyan, hogy Hanse békét kötött a Drakónis Szövetséggel a klán fenyegetés nyomása alatt, de ezzel csak a fontosabb ügyet helyezte a kisebb veszély elé. A 3039es háborúban nem a Drakónis Szövetség volt a támadó, és kemény ellenállást fejtett ki az Egyesült Nemzetközösséggel szemben. Ezzel Theodore Kurita kivívta Hanse tiszteletét, és tulajdonképpen ennek volt köszönhető, hogy birodalmaik között egy olyan fegyverszünetet tudtak kötni, ami Hanse számára is elfogadható volt.

A támadásra Hanse azonnal visszavágott volna, de Victor nem látta értelmét visszaütni a Szabad Világok Ligájának vagy a Kapellán Konföderációnak. A háború eddig a pontig .viszonylag kevés véráldozatot követelt, és bár egyrészről tűzpróba lehetett, amelyben az olyan nagy egyéniségek kitűnhetnek, mint amilyen például a Woodstöcki Tartalékosok és ez a Táncoló Joker volt'(akárki legyen is ő), másrészről a háború egy telhetetlen szörnyeteg is, amely hihetetlen étvággyal és sebességgel zabálja az embereket és a nyersanyagot egyaránt.

Igaz ugyan, hogy az elveszett világok nem fizetnek többé adót Victor kincstárába, de ez az összeg elhanyagolhatóan csekély ahhoz képest, hogy milyen gazdasági haszonnal kecsegtette az Egyesült Nemzetközösséget a Thomas által felajánlott békealku. Bár a St. íves Paktumhoz hasonlóan Sarna és Styk is megalakította a maga kis független nemzetét, az Egyesült Nemzetközösséghez kapcsolódó szoros gazdasági és pénzügyi kötelékeik biztosították Victor számára, hogy nem veszti el egyetlen mechgyárát sem a Sarna határvidéken.

Feltéve ha a Tartalékosok leszámolnak a Banditákkal - emlékeztette magát.

A nemzetek legtöbbjét nem érintette volna a csillagközi adminisztrációs változás. Igen, meg kellett volna tanulniuk egy új nemzeti himnuszt, de a Sarna határvidék alig egy generáció óta volt tagja az Egyesült Nemzetközösségnek. A lakosságnak a legnagyobb problémát az okozhatta, hogy az új nemzeti ünnepekhez kellett alkalmazkodniuk a munkatervekkel és a szabadságolásokkal.

A Tartalékosok és a Táncoló Joker nélkül az emberek nem tudtak volna ilyen aktívan küzdeni az ellen, hogy a Sarna határvidék a Kapellán Konföderációba olvadjon. Ha a Tartalékosok sikerrel járnak, Nanking az Egyesült Nemzetközösség "tagja marad. Ma nem, haza kel! őket hozni. A Táncoló Jokert, az embereit és minden apró tisztségviselőt, aki felvállalta az Egyesült Nemzetközösséggel való szövetséget, szintén haza kell majd telepíteni. Ha a dolgok balul ütnek ki, számítani keli a megtorlásra, és Victor soha nem hagyta volna, hogy ezek az emberek ilyen veszélybe kerüljenek.

Thomas bele fog egyezni a hazatelepítésbe, ha a programot a Komsztár felügyeli. Ez majd semlegesen tartja a dolgokat.

Mihelyt ezt a problémát megoldotta,.Victor ráébredt, hogy olyan döntést fog hozni, amit az apja elképzelhetetlennek tartott volna.

- Ez nem a te korod, apa. Nem terhelhetem le a gazdaságomat, hogy katonákat vigyek értéktelen világokért harcolni. A te idődben a Belső Szféra egyesítése nemes cél volt, amiért érdemes harcolni, de mi már

* nem engedhetjük meg magunknak.. Az ilyen háborúk tönkretennék a gazdaságot, és hagynák, hogy a klánok elevenen faljanak fel minket, amint visszatérnek. Még tíz évünk van, amíg a Komsztár békéje lejár - ha egyáltalán van annyi időnk , és én inkább felkészítem a népemet a háborúra, semhogy belesodorjam.

Victor előtt felrémlett apja képe, ahogyan haldokolva a földön feküdt. Újra látta az élet szikrájának felvillanását erős tekintetében, ahogy azok a szemek ránéztek. Érezte, ahogy Hanse a vállába kapaszkodott, hallotta, ahogy a névén szólítja, aztán elmosolyodik.

- Azt hiszem, elégedetten haltál meg, apa, tudva, hogy ott vagyok, és átveszem a helyed. Vajon azért volt ez, mert azt hitted, olyan vagyok, mint te, vagy azért, mert megbíztál bennem, és hitted, hogy képes leszek egységben tartani a birodalmadat? Pokolian remélem, hogy az utóbbi miatt, mert én nem vagyok olyan, mint te, és nem is leszek. Megpróbáltam olyan lenni, mint te, és majdnem tönkretettem mindent. De soha többé nem teszek ilyet.

Bólintott, és belenézett a tükörbe a szoba másik oldalán.

- Én Victor lan SteinerDavion vagyok, az Egyesült Nemzetközösség nagyhercege. Mostantol a sajat hibáimat követem el, és a jövőben a saját tapasztalatom fog vezérelni.

55

Ő, kinek Káin bélyege van homlokán, fogja uralni a földet.

George Bemard Shaw, Visszatérés Matuzsálemhez

Daosha, Zürich

Zürichi Népköztársaság, Kapellán Konföderáció 3057. december 27.

Xu Ning hiába próbált lejjebb haladni a szövegben, amit számítógépén olvasott, a figyelmeztető sípolás tudatta vele, hogy a végére ért. Ránézett a gép órájára, és látta, hogy éjfél is jóval elmúlt. Ezt ironikusnak találta, mert egyetemi évei alatt hozzá nem nyúlt volna egy olyan krimiI

hez, mint a Táncoló Joker regénye. Ha másért nem, hát azért, mert látszólag egy sorozat második része volt. És most valami olyan, amit mélyen alantasnak tartott, képes volt sokkal tovább ébren tartani, mint képzelte volna.

Nem azért, mintha a történet olyan lebilincselő vagy akár irodalmi stílusú lett volna. A szöveg sémákkal teli, de a történet elég pergő volt, bár csak a főszereplő, Charlie Moore alakja volt árnyaltabban ábrázolva. Xu véleménye szerint azért, mert a regény nyilvánvalóan életrajzi, és Charlie Moore nem más, mint Noble Thyer.

A vágy hajtotta az éjszakai olvasás során, hogy megismerje Charlie Mooret, és rajta keresztül Noble Thayert. Cathy Hanney vallatása során elég információhoz jutottak, hogy rajtaüssenek a Táncoló Joker utolsó szállásán, de csak néhány személyes dolgot találtak, közte egy apró kalkulátort és hozzá a lemezeket, melyekre Thayer a könyvét írta. Bár a nemzetbiztonságiak keményen dolgoztak, hogy összeállítsanak valamilyen képet Noble Thayerről, az anyag közel sem ért annyit, mint a regény.

Még a cím - A vadász találós kérdései - is többet mondott el a férfiről, mint az anyag, amit Xu emberei össze tudtak szedni. A Táncoló Joker által végrehajtott rajtaütések egyértelművé tették, hogy Thayer nem kémiatanár. Vezetői képességei és az ügyesség, amivel az akcióit fedezte, azt bizonyították, hogy képzett Davion ügynök éppúgy, mint Charlie Moore. Thayerhez hasonlóan Moore azért jött Zürichbe, hogy beépüljön egy ellenséges forradalmi szervezetbe. Amint a forradalom elkezdődik, Moore ellenállási mozgalmat kezd szervezni, hogy felvegye a harcot az ördögi Chao Shawval. A név félig olaszul, félig farsi nyelven annyit jelentett: viszlát, király.

Az igazgató nem talált túl hízelgő leírást magáról a regényben, Thayer kritikai érvei által betekintést nyerhetett a férfi gondolkodás-módjába. Thayer hiú egoistának festette le Chao Shawt, akinek a valóság akkor csúszott ki végképp a kezéből, amiko^egy évtizedet töltött egy világtól elzárt gerilla táborban bujkálva. Shaw furcsa szexuális perverzióba merül, ezzel akarta az író érzékeltetni az alapvető ellentmondást, amely szerint, egy ember felsőbbrendűvé kiáltja ki magát, hogy megalkothassa az osztályok nélküli társadalmat. Xu Ningnek ez az allegória fájt legjobban..

A regényben Noble Thayer kiszínezte Deirdre Lear személyiségét, és Zürichen tartotta, mint Dr. Dolores Larsont. Moore szeretője volt, és Shaw ördögi zsoldoscsapata, a Fehér Viperák fogták el a regény utolsó előtti összecsapásában. A könyv azzal a jelenettel ért véget, hogy Moore, a Halálkirály egy mindent elsöprő támadást tervez, melynek során szemtől szemben állhat végre Shawval, hogy kimentse a karmaiból a nőt, akit szeret. '

Xu megérintette a képernyőt, hogy bezárja a filet, és az asztalra tet-te gyógyszerét a gép mellé.

- Kíváncsi vagyok, hogyan fejezte volna be? Vajon Shaw is megölte volna Larsont, ahogy én megöltem Miss Hanneyt? Vagy Shaw egy erdőben várt volna a támadásra? És vajon meggondolta volna a támadást, ha a regénnyel ellentétben a szeretője megtörik a vallatás alatt, és elárulja minden titkát?

A kérdések kavarogtak Xu agyában, és sejtette, hogy nem fog egykönnyen elaludni, ezért lenyomott egy gombot a számítógépe mellett, hogy az inasát szólítsa:

- Tsin, kérem hozzon nekem egy pohár meleg tejet egy kis Napóleon konyakkal.

- Azonnal, Igazgató úr.

Ahogy lefekvéshez készülődve megoldotta kabátján az övét, azon töprengett, hogy mekkora szerencséje volt. Thayer regénye részletesen leírta, hogyan kivitelezték a fegyverraktár felrobbantását, és hogyan szervezték meg a kaishilingi támadást. Ha Thayer arra akarta volna felhasználni az ügyességét, hogy megölje őt, ez sikerül is neki, Xunak kétsége sem volt efelől. Ebben az esetben a forradalom természetesen elbukott volna, mert valaki, átveszi Xu helyét. Noble Thayer ehelyett a forradalom ellátmányozó szervezetét támadta, amivel hihetetlenül közel jutott a kormány megdöntéséhez.

Xu Ning levette selyemzakóját, és a vállára tette az övét. A Táncoló Joker nem számított rá, hogy Cathy Hanneyt elfogják. A tőle kapott információk elvágták a Táncoló Jokert az irányítóbázisától, és rákénysze-rítették, hogy elmeneküljön és elrejtőzzön. Hatalmas csapás volt ez a Táncoló Jokernek, és nagy valószínűséggel ez mentette meg Xu forradalmát az összeomlástól.

Xu valahogy mégsem volt elégedett, a kétkedésnek egy szilánkja be' fészkelte magát az agyába. Koncentrálni próbált, és hirtelen rájött, mi volt az, ami zavarta. Azt feltételezte, hogy a Táncoló Joker nem számított Cathy Hanney elfogására, de a regényben a főszereplő terveket készített arra az esetre, ha szerelmét elfognák. A való életben azonban . Cathy Hanney elfogása miatt a Táncoló Jokernek bujkálnia kellett, és nem volt alkalma leírni, mit tenne egy ilyen helyzetben. Ezenfelül csak úgy hajthatta végre a támadást Kaishilingen, ha tudatosan és akaratlagosan feláldozta Cathy Hanneyt. Á könyvben persze Dr. Larsont az akció alatt fogták el, tehát Thayer azt remélhette, hogy a valóságban elkerülheti azt a problémát, amit a regényben megírt:

És újra ott volt a párhuzam a regény és a való élet közötti az áruló, aki Shaw szolgálatában állt, és aki miatt elfogták Larsont, azaz Hanneyt. A kör bezárult; az élet és a regény egymást utánozták. Xu gondterhelten összeráncolta a homlokát, és megfordult, hogy valami fájdalomcsillapítót keressen a fiókjában. Ennek az egésznek csak akkor van valami értelme, ha a Táncoló Joker szándékosan szolgáltatta ki nekem a szeretőjét. De még így is, ennek a lépésnek semmi értelme.

Finom kopogtatás hangzott az ajtón.

- Tessék - válaszolta Xu, és mivel csak a kellemesen meleg tejre figyelt, amely az ezüsttálcán állt egy pohárban, először fel sem tűnt neki, hogy a görnyedt vállú férfi, aki a tálcát a kezében tartja, inkább fehérbőrű, semmint ázsiai.

Mielőtt megkérdezhette volna, kicsoda a betolakodó, az egy kibiztosított pisztolyt fogott rá.

- Feltételezem, Noble Thayer.

- Hívjon, ahogy tetszik. Én vagyok a Táncoló Joker - válaszolta a férfi kiegyenesedve, és letette a tálcát az ajtó mellett álló asztalra. Becsukta az ajtót, de közben a fegyver meg sem rezzent a kezében. - O mondta el a nevemet, vagy a könyvben találta meg?

Xu érezte, hogy hideg veríték kezd csorogni róla.

- Megadta nekünk a maga nevét és búvóhelyét, bár sokáig kitartqtt. A könyvet és a magáról összeállított aktát olvasva feltételezem, hogy az igazi neve nem Noble Thayer.

- Azt gondol, amit akar - vonta meg vállát a férfi.

- Oh, akkor feltételezem, hogy a könyv adatai a valósak. Szólítsam Charlienak?

- Ahogy jól esik. Cathy halott?

- Már két napja. Erős volt, de annyira azért nem - válaszolta Xu, és próbált természetesen viselkedni, miközben azon gondolkodott, hogy vane esélye elérni és megnyomni az asztal másik felén lévő riasztó gombját. - Megölte Fábián Wilsont, ha ez jelent valami vigaszt.

- Megspórolta, hogy megkeressem.

- Kár, hogy már nem él. Érdekes verseny lett volna: maga keresi őt, mi keressük magát, Foxékat, Bradfordékat és Miss Thompsont.

A Táncoló Joker lassan elmosolyodott.

- Én győztem volna.

- Hát persze, hogy maga - fordult jobbra Xu, megkockáztatva egy fél lépést a riasztó felé, miközben rámutatott a számítógépre. - A munkájából ítélve egészséges önbizalommal büszkélkedhet, nemde Charlie? Olvastam a regényben, ahol a Halálkirály megsemmisíti a Fehér Viperákat. Milyen kár, hogy az élet nem mindig alakul regényesen, ugye?

- Oh, dehogynem. Az egyik későbbi féjezetben a Nemzetbiztonsági Bizottság saját kezűleg ültet a számítógépes rendszerébe egy vírust, amikor sietősen lemásolják és elolvassák a lemezt, amin a Halálkirály naplója van - válaszolta a férfi, és a pisztollyal a gépre mutatott. - Azt hiszem, ezt már megtette nekem, ugye?

Xu nekitámaszkodott az asztalnak, és egy csepp sós veríték végigfolyt a felsőajkán, bele a szájába.

- Nagyon ügyes. Gondolhattam volna - mondta, és jobb keze lassan araszolt előre az asztal pereme alatt, aztán megnyomta a mahagóni fába épített gombot, - Ez nagyon kellemetlen lesz.

- No igen, de az a tény is kínos, hogy éppúgy megöltem a összes biztonsági őrt, mint ahogy a regényben terveztem. Úgyhogy hiába nyomta meg azt a gombot - válaszolta a férfi hideg kegyetlenséggel, mire Xu Ning térdei remegni kezdtek.

- Ezt az egészet így tervezte, ugye? De elárulta a nőt, aki az utolsó sikolyával is maga után kiáltott. Abban a hitben halt meg, hogy maga eljön érte, de magának eszében sem volt ilyesmi - mondta csendesen, és szembenézett a férfivel. - Hogy dobhatta oda nekünk csak így a nőt, akit szeretett?

- Noble szerette, nem én - vonta meg a vállát a Táncoló Joker. Amíg maguk vele törődtek, és azzal, hogy mit tudnak kiszedni belőle, senki nem akadályozott meg benne, hogy kivigyem az embereimet Zürichről. Elmentek, így maguk nem kapják el őket. Ehelyett Belihez mennek, és egy olyan találkozóra várnak, amely soha nem jön létre. Miután nem jelenek meg a megbeszélt időben, jelenteni fogják tetteimet a Davion Hírszerzésnek.

- Azt hittem, maga a Hírszerzéshez tartozik.

- Hogy hozzájuk tartoznék? - nevetett fel a férfi. - Nem, helyesebb a fogalmazás, ha azt mondom, vadásznak rám.

- Micsoda? - kérdezte végképp összezavarva Xu Ning. - Miről beszél maga?

- Egy éves menekülés.után pontosan azért jöttem ide, amiért maga is olyan hosszú ideig életben maradt: mert a bolygó rendőrsége fabatkát sem ér. Itt el tudtam rejtőzni - válaszolta a Táncoló Joker, és szélesen elmosolyodott. - Mivel én öltem meg* Melissa Steiner Daviont és Ryan Steiner herceget, nagyon körültekintően kellett megválasztanom a búvóhelyemet - mondta, és ahogy befejezte a mondatot, ujja rásimult a ravaszra.

A golyó Xu szegycsontjánál hatolt be a testébe, átlyukasztva a szívét, és eltörve a gerincét.. Fájdalom vágott át Xu testén, és emelkedett benne, míg úgy nem érezte, hogy letépi a koponyáját. Csillagokat látott, ahogy feje a földnek csapódott. Lenézett a lábaira, de nem érezte őket.

. A Táncoló Joker odalépett hozzá, és megállt fölötte.

- Ne higyje, hogy a forradalma teljesen hiábavaló volt, Igazgató. Először azért jöttem ide, hogy visszavonuljak és elbújjak, de maga ráébresztett, hogy mennyire szeretem a munkámat. Nem személyes okok miatt öltem meg, hanem... nos, egy bolygó teljes kormányát megsemmisíteni mégiscsak szép referenciamunka.

56

Még nem vesztettük el a háborút, csak kiszorultunk a csodák mezejére.

W.J. Brown

s

Kallontown Nanking, Kapellán Konföderáció 3057. december 31.

ft

Ha azt akartam volna, hogy lövöldözzenek rám újév estéjén, hát So-larisra kellett volna mennem azlshiyama megnyitóra! Jobban fizettek volna, és valamivel nagyobb túlélési esélyeim lennének - gondolta cinikusan Larry Acuff, és lenézett a másodlagos monitorra Csatapörölyének fedélzetén. Négy Hadúr osztályú űrjárót látott rajta közeledni a bolygó felszínéhez. Egy Hadúr három tucat csatamechet képes szállítani. Egy ezredben, amely Gubster szavai szerint a segítségére érkezik, 125 mech van; akkora erő, ami képes kisöpörni a Tartalékosokat.

A számítógép jelezte, hogy öt kilométerre vannak, és gyorsan süllyednek.

A küldetés, amit tulajdonképpen csak a csodára alapoztak, meglepően jól ment eddig a pontig. A hazafias érzelmekre, enyhe fenyegetésre, kereskedelmi engedményekre és új piaci lehetőségekre hivatkozva sikerült rávenniük néhány gyárat Woodstockon, hogy szerelje fel és hajózza be őket Nankingre. Mihelyt ott voltak, egy ügyes húzással hátba támadták a banditákat, így sikerült a zsoldosok erejét egyharmadával csökkenteniük.

A Kallón Ipari Komplexumban zárták körül őket, ahol valóságos állóháború alakult ki köztük. Victor megígérte, hogy érkezik a segítség, így a Tartalékosok tulajdonképpen elégedettek voltak a helyzettel.

Sajnos azonban kiderült, hogy nem ők kapnak segítséget. .

Négy nappal korábban, amikor az űrjárók elindultak a Szabad Világ űrugróiról, Larry és Phobe együtt próbálták megállapítani a hajók közelítési vektorából és a felhasznált üzemanyag mennyiségéből, hogy üresen vagy megrakva érkezneke. Az adatok azt mutatták, hogy megrakva érkeznek, de ebből még mindig nem tudták, hogy mi lehet a hajók rakománya. Egy tonna hulladékfém éppen ugyanannyit nyomott, mint egy tonna mech.

Amint a hajók már csak két nap távolságra voltak, fogtak néhány üzenetet, ami a Banditáknak szántak a hajókról. Sikerült annyira dekódolniuk, hogy felismerjék a beérkezők parancsnokában Richard Burr ezredest, de sem Larry, sem Phobe nem bíztak meg teljesen a hallgatózás útján szerzett információkban. A Korasztár már közreadta a hírt, miszerint Xu Ninget meggyilkolták Zürichen, és hogy az ellenforradalom káoszba fojtotta á bolygót. Nehezen tudták elképzelni, hogy Thomas Marik vagy SunTzu engedélyt adott volna a Fekete Kobráknak, hogy ilyen krízishelyzetben otthagyják Zürichet.

Egyetértettek abban, hogy biztosan egy olyan üzenetet kaptak el, amit a Banditák egy régebbi hologramból készítettek, hogy elhitessék velük, valóban a Fekete Kobrák érkeznek. Persze azt sem zárhatták ki teljesen, hogy eredeti üzenetről van szó, ezért elsőfokú riadókészültséget rendeltek a Kallón Ipari Komplexum körüli védelmi állásaikban.

Már csak háromezerötszáz méter magasságban voltak a hajók, amikor Larry a rádió után nyúlt.

- Császárnő, ha valóban ők azok, akkor kinyitják az ajtókat, és azonnal ugranak.

- Vettem, Varjúkirály - válaszolta Phobe. - Csak gondolj Alesiara, rendben?

- Vettem, Császárnő, vége.

Kip Cooper, egy középiskolai tanár, aki Phobe osztagában szolgált jegyezte meg korábban, hogy Cézár sikeresen távol tartotta a gallokat egy hasonló helyzetben Alesianál. Lehet, hogy pár embert ez vigasztalt, de Larryt nem. A rómaiaknak jobb fegyvereik voltak, mint a galloknak, és harcedzett, állandó seregként erejüket a fegyelmezettség adta. Bár nagyon büszke volt a Tartalékosokra, nem voltak illúziói az elkövetkezőkkel kapcsolatban.

Amikor az űrjárók két kilométerig süllyedtek, és délen már tisztán ki lehetett venni őket, Larry rádió kapcsolatot létesített a Banditákkal.

350

Michoel A. Stackpole

- Gubster ezredes, ez az utolsó lehetősége, hogy megadja magát. Ha blöfföl, később már nem leszünk ilyen elnézők.

- Csak nyisd ki a szemed és ámulj, Acuff!

A Fekete Köbrák már régen átszerelték a Hadúr osztályú űrjáróikat olyanra, ami legtökéletesebben felelt meg a céljaiknak. A tojásalakú hajó belső részét kiemelték, és egyetlen hatalmas mech kikötővé alakították át. A csatamechek a kikötő peremén végigfutó fülkékben helyezkedtek el, amelyeket a hajó oldalszerkezetének tartópillérei között alakítottak ki. A mechek és a központi felvonó között voltak felhalmozva azok a felszerelések, amelyeket a Kobrák nagy sietve bepakoltak Zürichről való távozásuk előtt.

A központi kikötő felett volt a legénység szállása. A tojás tetején helyezkedett el a hajóhíd, a mechkikötő alatt pedig a hajó motorja, beleértve a fúziós motorokat is, amelyek a hajó'hajtóerejét adták.

A legénység minden, tagja elfoglalta harci állását, és mihelyt elérték a megfelelő távolságot, a kapitány elrendelte a központi kikötő lezárását, hogy megkezdjék a nyomáskiegyenlítést. A zsilipeket kinyitották, és a levegő elkezdett beáramlani. A légnyomás kiegyenlítődött, és megállt .8598639nél. Egy átlagos barométeren ez 65.36 higanycentimétert jelentett, ami fokozatosan emelkedik.

A Táncoló Joker pontosan ezt az értéket adta meg azon az egy tucat elektromos barométeren, melyeket a robbanószerkezetekbe épített, és elrejtett a gyalogsági fegyverzet lőszerében és robbanóanyagában, miközben az emberei Kaishilingen harcoltak. Mivel a felkelők feltörtek, és megpróbáltak magukkal vinni néhány ládát a raktárból, mielőtt sikerült őket visszaszorítani, a Fekete Kobrák azt hitték, hogy a látszólag érintetlen ládákhoz nem nyúltak.

A detonátorok akkor élesítették be magukat, amikor a nyomás 8001000 méter magasságnak megfelelő értéken volt. Aztán, ahogy tovább nőtt 67.36 Higanycentiméterig, a barométer elektromos impulzust gerjesztett, és az pedig a Fekete Kobrák raktárából elemeit plasztik robbanóanyaghoz erősített gyutacsba futott.

A Táncoló Jokert nem érdekelte, mikor robban fel a szerkezet. Előfordulhatott volna, hogy egy alacsony légnyomású örvény halad át Daosha felett, beélesítve a robbanóanyagot, és hajóik akkor repültek volna a levegőbe, amikor a Fekete Kobrák nyomás alá helyezik azokat, hogy fel-szálljanak. Ez az eredmény éppúgy megfelelt Volna a Táncoló Jokernek,

mint bármi más. Meg akarta semmisíteni a Fekete Kobrákat, de nem érdekelte, hogy mikor történik meg. Akár így, akár úgy, de bekövetkezik.

A szerkezetek háromnegyede a terv szerint működött, és minden hajón legalább egy robbanás bekövetkezett, mihelyt elérte az ezer méteres magasságot. Az egyik hajón, a Boomslangen a Táncoló Joker két bombája is várakozott egy ládában egy hatalmas rakomány plasztik alatt. A detonáció kettévágta a hajó belsejét, és úgy szórta szét a mecheket, mintha játékok lettek volna.

A Tengerikígyón csak egy robbanás történt, ez lefelé átszakította a kikötőt, letépve a fő elektromos vezetéket, amely a hajó többi részét látta el árammal. A másodlagos rendszer egy pillanat alatt bekapcsolt, aztán szikraeső kíséretében felrobbant, feltárva, hogy miért voltak mindig is hírhedtek a Hadúr típusú hajók az elektromos és hidraulikus rendszereik folyamatos problémáiról. Áram nélkül a motorok leálltak, és a hajó zuhanni kezdett a föld felé.

A Mamba fedélzetén a kapu robbant be, ahogy két felfegyverzett személyszállító haladt át rajta. A Mamba motorjai leálltak, de a csapatnak sikerült a mechek hajtómotorjait beindítva távolabb kerülni. A Mamba magatehetetlenül a földre zuhant, és meggyengült belső szerkezete összeroppant.

A Sidewindler fedélzetén történt robbanások teljesen szétroncsolták a hajó egyik fúziós motorjának fuvókáját. Az ezüstszínű ionsugár átvágta a hajó jobb oldali falát, és hirtelen jobbra húzta a hajótestet, így az nekicsapódott a Boomslang felső részének. Egy pillanatra úgy tűnt, a két hajó egymásba olvad, mint a folyékony ezüst, aztán hatalmas tűz-virágok borították el őket, és lezuhantak Kallontownra.

Larry tátott szájjal bámult fel az égre a Csatapöröly fülkéjéből. A négy űrjáró remegett, rázkódott az égen. Nem volt benne biztos, hogy mit lát, amíg a Tengerikígyó el nem kezdett füstöt eregetni, és ezüst tojásként nem zuhant a földre. Amint földet ért, Larry érezte, hogy a talaj remeg a lába alatt.

Az egyik pillanatban még négy hajó, a másikban meg már csak fémeső... - gondolta, aztán a rádió után nyúlt, és másodszorra sikerült is kapcsolatba lépnie Phobével.

- Császárnő, mi folyik itt?

- Nincs információm. Jóságos Isten, a négy Hadúrnak vége! - tört ki a nőből a döbbenet.

- Ha a banditák blöfföltek, akkor ez véget vet a játéknak.

- És. ha nem?

- Akkor valaki vagy nagyon gyűlölte a Kobrákat, vagy nagyon szeretett minket, de engem ugyan nem érdekel, hogy melyik az igaz - mondta Larry, és látta, hogy hívása van. - Bejövő hívás a Banditáktól. Bekapcsollak téged is. Acuff hauptmann vagyok, beszéljen!

- Mit tettek a Kobrákkal?! - szólt bele Ada Gubster, és érezhetően remegett a hangja.

- Nem tudjuk, mi történt velük, ezredes, de azt tudjuk, hogy tőlük nem sok segítséget fog kapni - nézett ki Larry az egyik hajó megfeketedett roncsaira. - A kérdés az, hogy önmaguknak hajlandóke segíteni?

- Fegyverlététel általános feltételekkel? Hazaszállítanak minket a felszerelésünkkel együtt?

Általános feltételek, persze csak akkor, ha nem okoznak több problémát, és a gyár nem szenvedett károkat - válaszolta Phobe.

- Rendben, megadjuk magunkat. Azonnal. Gubster vége.

- Mit gondolsz, Phobe? - kérdezte Larry, mikor a Banditák vezére kilépett a vonalból.

- Boldog vagyok, hogy Nanking az új évben az Egyesült Nemzetközösség része lesz - válaszolta a nő, és Larry érezte a hangjában a felszabadult örömet. - És te mit gondolsz?

- Azt, hogy. a békéről szóló híresztelések remélhetőleg igazak.

- Miért? Megnyertük minden csatánk.

- Pontosan azért, Phobe - nevetett fel Larry. - Gondolj bele! Nekünk sikerült itt véghezvinni a lehetetlent. Ha a háború folytatódna, nem tudom, Victor milyen feladattal bízna meg minket újra. Egyetlen vágyam, hogy úton legyek már valami biztonságos hely felé, mint amilyen például Solaris, és végre nyugodtan, csendben élhessek egy darabig.

57

A háborúnak az eredményét kell kérdezni, nem az okát.

Seneca

I i 4

Rio de Ccmada, Morges Arc Royal védelmi kordon, Lyrán Szövetség

3057. december 31.

Mikor Phelan odalépett a pódiumhoz, a termet betöltő tömeg zaja elhalkult, csak néhány köhögés és suttogás hallatszott. Ünnepi szürke bőrruhája nyikorgott mozgás közben, és a vállára simuló farkasfej maszk nehéz volt, de kihúzta magát. Fellépett a pódiumra, két kezével rátámaszkodott az emelvényre, és végignézett az összegyűlt Farkaso*

kon.

- Én vagyok az eskümester! Ezen a gyűlésen minden véglegesen eldöntetik, míg csak nem leszünk más, mint por és emlékek, és azon túl mindenek végeztéig.'

A Farkasok ünnepélyes hangon, egyszerre felelték az esküt:

- Seyla! .

A szó ott visszhangzott Phelanben, és ebből merített erőt.

Marco Hall ezredes híreket hozott nekünk, és azok mindenkit érintenek. Azokat is, akik Ulrikkal és Natasával harcoltak, és azokat is, akik most érkeztek a megszállási zónákból. Nem kaptunk kellemes híreket, és talán szakadást is okoznak közöttünk. Még ha ez meg is történik, senkit nem terhel semmilyen felelősség a döntésért, amit a hírek nyomán hozni fog - kezdte Phelan, és nyelt egy nagyot.

- Miután Ulrik Kerenszkijt megölték Wotanon, Vandervahn Chistu kán azt állította, hogy a mi Visszautasítás Próbánk valójában a Jádesólymok Beolvasztás próbája volt.

A terem megtelt hitetlenkedő és haragos kiáltásokkal. Phelan tudta, hogy ez a hír sokkolni és dühíteni fogja a Farkasokat, ugyanakkor ez volt a legkevésbé rossz hír, amit közölnie kellett. Ez még csak Chistu ügyetlen húzása, amivel meg akarta ragadni a hatalmat, mert a Beolvasztás próbája bonyolult folyamat, ami azzal jár, hogy más klánoknak is lehetőséget kellett volna adni a licitálásra, amellyel a Farkas klán meghódításának és beolvasztásának tisztjére pályáznak.

- És ha ez egy igazi Beolvasztás próbája lett volna, akkor az én erőim is ott vannak Wötanon, és a Jádesólymoknak esélyük sem lett volna megnyerni azt a csatát.

Phelan felemelte a kezét, hogy lecsendesítse á tömeget, és folytatta:

- Chistu igényt támasztott az embereinkre, a világainkra és a harcosainkra. Kezdeményezte a Kitagadás szertartását, hogy megfosszon a nevétől minden Farkast, aki eljött Wotanról, és minden Farkast, aki követett engem. A Jádesólyom kán miatt kizártak minket a klánunkból.

A információ nem váltott ki felhördülést az emberekből, de a csendes mormogás egyértelműen jelezte a helyzet különös voltát. Ha a Farkasok beleolvadtak a Jádesólymokba, akkor a Kitagadás abból a klánból taszította ki őket. Mivel a Beolvasztást bejelentették, de a Klántanács nem hagyta helyben, a Kitagadás nem érvényes. És itt senki nem fog vele törődni.

- Chistu kán azon az éjszakán tettea bejelentést, amikor legyőzte az erőinket Wötanon. Három nappal később, miközben a munkások a csata utáni törmelékeket takarították, a Ward házból való Vladot életben találták az Ordasában. Amikor kiszabadították, és elmondták neki, mi történt, kihívta Chistu kánt a Visszautasítás Próbájára a beolvasztás miatt. Chistu kénytelen volt elfogadni a kihívást, és meghalt a harcban.

Phelan megvárta, amíg a Farkasok örömkiáltásai elhalnak, és akarata - ellenére mosolyognia kellett. Bár gyűlölték egymást, mióta első találkozásiékor Vlad elfogta őt, mégis tisztelte a férfi képességeit. Morgesen minden Farkas szerette volna, ha ő viheti véghez, amit Vlad megtett. Hiába volt Keresztes, minden ízében Farkasnak bizonyult.

- Crichell kán tiszteletben tartotta Vlad győzelmét, de nem vonta vissza teljesen a Beolvasztást. Azokat a Farkasokat, akiket felvettek a Sólyom klánba, ismét elkülönítették, és mostantól ők a Jádefarkas klán.

Amikor Phelan először hallotta, hogy mi történt Wötanon, pontosan tudta, miért döntött Crichell a hibrid klán létrehozása mellett. A Farkasok, akik túlélték a csatát nagyrészt Keresztesek voltak, és ő számított a támogatásukra. A Farkasok életben tartásával Crichell számíthatott az ő kánjaik szavazatára a Nagytanácsban. Mivel Ulrik Visszautasítás Próbája

a génirtás vádjában elbukott Wotanon, az újjáalakított Farkas klán számíthatott arra, hogy kiirtják. Az új klán megalakításával Crichell megtalálta a módját, hogy megjutalmazza Vladot, amiért megszabadította egy riválisától, és megerősítse pozícióját a Nagytanácsban.

- A Jádefarkasok Ward háza ezután megtartotta a Vérjog próbáját. Egyetlen ember jelentkezett a próbára, és Chistu kán megölésének tiszteletére most Vlad tudhatja magáénak a Ward nevet - folytatta Phelan, aztán lassan végignézett az egybegyűlteken, tudva, hogy egyetlen Farkas sem tagadta volna meg Vladtól a névhez való jogát. - A vérnév, amit neki adtak, a megtagadás miatt az enyém volt.

Phelan felemelt kézzel vette elejét a hozzászólásoknak.

Vérnevemtől megfosztva állok itt előttetek. Először úgy jöttem hozzátok, mint Phelan Ward Kell, és ti később adoptáltatok, így lettem Phelan Farkas. Megszereztem a Ward vérnevet, és megválasztottatok kánotoknak. Most csak Phelan vagyok újra, de nem kevésbé büszke. A Jádesólymok megtagadtak minket, a Jádefarkasok nem jelentették be az igényüket ránk, de arra igen, ami a miénk. Úgy döntöttem, nem veszem tudomásul a Sólymok lépését, és megvetem a Jádefarkasokat. Agyammal és. szívemmel tudom, hogy mi még mindig Farkasok vagyunk. Farkasok leszünk örökkönörökké, és mint Farkasok hűek maradunk a célhoz, amiért a klánokat létrehozták.

- Várható - folytatta Phelan , hogy a Jádefarkasok Klántanácsa Vlagyimir Wardot választja meg első kánjának; éppígy várható, hogy a Nagytanács a Jádesólymok vezérét, Crichell kánt választja ilkánná. A Jádesólymok számtalan veszteséget szenvedtek a Visszautasítás Próbája alatt. Ezért nem fogják megpróbálni azonnal újraindítani a háborút a Belső Szféra ellen. Ez jó hír, hiszen időt ad nekünk a felkészülésre. A hajók és a helyőrségi osztagok, amelyek Morgesre velünk jöttek, és eztán még mélyebben ugrottak a Lyrán Szövetségbe, most ArcRoyal-ra mennek, amely a családom otthona és a Kell Kopók főhadiszállása. ArcRoyalon megalakítjuk saját közösségünket, és folytatjuk a hagyományokat, amik idáig kísértek minket. Az apám bejelentette igényét a Jádesólymok határán lévő területek nagy részére, és odavitte a Kopóit, hogy megvédje. Nekünk is feladatunk lenne részt venni a védelemben, de az már a kánjaink feladata, hogy ezt eldöntsék.

- Hiszem, hogy ez az, amit Ulrik Kerenszkij akart, és valami, amivel Nyikolaj Kerenszkij is egyetértett volna.

Phelan gondterhelten összeráncolta a homlokát, félrenézett, aztán vissza, végig a tömegen.

- Lehetnek olyanok, akik szerint tévedek, akik ki szeretnének egyezni a Jádefarkasokkal. Mindenkinek joga van hozzá, és én tiszteletben fogom tartani ezt a döntést. Bárki, aki menni és csatlakozni szeretne a Keresztes klánhoz, szabadon elmehet, nem tartjuk vissza, és nem kell semmiféle megtorlásra számítania. Csak azt kérem, hogy ők is tartsák tiszteletben azok döntését, akik hűek akarnak maradni a Farkasokhoz. És kérem, hogy' nyújtsák a legjobb tudásukat, ha harcban szembekerülünk.

Nagyot nyelt, hogy leküzdje feltörni készülő érzéseit.

- Ezek a vágyaim és álmaim velünk kapcsolatban, de valóra váltásuk már mások feladata lesz. Most valaki más követeli magának a vérnevemet. Ha valóban a klánokhoz tartoznék, ha ott születtem volna, mint ti mindannyian, nem venném tudomásul a kitagadást, és hogy Vlad bitorolja a vérnevet, amit annak idején én nyertem el előle. De itt és most, hogy újraszületésem helyén álok, rá kellett jönnöm, hogy még mindig a Belső Szférához tartozom. Még mindig csodálom a hagyományokat, melyek közt nevelkedtem. Mindig az apám fia maradok, büszke a Kell névre.

- Éppen ilyen büszke vagyok azonban arra is, hogy Farkas lehetek, de most egyeztetnem kell: mi az, ami jó a Belső Szférának, és mi a legjobb a Farkasoknak. Én, aki itt születtem és nevelkedtem, könnyebben fogom tudni elfogadni. A Farkasokat szeretettel várják itt, és hatalmas szükség is van rájuk, de a döntést, hogy á Farkasok elfogadjáke a Belső Szféra életét, nektek kell meghozni, nem nekem.

Egy pillanatra megállt, majd kicsit megvonta a vállát.

A helyzetet elétek tártam. Nincs többé vérnevem, nincs jogom, hogy kán legyek - mondta, és már indulni készült, de a szavait követő néma csendet hirtelen egy erős hang törte meg a hátsó sorokból, amely ismerősen csengett Phelan fülében.

- Ha kérhetném a gyűlés figyelmét, Phelan kán - mondta a magas, ősz férfi, és lassan előrejött a padok közötti folyosón.

Egyszerű, fehér zubbonyt viselt a Komsztár csillagjelével. Katonás viselkedésén érezni lehetett, hogy nem csak egy egyszerű tisztviselő, míg az egyik szemét takaró fekete kendő azt sejttette, hogy keserű Jeckék árán jutott a bölcsességéhez.

- Megismerem önt, Anastasius Főhet, és szót adok - válaszolta Phe- ,lan meglepetten, aztán lelépett az emelvényről, de közben ideggs remegés futott át rajta.

Mit csinál itt a kardinális? És miért nem tudok róla, hogy Morgesre érkezett?

- Köszönöm, Phelan kán - bólintott a férfi Phelannek, aztán beszélni kezdett: - Azért jöttem, hogy egy üzenetet adjak át, amit még Ulrik Kerenszkij bízott fám. Holodiskre vette fel, es eddig a pillanatig senki nem látta.

Egy képernyő jelent meg a kardinális mögött, aztán egy pillanat múlva Ulrik Kerenszkij alakja.

- Barátaim, bocsassatok meg — kezdte Ulrik —, ha ez az üzenet rövid és sietős lesz, de a Nagytanács előtt tartott tárgyalásom estéjén veszem fel, ahol árulással vádolnak. Én már tudom, hogyan fog végződni a tárgyalás, és tudom, milyen hatalmas vállalkozásba sodorja majd bele a Farkasokat. Nem, nem állítom, hogy látnok lennék, de a hátam mögött álló tapasztalatra alapozva biztosan meg tudom mondani a dolgok kimenetelét.

Az egyik, hogy mire ezt az üzenetet megkapjátok, engem már meggyilkoltak a Jádesólymok.

Phelan hátán hirtelen végigfutott a hideg. Ulrik mindvégig pontosan tudta, hogyan fordulnak a dolgok, mégsem próbált kitérni az elől, amit meg kellett tennie.

- A másik, hogy Phelan Ward sikeresen elvezetett benneteket a Belső Szférába. Még nem tudja, hogy erre kényszerül majd. Persze nem fog tetszeni neki, de sem Natasa, sem én nem tudnánk megtenni, amit ő véghezvisz, hogy megőrizze a klánunkat. Nem irigylem azokat a Jádesólymokat, akiket az üldözésetekre küldenek a Belső Szférába akár most, akár a jövőben.

- Erről a jövőről szeretnék szólni ebben az üzenetben. Az ilkán joga, hogy megjutalmazza egy küldetés sikeres végrehajtását. Legmélyebb tiszteletünk jele, a legnagyobb jutalom, amit Jaime Wolfnak és a többieknek felajánlottak, amikor egy évszázaddal ezelőtt a Belső Szférába merészkedtek, hogy vérnevet alapíthattak. Ennek szellemében én, Ulrik Kerenszkij ilkán megalapítom a Kell vérnevet Phelan Ward Kell tiszteletére. Ő lesz az első, aki e nevet viselheti, a nevet, amelyet félni és tisztelni fognak mindazok, akiket hátrahagytatok.

Ulrik elhallgatott, és a teremben ülők hirtelen egy emberként kezdtek el tapsolni. Phelan fogait összeszorítva előbb a képernyőre, aztán az emberekre nézett. Épp az imént mondta, hogy nem tartozik igazán közéjük, de a kitüntetés, amivel Ulrik megtisztelte, és a tapsvihar, mellyel a Farkasok ezt megerősítették, azt mondta neki, hogy7 tévedett. Ráébredt, hogy nem kell választania, a Belső Szférához tartozike, vagy a Farkasokhoz, mert mindkét közösségnek része, s ha ő megteheti, megtehetik mások is.

Az ilkán bólintott, mintha csak megerősítené Phelan gondoltait, aztán folytatta:

- Nagy feladatba fogtatok, és ez nem csak a klánunk, de a Belső Szféra, valamint az egész emberiség jövőjét is eldöntheti. Soha ne feledjétek, hogy Farkasok vagytok. Maradjatok hűek a tradícióinkhoz, de ne legyetek fanatikusak. Soha ne tagadjátok meg azt, ami a Farkasokat erőssé tette, de fogadjátok be, amitől erősebbek lehettek! A klánok mindig a legjobb harcosokat akarták megteremteni, és ezt a feladatot a tudományra bízták, de az utóbbi évek eseményei megtanítottak nekünk valamit. A háborúban csakúgy, mint a természetben, a kiválasztódás mellett éppoly fontos az értékes dolgok befogadása. Phelan Ward a legjobb példája a harcosnak, aki a Belső Szférában született és nevelkedett, és ez arra tanít minket, hogy nem elég a harcra születni. Szemünk van, hogy lássunk, agyunk, hogy gondolkodjunk, fantáziánk, hogy megálmodjuk a legkiválóbb harcost, aki a két kultúrán nevelkedve emelkedik majd fel.

- A feladatotok, hogy megvédjetek a Belső Szférát attól a fenyegetéstől, amit a klánok jelentenek. Ki más lenne rá képes, mint ti? Együtt kell maradnotok, hogy megóvjátok azokat az embereket a háború pusztításától, akik sem felfogni nem tudják, sem ellenállni nem lennének képesek neki. Phelan Kell kán vezetni fog titeket, és bennetek elég bátorság lesz, hogy kövessétek.

Ulrik ajka büszke mosolyra húzódott, mielőtt a kép megállt volna, de hangja még tovább szólt:

- Ez a sorsotok, mert Farkasok vagytok, és tudom, hogy nem tértek ki előle.

Hosszú csend követte Ulrik Kerenszkij utolsó szavait, aki a kánok kánja, a Farkas kán vezére volt. A legerősebb kláné a klánok közt, amely a legnagyobb tisztelettel övezett családfát tudhatta magáénak, mert gyökerei nem csupán Nyikolaj Kerenszkijig, de sokkal tovább, Alexander Kerenszkijig nyúltak vissza. Ő volt az, aki. kivezette szám- űzöttjeit a Belső Szférából a meg feltáratlan űr veszélyes világába, hogy megalapítson valami újat; olyat, amit ember előtte soha nem látott.

- Seyla! — szakadt fel a Farkasokból az eskü, a szó, minek értelme elveszett az idő ködében, és ez az egy szó mégis határtalan büszkeséggel töltötte el Phelant.

Ezek az emberek hozzá tartoztak. Elfogadták a feladatot, amit az ilkán rájuk bízott, és ezáltal ők lettek az utolsó halvány reménysugár az emberek addig oly sötétnek tűnő jövőjében.

58

O, ki a háborút írta, hagyja, hogy a kór a pokolba vezessen, és feltépi az eret, melyen át egy nemzet vérzik el.

Thomas Paine, Az amerikai krízis

Avalon City, ÚjAvalon

Crucis Határvidék, Egyesült Nemzetközösség

3058. január 1.

I

Victor Davion egyedül üldögélt az irodájában; fáradtan a kötelező protokolláris újévi ünneplés után. Félig kigombolta a zakóját, és hátradőlt hatalmas székében, aztán feltette lábát az asztal sarkára. Egyik kezében egy konyakos poharat forgatott, és érezte, hogy a másikba egy szivar kívánkozik. Elmosolyodott, mert eszébe jutott, amikor egyszer apját látta így megpihenni.

De ebben a helyzetben te nem tudnál pihenni, ugye apa? Victor véget vetett a háborúnak azzal, hogy elfogadta Thomas békeajánlatát, így az embereknek igazán volt okuk az ünneplésre. Örültek a fényes győzelemnek is, amit'Nankingen arattak, és a zürichi zsarnok halálának is. Mindkét világ visszatért az Egyesült Nemzetközösséghez, ezáltal megnőtt Victor befolyása azon a területen, amit az utóbbi időben csak Ká - ősz határvidéknek nevezett. Örült, hogy a két világot visszakapta, ugyanakkor már azon gondolkodott, vajon nem leszneke olyan csábítók SunTzu számára azok a területek, hogy újra megpróbálja őket magához ragadni.

Máskor komoly fejtörést okozott volna neki ez a gondolat, de a többi új hír tükrében alaposan lecsökkent SunTzu esetleges bajkeverésének jelentősége. Egy nappal korábban üzenetet kapott Morgan Kelltől. A férfi tudatta vele, hogy megalapította ArcRoyal Védelmi Övezetét

azon a területen, amely a Kooken üdülőteleptől Könizig nyúlik: Bár így a klánokkal szomszédos határvidék jórészét közrefogta, mégis jelentős rést hagyott, és azt a területet Katherinenek kellett biztosítani, ellenkező esetben megvolt az esélye, hogy a klánok áttörjenek.

A Lyrán Szövetség egy ekkora területének bekebelezése meglehetősen nagy arcátlanság volt ArcRoyal nagyhercegétől a nemzet uralkodójával szemben még akkor is, ha a védelem érdekében tette. Ha Victor ült volna Tharkad trónján, megpofozta volna Morgant, vagy legalább személyes hűségesküt követelt volna tőle, de Victor tudta, hogy Katherine sem az előbbit nem tudná megtenni, sem az utóbbit elérni. Anyjuk unokatestvére sikeresek kiszakított egy önálló államot a Szövetség testéből, jelentősen gyengítve Katherinet anélkül, hogy a klánokkal szembeni védelemnek ártott volna.

Még egy dolog, amivel a testvérem foglalkozhat, és ez igazán jóljón Túl sok eszköz van a kezében, amivel bajt }ud keverni nekem, ráadásul még Tormano is támogatja. Victornak időre volt szüksége felmérni a tényt, és annak jelentősségét, hogy Tormano Katherine tanácsadójává lépett elő, de az, hogy testvére eladja neki a hajókat, mindenesetre már elég rossz jel volt. Victór még így is feltételezte, hogy Tormano egyik szemét folyamatosan a Kapellán Konföderáción fogja tartani.

Az Egyesült Világok hercege nagyot kortyolt a konyakból, ésélvezte, hogy az ital égeti a torkát. Ahogy visszanézett az elmúlt egy évre, rájött, hogy Thomas Marik alábecsülésével követte el a legnagyobb hibát. Mivel Thomas kezét megkötötte, hogy Joshuát ÚjAvalonon tartották, mind Victór, mind pedig a hírszerzése tehetetlennek tartotta a Szabad Világok Ligáját, vezetőjét pedig a Belső Szféra politikai életében jelentéktelen játékosnak. Semmilyen jel nem utalt rá, hogy Thomas képes lesz ilyen ügyesen visszaszerezni a bolygóit.

A technika és az idealizmus rabjának ismertem eddig, de ez nyilvánvalóan csak a felszín - gondolta Victor, és tudta, hogy' soha többé nem fog teljesen megbízni Thomasban. Aztán ezt a felismerést egy mindenkire vonatkozó szabállyá terjes/tettein: A feltételezés nem elég, tudni kell!

Halk kopogtatás zavarta meg a gondolatait

- Tessék!

Galen Gox lépett be hamuszürke arccal az irodába, és lassan behajtotta maga mögött a nehéz tolgvfaajtót.

Jó, hogy ülsz és egy erős ital van a kezedben - mondta köszönés helyett.

- Úgy nézel ki, mint aki kísértetet látott - válaszolta Victor, és levette lábát az asztalról. - Mi a gond? - kérdezte, de közben az agya már őrült sebességgel kereste a választ, bár egyedül a klánháború újraindulását tudta volna elképzelni elegendő indoknak a Galen arcán ülő döbbenethez. - Úgy látom, neked sem ártana egy erős ital. Tölts magadnak, és mondd el mi történt.

- Később, először el kell ezt mondanom. Két dolog: egy fontos, és egy kevésbé fontos. A kevésbé fontossal kezdem, mert rálátást ad a fontosabbra.

- Hallgatlak.

- Emlékszel a három Liao ügynökre, akiket megöltek, amikor megpróbáltak végezni Joshuával a kórházban?

- Persze.

- A háború némi kavarodást okozott a hírszerzési szolgálat tulajdon-viszonyaiban, ezért jobbnak láttuk a Liga kódjait és titkosírásait zárolni. Csak, mikor a dolgok kezdtek kicsit lelassulni, álltunk neki a maradék anyagok letisztázásának. Ennék egy része volt a Liao ügynököknek küldött parancsok feldolgozása. Miután ezzel végeztünk, csak akkor vet*

tűk észre, hogy az üzenetet olyan rendszerben kódolták, amit mi már feltörtünk egyszer, és 5707esként címkéztünk, de ezt a kódot múlt év júliusában használták. , '

- Eddig értem, folytasd.

- A dolog bökkenője, hogy akkor törtük fel az 5707est, amikor Maskirovka először próbálta eljuttatni az alvó ügynökeihez, de mi megfogtuk az üzenetet. Majdnem biztos vagyok benne, hogy a Maskirovka tudta, hogy megvan a kulcsunk a kódhoz, mert új kódot küldött, amit nem kaptunk meg, és azon az üzeneten át azonosítottuk a kódküldő rendszerük segédprogramját. Megváltoztattuk az 5707est, hogy az ügynökök ne tudják dekódolni az üzeneteket, amikor megkapják.

- A gond ott kezdődik, hogy az '5707es kódkulcsot valószínűleg újra megküldték az 5709es kódkulcs helyett. Az üzenet, amit a Liao ügynökök szeptemberben kaptak meg, a júliusi kódot használta. Azt a kódot, amiről a Maskirovkának tudnia kellett, hogy feltörtük. Ez pedig röviden annyit jelent, hogy a júliusi kódot újra megküldték, és a vele írt üzenetet is. Egyetlen más világon sem ismételték meg az 5707es kódot, ehelyett inkább az 5709es kódkulcsot variálták.

- Azt akarod ezzel mondani, hogy valaki egy lejárt kódot, és ezzel egy régi üzénetet küldött ide az alvó ügynököknek. Ez vagy a Komsztár-ra, vagy Blake Szavára vall. Azt hiszem, inkább az utóbbi lehetett, mivel

a Komsztárral meglehetősen jó viszonyban vagyunk mostanában. Eszerint viszont Blake Szava küldött üzenetet SunTzu ügynökeinek, hogy olyan incidenst idézzenek elő, amely alkalmas egy háború kirob¬bantására. Egy merénylet Joshua ellen kikényszerítette volna, hogy nyilvánosságra hozzuk a cserét.

Galen bólintott.

- Szerintem számításba kell vennünk a tényt, hogy Thomas tudott a cseréről. Először megszervezte, aztán kirobbantotta a háborút.

- Azzal, hogy Liao ügynököket használt, nem veszélyeztette a saját embereit, aztán SunTzura terelte a figyelmemet. Egyúttal egy olyan helyzetet teremtett, amelyben bármikor SunTzura háríthatta a felelős¬séget, ha az szembefordul vele. Rengeteg előnyhöz juttatta az az egy¬szerű tény, hogy bármit tesz, már nem veszélyezteti a fiát - mondta Vic¬tor elgondolkodva, és mélyet sóhajtott. - A dolog egyre érdekesebb.

- Várj, ez még nem minden - vágott közbe Galen, és vett egy nagy levegőt. - Emlékszel, amikor a háború elkezdődött, azt mondtad ne¬kem, hogy meg akarod ismételni azt a vizsgálatot, mely eredményének alapján Thomas azt állítja, hogy a hasonmás nem a fia.

- Igen. És te egy héttel később el is hoztad az új eredményeket.

- Nem, én csak néhány teszt eredményét hoztam el. A döntő mintá¬két, amin apafiú egyezés van. A laborosok a saját kis világukban élnek Számukra a székrekedést nemcsak hogy egybe kell írni, de dőlt, nagy betűkkel lenyomtatni.

- Azt mondod, a laborosaink megszállottak?

Jobban, mint gondolnád.

- Bolondok ezek?

- Nem, csak egyszerűen nincs életük a laboron kívül, de nem értik azt sem, hogy milyen fontos lehet egy információ. Ma este hétkor, amíg készültem a jelentésre, a genetikai azonosító osztály főnöke behozott pár aktát azzal, hogy azt hitte, már régen átküldte, és hogy teljesen megfeíedkezett róla. A maradék vérmintateszteredmények voltak ben¬ne.

Amikor Joshua először jött ide, a családja már korábban levett vért küldött utána, ha esetleg szükség lenne egy átömlesztésre. A laborosok azt a vért használták fel a teszt elvégzéséhez. Nemcsak a hasonmást ve¬tették össze a családdal, de az igazi Joshua vérét is a családjával. Mint várható volt, az igazi Joshua egyezett az anyjával és az apjával, de nem egyezett Isisszel.

- Persze, hiszen csupán féltestvérek.

- Felség, ha nincs egyezés, nem rokonok. Nem testvérek,.legalábbis vérségi kapcsolat nincs köztük.

- Úgy erted, Isis anyját valaki más ejtette teherbe, aztán azt állította, hogy a gyerek Thomase? — kapta fel a fejet Victor. — Ha jól emlékszem, Isis úgy egy hónappal az apját ért bombatámadás után született. Hiva¬talosan elismerték a lányának, míg őt a'Komsztár biztonságba helyezte a felépülése idejére.

- Ez így van, de pont a lényeget nem látod. Isis születésekor Tho-mást halottnak hitték. Hogy igazolják az apja kilétét, elvégeztek Isisen egy DNS azonosítást, és ez egyezett azzal a mintával, amit még koráb¬ban Thomastól vettek le és tároltak el.

*

- Tudom, tudom. Jó pár litert vettek le tőlem is, hogy kéznél legyen a kórházban arra az esetre, ha megsérülnék. Akkor azt akarod monda¬ni, hogy mivel nincs egyezés Isis és. Joshua között, Joshua nem is Tho. más fia? - kérdezte Victor, de már akkor érezte az ellentmondást, ahogy feltette a kérdést.'- Várj, Joshua mintája egyezett az apja mintájával. Isi¬sé is egyezett az ő apjával, de a kettő mégsem azonos. Ez pedig annyit jelent, hogy az apjuk sem azonos.

Galen lassan bólintott.

- Tehát Thomas Marik nem is Thomas Marik.

Victornak egy pillanat alatt kiszáradt a szája.

Tizennyolc hónapig mindenki halottnak hitte Thomast, aztán a Komsztár visszahozta, és a Szabad Világok Ligájának trónjára ültette Ekkor még Myndo Waterly volt a Komsztár prímása. A saját Thomas Ma-rikját ültette a trónra, hogy elindítson és irányítson egy olyan háborút, aminek során az egész Belső Szféra Blake uradalommá vált volna.

- De Myndo meghalt és most ez a Thomas Marik a Liga uralkodója.

- Mint a Komsztár ügynöke, meg kellett volna térnie Blake Szavának hitére, ehelyett mégis úgy tűnik, inkább megszabadulni igyekszik tőle.

- De nem tagadta meg teljesen a Komsztárt.

- Ami azt jelenti, hogy ennek a Thomasnak megvannak a maga ter¬vei, és szüksége van minden lehetséges eszközre a megvalósításhoz.

- Pontosan, felség - válaszolta Galen, aztán hozzátette: - Most kap¬hatnék egy italt?

- Kérlek - mondta Victor, miután egy hajtásra kiitta a maradékot, es a poharat barátja felé nyújtotta , tölts nekem is. Ha ez az ómen jellem¬zi majd 3058at, hát érdekes év elé nézünk.